Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-12 / 71. szám, szombat

VITA A TANKÖNYVEKRŐL A szlovák nyelv tanításának kérdései Hozzászólásomban a szlovák nyelv tanításának problémáiról szeretnék szólni. Tudom, hogy írásomban nem mondok újat. Évek folyamán sok hasonló szó hangzott már el erről a témáról. Mindnyájunk előtt ismeretes, a magyar nemzetiségű tanulóifjúság számára nagyon fontos, hogy minél tökéletesebben sajátítsa el a szlovák nyelvet. A szlovák nyelv tökéletes elsajátítása megnyitja tanulóink előtt az érvényesülés lehetőségeit a szocialista építés valamennyi területén. Tagadhatatlan, hogy a szlovák, nyelv tanítása terén még hiányosságok vannak. Ezeket kitartó és következetes munkával ki lehet küszöbölni. A tanításnál sok nehézséget okoznak a túlzsúfolt és nehéz tankönyvek pl. a 6-8. évfolyamokban. A tanmenet sematikus utánzata volt a szlovák iskolák szlovák nyelvi tanmenetének. A tankönyvek szintén a szlovák iskolák hasonló tankönyvei szerint készültek. Igy előfordul, hogy a könyvben regényrészletek vannak, amelyek meghaladják a tanuló nyelvi tudását. Annyi ismeretlen sző fordul elő bennük, hogy a tanuló nem képes az anyag befogadására. Nem tartották szem előtt azt a szabályt, hogy az ismeretből induljunk ki az ismeretlen felé. Kívánatos, hogy az új tananyagban legyen mindig valami a megelőzőből is. Az új anyag a régihez kapcsolódjék szókincsével, valamint nyelvtani és helyesírási téren is. Ügy gondolom, hogy a magyar nyelvű iskolákon a szlovák nyelvnek elsősorban az a küldetése, hogy a tanuló az elemzés és absztrakció mellett nyelvi ismereteit gyakorlatilag használja. Helyesen írjon és beszéljen. Ajánlatos lenne az új tankönyveket úgy összeállítani, hogy olyan beszélgetések is előforduljanak bennük, amelyekre a tanulóknak a mindennapi életben szükségük van. Fontos, hogy a tanulókat már az alsóbb évfolyamokban önálló beszédre késztessük. Türelmesen ki kell küszöbölnünk kezdeti szégyenlősségüket, félénkségüket. Elsősorban beszélni kell őket megtanítani. Fokozatosan követeljük meg tanulóinktól, hogy a kérdésekre rövid mondatokban válaszoljanak. Vezessük be az iskolákon az ún. szlovák napot, amikor a szünetekben minden tanító csak szlovákul beszél a tanulókkal. Szervezzünk baráti kapcsolatot szlovák nyelvű tanulókkal. A rádió, film elősegíti a szlovák nyelv tanulását. A szlovák nyelv keretén belül is neveljük ifjúságunkat csehszlovák hazafiságra, proletár nemzetköziségre. A magyar ifjúságnak is tudatában kell lennie annak, hogy a szlovák néphez közös múlt, a jobb életért, a szocializmusért és a kommunizmusért folytatott harc emléke fűzi. Tudniok kell tanulóinknak Janko Kráľ és Petőfi barátságáról. Ismernök kell Mikszáth Kálmán műveinek szlovák népi alakjait, valamint Hviezdoslav viszonyát a magyar irodalomhoz stb. Igyekezzünk ifjúságunkból becsületes. dolgos embereket nevelni, akik szeretik nemzetüket, anvanvelvüket, s egvszersmind ismerik és becsülik hazánk valamennvi nemzetiségű dolgozóinak kultúráját. Nem lehet jó szocialista, aki nem jó hazafi és ellenkezőleg. Oltsuk tanulóink tudatába, hogy a Csehszlovák Köztársaság mindannyiunk egyetlen hazája ma és a jövőben! írásom célja az volt, hogy a szlovák nyelv tanítását tegyük minél eredményesebbé a magyar iskolákon, hogy ezáltal tanulóinkból művelt, becsületes állampolgárok, hű hazafiak váljanak. KUKUCZ NÄNDORNÉ, Izsa Néhány megjegyzés és javaslat Ä pedagógusok már évek óta bírálják a tankönyveket, rámutattak olyan hibákra, amelyek csak zavart okozhattak tanuló és szülő számára egyaránt. A tanítók nemcsak bírálták a könyveket, de esetenként javaslatokat is nyújtottak be megjavításukra. Azt hiszem, a Pedagógiai Kísérleti Intézet ezeknek a javaslatoknak figyelembe vételével készített tervezetet a kísérleti, majd végleges új tankönyvek tartalmára. Az eddigi hozzászólások részben választ akartak adni az észlelt hiányosságra, ugyanakkor további problémákat vetettek fel. Véleményem szerint helytelen Varsányi elvtárs állásfogalása a „Válasz egy szülőnek" című írásában. Túl ridegen fogadja a bírálatot és egyben el is veti ezt a formát. .Szerinte kellő módszertani felkészültség nélkül ilyen formát ne vá- ; lasszanak, mert visszafelé sülhét el a puska. „Vajon elvárhatjük-e a szülők többségétől a kellő'módszertani felkészültséget"? Azt hiszem ez túlságosan szigorú követelmény lenne velük szemben. Ennek hiányában viszont talán tagadjuk meg tőlük a jogot, hogy bírálni merészeljék a tankönyvszerkesztőket? Ügy gondolom ez nagyon helytelen lenne — merőben ellent mondana az iskola és a szülő szoros kapcsolatának. Még ha nincs is a szülőknek mindenben igazuk, amikor az iskolát, a tanítókat vagy a tankönyveket bírálják, el kell fogadnunk bírálatukat és baráti hangon kell megmagyarázni nekik a tényállást. Ellenkező esetben nemhogy megszereznénk a szülő bizalmát, de elveszíthetjük azt. Helyes szemszögből vizsgálja a témát Szigeti elvtárs, rámutat a valóságra, ugyanakkor jogosan kifogásolja, hogy eddig sok esetben elméleti szakemberek írták a tankönyveket. Nem egy esetben hangzott el tanítói értekezleteket, hogy a most érvényben levő tankönyvek nagy részét kilóra írták, minél több oldal, annál több korona nyomta a szerző markát. Ez vonatkozik majdnem valamennyi tankönyvre, mennyiségileg lehetetlen volt az anyag tökéletes elsajátítása még az elsőrendű tanuló számára is. Az újabban átdolgozott kiadások is csak ritkán jelentettek minőségi javulást. Tóth János elvtárs megpróbál a tanítók pártjára állni, gondolom tiszteletből, mert ahogy írásából kitűnik, jó tanítói voltak. Még a tankönyvekben sem lát nagyobb hiánvosságot. Abban teljesen igazat adok neki, hogy a tanításhoz adottság kell — különbséa valamit tudni és különbség a tudást átadni. Itt kell, hogy valamire rámutassak: a tankönyv valóban segédeszköz, de elsősorban a tanuló és nem a tanító számára. A tanítónak támaszkodnia kell a tankönyv tartalmára, hogy a tanuió az órán hallott magvarázat alapján a tankönyvben is eligazodjék. A tanító szamára nem voltak tankönyveink nehezek, de valljuk meg őszintén, hogy a nyolcéves és tizenegyéves középiskolákban nem taníthatunk egyetemi stílusban. Ezért olyan tankönyvekre van szükség, amelyek egyszerűségük mellett is tartalmazzák a szükséges tananyagot. A tanítóság többsége már eddig is sokszor megszegte a tantervet, esetleg el is tért a tankönyv anyagától, hogy munkájának eredménye legyen. A közelmúltban körzeti szakszervezeti munkaértekezletet tartottunk, ahol az új iskolarendszer koncepcióját vitattuk meg. Itt is központi probléma volt a tankönyv. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy miért nem kapcsoltak be szélesebb pedagógus réteget a tankönyvírásba. Nag.vobbára most is ugyanazok írják a könyveket mint azelőtt. Lehetett volna „jeligés" tankönyvírási pályázatot hirdetni, s így a bíráló bizottságok elsősorban a tankönyv értékét bírálták volna és csak azután a tankönyvíró nevét. Ha ilyen formát választottak volna, akkor számos eddig ugyan ismeretlen, mondjuk nem rutinos, de tapasztalt pedagógus szánta volna magát rá valamilyen tankönyv % szerkesztésére. Vannak gazdag tapasztalattal rendelkező nyugdíjas pedagógusaink is, akik megfelelő környezet biztosítása mellett szívesen .részt vettek volna ilyen munkában. Az elméletileg képzett szakember, aki például csak pár éve tanít harmadfokon és tankönyvet ír I. —II. fokra, nem írhat olyan módszertanilag megfelelő jó könyvet, mint aki egész életét ezen a szakaszon töltötte el. Az ilyen megoldás hasonló lenne ahhoz, mintha valaki módszertani könyvet írna olyan könyvhöz, amely csak később fog megjelenni. Azt hiszem ilyen módszertani könyv használhatóságát nem kell vitatni. Továbbá jó lenne, ha az új tankönyvek tartalmaznák a tananyag hónapokra, hetekre, órákra való felosztását. Ez megkönnyíti a tanító munkáját, másrészt a szülő is ellenőrizni tudja, hogy mennyire haladnak az anyaggal az iskolában. Az irodalmi olvasókönyvekben, valamint a földrajz és történelem könyvekben előforduló helységneveket ség esetén írják ki a régi és a mostani elnevezés szerint is. Eddig ezen a téren sem volt következetesség. A körzet tanítói javasolták, hogy az új tantervekben legyen minden osztályban kötelező a zene és rajz, úgy mint a szlovák iskolákbán, mert az esztétikai nevelés terén hiányosságok mutatkoznak. Kevésnek bizonvui a hatodik évfolyamban a heti 1 történelmi óra is, mert az ókor anyaga történelmi és földrajzi alapokat nyújt a tanulóknak. MOLNÁR JÁNOS, Apácaszakállas. Mesterházi Lajos: POKOLJÁRÁS A magyarországi 1956-os ellenforradalmi események előzményei, következményei sokat foglalkoztatják a magyar írókat. Súlyos idő volt ez a magyar nép életében és nem csoda, hogy újra meg újra szó esik erről. A politikusok részletekbe menő következetességgel elemzik az eseményeket, míg az írók a történetek lélektani hátterét igyekeznek vizsgálni és megvilágítani. A tények mellett fontos az emberek beállítottságát, életkörülményeit is tisztán látni és feltárni. Mesterházi: Pokoljárás című regényének is ez a célja; rögzíteni az utat az eseményeket megelőző időktől, az eseményeken keresztül az azt követő idők küszöbéig. Mesterházi nem első ízben próbálkozott ezzel. — Pesti emberek című drámája is az 56-os eseményeken épül. Otl nyolc, itt két ember kerül az előtérbe, s mögöttük és mellettük egés2 sor ember szól, cselekszik, vádol, követel, öl és fizet életével. Sallay Miklós, a regény főhőse, egy Balaton-vidéki szőlőmunkás családból származó kommunista egyetemista. Apja egykori 19-es vöröskatona.' Nánay Kati, Miklós szerelme, egy elhúnyt tanár és egy dzsentri családból származó kispolgári beállítottságú asszony leánya. Szerelmük 1956. nyarán kezdődik. Az adott helyzet már ebből a néhány sorból is kiviláglik. Miklós, a dolgozó nép fia - benne és általa a jelen, Kati családjában pedig a letűnt, halódó kapitalista maradványok jelentkeznek. Kati azonban ezen belül és ennek ellenére önérzetes, gondolkodó lény: „hűvös, tiszta, idegen világ közöttünk" — olvashatjuk a regényben. A regény jelentősebb típusalkotő személyeihez tartozik még Czája, Csimpi és Trudi, Kati anyja. Czája, Miklós barátja és kollegája. Hűvösebb, megfontoltabb és a véres napokban sem veszti el annyira a fejét, mint társai vagy akár Miklós is. Az események után újra az elsők között lép be a pártba. Csimpi, rendes nevén Pongrácz Gedeon, gúnynevét az egyetemen onnan kapta, hogy társai kihívó öltözködéséért csimpánznak gúnyolták. Trudi, Kati anyja, maga a megtestesült kispolgáriasság. amely a múlthoz húz. Az események véres forgatagában a régi világot véli visszatérni, s amikor Miklós megsebesül, szabadságharcosnak, hősnek nyilvánítja, de végülis az események fordulatával és Miklós eszmélésével szinte elmarja lányától. Az ellenforradalomban találkoznak ezek a típusalakok és itt mutatják meg igazi énjüket. Az író Miklóst és Katit végigvezeti az ellenforradalmon és bemutatja ahhoz való viszonyukat. Miklós részt vesz az ellenforradalomban, meg is sebesül és abban a hitben, hogy igaz ügyért harcol, maga mondja: „Szentül hittem, a szocializmusért fogtam fegyvert". Még átlőtt lábbal is harcolni indul. Sebesülése azonban meggátolja ebben. Először Katiéknál gyógyítják, majd egy orvosnál berendezett kis szoba-kórházban fekszik. Mire meggyógyul, vége van a harcnak. Kati távol áll az eseményektől. Áthatja a szerelem s ez vezeti el az anyjával való szakításig. Végül is megundorodva környezetétől Miklóst választja. A regény nem nyújt teljes képét a történtekről, csak részleteiben mutat az eseményekre. De ez nem is volt az író szándéka. Mesterházi — Pokoljárás — című regényében az értelmiséget, sőt mondhatjuk, csak a főiskolásokat mutatja be az ellenforradalomban. Hasonló alapokra építette a „Pesti emberek" című drámáját is. Ugyanakkor találóan ecseteli a kispolgári réteget is. Ez a könyv, az 1956-os magyarországi eseményekkel foglalkozó irodalom terén újabb nyeremény. Érdemes elolvasni és elgondolkodni felette. TANKÖ LÁSZLÖ Földes Péter: Mennyei páncélvonat Az 1919-es idők témájához számos szépírónk nyúlt, közte olyan nevek, mint Zalka Máté vagy Illés Béla. Nemrégiben került kezünkbe Karikás Frigyes „Ä 39. dandár" c. kötete. Ezek mellé sorakozik Földes Péter új.könyve. Mindnyájan emlékezünk arra a visszhangra, amelyet Illés Béla „Ég a Tisza" c. regénye keltett. Földes Péter az első író, akinek 1919-es tárgyú könyvei egyenrangúak Illés Béla klasszikus müvével. Pedig a szerző nem annyira riválisa az „Ég a Tisza" szerzőjének, inkább kiegészítője. Igyekszik hűen ragaszkodni a történelmi eseményekhez, kitalált alakjainak nem ad nevet, hanem valamilyen jelzővel említi. Politikai megbízottak, vörös tisztek, szakszervezeti titkár és munkásasszonyok, vörös tengerészek, katonák, szállodai alkalmazottak mellett Kun Béla, Stromfeld, Landler, Böhm, Szamuelly és mások elporladt alakja újra megelevenedik és filmszerűen érzékelhető módon lép az olvasó elé. A kötet tartalma több önmagában is tökéletes egészet jelentő elbeszélés, amelyek egymás mellé helyezve megelevenítik a Magyar Tanácsköztársaság történetét. Földes Péter novellasorozatában feldolgozza a hírhedt Vyx-jegyzék történetét, a székely hadosztály ellenforradalmi kísérletét, Szamuelly Tibor alakját, Szolnok visszavételét, a salgótarjáni csatát, a miskolci fordulatot, az oroszországi helyzetet és az északi hadjáratot, ennek párizsi visszhangját, a ludovikások és a dunai flattilla ellenforradalmát, a szegedi eseményeket és a tiszai katasztrófát. Biai Föglein István rajzai élénkítik a könyvet, amelyhez még fényképreprodukciók és két térkép tartozik. A. szerzőnek nagyarányú kutatómunkát kellett folytatnia, hiszen olyan témához nyúlt, amely még hivatásos történészek számára is részben feltáratlan terület. Mikor egy-két jóhiszemű tévedését szóvátesszük. le kell szögezni, hogy akadémikus jellegű történelmi kiadványokban még súlyosabb botlások is előfordulnak. A szerző a csongrádi csoport hadműveleteinek kudarcát Politovszky ezredesnek rója .fel. A valóság pedig az, hogy Politovszky ezredes tényleg ellenforradalmár volt, de a júliusi hadjárat idején nem volt sem az I. hadtestnek, sem a csongrádi csoportnak a parancsnoka vagy vezérkari főnöke. A térképrajzoló tévedése: Tardoskeddet az Érsékújvár — Nyitra vasútvonal tájékára, a ZSitva és Nyitra folyók közé helyezi, holott ez a galántai vonalon, Tornóc — Érsekújvár közt fekszik. Ezek az apróságok azonban a könyv második kiadásában kijavíthatők. Ennek a közös kiadásban megjelent könyvnek ott kellene lennie az összes könyvtárakban és mindenkinek olvasni kellene. Aki ezt a könnyed stílusú munkát végigolvasta, nem fogja kárbaveszettnek tartani azokat az órákat, amelyeket eltöltött mellette. FOGARASSY LÁSZLÖ heívmich nrnwu Jirina Adamcová linóleummetszete. Heinrich Mann a polgári írók közt egyike azoknak, akik a legélesebben bírálják az imperializmust. Ő a legnagyobb német kultúrpolitikai író s a béke és demokrácia szívói harcosa. A lübecki patrícius kereskedő-család fia (sz. 1871) a polgári műveltség alapjából elindulva sajátos utat tesz meg. 21 éves korában, első regényében az Egy családban, konzervatív tárgyilagossággal szól környezetéről. Otthon, Berlinben, Olasz- és Franciaországban szerzi széleskörű életismeretét. A század elejéig alkotott müvei a föld, faj, vagyon és hatalom modern mítosza. 1905-ben a Ronda tanár úrral, a kisváros és az iskola zsarnokának kiváló rajzával éri el az első átütő sikert. Már tudatos bírálója a társadalomnak. Még 1914 előtt keserű és merész szatírával mar belé az uralkodó rendszerbe. Egész galériára való nagyszerű típusés jellemrajzban pellengérezi ki a pénz s a hatalom szélhámosait s a mindennapok törpe zsarnokait. A birodalom összeomlásakor még se nem szocialista, sem forradalmár. A weimari köztársaságban demokratizmusa egyre céltudatosabbá érik. (A tej, A szegénység.) Politikai törekvései a német-francia szövetségre, sőt Európa politikai egyesítésére irányulnak. Tervei azonban csődöt mondanak, — akkor is, mikor a munkásosztály egységéért száll síkra, vagy amikor a néptanítókat szólítja föl, hogy a békeakaratot a zsenge gyermeklelkekbe oltsák be. 1926-ban hirdeti, hogy új szocialista világ van keletkezőben. Ez az Októberi Forradalom s a Szovjetunió lendületes fejlődésének hatása. Tolsztojon és Dosztojevszkin keresztül eljut Lenin szelleméhez. — Mi sem logikusabb, minthogy 1933-ban menekülnie kell hazájából. Átmenetileg Csehszlovákiában, majd Kaliforniában talál menedéket, ahol mint az emigránsok vezetője, a fasisztaellenes erőket akarja szellemi egységbe foglalni. Ekkortájt formálja meg a Nagy ügy-ben és a Komoly élet-ben a weimari köztársaság mesterien szörnyű torzképét. — A Gyűlöletben harcra szólít a nácizmus ellen, melyre Hitler hatalmát akarja építeni. A Bátorság (elhívás a barbárság leküzdésére. A Lidicében pedig emléket állít az ottani tragikus eseményeknek. Harcos humanizmusának nagyszerű kifejezése történelmi regénye: IV. Henrik ifjúsága és férfikora. Müveit 12 évig nem olvashatták hazájában. Mikor a szennyes és romboló barna vízözön leapadt, akkor tűntük elő újból a német szellemi élet kiemelkedő hegycsúcsai. — H. Mann 1950-ben készült vissza Németországba, hol a Költőakadémia elnöksége és a nemzeti művész címe várta. 15 nappal 80-ik születésnapja előtt 1950. március 12-én halt meg. De szelleme él és hat tovább, mert művészi eszközökkel harcolt a ma szellemi valóságáért és tett hitet az igazság és a béke mellett. BÄRKÄNY JENÖNÉ. JJJ

ľ SZÖ '6 * 1960. március 10