Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-29 / 210. szám, vasárnap

Egy elrontott ünnepély Még egy utolsó névsorolvasás, és a zsúfolt autóbusz megindult. Utána, mint üstökös után a fénycsóva, vidáman úszott az autóbuszban ülö rozsnyói Csemadok énekkarának dala: „Tíz pár csókot egy végből, egy végből..." A dalosok boldogan egymásra nevettek. Könnyű nyári ruhájukban, nevetős jókedvükben fiatalok voltak mindannak ellenére. hogy a legtöbbjének már őszül a haja. és éveinek száma meghaladja a negyvénet. Mert a rozsnyói Csemadok énekkarának több mint 70 tagja között alig találunk 6—7 fiatalt. Jó érzés látni embereket, akik életük delén sem veszítettek semmit fiatalos jókedvükből. Csakhamar feltűnt a láthatáron Krasznahorka büszke vára. Az autóbusz keresztülfutott a községen és megállapodott a vár tövében. A fogyasztási szövetkezetek dolgozói éppen sátrakat vertek a füves térség körül. A nemzetközi szövetkezeti napot készültek megünnepelni ezen a festői helyen-a járás lakói. Reggel 10 órára tervezték a műsort, hogy utána legyen ideje az embereknek kószálni az erdőben, várat nézni és pihenni a szabadban. Az idő szép, az emberek vidámak — csak... Talán üt abba kellene hagynom a riportot, hogy olyan legyen, amilyennek előre elképzeltem: vidám, telt a napfény és a természet melegével és illatával. Mert bántó és szomorú, ha ilyen kedves és szépnek Ígérkező esemény meghiúsul az emberek rossz szervezőképessége vagy nemtörődömsége miatt. Ugyanis lent a községben ugyanabban az időpontban járási tűzoltóversenyt rendeztek. Természetesen ez nagyban csökkentette a nemzetközi szövetkezeti nap sikerét. A rozsnyói énekkar 90 éves múltra tekint vissza (amire természetesen nagyon büszkék). Most 70-nél több tagja van, s így a legnagyobb énekkarok közé tartozik Szlovákia területén. Eleinte nagy volt a tagok lelkesedése. Elhatározták, hogy komoly nagy énekkart alakítanak, ezért a jövő évig minden dalos még egy új tagot hódít meg a kidtúrmunkának. És most? „Kár róla beszélni" — intenek lemondóan. A lőcsei kerület tánc- és énekünnepélyére sem mehettek el, mert ahogy utólag megindokolták, az énekkar nagy Létszáma miatt költseges lett volna az utazás. Máskor meg-meghívták az énekkart Kassára. A megbeszélt napon reggeltől délután 3-ig várták felkészülve az autóbuszra. Mikor végre megjött, kassai utasításra, más énekkart vitt magával. Most is, a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmával Kassán kellett volna fellépniük. Minden meg volt beszélve, amikor azt az üzenetet kapták a kerületi szövetkezeti tanácstól, hogy az ünnepség elmarad. Ez — ahogy későbben értesültek — nem volt igaz. Arra kértek, írjam meg, milyen kálváriát járnak. Megírtam. Ha hibák történtek, azokat Béres elvtárs, a Csemadok kerületi titkára az illetékes hivatalokkal karöltve biztosan orvosolni fogja. Mert kár lenne elkedvetleníteni egy ilyen lelkes lcultúrcsoportot, amely széppé teheti nemcsák Rozsnyó, hanem az egész járás dolgozóinak szabad perceit is. GAJDÁCS IRÉN. Václav Rezáč: Hurrá, fiúk, utána! A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó számos cseh és szlovák író művét jelenteti meg magyar nyelven. A napokban Aškenázy magyar nyelven kiadott Emberké-jéről számoltunk be, erről a gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt kedves, értékes olvasmányról. Most ismét cseh író könyve került a kezünkbe. A címe: Václav Rezáč: Hurrá, fiúk, utána! Ez az ifjúsági regény is alig több százharminc oldalnál. A szerző három ügyes, talpraesett fiúval: Hosszúval, Cingárral és Rozsdással ismerteti meg az olvasót. A könyvet fejezetekre bontó címek alatt érdekes, több helyütt figyelmet lekötő, vonzó cselekménnyel találkozunk. A gyerekeknek lakóhelyüktől távol, az erdőben rejtekhelyük van. Odajárnak ki, legtöbbször ott kezdődik és ott is végződik a kalandos elképzelésük. Mi történik tulajdonképpen e rejtekhelyen? A barlang szájában feltűnik egy ember kék gumiköpenyben és egy bőrönd fölé hajlik. Persze nem sejti, hogy mohó gyermekszemek lesnek rá. Látják, hogy ezüst tárgyak csörrennek meg az idegen táskájában. Hosszúnak még a lélegzete is elakad, amikor észreveszi, hogy az ember az ő kétlámpását és kis hangszóróját süllyeszti a kofferébe. Itt, ennél a pontnál bomlik ki a mű cselekménye. A három fiú a tolvaj nyomába szegődik. És miközben üldözőbe veszik, a hőstettek egész sorát követik el. Megtudjuk, hogy a tolvaj egy kocsmatulajdonos szolgálatában áll. Hosszú, Gingár és Rozsdás arra is rájönnek, hogy ez az ember Zakariás apó múzeumát akarja kirabolni. Természetesen mindent elkövetnek, hogy az aljas szándék megvalósításának elejét vegyék. Az ííreg embert körülfogják és vele együtt őrzik a múzeum kincseit. Rezáč az események pergőtüzében sok jó tulajdonsággal ruházza fel hőseit. Hosszú és Cingár a nagy hőstettek vállalója. Rozsdásban is megvannak ezek a nemes tulajdonságok, de ami hibája, és sokszor ártalmára van, az a türelmetlensége, ő veszi észre, hogy a tolvaj már a múzeum egyik szobájában van, ö figyelmezteti Zakariás apót, az öreg embert, ő az, aki jellemében, tulajdonságaiban fejezetenként fejlődik, változik. így aztán nem csodálkozunk, ha a mű utolsó oldalain. Hosszúhoz és Cingárhoz hasonlóan a türelmesség a megfontoltság példaképe lesz. Hogy az író csupa leleményességgel ruházta fel kis hőseit, arra nagyszerű példa, kétkedést nem tűrő bizonyíték a tolvaj gazdájának leleplezése. Pohár sör mellett történik minden. A fiúk elmondják, hogy Zakariás apó milyen időpontban hagyja el a múzeumot. Aztán lesbe állnak. Figyelik a tolvaj Niklicseket, amint bujtó, kapzsi, harácsoló gazdájával megközelíti a múzeumot. Magától értetődően a tolvajt elcsípik. Zakariás apó és a gyerekek kihallgatják a tettest. Kisül, hogy az igazi tettes nem Niklicsek, hanem Ferbusz, a minden hájjal megkent kocsmáros, aki a szegény embert idegen honból hazatérvén és lerongyolódva — szolgálatába állította. Az igazságszolgáltatásra már nem kerül sor, mert a kapzsinak, a mások kárán qazdagodónak megég a háza. És a gyerekeknek itt még egyszer alkalmuk nyílik segítő szándékuk. vállalkozó szellemük megmutatására. Ugyanis az égő házban van Niklicsek leánykája, akit a fiúk veszélyes és körülményes úton kiszabadítanak! A Hurrá, fiúk, utána! olvasmányos könyv. Gyermekhősei rejtélyes és veszélyes utakat járnak. A szerző nagy körültekintéssel olyan fiúkat rajzol, akik életrevalók, ügyesek, szellemesek. Ami a mű hibájául róható fel, hogy a meséje eléggé valószínűtlen. Lélektanilag nem indokolt, hogy Niklicsek elszegényedése után is miért áll Ferbusz szolgálatába. A kocsmárosról sem tudjuk, miért harácsoló, miért bujtogató? Ezek homályos pontjai a könyvnek. Nem beszélve arról, hogy ez a könyv ellentétben Askenázy Emberké-jével több helyütt észrevehetően és erőltetetten tendenciózus. Míg Aškenázv valósággal a sorokba rejti nevelőszándékát, addig Rezáč minden pedagógiai tapintatosságot kerülve, mindig és mindenütt kimondja, amit akar. Ezektől a kisebb hibáitól eltekintve, Rezáč könyve Czagány Iván fordításában értékes és hasznos olvasmányt jelent ifjúságunk számára. (M. J.) NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE Katonáink írják LENOCH elvtárs levele Voplakal tiszt rakétavető egységének éleslövészetéről számol be. A csehszlovák „katyusákkal" nagyon jól lőttek a fiúk. Parancsnokuk példamutatása, aki az éleslövészeten kitűnő • eredményt ért el, jó hatással volt rájuk. BAJNÔCZI JÁNOS őrvezető a tartalékos tisztek kiképzéséről küldött beszámolót. „Alakulatunkho/"— írja levelében —

1 tartalékos tisztek jöttek rövid gyakorlatra. Mi, fiatalok felfigyeltünk arra, hogy a gyakorlatozásra érkezett elvtársak milyen jól tornásznak. Különösen Hanuš, Méca és Macura tisztek végzik ügyesen a gyakorlatokat, pedig Hanuš elvtárs például már elmúlt 45 éves". NÉMETH LÁSZLÖ közkatona a politikai iskolázásról ezeket írja: „Az SZKP XX. kongresszusa óta június végéig tanulmányoztuk a kongresszuson elhangzott beszámolókat. Utána átismételtük a tanultakat. A vitára — melyhez kérdéseket Sýkora szakaszparancsnokunk dolgozott ki — gondosan felkészültünk. Főleg a Szovjetunió békepolitikájArôl, a jelenlegi nemzetközi helyzetről s az ötéves tervről vitáztunk. Turján elvtárs a lenini pártnormákról beszélt, míg Binda közkatona a Szovjetunió ötéves tervéről, Vajda István közkatona az atomerő békés felhasználásáról, Schön elvtárs a személyi kultusz káros hatásáról... Kétórás heves vita után befejeztük az SZKP XX. kongresszusán elhangzott beszámolók megvitatását és jelenleg a politikai oktatás keretén belül a CSKP országos konferenciájának anyagát tanulmányozzuk." KRUZSL1AK BÉLA tiszt levelében az aratási munkálatokban nyújtott segítségről számol be: „Egységünk katonái örömmel vesznek részt a brigádokon. Lelkes odaadó munkájukkal segítettek már a szénabetakarításban és nem kis mértékben kiveszik részüket az aratási munkálatokból is. Különösen jó munkát végez Gyermek közkatona munkacsoportja, amely a parancsnoktól és az Egységes Földmúvesszövetkezet vezetőségétől már több esetben dicséretet kapott.Hašek szakaszvezető mint sofőr gyakran reggeltől estig dolgozik az EFSZ-nek. Lelkiismeretes munkát végez ő is és ezenkívül még sok fiatal, mert érdeküknek tartják a katonák is a gabona gyors betakarítását." Az ezred autómühelyében Volimger tiszt egységében a köztársaság minden vidékéről talá.unk fiúkat: gépészeket, kovácsokat, lakatosokat, bádogosokat, villanyszerelőket, forrasztókat. Az autópark közepén az autőműhely kisebb fabódéjának egyik részében fúrók, a fPT másik részében meg agregátok munkájának zaját Fj

cé

ry és Dudás közkatonák leszerelik a motort az alvázról, hogy utána a

z új rámára helyezhessék. hallani. De a műhely körül sincs nyugalom. A gépészek segítenek a gépkocsivezetőknek, akik éjjeli gyakorlatról tértek vissza, együtt javítják az autókat. Mások Pivný tiszt vezetésével javítják a csehszlovák Jippet, a katonai Tudor-kocsit. A Tudor-autót a lefutott kilométerek alapján már generáljavftásba kellene adni, de az autószerelők és a parancsnok gondoskodása eredményeképpen jó állapotban van. A rossz utak csak kis kárt okoztak benne. Meggörbül a rámája. A sérülés jelentéktelen volt, de még ez sem kerülte el az autóműhely parancsnokának figyelmét. Egy időre kivonta az autót a forgalomból, míg sikerült más rámát szerezni. Nem új a ráma, de még jó. A többiről már gondoskodik az alakulat autóműhelyének személyzete, jobban mondva a múszaki biztosítás századának tagjai. Ilyen nagyjából a munka az autőműhelyekben. Forrasztanak, szerelnek. akkumulátorokat töltenek — gondoskodnak a gépjármüvek jó műszaki állapotából. És ezért nem csoda, hogy ide csak a legjobb szakem-' bereket választják ki. Gyurkovics István tiszt. Kulturális életünkből Egységünk tagjai segítettek és közreműködtek az egyik nyári katonai kiképzőtábor műkedvelőinek színielőadásában. Ápolva a hadsereg és a polgári lakosság közti szoros kapcsolatokat, több hónapja készültek J. K. Tyl: ..Švanda a dudás" című színművének e'őadására. Esténként szabad idejükben próbáltak, és más téren is segítségükre voltak a rendezőknek. A vasárnap bemutatott darab nagy sikert aratott a kiképzőtábor lakói körében. A szereplők közül ki kell emelnünk Grus igazgatótanító játékát, mely a műkedvelő tehetségre és színpadi .jártasságára vall. A közreműködő katonák közül dicséretreméltó Oberhanen, Michálek és más elvtársak, valamint egysé-: günk zenekarának szereplése. * * * . A minap vendégeink voltak: a prágai Hadseregctthon művészei, akik a nyári kiképzőtáborban harmonika-, ének- és táncszámokkal, valamint artista mutatványokkal szórakoztatták katonáinkat. Derűt keltett a kaJ tonák körében az egyik művész egy kiszolgált katona szerepében, aki a hadseregben még gyakran előforduló, „jampi"-kat tette nevetségessé. Nagy sikere volt az Irán—Carossi akrobata-táncművészpárnak is. Az esztrádest sikere kiváltotta a katonák nagyfokú megelégedettségét. Lőrincz László, őrvezető katonával nem láncolok // // H árman ültünk egy . kerek asztalka mellett. Két katona és egy ismerős fiatalember. Civil társunk a katonaélet után érdeklődött, mert ősszel bevonul ő is. A többi asztalok körül jókedvűen mulatnak fiatalok, öregek, civilek és katonák. Felharsant a zene. Az asztaloktól, mintha gombnyomásra történne, egyszerre álltak fel táncolni az ifjak. Két jól megtermett katona a szomszéd asztalhoz igyekezett, ahol két fiatal hölgy ült. Illedelmesen meghajoltak és elhangzott a: Szabad kélném? A barna hölgy felállt és elindult a parkett felé. Ám a szőke fanyar képpel sziszegte, szinte a foga között: „Katonával nem táncolok''. Katona barátom, mintha forró vízzel öntötték volna le, olyan piros lett. Hogy bensőjében mit érzett, nem tudom. Kellemetlen helyzet, az biztos. Barátom megfordult s visszaült az asztalhoz. Kiitta pohár borát, magához intette a pincért, fizetett és elment. Hogy hol állt meg, nem tudom. Lehet, hogy egy közeli vendéglőben, ahol pár pohár rummal nyugtatta meg magát. S aztán? S aztán kilépett az utcára, ahol a járókelők kitértek előle, mert lábai bizonytalanul vitték előre. Akik pedig látták, nem hagyták megjegyzés nélkül. Természetes, hogy a megjegyzések a katonák nevelése felé irányultak. Az asztal mellett ülö bajtársamra néztem, aki szintén figyelte az esetet. Civil ismerősünk pedig már felemelkedett s kissé büszkén mondta: „No, mit szóltok hozzá, nekem nem mond nemet?" Válaszunkat nem várta meg. Az asztalhoz lépett s meg sem hajolt, inkább fölényes mosollyal intett a hölgynek, aki nyomban fölemelkedett s már táncoltak is. C zünetben az ismerős visszajött az asztalhoz. Cigarettára gyújtott s megjegyezte: „Barátom, micsoda klassz nő!" — Régen ismered? — Most látom először. A szőke hölgy utána nézett s rövid ideig minket is szemügyre vett. Remélem, jól az eszébe vésődött arckifejezésem, mert a következő szünetben már nem tért vissza asztalunkhoz. Amikor poharáért hozzánk lépett, halkan megjegyezte, hogy a nő is magyar. T\/Tegragadom ezt az alkalmat, s pár sorban szólok önhöz, „kedves" kislány, s nemcsak Önhöz, de mindazokhoz, akik e sorokban magukra ismernek. Nem tudom, mi okból mondott le a katonának. Azonban a látottakból tiszta képet alkottam magamnak. Sajnos, Ön a katonában, aki örségen áll, amikor Ön mulatni megy, nem látott mulatni vágyó fiatalt. Fanyar képet vágott, amikor az egyenruhás fiatalember meghajlott Ön előtt. S egy táncra nem méltatta. Tudja-e, hogy milyen mélyen sértette meg azt a fiatalembert ? Nem hiszem, mert akkor egy táncra hajlandó lett volna. Ön talán nem sejti, hogy katonáink az első perctől nemcsak becsületes katonai gyakorlaton, hanem kettő ne-. velésen mennek keresztül? Ön ezek szerint azt sem tudja, hogy építeni sokkal nehezebb, mint rombolni. Amit parancsnokaink verejtékes munkával fölépítenek, Ön és az Önhöz hasonlók pillanatok alatt lerombolják. Nem mindenki heveri ki egyformán a rajta esett sérelmeket. De most még valamit szeretnék Önnek megemlíteni. J^emélem, hogy Ön is meg fog változni, s egyszer boldog anya lesz Önből is. Lehet, hogy éppen ennél az asztalnál tölt majd egy kedves estét az első szabadságon lévő fiával, akit mint szemefényét szeret majd. Megszólal a zene, az Ön fia a szomszéd asztál mellett meghajlik egy csinos kislány előtt, hogy táncra kérje. A fia, mondjuk, igazán szép, derék ember. Ön mosolyogva néz utána s várja, hogyan lejti majd a táncot, de ekkor valami történik. A kislány az ismert szavakkal visszautasítja a fiát. Az Ön fiát. Hát ez lehetetlen! Most lesüti a szemét, eszébe jut az egykori katona. Szégyenli a dolgot, de már késő. Fia pirulva tér xňssza Önhöz, s mát indul is ki a teremből. Ön szótlanul követi s talán ölni tudna haragjában. Fülében pedig mint a klgyósziszegés hangzik: .JCatonával nem táncolok." Érzi, milyen fájdalmat szerzett az Ön előtt emberségesen meghajló katonának. Hoiod Béla, közkatona 0 J_SZÖ 1956.