Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-27 / 58. szám, szerda

A KOMÁROMI HAJÍGYÁR MAGYAR SZfNJÁTSZÚKORENEK kulturális munkája A komáromi Steiner Gábor-hajó­gyár üzemi kultúrottlwnának magyar színjátszó köre sok fáradozás és lel­kiismeretes munka után eljutott ar­ra a színvonalra, hogy az előadásokat többször is meg kell ismételnie köz­kívánatra. Az eddig iátszott színdarabok, mint pl. a „Sári bíró", az „Uborkafa", .„A titkárnő" bizony nagy felkészült­séget és színvonalas játékot követelő darabok voltak. Sa'jnos, az akkor nemrégiben megalakult színkör — habár lelkes tagokkal rendelkezett — nem tudta különösen a „Sári bí­rót" és az „Uborkafa"-t a közönség igényeihez mérten előadni. Egyszóval — el kell ismernünk, hogy abban az időben bizony még döcögött, aka­dozott a két darab előadása. A komárom' hajógyár üzemi kul­túrotthonának színjátszó köre igen nehéz darabokat választott s a kez­deti nehézségek frendszertelen sze­reptanulás, próbák stb.) következté­ben nem tudta k :elégíteni a közönség igényeit. Bizalmatlan lett a közönség a színjátszókör iránt és ezt a bizal­matlanságot nem volt könnyű elosz­latni. A színkör helyes irányú szer­vezése és vezetése Hüttinger László érdeme, aki baráti légkört, egyetér­tést és kollektív szellemben való munkát teremlett. Kibővült a szín­kör új, tehetséges, lelkes műkedve­lőkkel és ezzel a játékszínvonal ugrásszerűen emelkedett. Az aktív tagokkal felfrissült szín­kör tagjai új darabot kezdtek ta­nulni. Ez Szigligeti Ede a „A cigány" című színműve volt. A darab bemu­tatása bizonyságot tett a színkör becsületes és lelkes munkájának eredményességéről. Nagy segítségére volt a színkörnek a Magyar Területi Színház által nyújtott értékes mű­"zaki segítség, valamint Király Dezső elvtársnak, a MATESZ kiváló tagjá­nak a rendezésben é a műszaki megoldásokban nyújtott messzemenő segédkezé e. Egy „Tarka-barka est" jó szín­vonalú előadásával a közönséget végre sikerült megnyerni, a nagy ér­deklődésre való tekintettel meg is Javítják a rozsnyói városházát Rozsnyó a múltban egy évtized alatt sem fejlődött annyit, mint most az utóbbi három­négy év alatt. Az ide­gennek, de a városiak­nak is legjobban az ötlik szemükbe, hogy ez a-r ősrégi, bányavá­ros különösen a város­szépítés terén milyen nagy lépést tett elő­re. A sok épjtkezés mel­lett — ami szintén a városképet gazdagltja — rendbehozták Rozs­nyó fontosabb utcáit, tereit és főterét. Je­Jenleg a városházát teszik korszerűvé. Megfelelő kultúrház híján Rozsnyón a vá­rosháza twrmei szol­gálták a kulturális cé­lokat. Itt rendeztek na­gyobb összejöveteleket, színi előadásokat, mu­latságokat stb. Az épü­let legnagyobb termébe mindössze 280—300 személy fért. Ez bi­zony nagyon kicsinek bizonyult. Most, hogy átépítik, a nagyterem 600 személyt befogadó képességű lesz. Az építkezés több százezer koronás költ­ségvetéssel a múlt év novemberében kezdő­dött s a tervek szerint májusra fejeződik be. Külön kell megemlí­teni, hogy a javítás alatt álló épület Rozs­nyó egyik műemléke. Falai között valamikor II. Rákóczi Ferenc is járt. Az épületen elhe­lyezett emléktáblán ezt olvashatjuk: „II. Rákóczi Ferenc e város falai között intézte nemzeti szabadsághar­cunknak hadvezéri és kormányzati ügyeit 1706. december, 1707. február hónapokban. A dicső küzdelem megindulásának 200. évfordulója alkalmából emelt tábla őrizze a nagy fejedelem emlé­ké- és szolgáljon buz­dításul a hálás utó­kornak." Hogy Rozsnyó az utóbbi években a vá­rosszépítés terén is rohamosan fejlődik, ezért nagy elismerés jár Molnár Bélának, a helyi nemzeti bizottság elnökének. Molnár elv­társ tudása minden latbavetésével dolgozik a város építésén és szépítésén. >) ISKOLAI SZAVALÓVERSENY „Ifjú szívekben élnek'". Adynak e szép sorával nyitották meg szavaló­versenyüket a Bratislavai Magyar Kereskedelmi Iskola tanulói, amellyel az ifjúsági alkotóversenyre készül­nek. Ebben az iskolában nagy az ér­deklődés a szavalás iránt, ugyanis tanárnőjük, Tomaschek Mária minden áldozatra képes, hogy megszerettesse alkalom is bizonyította, hogy az is­kolán e téren eredményes munkát végez. A pontozó bizottság Mészáros Er­zsébetet nyilvánította a legjobbnak, aki Arany „Ágnes asszony"-át sza­valta. A második helyet Kubicskó Mária foglalta el. E két legjobb szavaló részt vesz —db— kellett ismételni helyben is, vidéken is. A második e-ztrádmüsort már hatszor játszották telt ház előtt, nagy sikerrel. A komáromi közönség bizalmát és elismerését a hajógyár üzemi kultúr­otthonának színjátszó köre megnyer­te és ebből kiindulva elhatározta, hogy a közeljövőben felújítják „A ci­gány", majd a „A titkárnő" című színdarabokat, melyeket most már a közönség bizonyára teljes mértékben értékel. Megvan minden előfeltétele annak, hogy a komáromi közönség nem fog csalódni, ismerve már a szereplöket tudja, hogy jó színvonalú előadásban, szórakozásban lesz ré­sze. Szénássy János. Komárom. TiririiiHMitiiiiiitiiitniriijii ii:ii:i:ii(Timi!Hii«iiiii füiiiiiiiüiiiniiiiiiiniiifniiirijiiimiinriiTüniiinruTühi! i> immuun Sztyepan Scsipacsov: EMLEK KULTURÁLIS hírek A prešovi kerületben 500 könyvki­állítást rendeznek a könyv hónapjá­ban. Minden községben kulturális fil­mek és diapozitlvek bemutatásával tarkított irodalmi esteket tartanak. A nagykaposiakat március 8-án Egri Viktor államdíjas. Vörös János, Szabó Béla és más csehszlovákiai magyar írók keresik fel. Jules Moch francia mérnök néhány évtizeddel ezelőtt, úgyszólván a Szov­jetunió születésekor részt vett az or­szág építésében. Tapasztalatairól 32 évvel ezelőtt adta ki első könyvét „La Russie des Soviets" címen ( A szov­jetek Oroszországa). Most ismét ellá­togatott a Szovjetunióba, hogy saját szemével győződjön meg a szocialista rendszer gazdasági és kulturális ered­ményeiről. A kitűnő francia mérnök tárgyilagos feljegyzései, melyet ,,U. R. S. S. les yeux ouverts" (Nyitott szem­mel a Szovjetunióban) címen jelente­tett meg, méltán keltettek feltűnést Franciaországban. Magyarországon, Színes regények so­rozatban fantasztikus, kalandos köny­vek jelennek meg, Az első kötetek a következők lesznek: Sommerset Maug­ham: Az ördög sarkantyúja, Traven: Akasztottak lázadása, H. G. Wells: Fantasztikus történetek, Upton Sinc­lair: Özönvíz után, Forester: őfelsége kapitánya, Edgár Allan Poe: Gordon Arthur Pym. A Vítkovicei Klement Gottwald Vas­művek üzemi klubjának sziléziai ének­és táncegyüttese fellép a moszkvai hatodik világifjúsági találkozón. Az öt­venöt-tagú együttes 6 legjobb táncos­pára 1955-ben aranyérmet nyert a prágai országos népi műalkotási fesz­tiválon. A táncospárok Opava vidéki táncokat mutatnak be Moszkvában a bratislavai katonai művészegyüttes ze­nekíséretével. Valahol messze a föld még remegett, | 1 De fölülünk már elrohant a zápor, | Özöne tisztára mosta az eget, | I Karöltve léptünk ki a néma házból. j= ; Mikor*is volt? Csak tegnap vagy már régen? | A mennyboltot kósza csillagok járták, | Ketten voltunk a tornác rejtekében, — l Mintha ma látnám az őrálló nyárfát. • C | Szunnyadt a szomszéd, békén, mint a gyermek, | Nem gondolt terhes munkára, robotra, | Mi a tornácon vigyáztu k a csendet, = 1 Ketten — az éjszakával egybeforrva. Elkorhadt a tornác, nyoma sincs talán, | | A nyárfát