Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-13 / 132. szám, hétfő

A legrégibb szlovákiai üveghutában mikor a XIX. szárad első fe­lében egy bizonyos Kožuch nevezetű egyén a Losonc melletti Katalin-fhutában megalapította az el­ső üveggyárat, egész biztosan nem gondolt arra, hogy az üveghuta gyárt­mányai száz esztendő múlva minden viügrészben keresettek lesznek. Ez az üveggyár, amelynek több mint 150 éves múltja van Szlovákiában a legrégibb eredetű. Annak ellenére, hogy Szlovákiában az üvegiparnak nincsenek olyan hagyományai mint a gyár dolgozói ismerik a piac követelményeit, nem szeret­nék, hogy gyártmányaik híre csorbát szenvedjen, ezért újfajta, tetszetőbb és jobb minőségű gyártmányokat ké­szítenek, amelyeket egyre jobban ke­Iav kerül a kancsó füle a kancsora. Képünkön Ján Rottert és segédjét mutatjuk be Trlik József az üvegfúvás mestere látható a fenti képen. Jozef Kuvik segítségével faformába üvegpoharat fúj cseh országrészekben, mégis gyártmá­nyai ugyanolyan ismsrtsk és kere­settek hazánkban és az egész világon mint a cseh üveg. Ennek oka való­színűleg a Katalin-hutad üvegárű ki­váló minősége és művészi szépsége. Első tekintetre, amikor az ember az üveggyártást nézi ebben az üzemben, amely egyes részlegek kivételével úgyszólván úgy néz ^ci, mint megala­kításakor, nem is hinné, hogy az üvegfújók, üvegcsiszolók mire képe­sek. Mert hiszen egy üvegkorső, vá­za, vagy fantasztikus formájú pohár kifujása valóban igazi művészetet kö­vetel. Nem beszélve az üvegcsiszo­lókról és az üvegdíszitések rajzolóiról Családi szakma ez, amely egyik nem­zedékről a másikra száll át. Az üveg­fújók, üvegcsiszolók nagy része a ré­gi telepesek közül való, akik az üveg­gyár megalakításakor elsőknek kezd­ték meg az üveggyártást. A művészi érzék, amivel az üveget formálják és készítik, valóban a mesterség iránti szeretetb"' ered. A kész üvegáru, mint pl. a Kanada részére készített fél­literes söröspoharak, a forma és a színek játékának csodálatos remek­művei. Amint nézem őket, kedvet kaptam az ivásra. De ez még nem minden. Gyönyörűek a csiszolt vagy ragasztott díszítésű különböző formá­jú borospoharak is. K3GOOOOGOOOO0OOOGX3OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOO0OOO SZILÁRDDÁ ÉRIK AZ ELHATÁROZÁS Vlasta Gazdiková és Elena Moravčíková ellenőrzik az ex portra kerülő diszes üvenpoharakat. resnek külföldön. Ezért a termelést is gépesítik, ahol lehet. Gyártmányaik 70 százalékát külföldre szállítják, mégpedig Angliába, az USA-ba, Ka­nadába, Dél-Amerikába, Ausztráliába, a Közel- és Távol-Kelet országaiba. A belföldi piac és kivitel részére használati és luxus üvegárut gyárta­nak, vizes-, likőr-, sörös- és boros készleteket. Gyártanak különféle spe­ciális üvegkészleteket az egyes or­szágok ízlésének megfelelően, sok esetben 64 darabból álló kompótos és desszert készleteket, vázakat, hamu­tartókat és számos más üvegárut. 1956-ban a termelési tervet 106,9 százalékra, a kivitel tervét pedig 104,2 százalékra teljesítették, 100 százaíé­A Katarin Huta-i üveggyár lea­öregebb dolgozója Anton Bajčík. Már 59 éve dolgozik az üzemben kos minőségi színvonal mellett. Ez év első negyedévében is 104,8 százalékra teljesítették a termelési tervet és az export tervet is, mégpedig az I.-A minőségi áruban. Tavaly a negyedik' negyedévben a kormánv vörös zászla­ját is elnverték. A Nagy Októbe­ri Szocialista For­radalom 40. évfor­y dulójára üzemi kö­telezettségvállalást tettek, hogy a mű­szaki ipari tervet 2 százalékkal túl­teljesítik annak ellenére, hogy az 6—7 százalékkal magasabb, mint az 1958. évben elért eredmény volt. Tervük valóra vál­tásával 284 700 ko­rona értéket te­remtenek. Ezenkí­vül az áruválasz­tékot 18 fajtával " bővítik, a munka­termelékenységet 2 százalékkal növelik, a malineoi fióküzemben 20 ezer koronával csök­kentik a költségeket, a termelési veszteségeket 0,8 százalékkal csök­kentik. Mindez összesen több mint ,305 ezer korona értéket képvisel. Ezenkívül a kisgépesítés keretében a zlatnói üzemben egy új üvegolvasz­tókemencét akarnak építeni, amivel a termelés értékét újabb 300 ezer koronával növelik. E p valóban szép kötelezettségvál­tá lalásban az üveggyár minden dolgozója azt ígéri, hogy még na­gyobb lendülettel dolgozik, hogy az üzem gyártmányai még szebbek és jobbak legyenek és hosszú éveken keresztül* hirdethessék az egész vilá­gon hazánk • jó nevét. Ehhez hozzá­segít az üzem újraszervezése és kor­szerűsítésére is, amit ez idén még megkezdenek. J. Sluka. »» »e» M M< MM»M«M MI MM» »t « Mt»» MM A felszabadulástól immár 12 szabad, alko.tó kezdeményezésben gazdag esz­tendő telt el. Az évek folyamán Nyit­rán is eltakarították a háború okozta romokat és hozzáfogtak az építéshez. De most már nem az uraknak, a 99 majort bi.torló nyitrai püspöknek, ha­nem saját maguknak dolgoztak. A vá­rosban igen nagy építkezési láz indult meg. Oj épületek, üzemek, családi há­zak épültek. Zöld fű, a virágok sok száz fajtája tette csinossá Nyitra ut­cáit. A folyó par.tja mellett elterülő park kiszélesedett. Szabadtéri színpadot építettek a zobori villanegyedek köze­lében. A sportolók számára pedig tár­sadalmi munkával korszerű, nagy be­fogadóképességű stadion alapjait rakták le, mely a város büszkeségei közé tartozik. És még mennyi minden épült, ami a dolgozó nép gazdasági és kul­turális fejlődését szolgálja. A Zobor-hegy vidékén 'húzódó fal­vakban áldásaival és minden bőségével ajándékozta meg a felszabadulás dol­gozó népünket. A városiban egyre fej­lődő ipari üzemek széles munkalehe­tőséget biztosítottaík a kétkezi munká­soknak, iparosoknak. Ezentúl meg a kórszerű mezőgazdasági termelés be­vezetése az EFSZ-ekben nyújtott jö­vedelmező forrást a kis_ és középpa­rasztoknak, volt mezőgazdasági mun­kásoknak. Egyszóval a környék népének minden rétege előtt új, szebb .távlatok nyíltak meg. Pártunk és kormányunk minden esetben támogatja EFSZ-eink és egyénileg gazdálkodóink termelési igye­kezetét. Korszerű és nagy teljesítmé­nyű géneket, bocsát rendelkezésükre, új módszerek bevezetését javasolja, csakhogy szebbek legyenek až eredmé­nyek és aazdaqabbak a jutalmak. Nem7et ; birittságaink pedig közvet­lenül a falvakban segítenek, hogy az erőfeszítések nyomán javuljon és szebb legyen a lakosság élete. Nem válik már nálunk földönfutóvá, vagy nem kell a nyakába akasztania a koldus.ta­risznyát annak sem, akit a régi idők kizsákmányolása, a végrehajtók tönk­retettek. Tavaly a járás 6200 járadék­élvezőinek csaknem kétmillió koronát folyósított. Hogy a községek milyen mértékben változtatták meg arculatukat, legjobban bizonyítja az a t'—\ ho"'' a nyi.trai járásban — a nemzeti bizottságok funkciós időszakában — három év le­forgása alatt, több mint 650 új családi házat építettek. Emellett a Z-akcióra folyósított összegből 50 millió korona értékű különféle létesítményben része­sültek a falvak. Ebben áz értékben benne van a menyhei, bédi és további községek hat kultúrháza is, aihol ma tarka, és színvonalas műsorok kere­tében szórakozik a falu népe és készül a május 19-i választásokra. De nemcsak az űi kultúrházaki n művelődik, szórakozik a járás lakos­sága, hanem az agitációs központokban is. Sok közérdekű kérdés kerül itt napirendre, melyek mind a fejlődést és có'Mtűzéseink megvalósítását se­gítik elő. Sokszor éjszakába hajlik már az (gő, amikor az agitátorok megma­gyarázzák és elismételik azokat az eredményeket, melyeket eddig elértünk és a jövő távlatait. A hetekig tartó megbeszélések végén odaáll a járás lakosaiba majd az urnák elé, a jó gazda elégedettségével és vá­rakozásával még egyszer elolvassa az ismerős neveket a szavazólapokon, - most már törvénvbe iktatja a né­hány hé.t alatt szilárddá érett elhatá­rozását. Szombat A. CI & J\ M Y ? Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele. Hogy hol? A prágai Magyar Kul­túra nyelvóráján. Magyarul tanult. Ke­let-Szlovákiából, Eperjesről került a fő­városba. Muzsikálni jött. Magyarul — persze — tudott azelőtt is. Rövidesen megismerkedett' egy cseh nővel, elvette feleségül. És miután az asszony is meg akart tanulni magyarul — gondolta —, neki se árt, ha tudását rendszerbe foglalja, elmélyíti. Együtt jártak hát — férj és feleség — a nyelvtanfolyam­ra és szép eredményeket értek el. Akkori riportomban meg sem emlí­tettem és bizony egészen meg is fe­ledkeztem már kis írásom hőséről. Ő azonban nem feledkezett meg rólam. Emlékezetében maradtam és a napok­ban megszólított a villamoson. Mint utas? Nem. Mint kalauz. Felismert és beszélgetésbe kezdtünk. Abbahagyta a muzsikálást és villamoskalauz lett. — Megelégedett? — kérdem. — Hát nagyjában'' igen — magya­rázza. — Az éjszakai szolgálatot elvi­selem, mert az éjszakázást megszok­tam még muzsikus koromból. Sokkal nehezebb a hajnali felkelés. Igaz, a hajnallal is találkoztam azelőtt, de olyankor aludni jártam. Most meg munkába indulok. Nagy különbség. A viilamoskal'suzok sötétszürke egyenruháját, a mindennapi nehéz munkát már megszokta. Most tavasz­szal, nyáron a koránkelés is könnyeb­ben megy majd. Cigány? Régi értelemben vett ci­gány? Akit megaláztak, megvetettek? Szó sincs róla. Talán egyesekre még furán hat, ha azt írom róla, hogy a szocialista haza építője. De mégis az. Mindenki az, aki a dolgát becsülettel végzi. SZILY IMRE jCím / Báiorialuba Kedves földiek! Memrégen odahaza jártam, nálatok. Helyesebben — nálunk. Szóba ele­•L " gyedtem az ismerősökkel, ezzel-azzal. Főleg az EFSZ sorsa, gazdasági helyzete érdekelt. Elégedetlenség, panasz, zsörtölödés, rágalmazás fészkelő­dött valahogyan közétek — hallom lépten-nyomon. — Nem megy sem így, sem úgy, nem bírunk zöldágra vergődni. Megalaku­lásunk óta csak egyszer bírtunk valami kevés részesedést fizetni évzáráskor. Bizony szegény a folyószámlánk: alig-alig tudjuk azt a 8 korona előleget kifi­zetni, persze a másik felére már nem is számítunk — mondotta Kosík Józsi bácsi, a szövetkezet gazdája. Érdeklődtem a járáson is: hol, mi a baj? — Tudja isten, mondogatták ott is. Nehéz az igazi diagnózist megállapítani. Pedig eleinte a bátorfalusi EFSZ a legjobbak közé tartozott a járásban. De most csak egy helyen topognak. Lábról lábra, napról napra ... Nos, én igen jól „körültapogattam" a szövetkezetet és meg is állapítottam az igazi diagnózist egykönnyen. Ne haragudjatok rám, ha szókimondó leszek és őszintén, jóakaratúlag megmondom, hol van nálatok a kutya elásva. Az ok megállapításom szerint a közömbösség. Nincs ambíció, a tagság nagy­része közömbös a közös vagyon iránt. S azt is bátran merem állítani, hogy a mintaalapszabályzatot a tagság nem ismeri, de még a vezetőség sem! Nem vált belső törvénnyé a szövetkezetben és ez a legnagyobb baj, ez az alfája és ómegája mindennek. És most részletesebben, konkrétabban. Nagy hiba, hogy a megalakulás óta (1952) már az ötödik elnök vezeti a szö­vetkezetet. De még nagyobb baj, hogy eddig senki emberfia tőletek semmi néven nevezendő iskolán, vagy tanfolyamon nem volt. Lássátok be, hogy a nagyüzemi gazdálkodást nem lehet már az eddigi 5—6 hektáros gazda szak­tudásával irányítani. De gyerünk tovább. Nézzük meg a szarvasmarhaállományt. Hat ember gon­doz 106 barmot és 37 tehén körül három gulyás forog, akikről nem lehet azt állítani, hogy hanyag, vagy rest valamelyikük. Nem is rosszak a tehenek (bár­csak nyáron is ilyenek lennének), tejelnek is, hisz a 14 fejős tehéntől február­ban 2042 l tejet és márciusban 3745 l adtak be. S ugyanannyi idő alatt el­pusztult néqy kis borjú. Miért? Mert a gulyásokat nem érdekli, mennyit fej­nek, hány borjút választanak el. Nem helyes a jutalmazásuk. Megkapják naponta a másfél, vagy két munkaegységet és a többit üsse kő. Reggel nyolc­tól délután háromig be sem néznek az istállóba. A tehenek persze keveset vannak tisztítva, trágyában hevernek, farkuk piszkos, ritkán van mosva ke­féim. Ne restelljetek, nézzetek csak be a szomszéd szövetkezet istállóiba. Nényén, amely alig van egy kilométerre tőletek s meglátjátok a különbséget — persze a nényeiek javára. A városi 'fodrászmesterek sem ondolálják ki különbre a hölgyek frizuráját, mint a nényei gulyások teheneik farkát. Rend, tisztaság mindenütt. Kérdezzék csak meg a bátori gulyások Sliacky Jankót, vagy Eonódi Andrist Nényénben, mily gondosan végzik az utárífejést, ha hiányzik a normához egy fél liter tej? Bátorfalun ezt nem csináljátok, s azzal érveltek, hogy könnyű Nényén, mert ott új istállók vanmk, azokban öröm dolgozni. Ez igaz. De ti mindnyájan is­meritek Hegedűs Pista bácsit és ismertétek a boldogült Krekács Marci bátyát. Ország-világ tudta, hogy e két gazdának mindig roskadozó, szalmafödeles istállója volt. De olyan ökröket, amilyeneket Hucko Pista bácsi nevelt és nevel most is — a környéken alig lehet találni. Megütötték a 18—20 mázsát is a kékkői vásáron. Tehát öreg istállóban is lehet szép jószágot nevelni, ha az ember akar. Ügye — igaz? Vagy a fiatal jószág. Aprüis elején már igen melegek Voltak. Benéztem ak­koriban az istállóba. Duzzasztó hőség, fülledt levegő, az állatok izzadtak, csu­romvíz valamennyi. Közvetlenül az istálló mellett van a kifutó, csak egy kis szalmát kell hozni alájuk, s kiengedni őket a napra, levegőre. Ez persze nem jutott eszébe senkinek. Lássátok, a nényeiek itt is megelőztek. Molnár Feri bácsi már március utolján kiterelte a iiatal jószágot Csurgón a karámba. Emlékszem, azelőtt, ha esett az eső (főleg nyáron) az udvarokból hordókban, lajtokban szállították ki a gazdák a trágyalevet a rétekre, lucernákra. Elször­nyedtem, amikor a tengernyi értékes ikvet megláttam a szövetkezeti istállótok előtt. A medence megtelt s a fekete lé patakként csordogált a falun át, bű­zítve, fertőzve a levegőt. A járási higienikusok, dr. Kossár fenyegetésére kezdtetek ímmel-ámmal bajlódni a trágyalével. Ez nagy baj. Aztán panasz­kodtok, hogy kevés a takarmány, kevés a széna, lucerna, de a kész értéket elfogyasztjátok. Nézzük meg a juhaitokat. Van belőlük 120 darab. Micsoda gyönyörű, élénk állatok voltak, amikor a Szovjetunióból megkaptátok őket. Ma rossz rájuk nézni. Sánta, béna nagyrésze, s már nyírás előtt hullatják a gyapjút. Száz anyától alig tudott Vrbovkai bácsi felnevelni 70 kisbárányt. Azt mondja azért, mert a birkák lóhereszalmán, abrak nélkül teleltek, de a lovak naponta (bi­zonyos időben) 8 kiló abrakot emésztettek fel. Hát ez is baj. Ti valamennyien azt állítjátok, hogy nálatok lehetetlen 320 hektáron még birkát is tartani, mert nincsen legelő, kevés a rét. Nos, kérdezzétek csak meg Zabuskán Kal­már bácsit, hogy ő a 8 hektárján hogyan bír tartani 40—50 juhot és micsoda gyönyörű állatokat. Bárcsak a tiétek lennének olyanok. Persze, Kalmár bá­csit már korareggel kint látni nyáját legeltetni. A ti juhaitok 10—11 órakor, kerülnek a legelőre. Azt mondtam, hogy közömbösség honosodott meg nálatok. Hogy ez így van, azt be is bizonyítom. Íme: az első sertésistálló már két éve fel van építve, de máig sem vakoltátok be kívülről. Nem mondom, a disznaitok nem rosszak, de nagyon messze vagytok Vasas bácsi nényei kondája mögött. Nem látjátok, hogy ő mindennap kiengedi, megjártatja az anyákat, meglegelteti őket. És ti? Nem vagytok képesek kifutót csinálni az istálló elé, nemhogy járatnátok az anyákat. A kanászok akárcsak a gulyások: reggel becsukják az ólakat és dél­után négy óráig feléjük se néznek. Nem látja ezt a vezetőség? Vagy ott van a szép zöld szöszösbükköny tábla a Trávnikban. Egy kezemen könnyen megol­vasnám azokat az EFSZ-tagokat, akik ha arrafelé járnak, elzavarják az ott legelésző libákat, vagy kóbor falusi bárányokat. Pedig ezek nektek okoznák kárt — mindnyájatoknak. Aztán zúgolódtok, hogy hová lett a jutalom másik ötven százaléka. Ti magatok herdáljátok el. Nagy hiba az is, barátaim, hogy nem sokat törődtök az asszonyokkal. Egy­általán nem járhak a gyűlésekre. Hogy-hogy, őket talán nem érdekli a saját sorsuk, jobblétük?! Nem hinném. (Nénye ezen a téren is vezet.) Igaz, a mun­kában megállják a bátori asszonyok is a helyüket. Csak az a kár, hogy nem mind. Van olyan fiatal, egészséges menyecske nem egy, aki még a közösben egy kapavágást sem tett. Sőt, olyan is van, aki nem restelte azt mondani, hogy inkább hasrafekszik otthon, de a „jéerdébe" nem megy dolgozni. Pedig a férje ott l-eresi a kenyeret, s jól élnek, nem hiányzik semmijük. Ügy látszik ezek az asszonyok már elfelejtették, hogy valamikor már napkeletkor a Brack, Klein, Schusdek vagy a báró Majthényi nagybirtokán örömest álltak napszám­ba 5—6 koronáért. Ilyenek hát a diagnózis részletei nálatok, kedves földijeim! Van-e kiút? * Igenis van. Tanulni, tanulni és ismét tanulni kell — mindenek előtt a vezetőségnek. Iskola, tanfolyam szükséges főleg az elnöknek, gazdának. Az elnök, Jamber Pista okos ember, Kosík bácsi is az, de még nem tudnak any­nyit, hogy még többet ne tudhatnának... Iskolázni kell a tagságot is. Isme­ri-e nálatok valaki a szövetkezeti iskolát? Nem! És itt van a legnagyobb hiba. Lássátok be, hogy bár négy-öt év eltelt, ti csak egy helyben topogtok, mert nem tanultok. Aztán még valami: Tanulmányozzátok át tüzetesen az EFSZ mintaalapszabályzatát, hassatok oda, hogy ez a szövetkezet belső törvényévé váljék, s meglátjátok, hogy boldogulni fogtok. Mert nincsen rossz szövetkezet, csak rossz vezetők, hanyag tagság lehet. Az embereken múlik minden. Es a keménykötésű becsületes emberekben Bátorfalun nincsen hiány. Na és végre — ne restelljétek elmenni a szomszéd szövetkezetbe — Nényébe, nézzetek ott jól körül, s lessétek el a közös gazdálkodás jó eredményeinek titkát. Ne haragudjatok rám az őszinte szóért. Mindnyájatoknak friss, jó egész­séget és a további becsületes munkához sok-sok sikert kívánok. Bartók János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom