Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-26 / 327. szám, csütörtök

f AMERREA PE UU BA D ÍTO SZOVJ ET KATOWAKJARTAK 5 -V&V&VA szovjet csapatok még a Kárpátok túlsó felén voltak, amikor jellángolt a Szlovák Nemzeti Felkelés. Szlovákia népének történelmi jelentőségű megmozdulása szükségessé tette a szovjet hadvezetőség gondosan elkészített terveinek megváltoztatását. S bár minden nagyobb hadmüvelet pontos, aprólékos előkészítést igényel: megjelelő erők összevonását, az utánpótlás biztosítását és a nagyon részletes jelderítést, a szovjet parancsnokság gyors ütemben új tervet dolgozott ki és néhány napon belül Duklánál megindította az ostromot a nagy gonddal kiépített német' védelmi vonalak ellen. A duklai hadművelet a szovjet hadsereg „kilencedik csapása" néven vonult be a második világháború történetébe. Hosszú, véres csaták következtek. A németek makacsul védték előnyös állásaikat. A szovjet csapatok lépésről lépésre nyomultak előre a nehéz terepen. A nagy szovjet nép fiainak ezrei hullatták vérüket, hogy a szabadságáért harcoló Szlovákia népe segítségére siethessenek. A szovjet hadsereg erősödő rohamai jelőrölték i német védelmet. A Kárpátokon át megnyílt az út Szlovákia felé ... S 1944 nyirkos novemberének utolsó napjaiban felszabadultak Kelet - Szlovákia első járásai: Nagykapos, Szobránc, Királyhelmec, Nagymihály, Snina, Homonna. Hazánk keleti kapuja A német hadvezetőség utolsó reménye, hogy a Kárpátokban sikerül lefékezni, sőt megállítani a győzedelmes szovjet hadsereg lavinaszerű előnyomulását, Dukla elvesztése után végleg szertefoszlott. A gondosan kiépített védelmi vonal összeroppant, és a 4. ukrán front egységei már hazánk területén űzték a gyűlölt ellenséget. Az első felszabadult községek közt találjuk Ágcsernő nevét is, amely Csehszlovákia legkeletibb csücskén fekszik. Ekkor még hazánkban kevesen hallottak róla. A felszabadító szovjet katonák is csak szerény fabódét találtak a mostani nagy, korszerű állomás helyén két rozsdásodó sínpárral, amelyek széles mocsarak közt kígyóztak. Az állomástól délre csupán néhány barakk alkotta a falut. Körülötte mocsár, egészségtelen vidék. Am három év se telt bele és Ágcsernő ismertté vált az egész országban ... 1947-ben a szárazság következtében olyan silány volt a termés, hogy éhség, katasztrófa fenyegetett. S ekkor ... Megélénkült az ágcsernői állomá6. A Szovjetunióból végeláthatatlan hosszú szerelvények hozták a gabonát, az életet jelentő kenyeret. Nem, nem kellett többé az éhségtől félni. Akik nemrég még ádáz ellenséggel csatázva, nagy-nagy áldozatok árán meghozták szabadságunkat, most kenyeret küldtek, hogy megóvjanak az éhségtől. Pedig akkor még nekik sem volt bőven. Most, másfél évtizeddel a felszabadulás után Ágcsernő Európa egyik legnagyobb átrakodó állomása, hazánk keleti kapuja, iparunk létfontosságú ütőere, amelyen át a Szovjetunióból szakadatlanul • ömlik a vasérc, kőolaj, gabona, hús, gyapot és a legkülönfélébb gépek, amelyek kiadósan táplálják iparunk és egész nemzetgazdaságunk vérkeringését. S e kapun át jutnak a csehszlovák ipar termékei a Szovjetunióba, Kínába, Koreába, Romániába és más államokba. Az átrakodó állomás, amely méreteivel, korszerű berendezésével és fontosságával Európa nagyobb tengeri kikötőivel is vetélkedhet, éjjel, nappal egyaránt forgalmas. Az átrakodás technikája magas színvonalú: a gabonát például széles átmérőjű csöveken szinte átszippantják egyik vagonból a másikba, míg a daruk egyszerre 30 tonnányi árut is átemelnek. Mindenekelőtt e fontos nyersanyagszállítmányoknak köszönhetjük iparunk és egész gazdaságunk gyorsütemű fejlődését. Ez pedig sok-sok ezer dolgozó mindjobb megélhetését jelenti. A barakkok helyén új település terjeszkedik, lakóinak száma évről évre nő és öt év múlva egyesülve a szomszédos településekkel eléri a hétezret. Az új lakóházak mellett üzletek, kórház, orvosi rendelők nyíltak és ez év őszén, a felszabadulás 15-ik évfordulójára kitárultak az új nyolcéves iskola kapui is. - 1950-ben jöttem először a férjemet meglátogatni — emlékezik vissza Jedináková Amália, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Akkor még üzletek sem voltak. Először 1951. május elsején osztottak tejet a gyermekeknek. Talán mindez igaz sem volt... Röpke egy évtized alatt a mocsarak helyén új, város épült, amelynek igazi története 1944. november 24-ével, a felszabadulás napjával kezdődik. Azóta is mindjobban erősödő összekötő kapocs hazánk és a felszabadító Szovjetunió népei között. Emelődaruk motorjai búgnak, láncok csikordulnak az ágcsernői átrakodó állomáson. Néhány perc és a nehéz lánctalpas traktor átkerül a szomszédos szerelvényre. A harcnak nincs vége,,, A NAGY SZOVJET FÖLD fiai űzték, kergették a fasisztákat. Községet község után szabadítottak fel. Hiábavalónak bizonyult a németek kísérlete, hogy Snina környékén rendezzék menekülő egységeiket. Néhány környező falu népét ki is telepítették, mert féltek a partizánoktól. E rögtönzött védelmi vonal is összeomlott. Ez a járás hazánk legszegényebb és legelhagyatottabb vidékei közé tartozott. A harmincas évek elején olyan volt itt a nyomor, hogy az embereknek sóra sem tellett, s ahogy hiteles adatok tanúsítják, keserűsóval ízesítették szegényes ételeiket. Az első világháború egyetlen évtizede alatt csak Snináról és közvetlen környékéről 2500 munkás vándorolt ki Amerikába megélhetést keresni. A járásnak ipara nem volt, a föld pedig a birtokosok és az egyház tulajdonában összpontosult. Az első köztársaság idején az írniolvasni nem tudók száma a járásban elérte a 8000-et. Snina lakői 1939-ben látták az első autóbuszt, amely Homonna és Huszt között kezdett közlekedni. A FELSZABADULÁS UTÁN megváltozott a „nyomor völgyének" arculata, élete is. Sninán felépült az új gépgyár, a Vihorlát. Főképp mezőgazdasági gépeket gyárt, amelyeket több országba is exportál. Megnövekedtek a munkalehetőségek. A járásban 5700 munkás nyert állandó alkalmazást, 1800 a szomszédos járásokban dolgozik. A kereseti lehetőség az életszínvonal emelkedésében mutatkozott. Míg 1937-ben a kiskereskedelmi forgalom évi összege alig érte el a százezer koronát, 1958-ban ez a szám száz millióra emelkedett! A járásban az elmúlt tizenöt év folyamán 3700 új lakás épült. A Vihorlát gyár mellett új település létesült 250 korszerű lakással. Ez a szám az év végéig további 76-al gyarapszik. Ahol az írástudatlanság általános jelenség volt, most huszonegy iskola várja a tudásra szomjas fiatalokat összesen 256 tanítóval. Az ösztöndímunkával 197 ezer korona értékű művet alkottak. Egész sor újítási javaslatot terjesztettek be. Maga Zajac elvtárs hetet. Az üzem csupán négy javaslat realizálásával 320 ezer koronát takarít meg. Az eredmények buzdítanak. PéldáA sninal Vihorlát a felszabadulás után épült. Főképp mezőgazdasági gépeket gyárt. Termékeit több országban ismerik. jak évi összege nem kevesebb, mint hárommillió korona. S ahol a felszabadulásig a gümőkór, tífusz és más betegségek pusztítottak, ott új kórház épül 180 ággyal, hat és félmilliós költséggel. MEGVÁLTOZOTT az élet, megváltoztak az emberek is. A gépgyárban dolgpzik Zajac András, aki a szocialista munkabrigádmozgalmat kezdeményezte az üzemben. Tizenkilenc társával együtt már e büszke cím viselője. Társadalmi juk nyomán további hat kollektíva alakult, amelyek a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. A csoport nem egy tagja másfél évtized előtt részt vett a fasizmus leverésében, a szabad élet megteremtésében. A sok közül legalább Bodnár Miklóst említjük, akinek mellét magas partizán-kitüntetés díszíti. A CSATÁT 15 ÉV ELÖTT szovjet testvéreink eldöntötték, de a harc nem szűnt meg. Tovább folyik a szebb, a gazdagabb holnapért. A

szovjet csapatok fergeteges támadásai lavinaként zúdultak a fasiszták ideiglenes állásaira, mert huzamosabb ideig sehol sem tudták megvetni lábukat. A doni és dnyeperi harcok hősei számára a meredek partú Laborc sem jelentett nagyobb akadályt. Hej, pedig de bízott ebben a német vezetőség! 1944. november 26-án felszabadult Michalovce — Zemplén központja. A felszabadító szovjet katonákat elsőként Subák Mihály nyugdíjas, régi párttag üdvözölte a város utcáin. — Drága fiaim! — s barázdált arcán két könnycsepp, az öröm harmatcseppjei gördültek végig. - Arra ne menjetek, ott a németek aknákat helyeztek el... Az egyik szovjet katona félrecsúsztatta géppisztolyát melléről, hogy az öreget keblére vonhassa. Dehát érzelgősségre nem volt sok idő. Szlovákiában, Csehországban sokan, nagyon sokan várják őket... Ezzel a nyirkos, ködös novembervégi nappal új fejezet nyílt meg a michalovcei járás történetében, amely a háború, az elnyomás legsötétebb éveiben az illegális párt területi bizottságának székhelye volt. A nyomor, munkanélküliség, kizsákmányolás korszaka lezárult. A szovjet katyusák és géppisztolyok pusztító pergőtüzében örökre elvonult. S ma már csak keserű emlék, hogy a haza földje néhány évtizeddel előbb sok-sok ezer kisemmizettnek még a mindennapi karéj kenyeret sem teremte meg. 1923-1934 között ebből a járásból 3941 munkanélküli volt kénytelen idegenben megélhetést keresni. S itthon a munkanélküliek száma még ezután is elérte a 3000-et. A

felszabadulás után lassan behegedtek a múlt ütötte sebek. S rövid másfél évtized után már a felszabadult nép lelkes munkájának gyümölcsét ízlelgethetjük. Ma a járás 74 üzemében tízezernél több dolgozó kapott munkát, ebből 2500 a nők száma. A keskeny földecskék helyén, amelyeken a búza hektárhozama a 9 mázsát sem haladta meg, jelenleg 56 egységes földművesszövetkezet gazdálkodik. A gépesítés, a szakszerű gazdálkodás eredményeképpen a búza átlagos hektárhozama már tavaly elérte a 23,7 mázsát. Boros elvtárssal, a Vinnéi Egységes Földművesszövetkezet elnökével, aki maga is egy partizánegység parancsnoka volt, a járási nemzeti bizottságon találkozunk. Az építési bizottság ülésére siet. - Michalovce az elmúlt kilenc évszázad alatt sem láthatott akkora méretű építkezést, mint az 1952 — 1957-es évek folyamán, amikor 1807 új lakással gazdagodott. Felépült Vinné is, a szövetkezeti falu, amelyet a németek megtorlásból felégettek. A járásban hét napközi otthon, öt bölcsőde, tizennyolc új kultúrház, tizenkilenc állandó filmszínház, minden községben könyvtár és csaknem hétezer rádióelöfizető tanúskodik a megváltozott új életről. A 45 nemzeti, 13 nyolcéves és egy tizenegyéves iskolában összesen kilencezer diák tanul. Abban a járásban, amely a múltban az életerős, munkabíró férfiaknak sem tudott kenyeret biztosítani, most az életük alkonyát élő, koruk folytán munkaképtelen öregeknek évente másfélmillió nyugdíjat fizetnek ki. A Vörös Hadsereg téren áll az a hősi emlékmű, amelyet a michalovceiek hazánk területén elsőként emeltek a felszabadító szovjet hősök iránti hálájuk kifejezéséül. A várostól nem messze húszezer szovjet katona sírja fölött emelkedik egy másik monumentális emlékmű, ormán az ötágú csillaggal. Most, tizenöt év után, a hála és köszönet virágait hintjük azok sírhalmára, akik a Kárpátok bércein át elhozták számunkra a százszor, ezerszer megálmodott szabadságot. S hősi csatákban ezrek, tízezéletüket, hogy mi és a jörek áldozták fel önzetlenül vő nemzedék szabadon élhessünk. Az oldalt írta: ZSILKA LÁSZLÖ A homonnai járás büszkesége az új, korszerű gyár, amely műfonalat gyárt. Szerelésében segítettek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság szakemberei is. Építését 1956-ban kezdték és a próbagyártás már a Szlovák Nemzeti Felkelés 15-ik évfordulójának előestéjén megkezdődött. A gyár építésének befejezését 1965-re tervezik. Boros elvtárs, a vinnéi egységes földművesszövetkezet elnöke családi körben emlékezik a tizenöt év előtti eseményekre. ÜJ SZÖ 5 * 1959, november 26.