kivágták, helyét nem leled. Ifjúságunk szemével néznek ma rám , | | Az elmillt, világos arcú éjjelek. ­Fordította Tóth Tibor f «tiaiiiiiiiiiiiiHiniiiiniuiiiiiiiiiiui!iaiiii<ii!i:iiiii!iiiiiiiiiiiiiiii|li|iii>uiiiiii>i|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(i!iiiii >"t»ii Szívvel-lélekkel A pelsőci szállodában párolgó tea mellett beszélgettünk: Nagy Olivér, a torai mészkőtelep üzemi kultúr­csoportjának vezetője ad választ kérdéseimre. Elmondja, hogy az üze­mi klub színjátszó csoportja egy éve alakult. Azóta betanulták A cigány-t és 12-szer játszották sikeresen a környék községeiben. Legutóbb a csoport Rozsnyón ját­szotta F. Urbánek „A vadorzó fe­lesége" című drámáját — mondja. Ma este lesz a 13-ik fellépésünk Pel­sőcön és mivel a babona kezd ki­menni a divatból, bízom benne, hogy ez az előadásunk is olyan sikeres lesz, mint a többi. Kis üzemüknek mindössze 70 dol­gozója van — folytatja — s ezek több községből járnak be. Ugyanígy a színjátszó csoport tagjai is, kik között találunk csillogó szemű gyer­meklányokat és deresedő bajuszú férfiakat. Karaffa bácsi már 56-ik életévét tapossa, de lelkesedése, ten­niakarása a húsz éveseké. Pontosan megjelennek a próbákon és szerep­tudásuk tökéletes. Az üzemi vezetőség között vannak olyanok is, akik nem sokra becsülik az üzemi klub működését. Szerencse, hogy az ilyen téves nézetűek kisebb számban vannak és mindig a józan ész győz. De nincs is az üzemben hiba. A színjátszók nemcsak a szín­padon játszanak szívvel-lélekkel, ha­nem a munka frontján is megállják a helyüket. Üzemük évek óta az elsők között van. A közelmúltban 30 000 korona ér­tékű színpadi berendezést kapott a csoport. Ez a tornai kultúrotthonban van, s a klub vezetőségének felügye­lete alatt a többi tornai kulútresoport is használhatja. A közeljövőre az a tervük, hogy a választások előtti kampány során kultűrbrigádot létesítenek, majd meg­kezdik a „Kullogók" című vígjáték betanulását. Ennél a lelkes gárdánál tudom a terv nemcsak papíron marad, mint sajnos nagyon sok üzemi klubban. Példát vehetne ettől a pár munkásból álló kisüzemtől több nagyobb üze­münk, melyek évek óta tétlenkednek a kulturális munka terén. Tóth Dezső. a fiatalokkal a költészetet. Ez az i majd a járási versenyen. GXD00OOOOGOÖOO^^ 300000000000G O(MOOO©Ö©©0ÖOOOSO©©OOGOO^ ran elvonja tulajdonképpeni műszaki termelési és fejlesztési feladataiktól a túlméretezett, rájuk nem tartozó adminisztrációs munka. Vannak termé­szetesen — sajnos, nem kevesen — akik tudásukat folyamatosan nem egé­szítik ki és ezért visszamaradnak. A múltban megszerzett főiskolai színvo­nalú műszaki tudás önmagában ma­napság, a technika rohamos fejlődése idején nem lehet alapja az új, kor­szerű műszaki eljárások bevezetésé­nek. Ugyanakkor fokozott figyelmet kell szentelnünk az idősebb műszaki intelligencia törekvő tagjainak és le­hetővé kell tennünk, hogy részt ve­hessenek az új társadalom felépítésé­nek munkájában. Mindenki tudja, milyen fontos sze­repet tölt be a szocialista tizemben a mester. Az ő szakképzettségén és politikai fejlettségén múlik a műhely technológiai és munkafegyelme, a munkaszervezés színvonala, a dolgo­zók szakmabeli fejlődése. Ennek el­lenére mestereink kvalifikációja igen hiányos. Például felhozhatjuk az épí­tési-szerelési vállalatokban dolgozó közel ézer mestert, akik közül mind­össze 7,5 százaléknak van alsóbb és csupán 1,5 százaléknak felsőbb ipar­iskolai végzettsége. Ez a helyzet — amíg fennáll — nagyban hátráltatja az új technika érvényesülését a dön­tő szakaszon: a munkahelyeken. A technika fejlődése intézményes irányításának feladata elsősorban a megbízotti' hivatalok és főigazgatósá­gok keretében működő technikai osz­tályokra hárul. De igen fontos szere­pet töltenek be a tekintetben mű­szaki-tudományos Intézményeink: a Szlovák Tudományos Akadémia, a ku­tatóintézetek és az iparfejlesztési munkahelyek is. Közös feladatuk, hogy kutassák a technikai fejlődés új ele­meit, megoldják annak alapvető kér­déseit, a tekintetbe jövő tények rend­szerezése és értékelése révén megál­lapítsák a technikai fejlődés közelebbi és messzebbi távlatait, összpontosítsák a kutatást és ellenőrizzék a kitűzött feladatok teljesítését. E problémák teljesítésének színvo­nala Szlovákiában az egyes gazda­sági ágazatokban igen különböző. A legjobb eredményeket a szervezés te­rén sddia aránálaq az Építészeti Meg­bízotti Hivatal hatáskörében érték <1. A közeljövő hivatott bebizonyítani, mennyire hat ki a jó szervezés a tény­leges eredményekre. A Szlovák Tudományos Akadémiá­nak — széleskörű munkaprogramján belül — elsősorban éppen a mű­szaki és gazdasági tudományok köré­ben kell megoldania sürgős és fontos feladatokat. Tevékenységében a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia, a Me­zőgazdasági Tudományos Akadémia és a szovjet testvérintézetek eredmé­nyeire, a velük való tudományos és tapasztalatcserére támaszkodhat, amely- tényező megsokszorozhatja munkájának hatékonyságát. Fontos a koordináló tevékenysége is, mert már eddig is előfordult, hogy olyan kér­dések megoldásával foglalkoztak tu­dományos kutatóintézeteink, amelye­ket lényegében már másutt megoldot­tak s az eredmények rendelkezésre álottak. Végül, de nem utolsósorban meg kell emlékeznünk ezeknek az elméleti kutatóintézeteknek a gya­korlattal való legszorosabb együttmű­ködéséről, mert az ilyen együttműkö­dés az új technika érvényesítésének egyik fő feltétele. Mindez a tevékenység megbízható és gyors tudományos információs szolgálat célszerű megszervezését igényli bel- és külföldi viszonylatban egyaránt. E téren a helyzet az utób­bi időben lényegesen megjavult, egy­re több és jelentősebb külföldi könyv, folyóirat és prospektus áll rendelke­zésre. Szakembereink is egyre több tanulmányi utat tesznek a tekintetbe jövő külföldön s egyre több nemzet­közi tudományos-műszaki értekezleten vesznek részt. Nem lehetünk azonban sehogyan sem megelégedve annak megszervezésével, ahogyan ez a bő információs anyag eljut, illetve el sem jut azokhoz, akik azt a legjobban fel tudnák használni, vagyis a termelés­ben foglalkoztatottakhoz. Tudományos­műszaki könyvtáraink látogatottsága, azok értékes anyagának felhasználása sem kielégítő annak ellenére, hogy egyes intézményeink dokumentációs szolgálatát máris mintaszerűnek le­het nevezni. A kormány új törvényt készít elő, amely szocialista adottságainknak megfelelően rendezi _ a találmányok, az újítási javaslatok és a technikai normalizálás kérdéseit. E téren fon­tos szerep vár a Találmányi és Nor­malizációs Hivatal Bratislavában fel­állítandó fiókintézetére. Az új tech­nika alkalmazása terén jelentős sze­repe van a Műszaki Felügyeleti Intézetnek, amelynek hozzájárulása szükséges számos technikai módosí­tás, újítás, illetve találmány gyakor­lati alkalmazása előtt. A műszaki fejlesztés terén máris jelentős sze­repet játszik a szlovák fővárosban levő Technika Háza és a Bratislavá­ban kiadott technikai hetilap, amely­nek terjesztését fokozni kell. Pár­tunknak és kormányunknak a műszaki fejlesztés további fejlesztéséről szóló tételeinek kiadása óta termelésünknek és az új technika alkalmazásának színvonala lényegesen fokozódott. Megváltozott a technikai kérdések megítéléséhez való viszony is abban az értelemben, hogy azt már nem­csak annak szervezési, anyagi-mű­szaki oldaláról ítéljük meg, hanem tekintetbe vesszük az egészségügyi és biztonsági szempontokat is, külö­nösképpen azonban rendszeresen tö­rődni kezdünk annak gazdaságossé­, gával. Az új technika gazdasági haté­konyságának rendszeres vizsgálata — bár ezt a követelményt elvben min­denki elfogadja — a gyakorlatban számos akadályba ütközik. Így pl. a műszaki fejlesztésnek ez évi tervét gazdaságilag igen gyöngén indokolták. Különösen a beruházási tevékenység­ben mutatkozik meg egyes gazda­sági ágazatainkban az igényes mű­szaki-gazdasági elemzés hiánya. A termelésnek pártunk és kormá­nyunk által az utóbbi időben olyan nagy súllyal megkövetelt hatékony­ságát azonban nemcsak új beruhá­zásokkal, hanem a meglevő műszaki berendezések, főleg gépek legtökéle­tesebb kihasználásával, a mindennemű nyers-, segéd-, tüzelőanyag, energia legtakarékosabb felhasználásával, vagyis az anyagi kiadások csökken­tésével is lehet lényegesen fokozni. Elrettentő, példa gyanánt felemlíthet­jük, hogy az elmúlt év végén csak Szlovákia területén üzemaink raktá­raiban 317 millió korona értékű új, fel nem szerelt, így gazdaságilag egyáltalán ki nem használt gép fe­küdt, nem beszélve azokról a be­rendezésekről, amelyek a műhelyek­be be voltak ugyan állítva, de külön­böző okokból egyáltalán nem, vagy nem elégségesen használták ki őket. Egész gazdaságunkban még mindig szinte beláthatatlan és felbecsülhe­tetlen tartalékok vannak a nyers-, segéd- és tüzelőanyagok, s az ener­gia-megtakarítás terén. Szervezési intézkedések mellett főleg a műszaki fejlesztést kell abban az irányban szorgalmazni, hogy annak eredmé­nyeképpen lényegesen csökkenjen a szén, fa, elektromosáram, fém stb. felhasználása. Rendezni kell dolgozóink anyagi érdekeltségének kérdését is az új technika alkalmazása szempontjából. A gyakorlatban még mindig előfordul az a paradox eset, hogy maguk a technikusok ellenzik a haladó mód­szerek alkalmazását, miután az új technika alkalmazása esetleg veszé­lyeztetheti meglevő jutalékaik folyó­sítását. Az utóbbi időben a műszaki hala­dás pénzellátása terén jelentős egy­szerűsítéseket vezettünk be. E fel­adatok finanszírozásának üj módszere megszüntette a pénzügyi eszközök igénylésének és felhasználásának eddig központosított eljárását. Ugyan­akkor kedvezőbbé tette az igazgatói alapból az új technika fejlesztésére szolgáló tételek kifizetését, valamint a hitelnyújtás feltételeit az úgyne­vezett kisgépesítés céljaira. Népi demokratikus államunk, szo­cialista társadalmunk, a dolgozó nép kormánya a felszabadulásunk óta el­telt esztendőkben soha nem sejtett mértékben fokozta a termelő erők fejlődését Szlovákiában. Honépítő munkánk eredményei büszkeséggel tölthetnek el és meqerősíthetnek ben­nünket abban a tudatban, hogy a Szovjetunióval együttműködve képe­sek leszünk termelésünknek és tech­nikai fejlesztésünknek további lénye­ges feladatait is megoldani. Pártunknak és kormányunknak a műszaki fejlesztésről szóló tételei irányt mutatnak további fejlődésünk­nek. Fontos, hogy egész dolgozó né­pünk, műszaki és gazdasági dolgo­zóink ezeket a feladatokat, e felada­tok minél tökéletesebb teljesítését szívügyüknek tekintsék, hogy azokat — saját érdekükben — szívósan és lelkesen gyakorlatilag megvalósítsák. Ha ez így lesz, nem kétséges, hogy teljesíteni fogjuk termelésünknek magasabb műszaki színvonalra való emelése feladatát és így biztosítjuk szocialista hazánk dolgozóinak egyre gazdagabb és szebb életét. 0 J sTo 1957. február 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom