Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-16 / 196. szám, kedd

A béke legyőzi a háborút A közelmúltban Lidice, amelyet 15 évvel ezelőtt a német fasiszták a föld színével tettek egyenlővé, megrázó ünnepségek színhelye volt. Ezen a szomorú évfordulón összegyűltek itt a világ r-iinden táján szétszórtan élő békeharcosok, hogy különböző nyelven, de egy emberként fejezzék ki elszánt akaratukat: soha többé nem ismétlődhet meg a történelemnek ilyen szégyenteljes korszaka, soha többé nem kerülhet sor falvak, városok, emberek kiirtására. Emberek, akik azelőtt nem „politizáltak", akik passzívan vették tudomásul az események folyását, rájöttek arra, hogy a második világháború borzalmainak megismétlődése ellen csakis úgy harcolhatnak, ha magatartásukkal, bátor kiállásukkal, a rendelkezésükre álló minden eszközzel megakadályozzák egy újabb háború kitörését, ha valamennyien a világbéke megőrzésének aktív zászlóvivőivé válnak. A lidicei ünnepségek friss benyomásai még ott éltek valamennyi résztvevő lelkében, amikor több csoportra oszolva szétszéledtek hazánkban, hogy közelebbről megismerjék Csehszlovákia dolgozóit, megismerjék hazánk szépségeit, műemlékeit. (jr^ satlakoztam az egyik csoporthoz, amelyik Dél-Csehország nevezetes helyeit látogatta meg. Nem akarok útirajzot írni, nem az a célom. ] Azt akarom leírni, hogyan melegedtek össze a csoport tagjai, akik azelőtt soha nem látták egymást és milyen : bensőséges légkör alakult ki közöttük ' és dolgozóink között, bárhova is mentünk. Prágában az autóbuszba harminc- i öten szálltunk be, 15 angol, heten az NDK-bői, nyolcan az NSZK-ból, három j te'rnács. a Nemzeti Front prágai kerületi bizottságának titkára, aki a csoport vezetője volt és jómagam. Az elhelyezkedésnél ki-ki a saját honfitársa mellé ült és kezdetben jóformán semmilyen kapcsolat nem alakult lei az utasok között. Utunk programja a következő volt. Tábor, Sezimovo- Üstí, Szilongyár, České Budéjovice, Hluboká-kastély, Český Krumlov — a város és a vár, a chlumi üveggyár, a tŕeboňi halastavak, Jevany üdülő. Az első közös ebéden mutatkoztak be egymásnak a csoport tagjai. Az angolok közül megismerkedtünk Spencer úrral, Coventry város tanácsának tagjával, aki különösen összebarátkozott Satorová elvtársnővel, a Tábori Helyi Nemzeti Bizottság elnöknőjével. Spencer úr egy automobilgyár szerelőmestere, aktív békeharcos. Rövid felköszöntőjében főleg azt hangsúlyozta, hogy az angol dolgozók nám akarnak háborút, békében kívánnak élni mindenkivel, aki hozzájuk hasonlóan gondolkozik. Egyre több azoknak a száma, akik ezért az eszméért kiállnak és a hivatalos körök minden olyan lépését, amely sérti a nemzetközi békét, nyíltan elítélik. Wilson úr és felesége szintén lakóhelyük tanácsának választott tagjai. Wilsonné egy árvaház vezetőnője. Amikor meglátta a Sezimovo Üstí-i új, egészen modern óvodát és egészségügyi központot, egyik ámulatból a másikba esett. Az óvoda és az egyészségügyi központ alkalmazottai nem győztek kérdéseire válaszolni, elragadtatását hangos felkiáltásokkal juttatta kifejezésre. A tartózkodásukról ismert angolok különben is sok meglepetést okoztak, mert igazán gyorsan találták meg az utat dolgozóinkhoz és egyáltalán nem fukarkodtak elismerő megjegyzéseikkel. Ügy látszik, mégiscsak az az igazság, hogy az egyszerű emberek bárhol laknak, bármilyen nyelven beszélnek — megértik egymást. D

