Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-12 / 193. szám, péntek

UJSZO / 1955. augusztus 12. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság parlamenti küldöttsége elutazott Leningrádból Leningrád, augusztus 10. (TASZSZ). Augusztus 10-én Leningrádból Kievbe repült a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság parlamenti küldöttsége. A leningrádi repülőtéren N. I. Szmirnov, a Leningrádi Városi Szovjet Végrehajtó Bizottságának elnöke búcsúztatta a jugoszláv parlamenti küldöttséget, szerencsés utat kívánt nekik további szovjetunióbeli utazásuk folyamán és kérte őket, hogy tolmácsolják Leningrád lakosai baráti üdvözleteit a jugoszláv népnek. Vladimír Bakarics, a jugoszláv küldöttség vezetője szívélyes köszönetet mondott a leningrádi dolgozóknak a meleg fogadtatásért és vendégszeretetért. (Oizennégy nap a ^Szovjetunióban Dél-koreai provokáció a semleges államok felügyeleti bizottsága ellen Prága, augusztus 10. (CTK). Amint a szöuli sajtóügynökségek jelentik, kedden, augusztus 9-én a liszinmanista bandák újabb provokációkat követtek el a semleges államok felügyeleti bizottságának tagjai ellen Koreában. A provokatőrök ismét megkísérelték, hogy Puszanban és Jomiu-szigetén, a felügyeleti csoport székhelyén behatoljanak a bizottság tagjainak lakásaiba. Űjabb összetűzésekre került sor a provokátorod és a bizottság lakhelyei körül őrséget teljesítő járőrök között. Mindkét oldalon sebesülésék történtek. Provokációkra került sor Kunszanban, Teguban és Kannunban is. Augusztus 10-én mintegy 600 főnyi liszinmanista provokatőrcsoport megkísérelte, hogy behatoljon az íncson melletti Jomiu-szigetre. A sziget őrzőivel összetűzésekre került sor. A brit sajtó jelentős figyelmet szentel a koreai helyzetnek. A lapok elitélik a liszinmani klikk arcátlan provokációit, amelyekkel megzavarják a négy nagyhatalom kormányfői genfi "értekezlete után kialakult légkört. A dél-vietnami kormány elutasította a tanácskozó megbeszélések megtartását Prága, augusztus 10. (CTK). A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint a dél-vietnami kormány augusztus 10-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben elutasítja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az általános választásokról megtartandó tanácskozó értekezlet megrendezésére tett javaslatát. A dél-vietnami kormány nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy „semmilyen téren sem kötik a genfi egyezmények." Bosznia—Hercegovina kulturális fejlődése Belgrád, augusztus 10. (TASZSZ). A „Borba" című lap augusztus 8-án cikket közöl Bosznia-Hercegovina kulturális sikereiről. A cikk rámutat, hogy a háború befejezése után BoszniaHercegovinában csak néhány kulturális intézmény volt. A lakosság többsége nem tudott sem írni, sem olvasni. 1945-ben a köztársaságban csak 258 könyvtár működött; 1954-ben a könyvtárak száma 401-re emelkedett. Ezenkívül könyvtárak állanak a lakosok rendelkezésére valamennyi iskolában és nagy vállalatban. A felszabadítás után a köztársaságban csupán egy színház működött! Ma 5 hivatásos és 7 műkedvelő színház szórakoztatja a közönséget. Bosznia és Hercegovina területén ma 263 kulturális és népnevelő társulat, és népi művészi együttes működik, amelyeknek összesen több, mint 20 ezer tagjuk van. Bosznia és Hercegovina nagy sikereket ért el a művelődés terén. Az első háború utáni iskolaévben csak 577 iskola működött 82 700 tanulóval. Az 1954—1955 iskolaévben már 2234 iskola létezett, amelyekben 262 000 gyermek tanult- Ezen iskolák fenntartására az utolsó 3 év folyamán 2 383 000 000 dinárt fordítottak. A köztársaságban számos tanítóképző-intézet működik. Szarajevóban hétfakultásos egyetemen és 3 felső pedagógiai iskolában több mint 5000 hallgató folytatja tanulnvinj'Sff. T?gy egész nap, reggeltől estig Í J a kiállítás szebbnél szebb pavilonjait néztük meq. Tegnap délelőtt csoportosan jártunk a pavilonokban, de úgy estefelé (csak vezetőnk, Hojc elvtárs, ne olvassa ezeket a sorokat, mert talán utólag kapok tőle e.qy kis fejmosást a „fegyelemsértésért") annyira lekötötték figyelmünket a gépesítési pavilon modern gépei, hogy azután hogyan, hoqyan se, a zateci traktorállomás agronómusával, Lukes elvtárssal ott felejtettük magunkat, míg a csoport többi tagjai egyéb pavilonok megtekintését vették célba. Ma is úgy qondoltuk, s úqy beszéltük meq LukesSal, hoqy ha lehetséqes lesz. kettesben meqyünk meqnézni a kiállítás szépségeit. Az eqyik ikhenö után meqhúzom Lukes elvtárs könyökét, rávillantok, minteqv jelezve, hoqy várjon. Miután a többiek elmentek, mi is útnak indultunk. Naqy ez a kiállítás és bizony úqy, ahogy mondani szokás, akkor jó a lakodalom, ha három éjjel, három nap húzza a ciqány és éjjelnappal ropják a fiatalok a csárdást, én meq azt mondanám, hoqy ha ezt a kiállítást tüzetesen akarnók nézni, nem eqy hét, hanem eqy hónap is kevés lenne rá. De hiszen eqy hétben is van hét nap és sok mindent láthatsz, tapasztalhatsz, persze ha okosan osztod be a nap minden percét. Az elsőnapi délutáni sétánk tanulságai azt suqállták. hoav; ha nem meoviink a -csoporttal, hanem a kezünkben a kiállítás térképével mi választjuk mea az eoves pavilonokat. hát többet láthatunk, (én leqálábbis íav qondolt.am, de este, amikor autóbuszunknál eqyesek a napi élményeiket mesélték, hát úqy vettem észre, hoqy azoknak is iqen aazdoq élménysorozattal szoporodott a jegyzetfüzetük. ) No. mi méqis úqy döntöttünk Lukessál, hoqy ma is követjük a teqnapi példát. „Feqyelemsértés" ide. „feqyelemsértés" oda, mindjárt reaqel kifoqtunk eay jó kínálkozó alkalmat és elindultunk a naqy útra. Este az autóbusznál azonban örömmel vettük tudomásul, hoqy nem követtünk el különösebb feqy elemsértést, mert csak az első nap jártunk csoportokban,' a következő nap mindenki kedve szerint sétálgathatott a kiállítás leqkülönbözőbb helyein. P

ersze, ahoqy elindultunk, nem eqy szer elmondtuk eqymásnák: méqis csak jó lenne eqy tolmács. Iqaz. ami igaz, könnyebben meqértettük volna a dolqokat. de bíztunk csekély orosz tudásunkban és a leqrosszabb esetben kevesebbet beszélünk majd, kevesebbet kérdezünk, inkább figyelmesen hallqatjuk a pavilonok ismertetőinek magyarázatát, s azt meg — egy pár előttünk ismeretlen szó hivételével — többékevésbé úgyis megértjük. Azzal is vigasztaltuk, magunkat, hogy az orosz nyelv sokban hasonlít a cseh nyelvhez, íqy hát nekiváqtunk a kiállítás főteréről a sok-sok szépséqnek. De hova menjünk, melyik köztársasáq pavilonját nézzük meq, hisz egytől-egyig olyan lenyűgöző, hoqy leqszívesebben eqy nap alatt szeretnénk megnézni mind a kétszázat. No, de mindenki megértheti, hoqy ez lehetetlenség. Meakezdödött a találgatás, menjünk a Kirqiz Köztársaság pavilonjába. hisz már a külseje is naqyon leköti az ember érdeklődését, menjünk a gépesítési pavilonba újra, — mondja ő. De hisz azt már láttuk, — állapítom meq, — és van itt vrtéq sok-sok szép érdekes látvány. Lukét; azt ajánlja, menjünk a Tatár Köztársasáq pavilonjába. De én kitartok a kirgiz mellett. S mivel nem vagyunk már afféle veszekedős gyerekek, HATODIK NAP úqy döntöttünk, hoqy meqnézzük az egyiket és utána a másikat. A kirgiz pavilon előcsarnokában állunk. Majd amint továbbmegyünk, szemembe ötlik a sok báránybőr bunda, eqyéb szőrmék, prémek, aztán a különféle termények, qyümölcsök, piros almák, körték kacsinqatnak rám az üveq möqül. Eqy pillanatra meqállunk a bejárat mellett lévő táblák előtt, melyek általános áttekintést adnák a pavilon berendezéséről, s a Kirqiz Köztársasáq mezőqazdasáqánák fejlődéséről. Mivel tolmácsunk nincs, iqvekszünk az írott betűk seqítséqével meqismerni Kirqizia életét, mezőqazdasáqát. Észre sem vettük, s eqy fiatál kirqiz fiú termett mellettünk, kis pálcával a kezében (minden pavilonban a helyiséq nagysága és a kiállítás anvaqa szerint vannak ilyen vezetők, dkik készséqesen megismertetnek mindent a lát.oqatóval), de mi úqy tettünk, s olyanformán foroatunk jobbra-balra, hoqy szembe ne kerüljünk vele, mert bennünk lappanqott az a tudat, hoqy hoqyan beszéljünk majd vele. Iqaz, meaértjük az orosz szót, de hoqyan értsük meq a kirgizek nvhiét. Iqy aztán szorgalmasan to'- 'hh jegyzeteltünk. IKTéhány jellemző adat a Kir_/ V giz Szovjet Szocialista Köztársasáq pavilonjából. A qrafikonok szemléltetően mutatják. mily sikeresen fejlődik Kirqiziában az állattenyésztés, a köztársaság mezőaazdasánának fő áqa. A kolhozokban és szovhozókban mintegy 800 ezer szarvasmarhát, több mint 4 és félmillió juhot, és többszázezer lovat tenyésztenek. A Frunze kerület Keminszki körzetének Iljics szovhoza naqy sikereket ért el a tenyészállat-nevelésben és a tartós takarmánybázis megteremtésében. 1954-ben a 300 fejőstehenük évi tejhozama egyenként 5073 kilogramm volt. A szovjet mezőgazdaság élenjáró mesterei közé tartozik a szocialista munka kétszeres hőse. az Os kerület Molotov-kolhozának brigádvezetöje. Brigádja 1954-ben 60 hektár területen átlagosan 57 és fél mázsás hektárhozamot ért el avapotból. Természetesen a pótiutalmg.zás elvei szerint a briqád a terv túlteljesítéséért 173 ezer rubel prémiumot kapott. A brigád 3450 mázsa elsőrendű váloqatott nyersqyapotot adott az államnak. A kiállítási pavilon terményei között bemutatják méq a rizs, a kenaf, a délikender és a dohány termelésének élenjáró módszereit. De nemcsak a gyapjú és egyéb különleges déli növények termesztésében érnek el nagy sikereket. A búza, kukorica, sőt árpatermelésben sem állnak az utolsó helyen. Eqy általuk nemesített biízafajtá-. ból például hektáronként 45 mázsás termést is elértek. Kukoricából sem ritkasáq számba menő morzsolt állapotban a 80—84 mázsás hektárhozam. Árpatermésük az ország különböző vidékein váltakozó. Néhol gyengébb, néhol erősebb. Vannak vidékek, ahol a múlt esztendőben 34 mázsás árpatermést takarították be hektáronként. Kirgiziában az SZKP határozata értelmében igen nagy gondot fordítanak a szűzföldek megművelésére. A múlt évben a szűzföldeken átlaa 22 mázsás hektárhozamot értek el. Szép eredményeket mutatnak fel a burgonyatermelésben is. Náluk a 450 mázsás hektáronkénti burgonyatermés nem is újdonság. És hogy mennyire nem újdonság, azt bizonyítják a kiállításon elhelyezett különféle burqo-nvafajták. Eqy szem krumpli például meqhaladja az 1 kilogrammot is, de általában leginkább 800—900 grammosak. Hej, gondolják most bizonyára a mi háziasszonyaink, de jó volna, ha nálunk is ilyen nagy krumplikat árulnának a piacon, mert ugyebár sokkal kevesebb időtsvesz igénybe egy ilyen kilós krumpli megtisztítása, mint amikor 10—12 apróval keÜ bajlódni. Tj eljegyeztünk jó pár napra J_ váló adatot. Továbbmes gyünk a terem belsejébe. Óvatosan, nehogy az annyira készséges vezető észrevegye. De most az egyszer nem menekülhetünk. A mi kirgiz barátunk észrevett ám, amint egy nagy kitömött bárány előtt vitatkozunk. Szerettük volna tudni, milyen nehéz lehet élősúlyban egy ilyen csaknem borjúnagyságú állat. S ő kihasználja az alkalmat. Meghajol előttünk, kedvesen szól hozzánk. Ha akarjuk, mindenben segítségünkre lesz, — mondja. Naqyon meqlepődtünk, s hirtelen nem is tudtunk mást mondani, csak azt, hoqy mi csehszlovákok vaqyunk és nem értjük a nyelvét. Persze arra eqyikünk sem qondolt hirtelenében, hoqy ez a kedves ifjú nemcsak kirqiz nyelven beszél, hanem oroszul is. Iqy azután rövidesen jóbarátsáqot kötöttünk. Ő kérdezett, érdeklődött, kik. mik vaqyunk, az orszáq melyik vidékéről jöttünk. Aztán viszont mi kérdeztük, hoqy hol laknak szülei, hol tanul, mióta van Moszkvában, ö lassan, taqolva érthetően (számunkra is) beszélj, jól meqértettük, amit elmondott, hoqy az idén lesz húsz éves és a moszkvai mezőgazdasági főiskola agronómiai fakultásának harmadéves hallgatója. Miután már ennyire jutottunk, közben hadd írjam meg azt is, hoqy e%fa fiú naqyon művelt és okos ember. Eqyböl meq tudta mondani, hoqy Csehorszáq melyik kerületében van Zatec, (t. i. Lukes elvtárs a zateci traktor állomás agronőmusa ), nem beszélve arról, hoqy Bratislava nevezetességeit is kiválóan ismeri. Pediq amint mondotta, sohasem járt Csehszlovákiában ... És azután, amikor arra került a sor, hoqy leírjam a nevét, bevallom férfiasan, nem tudtam pontosan lejeqyezni, mert eléqqé bonyodalmas a neve. Kezébe nyomtam jeqyzetfüzetemet és kértem, hoqy ő írja le. Meqteszi, visszaadja, én táqranyxlt szemekkel nézek rá, ő pediq kedvesen mosolyoq. Azt hittem, hogy oroszul, cirill betűkkel írja le a nevét. És bizony nem. A latin ábécé betűivel írta le, — folyékonyan olvashattam: Umetalievu Csálokoszakil, Kirgizszka SSSR. Szelkochazaiszki Institut Frunze. (Mezőgazdasági Intézet, Frunze.) Ez a pontos címe most, mert az iskolai szünidő alatt kiállítás-vezető. No. ezután aztán egyre jobban összebarátkoztunk. Odahívott a fogadóasztalhoz és bemutatott honfitársainak. / IKTapégette arcú, sötétbőrű, _[ V feketehajú fiatal lányok és fiúk fogtak körül bennünket, jellegzetes kirqiz népviseletbe öltözve. A lányok tarkabarka ruhákban, a fiúk hímzett inqben, fejükön a kis lapos kék, fekete tarka, fehér kirqiz sapka ... Naqy volt az öröm. Érdekes ám ez. Milyen távol van a két ország eavmástól és milyen közel kerültünk egymáshoz ezekben a percekben a két nemzet fiainak barátsága, szeretete és megbecsülése nagy erejével, összeölelkeztünk, beszélgettünk, de nem is értettük egymás szavát, tolmács nem volt és Lukes elvtárs csehül, én maqyarul, ők pediq kirqiz és orosz nyelven fejezték ki ismerkedésünk örömét. Dehát kell is jobb tolmács, mint egy kedves mosoly, baráti kézfogás, vagy ölelkezés... E kellemes kis epizód után tovább érdeklődöm a kirgiz nép kultúrája iránt. Egyikük mondja, hogy van ábécéjük, saját anyanyelvük, de ábécéjük nem kirgiz, hanem orosz betűkből áll és nem úgy, mint sok-sok más Szovjetunióban élő nemzetnek, melyeknek külön ábécéjük is van. De könyveik, brosúráik és folyóirataik kirgiz nyelven olvashatók. Hogy jobban megértsük magyarázatait, meg is ajándékozott egy pár kirgiznyelvű brosúrával. Már-már egész folyékonyan társalgunk, értsd: kézzel-lábbal mutoqatunk eqymásnák, amikor odajön hozzánk eqy kéknadráqos, hófehérblúzos, tányérsapkás 35 év körüli fess katonatiszt. Kedvesen mosolyoq, egy ideig szótlanul néz bennünket, majd bocsánatot kérve beleszól a társalgásba. — Csehül. Azt mondja, ő tud valamennyire csehül, hisz volt Prágában, részt vett Prága, Bratislava felszabadításának harcaiban. Három hónapig Karlovy Varyban, majd két hónapig Bratislavában is volt... Felcsillannak a szemek. Ojra barátkozás, ölelqetés, baráti csókok. Milyen szép is ez. Itt állok eqy olyan ember előtt, aki eqy azok közül, akik küzdöttek a fasiszták ellen a mi szabadságunkért is. Könny szökött a szemembe, amikor megszoríthattam ennek a hős kapitányiak, Fedorov Nyikolaj Jakovlevicsnek a kezét, megsimogathattam a mellén a haza védelmében kifejtett kiváló munkásságáért kapott kitüntetéseit és azt mondhattam neki akadozva oroszul: „Tovaris kapitány, vi bolsi geroj". Nem tudom, jól mondtam-e, de én azt akartam neki mondani oroszul, hogy kapitány elvtárs, ön naqy hős... Milyen nehéz volt a búcsú. Keményen szorítottam kezet ezzel az elvtárssal és az jutott eszembe, vajon nem kellene-e neki is köszönetet mondanom, hisz ő is küzdött azért, hoqy ma mi is szabadon. boldogan élünk és talán azért is, hoqy szülőfalumból, abból a csallóközi kis falucskából eljutottam idáiq, szemtől-szembe állhatok a szovjet emberekkel és megnézhetem ennek a nagy. hatalmas országnak legszebb városát, Moszkvát. T)úcsúzáskor a meghatottságí

) tói nem tudtam neki többet mondani, csak azt, hogy viszontlátásra, de bensőmben úgy éreztem, qondolatban is köszönetet mondtam mindenért és azt hiszem, tiszta lelkiismerettel váltam el tőle, mert ha szótlan is volt a búcsú, a kemény baráti kézfogás is sókat mondott és hiszem, ő is érezte, hogy barátoktól búcsúzott ... Már az ajtóból jön vissza, de nem eavedül, kettesben. Azt mondja, közben meq jött a feleséqe. aki eddiq a pavilon szépségeiben qyönyörködött. Maqas, karcsú, barnahajú, feketeszemű kedves asszony a feleséqe: Mása. Férjétől meatudta, hoqy Bratislavából vaqvok itt és abban a pillanatban máris kotorászni kezdett kézitáskáidban. „Eay címet keresek — mondja férjének. — Bratislavába szeretett volna üzenni eqy iqen kedves ismerősének, eqy elvtársnőnek. Sajnos, a cím hosszas keresqélés után sem került elő. Sajnálkozunk mi is, fájlalja ő is, hiszen életének iqen szép pillanata lett volna, ha néhány üdvözlő szót küldhetett volna Bratislavába annak az elvtársnőnek, mert annak idején, 1945 tavaszán ö is volt eqy hónapig Bratislavában, nála lakott, s nagyon jól érezte ott magát. Még mielőtt elbúcsúznánk e kedves emberektől, jóbarátoktól, odasúgja férjének, hogy fordítsa le nekünk ezeket a szavakat: Jól éreztem magamat annak idején maguknál, jó emberek laknak a maguk orszáqában ... Üdvözlöm Helena elvtársnőt... MÉRY FERENC,