Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-13 / 13. szám, vasárnap

Á lengyel nép mindig számíthat a kínai nép támogatására Fogadás Varsóban Csou ün-laj t szteletére Varsó (ČTK) — Jozef Cyran kiewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke január 11-én a Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttségének tiszteletére — melyet Csou En-laj, az Államtanács elnöke vezet — fogadást rendezett. A fogadáson részt vett Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke és a küldöttség tagjai. Len­gyel részről megjelentek: W. Gomul­kának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, A. Zawadszkinak a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsa elnökének és J. Cyrankiewicznak. a minisztertanács el­nökének vezetésével a Lengyel Népköz­társaság és a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezető tényezői. Jelen voltak a diplomáciai testület Varsóban akkre­ditált tagjai is. Pohárköszöntőt J. Cyrankiewicz, Csou En-laj és W. Gomulka mondtak. J. Cyrankiewicz hangsúlyozta az ál­landóan mélyülő barátsági kapcsolato­kat a Kínai Népköztársaság és Len­gyelország között és kifejezte azon meggyőződését, hogy a kínai kormány­küldöttség látogatása hozzájárult e kapcsolatok további elmélyítéséhez. Rámutatott arra, hogy a két ország képviselői közötti jelenlegi tanácsko­zás a barátság és kölcsönös megértés légkörében folyik. Csou En-laj, az Államtanács elnöke kiemelte Lengyelország és a Kínai Népköztársaság kölcsönös együttműkö­dését, amely jelentős mértékben hoz­zájárul a szocializmus építéséhez mindkét országban. Rámutatott arra, hogy utol có lengyelországi látogatása óta a lengyel nép sok sikert ért el, habár nehézségei is voltak. „A . kínai nép nagy érdeklődéssel figyeli a len­gyel nép munkáját — jelentette ki Csou En-laj. — Az önök sikerei a mi sikereink is, az önök nehézségei a mi nehézségeink is". Csou En-laj befeje­zésül kijelentette: „A lengyel nép mindig számíthat a kínai nép támoga­tására". W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pohárköszöntőjében kije­lentette, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt rendkívüli módon megbe­csüli Kína Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt kapcso­latait. Éltette Kína Kommunista Párt­ját és a két ország népének együtt­működését. MACMILLAN CSAK ÁTMENETI MEGOLDÁS Az angol miniszterelnök kinevezésének visszhangja = London (ČTK) — A nyugati |55 hírügynökségek közlése szerint SE H. Macmillan, a kormány ösz­=H szeállításával megbízott minisz­=|§ terelnök minden idejét az új == kormány összeállításáról szóló == tanácskozásoknak szenteli. De­É== cember 11-én az esti órákban HÜ W. Churchillal — a legfontosabb = háttérben levő személlyel — tár­== gyalt, akinek döntő szerepe van Hl az új kormány összeállításában. Hl Azt várják, hogy az új kormány = összetételét január 13-án este =S fogják közölni. A brit kormánypártban uralkodó helyzettel kapcsolatos nyugati kom­mentárokból kitűnik, hogy bizonyos miniszteri tárcák betöltése körül ellen­tétek mutatkoznak' a konzervatív párt két szárnya között. Egyes angol lapok nyíltan arról írnak, hogy az új Mac­millan-kormány nem lesz elég szilárd. Ezt a helyzetet az ellenzéki Munkás­párt az általános választások kiírását követelő kampány kiszélesítésére használja fel. A Francé Presse hírügy­nökség beszámol arról, hogy a Mun­káspárt parlamenti csoportjának ve­zetősége kritikusan szembehelyezke­| dik azzal a móddal, ahogyan Eden | utódját kijelölték. A határozat rámu­tat, hogy a Munkáspárt vezetősége A lengyel politikai pártok választási együttműködési bizottságának határozata Varsó (ČTK) — A lengyel sajtóiroda közlése szerint január 10-én ösz­szeült a politikai pártok parlamenti választási együttműködési bizottsága. A bizottságban képviselve van a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült (földműves) Néppárt és a Demokrata párt. Az ülésen a következő szövegű határozatot fogadták el. A választási kampány döntő fázisba lép. A politikai pártok egyöntetűen kijelentik, hogy a néphatalommal és az ország érdekeivel ellenkező erők aktivizálására való tekintettel az ed­diginél fokozottabb mértékben szük­séges a szocialista demokrácia, a nép valamennyi hazafias erőinek össze­fogása. A politikai pártok a parlamenti vá­lasztásokon közös jelölőlistával, a Nemzeti Egységfront jelölőlistájával vesznek részt, nemcsak azért, mert a népi Lengyelország fejlesztésének kö­zös programja köti őket össze, ha­nem azért is, hogy az ország szuve­renitásával és a szocializmussal ellen­tétben álló reakciós erőket megfosz­szák attól a lehetőségtől, hogy alá­ássák a nép egységét és szétforgá­csolják sorait. A közös jelölőlista első helyeire a választásokon részvevő valamennyi párt azokat a dolgozókat helyezte, akiket a legjobbaknak és legméltóbbaknak tart, hogy megvá­lasszák az úi szejm képviselőivé. Ezért a politikai pártok felszólítják tagjai­kat és minden választót, hogy azokra a jelöltekre szavazzanak, akik az il­lető körzet mandátumai számának megfelelő első helyeken állanak. A Nemzeti Egységfrontban tömörült pártok és szervezetek tagjainak és funkcionáriusainak kötelessége, hogy szolidáris választási kampányt foly­tassanak. Kötelességünk határozottan lehetetlenné tenni a reakciós kárte­vésnek, a választási demagógiának és a nép egysége megbontásának minden kísérletét. A politikai pártok megállapítják, hogy egyes jelöltek a választási kam­pányban a szövetséges pártok jelöltjei elleni mesterkedésekhez és demagóg Ígéretekhez folyamodnak, bízva a sza­vazók együgyűségében és hiszékeny­ségében. Egyes jelöltek helytelenül értelmezett népszerűségüket féltve a kampányban nem szállnak szembe a provokációkkal, sőt ellenséges kije­lentésekkel. Ezért határozottan elítél­jük ezeket a módszereket a választási kampányban, felhatalmazzuk a pár­tok együttműködési bizottságait az egész országban, hogy szálljanak szembe a .jelöltek nem lojális cse­lekedeteivel és szükség esetén — a törvény határozatainak értelmében — január 17-ig kitöröljék a Nemzeti Egységfront jelölőlistájából azokat a jelölteket;, akik gerincteleneknek és felelőtleneknek mutatkoztak, és akik nem tartják be a Nemzeti Egység­front programjának elveit és a poli­tikai pártok minden tagjára kötelező fegyelmet. A politikai pártok minden polgárt felszólítanak, hogy teljesítsék köte­lességüket és vegyenek részt 1957. január 20-án a parlamenti választá­sokon. Az új szejm csakis akkor fogja tud­ni feladatát teljesíteni, ha a lengyel nép túlnyomó többségének akaratával választják meg. A választásokon való részvétel minden lengyelre kötelező. Kötelező mindenkire, aki a népi Len­gyelország szuverenitása, demokráciá­ja, a szocializmus felé vezető útja, a politika új irányvonala mellett fog­lal állást. Aláírták: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága nevében W. GOMULKA, a Lengyel Egye­sült Nemzeti Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Az Egyesült (földműves) Néppárt Központi Bizottságának nevében SZ. IGNAR, az Egyesült Néppárt Központi Bizottságának elnöke. Lengyelország Demokratikus Párt­ja Központi Bizottsága nevében SZ. KULCZINSZKI, Lengyelország De­mokratikus Pártja Központi Bizott­ságának elnöke. EGYIPTOMI TUDÓSÍTÁSUNK Míg Port Said felépül romjaiból PORT-SAID — az egyiptomi anyák siralma — írja Ibrahim Mohamed nagy egyiptomi költő. Közvetlen a második világháború után láttam Varsót, Coventryt, Drez­dát és Sztáligrádot. Jártam azon a helyen, ahol azelőtt Oradour és Li­dice állottak. Mindezekben a nevek­ben van valami az emberiség törté­nelme legnagyobb háborújának pá­toszából és brutalitásából és a ha­lottak millióinak nevében azt mond­ják nekünk, hogy földünkön nincs hely azok számára, akik mániákusan katonai hatalommal világuralomra tö­rekednek. Port-Said romjainak más a páto­sza. Benne van a harag hirtelen fel­lobbanása. Ez a fellobbanás oly he­ves, mint amikor a csendes, keleti éjszakában robbanás hangzik, fület­sértő mint a sziréna üvöltése, amely félbeszakítja a müezzin dallamos imá­ját. Port-Said nevének tragikuma ab­ban a bűnös gyorsaságban rejlik, amellyel e virágzó várost. Kelet gyöngyét békés időben, tíz évvel az ENSZ alapokmányának a kihirdetése után romba döntötték. Port-Saidban nem térhetünk ki a romok elől. Még mielőtt autónk át­haladna a hídon, amely a város déli részét összeköti Egyiptommal, egy­másután hagyjuk el a felperzselt fa­házak hosszú sorát, amelyekből nem maradt más, mint néhány égnek me­redő megfeketedett gerenda. Az utol­só látvány, amely azok elé tárul, akik Port-Saidot nyugati irányban az El Gamil repüPőtér felé hagyja el, a Za­raid el Gedida muzulmán temető il­letve e temetőnek rommálött marad­ví-ivai. A brit bombák négyméteres krátereket ütöttek sírok százain. AZOK A HAJÖK. amelyek a kikötő ^tisztítása ut^n észak lelőj érkez­nek, először az úgynevezett belső ki kötő raktárépületének romjait látják, jobboldalon pedig a Lesseps-Szobor roncsai mögött Port-Said legnagyobb szállodájának, a Casino-Palacenak romjait. Amikor pedig elhagyják a kikötőt, a várostól délre az egyiptomi vámigazgatóság kifosztott raktárai tátonganak. Igaz, vannak Port-Saidban olyan helyek is, amelyeket a háborús pusz­títás érintetlenül hagyott. Ilyen hely elsősorban az úgynevezett európai negyed, az a néhány utca, amely Lesseps, Kitchener, Waghorn, Eugénia császárnő nevét viseli — egyszóval a városnak az a része, amelyet az eu­rópai turisták ismernek, ahol az üz­letek, bankok, hajózási vállalatok épületei állnak. Tudni kell azonban, hogy e bankok, cégek nagy része, sőt a legtöbb épület e negyedben a bri­tek és franciák, valamint más euró­paiak tulajdona. AZONBAN ITT IS lépten-nyomon látjuk a háború pusztításának nyo­mait. Az Eugénia császárnőről el­nevezett utcában a távíró társaság épülete és a Sharia America utcának kereszteződése között valamennyi üzlet kirakata be van törve, a pol­cok üresen tátonganak. Az egyik üz­let mélyén valaki mozog. Belépek. Érdeklődöm. — Itt valamennyi üzletet kifosz­tottak — válaszolja kérdésemre egy fezt viselő, öregebb férfi. Ki fosz­totta ki? Vállát vonja. Nem voltunk hajlandók kinyitni az üzleteket, amíg a megszállás tartott. A britek azon­ban legalább a fő utcákon azt a be­nyomást igyekeztek kelteni, hogy a városban normális élet folyik és így ultimátumot adtak nekünk. Nem en­gedelmeskedtünk. Egy óra múlva egy brit altiszt öt katonával tért vissza, az üzleteket erőszakkal kinyitották és kézmozdulatokkal néhány ácsorgó gyerkőcnek tudomásukra adták, hogy vihetnek, amit akarnak. Minket el­hurcoltak s amikor visszatértünk, az üzleteket ilyen állapotban találtuk. Keserűen elmosolyodik. Hisz tudják, hogy a britek kiéheztették a várost és az éhes ember mindenre képes. A SHARIA AMERICA-ÜT az északi part felé vezet. Itt kezdődik az iga­zi pusztulás. Több száz partmenti fahá­zat felperzseltek, nem maradt meg más belőlük, mint néhány összegör­bült vasgerenda, úgyhogy a több ki­lométer hosszúságú terület nem is kelti egy XX. századbeli lakótelep maradványának benyomását, hanem úgy fest, mint egy gigantikus apo­kaliptikus óriásgyík megszenesedett váza. A parttól hátrább álló házakon mindenütt fekete lyukak tátonganak a brit tengeri ágyúk lövedékeinek nyomai. Balra térünk és elhajtunk a Mohamed Ali utcán levő mecset rom­jai mellett, az Abba-utcán keresztül öt hosszú lakótömb mellett visz útunk, de egyetlen ép házat sem lá­tunk. Az El a Min utca mögött kezdődik az El Manah negyed. E negyednek tíz észak-dél irányban vezető és nyolc kelet-nyugat irányban vezető utcájából kő kövön nem maradt. Itt hatoltak be a városba a brit ejtő­ernyősök és e támadás légi előké­szítése több órán át tartott. Az El Manah negyed ma 30 hek­tárnyi sivár romhalmaz. Háromezer ember élt ebben a negyedben és még máig sem tudják, hány maradt kö­zü'ük élve, mert a visszatérő mene­kültek folyama még mindig árad. J. B. megvizsgálja az új miniszterelnök ki­nevezése módjának következményeit és elsősorban Salisburi márki és Winston Churchill, a királynő tanácsadóinak szerepére gondol. A Munkáspárt kép­viselői hangsúlyozzák azt a tényt, hogy az új miniszterelnök megbízása a parlamenti szünidőben történt, amikor nem kérhették ki a konzervatív kép­viselők tanácsát. A Reuter hírügynök­ség tudósításából kitűnik, hogy a munkáspárti képviselők kivizsgálják e lépés alkotmányos voltánák helyessé­gét és ezt a kérdést az új választások kiírására indított kampány erősítésére használják fel. J. Griffiths, a Munkáspárt elnöke a párt vezetőségének ülése után kijelen­tette, hogy az új miniszterelnök telje­sen egyetért Eden politikájával, amely az országot kettéosztotta. „Azt akar­juk, hogy a nép új kormányt választ­hasson, amelynek hírnevét nem szeny­nyezték be a legutóbbi hónapok ese­ményei". Griffiths hozzáfűzte, hogy a Munkáspárt mérlegeli azt a lehetősé­get, hogy a parlament elé a kormány­nak bizalmatlanságot Kifejező határo­zati javaslatban terjeszti elő az új választások kiírásának kérdését. WASHINGTON (ČTK). — A Reuter hírügynökség közlése szerint Dulles, az USA államtitkára nem titkolta meg­elégedését Macmillan kinevezése fe­lett „az iránta érzett személyes ro­konszenve és a külpolitikában elfog­lalt álláspontja miatt". Az amerikai sajtó hangjai közül fi­gyelemreméltó a New York World Te­legram napilap vezércikke, amely sze­rint Eden lemondását általános vá­lasztásoknak kellene követniök, mert az a mandátum, amelyet a konzervatív párt nyert, már nem érvényes. BELGRÁD. (ČTK). — A „Borba" arról ír, hogy Eden válsága a brit bi­rodalom válságának megnyilvánulása. Nagy-Britanniának, amelyet a gyar­matok felszabadító mozgalma és nagy­hatalmi pozíciójának elvesztése meg­gyöngített, csak két útja van. Vagy alkalmazkodik a megváltozott világ­hoz, vagy pedig igyekezni fog megőriz­ni a világ régi képét. Eden lemondott képviselői mandátumáról London. (ČTK) — Eden brií miniszterelnök január 11-én be­jelentette leamingtoni választási kör­zetében a konzervatív párt vezetősé­gének hqgy lemond képviselői mandá­tumáról, amelyet az alsóházban War­wick és Leamington járások képvise­letében több mint 33. é^g látott el. Ebben a választási körzetben moet pótválasztásokat kell tartani. Eden el­határozását hasonlóképp, mint mi­niszterelnökségi tisztségéről való le­mondását „rossz egészségi állapotává" indokolta. Eden elutasította a nemesi címet, amelyet a 'királynő felajánlott neki, áhegy az hagyományos szokás a mi­niszterelnök lemondásakor. E nemesi cím helyet biztosítana számára a lor­dck-há.zában. SCHLEZWIG-HOLSTEINBEN a nyu­gatnémet fémmunkások sztrájkja to­vábbi négy kiéli ipari üzemre terjedt ki. A nyugatnémet fémmunkások már csaknem 12 heti nem hajlandók fel­venni a munkát, amíg a vállalkozók nem teljesítik jogos követeléseiket. Befejeződött a brit-malájföldi tanácskozás London (ČTK) — Londonban véget ért a brit gyarmatügyi minisztérium és a Malájföldi Szövetség kormány­küldöttsége között több hete folyó tanácskozás a brit— malá j földi kap­csolatokról. Nagy-Britannia 1956 elején a ma­láji közvélemény sürgető kívánságára megígérte, hogy 1957-ben e brit gyarmatnak visszadja függetlenségét. Tunisz miniszterelnöke a francia kormány algériai politikájáról Párizs (ČTK) Habib Burgiba, tuniszi miniszterelnök kijelentette, hogy Mol­let nyilatkozata egyáltalán nem járul hozzá az algériai konfliktus megol­dásához, mert kitart azon álláspontja mellett, hogy Algéria, Franciaország része. Habib Burgiba hangsúlyozta, hogy a tuniszi kormány nem nézheti közömbösen azt, mi történik a szom­szédos országban, mert a háború foly­tatása Algériában veszélyezteti Tunisz függetlenségét is. Burgiba beszédének befejező ré­szében rámutatott arra, hogy az algé­riai konfliktust csakis tanácskozások útján és Algéria függetlenségi jogá­nak elismerésével lehet megoldani. A NATO hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt mikor Hans Speidel, volt hit­lerista tábornok futott, ahogy lába bírta a Don-tói, aligha gondolt arra, hogy nem egészen 15 év múlva a francia, angol, belga és isten tudja még milyen csapatok élén állhat. Bi­zonyára nem gondolt erre a náci Né­metország veresége után 1945-ben, amikor bebizonyította „lojalitását" és megszökött az angliai és Egyesült Ál­lamokból jött engedékeny bírák elől. És az, amiről Speidel még 2—3 év­vel ezelőtt csak nem is álmodott, ma valósággá válik. Amint az amerikai honvédelmi minisztérium bejelentette: (hisz ki lenne más mint az USA, aki „csapatainak" élére az Észaikatlanti­tömbben hitleristát mer állítani) az Északatlanti Tömb szárazföldi erőinek főparancsnokává Közép-Európában „valószínűleg" a már fent említett Hans Speidel hitlerista tábornok lesz. Speidel Carpentier francia tábornok helyére lépne. Ugyanezen körökből származó hír szerint a francia kor­mány már beleegyezését adta Speidel kinevezéséhez! Nagy a valószínűsége annak, hogv azon franciák közül, akik kinevezésé­be beleegyeztek, Speidel egyiknek sem okozott kárt —-, ha a dologra tisztán személyes szempontból tekintünk. Speidel azonban megkárosította a francia emberek százezreit és millióit. Ő, akit ma katonai körök „a francia kérdés szakemberének" minősítenek, részt vett Hitler Franciaország meg­támadására irányuló terveinek kidol­gozásiban, csizmájával beszennyezte a harcoló Franciaország földjét, a zsi­dók tízezreit koncentrációs táborokba küldte, a franciák tízezreit pedig munkatáborokba. Egymásután lövet­te agyon a túszokat, megengedte az ország kirablását, parancsot adott pusztításra és fosztogatásra. Ez az ember fog tehát ma — a francia kormány beleegyezésével — azon csapatok élére állani, amely-íkben francia katonák is lesznek! Hans Speidel mint háborús bűnös, nemesek a franciákat és Franciaorszá­got károsította meg — amely ma oly mélyre süllyedt, hogy megengedi hogy francia katonáiknak hitlerista tá­bornok parancsoljon, — hanem ő volt az, aki a Szovjetunióban „feltalálta" és elsőnek kezdte a gyakorlatban al­kalmazni a „felégetett föld" takti­káját, Ez a taktika abban állott, hogy mindent- elpusztítottak, felperzseltek, ami útjukba akadt. Speidel soha sem mulasztotta e hogy ezzel dicseked­jék és valószínűleg ezért esett reá az Egyesült Államokban levő kar társainak választása. Ahelyett, hogy mint háborús bűnös igazságos büntetését töltené ki, most a Német Szövetségi Köztársaság má­sodik legmagasabb rangú tisztje, az új hitlerista Wehrmachtot építi — természetesen a régi szellemben, sőt most sarkantyút kap az agresszív Északatlanti-tömbtől. Az a tény, hogy Speidelt valószínű­leg a NATO közép-európai csapatainak parancsnokává nevezik ki, egy to­vábbi körülményt is bizonyít: az ame­rikai militaristák tudomásul adják, hogy terveikben még jelentősebb sze­repet kell játszania a nyugatnémet Wehrmachtnak, megmutatják, hogy előnyben részesítik azokat a hitl'e­r'sta tábornokokat, akik a „keleti hadjáratban" tapasztalatokat szerez­tek és megszabadulnak azoktól a :ra«­cia parancsnokoktól, akik a nemzetközi porondon egyre gyengébbé és diszkre­d'táltabbá váló országot képviselik. Nos, az amerikaiak olyan táborno­kot választottak ki, aki kétségtelenül tapasztalatokkal rendelkezik — sze­rezte legyen azokat Franciaországban vagy a Szovjetunióban. Ugy tűnik fel azonban, hogy „káderezésénél" legújabb munkaadó; megfeledkeztek egy dolog­ról, amit ezennel emlékezetükbe idé­zünk: Speidel hitlerista tábornok volt az, aki úgy futott meg a Szovjetunióból, hogy nem vált volna szégyenére a mezei futás legkiválóbb bajnokának sem. És ez a sors várna rá most is! b. s. OJ SZO 1957. január 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom