Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-25 / 113. szám, szombat

m* Útra készül a CSISZ Magyar Népművészeti Együttese Kulturális est Sólem Aléchem tiszteletére U <m, M Morva képzőművészek kiállítása Bratislavában A Šafárik téri kiállító csarnok tárlata az utolsó három év termését mutatja be, — kereséseket és eredményeket, melyekkel a morva művészek teljesedő életünket igyekeznek adekvát formában megszólaltatni. A kiállítás jelentékeny hányadát pozitív esztétikai kritika illeti meg, hiszen szubjektív realizmussal, a valóság átköltésével éreztetik a természetet is. A festők és grafikusok mondanivalója azonban alig elégíti ki korunk igényeit, bár a kvalitásos tájképek és csokrok tagadhatatlanul életörömöt keltenek. De a ma pártos művészetet kíván, mely a szocializmus befejezéséhez visz közelebb. Ennek az előrelendítő szellemnek hiányát éreztük a művek nagy részénél. S ahol ez felcsillan, annál jobban ragad meg. B. Dvorský „A Jang-tsekiang hídjának építésé"-ben a TávolKelet lényegét, új élet- és munkaütemét érzi és rögzíti kulturált formába. — V. Hroeh panorámáiban a telt, ízes tónusokkal s a fegyelmezett kompozícióval a morva táj színés formaritmusát hangsúlyozza. — E. Miién akvarelljei finom megfigyelések, néha túlzott műgonddal fogja meg a motívumot. Brnói látképében, kMiénysűrűjéljeín.ja nagyipar lüktet. - F. Chmelár uj hangvétellel dinamikusan érezteti a vihart. — A figuralisták témájukkal a társadalmi valóságot közelítik meg a mai ember formálódó alakjának portréban' és tanulmányokban való fogalmazásával. (Prokop, Kubíček) - A falu asszonyainak dekoratív képén V. Vašíček eredetiségre törekvése mutatkozik. •- Pihenő, szórakozó mai boldog gyereksereget idéznek V. ŠKRANC kölMintegy negyven lap jelzi a morva grafika színvonalát. Jól megragadott brüsszeli benyomásokat (Slezák) forklorizáló mesei llusztráciőkat és ötletes kisgrafikát látunk. — J. Dvoráček súlyos szociális mondanivalóját monotýpiák tolmácsolják. A „Piócák sorsá"-ban az öntudatra ébredt munkás utálkozva tépi le testéről az emberfejű élősdieket. A „Mi lesz ezután ?"-ban riadt anya menti gyermekét a légitámadás elöl. Az eszmei tartalmú szobrászat a múlt és jelen haladó történetéből, művészetéből, építő mindennapjából szerzi ösztönzését. — V. Makovskýt, az elismert portrétistát „Jesenius" plasztikusan egységes, elmélyült kifejezésű mellszobra és Ján Milič (Hus elődje) tiszta emberséget hirdető alakja képviselik. — M. Axman modern témához nyúl, a sebészorvost életmentő, felelősségteljes munkájához felkészülve mutatja meg. — Jó női- és gyermekfejek-figurák a ma szabadon fejlődő, új típusát jelzik. — A munkás, a bányász markánsan elevenedik meg (Mikulástik, Štabl). — A művészeti alkotókat „a „Festő" portréján (Myszák) és Jirí Wolker érzékenyen mintázott, lelkes vonásain keresztül látjuk (Navrátil), — Végül — de nem utolsósorban — gyönyörű záróhangzatként szólal meg Jilková-Lacinová Sylva a brüsszeli pavilonhoz tervezett versenyműve: a ritmus és hangok varázsában feloldódó gyönyörűséget expressíven tolmácsoló kettős szoborcsoportja, a „Zene." Bárkány Jenöné A békeakarat hatalmas szervező központja, a tíz esztendő óta működő Béke-Világtanács a megértést, a béke eszméjét nagyszerű formában A CSISZ Magyar szolgálja, amikor az emberiség kiváNépművészetí ló szellemeinek életére és alkotására Együttese, amely irányítja a népek figyelmét. — 1959/1960-as új A Szlovák Békevédők Bizottsága s a műsorát a napok- Szlovák írók Szövetsége április hó ban mutatta be a 20-án Bratislavában, az Ijúság és bratislavai Hviez- Pionírok Házában rendezett műsoros doslav Színházban estet annak a Sólem Aléchemnek iin(az előadásról la- neplésére, akinek születése 100. évpunkban is részié- fordulóját kulturális emléknapnak tesen beszámol- nyilvánította a Béke-Világtanács, tunk) rövidesen Az est előadói Sólem Aléchem bébemutató körútra két, emberiséget, haladást hirdető indul. A népművé- müvét akarták éreztetni, kidomboríszeti együttes mű- tani. Fr. Štefánik, a Csehszlovák Bésora tartalmas és kevédők Bizottságának elnöke szép változatos. megnyitó beszédében utalt a humá(J. Herec felv.) num s az irodalom embert emberhez kapcsoló örök értékeire. — Emil Knieža, a bratislavai népkönyvtár igazgatója mélyenjáró tanulmányban jellemezte az embert, az írót és korát. Plasztikus képet rajzolt s kiépítette a meleg, közvetlen kapcsolatot Sólem Aléchem és a hallgatóság között. Sólem Aléchem írói álnév, jelentése: Béke Veletek, — egy és érzelmi irányvonalát. A saját elnyomott fajtája mellett Oroszkán is | megemlékeztek | | Nagy érdeklődés mellett műso-| jellegzetes zsidó üdvözlési forma, 5 ros est keretében ünnepelte meg§ mely önmagában is megjelöli az iro fc 10 éves fennállását a Csemadok^ szellemi ^ oroszkai helyi csoportja. Molnár^ 4 «aiat ^ József szervezeti elnök megnyi- ^ $ tója után Pető Lajos középiskolai^ ^ tanár keresetlen szavakkal mél-1 ^ tatta a 10 esztendős Csemadok^ ^ kultúrpolitikai munkáját, mellyel ^ ^jelentősen hozzájárult szocialista^ ^hazánk építőmunkájához. Utána ^ ^ Barta elvtárs, a járási szervezet^ ^ titkára számolt be az országos^ ^viszonylatban elvégzett kultúr-^ 6 munkáról. ^ meglátja a szintén szenvedő orosz népet s testvéri, emberi hangja róluk is, értük is szól. - A sötétség, a vallási fanatizmus visszahúzó veszélyétől óvja őket. Ö, az örök „tanító" (ez volt eredeti hivatása) világos agyú emberekké szeretné átformálni a tömegeket. Mindez nem az unalmas oktató, de a bölcs, szelíd humorú író nyelvén szólal meg, kinek fegyelmezett magatartása ellenére is kicsordul a könnye, majd felszikkad a bízó mosoly melegétől. Knieža alapos ismerője Sólem Aléchem műveinek, valamint a mű világát képező legalsó kispolgári rétegnek. Ö fordította szlovákra ízesen és megkapóan a „Dcéry Bedára Tojvivého"-t (Tóbiás, a tejes ember címmel, magyarul is megjelent). Ebből a kötetből olvasták fel a Szlovák Nemzeti Színház művészei. K. Zachar, a „Ha én Rotschild volnék" c. novellában kitűnő előadókészséggel elevenítette meg a szegény zsidót, kinek 3 rubelje sincs a zsebében, s mégis „gondoskodás az emberért" melegíti minden álmát-vágyát. Majd A. Mrvečka kedves ötletességgel figurázta ki a „Mr. Baraban"-ban az amerikai üzletember megbízójáról hét bőrt lenyúzó tehetségét. T. Kresáková Sosztakovics héber verseket megzenésítő dalait mély érzéssel, szép hangzással tolmácsolta, (-ny) A második évtized küszöbén Az ünnepi beszédek után Sza-fc Márciusban múlt tíz esztendeje annak, hogy a Csemadok Érsekújvárott is megkezdte működését. Sok erő és akarat kellett ahhoz, hogy egy lelkes kis csapat, az alapítók csoportja, otthont teremtsen Érsekújvár kultúrát szerető magyar dolgozói részére. A hajlék meglett. Igaz, hogy csak ideiglenes, mert hiszen egy magán^ «. - ^ iitotytwicú, u ii/ Mkuywd. s Ionnás Baba, Németh Valika és i házban találták meg a kultúra ottho s Puksa Sándorné énekszámokkal* n

át, amely távolra sem jelelt me\ S emelték az est színvonalát. Hatal-i hivatásának és céljainak, de mégL l ma

s tapsvihar fogadta az ének- ä v

oi

t eg

y hely, ahol összejöhettek Ér0 STámnlc lltán a hplui rcnníirt o , - • r• ., , ' , ..Lt .„, /„ ^ számok ^ „szép i szonylatban 5 i portot, melynek tagjai: Miklóssyfc Évekig szorgalmasan dolgoztak ebben i Vera, Csudai Márta, Révész Edit, i a lelkes kis csap

atban. I Mihály Irén, Hankó Ilona, Rezni-s A r6gi otthon

t lebontották, í cse

k Erzsike, Bresztovszki Teri és s üj m és a f

ej

lodés m

enete mert az naauob o.,, ' . , ' „ _ o ň uriuuuu&wi, u ötinjutdtu c;dwuur L s Marta, Révész Edit, Hegedűs Fe-s f jai meHen ei

sösorba

n ajkról kell |renc es Puksa Sándor igen jolS szólnunk aki

k összefogják ezt a lel| megalltak helyüket. A konferanszié ä kes kultúrgárdút és akiknek legn

a. fcjo szerepet Varga Zoltán latta el § && érdemük mn m hog a fc nagy hozzaertessel. A zenet Kar-* n%mzeti bizottság anyagi és erkölcsi 5>vai Laios nem zer"

1'-— ^ * vai Lajos népi zenekara szolgál- ^ ^ tatta. ^ Patyolat Sándor^ J Oroszka i V « S S tsssss/sssss//ssfssssssssssssssssssssssssssssssssši támogatásával városunkban fellendült a magyar kultúra. Főként Bilyeszik Gyulára gondolunk, az egész estét betöltő sikeres színművek rendezőjére és Záhorszki Elemérre, a fiatalok vezetőjére, akik nem ismernek fáradságot, ha arról van szó, hogy valami újat, szépet és értékeset nyújthassanak a város kultúrszerető dolgozóinak. Lelkesen folyik a munka a tardoskeddi, kamocsai, csúzi, kürti színjátszó csoportokban, a szímői énekkarban, a kürti tánccsoportban is. Járásunk újraéledt kultúr csoport ja az andódi, ahol ugyancsak tevékenyen veszik ki részüket a kultúrmunkából. Megemlíthetnénk még az udvardi színjátszó csoportot, amelynek tagjai a 11. osztályú színjátszó csoportok versenyében járási méretben elsők lettek Lovicsek Béla Húsz év után című színmüvének az előadásával. A tizenegyéves magyar középiskola tantestülete is szívvel-lélekkel belekapcsolódott a Csemadok építőmunkájába. Dráfi József igazgató-helyet tes készséggel vállalta a Csemadok gyermek színpadának irányítását a pedagógusok bekapcsolódásával, a nevelő hatású műsorok ellenőrzésével. A gyermekszínpad nemcsak szórakoztatja a kicsinyeket, hanem segítőtárs is az iskolai munkában, s egyben jó szolgálatot tesz a Csemadok színjátszó csoportjának az utánpótlás terén. A második évtized sok ígéretet fog valóra váltani, sok tervből lesz élő valóság. Határozott lépésekkel haladnak a kulturális forradalom megvalósítása felé. ŠTEFÁNIK MAGDOLNA tői áttételű olajfestményei ^»»***

*****

***

***

*****

**

*

***

****

**

******

**

***

***

***

*A***

******

******

**

*

**

*****

**

*******

*

**

**

**

**

**

**

*****

**

*

*************^ Széttekintés egy kritikus műhelyében és a kritika feladatai körül Turczel Lajos „írások mérlegen" című könyvének olvasása közben Súlyra vásárolt árukat forgalmazó boltok bejáratánál napjainkban többnyire látható egy-egy külön mérleg a vásárlók számára, hogy ellenőrizni tudják a vásárolt cikkek helyes súlyát, illetve az elárusítók mérlegeinek pontos működését. Erre a gyakorlatra kell önkéntelenül gondolnunk, mikor Turczel Lajos kritikai írásokat tartalmazó könyvének címében szépirodalmi művek mérlegelését ígéri s elgondolkozunk súlymegállapításainak eredményéről, mérlegének pontosságáról és érzékenységéről. Persze nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem anyagi javaknak a gravitáció által okozott, hanem szellemi termékeknek eszmei és művészi súlyáról van szó és a mérlegnek a belőlük szűrődő sugárzások iránt is érzékenynek kell lennie. (Nem túlzó követelmény ez abban a korszakban, mely a kozmikus sugárzás iránt érdeklődik s a sugárzás útján továbbított anyagmennyiség lemérésére is készül.) Turczel mint kritikus hasznos és felette szükséges munkára vállalkozik. Aki ezt értékelni akarja, annak az ő mérlegét is - hogy úgy mondjuk — le kell mérnie a funkcionálás szempontjából. És nem nehéz megállapítani, hogy mérlege megbízható s kezelése ügyesen, hozzáértéssel, becsületes és elismerésre' méltó gondossággal történik. Pedig a szépirodalmi kritika mérlegét kezelni nem könnyű és nem kényelmes feladat. Mert a kritikának bizony sokarcúság tekintetében a római mitológia Jánusáť felül kell múlnia. Megkívánható tőle, hogy a szépirodalmi művek alkotóira éppúgy figyeljen, mint olvasóira, tekintsen vissza az értékesíthető haladó hagyományokra és pillantson előre a jövőben várható teljesítményekre, éppúgy legyen pontos mércéje a müvésziség fokának megállapítására, mint ahogy tisztán lássa a szépirodalom ideológiai küldetését az emberhez méltó szocialista társadalom egészének építésében. Ebben a tekintetben Turczelnél nincs hiba, tudását, műveltségét dialektikus lendülettel, marxista alapos iskolázottságra valló megértéssel — s a szó legjobb értelmében - fürgén érvényesíti. örvendetes jelenség, hogy az irodalmi kritika fénykévéi egyre elevenebben és sűrűbben keresik meg nálunk a látókörön feltűnő jelenségeket, rájuk világítanak, sőt át is világítják őket. örvendetes azért, mert az irodalmak fejlődése általában nem az irodalmi kritikával kezdődik, s ahol már van kritika, ott túl vannak a kezdet nehézségein. A kritikai tevékenység kibontakozása a fejlődés emelkedő vonalára vall. Nem a kritika szüli a magasrendű szépirodalmat, hanem világirodalmi tünet, hogy az irodalom fejlettségével párhuzamosan és vele egyidejűleg tűnik fel magas színvonalú kritika. Példa erre akad bőségesen. Egy Gogol kortársa Bjelinszkij, Vietor Hugó és Balzac kortársai SeinteBeuve és Taine. Goethe és a Schlegelek által képviselt romantikus kritika éppúgy összetartoznak, mint ahogy Arany Jánost, a művésziség tekintetében egyedülálló klasszikus költőt Gyulai Pál személyében klaszI szikus kritika kíséri. Ady Endre piel' lé tartozik első igazi értője és méltatója: Schöpflin Aladár. A kritika, a valóban jelentékeny, nem előfutár, hanem lépést tart a nagy művészekkel, figyelmeztet a műveikben megtestesülő értékekre és egyszersmind nevel ezeknek a kihangsúlyozott értékeknek megértésére és becsülésére. Erre a megjegyzésre Turczelnek az a. megállapítása adott alkalmat, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók szépirodalmi tevékenységének szektorában a fejlett kritika megelőzte az irodalmi termelés fejlettségét. Mintha itt az említett szabálytói való eltérés mutatkoznék. Ez azonban csak látszat. Fábry Zoltán tevékenységével kapcsolatban ne tévesszük szem elől, hogy az ő magasrendű kritikai színvonala Ady Endre művészi és eszmei színvonalának tájára tartozik s hogy Fábry fejlődése nemcsak a második világháborút, hanem az elsőt is megelőző időbe nyúlik vissza, tehát az itteni magyar irodalmi fejlődésre számba jövő négy évtizednél meszszebbre gyökerezik. Turczel értékes kritikai példaképekhez iqazodik Bajza Józseftől és Erdélyi Jánostól kezdve egészen a kortárs Nagy Péterig, akinek egyik könyve ugyancsak az irodalmi művek mérlegét említi címében. Ä példaképekből meríthető irányításhoz hozzá lehet fűzni, hogy az irodalmi kritika funkciója napjainkban, a népi demokrácia világában megváltozott, mert a szépirodalmi kritika művelőinek egyéni munkálkodása mellett megjelennek az olvasó tömegek kollektív kritikai megnyilvánulásai a mind sűrűbben tartott nyilvános megbeszéléseken, vitaösZ' szejöveteleken, amelyek versgyűjte ményekkel, regényekkel, színdarabokkal és az utóbbiak előadásával foglalkoznak. A feudalizmus világában és a polgári társadalomban a kritika több nyíre az író és a kritikus egyéni kapcsolatát jelentette, ma a kritikus az írőn túl kollektívumra, az olvasók táborára és a tőlük érkező visszhangra is tekintettel van. Egy Bajza József vagy Gyulai Pál korában nem fordult elő, hogy részt vettek volna egyszerű olvasókkal tartott megbeszéléseken, s ellenvélemények figyelembe vétele ritkaságszámba ment. A régi kritikusok az író irányítását kimondottan nem vállalják, (Arany János javító tevékenysége Az ember tragédiájával kapcsolatban egyedülálló) kifejeznek elismerést vagy elutasítást, azonban félig-meddig lektorszerűen utat mutatni — erre nem vállalkoznak. Turczel értékfelmutatás mellett helyenként bíráló irányításra is vállalkozik. • Az utóbbival kapcsolatban elővigyázatosság ajánlatos, nehogy velejárjon a kritikai értékelés tompítása, esetleg olyanféle didaktikai felfogásra adjon alkalmat, mint amilyen Hans Sacha korában, a középkori német polgári világban a költő mesterségének kitanulhatóságáról el volt terjedve, no meg arra a kockázatra, hogy a jótanács esetenként falra hányt borsó hatásával ér csak fel. A kritika legyen türelmes, vagyis megértő s a bírálat egyéniség vagy mű iránt jóindulatot és melegséget mutató. Ebben a tekintetben a mérlegre tett írások irányában nincs fogyatkozás. De legyen a kritikus abban a tekintetben is türelmes, hofly várja be a fiatal tehetségek fejlődését, kialakulását s az első sikerült kísérletek alapján ne foglalkozzék velük mint kialakult kész egyéniségekkel, mert ennek az ilyen ígéretes tehetségekre nincs jő hatása. Egv különösen igen tehetséges fiatal költőre a poeta doctus megjelölést használni talán korai (később rászolgálhat, de egyelőre szinte öregítí az illetőt), mert „tudós poéta" egy Babits Mihály, Tóth Arpád vagy Illés Gyula, akik a világköltészet legjobb forrásainál időztek s hatásuk iátszik rajtuk, mint alkotókon és fordítókon. A kritikus ne siessen formulázásokkal ott, ahol az ilyen formulázás korai. Következménye az is lehet, hogy az egyéni fejlődést meglassítja vagy elakasztja, esetleg félre téríti. Az is előfordulhat, hogy a kritikus később az időelőtti formulázások következtében zavarba jön, mert vagy nem marad azután mi újat mondania, vagy olyan fejlődéssel kerül szembe, amely nincs összhangban az előzetes megállapításokkal, prognózissal. Ne tekintsük regisztrálásra megérett késznek, ami még alakuló s ne vágjunk elébe annak, ami csak ezután következik, ami csak ezután érik emberi és művészi jellegzetesséqqé, karakterré. Turczel színesen és érdekesen ír, kritikusi élményét és állásfoglalását szemléletesen és amellett logikai tisztasággal tudja szavakba önteni. A marxista irodalmi kritikának azonban, mely a folytonos, a dialektikus fejlődés menetében magyaráz és értékel jelenségeket, óvatosnak kell lennie „örök" értékek hangoztatásában. kivált ismételten (Kukučín regényeiről a 149. oldalon azt olvassuk, hogy „a szlovák széppróza örökös kincsei" s húsz lappal odébb, a 179. oldalon ismét „mint a magyar irodalom örökös kincsét" a Toidit említi), mert az adott esetekben egy árnyalattal mérsékeltebb fogalmazás, mely kimagasló jelentőségű és maradandó becsű, időtálló alkotásoknak nevezi a szóban forgó műveket, többet mond, kétséqtelenül tartalmasabb és megfoqhatóbb. Az Arany János Elveszett alkotmányával foglalkozó ötletes eredetiségű írásban a találó szóképek között pár helyen úgynevezett Kraftausdruckok tolulnak az író tolla alá. s ezek minden közvetlenségük mellett is mintha naturalisztíkusan ÜJ §ZÖ 8 * 1959. április 25.