Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-01 / 244. szám, szombat

Válasz az olvasók kérdéseire Hírek Gömörből Munkabér a szocializmusban Érsek Sándor aalántai és Weisz Károly rufusbaňai, valamint több olva­sónk az utóbbi időben egyre gyakrabban írnak szerkesztőségünknek a bér­kérdésről. Különösen az Oj Szó /. é. július hetediki számában megjelent „Növelhető-e a béralap" című cikk váltott ki élénk visszhangot. Dolgo­zóink hozzászólásaiból egyrészt azt állapítjuk meg, hogy a szocialista bérpolitika problémái mélyen érdeklik őket — ami természetes is. Más­részt azonban azt kell több hozzászólásból megállapítanunk, hogy egyes dolgozóink nincsenek tisztában a munkabér jelentőségével a szocializmus­ban s a munkabér szervezetével hazánkban. Ezért e téren egyes alap­fogalmak tisztázására van szükség. Munkabér a kapitalizmusban Hogy megértsük a szocialista bérezés problémáját, először a munkabér lénye­gét a kapitalizmusban kell tudatosí­tanunk már csak azért is, mert dol­gozóink közül még mindig számosan vannak, akik nem látják azt a lényeges különbséget, amely a munkabér tekin­tetében a kapitalizmus és a szocializ­mus között fennáll. A tőkés a munkásnak mindig csak annyit fizet, hogy munkaerejét az adott viszonyok között megújíthassa. A mun­kabér a kapitalizmusban tehát nem a végzett munka ára, hanem csak a munkaerőé, amely az előbbinél mindig lényegesen kisebb. Ez egészen termé­szetes is, mert ha a tőkésnek Ki kel­lene fizetnie a munkásnak a véglett munka egész árát, úgy nem tudna őt kizsákmányolni, vagy ahogyan mon­dani szokták: nem tudna „keresni", s így számára a munkaviszony ti ceiinet­lenné és céltalanná válnék. A különb­ség a munka ára (az elvégzett munka értéke) és a munkaerő ára (kifizetett bére) között az alapja a tőkés pro­fitnak. A kapitalista társadal;-,moan tehát a bérmunkás sohasem kapja meg munkája teljes ellenértékét, se köz­vetlenül, sem pedig közvetve, a tőkés őt a termelőeszközök magántulajdona alapján kizsákmányolja, nyomorba dön­ti. Ugyanakkor a tőkés nemcsak arra törekszik, hogy minél kevesebbet fi­zessen a bérmunkásnak, hanem arra is, hogy a bérmunkás ugyanazon idő alatt egyre többet termeljen, vagyis, hogy a munka termelékenysége egyre nö­vekedjék. Mindkét törekvésnek egy a célja: az, hogy a tőkés profitja a lehe­tő legnagyobb lagyen. Munkabér a szocializmusban Még mindig akadnak dolgozóink kö­zött, akik azt mondják: „Nincsen sem­mi lényeges különbség a kapitalizmus­ban és a szocializmusban fizetett mun­kabér között. A szocializmusban sem kapja meg a dolgozó munkája teljes értékét, hanem csak munkabért kap amely a munka áránál (pénzben kife­jezett értékénél) ugyanúgy -Uacso­nyabb, akárcsak a kapitalizmusodn Amellett a szocializmus is a munka termelékenységének állandó növelésére törekszik, tehát a dolgozót „kizsákmá­nyolja". Mi sem egyszerűbb, mint az ilyen „okoskodásnak" a megcáfolása. A szo­cializmusban a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdonban vannak, azok ma­gáé a dolgozó népé. Nincsenek kizsák­mányolók, tehát a társadalmi munka minden eredményét is végeredmény­ben maguk a dolgozóknak kell meg­kapniok. A kérdés csak az, milyen arányban, ki mennyit és mily módon kap a társadalmi termékből. Tehát nem a kizsákmányolásnak, hanem a társadalmi termék elosztásának kérdé­sével állunk szemben, amely a szocia­lizmusban — mint tudjuk — az el­végzett munka mennyisége, minősege és társadalmi jelentősébe szerint tör­ténik. A szocializmusban a vžgzett manna értékének azt a részét, moiyet a dol­gozó nem kap meg Közvetlenül az előbbi elosztási elv alapján mint mun­kabért, senkisem vonja el a dolgozik elől. A szocialista társadalmi rendnek ép­pen az a lényege, hogy megszüntette a termelőeszközök köztulajdonba való vételével az embernek ember í.ltal való kizsákmányolását. Akkor viszont hova lesz a szocializmusban a munka értéke és a tényleges munkabér közötti kü­lönbség? Nem nehéz kitalálni, hogy ebből fedezi a szocialista társadalom az úgynevezett közös szükségleteket, mint amilyenek az államapparátus, a hon­védelem, a közoktatás, és a közegész­ségügy stb. költségei, amelyből két­ségén kívül mindenki részesedik s melyből mindenkinek haszna van. Eb­ből fedezik továbbá a termelőeszkö­zök megújítását, bővítését, s ezek ké­pezik a szükséges állami tartalékokat is, melyek a jövő fejlődés szempont­jából nélkülözhetetlenek. Míg tehát a kapitalizmusban a mun­ka értékének a dolgozóktól elvont ré­sze a kisszámú tőkés egyéni érdekeit szolgálja, addig a szocializmusban a munka értékének munkabér formájá­ban ki nem fizetett része kizárólag a dolgozók társadalma közös szükség­leteinek kielégítésére szolgál. A munkatermelékenység a szocializmusban Nem nehéz belátni, hogy a szocia­lizmus fő célját, valamennyi dolgozó egyre növekvő szükségletét csak úgy tudja kielégíteni, ha minden dolgozó egyre többet termel. Más szóval: az egy főre eső átlagos fogyasztás — az életszínvonal — csak akkor emelked­het, ha az egy főre eső átlagos terme­lés — a munkatermelékenység — emelkedik. A munkatermelékenység fokozása tehát nem egyesek élősdi fogyasztását segíti elő, mint a kapi­talizmusban, hanem az ogész társada­lom egyre növekvő szükségletei kielé­gítésének az alapja. Amellett a munkatormelékenység fokozása a szocializmusban nem a kü­lönböző embertelen „izzasztó rendsze­rek" (Taylor, Bedeau, Ford, Bata stb.) alkalmazásával történik, hanem az élenjáró technika minden vívmányának a felhasználásával, mely a munkás testi erejét nem veszi jobban igénybe, ellenkezőleg, inkább kíméli. Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy a szocialista gazdaságban a mun­kabér a társadalmi terméknek a dol­gozók egyéni szükségleteinek kielégí­tésére szolgáló része, amit kbz.ittük a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint osz­tanak el. A munkabér szervezete a szocializmusban Miután röviden megvilágítottuk a munkabér lényegét a szocializmusban, most azt kell megmagyaráznunk, ho­gyan, milyen kulcs szerint kerül el­osztásra a társadalmi terméknek az egyéni fogyasztásra szánt része — a munkabér alap. Hogy mennyi jut a társadalmi össz­termékből az egyéni fogyasztásra — a munkabér alapra — azt a minden­kori gazdasági politika határozza meg. Ha nagyok a beruházási szükségletek, ha a nemzetközi helyzet a honvédelem megerősítését teszi szükségessé, ha az államapparátus túlméretezett és ne­hézkes, vagyis ha drága — úgy ter­mészetesen csökken az egyéni szük­ségletek kielégítésére szolgáló rész. Fordítva, ha a munka termelékenysé­ge élénk ütemben fokozódik s nő a fogyasztás céljaira rendelkezésre álló termékek