Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-23 / 172. szám, kedd

( 'X Süché Uýto-'i 'művelődési otthon­ban a múlt héten az ifjúság műszaki alkotásaiból kiállí­tást rendeztek. Kü­lönféle fokozatú is­kolákból egész Szlovákia területé­ről mintegy 250 legjobb mű került bemutatásra. A ki­állítás június 25-ig lesz nyitva s ez­után a kiállítási tárgyakat Prágá­ba, az ifjúság mű szaki . alkotásainak országos kiállítá­nára küldik. Ké­' pünk a kiállításon készült, egy villa- I tek. A miniatűr-modellek a látogatók nyosított útszakaszt ábrázol, melyet az | körében nagy tetszést aratnak, érsekújvári vasutastanoncok készítet- | (Foto V. Pribil ČTK) Néphadseregünk életéből MIRE JÓ A LEVÉLVÁLTÁS AZ ÜZEM ÉS A L AKI ANYA KÖZÖTT? 'A katona nevelése érdekében a legkü­lönbözőbb módszerek vehetők Igénybe. A nevelést szolgálják azok a levelek is. amelyeket a katonák lakhelyére vagy volt munkahelyére küldenek a laktanyákból. Bi­zony még a legfegyelmezetlenebb katona is komolyan elgondolkodik, ha paracsnoká­tól azt hallja, hogy írni fog róla a gyárba, volt munkahelyére. Katonáink dicséretére szolgáljon, hogy legtöbbször elég az ilyen figyelmeztetés. A parancsnok és a politikai munkatárs által küldött levelek a legtöbbször dicséretet tar­talmaznak. Ilyen dicsérő hangú levelet in­téztek a minap Karel Marek tizedesről az ústli vegyi üzembe A levélben azt írták, hogy Marek példásan teljesíti szolgálati kötelességeit. Nem tartott sokáig és az alakulat po­litikai munkatársa az üzem levélpapírján a következó választ kapta: „Tisztelt elvtársak, örömmel olvastuk politikai osztályuk közlését, hogy Karel Marek tizedes, volt alkalmazottunk, ala­kulatuk tagja, szolgálati kötelességeit pél­dásan teljesíti. A beküldött dicsérő okle­velet levelükkel együtt átadtuk annak a ter­melési részlegnek, ahol nevezett dolgozott, hogy tudomást szerezzenek röla volt mun­katársai." Társai köszönetük kifejezése mellett arra kérik Marekot, maradjon továbbra is pél­dakép az alakulat többi tagja számára. Közlik, hogy a műhelyben, ahol azelőtt dolgozott, megalakult a szocialista munka első brigádja és elnyerte a Vegyipari Mi­nisztérium kitüntetését. A kollektíva fel­szólítja Mareket, hogy szerezze meg a pél­dás katona jelvényét és ehhez sok sikert kívánnak neki. Az elvtársak, akik' az említett levetet írták, nem is sejthették, hogy még mielőtt levelük megérkezik, Marek tizedesből — példás katona lesz. De a levélváltás még­sem volt hiábavaló. A szaktársak felhívá­sára Marek tizedes elvállalta a raj pél­dás, jő kiképzését. KOVÁCS KATONA ERDEJE Kovács katona érdeme, hogy helyőrsége területén új erdőrészt ültettek. Fúrógépével 8000 cserje számára gödrött ásott. Mind­ez annak a szerződésnek a keretében tör­tént, amelyet a városszépítés érdekében a HNB és az alakulat egymással kötöttek. A szerződés értelmében az alakulat bul­dózervető gépeikkel egy korszerű stadion építésénél is hathatós segítséget nyújtot­tak. BESZÉDES SZAMOK Ez ér elsfi négy hónapjában néphadse­regünk parancsnokai 134 930 jutalmat osz­tottak ki. Ez a száraz szám ékesen bizo­nyítja, milyen derék munka folyik a meg­jutalmazottak párt- és ifjúsági szervezetei­ben. 73 924 katona dicséretben részesült. Másfél ezernél több szülő, HNB, üzem ka­pott ily értelmű dicsérő oklevelet: „Büsz­kék lehetnek fiukra, lakosukra, alkalma­zottukra." 