Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-18 / 49. szám, hétfő

Gazdálkodjunk ésszerűbben Egy szövetkezet jó és rossz oldalai Nemcsak a vágsellyei járásban, de országos méretben is a legrégibb szövetkezetek közé tartoz'k a sók­szelőcei. A kö^ös gazdálkodás már hat éve folyik ebben a faluban. A szövetkezet tulajdona négy és fél­ezer hold és több milliós értékű gaz­dasági felszerelés. A múlt évben a szövetkezet földje négy munkacsoport között volt fel­osztva megművelésre egyenlő arány­ban. ügyeltek arra is, hogy a cso­portok ne csak a terület nagyságá­nak, hanem a föld .ninöségének ás az adott viszonyoknak megfelelően egy szinten álljanak. Zelenka Ferenc elnök szerint elég silány volt a múlt év. Nem érték el a tervezett hektárhozamokat, így csorba esett a munkaegységek érté­kén is. Az vlv elején minden mun­kaegység utá i a természetbeníeken kívül 20 korona pénzjutalmat ter­veztek. Az évzáró gyűlésen azonban kiderült, hogy elszámították magu­kat. Nem lett meg a tervezett bevé­tel, s így a munkaegység értéke 14 korona 10 fillérre csökkent. > A szövetkezet vezetősége szerint a kedvezőtlen időjárás sokat rontott a tervükön. Búzából túlszárnyalták a tervezett hektárhozamot, de a rozs­ban, árpában, kukoricában és még egész sor mezőgazdasági terménybea csorbát szenvedett a terv. Azt mondtuk, hogy rossz volt az időjárás. Igaz, senki sem tagadja, hogy a gyakori tavaszi esőzések és a későbbi szárazság rosszul hatott a terméseredményekre. Ezt el kell is­merni. Helytelen volna azonban, ha elhallgatnánk azok?' a hibákat, me­lyeket maguk a tagok követtek el. A csoportok munkájáról A szövetkezet elnöke és Kubicskó István agronómus szerint a csoportok nem dolgoztak egyforma szorgalom­mal, körültekintéssel, nem is értek el egyenlő eredményeket. Vegyük pél­dának talán a kukoricát. A szövet­kezet az év elején úgy tervezett, hogy minden hektárról legalább har­minc mázsa morzsolt kukoricát ter­mel. A valóság azonban még meg sem közelíti ezt a számot. Amikor összegezték az eredményeket kide­rült, hogy átlag 20 mázsa morzsolt kukorica termett hektáronként. Most nézzük meg, hogy az egyes munkacsoportok milyen eredménye­ket értek el. Két munkacsoport majdnem elérte a tervezett hektár­hozamot, de a másik kettő nagyon gyenge eredményeket tudott felmu­tatni. Igy az átlageredmény nagyon megcsappant. Vanya László és Len­csés Alajos csoportja például kuko­ricából 27 mázsán felül termelt hek­táronként. Streba István csoportja ellenben csak 15 mázsás hektárho­zamot ért el. Hogy lehet ez, hisz a szövetkezet vezetöséoe szerint a föld minősége egyforma. Vanya László és Lencsés Ala­jos csoportvezetők a kapásnövénye­ket, közöttük a kukoricát is szétosz­tották egyéni megművelésre. A cso­port traktor segítségével háromszor végezte el a sorok közötti gyomta­lanítást és lazítást, ezenfelül kétszer kézierövel is megkapálták a kukori­cát. A szövetkezet elnöke szerint Vanya és Lencsés csoportvezetők azzal, hogy egyénekre osztották szét a ka­pásokat, munkaerőt is szereztek. Akármilyen furcsán hangzik ís, az így igaz. A csopor* taojai, hogy a rájuk eső munkát idejére é- jól el­végezhessék, a családtagokat is mun­kába állították. Igy időben elvégeztek minden munkát. Streba István csoportjának mulaszt'-sa Nem ilyen a vélemény Streba Ist­ván csoportjáról. Chrupka István, az ellenőrző bizottság elnöke szerint ez a csoport alaposan lerontotta a szö­vetkezeti átlagtermést. Streba István, mint csoportvezető nem tudta jól megszervezni a mun­kát. A kapásokat csoportja keretén belül rem osztotta fel egyéni meg­művelésre, illetve felosztotta, de ké­sőn. Nem művelték meg kellő módon a földet, míg Vanya és Lencsés cső­rért ja háromszor sarabolt, kétszer kapált, addig a Strebáék csoportja csak egyszer. Streba csoportja több mint két hektáron a kukuricaszárat is kint hagyta. Ez nemcsak mint elpocsékolt takarmány jelent megrövidülést a szövetkezetnek hanem az idei ter­mésre is rossz hatást pyakorol, mert a kint „felejtett" kukuricaszár miatt, ezen a tet ületen nem tudták elvégez­ni az őszi mélyszántást. Ezekből láthatjuk, hogy nem minden az időjárástól függ. A l.ektárhoza­mok emelkedését, vagy csökkentését emberek, szövetkezeti tagok döntően befolyásolják. A hibák mellett azonban eredmé­nyek is vannak. A múlt év folyamán már részben rátértek a belterjes gazdálkodásra. A faluban azelőtt so­hasem foglalkoztak paprikatermelés­sel. A múlt évben próbálkoztak ez­zel is. A szövetkezet kilenc hektáron termelt paprikát. Hektáronként ez a termelési ág 18 000 koronát jövedel­mezett a szövetkezetnek. Ezenfelül még palántáért is 12 és félezer ko­ronát kaptak. A növénytermesztés munkájáról Az eredményeket és hibákat össze­gezve megállapíthatjuk, hogy a nö­vénytemelés nem hozta meg a várt eredményt. A szövetkezet a növény­iem elésbő' 723 632 koronával vett be I kevesebbet, mint amennyit a terv­ben előre meghatároztak. A növény­termelés részéft tervezett munka­egységeket sem merítették ki. 7800 nunkaegységet „spóroltak" meg. Valaki ezt könnyen plusznak írná a szövetkezet számlájára. Azt mon­daná: jól gazdálkodtak, takarékos­kodtak a munkaegységel-kel. Ez a nézet helytelen. Mert ha Streba Ist­vár f csoportja nem egyszer, de há­romszor sarabol és kétszer kapál, be­csületesen betakarítja a termést, nem maradt volna „megspórolt" munkaegység, kimerítették volna, de magasabbak lettek volna a hektárho­zamok, több lett volna a bevétel. Ezeket a hibákat most már látják a szövetkezet vezetői, maguk a ta­gok is. Az eredmények és hibák oku­lásul szolgálnak számukra. Már az 1957. év ; termelési és pénzügyi ter­vet is ennek az alapján dolgozták ki. Növelni kell az álla áílományt No de mielőtt még a jövőről szól­nánk, szükséges néhány szót mondani az állattenyésztésről is. Senki sem kételkedik abban,, hogy a gazdálkodásnak alappillére az állat­tenyésztés. Sókszelöcén ezen a téren is mutatkozik lemaradf-. A múlt év­ben az össz-szövetkezeti bevételnek csak a 37 százalékát képezte az ál­lattenyésztési termelésből eredő jö­vedelem. Ez elégtelen. Ezért az idei terv összeállításakor úgy határoztak, hogy az idén az aránynak 42 száza­lékra kell emelkednie. Ez annyit je­lent, hogy növelni kell az állatállo­mány száz hektárra eső számát és fokozni kell az állatok hasznosságát. Szép, sokat igé-ő a terv, de törőd­ni kell azzal, hogy a terv ne csak terv maradjon. Ez pedig senki más­tól, csakis tőlük, a sókszelőcei szö­vetkezetesektől függ. Hoffbauer Iván, zootechnikus sze­r'nt nincs semmi akadálya a terv megvalósításának, csak bőséges ta­karmányalap kell. A zootechnikus még hozzáteszi, hogy minden megva­lósul, ha a járás segíti őket takar­n ánnyal. Helytelen így értelmezni a dolgot. A takarmányszükséglet megteremté­sére először is ők hivatottak, nem pedig a járás. Meg kell találni a le­hetőséget a takarmányalap biztosí­tására. A múlt évben a szövetkezet szán­tóterületének 18 százalékán termel­tek takarmányt. Ez aránylag nem kis terület, a ba Kott kezdődik, hogy alacsonyak voltak a hektárhozamok. A silózást is elhanyagolták. A jövő tervei Az eddig felsoroltaktól látható, hogy sok még a tennivaló ezen a téren is. Most azonban nem célunk, hogy csak a hibákon rágódjunk. In­kább beszéljünk arról, mit tesznek a jövőben, hogy amit papírra vetet­tek élő valósággá váljon. Először is a takarmányalap meg­teremtésé, e helyezik a fősúlyt. Még ped ;g olyan formán, hogy megbarát­koznak a silózással. Alaposabb gon­dossáqgal választják meg a takar­mánytermesztésre szánt területet és végeredményben, de ez a legfontosabb, növelik a hektárhozamokat. A hektárhozam növelése nemcsak a takarmányra vonatkozik, hanem az összes me-őgazdasági ágazatra. Ezen a téren még sok lehetőség áll a ren­delkezésükre. (A munka jó megszer­vezése, a növények gondos ápolása, trágyázás stb.) A sok lehetőség kö­zül vegyük talán példának a trágya, különösen a műtrágya használatának jelentőségét. A múlt évben például Bízik Imre csoportja a cukorrépánál fejtrágyá­zást alkalmazót-. Igy hektáronként 30 mázsával termeltek többet, mint a többi csoportok. Egy hektárra 1.5 n ázsa műtrágyát szórtak el. Ez a termelési költséget egy hektárnál maximum 80 koronával növelte. Az egy hektár utáni bevétel ped'g 720 koronával emelkedett. Tehát érdemes volt műtrágyát használni. Mindezek mögött azonban látni kell az embert, mert végeredményben az eredmény mégis csak az ő tudá­suk, szorgalmas kezük nyomán szü­letik. Az ő akaratuk, áldozatkész munkájuk mindennél értékesebb zá­loga annak, hogy a terv valósággá, gabonává, zsírrá, hússá váljék. Nézzük csak meg, hogyan dolgozik Andrasko Géza. A szövetkezet 10 vá­lasztott malacot tervezett anyaserté­senként. Andrásko Géza azonban a gondjaikra bízott anyáktól átlag 12 malacot nevelt fel. Sztopka József munkájáról is meg­elégedéssel beszélnek a szövetkezet vezetői. Sztopka a borjúk rideg ne­velésével foglalkozik, zt a módszert már évek óta és eredményesen al­kalmazza a szövetkezet. Az állatok egészségesek, az elhullási százalék majdnem a nullával egyenlő. Ilyen emberek állnak a papír, a számok mögött. Ők kezeskednek szö­vetkezetük jövőjéért. Rögös, göröngyös, akadályokkal teli az út, melyen lépésről lépésre ha­ladnak előre. Sok a nehézség, sol{ a baj, de a szövetkezők mégis ösz­szehasonlíthatutlanu! jobban élnek, mint ahogyan a múltban éltek. No de he én beszéljek, beszéljenek a számok, a kézzelfogható tények. Huszonegyezer korona és harminc mázsa gabona évi jövedeie i Svajda István Sókszelöcén a papri­katermelés meghonosítója, tavaly csa'ádiáva együtt 1500 munkaegysé­get szerzett. Jutalom fejében 21.000 koronát és 30 mázsa termést kapott. (Ehhez nincs hozzászámítva a háztáji föld jövedelme, sem az 1000 korona pót jutalom.) Svajda János a múltban napszám­ba járt a nagygazdákhoz. Kis kamrá­ban lakott. Most új lakást épített. Takaros bútort vett menyasszony lá­nyának. Két disznót ölt. Egyszóval minder e megvan, jól él. Láthatjuk, hogy a hibák mellett is vannak eredmények. A sókszelőcei szövetkezetesek ma már nem isme­rik azt. hogy „nincs". Jól élnek, sok­kal jobban mint a régi világban. A jólét pedig csábító. Magához húzza az embereket. Az új esztendőben a szövetkezet négy taggal gyarapodott. Visszajött Konrád Ferenc, aki ta­valy otthagyta a szövetkezetet. Szviba Mária is belépett. Te'kes József és felesége pedig éppen akkor írták a'á a belépés: nyilatkozatot, amikor a jzövetkez t múltjáról, jövőjéről beszélgettünk. Végeredményben le kell még azt szögeznünk, hogy a sókszelöceiek nem bánták meg, hogy hallgattak pártjukra, hallgattak a kommunis­tákra és szövetkezetet alakítottak. A kommunisták bíznak aj emberekben. Az idén pedig azt tanácsolták a ve­zetőségnek, "hogy az egyes fontos termelési ágak élCre állítsanak ta­pasztalt középgazdákat. Na féljenek őket megbízni fontos funkciókkal, mert a bizalom a termelés növeke-i désével kamatozik. A középparasztok gazdag tapasztalatai "Jőrelendítik a a közös ügyet. Az ő vezetésükkel dúsabb kalászt terem majd a sóksze­lőcei határ. SZARKA ISTVÁN 3500 hektárt mentettek meg A Nyitra és Žitava folyókon télen is folytatták a szabályozási mun­kákat. A munkálatokon nagy szám­ban résztvettek a brigádosok is. A szabályozási munkákon elvégzett munka értéke meghaladja a 135 000 koronát. Összesen 38 kilométer hosszúságban szabályozták a Nyitra és Žitava mindkét partját és épí­tettek árvíz elleni védőgátakat. Ezzel a tavaszi és őszi árvizek elől 3500 hektár termőföldet mentettek meg. 67 mil'ió koronáért személyautót Az állandóan növekvő életszínvo­nalról tanúskodik a hazai és külföl­di gyártmányú személyautók iránti érdeklődés növekedése is. Egy személyautó megvásárlását 20 000 kornás betét elhelyezéséhez kö­tötték. Múlt év dece'/nberében Szlo­vákiában 2387 lakos összesen 47 millió koronát helyezett letétbe au­tóvásárlás címén. Az új év óta az autóvásárlásra elhelyezett betétek összege további 20 millió koronával növekedett. A legnagyobb érdeklő­dés a Banská Bystrica-i kerületben mutatkozik, ahol 110-en és a pre­šovi kerületben, ahol 106-an adták be autóigénylésüket. Fokozzák a termelést a tőrei kertészek A tőrei szövetkezet felkészült a tavaszi munkára. A gazdasági gé­pek 90 százalékát kijavították, be­szereztük a vetőmagot is. A kerté­szeti csoport is jól tevékenykedik, már zöldül a retek, a sárgarépát, petrezselymet, salátát és paprika­magot elvetettük. A kertészeti cso­port elhatározta, hogy ez idén a ta­valyihoz viszonyítva 50 százalékkal növeli a termelést. Szkacsán István, Tőre. GyermekpótU'kot fizetnek az ijgrami szövetkezetben Az igrami szövetkezetesek elha­tározták, hogy január 1-től havon­kint 40 korona gyermekpótlékot fi­zetnek egy-egy gyerekre. L. KLAPUCH, Szene. Sokat jelent ez is ! E hó első hetében tartotta meg a pereszlényi szövetkezet évzáró gyűlését. A gyűlésen megjelentek örömmel vették át a munkájuk után járó jutalmakat. Az eredmény na­gyobb lett, mint ahogy várták, ugyanis, munkaegységenként két korona helyett 4 korona részese­dést fizettek. Pintér István, Ipolyság. • "•ill:ll!ll!!liilllllll!!aill!!lllllill!l;illllMllilUIIIIIIII!li:ll^ •!llliai!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!ll!lllillll[!IIIIMIIII!ll Hajnalig járták a táncot A LOSONC MELLETTI mulykai szövetkezetben nemrég tartották meg az évzáró közgyűlést. A tervezett 14 koronát munkaegységenkint elérték, sőt a tagság örömére. még 1 koroná val meg is tetéződött a pénz. 183 000 koronát fizettek ki részesedésre a tagságnak. Örültek is a tagok, még Dóra József, a pénztáros is örült, hogy annyira sürögnek-forognak körülötte. Nem is csoda, mikor pénzről van szó. Dóra Lajos 8000 koro­nát kapott, készpénzben, s azonfelül a természetbenit, 5000 korona érték­ben. Persze az előleg is 7203 korona volt. Nemcsak ő örült, de a többiek is, hisz a szövetkezetben valóban jó eredményeket értek el. Meg is ünnepelték ezt a közgyűlést, este zene mellett szórakoztak. Hajnalig tartott a tánc. A SZÖVETKEZET EGYÉBKÉNT a III. kongresszus tiszteletére terven felül 25 mázsa sertéshúst, 35 mázsa marhahúst, 5000 liter tejet és 10 000 tojást ad be. Ebből is pénz lesz. Filka Pál, Madačka. Elektromosság és élet A z első benyomás, amit az elekt­romosság az emberre gyako­rol, a félelem. Félelem valami ismeret­len, nehezen felfogható dologgal szem­ben. Egy huzal, amely semmiben sem különbözik a többitől, meglepetés, bal­eset sót halál okozója is lehet. Nincs semmiféle szervünk, amely az elektro­mosságból származó veszélyre figyel­meztetne, semmiképpen sem tudjuk megkülönböztetni a nagyfeszültségű ve­zetéket a normálistól, egyszóval nincs érzékünk az elektromosság iránt. A természet, amely kellőképpen felvérte­zett bennünket az élet fenntartását biztosító szervekkel: hallás, látás, szi­mat — mind arra szolgálnak, hogy a reánk leselkedő veszélyeket észreve­gyük s elkerüljük. Ugyanakkor teljesen fegyvertelenül hagyott az elektromos­ságból reánk leselkedő veszélyekkel szemben. Ebből arra következtethetnének, hogy az elektromosság a természetben ismeretlen tünemény, vagy legalább­is olyan ritlfán előforduló valami, ami eredetileg semiképpen sem veszélyez­tette az ember életét s igy védekező berendezésekre sem volt szükség. Mi másféle magyarázatot találhatnánk az ember és az összes élőlények teljes fegyvertelenségére az elektromosság veszélyeivel szemben? A valóság azonban egészen más ké­pet mutat. Nehéz teljes biztonsággal megmondani, de feltételezhető, hogy az élet megnyilvánulásaiban az elekt­romosság játssza a fő szerepet. Minden mozdulat, érzés, gondolat mindmeg­annyi elektromos folyamat következ­ménye. Az emésztés szerveinek irányí­tása, a lélegzés, szívdobogás, mind mind elektromos tünemények, impul­zusok következményei s az elektromos áramok kicsik. Tény az, hogy az egyes folyamatokhoz szükséges impulzusok, áramlökések az áramerősség egységé­nek, az ampérnak csak milliomod ré­szével fejezhetők ki. A kéz megmozdí­tásához, a szem behúnyásához szük­séges árammenyiség csak néhány mik­ro-, azaz milliomod ampért tesz ki, de mind az az áram, amely a sok mil­lió idegszálban jut, összességében több tucat ampért is elér, sőt munkvégzés közben a száz ampért is meghaladja, ami bizony elég tekintélyes áram­mennyiség. Az úgynevezett elektrobiológiával fog­lalkozó orvosok és elektrotechnikusok megállapították, hogy egy teljes nyuga­lomban levő testben, melyben csak a belső működéshez szükséges folyama­tok játszódnak le, az ehhez szükséges áramimpulzusok összege eléri a 76 am­pért, ami meglehetősen magas érték. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezen áramokat előidéző feszültségek össze­ge közel 1,2 volt, akkor a nyugalom­ban levő emberi testben az élet fenn­tartásához szükséges elektromos tel­jesítmény meghaladja a száz wattot, ami már egy komoly, nagyobb helyiség megvilágításához szükséges villanylám­pa teljesítményének felel meg. Egy közepes rádió üzemben tartásához például csak 40—60 watt teljesítmény szükséges. Bizonyos esetekben a természet még sokkal nagyobb elektromos teljesítmé­nyek előidézésére is képes. Dél-Ame­rika folyóiban él egy halfajta, az elekt­romos angolna, amely 600 volt feszült­ség előállítására is képes. Meleg nyári napokon a folyók sekély, part széli ré­szeiben alszik s a felzavart állat üté­sei az inni térő állatoknak, akár a lovaknak is biztos halált jelentenek. energia segítségével jönnek létre. Ne Éppen ezért a farmerek, ahol csak le­gondoljuk, hogy a testben működő het, üldözik őket, s ha ritkítják is, kipusztítani mégsem tudják. Termé­szetesen ütései az emberre is életve­szélyesek lehetnek. Érdekes, hogy egy ilyen elektromos angolna egymás utá­ni többszörös elektromos ütésre is képes, azok erőssége azonban csökken s az állaton a fáradtság jelei mutat­koznak. A teljes feszültség elérésére hosszabb idő szükséges. F rdekes lenne megállapítani, ho­gyan is jön létre az említett hal, vagy mondjuk az ember testében az elektromos áram. Sajnos, a tudo­mány erről manapság még igen keve­set tud. Feltételezhető, hogy az elekt­romosság minden bizonnyal kémiai úton keletkezik, valahogy az első nedves ele­mekhez hasonloan, melyeknek modern utóda a ma is használatos és közis­mert száraz zseblámpaelem. Ez azon­ban csak feltevés, bizonyítékaink .--lég nincsenek. Mindössze csak annyit tu­dunk, hogy kezünk megmozdításához ideg szálainkon keresztül egy parányi áramlökés indul agyvelőnkből az ille­tékes izomrostokba, de az áram ke­letkezésének körülményeiről semmit sem tudunk. Még kevesebbet tudunk azon folyamatokról, melyek az emlí­tett áramlökés elindítását idézik elő. Az élet és elektromosság kapcsolatai­nak kikutatása még a kezdet kezdetén áll. A kutatást igen megnehezíti az életfolyamatok komplikáltsága és az egyes szervek közötti szoros együtt­működés. Minden külső beavatkozás az élő test számára természetellenes, s így nehéz megállapítani, hogy a meg­figyelt jelenség természetes folya­mat-e, vagy pedig a testrész és kör­nyéke ellenreakciójának hatásaként jött-e létre. Ez természetesen a meg­figyeléseket nagyon megnehezíti. Bartha Jolán I * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom