Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-27 / 146. szám, péntek

A Biztonsági Tanács vitája az amerikai légierők szovjetellenes agresszív cselekményeiről New York (CTK) - Sir Claude • Corea ceyloni küldött szerdán 20 0 óra után megnyitotta a Biztonsá­gi Tanács további ülését, amely • tovább tárgyalja az amerikai lé­gierők Szovjetunió ellen elköve­• tett és a világbékét veszélyeztető _ agresszív cselekményének kérdé­• sét. A vitában Tunézia, Ceylon és Ecu­ador küldöttei szólaltak feL Monzsi Szlim tunéziai küldött hangsúlyozta „az eset komolyságát" és a „nagy­hatalmak közti kölcsönös bizalmat" megrendítő következményeit. Sajná­latát fejezte ki a repülőgép inciden­se miatt és elismerte, hogy az ame­rikai katonai légierők megsértették a Szovjetunió légiterét. Eisenhower bejelentését, hogy ideiglenesen be­szüntetik a berepüléseket „kielégí­tőnek tartotta". Monzsi Szlim hangoztatta, hogy idegen repülőgépek állandóan meg­sértik Tunézia légiterét Is, ami „két­ségtelenül agresszív cselekmény", mert a berepüléseket rendszerint idegen csapatok behatolása követi. Tunézia már többször fordult a Biz­tonsági Tanácshoz. Monzsi Szlim azonban egy szóval sem említette, hogy ez a szovjet légitér megsérté­sére is egyaránt vonatkozik. „A mi esetünktől eltérően az U-2 esete nem tartható Szovjetunió elleni agresszív cselekménynek, bár sajnálatra méltó." A tunéziai küldött beszéde végén „a bizalom helyreállítására szólítot­ta fel a két legtekintélyesebb nagy­hatalmat, kijelentve, hogy a Bizton­sági Tanács tényleges feladata a bizalom helyreállításának előmozdí­tása. Rámutatott, hogy e téren a pá­rizsi értekezletet megelőző genfi ta­nácskozásokon bizonyos haladást ér­tek el, viszont elhallgatta azt a tényt, hogy a kölcsönös bizalom helyreállításának fő feltétele az ame- i | rikai katonai légierők provokációs berepüléseinek elítélése. A tunéziai küldött beszéde után incidens történt, mely rávilágít an­nak okaira, miért támogatja a fran­cia kormány az USA kormányának álláspontját, — mert, maga is ezt cselekszi. A tunéziai küldött beszé­dében ugyanis az Algériából bere­pülő francia katonai repülőgépek ha­társértéseire utalt. A tunéziai kül­dött után Berard francia küldött kért szót és hazugságnak minősí­tette az előbbi felszólalást. A tuné­ziai küldött ezután újra felszólalt, idézte a francia küldöttnek a Bizton­sági Tanácsban 1958-ban elhangzott nyilatkozatát, melyben akkor beis­merte, hogy francia repülőgépek be­repültek Tunézia fölé, sőt bombáz­tak is. A további felszólaló, az ecuadori kül­dött egy harmadik semleges fél szerepét akarta játszani a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszályában, a való­ságban azonban az amerikai kormány ál­láspontját támogatta. Sir Claude Corea, a Biztonsági Tanács ceyloni küldötte következő felszólalásá­ban kifejtette kormánya álláspontját. Az eset jogi szempontjait elemezve bebizo­nyította, hogy a felderítő berepülések esetében a nemzetközi jog megszegé­sének világos esetével állunk szemben, mivel a repülés kezdete óta elismerték minden állam légi terének szuverenitá­sát, amit a nemzetközi légijáratokról Chicágóban kötött egyezmény is megerő­sített. A szónok ezután néhány logikai sakkhúzással próbálta történelmi szem­pontból igazolni magát a kémkedést, ugyanakkor kijelentette, hogy a kémke­dés nem lehet ok az államok felségjo­gának megsértésére. A ceyloni küldött ezután az U-2 kém­repülő esetéből kiindulva a nemzetközi kapcsolatok helyzetével foglalkozott és meg kellett állapítania, hogy a repülő­gép behatolása nem javította meg, sőt plmérgesítette a nemzetközi kapcsolato­kat. Ezzel kapcsolatban élesen elítélte az „U-2 berepülését előidéző cselekménye­ket." A politikai és nevelőmunkáról tárgyalt az NSZEP KB politikai irodája Berlin (CTK) Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottságának politikai irodája május 23 és 24-i ülésén a kerületi és járá­si pártbizottságok első titkárainak, valamint a kerületi és járási taná­csok elnökeinek jelenlétében megvi­tatta a gazdasági és kulturális fel­adatok teljesítése érdekében végzen­dő politikai és nevelőmunkát. Wal­ter Ulbricht elvtárs záróbeszédében rámutatott az Adenauer-kormány ' nemzetellenes politikájára, hangoz­tatta, hogy a népgazdasági terv tel­jesítése nemzeti feladat s a nép jóléte növelésének útja. A ceyloni küldött beszéde végén fel­szólította az államokat, hogy törekedje­nek a nemzetközi légkör javítására, majd kijelentette, hogy kormánya „elégedett Eisenhower elnök biztosítékával" és cél­zott arra, hogy Amerika mellett t'og sza­vazni. Az ülés elnöke ezután bejelentette, hogy a Biztonsági Tanács csütörtö­kön közép-európai számítás szerint 15 óra 30 perckor tartja következő ülését. A Biztonsági Tanács csütörtökön délután közép-európai időszámítás szerint 15.30 perckor ismét ülést tartott, amelyen folytatta az ameri­kai katonai repülőgépek szovjetunió ellen elkövetett, a világbékét veszé­lyeztető agresszív cselekményei kér­désének megvitatását. Az ülés meg­nyitása után az elnöklő Sir Claude Corea ceyloni küldött átadta a szót Gromiko szovjet,külügyminiszternek, a szovjet küldöttség vezetőjéének, aki összefoglaló záróbeszédében az egyes küldöttek fejtegetéseivel foglalko­zott. Több mint 20 ezren tüntettek Buenos Airesben Az argentin főváros utcáin kedden este hatalmas Amerika-ellenes tün­tetés zajlott le. A húszezer főnyi tömeg tüntetését az argentin függet­lenségi .mozgalom 150. évfordulójá­nak alkalmából az argentin egyetemi szövetség szervezte. A tüntetők jel­szavai elítélték az észak-amerikai monopólium uralmát és éltették a kubai forradalmat. IIIHIHIHII Hli IIIIIHIIHIIIIHI llll Ilii HIHIHI így képzeli az amerikai kormány a kulcsot, amellyel idegen eget sze­retne megnyitni. (A Trybuna Ludu rajza) Romániai tudósításunk: NAGY ESEMÉNY ELŐTT ROMÁNIA DOLGOZÓ NÉPE N agy fontosságú közlemény je­lent meg az elmúlt napokban a romániai napilapok első oldalán. Az ország dolgozó népének tudomá­sára hozták, hogy a Román Mun­káspárt Központi Bizottsága 1960. június 20-ára összehívta a párt III. kongresszusát. A közlemény értel­mében a nagy fontosságú esemény napirendje a következő: 1. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának jelentése, a pártnak az 1955-ös II. és a soronkövetkező III. kongresszus közötti időszakban kifejtett tevékenységéről, különös tekintettel a 15 éves gazdaságfej­lesztési és az 1960-1965-ös tervre. A jelentést Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára terjesz­ti elő. 2. A Központi Revíziós Bizottság jelentése. 3. Az RMP Központi Bizottságának és a Központi Revíziós Bizottságnak a megválasztása. Már hetekkel a közlemény meg­jelenése előtt, de főleg az azt követő napokban országos méretű munka­verseny indult a nagy eseménynek minél méltóbb keretek között való köszöntésére. Munkavállalások hang­zottak el az üzemekben, gyárakban, a szántóföldeken, nem volt az a munkaközösség, amelyet ne hatott volna át a kongresszusi előkészüle­tek szelleme. Úgyszólván nincs olyan óra, hogy ne érkeznének tízével, százává! a táviratok a különböző napilapokhoz, a párt Központi Bizottságának a cí­mére, amelyben a gyárak, termelési egységek jelentik ünnepi felajánlásaikat, illetve eddig elért termelési sikereiket. Nagymennyiségű, tervenfe­lüli termék előállításával, jelentős megtakarításokkal, új munkaeljárások, gazda­ságosabb, kifizetődőbb munkamódszerek bevezeté­sével köszönti az ország dolgozó népe a párt III. kongresszusát. A