e térjünk vissza csoportunk bemutatására. Ward és Walton urak a bányász szakszervezet warwiókshirei csoportjának funkcionáriusai. Bányásztársaik azzal a megbízással bocsátották őket útnak, hogy híven számoljanak be minden benyomásukról. Ward úr, bár az angol lapok nem mindig a leghízelgőbben írnak hazánkról, minden előítélettől mentesen indult útnak. A tapasztalatok várakozáson felül kellemesen lepték meg. Amikor a chlumi üvegkészítő gyár látogatása után a helyi nyolcéves iskola pionírjai maguk szedte mezei virágcsokorral ajándékoztak meg minden vendéget és a gyár igazgatója remegő hangon, könnyes szemmel köszönte meg a látogatást s kérte valamennyi dolgozó nevében, hogy ha majd visszatérnek hazájukba, terjesszék az őszinte barátság mindenkit szoros szállal összefűző nemes oondolatát, még Ward úr is, aki valóban kemény, nem egykönnyen meghatódó Tábor látképe a vártoronyból legénynek mutatkozott, feltűnően hangosan fújta az orrát. A kis pionírok a Tráva neroste cseh népdalt énekelték el búcsúzóul s később az autóbuszban németek, angolok (már egymás mellett ülve) először a tolmácsok segítségével „bemagolták" a számukra kissé szokatlan szöveget, aztán teljes tüdővel fújták a kedves, fülbemászó dallamú cseh népdalt. J

oseph asszony nem először járt nálunk. Mint a Brit-Csehszlovák Ba- ti Szövetség és a „Lidice élni fog" bizottság tagja már néhányszor meglátogatta hazánkat. Ez a rendkívül rokonszenves középkorú hölgy minden alkalmat megragadott arra, mogatást jelentenek nekem és társaimnak is eljövendő munkánkban. Az NDK-ból érkezett elvtársak Kosgalwies, a német békevédők bizottságának titkára, Lauterlein bányász, Mammen tanító, Niestroj könyvkötő, Seeger, egy vízmű dolgozója, Klein kórházgondnok, a proletár nemzetköziség eszméivel átitatott békeharcosok. Igen buzdítőan hatott rájuk az a közvetlen, baráti fogadtatás, amelyben dolgozóink részesítették őket. České Budéjovicében az egyik közös vacsora, amely elég hivatalosnak és hűvösnek indult, a kölcsönös baráti megnyilvánulások megható manifesztációjába csúcsosodott ki. Kedves emléktárgyakat cseréltek, ki egymás között németek és csehek, angolok és németek, csehek és angolok. Finstsrwalde német város és Budéjovice címere gazdát cserélt és az ajándékozók baráti csókkal pecsételték meg az ünnepélves pillanatot. Der Frede besiegt den Krieg (A béke legyőzi a háborút) volt belevésve abba a porcelántálba, amelyet Kosgalwies, a Budéjovicei Kerületi Nemzeti Bizottság elnökének adott át. Még a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett vendégek is a vidám, felszabadult hangulat bűvkörébe kerültek. A nyugatnémetek vezetője Weckerling evangélikus lelkész voit. Weckerling a nyugat-berlini műszaki egyetemen kizárólag a diákok lelkésze. Régi békeharcos s erre az A chlumi üvegkészítő gyárban kézzel hogy kifejezésre juttassa hazánk népe iránt érzett mély barátságát, őszinte szeretetét. Minden gondolatát, tettéya béke megőrzéséért folytatott Ijarc jellemzi. Bliss úrral, aki bútortervező és a műbútorasztalosok szakszervezetének tagja, igen összebarátkoztam. Azon angolok közé tartozik, akik élénk figyelemmel kísérik a bel- és külpolitikai eseményeket. Talán azért, mert a második világháborúban katona volt és ez olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy tagja lett az angol veteránusok azon csoportjának, amely a világbéke- megtartását első feladatként tűzte ki. Dolgozóinkkal folytatott beszélgetései közben minduntalan visszatért az atomfegyverek gyártásával és esetleqes felhasználásával járó borzalmas következményekre s a nyugatnémet békeharcosokat éberségre buzdította. Az angolok közül még egy asszonyról akarok megemlékezni, aki mindnyájunk csodálatát vívta ki. Bladennének hívják, angliai születésű, a kanadai Brit Columbia államban lakik. Ennek a körülbelül hetven éves néninek háta már hajlott, arcán ezer kis ránc fut össze, de a szeme, élénk búzakék szeme hihetetlen optimizmussal. kiapadhatatlan érdeklődéssel tekint a világba. Meginterjúvoltam őt annak rendje és módja szerint. Bladen néni őszinte meglepetéssel fogadta kérdéseimet. — Nálunk bizony azért kell veszekedni, hadakozni, hogy legalább néhanapján becsempésszenek valamit a békemozgalomról a lapokba, de hogy utánam jöjjön az újságíró, ahhoz igazán nem vagyok hozzászokva. Repülőgépen jöttem Kanadából, az Északi-sarkot, Amszterdamot érintve Londonba, onnan Prágába, Prágából pedig Moszkvába utazom — meséli a legnagyobb természetességgel, húszéves embert meghazudtoló frissességgel. Meg kell jegyeznem, hogy csoportunk legszorgalmasabban jegyző fáradhatatlan turistája volt. — A békevédők mozgalma Kanadában nem tömegmozgalom. Ez főként annak tudható be, hogy Kanadában nem élték még át a háború borzalmait és így az emberek nehezen hiszik el, hogy aktív tevékenységre van szükség a világbéke megőrzéséért. Én a békevédők bizottságának alelnöke vagyok. Utolsó akciónk az atomfegyverek gyártása elleni tiltakozás volt. Házról házra jártam és úqy ovűitöttem az aláírásokat. Az itt látottak és tapasztaltak erkölcsi táfestik a vizeskancsókat. Kis Éva felvételei útra szándékosan néhány " egyetemi hallgatót szemelt ki. A 20—22 éves főiskolások eleinte meglehetősen blazírtan viselkedtek. Fellépésükön érezhető volt az amerikai hatás. Később azonban fokozatosan felengedtek s amikor a jevanyi üdülőben Weckerling lelkész az üdülőktől kapott pompás virágcsokrot magához szorítva meggyőző szavakkal biztosította az egybegyűlteket, hogy Nyugat-Németországban is szép számban vannak olyanok, akik békét akarnak, akik elítélik az ország felfegyverzését, akik nem akarják azt, hogy amit ma felépítenek, holnap romokban heverjen, tapsra csapódott össze az ő tenyerük is. A Jevanyban töltött este az út legemlékezetesebb eseménye volt. A vendégek és rekreánsok közös asztaloknál beszélgettek, barátkoztak. Rögtön akadt több önkéntes tolmács, minden asztalnál volt valaki, aki tudott németül vagy angolul. Amikor már kimerítették mindkét részről a kérdéseket, táncra perdült az egész terem. I

nduláskor az éjszaka csöndjét az utolsó emberig kisereglett rekreánsok s az integető vendégek hangos éneklése verte fel. A Tancuj, tancuj, vykrúcaj, vykrúcaj-t énekelték egy összeszokott énekkart is megszégyenítő tűzzel. a

mikor ez az írás napvilágot lát, a lidicei békemanifesztációra zarándokolt külföldi vendégek ismét otthonaikban vannak. Végzik szokott munkájukat gyárban, bányában, hivatalban, iskolában, vagy főzőkanállal a kezükben. De elmesélik ismerőseiknek, munkatársaiknak, a békéért harcoló barátaiknak, hogy a „vasfüggöny" mögötti Csehszlovákiában mindenütt tárt karokkal fogadták őket. Elmesélik, hogy Csehszlovákia népei békében kívánnak élni az összes békeszerető emberrel és hogy a többi országokban is rohamosan terjed a béke gondolatát támogatók száma. Elmesélik, hogy országunk fejlődik, szépül, hogy dolgozóink rendezett körülmények között megelégedetten élnek. S ha a világ különböző pontjain az emberek az igazságnak megfelelően tájékozódnak, ha megtudják, hogy azonos gondolatok, azonos cél mindennél szorosabb kapcsolatot jelentenek, nem lesz olyan hatalom, amely legyőzné a békevédők állandóan növekvő nemzetközi hadseregét. KIS ÉVA I levelezőink írták: TESTVÉRI SEGÍTSÉG A kedvezőtlen időjárás következtében sok helyen gondot okoz a termés betakarítása. Ez a helyzet az érsekújvári 2. számú szövetkezetben is. Kevés a munkaerő, a termés betakarítása pedig nem vár halasztást. A munkások és parasztok szilárd szövetsége azonban változtatott a helyzeten. Az érsekújvári Elektrosvit dolgozói a szövetkezet segítségére sietnek. Elhatározták, hogy két cséplőgép mellett vállalják a munkát. Ehhez hasonlóan cselekodnak a ČSAD dolgozói is. Az aratást végző kombájnosok eddig 53 vagon gabonát arattak, illetve csépeltek ki. A szövetkezet pedig 25 vagon termést adott eddig az álUmnak. Varga József, Szímő KITISZTÍTOTT GABONA A KOMBÁJNTÓL A zselízi traktorállomás szódói brigádközpontjában Nagy Lajos ismert kitüntetett kombájnos feleségével együtt dolgozik. Jelenleg egy újítási javaslatot próbálnak ki. A szovjet S-4 kombájnra kettős rostát szereltek. Ezzel elérték, hogy a kombájnnal csépelt gabonát egyenesen a géptől szállíthatják a raktárba, mivel a gép gyönyörűen kitisztítja a gabonát. Üjítőjavaslata nagyban hozzájárul a kombájn-aratás hatékonyságának emeléséhez, mert megszünteti a kombájnnal csépelt gabona eddigi második, ugyancsak költséges tisztítását. ^ (im) JUTALOMBAN RÉSZESÜLNEK A LEGJOBB TRAKTOROSOK A kálnai traktorállomás dolgozói a napokban gyűlést tartottak, melyen részletesen megbeszélték az aratásnál előforduló hibák gyors kiküszöbölésének kérdéseit. Ez alkalommal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére kötelezettségvállalásokat tettek az egyes dolgozók és kollektívák. Versenyre keltek az aratási munkák gyors elvégzéséért, a legnagyobb egyéni teljesítményért, a munkatermelékenység fokozásáért és az önköltség csökkentéséért. A traktorállomás dolgozói 109 egyéni és 9 kollektív kötelezettségvállalást tettek. A verseny eredményeit és a kötelezettségvállalások teljesítését rendszeresen értékelni fogják. Az aratás befejezése után a traktorállomás vezetősége végérvényesen értékeli majd a versenyt, és az élenjáró dolgozókat tárgyi ajándékokkal jutalmazza meg. A CSEH KOMBÁJNOSOK SEGÍTENEK A köbölkűti, szőgyéni, bátorkeszi és bényi szövetkezetek határában a tavaszi árpát és búzát már 8 kombájnos aratja, akik az Üstí n/Labem-i kerület robsicei és teplicei traktorállomásokról jöttek. A nyitrai kerületbe a cseh kerületekből 82 kombájn és 230 kévekötőgép jött segíteni. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben a viharok a gabonát lefektették, az aratás nehezebb feltételek mellett folyik, mint máskor és ezért további 47 kombájn és 119 aratógép érkezik Csehországból és Morvaországból. (i. t.) KALASZI GONDOK [L[ A haladás egyre nagyobb teret hódít. A szövetkezeti gondolat a józan ész parancsára egyre mélyebbre szökik, gyökerezik, izmosodik s a föld rabjainak sanyargó élete életnedvvel, boldogulással, örömmel telik meg. Ki előbb, ki utóbb — de megkóstolja a csordultig telt öröm poharát. A múlt mámorából kijózanodik az ember; nemesebb gondolat szól a szívhez: ember, tarts lépést a korral, haladással —, ami a tiéd, legyen a miénk. ... Huszonkilencen kezdték, e-ynyien mondták a múlt ősszel: legyen a miénk. Kalászin szövetkezet alakult. Törik az utat a jobb lét felé. Nehéz a kezdet, nehéz az úttörés. — Kevesen vagyunk — mondja Dániel Dezső, aki a szövetkezet marháit gondozza. — Rendesen csak tizenheten dolgozunk ... Száz egynéhány hektáron. Aztán elmosolyodik s így folytatja: — No, de mit szól az állatokhoz? — Szépek — mondom, s hirtelen végigfut tekintetem a huszonnyolc marha kerekded hátán. — Tizenegy tehenet fejünk ... Minden nap leadják a kilencven litert. Tóth Ferdinánd, a helyi nemzeti bizottság titkára felsóhajt: — Bizony, ha többen leszünk... másképp lesz ... 2. A szövetkezet megszilárdítása, kiszélesítése elsőrendű feladat — gond, mely a helyi nemzeti bizottságot, a szövetkezetet és a pártszervezetet foglalkoztatja. Az akció-programtervben is benne van, hogy 1960-ig győzedelmeskedik a szövetkezeti gondolat — majd ezerhektáros szövetkezeti falu lesz itt. A meggyőző munkától függ, hogyan valósul meg ez a terv. S amint meggyőződtem róla — őszintén szólva — a meggyőzés kissé vérszegény. Igaz ugyan, hogy a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság is foglalkozik a kérdéssel, de... -erről a „de"-ról talán bővebben. Tóth Ferdinánd egy listát tesz elém, tizenhárom név van rajta. — A múltkor ezeknél jártunk, hogy rávegyük őket a közös gazdálkodásra — mondja. — És ezek a számok a nevek mellett? — Azok? — Ki, mivel adós, azt mutatják. 1953 óta ... Olvasom a listát. Simko Gyula 4616 korona földadóval maradt le. Kötelező beadását nem teljesíti: 230 kiló sertéshússal, 1119 darab tojással, 900 liter tejjel adós az államnak. — Hány hektárja van? — Hét és hatvanegy ár. Itt van a listán Jasek József is 15 hektárjával és adósságaival. Övé az elsőség: 11 ezer 735 korona földadó, 8 mázsa 48 kiló sertéshús, 2700 tojás, és 3650 liter tej van a számláján — ennyivel adós. Aztán a többiek: Bakó András, Mikle Miklós, Cigány István, Belan Kálmán, Galaba István, Gajdos János, Tóth Vince stb. — mindannyian adósak. A kérdés, mely itt feltolakszik, így hangzik: Kedves adósok, rendben van ez így? Gondolkozzatok csak egy kicsit ... Megéri!... Mennyivel előbbre lenne a falu, ha nem lennétek adósok, mennyivel több kerülne az asztalra! Csak a földadó, amivel el vágytuk maradva kv. 150 ezer koronát tmsi ki. Hogy ez mit jelentene a falunak, erről később. Térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. A pártszervezet foglalkozik a szövetkezet kiszélesítésével, hasorúóképpen a helyi nemzeti bizottság is, meg akarják győzti i a magángazdálkodókat, hogy lépjenek be a szövetkezetbe és saját xrtraikbi« vannak, akik nem tagjai a szOverrcezetnek. Az említettek ..közül Jasek József és Gajdos János párttagok — Tóth Vince a helyi nemzeti bizottság tagja. Hogyan gondolják, jó példával járnak elöl? — Határozottan nem! Hogyan akarják meggyőzni a többieket, ha maguk nincsenek meggyőződve a szövetkezeti gondolat helyességéről, ha maguk nem járnak elöl jó példával? Nem jól van ez így, emberek Akármilyen nehéz is megválni az enyémtől, — a valóságban nem válnak meg, mert amijük van, a maguké lesz —, már megmutatták, hogy lehetséges, sőt, ami több: nem bánták meg. Nem a maguk huszonkilencje, sem az ország ezrei. 3. A helyi nemzeti bizottság jobban gazdálkodhatna, a falu már többet fejlődött volna, ha az a 150 ezer korona kéznél lenne. A kultúrház — ugyan már tető alatt van, de 1953 óta még ma sincs készen —, szóval a kultúrház felépítése is ezt sínyli. Pedig a kultúrház a falu kultúráját jelenti, s ezt megértik a kalásziak is, mert 50 ezer korona értékben végeztek brigádmunkát. Am a pénz mégiscsak hiányzik, még ha továbbra is szorgoskodnak a brigáddal. Dicséret a szorgalomért ... Ki, hogyan érdemli. A Verebélyi Építkezési Vállalatra nem lehet mondani dicséretet, legalább is az itt végzett munkájára nem. m — Nagyon lassan megy a munka — panaszkodik Tóth. — Itt épül az aggok háza is, ezt is be kéne fejezni ebben az évben. De lassú, nagyon lassú az építkezés. Lassan fejlődik a falu, azonban az eddigi eredmények azt mutatják, hogy megvannak a lehetőségek a rohamosabb fejlődésre is. Sokat jelent majd a kultúrház —, de tálán ennél is többet a villany. Ma még petróleumlámpák világítanak az ablakokban, ds rövidesen, lehet még ebben az évben kigyullad a villanyfény. így van az akció-programtervben. Sokat, nagy-n sokat jelentene a 150 ezer korona, ha az adósok teljesítenék polgári kötelességüket, az utak megjavítása, a falu szépítése érdekében. Az egyéni érdek mögött ott van a közös érdek, ami nemesebb, emberibb érzés. A falu fejlődésének útja közös érdek, a boldogulás és öröm mindenki óhaja — és ez a szövetkezetben érhető el. Maguktól, az emberektől függ, mikor teljesül óhajuk. KEREKES ISTVÁN