Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-01 / 61. szám, csütörtök

Megértésre talált felhívás Számos építkezésen közel egy hóna­pig szünetelt a munka. Így a február 'hónapra előirányzott terveket nem si­került teljesíteni. A februári lemara­dás veszélyezteti az első negyedévi terv teljesítését. Hogy e lemaradásokat behozzák, » Megbízottak Testülete és" a Szlovák Szakszervezeti Tanács felhívással for­dult Szlovákia dolgozóihoz. A felhívás többek között ezeket mondja: „Szervezzetek második és harmadik műszakot, használjátok fel a szomba­tokat és vasárnapoiatt az elmarad; munka behozására és teremtsétek meg a szükséges előfeltételeket az ipari üzemek, lakások, iskolák, mezőgazda­sági épületek, egészségügyi és egyéb berendezések építési tervének továbŕ.; egyenletes teljesítésére." Vezető szerveink szavai az építkezé­sek dolgozóinál megértésre találtak Alig hangzott e! a felhívás, a dolgozók összejöttek és gyűléseken beszélték meg, hogy mit tehetnek a lemaradások behozására Gyűlést tartottak a komáromi 2. számú lakótelep építkezésén is s a részvevők úgy döntöttek, hogy a 'le­maradásokat behozhatják, de ehhez c nap minden óráját ki kell használni. Ennek érdekében máris több egyéni es kollektív kötelezettségvállalást tettek A 44 lakásegység részlegén például ü dolgozók vállalták hogy a lemaradá­sok behozására a rendes munkaidőn kívül március végéig 3000 munkaór.it dolgoznak le. Az óvoda építésén dol­gozók 1500, a 150 lakásegység építésen dolgozók pedig '2000 munkaóra ledol­gozását vállalták március végéig a rendes munkaidőn kívül Elhatározták azt is, hogy dolgoznak vasárnapokon és a munkát, amint lehetővé válik, két esetleg három műszakra szervezik meg. — Munkahelyeinket — mondott3 Mindzsora András építésvezető — 60­70 cm, helyenként méq annéí is vasta­gabb hótakaró fedi Ezért jelenleg a hóeltakaritást végezzük Ahogy ezzel készen leszünk, nyomban az építkezés­hez kezdünk Is mindent megteszünk hogv a lemaradásokat behozzuk Pod horný János építőmester ezeket mondotta: — Nagy a lemaradásunk, de nem olyan, hogy ezt az elkövetkező hetek­ben ne hozhatnók be. Közös erővel minden legyőzhető. Közös erővel fo­gunk mi is a munkához és a munká­sok, műszakiak és mi mesterek min­dent megteszünk, hogy a munka ren­des kerévágásban menjen és a terve­ket teljesíthessük. A felhívás a minél több munkaóra ledolgozására szólítja fel az építkezé­sek dolgozóit és ezi hangoztatják h komáromi 2-es számú lakótelep veze­tői is. Amikor azonban a több munka­óra ledolgozása érdekében szóltak hangsúlyozták, hogy a vezetőség biz­tosítsa a zavartalan anyagellátást A dolgozók erre vártak a legjobban mert amint mondtak „A nap minden óra ját csak úgy használhatjuk ki és csak úqv dolgozhatunk zavartalanul ha minden anyag időben rendelkezésünkre áll." Ezt megerősítette Konyicsek Rudolf elvtárs és kiegészítésül még ezek? t mondta — Az anyaghiányt s raktárok rend­behozásával és más intézkedésekkel leküzdjük Most arra lesz szükség hogy a meglévő anyagokkal minden munkahely a leggazdaságosabban bán­jon. Komárom után a dunaszerdahelyi 2? 'lakásegység építkezésére látogattunk el. A helyzet itt is hasonló a komáro­mi építkezéshez A munka itt is közel egy hónapig szünetelt. A Megbízottak Testületének és a Szlovák Szakszervezeti tanácsnak Szlo­vákia dolgozóihoz intézett felhívását itt is megértéssel fogadták. Mivel még nem tudják, hogy a munkát mikor kezdhetik meg teljes ütemmel kötele­zettségvállalásokat a 2, vagy 3 mű­szak hővezetésére nem tettek, de azt elhatározták, nogy szombat és vasár­nap egész nap dolgoznak Mészáros Gyula elviars. az építkezés vezetője, terveikről így nyilatkozik: — Januárban előirányzatainkat 102 százalékra teljesítettük Februárban nagyon lemaradtunk ez azonban nem jelenti azt, hogy a mulasztottakat nem pótolhatjuk Szombaton 5 óra helyett máris egész nap dolgozunk és ha lehe­tőség nyílik, bevezetjük a második műszakot is. Ogy tervezzük, hogy a munkások és műszakiak közös erőfe­szítésével és a jó munkabeosztással februári elmaradásunkat március vé­gére vagy áprilisra behozzuk s elő­irányzatainkat ismét egyenletesen tel­jesítjük. (b) Egy új műanyag A természetes kaucsuk főforrása a Heve a Braziiiensis l'a nedve. Kisebb-nagyobb mennyiségben szá­mos más növény nedve tartalmaz még kaucsukot, amelyek közű! ki keli emelni a Szovjetunióban meghonosított és igen nagy mennyiségben termelt jó Az út javítók jelentik: „AZ UTAK JÁRHATÓK 4' A nyitra: utkaparók alaposan fel­készültek a télre. 48 teherautóval vég­zik az utak behrnvését Egy kocsival egy óra alatt 10 km hosszú útvonalat behintenek Az összes kocsikkal négy órán belül biztosítják, hogy a kerület­tien mindon út. járható Ütkaparóinknak nagyon sokat segí­tenek a gépek. A vasekék, gráderek, hóturbi.iák és más gépek megszüntetik a zavarokpt. Igeri jól szervezték meg d készenléti szolgálatot, s éjjel nappal eberen örködnek az útvonalak járha­tósága felett. Igen jó a műszakiakkal való együttműködés is. Ha valanru aka­dály adódik az útvonalakon, abban a tására faekéket használnak, s ennél jelentős segítséget nyújtanak az EFSZ­ek és GTÁ-k járművei. Más jármüve­ket is biztosítanak szerződésileg, fő­leg az építkezésekről, melyeket zavar esetén felhasználnak. A nehéz gráde­rek és autógráderek az útvonalaknak eke uián való megtisztítására, továbbá az 50 cm magasságú hóréteg eltakarí­tására szolgálnak. Ütkaparóink jó munkaszervezésének következtében ebben az évben még nem fordult elő komolyabb zavar, mert le tudták küzdeni az összes nehéz­ségeket. Ezért nem fordult elő semmi zavar közlekedésünkben. Az utvonalak pillanatban jelentést tesznek erről a la'jelenlegi kedvezőUen Időben js jár­Csehszlovák Állami Utak gépesítő üze­mének. A műszakiak közvetlen tele­fonösszeköttetésben állanak az üze­mekkel. A 10 cm-es hóréteg eltávolí­hatók, s ezt útkaparóink alapos felké­szültségének és szervezettségének köszönhetjük. Ilia Markó minőségű kokszagízt. A fák kérgét 1/3 kórívben lejtősen bevágják és a bevágás alatt összegyűjtik a kifolyt nedvet, a iatexet. Az így nyert nedv a levegőn megkeményedik. A nyers kaucsukba kevert kén meny­nyiségétö] függ a kaucsuk szakítősi szilárdsága Ha a kéntartalmat növel­jük. a rugalmas, lágy kaucsuk tulaj­donsága; fokozatosan eltűnik és 25— •10% kéntartalomnál már kemény anyag, az ún. ebonit keletkezik. A Szlovák Tudományos Akadémia kollektívája dr. Galvánek vezetésével kidolgozta egy új kaucsukanyag gyár­tási módiát. Keménvgumi keverékéből őrléssé* minőségileg jobb ebonitpori' állítottuk elő. mint az Angliából és Franciaországból behozott porok. Ezt újfajta gyártási módszerrel állították elő. amelynél az adalékok mennyisége játssza a főszerepet. Az