mennyisége is, úgy foko­zottan gyarapítható a bérai'ip ;s. Minden esetben azonban béralap megállapításánál abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a munkater.ielé­kenységnek gyorsabban kell fokozódnia mint a munkabérnek. Az állami béralap gyakorlati meghatározása cégered­ményben tervezési kérdés, s mint ilyen az állami tervhivatal hatáskörébe tartozik. Ezen belül nyer megállapí­tást a rendes évi tervezési munkála­tok során az egyes vállalatok béralap­ja is. Az egyes dolgozók munkabérét vi­szont — az elosztás szocialista elvé­nek, vagyis a munka mennyisége, mi­nősége és társadalmi jelentősége sze­rinti díjazásnak megfelelően — a mun­kabér szervezete biztosítja. Nem kóny­nyű feladat, hogy országos méretben minden egyes dolgozó az elosztás szo­cialista elvének szigorú betartásával igazságosan megkapja munkája jutal­mát. Mindenekelőtt biztosítani kell a mun­ka minősége szerinti jutalmazást. Ez a munkabér tarifarendszer feladata, amely a munkabér katalógusból és a bértarifából áll. Eredetileg — a fel­szabadulás után — Csehszlovákiában nyolc osztályból álló, mindenfajta munkára vonatkozó munkabér kataló­gus volt, amelybe be volt sorolva va­lamennyi termelési ágban előforduló munka. Idővel bebizonyosodott, hogy az ilyen általános érvényű munkabér Í katalógus nem alkalmas a gyakorlat­ban előforduló valamennyi probléma A ROZSNYÓI járás szövetkezetesei i taggyűléseken értékelték ki gazdasá­i gaik félévi eredményét. A bevételek • é* kiadások félévi mérlegében jó megoldására, nevezetesen nem tudja 2 eredményeket mutathat fel a szili­megoldani a munka minőségének meg- S cet Vörös Lobogó, a rostári, fekete ítélése mellett a másik fontos tel- ^ lehotai és a lucskai szövetkezet. Kü­adatát: a munka értékelését társadal- * lönősen a három utóbbi javult fel a mi jelentősége szerint. Ezért az utőb- J tavalyi gazdálkodáshoz viszonyítva, bi években szovjet mintára nálunk is * Az egyes szövetkezetekben meg van kialakulnak az egyes iparágak mun- J a rejnény arra, hogy a tervezett kabér katalógusai, melyek jobban meg- «( munkaegység értékét növelni tudják felelnek az adott követelményeknek. J az év végére. A szilicei Vörös Lobo­Hogy a dolgozó az egyes, a munka- *góban például a tervezett 20 korona bér katalógus alapján meghatározott JJ helyett az év végére elérik a 23—21 osztályban mennyi bért kap, azt a «»koronát, a szalóci gazdaságban pedig bértarifa alapján határozzák meg. Aga tervezett 20 korona helyett a 22 fontos tehát a katalógus alapján tör­ténő besorolás az egyes munkabér osztályokba, ami lényegében a követ­kező ismérvek alapján történik: a szerzett szakismeretek, a munkában való jártasság, a munka nehézsége és a munkakörnyezet mineműsége. A munkabérkatalőgus kidolgozása és az abba való besorolás nagy szakérteimet s politikai felelősségérzetet Kíván. Ezt a munkát az állami bérbizottság irá­nyítja, amelynek élén a miniszterelnök áll. A munka minőségének és társadalmi j koronát." * * # A SAJÖGÖMÖRI szövetkezet a tor­naijai járás legjobb szövetkezetei, közé tartozik. A tehenészetre külö­nösen nagy gondot fordítanak a sajó­gönrJriek. Ez éven is már biztosították a szénát és a sílótakarmányt haszon állataik számára. A sajógömöriek új istállót is építenek 100 Jarab szarvas­marha részére. A marhaállomány teljes összpontosításával és szakszerű gondozásával még nagyobb eredmé­• , * x i -„ í** „ n r^nyeket akarnak a jövőben elérni, még íelentőségenek megállapítása mellett * ' .„ . , . . . . ' . B ugyanolyan fontos a munka menny i. y «bb jo V^ elmet biztosi tan. a tejgazda­ségének megállapítása. Erre a külön- Z s a? bo 1- . ,. keI eml,ten i' '7'' , a böző munkabérformák szolgálnak, * sajogomori szövetkezet « elmúlt no­amelyeknek két fő típusuk van: vagy Z n aP ba n ' 2 000 korona tlsrt a ^ ovcde l­az időegységben elért teljesítményt * «et könyvelhetett el a tej arus.tasa­mérjük, — ez a teljesítménybér — v * * * vagy pedig a munkában töltött időt — * ez az időbér. Mondanunk sem kell, £ A TORNALJAI járásban a követke­hogy az elosztás szocialista elvének ¥ ző szövetkezetek teljesítették túl a elsősorban a teljesítménybér felel meg J terménvbeadást: a gömöri szovetke­s időbért csak ott alkalmazunk, ahol w zet ezidáig 120,3%-ra teljesítette ga­a teljesítménybér bevezetése leküzd- J bonabeadását és az előírt 70 007 hetetlen akadályokba ütközik. Mind a * kilogram helyett 84.278 kilogramm teljesítménybérnek, mind pedig az £ gabonát adott a felvásárlóknak, időbérnek számos válfaja van, melyek- * A radnóti 110.6, a visnyói sző­nek taglalása meghaladja egy újság- J vetkezet pedig 121.9%-ra teljesítette gabonabeadását. Ugyanakkor a vel­kenyei szövetkezet nagyon elmaradt a terménybeadással, mert az előírt 27 729 kilogramm gabona helyett csak 16 261 kilogrammot adott be és csak 58,7%-ra teljesítette beszolgáltatási tervét. A velkenyeiek a gépállomás­Z nak köszönhetik ezt a hátramaradást, ségletek fedezésére szánt teszét, a $ ame] (k nem biztosította neklk idöbe n béralapot a vállalat vezetőségének J a cséplögépeke t. 3mnlatn nmnian a? Állami TQmmNra- ^ * * * cikk kereteit. A béralap és az egyéni bér kölcsönös viszonya Az elmondottakból mi következik? Elsősorban az, hogy a társadalmi ter­méknek az elosztásra, az egyéni szik­ajánlata alapján az Állami Tervhiva­tal határozza meg. A vállalat vez2tő­sége a béralapot a tarifarendszer te­kintetbevételével a termelési terv száz százalékos teljesítéséhez szükséges, haladó műszaki normák alapján kiszá­mított munkaerő szükséglet alapján tervezi. % Ugyanakkor — ettől függetlenül — A ROZSNYÓI járás szövetkezetei | munkverienyénck félévi kiértékelésé­| nél a fekete lehotai szövetkezet ug­t rott az élre. A fekete lehotaiak olyan ' szövetkezeteket előztek meg, mint a jszilicei Vörös Lobogó, a szalóci szö­(vetkezet és mások. A járásban a fe­bér kisebb sem azon a jímen, hogy „nincs rá fedezet a béralapban". minden egyes dolgozónak joga van * ket e lehotaiak mögött a következő munkája minőségének és társadalmi * három szövetkezet ért el kiemelkedő jelentőségének, az érvényes állami Z eredményt a szocialista munkaverseny munkabér katalógus szerinti megálla- * teljesítésében: a rozsnyói, szalóci és pítására és ennek megfelelő berósz- Z szilicei. tályba való sorolásra. Ugyancsak joga M * * * van minden egyes munkavállalónak a S munkahelyén érvényes bérforma sze- 8 A LENÄRTFALAI szövetkezetben rint munkája mennyiségének pontos J a cséplés sokkal lassabban folyt, mint megállapítására és a két tényező 8 a z aratás. Bár a szövetkezeti tagok alapján — az érvényes bérelőírások * mindent elkövettek, hogy rendben és tekintetbevétele mellett — az adódó $ időben, végezzenek a cséplésse.. sajnos munkabérre. Az egyéni bér tehát jo- » nem rajtuk múlott, hogy nem végez­gilag nem függ a béralaptól, nem le- J hették el idöben, — hanem a tornal­het nagyobb, ha a vállalat a béralapot p j a i gépállomáson. A tornaijai gépál­nem meríti ki, de nem lehet az egyéni g lomäs do l ^ kevés gondot fordíto t tak a cséplőgépekre, így aztán nem „ , . . ^ . . .... 2 c s°da, hogy egyes szövetkezetek­Ez volna a szigorúan vett jogi alias- J pont. A szocializmus gyakorlatában y azonban a dolgozó nemcsak munkavál- * laló, akinek a fennálló bérszervezet £ /Wőr'lAf' W IT3 If alapján munkabér jár, hanem egyben * lUWMBfl WZIIVI\y a termelőeszközök tulajdonosa is. Nem M lehet tehát ellentét a béralap és az J egyéni bér között. Minden egyes dol- S gozónak ugyanúgy érdeke a béralap S Augusztus 26-án, vasárnap nagy népgazdasági szempontból vett helyes JJ napr a virradt Zselíz járás lakossága, megállapítása s a vele való legéssze- * Az aratósi és cséplésl munká k , kere f ín Ueríté 9s a 2a dz a Ieg éni Tzüksé'gleSk fedi- S ,'VnéV zésére. Csak ha ezt a kettős, csak $ ne k teljesítették a gabonabeszolgalta­látszólaq ellentmondó alapelvet tartjuk g tást a ny itra i kerületben, mégpedig 101 állandóan szem előtt, értjük meg a í szazalekra, és 19 nappal megelőzve a szocialista elosztás lényegét és fogjuk 5 kitűzött határidőt, fel az elosztás két tényezőjét, a bér- g A jól sikerült munka örömére a já­alapot és az egyéni bért gazdaságilag » rás szövetkez etei nagy aratási ünne­és igy politikailag is helyesen. » .. . . , _ .. , . »pélyt rendeztek Zselizen, a járás szek­Termeszetesen a gyakorlati élet bo- * f , . . ... , nyolultsáqában nem mindig könnyű AZ arat0Ünn eP nemcsak a sz ö" helyesen érvényesíteni ezt a két arcu- Z vetkezetl t a9 o k' hanem az egész járás latú egységes elvet. De éppen az a ¥ lakosságának az ünnepe volt. A járás fő feladata a szakszervezeteknek a szo- J lakosságán kívül részt vettek még az cializmusban, hogy üzemi szervezeteik „ annepen az älIami birtok és a é révén mindig és mindenütt ielen le- » .,,„„. . . .. ., , , . .., „, gyenek és közbelépjenek, ahol a szo- 8 a!í° m/ *? laoz 6'- . a ve d" cialista elosztás gyakorlati megvalósí- Z noksé 9' Uzemek klkul d°"ei. es szá­tása azt megkívánja. Az üzemi párt- * mo s magángazdálkodó is. szervezeteknek viszont az a feladatuk, J * A tervezett munkák elvégzésének ér­hogy különös figyelmet szenteljenek £ tékélésénél első helyre a kissallói szö­Lntľ n/n P á 0i Í tl k, aL fel Ví, lá90S!tÓ m™" Z vetkezet került, amely mindig példás kának, a pártoktatásnak, s uqyanak- 2 A„ ,. , t , . ,. ... , " kor az üzem vezetőségének ténykedése ÍZ™ T i L f t ' 9 y ff feletti ellenőrzési jog alapján mindig * dáu! a gabonabeadást is 170 szazalek­közbelépjenek, ahol és amikor arra a í r a teljesítette. szocialista elosztás helyes megvalósí- M A második helyre Garamvezekény tása érdekében szükség van. 8 került, a harmadikra pedig a málasi Sz. L. * szövetkezet jutott. ben elmaradtak a gabonabeszolgáltá­trtssal. Jó lenne, ha a jövőben a tor­n aljai gépállomáson alaposabban fel­készülnének a cséplésre. * * * A ZSÖRI szövetkezetek ez éven is becsUlettel kivették részüket az ara­tási és cséplési munkálatokból. Gré­bec József szövetkezeti tag mondot­ta, hogy mindent elkövettek a mun­kálatok időben való befejezéséért. Voltak napok, hogy éjjel-nappal dol­goztak, hiszen tudták, hogy az új kenyérért folyik a harc. KUlönösen a következő tagok érdemelnek meg­különböztető dicséretet: Csizmadia Gyula, Kovács Árpád, Mike István, Dombi Margit, Mike Ilona és Grébec Ilona. Amíg ilyen dolgos, becsületes tagok járnak elől a zsóri szövetkezet­ben, nem kell félni a holnaptól. * * * TORNALJÄN, szeptember 19-én nyílik meg a szokásos mezőgazdasági kiállítás, ahol a szövetkezetek bemu­tatják legjobb terményeiket, fajálla­taikat A kiállítás 14 ntpig tart majd és már most sok az érdeklődő nem­csak a járásból, --nem messzi vidék­ről is. A kiállításon a járás k ivet­kező szövetkezetei vesznek, részt önállóan- az alsóvályi, szkárosi, mé­hi, recskei, lénártfalvai, rimaszécsi, hanvai, gömöri és mások A kiállítás újabb bizonysággal szolgál majd a járás egyénileg dolgozó parasztjainak a szövetkezeti gazdálkodás fölényéről és gyakorlati hasznáról a magángaz­daságokkal szemben. * * * ZÜG-BŰG a cséplőgép a pelsőci határban. A szövetkezet gabonáját már régen elcsépelték, t est a ma­gángazdálkodók termését csépeli a két gép. Kovács János és Simon Gyula, a cséplőgépek vezetői minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy minél gyor­sabban zsákokba peregje® a gabona­szem. Állandóan gépükön a szemük, a legkisebb hibának sem szabad elő­fordulni, hiszen a jó gépész nem tűr ilyesmit. A cséplést várhatólag e hé­ten be is fejezik s Pelsőcön ezzel véget érnek a legsürgősebb nyári munkálatok. * « * AZ OLADALFALAI szövetkezetesek a kazalrakásra is nagy gondot fordí­tanak, hiszen a jó, friss szalma ál­landó szükséglete a gazdaságnak. A szövetkezet legjobb kazalrakója G. Bődy Pál, aki olyan takaros kazlakat rak, hogy még a legöregebb szóvetke­zeti tagok is megcsodálják. Tapaszta­latait a szövetkezet többi dolgozójá­nak is átadja, hogy azok is minta­kazlakat rakhasanak. . * * * A PELSÖCI szövetkezetben ez év eleje óta 28 új tag lépett be 110 hek­'ár szántófölddel és réttel. Az új ta­gok sorában ott találjuk Urbán La­jost, R. Pulen Lajost, Simon Lászlót, Pulen Lászlót, akik, mint magángaz­dálkodók is példásan teljesítették kö­telességüket. Az új tagok most a szövetkezet kebelében építik tovább a reményteljes holnapot. D. Gy. hogy jövőre is jó termfsl aratha^a^ak A negyedik helyet NagysaLrô szövet­kezete vívta ki. Nagysárró ugyancsak a járás példás szövetkezetei közé tar­tozik. Valamennyi mezőgazdasági mun­kát időben végzett el. s a beadásnál is mintaképül szolgált a többi szövet­kezetnek. Elsők voltak a szalma össze­hordásában is. A szövetkezet tagjai között 21 vagon gabonát osztott szét mint természetbeni járandóságot a le­dolgozott munkaegységek után Jagy­sárőn már gyors ütemben folynak a vetési és talajelőkészítési munkálatok is. Tíz hektáron a repcét már elvetet­ték, az őszi keverékek ala pedig 2z hektáron elvégezték a talajmüvelést. A tagok egyébként elhatároztak, hogy tejbeadásukat szeptember 15-ig telje­sítik. A zselízi járás a következőkép telje­sítette eddgi beadási tervét. Búzából 105, rozsból 100, árpából 100, tojás­ból 105, marhahúsból 96, sertéshúsoól pedig 100 százalékra. Komáromi Dezsőné, Zselíz. 0J SZO 1951^ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom