Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-05 / 95. szám, péntek

Választási gyűlés Bratislavában mm A z agitátorok ugyan már széjjel^ vitték a hírt, de kedden Hajny elvtárs, a Bazova utcai agitációs központ vezejröje mégis beült az agitációs autóba, hogy befussa a környékbeli utcákat és a hangszórót igenybevéve, tudósítsa az 55-ös, 66os és 67-es választási körzet lakóit: ne feledkezzenek meg a meghívásról, este választási gyűlést tartanak. Mégpedig igen fontosat. A választók megismerkednek a Nemzeti Front jelöltjeivel „személytelen bemutatkozás" formájában. Ez azt jelenti: a jelöltek nem vesznek részt a gyűlésen, hogy a lakosok fesztelenül tárgyalhassanak róluk, akarják-e őket, vagy sem, mert joguk van ezt megtenni és olyan jelöltet kiválasztani, akiben mindnyájan megbíznak, akit szeretnek, kedvelnek. Hét óra fel* már jöttek a lakosok, de gyéren. Hajny elvtárs idegeskedett. Az agitációs központ becsületéről van szó! A központi és a körzeti nemzeti bizottsáq kiküldöttei rivugtatták, fél nyolcig még sokan jöhetnek, — ugyanis akkor kezdik meg a gyűlést. De esik az eső! A lassan hulló langyos tavaszi eső lehet-e akadály, visszatarthatja-e a lakosokat, amikor elsősorban is az ő ügyükről van szó?! Az aggódás alaptalan volt. Az imént még csak harmincan lehettek, de néhány perc múlva már ötvenen, hetvenen voltak s mire megkezdték a gyűlést százharmincan lehettek. M

egtörtént a „személytelen" bemutatkozás. Dr. Klempa, a központi nemzeti bizottság tagja ismertette a választókkal a jelöltek jellemzését, közölte velük, hogy a Nemzeti Front miért jelöli Ján Sýkorát, Telesfor Šipošt, Ján Kadlíčeket a körzeti nemzeti bizottságba, Emília Jablonskát pedig a központi nemzeti bizottságba. Még mielőtt a vita megindult volna, szomszédságomban egy idősebb, szemüveges, feketeruhás férfi izgatottan várta, hogy szót kérhessen. Valami nem tetszhetett neki a beszámolóban. Talán kifogása van valamelyik jelölttel szemben? S amikor dr. Klempa befejezésül ezeket mondotta: „A politikai pártok, tömegszervezetek jelöltjeiről van szó, önök közül bizonyára sokan ismerik őket, Ítéljék meg, alkalmasak lesznek-e tisztségük betöltésére ... ekkor a feketeruhás szomszédom már fel is emelte karját. — Tessék, Laštuvka elvtárs — adta meg a szót az első felszólalónak az agitációs központ vezetője. — Én Jablonská elvtársnőt nem ismerem, így nem is lehet ellene semmilyen kifogásom, de mint az utcai bizottság elnöke ajánlom, hogy helyette Blahová elvtársnőt jelöljük, akit mindnyájan ismerünk; itt lakik a körzetünkben, a Svätopluk utcában. Mint nemzeti bizottsági tag eddig is mindnyájunk megelégedésére dolgozott, együttműködött az utcai bizottsággal. A következő három évben nagy feladatot oldunk meg. Kultúrházat építünk a mi negyedünkben brigádmunkával és .tervünket csak akkor valósíthatjuk meg sikerrel, ha a választók és a nemzeti bizottsági tagok a legszorosabban együtt dolgoznak. — B'.ahová elvtársnőt a szomszédos körzetben jelö'j'k, — hallatszott az elnöki asztal felől. — A mi utcánkban lakik! Nem engedjük őt, legyen a mi jelöltünk! — szólt, valaki erélyesen a választók közül. Laštuvka elvtárs az előbb nepi fejezte be mondanivalóját. Most foly• tatja: — Šipošt jól ismerem. Segített a munkánkban. Benne nem fogunk csalódni ... Y£M A Mi mUlfuMK!" Jaroslav Votruba