Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-16 / 134. szám, szombat

Az iskola hivatása az életre, a* ******************** * ****** ************ ** *aa* ***** ** *** ******** *** ************** *********************** ^ egyik gond. A másik a mezőgazdaság­gal foglalkozó járások termelésének szervezése. S a harmadik — ez talán a jelenleg legnehezebb — a hegyvi­déki falvak tucatjainak problémája. Ezekben a falvakban a termőföld fek­vése ugyanis olyan, hogy gépierővel történő megmunkálása sokszor szinte lehetetlen, vagy ha helyenként lehet­séges is, ráfizetést jelentene. Mi le­gyen tehát a sok sok hegyvidéki falu sorsa? Ez a kérdés egyelőre megvá­laszolatlan. Mert azokban a falvakban, ahol sok a legelő, ott a megoldás könnyen kínálkozik: nagyüzemi állat­tenyésztés. Azonban olyan falvak is vannak, ahol a legelő is és a termőföld is kevés. Mit lehet kezdeni ezekkel a településekkel? Az eredmények hal­latán lábra kapott öröm most kissé lecsendesedik és az ember gondol­kodni kezd: valóban merre vezet a boldogulás, a szocialista felemelkedés útja ezekben a falvakban? Gondola­taiddal együtt feltámad benned a kí­váncsiság, a megismerés vágya: látni, tudni akarom azoknak az embereknek az életét, ákik életmódjukkal még ma is nagy gondot okoznak a szocializ­mus előrehaladásának. Osztozni kell nekünk is, nekem is e gondban. Alacsony, zömök ember lép az emelvényre. Mondókáját halkan, sze­rényen kezdi, majd egyre inkább ne­kitüzesedik: „Ügy látszik, a fiatal szlovák írók lapjának, a Mladá Tvor­bának szerkesztősége tudomást szer­zett arról, hogy én is írogatok ver­seket és egy levélben felkértek arra, írjak falumról, a szövetkezetről, egy­általán a szocialista falu életéről. Én erre azt válaszoltam, hogy ezt leve­lekből meg tudósításokból nem lehet megismerni, és ha kíváncsi rá a szer­kesztőség, hát vegyen magának any­nyi fáradságot és a szerkesztők jöj­jenek el a parasztok közé a szövet­kezetbe. Ne féljenek attól, hogy be­sározódik a cipőjük vagy hogy meg- I ugatják őket a falusi kutyák. Necsak I levelek útján ismerkedjenek a pa- ! rasztok életével, hanem üljenek fel | hozzá a szekérre és ne resteljenek kimenni vele a határba. Egy nap alatt így sokkal többet megtudnak a mai falu életéről, mint száz levélből vagy tudósításból." Ezen a kerületi meg­beszélésen legegyszerűbben és leg­érthetőbben nagyjából ez a hozzászój lás foglalta össze a szocialista kul­túra kongresszusát előkészítő művé­szek és kulturális dolgozók feladatát és küldetését. Röviden: ha meg akar­juk ismerni kulturális forradalmunk jelenlegi problémáit, az emberek kö­zé kell mennünk, más szóval ahhoz, hogy tiszta képet kaphass kultúránk forradalmáról, előbb meg kell ismer­ned a ma emberét, a ma emberének életviszonyait, munkahelyét, gondol­kodását, .erkölcsi normáit, olvasmá­nyait. A kultúra kérdéseinek megér­téséhez előbb tehát az ember megis­merése szükséges. |J5)esztercebánya után Losoncon ÍR) tanyáztunk le! Innen elindul­va jártuk a falvakat, üzemeket, isko­lákat. Következő állomáshelyünk Dob­roč. Ez egy szlovák lakosú kis falu, amely közvetlenül a Kárpátok belső nyúlványainak lábaihoz telepedett. A falu kellős közepén a földszintes falusi házak földszintjét gőgösen meghazudtoló nagyarányú építkezés büszkélkedik. A város- és falurende­zési akció keretében új kultúrházat épít a falu. Vasárnap van, de az épít­kezésen hangyabolyhoz hasonlóan talán száznál is több ember dolgozik. Ha tekinteteddel körültapogatod a kultúrház vakolatlan falait, városban képzeled magad. Emeletes kultúrház. Nézegetjük, vizsgálgatjuk a termeket s közben hitetlen Tamásokhoz ha­sonlóan, szemünket dörzsölgetve hall­gatjuk a felvilágosításokat. Itt lesz a színpadterem, itt a szövetkezet irodá­ja, itt az eskető terem, itt az ifjúság klubhelyisége, itt a terasz és még nem tudom micsoda. Ha túlzás nélkül nevén akarjuk nevezni ezt az épüle­tet, csak így keresztelhetnők el: kul­túrpalota. Az építkezés ára után ér­deklődünk: ha készen lesz, kb. egy­Ha május elseje és május kilence­dike méltó megünneplése sok munkát is igényelt az iskolák dolgozóitól, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának „Az iskola és az élet szoros kapcsolatáról, valamint a nevelés és az oktatás továbbfej­lesztéséről Csehszlovákiában" c. ha­tározatának megtárgyalásáról egyet­len iskolában sem feledkeztek meg. A pártnak az iskolákra vonatkozó egyik legnagyobb jelentőségű határo­zata született meg, s azzal, hogy is­koláinkban e határozat nagy vissz­hangra talált, alig mondunk valamit. Most sokkal többről van szó, mint lel­kes üdvözlésről. Iskoláinkban a párt nagy jelentősé­gű dokumentumát máris iránytűnek, nélkülözhetetlen útmutatónak tartják minden vonalon. S ami a legfontosabb, pedagógusaink mind Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, mind Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a ha­tározatát nem tartják olyannak, ami csak az iskolákat: a tanítókat és a diákokat érinti. A határozatból nem csinálnak csupán iskolaügyet. A párt kitűzte feladatokat a társadalom min­den egyes tagja ügyének és érdeké­nek tekintik. Ezt azzal is kifejezésre juttatják, hogy a párt határozatát, valamint Hendrych és Lénárt elvtárs beszámolóját a pedagógiai értekezle­teken kívül rendkívüli szülői értekez­leteken is megtárgyalják. így történt ez többek között a Pár­kányi Tizenegyéves Magyar Tannyel­vű Középiskolában is. összeültek a tanítók és pontról pontra megtárgyal­ták a teendőket. Mikor alaposan meg­ismerték a párt határozatát, tanulóik szüleit hívták egybe, hogy velük is megismertessék azt, amit a kommu­nista szellemben való nevelésért és oktatásért mindannyioknak tenniök kell. A legtöbb vélemény mind a peda­gógiai, mind a szülői értekezleten az ifjúság munkára való nevelésével kapcsolatban hangzott el. A szülök és Egy vidám kultúrest Hosszabb szünet után újra vidám kultúresten szórakozhattak a bratis­lavai Magasépítészeti Vállalat dolgo­zói. Ezúttal azonban nem a pedagógiai főiskolások látogattak el hozzánk, hanem — a CSISZ helyi szervezetén belül — Oros László elvtárs vezeté­sével, a mi körünkből alakult egy kultúrcsoport. E fiatal együttes egész estét be­töltő vidám kultúrműsorral szórakoz­tatta az építészeti vállalat dolgozóit. Előadásuk — melynek műsorán ének, vers, zene és egyéb számok váltakoztak szlovák és magyar nyel­ven — minden dicséretet megérde­mel. Mészáros Dezső, Bratislava a munkára való nevelés Csemadok'ünnepség Párkányban A Csemadok párkányi helyi szer­vezete a Csemadok fennállásának 10. évfordulója alkalmából a napokban jól sikerült műsoros estet rendezett a helybeli Művelődési Házban. Az emlékestet Peszeki János, a Csemadok helyi szervezetének elnöke nyitotta meg. Beszédében röviden is­mertette a Csemadok párkányi szer­vezetének a 10 év alatt elért ered­ményeit. Az ünnepi beszédet Szabó Rezső elvtárs tartotta. A műsor keretében felelevenedtek az elmúlt 10 év legnagyobb sikerei. Volt mire emlékezni, hiszen a Csemadok párkányi műkedvelői ez idő alatt be­mutatták többek közt A. Row - A. D'Ussean: Mélyek a gyökerek, Csiky Gergely: Ingyenélők, Jókai Mór: Kő­szívű ember fiai, Ságodi József: La­kásszentelő című színműveit, Heltai Jenő: Ezerkettedik éjszaka című ver­ses mesejátékát és Szigligeti-Taby­Erdődy-Vincze: Párizsi vendég című zenés vígjátékát. A műsorban vendég­ként közreműködtek Kálmán Olga és Forgács Péter az „Ifjú szívek" mű­vészegyüttes szólótáncosai. Végezetül dr. Szabó Rezső a 10 év alatt kifejtett önfeláldozó kultúrmun­kájukért a Csemadok jubileumi em­lékéremmel tüntette ki Pétervári Lászlónét, Kovács Mancit, Steiner Mártát és Peszeki Jánost. Paulovics János, Párkány tanítók maguk is érezték s a párt dokumentumai most megerősítik, hogy iskolarendszerünk legnagyobb fogyatékossága az oktatás és nevelés elszakítottsága az* élettől, a fizikai munkától. Iskoláinkban az oktatás jelenleg a szóbeli magyarázatra, a könyvből va­ló tanulásra épül. Kevés gondot for­dítanak a jelenségek törvényszerűsé­geinek és a gyakorlatnak a megisme­résére. Az ilyen oktatás nem segíti és nem is segítheti elő a tanulók ál­talános fejlődését, jó felkészítését a munkára. Ezért van aztán, hogy a ta­nulóifjúság legnagyobb része, nem is­merve a fizikai munka szükségessé­gét, jobbára csak a hivatali vagy az úgynevezett „könnyű" szellemi mun­ka után érdeklődik. Diákjaink közül kevesen értik és érzik, hogy a fő értékeket az anyagi termelés hozza létre, hogy a társadalom továbbfejlő­dése, a nép anyagi és szellemi élet­színvonalának az emelése, az ipari és a mezőgazdasági munkától függ. Ezt az összejövetelen tanítók' és szülők egyaránt tudatosították. Hogy mi a teendő, a párt határozata nyíltan kimondja. A tanítók azonban maguk is keresik a formát és lehetőséget, amellyel az oktatást és nevelést az új követelményeknek minél megfelelőb­bé tehetnék. Munkájukkal kapcsolatban Bajmó­czy Vilmos például így nyilatkozott: — Jövő munkánkban többek között az a legfontosabb, hogy a fizikai munkára való nevelést az iskolai ok­tatás eszközévé tegyük és ifjúsá­gunkban kialakítsuk a helyes szocia­lista munkaviszonyt. Mindannyiunk­nak abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a szocialista és kommunista épí­tőmunka a szakemberek tízezreit igényli. Az iskolának ezért az a hiva­tása, hogy a sokoldalúan művelt ér­telmiségen kívül solkoldalúan művelt és képzett fizikai munkásokat és szakembereket neveljen. Az iskolának a szó legszorosabb értelmében az életre és a munkára kell nevelnie. Sok szülőnek az a véleménye, hogy az automatizálás korszakában egyre ke­vesebb fizikai munkásra van szükség, ezért felesleges is a gyerekeket ilyen nagy ütemben fizikai munkára szok­tatni. Az ilyen „nézet" — talán mon­dani sem kell, — téves. A fizikai munkára az autQmatizált termelésnél Is szükség van. Š különbség až, hogy míg mondjuk a csákánnyal való bá­náshoz alig, a bágerkezeléshez már nagyobb szakértelem kell. Az automa­tizált termelés tehát széles politech­nikai képességgel és magas munka­kultúrával rendelkező dolgozókat kö­vetel, akik munkájukban alkotó módon használják fel majd az iskolában nyert szak- és tudományos ismerete­ket. A szocialista kultúra kongresszusa előtt Meg kell ismernünk a ma emberének életét rszágot járni indultunk. Em­berekkel beszélgetni, ismer­kedni. írók, művészek s tudósok vették nyakukba az országot, akik adni, de egyben kapni is akartak. Osztozni akartak a gondban, az előre menetelés terhében s meríteni akar­tak a közös örömből, az emberek szorgos hétköznapjaiból. Az útrakészülést nyomon kísérte egy afféle „nem akaródzik" viszoly­gás, egy olyan nehezen mozduló kel­letlenkedés. Sokan kötelességet, el­végzendő feladatot, magasabb utasí­tás teljesítését, mások amolyan igaz történetekkel teli kulturális vidékre­ruccanást láttak az egészben. Mun­kánkra, rengeteg elfoglaltságunkra hivatkoztunk. Egyszóval vakaródz­tunk, topogtunk, morogtunk s köz­ben így próbáltunk magyarázkodni: Mennyivel lesz több és gazdagabb a szocialista kultúra, ha két hétre vi­dékre rándulunk? Ugyan mi haszna lehet mindebből a kultúrforradalom­nak? Komolykodtunk és tréfálkoz­tunk. Megkezdett vagy félbehagyott munkánkra gondoltunk. Egyszóval in­kább a fegyelmezettség, a kötelesség­teljesítés, mint az emberek közé "vá­gyakozás késztetett indulásra. Ütrakeltünk. Ki erre, ki arra, fal­vakba, városokba, üzemekbe, szövet­kezetekbe, iskolákba. S a fogadtatás, az útbaigazítás rövid formalitásai után ott találtuk magunkat az embe­rek között Nyílt, őszinte tekintetek, kérdések, hozzászólások, javaslatok, bírálatok pergőtüzével találkozunk mindennap. S az összejövetelek elein­te merev hangulatát feloldja a be­szélgetések s a kérdésekre Idott vá­laszok őszintesége. Az ismerkedés első percei után átforrósodik a mű­velődési otthonok légköre, szenvedé­lyesen peregnek a szavak filmről, színházról, könyvtárról, kultúrház­építésről, útjavításról, bölcsődéről, mindenről — egész szocialista éle­tünkről. Azzal a célkitűzéssel keltünk útra, hogy feltérképezzük szocialista kultúránk jelenlegi problémáit és né­hány nap leforgása alatt azon veszed magad észre, hogy az élet sodra ma­gával ragad, kérdések és megoldatlan feladatok elé állítanak az emberekkel való beszélgetések. S rádöbbensz ar­ra, hogy mindaz, amit itt látsz, az is otthon hagyott munkád része, nem lehet kívül állni, nem lehet csak kö­telességet látni ebben a küldetésben. S érzed, hogy tarisznyád egyre súlyo­sabb lesz és szinte már izgulva várod a legközelebbi találkozásokat. De ta­lán kezdjük sorba: az első állomás Besztercebánya. Valahányszor Besztercebányán já­rok, minden alkalommal megilletődés vesz rajtam erőt. Nem tudok végig­menni a város főterén, hogy meg ne álljak a Szlovák Nemzeti Felkelés em­lékműve előtt. Tekintetem végigsik­lik a partizánharcokban fontos szere­pet játszó épületeken s próbálom idézni a véres harcok emlékét. A tör­ténelem idézése tiszteletet parancsol. Évszázadokat léphet át a képzelet, rendezve, kutatva e város múltját, azonban minden gondolatod a Szlovák Nemzeti Felkelés napjai köré csomó­sodik. Évszázadok történelme a par­tizánharcok hónapjaiban válik törté­nelmi hőskorrá Besztercebánya tör­ténetében. Nagy történelmet őriz ez a város, ezt érzed mindenütt, amerre lépsz. Itt, ebben a városban kezdődik a szlovák nép újkori történelme. Az i antifasizmus Európát átfogó küzdel- I mének éppúgy fontos állomáshelye I Besztercebánya, mint Sztálingrád és Varsó. A fasizmus okozta szenvedés és tűrés, a fasizmus gyűlölete itt fegyveres ellenállásba csapott, Besz­tercebánya fegyverrel kiáltott nemet a hitleri hadseregnek, Besztercebánya hősi város. kulturális küldöttség tagjai a kerület kulturális dolgozóival egésznapos értekezleten vesznek részt. Az összejövetel célja felmérni a kerület kulturális életét, valamint tájékoztatni küldöttségünket a kultu­rális forradalom jelenlegi problémái­ról. A beszámolóban és a hozzászólá­sokban számok, adatok régiójával ecsetelik a kerület tízéves jnunkájá­nak eredményeit. Gépgyárak, alumí­nium-feldolgozó, cementgyár, a szö­vetkezetek százai és folytatódik a felsorolás, az ember szinte beleszédül, "hirtelen nem is tudja felfogni mindazt, ami szünet nélkül hangzik az vényről. Az elmúlt tíz esztendő ered­ményei semmivel sem maradnak el a felkelés hősi napjai mögött. Az elmúlt tíz év alkotómunkája a Szlovák Nem­zeti Felkeléssel egyenlőrangú törté­nelmi hőstettek. Mindezek hallatára lobot vet benned'egy hangtalan öröm, mert sajátodnak, életed részének te­kinted és érzed mindazt, amit itt lét­re hozott a szocialista ember. Ez a láthatatlan öröm aztán gyökeret ver benned, hogy elkísérjen és megter­mékenyítse a rádváró napok gondola­tait. Nehéz, szívós munka gyümölcse mindez, hosszú éves tapasztalat, lel­kesedés, fáradtságot nem ismerő szervező munka összegezője ez a nagy gazdaság. A kerület iparosítása , és a már fennálló ipari üzemek irá­I nyitása sok figyelmet igényel. Ez az Szabó D. Béla romániai képzőművész „A hintán" című metszete lllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllll Bajmóczy Vilmos sokat beszélt a tankönyvekről is és elmondta, hogyan képzeli a gyakorlati életből vett pél­dákkal az oktatást. Az oktatás és nevelés új formáiról és lehetőségeiről beszélt dr. Bencsik Jenő igazgató is. — Nevelőmunkánk során — mon­dotta — már eddig is arra töreked­tünk, hogy a tanítási anyagot az élet­ből vett példákkal illusztráljuk. Az új tanítási forma életképességét az bi­zonyítja legjobban, hogy a jó gyakor­lati példákkal születtek a legszebb eredmények. Ami a párt határozatát illeti, a véleményem az, hogy szocia­lista társadalmunkban minden lehe­tőségünk megvan az általánosan mű­velt és fejlett emberek neveléséhez és ahhoz, hogy teljesítsük a kulturális forradalom második szakaszának fel­adatait. A tanítókon kívül szülőkkel és ta­nulókkal is beszélgettünk. Voltak, akik minden áron a régi elképzelések­hez ragaszkodtak és gyermeküknek csakis az értelmiségi pályát szánják, csak az íróasztal melletti munkát nézik valaminek. A legtöbb szülő azonban reálisan gondolkodik és he­lyesli az iskola átépítését. Az a vé­leményük, hogy a fizikai munka nem árt. A fontos az, hogy a gyermek olyan széleskörű ismereteket nyerjen, amelyekkel az élet minden terén be­csületesen helyt állhat. Szülőknek és tanítóknak azonos véleménye, hogy a párt határozata meggyorsítja az új típusú emberek ne­velését. A határozat sikeres megva­lósításáért végzett munkában ezért szülők, tanítók és diákok egyaránt részt vesznek. Balázs Béla • ••••HI«ltMMWHMIM»IHHM«IIM»H»HHH Štefan Cpin: Népviseletben. Famet­szet, 1957. ÜJ SZÓ 8 * 1959. május 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom