Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-23 / 233. szám, szombat

biewcs ÄwbRÄsí. Petőfi nyomában Szlovákiában A magyar és szlovák Tudományos Akadémiák közötti megállapodás lehetővé tette, hogy 2 hónapos kutatóutat tegyek Szlovákiában: lépésről lépésre követtem Petőfi 1845-ös útvonalát azzal a törekvéssel, hogy a költő útjának okirati és tárgyi emlékeit, emlékhelyeit és hagyományként fennmaradt emlékezéseit felkutatom és ezeket a mai Petőfi életrajzirodalom számára biztosítom. Nem vagyok borúlátó kutató; azzal a meggyőződéssel hagytam ei Magyarországot, hogy feladatom nem lesz könnyű, hiszen évtizedek óta Petőfi-biográfus nem kereste fel ezeket az emlékhelyeket, a régi életrajzirodalom pedig meglehetősen pontatlanul közölte velünk az adatokat - de hittem abban, hogy munkám nem lesz eredménytelen. Az eredményt most összegeztem és ez a várakozást messze felülmúlta. Ügy érzem, hibát követnék el, ha a kutatóút tárgyi megállapításait csak egy budapesti irodalomtörténeti szemlében közölném — ahogy ezt közölni is fogom, most ez feladatomhoz tartozik — de elmulasztanám tudtára adni azoknak, akiket ez elsősorban illet: Szlovákia magyar dolgozóinak. Petőfi 1845. április 1-én indult útnak, azzal a szándékkal, hogy Eperjesen meglátogassa költőtársát, Herényi Frigyest és Iglón barátjának, Pákh Albertnek a családját. Útja később szétágazott, sokat és sokan írtak erről, de senki jobban és pontosabban, mint maga a költő, aki Üti jegyzetei-ben számolt be utazásáról: ez az útinapló, Petőfi remekmű prózája volt a kalauzom. A költő Kassán keresztül 1845. április 4-én érkezett Eperjesre, ahol Kerényi Frigyesnek Fő utcai (ma Stalinova 82. sz.) lakásán szállt meg. Tompa Mihály is Eperjesen tartózkodott ekkor, mint a Péchy-család nevelője, (a Péchy-ház, ahol Tompa lakott, ma Stalinova 60. számot viseli.) A három barát és eperjesi társaságuk nagy kirándulásokat tett a környékre: ellátogattak Nagysáros várának romjaihoz és a cemétei fürdőbe. Cemétén, a régi fürdőháztól délre eső erdőben — vasráccsal védetten - ma is áll az a hatalmas kb. 200 esztendős bükkfa, mely alatt a költő gyakran tartózkodott. Kirándulóhelyük volt a Willecz hegy is, ide a Tarca folyón átvezető hídon keresztül lehetett eljutni. Ennek a hídnak karfájához dőlve szavalta el Petőfi Mi kék az ég! Mi zöld a föld! című versét barátainak. A Willecz hegynél — a Tarca hídjától délre — van az a patakvölgy, ahol az az erdei lak (Herkely János vadászkunyhója) állt, melyet Petőfi, Tompa és Kerényi egy költői verseny keretében megénekelt. Ennek emlékére 1883-ban emelt szép kőoszlop épségben áll ma is a helyszínen. A Tarca jobb partján, a Hegyikertek útjától dél felé ágazó ösvény mentén van az az édesvizű szép forráskút, mely Petőfi egyik kedvenc pihenőhelye volt. Május 2-án Petőfi Kerényivel együtt Eperjesről Kézsmárkra rándult, ahová — a Branyiszkói hágón át — 3-án érkezett. Harmadik útitársuk „egy nyugdíjas kapitány" volt, Demiány Jenő, akinek kézsmárki otthonában Petőfi egy vidám délutánt töltött. A Demiányi-ház ma is áll Kézsmárkon, Fő utca 2. sz. alatt. A költő szállása egyébként a Korona fogadó volt, ezt az épületet is megtaláltam, ép - bár átalakított - állapotban. (Lubická cesta 1. sz.) Petőfi Kézsmárkon meglátogatta Hunfalvy Pált, a lýceum tudós tanárát; az egykori jogi lýceum épületét i— az evangélikus fatemplom mellett — teljes épségben találtam. Május 4-én a költő újból Eperjesre, majd onnan Iglóra utazott, ahol Pákh Mihály evangélikus lelkész vendége volt május 24-ig. Pákh Mihály iglói otthona eltűnt, az egykori lelkészlak helyét az iglói evangélikus gimnázium épülete foglalta el, de az a 120 éves hársfa, mely a paplak kertjében állt amely alatt Petőfi gyakran heverészett, ma is él; oly erős és egészséges ez a faóriás, hogy néhány ágát és gyökerét le kellett vágni, mert terjeszkedésével az egykori gimnázium - ma geológiai szakiskola — falait veszélyeztette. Szép napokat töltött a vendégszerető városban a költő; kirándulásainak helyeit ma is emlékezetben tartják a régi iglóiak: a Blaumond dombja, az Anna-kápolna, a gyönyörű kőaljai liget, — mind egy-egy Petőfi-emlékhely. A Kőalja (Unter'm Stein) egyik szikláján - a Hernád balpartján — ma is ott van a Petőfi ottani időzését megörökítő emléktábla. Iglóról a költő május 24-én indult el Rozsnyó felé, ahová már aznap megérkezett. A pelsőci szép völgyön át Aggtelekre rándult. Útközben Berzétét érintette; itt a kocsisától ugyanazt a legendát hallotta a szalóczi hámor közelében lévő barátklastrom kincseit őrző mesebeli vörös kakasokról, melyet most — 113 év múltával nekem is elmondott Berzétén a 76 éves Szánkó Mártonné. Ez nem csupán azt bizonyítja, hogy a mesék sokáig élnek, hanem azt is. hogy nincs Petőfinél szavahihetőbb útleíró. Május 27-én érkezett Gömöry András, rozsnyói ev. lelkész társaságában Rimaszombatba, ahol I-Iuszth János Jenő vendége volt a régi „Oskola utca" (ma Tomašíkova) 19. sz. házában. A szombati főtér négy épülete őrzi Petőfi emlékét: a? 5. sz. ház volt Széplaky Lajosnak, Petőfi másik rimaszombati barátjának otthona, ahol A virágzó tornai főutca a költő oly gyakran tartózkodott; a 7. és 22. házszámú épületek voltak a régi Rimaszombat vendégfogadói, melyekről Petőfi az úti jegyzeteiben enyhe gúnyolódással emlékezett meg; végül a rokokó-stílusú egykori megyeháza (9. sz.) épületében választották meg 1845. május 29-én Petőfit Gömör megye táblabírójává. A rimaszombati levéltárban megtaláltam ennek a választásnak egész leírását; most vált nyilvánvalóvá, hogy ez a választás a radikális értelmiség rohama volt a régi megyeháza ellen: Petőfivel együtt választották meg a francia forradalomért rajongó Vadnay Miksát és Vadnay Józsefet — Petőfi borsodi barátait — és Szemere Bertalant is. Petőfinek már régen vissza kellett volna térnie Pestre, azonban palóc barátai nem engedték. Előbb Adorján Boldizsár hívta meg Gortva-Kisfaludra. Követtem a Gortva völgyében a költő útját, Kisfaludon az Adorján Udvarházat kerestem sokáig, míg végül is rátaláltam: 1914-ben templommá építették át a régi kúriát, tornyot húztak föléje. Kisfalud mai templomának falai látták vendégül Petőfit. Innen Várgedére ment a költő, Kubinyi Rudolf házába. Ezt a házat is megtaláltam, ma a községi tanács háza, teljesen ép, szépen gondozott, — de hogy Petőfi lakott itt, azt nem

t tudta senki. Várgedén találkozott Petőfi Steller Antal losonci ügyvéddel, akit még Pestről ismert. A barátság felújításának újabb vendéglátás lett a következménye. Június 2-án Stellerrel Losoncra indult, — Füleken keresztül, ahol megmászták a várhegyet, — Losoncról a közeli Gácsra mentek; a költő itt ellátogatott a Forgách-várkastélyba és megbámulta a híres képtárt, amelynek most nyomát sem találtam, — a háborús események következtében itt minden elkallódott. Losoncon a költő Steller Antalnál lakott, Karády Ignáccal együtt, aki Kossuth Lajos fiainak lett később a nevelője és emigrációban halt meg. A lakás, ahol a három fiatal ember együtt lakott Losoncon, ma is megvan az egykori Tugári úton (ma Vajansky u. 5.) a volt Miksch-féle ház második emeletén, — de azt hiszem utolsó pillanataiban láttam ezt az öreg épületet, mely roskadozik, lebontása talán csak hetek kérdése. Hajnácskő hajdani fürdőjéből ennyit sem találtam. Június 10-én ugyanis Petőfi és társasága — a palóc értelmiség mint a prófétát követte a költőt — Salgó várához rándulva Hajnácskőnél pihent meg. Először a páratlan szépségű sziklavárat nézték meg, majd tovább mentek Puszta-bataháza felé, ahol egy kellemes vizű „Csevice-forrás" mellett csínos kis fürdőtelep volt. Ma nyoma sincs, — csak a forrást találtam meg a puszta mezőn, a Pogányvár erdős ormai alatt, s míg merítettem a forás vízéből — melyet Petőfi megdicsért — eltöprenghettem azon,*hogyan változik meg egy táj arculata egy századnyi idő alatt. Már sötétedett, mikor a költő útvonalát követve Vecseklőre értem. Petőfi is egy este ért ide, 1845. június 10-én, kénytelen volt itt hálni. Boldog voltam, mikor ráleltem tanyájára: a Kubinyiaknak volt itt egy birtokrésze és egy kasznárépülete, ott aludt Petőfi és vele barátai. Egy kis dombon áll az épület — a 153-as házszámot viseli ma a kicsiny községben, melyet Petőfi „barkó-falu"-nak nevezett; lakói a medvesaljai palócok, a barkók. Végtelenül érdekes és ismeretlen nép, ajánlom őket fiatal folkloristáink figyelmébe, szokásaikkal és nótáikkal együtt, elsősorban a karancsalji nótával, melyet Petőfi itt hallott és az Üti jegyzetek-ben megemlékezett róla. Nem ismerjük ezt a dalt ma, ha megtalálnák gyűjtőink, ez a Petőfi irodalom és a népdalgyűjtés közös haszna lenne. A költő — Salgó és Somoskő várának megtekintése után — Várgedére, majd Losoncra tért vissza és innen — Balassagyarmaton, Ŕétságon és Vácon keresztül — csak június 24-én ért haza, Pestre, amelyet egy „Idvezlet Pesthez ..." című verssel köszöntött. „Ki tudni akarja, milyen érzelmekkel léptem Pestre, olvassa ezt a verset", — írja. Sohasem fogjuk megtudni érzelmeit, a verset nem olvashatjuk, ez elveszett. De a táj, amelyen járt, a völgyek, erdők, hágók, sziklák, a várak, falvak és városok, amelyeket látott — élnek. Sem ezzel az írásommal, sem azzal a tanulmányommal, melyben majd részletesen számolok be utamról, sohasem tudom visszaadni a képet, mely oly kitörölhetetlenül él bennem Petőfi vándorútjáról. Ezt látni kell. Szeretném, ha mások is látnák, ha százezrek látnák. Engedjék meg, hogy felvessek egy gondolatot: vegyük fel ezt az útvonalat színes dokumentumfilmre, mint magyar-szlovák közös produkciót. Szlovákia legszebb tájait látnánk - a Karancsaljától a Tátráig — és ugyanakkor Petőfi emlékhelyeit. Nem hiszem, hogy az olvasó tudna mondani hirtelen olyan dokumentumfilmet, mely szépségben, tudományos értékben, költői varázsban és két nép igaz baráti kapcsolatainak erősítésében felvehetne a versenyt ezzel a szándékkal. Ez most valóban nem több, mint óhaj, egy gondolat magva. — de talán még az is javunkra szolgál, ha mi magyarok és szlovákok összekönyökölünk s eltöprengünk felette. V

endégművész, a mai magyar piktúra ismert, a maga útján járó, sajátos felfogású egyénisége: Jakuba János hozta el Bratislavába mintegy negyven képét. Jakuba Békéscsábán született 1909-ben, s a legkitűnőbb korabeli mesterek közé tartoztak tanárai: Rudnay Gyula és Vaszary János. Művészi fejlődésének ideje a két nagy háború közötti kiegyensúlyozatlan korszakba esik. Még egy olaszországi tanulmányútra sikerült eljutnia a második világégés előtt. — Közel három évtizedes művészi múltra tekinthet vissza mesterink, ki lehiggadt, szemlélődő lényével h tájfestésben találta meg mondanivaló,í6t. Budapesten él Jakuba János s majdnem ellentmondásnak tűnik, hogy nem a főváros lüktetéséből, hanem a vidéki, népi szemléletből ered jóformán minden képe. — Elemi érdeklődéssel fordul ihletője, az alföldi falu felé. Azt a benyomást kelti, mintha a falu adná az alkalmat neki, hogy rajta keresztül önmagát kifejezhesse. A puszta egvhangú végtelenje áraszt valami bágyadt csendet a szélesen elnyújtózó településekre, a sáros, vagy porosan kanyargó országutakra. — Fájón szegényes melléképületekkel határolt parasztudvarok, szelíd szemű tehenek, lassú mozdulású női, vagy férfi figurák élnek képein. A sivár falusi utcán munkáMagyar tájak a Majerník-galériában jába belefáradt asszony vizesvedreket, vagy nehéz kosarakat cipel. Öregesen topogó gazda a telek sarkában motoz az istálló körül. — A hevesi, nógrádi tájak, felszántott mezők, kukoricások és szőlőskertek tavaszi, nyárelejei, őszi hangulatát olaj, tempera, vegy guastechnikával fogja meg az ecset, halk színekben, folthatásra épített képszerkesztéssel. — Mindenütt jelentkeznek az atmoszférikus hatások, érezzük a színek térbe állítását. — Hangos színeket seholsem találunk. Palettáján nagyon egyéni színeket kever Jakuba, a tónusfestés tipikus képviselője. Mintha finom, Ijönnyü pára tompítaná hamvasra a szürkéket, lágyra a sárgákat, tompára a barnákat, derengőre a kékeket. A zöld életteljesen árad szét, sok üde árnyalatban a patakparti füzesben, a víz tükrében, a csendesen horgászó férfi körüli hangtalanságban. A „Tavaszi nap" színei eleinte bátortalanul bontakoznak ki. A Reggel s a Déíutáni nap, meg a Pihenő lovak melegebb fényben fürdenek. Festői oldottság, a színek élénkebb vibrálása jelentkezik. Ezeket a kisformájú guasokat modern hangvétel jellemzi. Mindig és mindenütt az élet és valóság hűséges megfigyelőjévé bizonyul Jakuba. Az elsődleges élményt tiszta lírai átköltésben komponálja képpé. — Fegyelmezett és tartózkodó, bár a szubjektív elemet érezteti, de ő maga szerényen a háttérbe vonul. Érzékeny lélekkel a legigénytelenebb hétköznapi motívumokban is meghitt szépségekre talál, szerencsés megérzéssel tapintja ki őket. ízléssel mellőzi a hatáskeltést, ösztönösen kerüli a drámai feszültséget, a kirívó, különleges helyzeteket. A természetben netn a vihar, a forgószél, az elemek harca vonzza. Figuráiban Sem lobban fel vörösen a szenvedély. Meggondolt leszürtség, csendes harmónia öleli körül a Tavaszi séta alig ébredező fái alatt lassú ütemben lépkedő fiatal párt. — Jó temperáján Az anya és fia közt gyengéd, szemérmes fluidum remeg. — A lágylvü dombok aljában megbúvó magyar falu esti békéjét, az álomba hajló természet, ember és állat pihenésbe átmenő lassú mozdulatát költői érzéssel fogja egybe az Itatás című élményt nyújtó, kitűnő kompozíciójában. Alakjai itt sem, egyebütt sem csak festői szempontot szolgáló színfoltok, hanem szerves tartozékai a tájnak, — vele és benne lélegzenek. Kár, hogy nem jutott hely egyetlen balatoni képe számára sem kis tárlati helyiséSzepsibe éppen akkor érkeztünk, amikor az az örömhír kapott szárnyra, hogy a kassai kerületben a szepsi járás elsőként teljesítette a gabonabeadást. Érhető, hogy a járási székhelyen derű, jókedv uralkodott, végül is nem kis feladat, l.ogy Szepsi még a királyhelmeci járást *js megelőzte a beadásban. A két járás között csöndes szívós verseny folyik, amolyan önkéntes vetélkedés, amelynek íratlan szabályait a lelkes munka határozza meg. A vendéglőben az egyik beavatott sofőr meg is számlálja az ujjain, hogy az utóbbi esztendőkben hányszor előzte meg Szepsi Királyhelmecet és fordítva ... Egy másik sofőr pedig megjegyzi, hogy a járásban a tornai szövetkezet teljesítette elsőnek gabonabeadását. Ez a hír indított arra .hogy pár nap múlva Tornára menjünk el, hogy megismerjük a község kultúréletét. Itt Juhász Ferenc elvtárstól, a nemzeti bizottság könyvelőjétől a következő adatokat tudtuk meg: a községnek 2000 lakosa van, akiknek zöme a mészégetőben és a környék ipari üzemeiben dolgozik. A szövetkezet 560 hektár földön gazdálkodik. A munkaegység értéke a természetbeniekkel együtt 26,90 koronára van tervezve, de ezt az összeget teljes egészében csak akkor fizeti ki a szövetkezet a tagságnak, ha jövedelméből biztosítani tudja az 1959. esztendő első hónapjainak pénzügyi tervét. — Ezt az elgondolásunkat — mondja Juhász elvtárs — tavaly is érvényesítettük és szövetkezeti tagságunk ezzel azonosította magát. Egyszóval minden attól függ, milyen lesz az őszi betakarítás. Arra a kérdésre, hogy a decentralizálás óta mit tett a nemzeti bizottság a lakosság jobb ellátása érdekében, Spilka János elvtárs, a pártelnök válaszol: A nemzeti bizottság pékséget, autójavító- és asztalosműhelyt létesített. Az utóbbi az üvegezést is elvégzi, ezenkívül most azon fáradozunk, hogy egy homokbányát nyissunk. Természetesen vannak nehézségeink, de minden igyekezettel odahatunk, hogy azokat legyűrjük, hisz ezért van a községben pártszervezet, nemzeti bizottság. A XI. pártkongresszus sokat segített rajtunk, aktivizálta a község kommunistáit és rajtuk keresztül mozgósította a tömeg- és kulturális szervezeteket. Spilka elvtárs állításai szemléltető módon akkor nyernek igazolást, amikor az ember a község széles, parkosított főútjára lép. Pazar virágoktól tarka üdítő kép tárul itt a látogató elé. A községszépítési akcióból amely a XI. pártkongresszus tiszteletére vállalt társadalmi munkában érte el csúcspontját — a Csemadok tagjai méltó módon vették ki részüket, mellettük a CSISZ, a nöbizottság, a szlovák és magyar iskola tanítói és diákjai is közreműködtek, hogy a község minél szebb legyen. Az eredményes összefogáshoz hozzájárult az EFSZ, az állami birtok és az élelmiszer szövetkezei vállalata, amelyek a község lakosságának teherautókat bocsátottak, rendelkezésre, hogy megfelelő menynyiségű földet szállítsanak a virágA Párizsi Del Duca kiadónál megjelent Fernand Gigon svájci újságíró Atomapokalipszis című rendkívül megrázó könyve. A szerző ebben a munkájában Japánban folytatott ankétját dolgozta fel és sok sebesülttel folytatott beszélgetést közöl. A kötetet húsz döbbenetes fénykép illusztrálja. A Szovjetunió állami népi táncegyüttese Igor Mojszejev vezetésével — a brüsszeli nagysikerű vendégszereplés után — 30 vendégjátékra szerződött Belgiumban. günk falain. Jó lett volna megismerni Jakuba fogalmazásában a magyar tengert, melyről egész sorozatot festett. — Viszont hazai ismerősként köszönthetünk epy-egy finoman meglátott szepesi és tátraalji részletet. Jakuba ismeri és szereti a szlovák vidéket. Jelenleg az árvái duzzasztógátnál időzik. Bizonyára hoz majd onnét néhány friss vázlatot. Általában, több képére jellemző a hirtelen odavetett vázlat közvetlensége. Eger városképe is feltűnik egyik guasán. Az ottani pedagógiai főiskolának tanára Jakuba János. A magyarországi művészképzéssel kapcsolatosan megemlítette, hogy Budapesten megnyílt az első és eddig az országban egyetlen képzőművészeti gimnázium. A rendkívül nagy számú jelentkező között túlsúlyban vannak a leányok. A művészet ma ún. jó pálya, de ezeket a lelkes fiatalokat a meleg érdeklődés, a hajlam és remélhetőleg a lappangó tehetség ösztönzi választásukra. J

akuba kiállítása önmagában és mint élénkülő kultúrcsere-kapcsolat jelensége is értékes és örvendetes megnyilvánulás. Viszonzásképpen e hó végén Janko Alexy érdemes művész mutatja be képeit a magyar fővárosban. — Reméljük, az év folyamán lesz még alkalmunk arra, hogy a szomszédos baráti Magyarország képzőművészetét behatóhban megismertessük további itteni kiállításokon. BÄRKÄNY JENŐNÉ ágyak készítéséhez. Az áldásos társadalmi munka a kellemes tisztaság légkörét teremtette meg Tornán. Ellentétben sok rendetlen falusi utcával, itt a főutca olyan, mind egy kitakarított szoba. A virágágyakat különböző színű, más és más fajta virágok díszítik, élénkítik és maga a lakosság gondozza, ápolja, öntözi őket. Ügy bit szik, hogy Torna lakossága megirigyelte Kassának, a kerületi székhelynek szakszerűen gondozott, szemet gyönyörködtető, pihenésre stánt parkjait. A széles és hosszú főutca két oldalán Végigvonuló xnráfűzér is szemléltetőn Visszatükrözi Torna községben a lakosság szülőföldje iránti szeretetét. A Tornai Nemzeti Bizottság a föutea parkosításán kívül arról is gondoskodott, hegy a gyalogjárót is rendbehozza. A betonozáÉ munkálatait már el is végezték, jövőre pedig tervbe vették az aszfaltozást. A község ifjúsága körében komoly mozgolódás, a kulturális élet fellendülése tapasztalható. A XI. pártkongreszszusnak az a határozata, hogy a pártszervezeteknek többet kell törődniök az ifjúság problémáival, már meghozta gyümölcsét. A helyi pártszervezet meggy ózó, céltudatos munkája nagyban elősegítette a tornaijai ifjúság előretörését járási viszonylatban. Az ifjúság bekapcsolódott az aratási és cséplési munkálatokba és minden társadalmi munkából kiveszi részét. Ezenkívül három, tánccsoportot alakított, hogy alkalmi ünnepségeken felléphessen és méltóképp hozzájáruljon a község kulturális életének a fejlesztéséhez. Példás munkája révén a CSISZ tornai szervezete elérte, hogy községükben rendezték meg a járási ifjúsági találkozót, ahol ünnepi keretek között kitüntették a párt vörös vándorzászlajával. — Vannak még ellentétek az ifjúság körében, — jegyzi meg a pártelnök, — ez különösen megnyilvánul a főiskolások részéről, akik bizony kulturális téren vonakodnak tudásukat és képzettségüket átadni az itteni ifjúságnak. Remélem azonban, pártszervezetünk segítségével majd ezt a kérdést is megoldjuk. Egy kicsit elkapatták magukat, ez érthető... A kulturális forradalom áldásait ők érzik leginkább, hisz községünkből több mint 20-an járnak már főiskolára. Mindebből az a tanulság, hogy többet kell vélük foglalkoznunk, s meggyőző érvekkel kell nekik megmagyaráznunk, milyen feladatok hárulnak rájuk a szocializmus építésében. A Csemadokkál kapcsolatban megtudjuk, hogy a helyi szervezet fő támogatója volt a községszépítési akciónak. Az év elején színiegyüttese nagy sikerrel játszotta Bródy Sándor Tanítónő című színművét, amit Nagyidán és Rozsnyón is előadott. A község kulturális életének fejlesztését nagyban elősegíti a szlovák és magyar iskola tanítóinak összefogása, továbbá a mészégető üzeni szakszervezeti kultúr csoport fának áldozatkész munkája. A község dolgozói az idén társadalmi munkában 5500 munkaórát dolgoztak le. Meg vagyunk győződve, ha továbbra is ily lelkesen, együttes öszszefogással végzik el feladataikat, az eddigi fogyatékosságokat kiküszöbölik és rövidesen szövetkezetük is az első helyet foglalhatja el a járásban. A tornaiaknak végül javasoljuk, hogy könyvtárukat sürgősen helyezzék át egy világosabb helyiségbe. Az a homályos bolthelyiség, ahol most tartják a könyveket, nem megfelelő sem a könyvek, sem az olvasók számára. Nagyon üdvös lenne, ha a szép kultúrház egyik nagyablakos termébe szállítanák át a községi könyvtárat. A könyv, amely arra van hivatva, hogy a szocialista szellemet árassza, terjeszsze, nem tűri a homályt. Szabó Béla •wssrsssstssssssssssssfsssssrsfrssssssssssssssssss. \ |PETRÍK JÓZSEF: Betonozok ^ A lámpa nagy sugártölcsérrel ^önti a fényt az éjszakába. 5; Alatta négy szempár motoszkál, > S ^s négy csikorgó lapát megcsillan. $ ^Bolond idő van, vihar-fickók $ $ * ^ éles esővel lövöldöznek. š | úgy hűtik gőzölgő testüket. ^ - S hideg lett arcuk, kézfejük is, s í ^ csak a szívük maradt meleg. $ I Š '/SSSSS/rŕ4SSSSSSSSSSÍSSSSSS*SSSS**SSSSS/4SJCSSSS/SS. TTT C7Ô ťí -IQ'íft „.nnctnc 0%