művelnek gyűjteményes kiállítása Q e az utóbbi szavai mintha el" mosódtak volna. Erre most alig figyeltek. Számukra .az előbbi javaslat volt a fontos, Parázs vita kezdődött. Bár áthallatszott volna a felszólalók szenvedélyes hangja határainkon túl is, hogy kacsahíreket gyártó ellenségeink torkába fojthatta volna a szót, hogy végre meggyőződhetnének arról, mennyire hiábavaló mindén acsarkodásuk, mely szerint el akarják dolgozóinkkal hitetni, hogy nálunk a választás csak formális, hogy a jelölteket „fentről jelölik."' E torzszülött hazugságnak ki dől be nálunk? Csak nevethetünk rajta és •megjegyezhetjük: A kutya ugat, a karaván meg halad. Mégpedig megállás nélkül! Győzedelmesen! Most is, alig hogy Laštuvka elvtárs szíve mélyebői, a közös ügy érdekében Aurélia Blahová munkásnőt ajánlotta jelöltüknek, a terem túlsó végén szőkehajú asszonyka állt fel az asztal mellől. Grälovának hívják. — Én is Blahová Aurélia mellett vagyok! — mondotta. — Miért válasszunk olyan valakit, akit nem ismerünk? Blahová velünk együtt dolgozott, Én is kérem, hogy ő képviseljen bennünket. — Én is Blahovát akarom! — szólt most Užovičová. — Jól ismerem, becsületes asszony... — És ki az a Sýkora? Nem arról van szó, aki a Kvačalová utcában lakik és a sörgyárban dolgozik? Mert azzal az emberrel nem voltak megelégedve, akkor... Nem, nem arról a Sýkoráról van szó. Az itteni jelölt géplakatos a Keramos üzemben és az Építők utcájában lakik. — Engem Bertának hívnak — mutatkozott be most az újabb felszólaló. — Örülök, hogy Sípos újra a mi jelöltünk. Érdemeiről nem kell sokat beszélni, beszél helyette a hivatali •helyiségben függő diploma, amelyet a szépítési akcióban szerzett érdemeiért kapott, šipošt a Szabadság Párt jelöli és mint a Szlovák Nemzeti Front kerületi bizottságának tagja hasznos munkát végez a kerület parasztjai között... — Tessék Uličanský elvtárs! — kapta meg a szót ezután egy másik felszólaló. — Ján Kadlíček, a Kablo-üzem kiváló ifjúmunkása a CSISZ legjobb funkcionáriusai közé tartozik. Itt lakik a mi körzetünkben, a Páričková utcában. Elfogadjuk öt, de a Kabloüzem hibájául rójuk fel, hogy nem küldte el ide képviselőit, hogy bővebb tájékoztatást adtak volna a jelöltről. |U|ost 'egy őszhajú bácsi kér szót. — Ratkovskýnak hívnak — mondotta. — Šipoš elvtársat jól ismerem, a körzeti nemzeti bizottság alelnöke volt eddig. Törődött a választók ügyeivel; gondoskodott róluk ... Elvtársak, még csak egyet akarok mondani, jól fontoljuk meg, hogy kit válasz unk meg. Csakis olyat, aki becsületesen megállja helyét. A szó elhangzott — a Kablo üzemben okulhatnak, különösen a CSISZ üzemi szervezetének tagjai, akik Kadlíčeket javasolták. Többet kell törődnlök jelöltjükkel. Az elhangzott szó azonban nem maradt visszhang nélkül a gyűlésen. — Én a Keramos üzemből vagyok — kért most szót egy magas férfi. — Mi itt valamennyien az üzemből jöttünk! — mutat a körülötte ülő társaira. — Eddig nem akartunk beszélni, előbb a választók hangjára voltunk kíváncsiak. Ján Sýkora két éve dolgozik üzemünkben, legjobb munkásaink egyike, jó szakszervezeti funkcionárius, tevékenyen dolgozik a CSSZBSZ üzemi szervezetében és ezért ajánlotta őt a szervezet jelöltnek. Bízunk abban, hogy az üzemben kifejtett agilitását átviszi a nemzeti bizottságba is. És ebben segíteni fogjuk! Caštuvka újra szót kért. Aki nem ismeri őt, bizonyára azt gondolná, hogy izgága ember. De nem. Mint az utcai bizottság elnöke jól ismeri a lakosokat, meg tudja mondani, ki miként vészi ki részét a közösség ügyének intézésében. Most sem tudja megállni, hogy ne beszéljen Sýkoráról. — Sýkora elvtárs a szomszédom. Rendes, becsületes ember. Amikor ideje engedte, eljött brigádra, szépíteni környezetünket és most, amikor majd megválasztjuk fiemzeti bizottsági tagnak és közöttünk él, majd gondoskodunk arról, hogy dolgozzék érdekünkben. A mi jelöltjeink értünk, velünk fognak dolgozni, mi pedig ő értük, velük! hányan csak jelen voltunk ezen ** a választási gyűlésen, nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Láttuk, hogy kovácsolódik az egység. Ez hatalmas erő, a győzelemhez vezető út. Kell-e nagyobb bizalom, a jelöltek melletti határozott kiállás, mint aminek itt, a Bazova utcai agitációs központban lehettünk tanúi? Az 55-ös, a 66-os, a 67-es választókörzetek lakói már előre jól megfontolták, hogy kit választanak meg. És ez a helyes, ez a jó, mert saját érdekükben teszik, a lakónegyed, egész társadalmunk érdekében, a májusi választások győzelméért. Petrőci Bálint. A rétek és legelők rendbehozásának fontossága Farkas Sándor, a rozsnyói EFSZ elnöke él-hal a szövetkezetért. A múlt év gazdag eredményei után nem pihen meg babérjain, hanem újaibb célkitűzések megvalósításán töri a fejét. Ki akarja küszöbölni a termelésben előforduló aránytalanságokat. Mint mindenütt, úgy a rozsnyói szövetkezetben is nehézségek mutatkoznak a takarmányalap biztosításában. Ennek érdekében Farkas elvtárs komoly lépésre határozta el magát. Alaposan végrehajtani a rétek és legelők talajjavítását. Javaslatát megtárgyalva a vezetőségi és taggyűlésen, versenyfelhívást intézett a járás valamennyi szövetkezetéhez a legnagyobb terület rendbehozásáért. Farkas elvtárs eme elhatározását előzetes számvetés előzte meg. Kiszámította, hogy a tervbe vett 190 hektár rét és 40 hektár legelő kitisztítása, beleértve a trágyázást, meMEGJEQYZÉS Tolmácsoljuk kérésüket A rozsnyói járás egyik községében, Berzétén, a jalu kellős közepén évszázadok óta főúri kastély áll. Alapjait 800 éve rakták le, majd Mária Terézia idejében átépítették. A kastély ma a Műemlékvédő Hivatal tulajdona. A felszabadulás után, amikor a hajdani büszke kastély utolsó tulajdonosát kisöpörte sokszobás otthonából az n 7 idők szele, a kastély lakatlanná vált. Azóta bizony alaposan megrokkant és ma már alapos javításra szorul. fí több mint 1300 lelket számláló község lakosainak régi terve, hogy a valamikori élősködő kiváltságosak kényelmét szolgáló tágas épületet a köz szolgálatába állítsák, a falu kulturális életének központjává tegyék, kultúrházzá alakítsák át. A nemzeti bizottság tett is már bizonyos kezdeményező lépéseket ez irányban. Ígéretet is kaptak, hogy megvizsgálják az ügyet és elkészítik a javítási tervet, ami mellet meg lehetne őrizni a kastély eredeti külsejét, belső része y pedig kissé módosítva — kulturális célokat szolgálhatna. A terv azonban nem készült el, a kastély tovább romlik, a beraétei lakosoknak pedig nincs kultúrházuk. A bírzétei lakosok brigádmunkáöal szívesen hozzájárulnának az épület belső részének átalakításához. Az épület két helyiségét már ki is meszelték, rendbehozták. Ott helyezték el az agitációs központot. Ott jártunkkor vidám fiatalok szórakoztak a helyiségben. Arra kértek bennünket, tolmácsoljuk kérésüket a Műemlékvédő Hivatalnak: fogjanak össze a falu lakosaival, közös erővel tegyék rendbe az épületet. Kettős célt érnek el vele: a műemléket is megóvják a további romlástól, meg a falu lakóinak is lehetősége nyílik a kulturális élet fellendítésére. (g-l-) szezést, boronálást is, körülbelül 28 ezer korona beruházást követel. Ugyanakkor mindez dutplán visszaitérül, mert még egyszer akkora hektárhozamot érnek el. A rozsnyói EFSZ-tagok jól haladnak e fontos munkában. Már eddig mintegy 30 hektáron végeztek meszezést és 10 hektár gyengén termő legelőt szántottak fel. Egyidejűleg végzik a víztelenítést is. Ebben nagy segítséget nyújt a GTÄ. Farkas elvtárs és a szövetkezeti tagok helyesen értelmezik kormányunk felhívását. Kezdeményezésük nagy visszhangra talált a járásban és vele nagy távlatokat nyitnak meg az állattenyésztés további fejlesztésére. -kiötven esztendő alkotómunkáját mutatja be ez a jubiláris képkiállítás. Az 1906-tól 1956-ig terjedő évek eseményekkel és a legmerészebb fejlődéssel zsúfolt fél évszázadot jelentik. — Békés morvaországi városkából indul el Votruba Prága felé, hogy itt kifejlessze határozott rajztehetségét: A századforduló szigorúan fegyelmezett rajzoktatásának eredményeképp kitűnő technikát ért el. Ez a biztos és alapvető rajztudás a grafika felé irányítja a fiatal művészt. A Hanák vidéket, a kedves, öreg morva városok régi udvarait, házait, zegzugos utcáit, terecskéit örökítette meg rajzban, akvarellben. Majd hangulatos fametszetekben mutatta meg hazája jellemző szépségeit, a szélmalmokat, falurészleteket. Az otthoni tájakon túl az osztrák és bajor Alpok festői tömegei és tavai is megihletik. A morva síkság és a szelídebb dombok után 1911-ben már Szlovákia hegyei vonzzák, a Kis-Kárpátok, a regényes Vágvölgy. Végül, de elsősorban: a Tátra varázsa keríti hatalmába. 1919-ben már itt is telepszik meg. A Tátra kimeríthetetlen témájával életreszóló program a tájképfestőnek. Nem csupán program, probléma, de élmény is. A Tátra folyton változó és frissülő benyomásaival szívügye lett Votrubának. -Rajongója a Tátrának, szenvedélyesen kutatja a hegyóriások komor fenségét. Az év-, és napszakonkint új^ egyre újabb jellegzetességeket mutató merész vonalú sziklák, rohanó patakok, álmodozó smaragdszínű tengerszemek, az ősi fenyőerdők és a havasi rétek kimeríthetetlen forrásai a festőnek. Mohó szemmel issza be ezeket a nagyszerű természeti benyomásokat és a közvetlen átélés prizmáján keresztül közli őket velünk, már egy új technikával: a temperával. Most a színek és a fény problémája izgatja. Alkonyi megvilágításban, komor hangulatú képeket fest, mint a Csorba-tó őszi szürkületben vagy a nagy Vysoká késő őszszel. Majd a fény- és színpompás Javorinai tavasz s az Utolsó hó a Krivánon teljes kibontakozása festészetének. Ugyanígy a Jégvölgyi-csúcs, a Zöld-tó, a Csorba-tó friss hóban. Különösen megkapó a méltóságteljes, fejüket a felhőkbe fúró Lomnici- és Kézsmárki-csúcsok alatt a hegyek aljában meglapuló falucska képe, vidám színű, rozzant viskóival. A hegyvidéktől elszakad egy időre s ellátogat a lengyel tengerpartra, a balti halászok kunyhóihoz. Majd a napos ragyogásban tobzódó Adriát, a Kotori öblöt Dalmácia délszaki növényzetét, Öszerbia és Makedónia tájait hozza haza derűs temperáiban. Az ötvenes években olajképekben folytatja a Tátra kitartó dicsőítését. Mély és telt színeket rak föl már mesterien dolgozó ecsetével. Megszületnek a nagy panorámák: A Lomnicicsúcs a Tarajkáról, A Magas-Tátra Nagy-Szalók felől. A sziklatömbök mozdulatlan fensége mellet az élő erdő hatalmas zúgó fenyői, csipkés páfrányai és füvei is megelevenednek. Meghatóan szépek a kisebb vásznak közül a Virágos tátrai rét, a légies Koprova voda ködös ősszel és tavaszszal. Elbűvölően finom két virágképe: selymesszirmú, fűben megbúvó Kökörcsin-család és az öntudatosan kéklő Szarkaláb-csoport. Szembeállítja a nagy ellentéteket. Plasztikusan festő ecsetével érzékelteti a lenyűgöző gránittömegeket, a hatalmas fatörzseket s megható gyöngédséggel ábrázolja a növényvilág apró füveit, az alig fakadó rügyeket, a tavasz ébredését jelentő gólyahírek viaszkosan fénylő sárgáját. A gazdag palettájú művész a szénrajz fehér-fekete tónusában hatásosan vetíti papírra a tóparti sziklák szeszélyes formáit. Kitűnőek fenyőtanulmányai. Érezhető bennük a görcsös gyökerek makacs kitartása, melylyel a mostoha sziklatalajba kapaszkodnak és érezhető a széldöntött fák aléltsága. Arasznyi emberi életünkkel szemben az ősi geológiai alakulat: a Tátra, a marandóság jelképe. A Szlovákia fölött őrt álló hegyóriás művészeink képzeletének megtermékenyítője. Most meggyőződhettünk róla, hogy J. Votruba hivatott realista tolmácsolója a szépségeknek, amit valamennyiünk Tátrája jelent. BÄRKÄNY OLGA Évekkel ezelőtt, amikor a nők a felszabadulás után legkülönbözőbb foglalkozási ágakban tömegesen kezdtek elhelyezkedni, senki sem gondolt arra, hogy munkájukkal rövid időn bejül milyen nagyszerű eredményeket érnek el. A közéletben mindenütt megállják helyüket s amellett családjuk, gyermekeik boldogságát tartják szem ejőtt. A pcprádi vasútállomás nőalkalmazottai most, a választások előtt kötelezettséget vállaltak mjínkájuk megjavítására. Mindegyikük 8 brigádórát dolgozik le az állomás általános javításán. Ezzel mintegy 1400 koronát takarítanak meg. Hogy kötelezettségvállalásukba lelkesedést vigyenek, versenyre hívták a žilinai vasútállomás női munkásait, hogy kövessék példájukat. Meg vannak győződve arról, hogy a žilinaiak elfogadják a felhívást. így készülnek a poprádi vasutasnők a közelgő választásokra s eltökélt szándékuk, hogy az új nemzeti bizottságban részt vesznek a további országépítő munkában. (Tudósítónktól) írók a néppel A Csemadok alsószeli helyi csoportja a helyi kultúrotthonban szerzői estét rendezett, amelyen részt vettek Szőke József és Gyurcsó István elvtársak, a Csehszlovákiai írószövetség tagjai. A 120 személyt befogadó kultúrház kicsinynek bizonyult az est részvevői számára. A szerzői estet Csandal elvtárs, a Csemadok helyi csoportjának alelnöke nyitotta meg, majd Gyurcsó elvtárs néhány verset adott elő saját költeményeiből. Szőke elvtárs a magyar irodalom történetét ismertette és előadta a Nyul és a farka című elbeszélését. A hallgatók arcáról visszatükröződött, hogy megértik az* író mondanivalóját. . Felszólalásaikban követelték az íróktól, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn a néppel és a nép életéből merítsék műveik anyagát. Ismerjék meg a népet, írjanak a falu életéről, de ugyanakkor az ipari munkásokról és a tanuló ifjúságról se feledkezzenek meg. A Csemadok vágai helyi csoportja is hasonló szerzői estét rendezett, amelyen Mács József, Gyurcsó István és Ozsvald Arpád elvtársak vettek részt. Mind a két szerzői est sikeres volt. A hallgatók kérték az írókat, látogassák meg gyakrabban a falvak olvasóit és ismertessék a lakosság körében a csehszlovákiai magyar irodalom műveit. Kiss Rafael, Galánta. A Csemadok tőrincsi helyi csoportja irodalmi vitaestet rendezett Egri Viktor államdíjas író Tűrj üllő című könyvéről. Az estnek 22 részvevője volt. Csák István, Losonc Jön a Vahfangov Színház Április 10-e és május 4-e között hazánkba lá.toqat a Moszkvai Állami Vahtangov Színház együttese. Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumának képviselői megtárgyalták a híres szovjet színház vendégszereplésének tervét- Ruben Nýikolajevics Szimonov rendezővel, a Szovjetunió népművészével és Rafik Ekimianeval, a Vahtangov Színház igazgatójával. Az együttes hat bemutatót tart Csehszlovákiában. Klasszikus szovjet drámák mellett a modern angol, olasz és más világhírű drámaírók műveit is bemutatja. Az együttes Kassán, Bratislavában, Brnóban, Ostravában és Prágában lép fel és itt fejezi be vendégkörútját. Csehszlovákiából egyhónapi művészi körútra a Német Demokratikus Köztársaságba távozik. A bratislavai Nemzeti Színház drámai egyiit ese Lengyelországban A bratislavai Nemzeti Színház drámái együttese április 6—10. napjaiban Krakkóban vendégszerepel, ahol bemutatja Tajovský: Ha az asszony kezében a gyeplő, Jariš: Értelmiségiek, Zvon: Sírva vigadunk című darabját, továbbá a vendéglátók kérésére Fredro lengyel drámaíró Jowialski úr c. vígjátékát. Színházi bemutatók áprilisban A prešovi Záborský Színház áprilisban bemutatja Tajovský: Zavaros örökség c. darabját. A zvolení Tajovský Színház Čapek: Az anya c. darabjának, a nyitrai Kerületi Színház pedig Smrčok: Kenyérillatot áraszt a föld c. darabjának bemutatóját tűzte műsorra. A prešovi Ukrán Nemzeti Színház: ŠtehUk: Ketten a veremben c. darabjának, a komáromi Magyar Területi Színház pedig Egri Viktor: Ének a romok felett c. verses drámájának bemutatójára készül. A kassai Állami ' Színház Laxness: Ezüst hold, a Faluszínház , pedig Shaw: A csokoládékatona x. darabját mutatja be. A bratislavai Üj Színpad április 6án bemutatja Julián Tuwin: Magadaszkár királynőnek katonája c. bohózatát. A bratislavai televíziós adóállomás kibővíii adását A bratislavai televíziós adóállomás ezentúl hetente három napon át fogja sugározni műsorát. Harmadik műsoros napja a közönség kívánságára vasárnap lesz. Szerdán és szombaton 18 órakor kezdi a gyermekek, illetve pionírok műsorának sugárzását. Az esti adás minden műsoros napon 20 órától kezdődik. Vasárnaponként játékfilmbemutatókat és vasárnapi sportképeket közvetítenek. Vasárnap délután helyszíni közvetítést ad a vasárnapi sporteseményekről, de főként a labdarúgó-mérkőzésekről. A moszkvai Építészek Házában megnyílt Eliel Saaninen finn építész munkáinak kiállítása. A kiállítás anyaga kb. 500 tervrajzot, térképet és makettet tartalmaz. A New York-i múzeum restauráló műhelyében tűz ütött ki, melynek 26 festmény, köztük Tintoretto és más olasz reneszánszkori művészek festményei estek áldozatul. A kárt néhány millió dollárra becsülik. ÚJ szö > 1957. április 5. ^