kiskapusi December 21 Vegyi Üzemek dolgozói például a munkafo­lyamat korszerűsítésével évi két­millió lejes megtakarítást valósí­tanak meg, ugyanakkor a Herbák János Cipőgyár (Kolozsvár) csupán egyik részlege évi 300 ezer lejes költségmegtakarítást ér el új mun­kamódszerek bevezetésével. A Kele­ti-Kárpátokban épül az ország leg­nagyobb vizieröműve, a Békási erő­mű. Közvetlen szomszédságában mű­ködik a hatalmas cementgyár. A gyár dolgozói, akiket mélységesen áthat a kongresszus tiszteletére szervezett munkaverseny, csupán az év első négy hónapjában 14 000 tonna ter­ven felüli cementgyártással segítet­ték elő a népgazdaság fejlődését és ugyanabban az időszakban egymil­lió lej értékű önköltségmegtakarítást értek el. És így sorolhatnánk tovább a pél­dákat, amelyek egytől-egyig arról győznek meg, hogy Románia dol­gozó népe egy emberként sorakozva fel élcsapata, a Román Munkáspárt mögé, töretlen lendülettel, határta­lan lelkesedéssel dolgozik a nagy ügyért, a szocializmus mielőbbi fel­építéséért. László Ferenc m-tu 6378 .khowtom VILLAMOSENERGIA ILLÚZIÓK RABJAI EISENHOWER ELNÖK úgy mondta el televíziós beszédét, hogy az USA kormánya ezzel hivatalosan „pontot tett" a meghiúsult párizsi értekezlet után. Ám az elnök egy hétig gondo­san előkészített beszéde semmi újat nem tartalmazott. Csák azt bizonyít­ja, hogy Eisenhower felelős az U-2 repülőgép provokációjáért, felelős azért a politikáért, amelyet az inci­dens jelképezett. De nem szándéka orvosolni a bajokat. Sőt megerősfti, hogy tovább folytatja az erőpolitikát, melyet „a kölcsönös pusztulás" koc­kázata miatt tárgyalásokkal kell kombinálni. Az elnök egy szóval sem hárítja el azt az akadályt, melyet kormánya és személye a kormányfői értekezlet útjába gördített. Bizonyos értelemben semmisnek nyilvánítja ama előző kijelentését, hogy 1961. január 20-ig. az új elnök beiktatásáig beszüntetik a provokációs berepülé­seket. Egy szóval sem említi a bere­pülések megszüntetését, bár ez bi­zonyára komoly kérdés. Ehelyett a csúcsértekezlet előtti időzítésük szempontjából is igazolja a provoká­ciós repülő-utakat. Ugyanis kijelenti: ,Ami az időzítést illeti, az volt a kérdés, beszüntessük-e programun­kat és így lehetetlenné tegyük a számunkra elengedhetetlenül fontos adatok gyűjtését, melyeket valószínű­leg már nem szerezhettünk volna meg. Ezért folytattuk a programot!" Az elnök jelentősen mérsékeltebb hangú beszéde nem más, mint az erőpolitikának, a nemzetközi jog és más államok szuverenitása mellőzése politikájának további hirdetése. Az egész beszéd arra vall, hogy az amerikai kormány egyáltalán nem szándékozik felülvizsgálni igen ve­szélyes politikai hazárdjátékát. Ezért továbbra is érvényes az a megállapí­tás, hogy az USA általános politiká­jában a fegyvergyártó iparral szoros kapcsolatban álló, a világviszályok erőszakos megoldására törekvő szél­sőséges támadó erők viszik tovább­ra is a szót. Sok más tény bizonyítja ezt. Pél­dául a Pentagon utasítása az angol katonai hírlapíróknak, hogy a kor­mányfői értekezlet idején az amerikai hadierőt dicsőítő cikkek lássanak napvilágot az angol sajtóban. Az a tény, hogy Eisenhower beszédében egyáltalán nem tett említést a felde­rítő repülések beszüntetéséről, össze­függ a Pentagonnak azzal az állás­pontjával, hogy a repülőutak beszün­tetése „ki nem fizetődő". Ha Cabot Lodge mégis az ellenkezőjét állítja a Biztonsági Tanács ülésén, ezt nyil­ván szemfényvesztésnek szánta. Mi céljuk van az amerikai kor­mányköröknek az erőpolitikával? Ab­ban reménykednek, hogy az amerikai imperializmus a jövőben hatalmi fö­lénybe jut és ő diktálhatja a felté­teleket az egész világnak. Olyan egyezményt, amely ennek a tervnek ellentmondana. Washington nem szán­dékozik magára kötelezőnek tartani. Ezért változás nélkül tovább gátolja a tárgyalásokat. Persze ez a módszer teljesen el­lentétes eredményekhez vezethet, er­ről már John Forster DuIIes is meg­győződött pályafutása végén. Az USA világuralmi reményének kora már a koreai háborúban elszenvedett vere­ségével leáldozott. A meghiúsult pári­zsi értekezlet véget vetett az USA nyugati politikában játszott vezető szerepének. A parancsuralmi rend­szerek válságához most a támadó szövetségek, a támaszpontok rend­szerének válsága is hozzájárult. Ma illúziók rabjai ülnek Washingtonban, akik megszűntek félelmetesek lenni környezetükben. Az Egyesült Államokban is tuda­tosítják, hogy abszurdum az erőpo­litika, ha nincs meg az erő. Egyálta­lán nem becsülhetik le az U-2 repü­lőgép lelövésének katonai jelentősé­gét. A gépet leterítő rakéta az USA egész bombázó haderejét semlegesí­tette. Az idegesség nemcsak a szö­vetségeseket keríti hatalmába. A helyzet józanodásra int, különösen most, amilíor folyamatban van a vá­lasztási kampány. A szenátus külügyi bizottsága elrendelte a kémrepülők esetének kivizsgálását, amit Ful­bright, a bizottság elnöke Mac Ar­thur tábornok esetének 1951-ben el­rendelt kivizsgálásához hasonlít. Ez figyelemre méltó tény, mert mindkét eset háborús viszállyal fenyegetett. Az erőpolitika már régóta zsákut­cába jutott. Nincs más kiút, mint hogy megértsék esztelenségét, ke­ressék az egyedül járható utat: a tárgyalások, a viszályok békés meg­oldásának, a békés együttélésnek Szovjetunió mutatta útját. Adlay Ste­venson demokratapárti politikus, akiben talán a legtöbb reális érzék van, néhány nappal ezelőtt kijelen­tette: „Az amerikaiaknak és oroszok­nak közös ellenségük van: a háboré veszélye. Közösen kell legyőznünk ezt az ellenséget." ^ Persze amíg illúziók rabjai fognak dönteni Washingtonban, akik nem ké­pesek megérteni, hogy az amerikai erőfölény csupán mese, nem fognak tudni kikecmeregni a zsákutcából. Felmerül a kérdés, meddig fog tarta­ni, amíg a 170 millió amerikai a mi­nisztériumoknál megfelelőbb helyre juttatja a maroknyi megszállottat. j. a Eisenhower tovább makacskodik Az USA mesterséges holdakkal akarja folytatni a kémkedést Washington (ČTK) Eisenhower elnök tegnap közép-európai időszámítás szerint éjjel 1 órakor mondott rádió és televí­ziós-beszédében mentegette az amerikai kormánynak a párizsi csúcsértekezleten tanúsitott magatartását és újra ismételte azt az első hamis közleményt, melyet az 1JSA az U-2 kémrepütése után adott ki. Az. elnök újra előhozakodott az úgyne­vezett nyílt ég tervével, melynek célja a légi kémkedés törvényesítése. „A? USA alkalmas időben az ENSZ elé terjeszti e javaslatot, ... és ha az ENSZ jóvá­hagyja, kész vagyok javasolni, hogy az USA adja a szükséges gépek és fegyver­zet egy részét." Az elnök kijelentette, hogy „az USA szándékosan adta ki az első hamis közle­ményt arról, hogy az U-2 repülőgép el­tűnt", mert „elromlott a pilóta oxigén­készüléke". és „a repülőgép csak me­teorológiai kutatást végzett". „Tagadtuk a kémkedést, mert védeni akartuk a pilótát és kémkedésünket, — mondotta az elnök. — Első értesüléseink­ből nem tudtuk, életben maradt-e a piló­ta. nem szándékozik-e megszökni, vagy nem pusztult-e el a repülőgéppel együtt. Ezért adtuk ki azt, amit a kémek kö­rében fedöjelentésnek ismernek .. . Ami­kor később kiderült, hogy nem kerülhet­jük el az akció leleplezését, közöltük a tényeket." Az elnök nyilván annak a ténynek ha­tására, hogy az U-2 repülőgépet a szov­jet légvédelmi alakulat egyetlen rakéta­lövéssel telibe találta, kijelentette, hogy „zavar történt a felderítő repülések hasznosságában" s hogy „az USA a repü­lőgépekkel szemben más technikát fej­leszt", azaz a föld mesterségei kém-mes­terséges holdjait akarja felbocsátani. Az elnök az amerikai nemzet nevében „megdicsérte kollegáit és barátait" de Gaulllet és Macmillant az amerikai állás­pont támogatásáért és nagy egységükért." Bár a Szovjetunió még a csúcsértekez­let előtt közölte, hogy az államok közöt­ti bizalom és a légkör javításának támo­gatására törekedve tovább csökkentik a szovjet hadsereg létszámát, Eisenhower beszédében bejelentette, jónak tartotta, hogy személyesen jóváhagyja Gates hadügyminiszternek a párizsi értekezlet előtti vasárnap este kiadott parancsát, melyben általános riadót és készültséget rendelt el. „Az ilyen próbák értékesek, a jövőben gyakran meg fognak ismétlőd­ni" mondotta az elnök. A jövőbeni szovjet-amerikai viszonyról Eisenhower ennyit mondott: „A vitás kér­désekben folytatnunk kell a konkrét tár­gyalásokat a szovjet vezetőkkel... A fe­szültség okainak megszűntetése és a fegyverzet korlátozása épp olyan fontos, mirit azelőtt... A jövőben is részt ve­szünk a Szovjetunióval folytatandó tár­gyalásokon, mindenekelőtt a nukleáris tegyverek beszüntetéséről és a leszere­lésről folyó tárgyalásokra gondolok, — jegyezte meg Eisenhower. Szovjet-afgán együttműködés 1 Moszkva (CTK) Az 1956. május 28-án megkötött szovjet-afgán együttműködési szerződés értelmé­ben szerdán jegyzőkönyvet írtak alá Kabulban a Szovjetunió műszaki se­gítségéről, melyet a Kizil-Kala-i fo­lyami kikötő építésében nyújt Afga­nisztánnak. A Szovjetunió a kikötő egész berendezését leszállítja Afga­nisztánnak és szakembereket küld műszaki tanácsadásra és felügyelet­re. akik egyben ki is képezik az afgán személyzetet. SZÁZEZER erfurti dolgozó tüntetett szerdán az USA és Nyugat-Németország háborús provokációi ellen s támogatta Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő ha­tározott álláspontját. (ČTK) Kisi ellen fordult a tömegek haragja Tokió (CTK) - Egyre nagyobb méreteket ölt a japán tömegek til­takozó mozgalma a Kisi-kormány po­litikája ellen. Tokióban 500 nő és 3 ezer koreai telepes tüntetett a kormány politikája ellen. Kisi félel­mében 2 ezer rendőrt rendelt ki sa­ját védelmére. A japán burzsoá lapok is egyre élesebben elítélik a kormánykörök politikáját, követelik a kormány le­mondását és a parlament feloszlatá­sát. A japán miniszterelnök szerdán kijelentette, hogy szándéka Eisen­hower elnök júniusra tervezett ja­páni látogatásának elhalasztása. Tokióban és más nagy városokban óráról órára erősödnek a tüntetések. Tegnap 10 óra tájban már kétmillió személy tüntetett. 170 ezer főnyi tömeg vonult fel a japán parlament és a miniszterelnök székháza és az amerikai nagykövetség épülete elé. Az első incidensre és összecsapásra a délelőtti órákban került sor, ami­kor felbérelt bűnözők merényletet kíséreltek meg Assanuan és Suzuki. a Japán Szocialista Párt vezetői el­len, akik a menet élén haladtak. NOROOOM SZIHANUK herceg a június 5-i népszavazással kapcsolatban nyílt le­velet tett közzé, amelyben elítélte a kambodzsai semlegesség ellen irányuló ellenséges amerikai politikát. (ČTK) GORDON SCHAFFF.R angol békevédo kijelentette, hogy az angol nép többsé­gének meggyőződése: a Szovjetunió a bé­ke, a leszerelés és a barátság híve. Le­hetetlen az embereket hazug politika el­fogadására kényszeríteni. (ČTK) SZERDÁN csehszlovák napot tartottak a párizsi nemzetközi ipari vásáron. A nagyközönség részvételével tartott ba­ráti összejövetelen Jan Pou! külkeres­kedelmi miniszterhelyettes vezetésével csehszlovák küldöttség is részt vett, A LISSZABONI bíróság öt és fél évi börtönre ítélt két személyt, akik ellen az volt a vád, hogy tagjai az illegális Portugál Kommunista Pártnak. (ČTK) ÜJ SZÖ 3 * 1960. május 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom