Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-29 / 117. szám, szerda

Van mit tanulni tőlük 1865-ben, amikor Selmecbányán megalapították a dohánygyárat, 2000 alkalmazottja volt az üzemnek. Pipadohányt és szivart készítettek kézi munkával gépek nélkül. Napi 10-12 órát is dolgoztattak a 12-13 éves gyermeklányokat, mert ez volt a legolcsóbb munkaerő, akiknek a teljes munkabér 30-40 százalékát fizették. A munkásnők között sokan voltak olyanok, akik férjük helyett tartották fenn a családot, mert a férfiak számára sehol sem akadt munka a környéken. A dohánygyárban keresett éhbér bizony még a kosztra is kevés volt. Házépítésről, vagy ruházkodásról csak ábrándozhattak itt a dolgozók. Mindez már a múlté. Az örep épületben új gének kaptak helyet, melyek 1951-ben már több mint 550 millió cigarettát gyártottak. De az idén Bystricából, Dzsunkából, Lipából, Detvából 3 és félszer többet gyártanak már, mint 1951-ben. A mai napi termelés már a 7 millió darabot is meghaladja Ezt az óriási mennyiségű cigarettát mindössze 200 munkásnő állítja elő nagy teljesítményű gépek segítségével. A csaknem 100 esztendős dohánygyárban december 1-én tértek át az új bérrendszerre. A gyár idősebb munkásnői (akik 25-30 éve dolgoznak itt), eleinte bizalmatlanul fogadták az új intézkedést, mivel a régi világban a bérrendezés mindig csak bércsökkentést jelentett. De most ennek éppen az ellenkezője történt. Az- új bérrendszer bevezetése után az üzem alkalmazottainak csaknem 90 százalékánál növekedett a bér és csak egynéhánynál (márciusban 15-nél) volt alacsonyabb, mint azelőtt. Az üzem béralapja az új bérrendszer bevezetése után évente 96 000 koronával növekszik Ha valaki most, 5 hónap után, olyan ajánlattal jönne, hogy térjenek viszsza a régi bérrendszerre, aligha hagyná el a gyárat ép bőrrel. Mi az oka annak, hogy itt olyan alaposan gyökeret vert az új bérrendszer s hogy oly népszerű a munkások körében? Erre a következő a felelet: Mindenekelőtt, — mint mondottuk — az új bérrendszer bevezetése után egyrészt a munkások 90 százalékánál nagyobb lett a névleges bér, az átlagkereset jóval magasabb a tavalyinál. Másrészt rend van a normák körül, növekedett a szaktudás, a munkatermelékenység növelése iránti érdeklődés. Az új bérrendszer bevezetése óta minden hónapban többször összeült a bérbizottság, hogy elemezze a bérek alakulását, de egy esetben sem érkezett címükre bérreklamáció. Hogyan sikerült mindezt zökkenő nélkül véghezvinni? Mivel magyarázható, hogy az üzemi gyűlésen a munkások egyhangúan jóváhagyták az új bérrendszer bevezetését? Erre kíváncsiak mindazok, akik más üzemekből jönnek el a Selmecbányái dohánygyárba tapasztalatot, tanulságot szerezni. Látogatásunk alkalmával találkoztunk egy ilyen küldöttséggel. Tagjai a Zvolení Húsipari Vállalat képviseletében jöttek ide. Ha mindazt, amit feljegyeztek a selmecbányaiak tapasztalataiból, üzemükben megvalósítják, úgy biztos siker- koronázza munkájukat. Nekik, valamint a többi üzemek gazdasági vezetőinek egy dolgot kell tudatosítaniok. Alapos előkészület nélkül a sportoló sem érhet eJ csúcsteljesítményt. Igy van ez a népgazdaságban is. Ha a dohánygyáriak előkészület nélkül, egy csapásra próbálták volna megoldani valamennyi problémájukat ma aligha dicsekedhetnének sikerrel. Ők helyesen fogtak hozzá a dologhoz. Nem hajrá módra, hanem alapos előkészülettel kezdtek a bérátszervezés megvalósításához. jftAZ TI J SZÓ Visszaemlékezés Pomfy Mária, a dohánygyár egyik legjobb dolgozója cigarettát csomagol Már 1957. november 1-től, azaz egy évvel a bérátszervezés «előtt Üzemükben bevezették az egységes teljesítménynormákat időpótlék nélkül. A becslési normákat s a fiktív szakmányokat prémiumos órabérrel helyettesítették. 1956-ban az üzemben 150-190 százalékra teljesítették a teljesítménynormákat, 1958-ban azonban már csak 110 százalékra az áruterv túlteljesítése mellett. A későbbi hónapokban ennek alapján térhettek át minden nehézség nélkül a műszakilag indokolt normákra és a minősítési tarifakatalógus szerinti bérezésre. Az addigi 298 különféle norma száma 34-re csökkent, sőt ma már csak 24 teljesítménynorma áll fenn. amelyből 16 a kollektív norma. A normák rendezése után a gazdasági vezetők több esetben végeztek pontos számításokat az egyes munkafolyamatokról, a munkások bérezéséről, a régi állami bérkatalógus és az új, minősítési tarifakatalógus szerint. Valamennyi munkahelyen több időképet készítettek a műszakilag indokolt normák bevezetése érdekében. Ilyen elemzés után ott, ahol hibákat észleltek, műszaki intézkedésekkel igyekeztek növelni a munka termelékenységét. A tavalyi í*} IE^BBÖSS •J 7f(jalitap.i Uoizmitíx Olyan születési köszöntö-félére szeretnék emlékeztetni. Évekkel ezelőtt hangzott el a palásti szövetkezet megalakulásakor. Amolyan féltés, figyelmeztetés-féle volt valaki szájából, amikor azt mondta: „—.emberek, de ki fog ebben a szövetkezetben dolgozni". Próbáltam az illető nyomára bukkanni, de már nem tudtam megtalálni. Az akkori féltése azóta már biztosan elpárolgott, hisz' nincs többé talaja. Hogy bizonyosságot adjak, elég annyi is, ha elmondom, akkor reggel, amikor a szövetkezetben jártam, legalább tíz asszony járt az irodában. Jozef Ziduliak agronómust „fogták fülön", mivel ö volt kéznél. — Hol az én répám? — így az egyikük. — Már valaki megsarabolta az én részemet? — szól a másik asszony. És így ment ez tovább, a munka körül forgott a szó, mindenki dolgozni akart. Amikor kint jártam a határban, eléggé éltes ember tartott felénk, majd az agronómushoz fordült, hogy hát hová menjen ő. — Így megy ez napról napra. Valósággal hajtják a munkát — és az agronómus rövid pillanatra széttekint a határban. Olyan érzés ez, amikor az ember magabiztosságát távolabbi körbe engedi, hogy visszatükrözve jóleső érzést keltsen benne. És a tekintet nem is pásztázhatta végig a látóhatárt. Közelebb, par száz méterre tarka kendők libbentek, fényképészek forgolódtak a csoport körül. Pedig úgymondva „rosszkor" jártam ott. A fiataloknak csak egy része dolgozott a kertészetben, a többiek máshol, ahol éppen szükség volt rájuk. A palásti fiatalok nem válogatósak, ha dolgozni kell. A kertészet, az az övék. Ján Boháč kertész, — maga sem öregember — biztosan nem unatkozik a fiatalok körében. — Tizennyolc fiatal dolgozik a csapatban. meg négyen, idősebbek — mondja. Minden külön kérdezés nélkül megtudom, hogy a fiatalok közt érdekes kezdeményezés indul. Nevezhetjük így ts: munkaverseny. A kertész mesél róla, magam erősen figyelek. Elmondja, hogy a fiatalok maguk szabnak normát a munkára s ö csak ellenőrzi, mit, mennyit csináltak meg. Hogy ez a módszer mit hozott? Ez idén hatan elvégezték húsz ember munkáját, hamarább, jobban. Nemcsak hat fiatalról van szó, ezt csak példának ragadta ki a kertész, hogy a jó munkaszervezést szemléltesse. Ez pedig kell, mert hat hektár zöldség, 2 hektár dohány, egy hektár cukorrépa van a kezük alatt. Maguk közül választották a csapatvezetőket is. Van miből választani, a fiatalok közül 15-en már beléptek a szövetkezetbe. A CSISZ-szervezet is sokat tett azért, hogy az ő soraikból is gyarapodjék a tagság. Cúth Eszter, CSISZ-ellenőrző bizottsági tag megerősíti a dolgokat, s elmondja, hogy a CSISZ-gyűléseken is foglalkoznak a szövetkezeti kérdésekkel. — A fiatalok közül Rumlik Mária, Oszly Mária, Lukács János, Péter Mária és még többen, akik beléptek a szövetkezetbe, a szervezetben is tevékenyek. A mi agitációs munkánk eredménye az, hogy a tagság velünk is gyarapodik. A meggyőző munkát tovább folytatjuk. A munkavágy olyan példájával találkoztam Paláston, mely szót érdemel, évekre megnyugtató választ ad, sarkából dönti ki a jövö-féltést. (—d) év első és második felében aztán valamennyi munkahelyen véglegesen bevezették a műszakilag indokolt normákat. Ez az alapos gazdasági előkészület, — melynek eredményeként 0,5 százalékkal lett gyorsabb a munkatermelékenység növekedése — természetesen a minőségi mutatószámok és a termelési terv túlteljesítését is elősegítették. A gazdasági intézkedésekkel egyidőben folyt a politikai és szervezési előkészület is. Az üzem vezetősége, a pártbizottság, az üzemi bizottság közös munkatervet dolgozott ki a politikai és szervezési teendők végrehajtására. Minden feladat teljesítéséért valamelyik funkcionárius volt személyesen felelős. Ennek alapján a párt- és a szakszervezeti funkcionáriusok már augusztusban aktívára jöttek össze, amelyen részletesen megtárgyalták az új bérrendszer bevezetésének előkészületeit. Később több hasonló aktívát szerveztek külön-külön a mesterek, a műszaki dolgozók, a legjobb munkások, a párttagok részére. Az említett aktívákon részt vettek a járási pártbizottság dolgozói is és együtt tárgyalták meg az üzem dolgozóival a hozzászólásokat, a javaslatokat. A politikai előkészület idején a párttagok és a gazdasági vezetők minden munkással külön beszéltek. Megmagyarázták nekik az új bérrendszer jelentőségét, kiszámították az új katalógus szerinti bérüket, megmagyarázták a prémiumrendszer alkalmazását, s csak azután, amikor már minden dolgozó tisztában volt az új bérrendszer lényegével, előnyeivel — tértek át az új bérrendszerre. Alapos erőfeszítést követelt et a munka, de megérte a fáradságot. A munkások megelégedve vették tudomásul, hogy december 1-től már az új bérrendszer szerint kapják a bérüket. Egyhangúan támogatták ezt a javaslatot az üzemi gyűlésen. Megkérdeztük Mayer Zoltán elvtársat, a személyi osztály vezetőjét és az új bérrendszer egyik leghűbb propagálóját, hogyan nyilvánul meg mindez az üzem munkájában. — Márciusban 108,2 százalékra teljesítettük a nyerstermelési tervet, — mondja Mayer elvtárs. — Dekádonként figyeljük a teljesítménynormák teljesítésének növekedését vagy csökkenését, hogy szükség esetén azonnal intézkedni tudjunk, ha valahol laza normát észlelnénk. Egy nagy nyilvántartási könyvben meg is mutatja nekünk, hogy a műhelyekben hogyan teljesítik dekádonként és havonként a tervet, a normákat. Mindezt a legnagyobb pontossággal mutatják ki. Az említett politikai és gazdasági intézkedések megvalósítása azonban korántsem jelenti azt, hogy a dohánygyár gazdasági vezetői napirendre tértek volna a bérrendezés dolga felett. Öt hónappal az új bérrendszer bevezetése után is oly komoly figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek, mint előtte. A pártbizottság most is minden ülésén foglalkozik a bérbizottság jelentéseivel, az új bérrendszer problémáival és ha kell, azonnal intézkedést foganatosít az esetleges hibák eltávolítására. Már az új bérrendszer bfjyezetése előtt nagy jelentőséget tulajdonítottak az üzemi munkaiskolának. Tavaly a munkásoknak több mint a fele vett részt az előadásokon. Ez idén az első negyedévben 90 munkás vett részt a szakelőadásokon, hogy bővítse szaktudását. Az üzem ilyen módon készíti elő munkásait a magasabb tarifaosztályba, amelyben a szakvizsga letétele után magasabb bért kaphat. Ezek azok a tapasztalatok, amelyekből másutt is tanulhatnak. Az ő példájuk szerint, ha más üzemekben is hasonlóképpen járnak el, jól kidolgozott politikai-szervezési intézkedéseket foganatosítanak, idejében rendezik a normákat és áttérnek a műszakilag indokolt normákra, akkor bizonyos, hogy eredményes lesz a törekvésük. Ehhez nagyban hozzájárul a pártbizottság, az üzemi bizottság és az üzem vezetőségének szoros együttműködése, mert minden teendőt közösen kell megtárgyalni. Ha a többi üzemben is olyan odaadással és hozzáértéssel látnak hozzá az új bérendszer bevezetéséhez, mint a Selmecbányái Dohánygyárban, úgy bizonyára kiérdemlik az üzem valamennyi munkásának egyetértését és megelégedését. Horváth Sándor A kommunista párt megalakulását követően a május elsejei ünnepségek harcos jelleget öltöttek járásunkban. Annak ellenére, hogy a reakció minden eszközt felhasznált ezen nagyjelentőségű ünnep megzavarására és hogy egyes községekből 20— 25 kilométert is kellett gyalogolni, mégis vörös zászlók alatt vonultak fel a falvak és üzemek dolgozói a járási székhelyre. Dunaszerdahelyre. A városban a reakciós hatóságok nagy karhatalmi erőt mozgósítottak a védtelen felvonulók ellen, akik a munkáért, és nagyobb darab kenyérért tüntettek. Még élénken él emlékezetünkben az akkori gyűlések szónokainak, Nagy Gyula, Major István, Steiner Gábor és Široký elvtársaknak beszédei, melyekből erőt merítettünk a tőkés kizsákmányolás, a dolgozó nép nyomora ellen vívott további harcokhoz. Egészen másképpen alakult dolgozó népünk helyzete a felszabadulás után és főképpen 1948 után, amikor az állam vezetését a párt vezette munkásosztály vette kezébe. Véglegesen megszűnt a munkanélküliség és a kizsákmányolás. Nagy változás történt a szociális gondoskodás teréh is. Ingyenes orvosi kezelésben részesülnek a betegek és a munkából kiöregedett dolgozókat a legmesszebbmenő gondoskodásban részesítik. Járásunk öregei Várkony községben, a volt földesúri kastélyban vannak elhelyezve, ahová valamikor a szegényeknek még belépniök sem volt szabad. Ha visszatekintünk a falusi lakosság életmódjára a kapitalista rendszer alatt, akaratlanul is látnunk kell a bekövetkezett változást mind az életszínvonal emelkedésében, mind a kulturális fejlődésben. Falvainkban és községeinkben egyre több modern családi házat láthatunk, új kultúrházak, iskolák, óvodák és napközi otthonok épülnek. Most, mikor dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével döntő harcra indul a szocializmus építésének befejezéséért és a kultúrforradalom megvalósításáért, a jelenlegi május elsejét ; minden becsületes dolgozó a kommunista pártunk iránti szeretet és hűség jegyében ünnepli meg, mert pártunk kitartó harca hozta meg a dolgozók jobb életét, szabadságát és teljes győzelmét. Patasi István, Dunaszerdahely. A békeharc jegyében Ha visszagondolunk a múlt május elsejék megünneplésére, bizony elmondhatjuk, hogy a bodrogszerdaheiyi kommunistáknak a munkásság ünnepén mindig gumibotokkal, sőt börtönnel kellett megismerkedniük. Nemegyszer megtörtént, hogy a burzsoá pribérek szétzavarták az ünneplőket és a május elsejei felvonulást meghiúsították. Cibók Géza elvtárs még most is viseli a csendőrkorbács nyomait, mint a múlt bélyegét, s további elvtársaknak is élénk emlékezetében él még a sok sanyargatás, amit azért kellett elviselniük, hogy mi most békés családi otthonban élhessünk. Ezek az elvtársak ma is helytállnak, mert tudják, hogy a harc még nem szűnt meg. Azelőtt a munkáért és kenyérért harcoltunk, ma pedig azért, hogy többet és jobbat termeljünk. A felszabadulás utáni években a május elsejék igazi ünnepévé váltak a dolgozóknak, melyeken a béke megőrzéséért, a nép jobb életéért manifesztáltak. Most is a béke megőrzése jegyében készül a falu apraja-nagyja május elseje megünneplésére. Bodrogszerdahely már az elmúlt rendszerek idején is gócpontja volt a felvonulásoknak; itt gyűltek össze, itt tartották titkos gyűléseiket a kommunisták. Legyen ez a május elseje a béke és öröm ünnepe ifjúságunk számára is, jusson eszükbe, hogy a kiöregedett kommunisták a mai májusért harcoltak. Sorakozzanak fel a vörös zászló alatt, amelyért már olyv sok vér folyt és tegyenek fogadalmat, hogy a megkezdett úton haladva ők is mindenkor megállják a helyüket. Kucik Pál, Bodrogszerdahely. Elnyertük a vándorzászlót Alakulatunknál április elején a? első és a második század katonái között vita folyt a vándorzászló elnyerésének feltételeiről. A katonák megegyeztek, hogy a zászló azé a századé lesz, amely minden szempontból jobban teljesíti feladatait. Az alakulat vezetői az értékeléskor szem előtt tartották, hogy melyik század ért el jobb eredményeket a védelemre való felkészültségben. a politikai nevelésben, az őrszolgálatban, sportban és a kultúrmunkában. Az értékelés eredményének kihirdetését a második százai katonái büszkén vették tudomásul: elnyerték a vándorzászlőt. Az elért eredményekért főként vezetőinknek, rajparancsnokainknak tartozunk köszönettel, akik munkánkban mindig nagy segítségünkre vannak. Heroš Adolf tizedes minden szabad idejét a katonáknak szenteli. Neki köszönhetjük, hogy megtanultuk a kötelező sportágak különböző gyakorlatait. Nagy segítségünkre volt a politikai nevelésben és a CSISZ keretében megszervezte az énekcsoportot. Kašuba Inirich a hosszútávfutásnál volt segítségünkre és az őrszolgálathoz szükséges akcióknál töltött be nagy szerepet. Hanuliák Milan a védelemre való felkészülésnél és a sportgyakorlatok elvégzésénél volt á katonák segítségére. Példás munkájukért mind hárman a „Példás katona" jelvényt viselik. A második század katonái örömmel tekintenek a vándorzászlóra, benne látják közös munkájuk jó eredményét. A győztes század a jövőben még nagyobb odaadással küzd a vándorzászló megtartásáért és a további feladatok elvégzéséért. Karakí Gyula közkatona EGYELIK A CUKORRÉPÁT A Zselízi Állami Gazdaság lekéri részlegén már egyelik a cukorrépát. Holba Ferenc, a gazdaság vezetője kollektívájával együtt újítással kísérletezik. A talajt úgy állították be, hogy a cukorrépa sorai közé kukoricát ültetnek a tábla fele részében, a másik felében kenderrel kísérleteznek. Feltételezhető, hogy a lekéri gazdaság kiváló talajviszonyai elbírják a kettős kapásnövényt. A határt félkör alakban a Garam folyó övezi, s így az öntözésre minden lehetőség megvan. A kísérlet eredményét környék szerte nagy érdeklődéssel várják. Patyolat Sándor, Oroszka. Piacon az első termés A csicseri szövetkezet zöldségtermelő csoportja már napokkal ezelőtt piacra adta az első termést, a korai retket. Már elültettek egy hektár korai káposztát is. A kertészet tavaly is jól dolgozott, a szövetkezetnek félmillió korona bevételt hozott. Ez idén még több bevételre számítanak, s ezzel is lényegesen emelkedik a tagság életszínvonala. Kecskés János, Csicser. A kassai kerület területének 40 százalékát erdők borítják. Ezért a fásítás és a fatermelés nagy feladatot jelent a kerület lakosságának. Április első felében több mint 2200 hektárnyi területen ültettek facsemetét. Ugyanakkor természetesen a fatermelés sem szünetelt. Képünkön a daragovi erdőkben fűrészelt bükkfák elszállítását láthatjuk. \ ÜJ SZÖ 5 * 1959. április 29.