9654 katona tárgyi vagy pénzju­talmat kapott. A néphadsereg 282 tag­ját az alakulat lobogója előtti fényképfel­vétellel jutalmazták, 13ű-án pedig a leg­magasabb jutalomban részesültek: nevük a becsület-táblára került. HÁROMEZREN A BÁNYÁSZATBA Néphadseregünk alakulataiban a második évüket szolgáló katonák között toborzást folytatnak a bányászat, nevezetesen az Ostrava—Karvina-i bányakörzet megerősíté­se érdekében. Hadseregünk háromezer dol­gozóval óhajtja növelni a bányászok szá­mát. 0 Azok, akik a toborzás során bányász­munkára jelentkeznek, egy hónappal előbb mehetnek tartalékos állományba és pénz­ügyi kezdvezményben is részesülnek. Aki el­vállalja, hogy az Ostrava—Karvína-í bá­nyakörzetben egy esztendőt ledolgoz, 500 korona toborzási illetményt kap. Három évi munkavállalás esetén ez az összeg (három részletben) 1800 koronát tesz ki. Minden új bányászati dolgozó négy hónapon keresztül ún. bedolgozási illetményben ré-, szesül. A házasok, amennyiben a munkába­állás következtében családjuktól különváltan élni kénytelenek, napi 8 korona családi se­gélyt is kapnak és évi szabadságuk egy teljes héttel meghosszabbodik. További ked­vezmények a tennészétbeni szénjuttatás és a bányászatban rendszeresített hüségpfltlék stb. Akik megszeretik a bányászmunkét és állandó életpályául választják, családi lakás kiutalását kérhetik. Előnyös rekreá­ciós lehetőségeket, kulturális és sport­rendezvények szervezett látogatását is biz­tosítják számukra. Egyes egységekben a toborzás már javá­ban folyik. Volf tiszt alakulatából egy hét­tagú katonacsoport Ostravába utazott. A ka­tonák egy teljes napot szenteltek arra, hogy megismerkedjenek a bányászok mun­kahelyével, az elszállásolás! lehetőségekkel, tájékoztatták őket a brigádosok átlagke­resetéről stb. Az ostrSval kirándulás ered­ményes volt. A csoport többsége elhatároz­ta, hogy katonai szolgálatuk letöltése után a bányászatban helyezkednek el. További tizenöt katona szintén érdeklődést tanúsít a bányászmunka iránt. Az egyik ezredben az alakulat pártszerve­zete Is foglalkozott a bányásztoborzással. A Pionír-bányából szerzett agitációs anyag felhasználásával falitáblát készítettek, amelyre kifüggesztik a bányamunkára je­lentkező katonák nevét. (szily) A falusi pártszervezet munkájától függ döntő részben a szövetkezet sorsa Hatalmas nyersolajfinonrítót építettünk az EAK-ban (ČTK) '—' Munkásaink és technikusaink néhány nappal ezelőtt fe­jezték be a Csehszlovák Köztársaság legnagyobb külföldi beruházási építkezését. Kísérleti üzembe helyezték a homsi korszerű nyersolaj­finomítót az Egyesült Arab Köztársaság s?íriai területén. Äz, hogy ezt a megrendelést mi kaptuk, nehéz nemzetközi ver­senyben dőlt el, amelyen az Ame­rikai Egyesült Államok, Nagy­Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és más országok nagy vállalatai vettek részt. A mi dolgozóinknak nemcsak sikerült a határidőt betartani, ha­nem a szocialista munkaver?Sny segítségével még 14 nappal le is rövidítették. Ha tekintetbe vesz­szük azt a körülményt, hogy szerelőinknek nemcsak az idővel, hanem gyakran a szokatlan éghaj­lattal és időjárással is harcot kel­lett folvtatniok, ez a teljesítmény óriási sikernek tekinthető. A szer­ződés aláírásától a nyersolajfino­mító kísérleti üzembehelyezésének napjáig csak két év és három hó­nap telt el. A fő felelősség e fontos meg­rendelés teljesítéséért a brnói Králové Pole-i gépgyár dolgozóira hárult. A homsi nyersolajfinomító felépítésében azonban részt vett számos más gépipari üzemünk is. Munkasikerünkhöz nagymérték­ben hozzájárult az a szállítócso­port is, amely a Tátra 111 teher­autón a kikötőből az építkezés helyére szállította a gépi beren­dezést, amelynek teljes súlya túllépte a 21 ezer tonnát. A nyersolajfinomító kísérleti üzembehelyezésével a csehszlo­vák munkások és technikusok rhunkája az Egyesült Arab Köz­társaságban nem ért véget. A szerelők egy részét a vegyészek váltották fel, akik technikailag irányítják a nyersolajfinomító menetét, s a helyi munkásokat és techniki's^kat megismertetik a termeléssel és a gépiberendezés kezelésével. Az utóbbi időben egyre több oly levél érkezik szer­kesztőségünkbe, amelynek írói a csécsei szövetkezetről mondanak véleményt ilyen vagy olyan formában. .Van, aki számszerűleg egymás mellé sorakoztatja a hibákat, úgyszólván reflektorfénybe állítja, de ennél aztán to­vább nem is jut, s nem is juthat, ha teljes mélysé­gében nem látja a dolgokat. A problémák mély ismerete nélkül, a hibák statisztika szerű felsorolásánál csak az juthat tovább, aki jobban a dolgok mélyére néz. A levelek között akadtak olyanok is, amelyek írói már azzal is megoldott­nak látják a csécsei problémákat, hogy új elnök került a szövetkezet élére. Mielőtt egyet-mást mégis elmonda­nánk a szövetkezetről, szükséges megállapítani, miért áll annyira ép­pen ez a szövetkezet az érdeklődés központjában. Mindenekelőtt azért, mert a szepsi járásnak és az ország­nak sem mindegy az, milyen ered­ményeket ér el a Győzelmes Február Egységes Földművesszövetkezet. A szövetkezet majdnem másfélezer hektáron gazdálkodik, de ha 100 vagy 200 ha-os szövetkezetről lenne sző, ak­kor sem lehetnénk közömbösek iránta. Hogy a szepsi járás milyen gaz­dasági eredményeket tud felmutatni, abban komoly szó jut a csécseieknek, S mégis azt kell mondani, hogy kellő támogatást nem nyújtott nekik a já­rás. Itt nem gondolunk gazdasági se­gítségre, inkább politikai vonatkozású támogatásra lett volna szükségük. Mindenekelőtt a falusi pártszervezet tevékenységében kellett volna válto­zást eszközölni oly értelemben, hogy a kommunisták felelősségérzetét fel­keltsék a szövetkezet sorsa iránt. A csécsi szövetkezet első volt a szepsi járásban, sőt országos viszony­latban i£ az elsők között alakult. Kezdetbén az egyes vezetők úgy kép­zelték, Hogy Csécsből mintaszövet­kezetet csinálnak. Az anyagi segít­séggel nem is fukarkodtak, sőt mond­hatnánk túlzásba is vitték, S ez egyik alapvető oka annak, hogy ma, 10 év után nem lehet dicsérőleg szólni a csécsi szövetkezetről. A csécsi szö­vetkezet egy elkényeztetett gyerek­hez vált hasonlóvá, olyanhoz, akit a szülők túlzottan kényeztetnek, akik­nek csak valamit ki kell gondolni, s kívánsága máris teljesül. Röviden mondva a Győzelmes Február tagjait nem tanították meg járni, nem ne­velték a tagokat arra, hogy ne vár­janak mindent az államtól, hanem törekedjenek arra, hogy jólétüket valóban a termelés állandó növelésé­vel alapozzák meg. Ezt a J tény t azért -volt szükséges megemlíteni, mert ez a szövetkezet gazdálkodásának további szakaszára is kihatott. A járásban egyre-másra alakultak újabb szövetkezetek, s a kedvezmények egyre szélesebb kör­ben oszlottak meg. A későbben ala­kult szövetkezetek megtanultak jól gazdálkodni, de az elsőszülött, az el­kényeztetett Csécs visszamaradt. S most, 10 év után, ha összehasonlí­tást teszünk mondjuk Csécs és egy későbben alakult szövetkezet között, a mérleg az utóbbi javára billen. Andreas Sándor szepsi levelezőnk a járási nemzeti bizottság gazdasági elemzése alapján pl. párhuzamot vont Csécs és Méhészke között. Az utóbbi szövetkezet jóval későbben alakult, mint a csécsi, a gazdasági eredmé­nyek mégis a méhészkeiek javára billentik a mérleget. Meg kell mindjárt jegyezni, hogy a méhészkei szövetkezetnek semmi­vel sincsenek jobb felételei a gazdál­kodáshoz, mint a csécseieknek, csak az emberek gondolkozása más, mi­vel a pártszervezet állandó nevelő­munkát végez a faluban. Ezzel a megállapítással máris a csécsi probléma lényegéhez értünk. A hiba mindenekelőtt magukban az emberekben van, akik elkényelmes­kedtek s a közös gazdálkodás mellett kialakult a túlméretezett háztáji és egyéni gazdálkodás is. Ahogy már említettük, egyik leve­lezőnk a szövetkezet problémáinak elintézését az űj elnök megválasz­tásával máris többé-kevésbé elinté­zettnek tartja. Szép ez a bizakodás, de nem eléggé indokolt. Igaz, egy jő elnök sokat tehet, de a tagság s mindenekelőtt a falusi pártszervezet hatékony támogatása nélkül minden problémát nem oldhat meg. Kovács Pál, a szövetkezet új elnö­ke iparkodik rendet teremteni, saj­nos, egy-két ember kivételével alig támogatja valaki. Maguk a kommu­nisták is csak félvállról fogadják az újat. Elkerülné az igazságot, aki azt állí­taná, hogy a csécsi szövetkezetesek szegények. Ellenkezőleg. gazdagok, jómódúak, csak az a baj, hogy a javak döntő részét meg nem enge­dett úton szerezték. Bevételük nagy része a háztáji gazdaságokból és kü­lönböző úgynevezett „fekete" mun­kákból ered. A közös gazdálkodást el­hanyagolták, s kikl magának szabta meg, milyen úton juthat minél ma­gasabb jövedelemhez. Voltak szövet­kezeti tagok, akik 15—20 sertést is tartottak a háztájiban. A szövetkezet vezetősége nemhogy erélyesen fellé­pett volna ez ellen a helytelen meg­nyilvánulás ellen, hanem még támo­gatta is a rendbontókat. Megengedték pl. azt, hogy a szövetkezet részére az állami alapokból kiutalt takar­mányt azok a szövetkezeti tagok kap­ják meg, akik a háztájiból akarnak gazdagodni. Megtörtént, hogy a szö­vetkezet jutányos áron több vagon krumplit kapott, de ezt nem a közös jószág takarmányozására használták fel, hanem Vajner Andor szövetkezeti tag hizlalt belőle egész falka disznót, amit természetesen az állami felvá­sárlási áron értékesített. Az állam tehát jutányos áron adta a takar­mányt, de a húst már kénytelen volt magas áron felvásárolni az illető szö­vetkezeti tagtól. Egy-két malac el­tulajdonítása sem ment ritkaság­számba. Kezdetben akadtak emberek a szövetkezetben, akik szóvá tették a hibákat, de sem a szövetkezet, sem a járás nem reagáltak a bíráló szóra; sőt nemcsak az egyszerű szö­vetkezeti tag bíráló szava talált sü­ket fülekre, hanem lapunk többszöri bírálatát is figyelmen kívül hagyták a faluban és a járáson is. Á rend teljesen felbomlott. Ko­vács Pál mostani elnök s^int a szö­vetkezet már a tönk sz^re jutott. Még a legbecsületesebb 'tagok is iparkodtak valamilyen „mellékjöve­delemhez" jutni, mert igen szűkös volt a munkaegység értéke. No már most azt kéli még tudni, hogy a munkát nem a mennyiség és minőség szerint jutalmazták, hanem aszerint, ki mennyit Íratott be a cso­portvezetővel. Igy aztán az előre ter­vezett munkaegységeket magasan túllépték, a tervezett hektárhozamo­kat nem érték e!, jószágállományuk a jó gondozás és takarmány hiánya következtében leromlott, persze a munkaegységek értéke is csökkent. Pedig ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondani, hogy hem kellene a csécsi szövetkezetben takarmány­hiánynak lenni. Az igazat megvallva a múltban a csécsi gazda nem vett takarmányt. Csakhogy akkor a sző szoros értelmében minden talpalatnyi földről, még a határuk széléről is összeszedte a füvet. És miért nem öntözhetnek most is úgy, mint va­lamikor? Hisz a csécsi gaftdák a múltban híresek voltak jó gazdálko­dásukról. a húszas évek során már több mint 200 hektár rétet öntöztek. Közösen öntözőberendezést építet­tek. S ma ezt miért nem tehetik meg. amikor csak egv szavukba ke­rülne s a gépek mindazt napok alatt elvégeznék, amivel ők a múltban hó­napokig dolgoztak? Az egymásra 'halmozódó hibák a szövetkezet becsületes tagjait is kö­zömbössé tették a közös iránt. A fa­lusi pártszervezet sem dolgozott megfelelően. Manapsáq pedig a szö­vetkezetben — az új elnök és né­hány tag kivételével — mindenki a jó embert akarja mutatni. Ez alól a kommunisták sem kivételek. Ez a jó „emberesdi", vagy ahogy ők értelmezik, „emberségesség" ko­molyan gátolja a szövetkezet fejlő­dését. A napokban megtörtént, hogy a szövetkezet. éj jeli őrének hibájából — akit az ellenőrző bizottság szol­gálati helyén két esetben alva talált — 150 csibéje pusztult el a szövet­kezetnek. Most mi történt? Az, hogy az elnökön kívül azok. akiknek „sza­vuk" van a szövetkezetben, mindenki a jó embert játszva iparkodtak a hi­bát elkenni. Bartkó Imre is „jó embernek" akart mutatkozni, amikor a műtrá­gyázásnál szemet húnyt afölött, hogy üresen járnak a szórógéppel. A kí­vánt munkaegységet persze az el nem végzett munkáért is beírta. És mi a következménye ennek az „embe­riességnek". Mindenekelőtt az, hogy az elvetésre szánt műtrágfa a föld végében ment tönkre. A termés si­lány. S vé.qsösorban a „műtrágya­szórást" végző egyének érdemtelenül részesültek jutalmazásban. Csupa „emberségből" megengedik, hogy a traktorok egyéneknek fuva­rozzanak, s addig a szövetkezetben áll a munka. Teheneik naponta alig adnak 3 liter tejet, az abraktakar­mányt a lovakkal etetik meg, mert a szövetkezetben végzett munka után a kocsisok még. egy kis „fekete fu­varra" is felhasználják a szövetkezet lovait. A szövetkézet jószágállomá­nvához nem „kapnak" fejőnőket, amióta az új elnök szorgalmazza, hogy a kifejt tej után kapják a ju­talmazást, mivel a zootechnikus fele­sége kiválogatta magának a legjob­ban tejelő és legkönnyebben fejhető teheneket. Persze a zootechnikus ez ellen nem szólal fel, ami — ha úgy vesszük ­érthető, de nem érthető az, hogy miért tűrik a kommunisták, hogy a zootechnikus felesége fejés közben összeszaladgálta az istállót, hogy neki csak a „jobb tehenek" jussanak. A szövetkezetnek van fejőgépe, de már évek óta a rozsda eszi. por lepi, csupán azért, mert elromlott és ha meg is csináltatnák, nem volna hoz­zá „szakember", aki kezelné. A fejőgépkezeléshez semmi esetre sem kell főiskolai végzettség és ha már minden áron „tanult embert" akarnak, jónéhány év állt rendelke­zésükre, hogy betanítsanak valakit a géphez. Száz szónak is egy a vége: Csécsen mindenekelőtt a falusi pártszervezet munkájában kell rendet teremteni. Maguknak a csécsi kommunisták­nak kell végre belátniok, hogy az erfiheiíség' Qlyaii értelemben, ahogyin azt Csécsen értelmezik. embertelen­ség azok ellen, akik még mindig bíz­nak szövetkezetükben, akik nem a „mellékjövedelemből" akarnak meg­élni, hanem a közös munkából eredő jövedelemből. Kovács Pál, mint elnök, egyedül még nem tud minden problémát megoldani, de ha mögötte áll a fa­lusi pártszervezet, a hibákat el le­het távolítani, s a csécsi szövetke­zet pár éven belül nem rossz, ha­nem jó gazdálkodásáról lehet híres. Nagyon szeretnénk, ha a jövőben le­velezőink már arról adnának hírt, hogy a Győzelmes Február elindult azon az úton, amely a becsületes, tisztességes élethez vezet. A csécsi határ jó, csak az adott lehetősége­ket kell kihasználni, s reméljük, hogy a bíráló szó a jövőben — mégha egy­szerű szövetkezeti tag mondja is -< meghallgatásra talál. Még talán annyit, hogy azért, ami eddig Csécsen történt, a Szepsi Járá­si Nemzeti Bizottság is felelős, a fa­lusi pártszervezet lagymatag, liberá­lis munkájáért pedig a járási párt­bizottság, s ezért a jövőre vonatko­zólag nem ártana, ha az eddiginél jóval hatékonyabb segítséqet nyújta­nának a falusi pártszervezetnek, a szövetkezet vezetőségének, különösen Kovács Pál elvtársnak, mert egve­dül, magárahagyottan - bármiiyen, lelkesen, kitartóan dolgozik is ­nehezen birkózik meg az előtte álló feladatokkal Az idő sürget Á' kassai járásban közel 3 ezer 700 hektáron többéves takarmányt ter­melnek, ebből mindössze 36 százalék van kiszárítva és csak 300 hektárról van behordva a takarmány, pedig úgy mondják a szövetkezetesek, hogy ez évben rendkívül jó hektárhozamot értek el lóheréből és lucernából. Nem kevés azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol az elsó kaszálásnál 40 — 50 mázsás hozamot értek el. A szárítás és a hordás jól megy Szi­nán, ahol 169 hektár van lekaszálva és 40 hektárról megtörtént a behor­dás is. Hasonló a helyzet Kenyhecen, Miglécen és Nagyidán is. A szövet­kezeti parasztságnak minden igye­kezetével azon kell lennie, hogy a kedvezőtlen időjárás dacára a bő­ségesen termett takarmányt betaka­rítsa és boglyákba rakja. Elsők a füleki járásban Az első évben közösen gazdálko­dó bénái EFSZ versenyre hívta ki a füleki járás egységes földművesszö­vetkezetet a takarmány betakarításá­ban. E hó 17-én a bénái szövetke­zet döntő küzdelembe indult az el­sőségért. Délután Vas elvtárs, a szö­vetkezet elnöke a helyi rádión ke­resztül felszólította a faluban lakó üzemi munkásokat, hogy hazatérve munkájukból segítsenek a szövetke­zetnek. így éjjel 2 órára sikerült be­takarítani az egész • takarmányter­mést s 18-án már a beszolgáltatási kötelezettségnek is eleget tettek. A fiatal, de szorgalmas szövetkezet el­ső lett a füleki járásban és valószí­nű, hogy a járási nemzeti bizottság díját is a bénái EFSZ nyeri. (L) ÜJ SZÖ 5 * 1959. június 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom