Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)
1957-05-19 / 138. szám, vasárnap
Baraoskán is virágzásnak indul a kultúra Egy falu kulturális életéről A Csemadok nyitrai kerületi titkárságán jó véleménnyel vannak a nagysurányi járásba tartozó Baracska falu Catmadokcsoportjának kulturális munkájáról. Ez vezetett ebbe az eldugott faluba. Baracskában a háború ütötte sebek és az idő foga által kikezdett épületek tünedeznek. Már alig látni rozoga házat, a faluit inkább takaros új házak jellemzik. Hétköznap van. Csak az idősebb emberek és az iskolásgyerekek találhatók a faluban. A többiek, a nagyja kint van a szövetkezet földjein, mert hát a falu lakosainak 80 százaléka már szövetkezeti tag. Gutray István kultúrtársat, a Csemadok járási elnökét is a répasintelésnél találom. örömmel beszél a Csemadok baracskai csoportjáról, látszik, szívügye a kulturális munka, de panaszok is tolulnak ajkára. No, de mindent sorjában. Az 1150 lelket számláló Baracska községben 78 tagja vian a Csemadoknak. Fiatalok és idősebbek is bekapcsolódtak a kultúrmunkába, melynek legfőbb eredménye abban van, hogy kihat a község, a szövetkezet termelési feladatainak teljesítésére is és támogatja az építés nagy müvét. A Csemadok baracskai csoportja nem hivalkodik valamilyen fényes rendezvényekkel, noha Léván a járási csoportok kerületi bemutatóján becsülettel megállta a helyét. A Csemadok baracskai csoportja mindennapi, szürkének tetsző, de fontos és nem öncélú kultúrm unkát fejt ki. A kulturális munka főként az újonnan berendezett könyvtárban összpontosul, melynek lelkiismeretes gondnoka Pücsök József kultúrtárs. Körülbelül 160 kötet a könyvállomány. A könyvtár rövid idő alatt 148 olvasót szerzett. A színjátszást ís ápolják. Az utóbbi időben három színdarabot adtak elő és ezeket a környékbeli falvakban is bemutatták. Rendszerint az állami ünnepek, aratóünnepélyek, vagy egvéb akcióik alkalmával rendeznek tarka kultúrműsorokat, melyeket rendszerint mulatság kísér. Hadd szórakozzanak a fiatalok! Baracskán is vannak elegen. Igaz, hogy csak hetenként egyszer, vagy esetleg csak havonként egyszer találkoznak, mert munkát keresve szétszéledtek, ki Csehországban, ki Handlován, vagy a közeli városban dolgozik. De ha a fiatalok együtt vannak, alig akad számukra kulturális lehetőség, mert a könyvtár még nem minden. Sokoldalú gazdag lehetőséget kell teremteni a fiatalok számóra, hogy koruknak megfelelő szórakozással használhassák ki pihenőjüket. Mert a könyvtárhelyiségben, amely egyben agitációs központ is, a kultúra otthonához nem méltó kártyázást is szenvedélyesen úzik. S erre többen jogosan panaszkodnak. Gutray elvtárs azért is bosszankodik, hogy az ifjúság neveletlenül viselkedik a szórakozóhelyeken. Pedig tanítójuk, Cziria Sándor, a Csemadok helyi csoportjának titkára, tehetséges, igyekvő ember. Hol akkor a hiba? Nehéz lenne erre kategorikus választ adni, de mindenesetre a fiatalok művelődési lehetőségének hiánya is hozzájárul nevelésük fogyatékosságaihoz. E téren a CSISZ-í terheli a legnagyobb felelősség, mert Baracskán nem fejt ki tevékenységet. Miért van ez? Mert nem tudják az ottani elvtársak felkarolni az ifjúság érdeklődését és kezdeményezését és nem tudnak olyan működési formákat megvalósítani, amelyek lebilincselnék és vonzanák az ifjúságot a CSISZ-be. Gutray elvtárs jo 7 gosan panaszkodik, hiszen a jövő nemzedék neveléséről van sző, s ez elsősorban a CSISZ feladata. Gutray elvtárs reméli, hogy ha majd a Nagysurányi Járási Nemzeti Bizottságtól megkapják az új kultúrotthont, még virágzóbb lesz a kulturális munka Baracskán. (L) Megjelent a Korunk 4. száma A Korunk című Erdélyben megjelenő világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle 4. száma közli Bányai Lászlónak A pártról és az értelmiségről című cikkét, Erwin Wittstock: Hollós c. novelláját, Csehi Gyula: Lenin alkotóműhelyében című cikkét, Alfréd Margulsperber: Az egér c. novelláját, Balogh Edgár: Erdélyi válasz Bécsbe c. cikkét, Szél Zsuzsa: Automatizálás c. írását. Mihail Solohov: Embersors c. novelláját, Lengyel ödön: Bertolt Brecht és az epikus stílus c. értekezését és Kós Károly: Lakás- és lakóházépítési problémák című írását. A VILÁGGAZDASÁG, VILÁGPOLITIKA rovatba Incze Andor írt cikket Arábia kőolajtelepeiről, Nyári László pedig: Változatok a „népi kapitalizmus" húrjain címmel. A KRONIKA rovatban megjelent cikkek: Gondolatok Vasíle Contáról (Mircea Leonid), Az olasz neorealizmus dicsősége és küzdelmei (Garay Akos), Tanítás és felfedezés (Tóth Imre), Zenei művelődésünk alapvető kérdése (Eisíkovits Mihály). A sakk nemcsak gondolkodásra késztet, hanem szórakoztat Is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a képünkön látható fiatalok beszédes arckifejezése. = A hiú tulipán = 7%7 agyanyó virágoskertjében tarka tulipánok laktak. •L Alkonyatkor, amikor lement a nap, egyszerre csukták össze, s réggel az első meleg napcirógatásra egyszerre tárták ki színes szirmaikat. Mindegyik tulipán más-másszínü ruhácskát viselt. A piros, sárga, lila, rózsaszínű szirmok csak úgy csillogtak a napfényben. Nagyanyó szeretettel öntözgette őket minden nap. Szépek is voltak ám mindannyian, de a legszebb közöttük Fehérke volt, akinek hófehér sziromruháját vérpiros szegély és bársonyos, fekete porzók díszítették. Fehérke nagyon is jól tudta, hogy ő a legszebb. Reggelenként kevélyen nézegette magát harmatcseppből készült tükrében s egyre csak azon gondolkodott, hogyan lehetne még szebb. Egy reggelen irigykedve nézegette testvérkéi tarka ruhácskáit s így szólt a közelben álló rózsaszín tulipánhoz: — Nem elég szép ez az egy piros szegély a ruhámon. Kölcsönözz nékem a ruhád színéből két rózsaszín fodorra valót. A rózsaszín tulipán szívesen teljesítette testvérkéje kérését s Fehérke másnap elégedetten nézegette harmatcsepptükrében a ruháján levő új, rózsaszínűre festett fodrokat. A következő reggelen azonban újra csak elégedetlen volt s most egy lila tulipánt nézegetett irigykedve. — Lilácskám — szólt azután —, adj nékem egy kevéskét a ruhád színéből. — Mire kell az néked? — kérdezte csilingelve Lilácska. — Szeretném, ha lilapettyes ruhám lenne, nem-vagyok már elég szép a fehérben — felelte Fehérke. Lilácska szívesen adott egy kis lila színt, s másnap már ott pompáztak a pettyek Fehérke ruháján. A kis hiú tulipán azonban még most sem tetszett magának, s egyre szebb akart lenni. Egyik sárga testvérkéjétől sárga színt kért kölcsön s ezzel sávokat festett szirmaira. tulipán! A hajnali napsugár másnap reggel hunyorogva bújt vissza felhő-ágyába, hogy ne is kelljen ránéznie a sárga sávokkal díszített lilapettyet sziromruhácskára, melyen már összefolytak a tarka színek. Fehérke szépsége bizony odalett! Ö azonban ezt hiúságában észre sem vette. Egyre csak a tükrében nézegette magát, s mert még szebb akart lenni, most Piroskától, a kert szélén szerényen meghúzódó piros tulipántól kért színt, hogy szoknyácskáját befesthesse. Az végignézett Fehérke szirmain, megcsóválta a fejét, majd így szólt: — Szívesen adnék neked egy kis piros színt az enyémből, ha tudnám, hogy szebb leszel tőle, de nem adok, mert javadat akarom. Nézd csak meg a ruhádat, a sok cicomázástól már egészen összefolytak rajta a színek. Kár lenne még jobban elcsúfítani. Fehérke mérgében a levelei tövéig elpirult. Sértődötten elfordult és bosszút forralt. Alkonyatkor aztán, mikor a piros tulipán elszunnyadt, gyorsan elcsente szirmairól az egész piros színt — csak éppen egy kis szegélyt hagyott rajtuk mutatóba — s befestette a saját ruháját. Sziromruhácskája azonban a tarkabarka színekre mázolt pirostól megszürkült, elhervadt és szegélyén kiütközött a sárga irigység. Mikor Nagyanyó reggel kijött a kertbe, hogy megnézze kedvfs virágait, elámult. A kiskert-< közepén a csodaszép Fehérke helyett csúf, hervadt, szürke tulipán szomorkodott. A kert szélén álló szerény, piros tulipán azonban, akitől Fehérke az este elcsente a színét, éppen akkor bontogatta hófehér, pirosszegélyes, fénylő szirmait. Fekete bársonyporzóin harmatcseppek csillogtak, ö volt a legszebb! Így bűnhődött meg hiúságáért és irigységéért'a kis hiú RÉNYI MAGDA A šablonosságukért és vérszegénységükért bírált filmek összes jellegzetességeit magán viseli a Jurášek című cseh film, mely egy serdülő fiúnak a náci megszállás éveiben tanúsított hősiességét, a partizánoknak nyújtott Juráié k segítségét veszi története alapjául. A film eltér attól, amivel foglalkoznia kellene: Jurášek serdülésének ábrázolásától. Noha kiváló színészek alakítják a fáim főbb szerepeit, elejétől végig groteszk figurákként hatnak alakjai. A nézőnek az a beLátták, kérem... • • • hogy ha a paipa villanyvas- J „ ™ - • "t®*, repülőgépet vagy akár ár- • nyomása, hogy a film ! ugrószöcskét vesz nagyre-J • miényu csemetéjének, azt tudat • • alatt kicsit magáénak is veszi és 1 i rendszerint olyan játékkal lepi J j meg gyermekét, ami neki gyerek-" , korában nem jutott, vagy ha ju-J T- ^ . . / I * / II •! tot t' vágyakozva szeretne újra« Engem a termeszei tanított meg látni, elni es dolgozni ]E=fír£5c=l játszani vágyó örök gyerek, akit'i egyes régebbi, rossz filmek szokásos receptje szerint készült. Talá kozás Rákosi Ernő eperjesi festőművésszel gyakorolt hatásának tanulmányozása a 76 esztendős művész, ilyen nagy mástól, ahol féltónusokon át egymásmég ma is állandó témaköröm. A tájat és benne az embert keresem a tér- és fényhatás kompozíciójában. Szürke fény szűrődik körülöttünk. lelkesedéssel beszél alkotásairól, té- ba vesznek, hogy ritmusokkal a termáiról, új képeiről, a jövőről. Sok mészeti igazság illúzióját keltsék a értékes képen örökítette meg az abos- szemlélőben. Rákosi omló, lágy szí- • tü n" ő ^^ "" *»•" • margitfaXvi vasútépítés több szakaszát, nekbe leheli érzelmeit, vágyódásait, • a mär elôs zJte a na<J y J™' J — 2 .... 1. x J mnf.ofíűror OTOrt r\l,,nr, Irnnm icíl • . , r . u • J az élet apává fuserált ? Ravaszul • i megveszi gyermekének a játékot J j <— aztán ő játszik vele. Egy ilyen papa mellé kerültem J i május elsején a cirkuszban. A ki- i Esteledik. Rákosi újabb színt kever Eperjes új üzemeinek, palettáján és merész, határozott ecset- építését, földművesszövetkezeteink gyakran vonásokkal feldobja vásznára. Lendü- mindennapi munkáját. Minden ecset- szinte letével mintha azt akarná kifejezni, vonása egyéni és így képeinek szín- zött, szimfóniája sajátságos és ritmikus szétrebbenjen költői hangulatuk, rajzban pompázik. Stílusa fedi az ob- Csodálom olajképeit. Az alkonyati hogy az adott pillanat igazi színe mindig a levegőn át megtört fény követelménye, s a környezet hangulata a j ektív valóság rajzát; finom képet ad, hangulat és a hajnal derengését völevegő és fény összhatásának egységében rejlik. amely egy tárgycsoport, ember vagy röses tónussal hozta az egykori iskotáj, a világítás és az ebből következő ! a- Rákosi kékes árnyalatokba meríti csak kívülről kukucskált be a j J ponyva résein a cirkuszba az 1 , olyan magamfajta szegény gyerek, [ i te meg páholyból nézheted ... i • nézd Lacikám, nézd ... így hahotázik a papa, mikor bo- • Rákosi Ernő akadémiai festő 1881- színelemek pillanatnyi elrendezésében ezt a hangulatot és ez a kékes lehelet a h6 c" gurul be a Doŕcmď™'7httaH-»i • ben Iglón született. Tanulmányait Bu- fogamzott. Nem a formák és formács- dominánsan vezet végig egész művé- J „„„J, a MUHÍ™™, « A 70 esztendős Rákosi Ernő Sok esztendő múltán ismét ellátogattam Eperjesre. Ez a kis keletszlovákiai város ma már valóban nagyvonalú lett. Üj házak, üzemek, emberek kerültek elém, miközben felelevenedtek ifjúkori emlékeim e kedves, utca i. Borús az ég, úgy látszik, eső reneszánsz város mai lüktetésében, közeleg. Sok kép függ a falon, A környéket is megtekintettem és el- és a vásznakról a valóságos élet és mentem Borkútra, ahol az ismert sa- egy művészi szív melege sugárzik fevanyúvíz bugyog. Ma piár ide is autó- lém. Rákosi ismeri és szereti a természetet, az erdőt, a falut, a hegyeket, a bányavidéket... Képeiben nincs mesterkéltség vagy erőltetettség: mindapesten, Bécsben, Münchenben a kép- kák kontúráit veszi tudomásul, ha- szetén. Mesterien tud bánni a zöld, zöművészeti főiskolán végezte. Kiállt- nem a levegőben imbolygó színek pe- szürke és lilás színekkel és a barna«-— " -'*—»- remét érzi m eg : azokat a láthatatlan fehér-sárgás színhatásokkal. vonalakat, ahol a színek elválnak egy- Olajfestményeit a prágai, brati^ , - , slavai, budapesti, táson 1910-ben szerepelt először. Portrétfestőnek indult, majd tájképfestő lett, de a figurális festészetet sem hagyta abba: mivel az ember a „tájhoz" tartozik. Műtermi képe kevés, inkább „kint" dolgozik, ott az ő területe. Kis családi házhoz érünk. Szekcső kassai, eperjesi és bártfai képtárak busszal lehet eljutni. Itt találkoztam Rákosi Ernő festőművésszel. Beszélgetni kezdtünk. Előtte kifeszített vászon. Mintegy den csupa meglátás és eleven komfélméteres négyszögről vetítődött f e- pozíció. lém a lerögzített táj. Műtermének két helyiségét látofigyeli a kötéltáncos hajmeresztő | J mutatványait, visszatartja lélegze- • • tét, mikor a légtornász háló nél- \ J kül dobja oda magát partnere i , karjaiba és mikor az idomított J j majmok verkliznek, lövöldöznek i J és lefeküsznek ágyacskájukba. 1 ... ... 1 Hy e t még az öregapám sem! ban, ületve múzeu- \ látot t ~ harsogja. mokban, valamint \ A z előadás végén még megnézi! üzemi klubokban, ! " 8^L éí a5 e i* nt kíváncs i- ' . - . .. ' | an az artisták akókocs iába is ! tanácstermekben j A jókedvű publikummal felszál-' ! Kelet- ' lünk a villamosra. Lacika meg a ' , papája újra mellém kerül. A papa • J ismerősre akad: i A gyerekkel voltam a cir- i — Engem a természet tanított meg gattam meg. Sok óra pergett le, mire látni, élni és alkotni — mondja. — képeit végignézhettem, átélhettem. Nagvsáros. Rákóczi kast e'yának ma már nem létező, A fénynek a tájra, arcra és figurára Boldog voltam, hogy Rákosi Ernő, ez lerombolt bástyája. Háttérben a nagysárosi vár. (Olaj) láthatjuk. Szlovákiában ismert és közkedvelt művész; igazán megérdemelné, hogy rövidesen Bratislava J . , ,.----- — -aj • ban is kiállíthassa hogy a gyereknek I oan is Kiauitnassa « megadom, ami neki jár..., ' hisz ! régebbi és újabb i az ember csak egyszer gyerek! • témájú szép képeit. ( S. M. 1 • EÖRY M. EMIL — — — ............... | kuszban — mondja újra' komoly" , papává változva —, mert én úgy i