így előállított új anyagnak 15%-kal nagyobb a szakí­tási szilárdsága, hajlíthatós&ga 20%­kal növekedett és ütközési szilárdsága •s jobb. Az ebonitpor újfajta gyártásá­nál jelentékeny devízamegtakarltást értek el. A termék előállítása olcsóbb lett. mivel olyan anyagokat alkalmaz­nak, melyek részint belföldi eredetűek, részint a Szovjetunióból és a népi de­mokratikus államokból gyorsan és bármikor beszerezhetők. p\ r Galvánek kollektívája szerint ^ az előállított ebonitpT főleg a finommechanikai alkatrészek készíté sénél ún. ventillátor-szárnylapok, író­és szátnológépvázak. irodai gépeknél a papírt befogó hengerek gyártásánál, villamos-szigetelő anyagoknál tekercs­tartók, foglalatok, körtekapcsolók, vasalószigetelések, rádiócsőfejek, for­gatógombok, rácsok, antennaszigetelők, kondenzátordobozok, telefonkészülék­ház, billentyűk készítésénél vált be. A hangszergyártásnál az ebonitnort hid­raulikus nyomású sajtológépekkel az előírt formára préselik és tárogatókat, furulyákat és más fúvóshangszert is készítenek belőle, amihez azelőtt ében­fát és körtefát alkalmaztak A tapasz­talatok azt mutatják, hogy az ebonit­porból készült hangszereknek jobb a hangzásuk, mint az ében- vagy körte fából készült hangszereké. H. r. oooooooooootxxxxxxxxxxxxxxxxxx^^ Sen!< föidjen Azt mondják, senki földjén járok. Furcsugy-e? ' Senki földjén járni és belptúrni a szürke hótakaróba. A rö­göket vallatni Vigtelkén. A kőbánya­üzemtől kőhajításnyira Hogy valóban senb jóldje-e ez, azt majd meglátjuk Szabadjon előbb elmondanom, hogy az ártatlan földecskéi ide-oda dobálják Volt már a szövetkezeté és ezt senki se bánta. SenRi se, az üzemvezető Zemen Józsefet kivéve Mert ö saj­nálta. Régi ura a földnek, ízért saj nálta. -4 rimamurányi társaság idején éppúgy számolt vele. mint manapság. Hozzászokott hát, megszerette hát. A föld legalább annyira foglalkoztatja mint az üzem, a termelés Mert mire képes réttel, mindennel együtt ez a két hektár? Istállót ragasztani a kas­télyhoz. Az istállóba tehénkét vará­zsolni. A tehénke hasznából éldegélni, stb. Amilyen bánatot okozott neki a szövetkezet megalakulásával a föld elvesztése, ugyanolyan örömet a visz­szanyerése. Két éve ugyanis a szövetkezet fel­bomlott. Kis ideig gazdátlanul hevert a bányaföld És jaj, mi történt ? A te­lepi munkások, a bánya dolgozói haj­meresztő dolgokról suttogtak. Jó len­ne a földet felosztani. Többnek jutna belőle valamire való kertecske. Zemen József felszántatta a földet. Minek marakodnának rajta a bányászok Nem volt azoknak földjük soha. Most sincs. Csak olyan, hogy a madár is átlépi. És birtokába vette újból a bá­nyaföld nagy részét. Annyira belete­metkezett a korszerű gazdálkodásba, hogy se látott, se hallott. Nem hal­lotta meg, hogy tizenegy ár földterii let után kőtelező a beadás Mert ő nem gazda. Üzemvezető Száz bányász nevelője, irányítója. Nem vonatkozik rá se törvény, se rendelet. Különben, Vigtelkén a madár se jár. Hallgatni tehát semmi, beadást nem teljesítem meg arany! Az üzemvezetőnek eltitkolt földje van ! És ki dolgozza? Ö maga talán? Vagy felesége, a nagyságos asszony'' Jaj, gyenge elméjű emberek. Hát miért jnr az üzembe száz ember, és Riport a rozsnyói járásból CSENDÉLET VÍGTELKÉN miért vagyok én üzemvezető ? Csak intek, csak egy mozdulatot teszek és sztliceiek, vagy szalóctak kaszálják a rétem, hordják a sarjúm Munkaidő alatt, meg munkaidő után Siktára ka­szálnak, siktára hordanak Mert nem mindegy a bányásznak, hogy az üzem­ben dolgozik-e. vagy a földecskén? A pénzt megkapja, aznap a normát ts teljesíti. Erről gondoskodik az üzem­vezető, aki teljesítményt felmérő bá­nyamester is egy személyben. Azt .senki se mondhatja, hogy a földet purlagon hagyom. A beadás? Szegény vagyok Ezerhatszáz koroná­ból nyomorogna az üzemvezető? Élni kell Azért adott az isten az embernek észt, hogy éljen vele. Itt állok, járok a senki földjén. Ke­serűségemben majdnem sírva faka­dok Csak én tudom, hogy senki föld­jén járok, a pelsöci helyi nemzeti bi­zottság nem tud róla. Ott van a föld­nyilvántartási könyvben a kimutatás, de a helyi nemzeti bizottság nem tud róla! Istállómester és fe ö Beljebb nyomulok a titokzatos biro­dalomba. A dermesztő fogvacogtató télben hunyorog rám a kastély. Szelí­den simul hozzá az istálló. Benne te­hén és borjú szénáz. Kéremszépen, ennek az istállónak, meg a benne szé­názó jószágnak története van. Hosz szú évekig Cselényi János bányász nyitogatott be ide. Mindig reggel. Míg Zenien üzemvezető az igazak álmát aludta Megtisztította a jószágot, le­szedte a trágyát, almozott, itatott, az­tán ment a bányába. A felesége vál­totta fel. A tizenhárom éves korától másokra dolgozó felesége. Senki se mondhatja, hogy az üzemvezető in­gyen kívánta tőle a munkát. Elhasz­nált rongydarabokat kapott az ember, és egy liter tejet az asszony. Békes­ségben éldegéltek. Egészen addig, míg az asszony ablakot fényesíteni, mosni bírt a nagyságos asszonynak De az asszony kórházba került, kidőlt, s izóta a viszony megromlott közöttük. Más váltotta fel Cselényi helyét. Hiá­ba, jók voltak, míg jók voltak. Csele­nyi se volt rossz ember. Még vasár­napját is feláldozta az üzemvezető­nek, járt fát szedni az erdőre. De ka­szált is neki, meg ami jött, mindent csinált. Nagy kedve nem volt hozzá. De ha Zemen hívta, ment. Ő az üzem­vezető, Cselényi csak bányász. Ze­mentöl függ, milyen helyre osztja majd be a bányában. Értik, ugyebár? Az üzemvezető Zemen se rossz em­ber. Hogy tavaly decemberben Am­brus mellé állította Cselényit, aki fát fuvarozott neki az erdőről? Oda állí­totta. Nem fizetett 6 rá. Siktára ment az is. Az üzemnek van pénze. Két ember száz között meg se kottyan. Élni kell. Szegény az üzemvezető. És nemcsak ó járt munkaidő alatt fát összeszedni, Gyömbér, Majoros, Susá­nyí és Sebő Miklós is járt. Oszt mi van abban? Annyi az, mintha bányá­ban dolgoztak volna ... Dióverő tél Hihetetlen. Ilyenkor, télidőben dió­verésről beszélni. A vigtelki telepet járva úgy tűnt, mintha az emberek ellenségei lennének mindennemű dió­verésnek. Pedig a Hutmannak igaza van. * dió nem maradhat a fán. A nemzetgazdaság kára lenne, ha a fán maradna. Zemen int megint, vagy egy kézmozdulatot tesz és Közlik Lajos, Orel Béla és Petrenka Laci otthagyják a siktát. Mennek diótverni az üzem­vezetőnek. Igen ám, de fára kell mászni. Az pedig idős embernek ne­héz. Nem mozdulnak, a fa alatt této­váznak és a nagyságos asszony ott terem. — Minek jöttek, ha élhetetlenek. Az uram küldi magukat, és a fára én másszak fel? Pedig a dió köny­nyebb, mint a kő. Oszt ezzel köszö­nik meg. Felmennek. Verik. Futdr Ki más, ha nem Petrenka Laci. Fia­tal házas, jólábú, ügyes gyerek. Fog­ja a kosarakba ayömöszőlt gyümöl­csöt és indul vele. A nagyságos asz­szony parancsára. Megjárja Tornai­ját, Rozsnyót, jó a friss gyümölcs illetékeseknek, rokonoknak, ő a benn­fentes Zetnenéknél. Ö a titoktartó, a lakat. Persze Pelsöcre is lejárogat. Daráltatni. Az üzemvezetőnek tehe­ne, disznaja van. Mindig munkaidő alatt megy, így a legjobb. Igy nem tartoznak egymásnak. Az állam kifi­zeti neki a le nem dolgozott siktát, köszöni, s az üzemvezető viszonoz­za Igen, de Petrenka Laci elhibázza a dolgot. A vonatban, meg tudja az isten hol, eliar a szája, hogy mit művel ő. Fülébe jut a nagyságos asszonynak és mint megbízhatatlan bányászt, felmentik funkciójából. Szegény Laci! De megjárta! Méhes Az egész tákolmány élettelen. Tél van. Nem röpködnek a méhek. In­kább a gondolatok röpködnek a mé­hek körül. Mert kérem az üzemve­zető szegény ember a népi demokrá­ciában, méhész is kell, méhes is kell. És a méhész nem pottyan le cz ég­ből. Tavaly ősszel hozzá kellett fog­ni. Hol vagy Orel Béla, Őrlik Lajos. Cselényi János, Sebő Béni. Fiacskáim Én édes gyermekeim. Gyertek csak elő. Nem otthonról jönnek, a siktá­ból jönnek, a munkát hagyják ott. mert a méhes fontos. ontosabb a tervteljesítésnél. Hetekig csinálják a házikót, mert ha az üzemvezetőnek van esze, nekik is van. Miért ne ko­pácsolnának rajta hetekig. A sikta­pénzt úgyis megkapják. Ők nem fi­zetnek rá. De Zemen, illetve a tel­jesítményt felmérő bányamester sem fizet rá. Még ráadást is osztogat az emberségből: Köszönömöt. És meg­teszik, mindent megtesznek neki Mert Zemen üzemvezető a felszaba­dulás óta is két nagy csoportba oszt­ja a bányászokat. Jó embereire és rosszakaróira. Ez utóbbiak közé so­rolja azokat, akik neki nem szíve­sen dolgoznak. Az üzem Tavaly a tervteljesítés körül min­dig baj volt. Pedig a csillék zörög­tek, a fúrók dolgoztak, a kotoró sem pihent. Mégis, egy-két ujjon meg­számolható, hányszor teljesítették a tervet. Az irodában beszélgetek Zemennel, s kérdezem, mi a helyzet a bányá­ban ? Semmi különös nincsen — mondja Abszmcia nincs, a munkafe­gyelem jó, a munkához való viszony is jó. Ahogyan ez bevett szokás. Ahogyan a gramofonlemezre is fel­veszik. Persze Silling, az üzemi ta­nács elnöke, Váradi párttitkár és az üzemi pártszervezet minden tagja is azt mondja, amit az üzemvezető. Sót, miután rátérek a fentebb említett esetekre, rávágják, hogy koholmány, ebből egy szó, annyi se igaz. És Sil­ling is, Váradi is igy meg úgyozik, hogy az üzemvezető jó ember, derék ember, tekintélynek örvendő ember. Ezt példával is igazolják. Ha Zemen hivatalosan egy napra elutazik, mind­járt felüti fejét a fejetlenség, nincs munkafegyelem, igyekezet. Hanem ha visszatér, egy munkkanás se kérem. Csak ránéz, összehúzza a szemöldö­két és a kezével int. Érti az elvtárs? Ertem, hogy az üzemben baj van a tervteljesítéssel. Értem, hogy a pártszervezetnek csak a bélyegfelra­gasztásban merül ki minden ereje. Zemen ott a munkafegyelem, igye­kezet, minden! Senki földjén állok, eltitkolt föl­dön járok, magam sem tudom, hogy kerültem ide. Amit felsoroltam, ap­róságok, kicsiségek. Az üzemvezető szegény ember. Össze-vissza ezer­hatszáz korona a fizetése, élni kell. És az üzemvezető él. Siktapénzen, munkáskézen. Bizony mondom, ezt a csendéletet nem háborgatja még a madarak reb­benése sem. Mács József. OJ SZO 1956. március 1. w >

Next

/
Oldalképek
Tartalom