Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-28 / 207. szám, vasárnap

1955. augusztus 28. U1SZ0 A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójára A Szlovák Nemzeti Felkelés 5. évfordulóján Gottwald elvtárs e történe'mi eseményt így jelemezte: „Azt a tényt, hogy új köztársaságunk van, hogy államunk van, mely az egyenrangú csehek és szlovákok állama, a dolgozó nép állama, köztársaság, melyben a dolgozó nép a hatalmas Szovjetunióval törhetetlen szövetségben irányítja saját országának és nemzetének sorsát, a Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának tartom." Gottwald elvtárs szavainak jelentősége a Szlovák Nemzeti Felkelés 11. évfordulóján felszabadításunk 10. évében, társadalmunk és államunk anyagi és erkölcsi megszilárdulása és a békéért harcoló erők növekedése szemszögéből egyre emelkedik. Nincsen országunkban öntudatos dolgozó ember, aki nem látná tisztán, hogy a cseh és szlovák nép egysége és a magyar dolgozók szolidaritása, mely a felkelés folyamán megedződött, ma már megbonthatatlan erőt képvisel, mely a szocializmus építését biztosítja. A dolgozók öntudatos tömegei tudják, hogy az úgynevezett Szlovák állam elleni kemény és véres harc a kapitalista kizsákmányoló állam elleni osztályharc szerves része volt, melynak során a dolgozók ezrei nemzetiségre való tekintet nélkül, a munkásosztály vezetése mellett harcoltak a fasizmus és kapitalizmus vereségéérj, a népi demokrácia és szocializmus győzelméért. A nemzeti felszabadító küzdelemre, melynek osztálytartalma az imperializmus elleni harcban, a munkásosztály vezető szerepének- biztosításában állott és melynek győzedelmes befejezése az önálló nemzeti élet felújításának, a nemzetiségi kérdés sztálini megoldásának és a szocialista forradalom népi demokratikus formájú győzelmének előfeltétele volt, — minden dolgozó ember büszkeséggel emlékezik. A Szlovák Nemzeti Felkelés az 1938ban meaindult nemzeti felszabadító harc utolsó évének legfontosabb szakasza, el nem választható a Szovjetunió által vezetett fasisztaellenes Honvédő Háborútól, mert a szovjet hadsereg a felszabadító harc döntő tényezője volt és a Szovjetunió népünk természetes szövetségese. Népünk felszabadulása és a dolgozók győzelme bebizonyította azt a történelmi tényt, hogy nemcsak a proletariátus osztályérdeke, de népünk nemzeti önállóságának kérdése is elválaszthatatlanul a Szovjetunióhoz kapcsolódik. Az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentőségét csak úgy mérhetjük fel, ha nem vesztjük el szem elől azokat az eseményeket, amelyek a felkelés kitörését megelőzték és követjük a harci eseményeket hazánk felszabadításának időpontjáig. Csehszlovákia Kommunista Pártja már 1938 őszén felkészült az elkövetkezendő küzdelmekre. A legnehezebb körülmények között, a müncheni árulók könyörtelen üldöző hadjáratainak közepette szervezte illegális sejtjeit, építette támaszpontjait, hogy a dolgozóknak közömbös, félrevezetett, dezorganizált csoportjait egyesíthesse a fasizmus elleni harcra azokkal a munkástömegekkel, melyek a párt vezetése mellett e harcra készen állottak. Az illegális szervező munka 1939 őszén befejeződött és amikor a lengyelek megtámadása után a katonai felkelések sorozata Késmárkon, Lőcsén, Rózsahegyen és Körmöcbányán megmutatta a Tiso-rezsim gyöngéjét, a párt hozzáláthatott a munkásosztály mindennapos követeléseiért folyó és a kizsákmányolás ellen irányuló harcának szervezéséhez. Az élelmiszerárak rohamos emelkedése, a reálbérek sülylyedése, a feketekereskedelem és spekuláció elburjánzása konkrét anyagot szolgáltatott a párt ideológiai küzdelme számára, melynek során a dolgozók felismerték a fasizmus igazi osztályjellegét, valamint az egységes arcvonál szükségességét és a kommunista párt által irányított harc helyes célkitűzéseit. A munkásosztály szervezettsége és harci elszántsága az 1940. évi sztrájkokban nyilvánult meg. A sztrájkhullám csúcspontját október 30-án Handlován érte el, ahol a bányászok már nyilt és félreérthetetlen politikai követelésekkel iéptek fel. A handlovai sztrájk után a fasiszta Tiso-kormány számára sem volt már kétséges, hogy az öntudatos munkástömegeket nem lehet többé hamis illúziókkal félrevezetni és hogy a kommunista párt a könyörtelen üldözés ellenére is feltartóztathatatlanul halad az antifasiszta harcosok élén. Amikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót és a Tisokormány csatlakozott a rablóhadjárathoz, Szlovákiában új helyzet keletkezett. A hadikiadások emelkedésével erősbödött az adóprés, zuhantak a munkabérek, a kis- és középparasztság eladósodott, a szabadpiac korlátozva lett, élelmiszerekben és ruházati cikkekben erősen érezhető hiány mutatkozott. Ezek a körülmények természetesen meggyorsították az egységes nemzeti ellenállás kiépítésének lehetőségeit. A fasizmus elleni tömegmozgalom gyors növekedése lehetővé tette továbbá azt, hogy a párt illegális Központi Bizottsága hozzálásson az egységes népfront központi politikai szerveinek kiépítéséhez. Ez a szervezési munka nagy nehézségekkel volt egybekötve. A forradalmi mozgalmat 1942-ben a második és harmadik illegális Központi Bizottság letartóztatásával és a párt apparátusának likvidálásával súlyos kár érte. Ugyanakkor azonban a tömegmozgalom szilárd alapjai is megmutatkoztak, főleg abban, hogy a párt járási és helyi szervezetei a központ irányítása nélkül is átmenetileg folytathatták tevékenységüket főleg a partizánkülönítmények és a forradalmi nemzeti bizottságok kiépítése terén. A partizáncsoportok szervezése, a katonaszökevények számának növekedése arra mutatott, hogy a fegyveres felkelés lehetősége és szükségessége a harcra elszánt tömegekben egyre mélyebb gyökereket ver. A pártnak a partizánkülönltmények szervezésére irányuló helyes politikai elgondolását azonban a Központi Bizottságba befurakodott burzsoá-nacionalisták az 1943-as év folyamán meghamisították. Husák és Novomesky, a párt előző Központi Bizottságának utasításait nem hajtották végre és a partizánharc alapos és sokoldalú szervezése helyett a fősúlyt a szlovák hadseregre helyezték. Ezzel a nemzeti ellenállásnak súlyos károkat okoztak és káros tevékenységüket fokozták azzal, hogy 1943 őszétől kezdve lépésről lépésre közeledtek a londoni kormány szlovákiai megbízottaihoz és 1944 augusztusában a polgári csoportok egyesülése után beleolvadtak a burzsoá ellenállás táborába. A kommunista párt helyes politikai irányvonala, melyet a burzsoá-nacionaiisták megszakítottak éppen abban az időpontban, amikor a széleskörű fegyveres ellenállás megszervezése időszerűvé vált, mégis meghozta gyümölcseit 1944 nyarán, amikor a keleti front határainkhoz közeledett és és a szovjet partizánok megjelentek Szlovákia földjén. A felfegyverzett partizánok száma ebben az időben rohamosan emelkedett egyik napról a másikra és a hősies szovjet katonák által vezetett partizántevékenység most már tömegjelleget nyert. Ezzel Szlovákia dolgozó népe megtalálta azt a fegyveres erőt, melynek segítségével a fasiszta államgépezet szétrombolásához és a német fasiszta katonai alakulatok megtámadásához és elűzéséhez hozzáláthatott. 1944 augusztusának utolsó hetében nyílt partizánharcra került már sor, mely mindenütt, ahol a fasiszta államszervek eltávolítása sikerrel járt és az államhatalom a forradalmi nemzeti tanácsok kezeiig ment át, fokozatosan felkelésben csúcsosodott ki. A nemzeti felkelés tömegbázisa egyre szélesedett annak ellenére, hogy a központi vezetés megszervezését burzsoá-nacionalisták szándékpsan gátolták. A partizáncsoportok hősies akciói eredményesen keresztezték a német hadsereg haditerveit és szeptember végén a fasiszta sereg előrenyomulását lényeges partizán erők állították meg, miközben a szovjet csapatok a Kárpátokhoz közeledtek. Az ellenállás polgári elemeinek ekkor már nem volt érdekében a fegyveres harc folytatása és ezért Besztercebánya eleste után kapituláltak, feloszlatván a hadsereget. Ezzel a ténynyel a burzsoá ellenállás koncepciójának bukása, melyet a burzsoánacionalisták is magukévá tettek, — nyilvánvaló lett. A partizáncsapatok eflenállása lényegesen súlyosabb körülmények között folytatódott. Szlovákia dolgozóinak forradalmi elszántságára jellemző volt ebben a nehéz időszakban az újabb partizánkülönítmények alakulása és a forradalmi nemzeti tanácsok sokoldalú tevékenységének fokozódása. A nemzeti tanácsok szívós ellenállása és kitartása a felszabadulásig bizonyítéka annak a ténynek, hogy Szlovákia munkásosztálya a burzsoánacionalisták áruló tevékenysége ellenére megszilárdította egységét és a dolgozó parasztsággal egyetemben biztos alapokra fektette a nép hatalmi szerveit, melyek a Szovjetunió segítségével kiharcolt felszabadulás után a népi demokrácia megdönthetetlen pilléreivé váltak. A Szlovák Nemzeti Felkelés népünk nemzeti felszabadító harcának nagyon fontos részét képezi, melynek folyamán Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepe nemcsak az egyes kommunisták hősies harcában nyilvánult meg, hanem abban is, hogy miként lett a felszabadító harc gottwaldi irányvonala a gyakorlatban megvalósítva, miként lett a forradalom lenini elmélete és taktikája pártunk által a csehszlovák viszonyoknak megfelelően felhasználva. A Szlovák Nemzeti Felkelés példaképe annak a hősies odaadásnak és kitartásnak, mellyel a névtelen harcosok tömege a kommunisták vezetése mellett és a Szovjetunió önzetlen segítségével életét és vérét áldozta a dolgozó nép szabadságáért, a jobb jövőért és a nemzet függetlenségéért. A Szlovák Nemzeti Felkelés megmutatta, mit jelenteti? számunkra a hős szovjet partizánok harcos tevékenysége, akik a felkelőket a partizánharc taktikájára tanították és gazdag harci tapasztalatokkal szolgáltak nekik. Nem kevésbé fontos tanulságokkal szolgál a felkelés a csehszlovák munkásosztály egységére vonatkozólag. A morva határon csoportokban jöttek át a cseh munkások, hogy fegyverrel a kezükben segítsék a szlovák partizánok ellenállását. Sverma elvtárs besztercebányai működése, hősies áldozatkészsége és kitartása az utolsó leheletig mindenki előtt ismeretes. De történelmi tény az is, hogy a partizántevékenység növekedése Cseh- és Morvaországban, mely szoros kapcsolatban állott a Szlovák Nemzeti Felkeléssel, nem volt átmeneti jellegű, hanem állandóan erősbödött és az 1945 májusi fegyveres felkelésben érte el tetőpontját. A csehszlovák és magyar proletariátus szolidaritását szolgálta az a 167 magyar önkéntes is, akik a zólyomi Nemzeti Tanács napilapjának (Hlas národa) jelentése szerint 1944. szeptember 19-én Jolsvánál átlépték a csehszlovák határt, hoqy a szlovák partizánkülönítményekbe beleolvadva harcoljanak a német fasiszták ellen. A forradalmi nemzeti tanácsok, melyekből a felszabadulás után népi demokráciánk államhatalmi és igazgatási szervei alakultak, történelmi szerepet játszottak a felkelésben. Szervezték és támogatták a nép forradalmi mozgalmát és a dolgozó nép forradalmi követeléseinek kifejezőjévé váltak. A Szlovák Nemzeti Felkelés megmutatta a burzsoázia igazi arcát, a nyugati imperialisták és belföldi ügynökeik bűnös tevékenységét a harc legnehezebb fázisában, amikor a hitleri túlerőnek sikerült a felkelőket a hegyekbe szorítani. A felkelésnek Utolsó szakaszában a ludák fasiszták bűnös tevékenysége is tetőpontját érte, akik a szlovák népen elkövetett állati kekegyetlenkedésekért teljes mértékben felelősek. E nehéz hetekben azonban a harcoló tömegek hősisssége is kulminált, amikor a kommunista párt vezetése mellett folytatták a partizánharcokat a fasiszta betolakodók ellen mindaddig, amíg a felszabadító szovjet hadsereg meg nem érkezett. Felszabadulásunk 10. évében, amikor büszkén tekintünk vissza az eddig elért eredményekre, népünk forradalmi harcának legjobb hagyományaiból erőt és biztonságot merítünk a küszöbönálló új feladatok elvégzésére, melyekre dolgozóink szilárd egységben készen állnak, hogy a felszabadulás óta hatványozott és legyőzhetetlenné vált erővel felépítsék a békés szocialista jövőt. V1ETOR MÁRTON /Q felkelés földjén Nyitrán túl egyre sokasodnak a lejtők, a szelíd dombok, hogy mindinkább átengedjék helyüket az erdöborította hegyeknek, ahol egy évtizeddel ezelőtt fegyverek ropogása verte fel a csendet. Utam a Garam menti Szentkeresztre vezetett. A községben, a közeli dombokon és hegyekben 1944 nyárutóján és őszén véres harcokat vívtak a partizánegységek a dél felöl előrenyomuló németekkel. A község utcáit járva meg-megáll az ember a néma házfalak alatt, amelyek még most is őrzik a haláltontó lövedékek nyomát. A község lakói tizenegy évvel ezelőtt az elsőknek csatlakozták a felkeléshez s fegyvert ragadva állták el a betolakodó, bosszúra szomjas ellenség útját. Igen, itt is, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés hatáskörébe eső többi területeken, hösök születtek. Hősök, akik készek voltak meghalni hazájukért. Garamszentkereszt községet elhagyva a Garam mentén folytattam tovább utamat a felkelés egyik legfontosabb fészke, Zólyom felé. A folyó ezüstösen csillogott felém s a rohanó víz, amely 11 évvel ezelőtt véres tetemeket ringatott hátán, most. a két partján épülő gyárak és új lakótelepek remegő kppét tükrözte. A város főterén üde, virágokkal, szegett park terül el, a Szlovák Nemzeti Felkelés Parkfa Méltóképpen hirdeti ez is a zólyomi harcosok hőstetteinek emlékét. Különösen a zólyomi vasutasok, a vasúti műhely dolgozói tüntették ki magúkat a felkelés idején, hiszen nemcsak bátor honvédő harcukkal, hanem munkájukkal is hathatósan támogatták népünk nagy küzdelmét. Fegyvereket gyártottak, páncél-kocsikat. A vár alatt ma is ott állnak azok a páncélkocsik, amelyeket a zólyomi vasúti műhely derék dolgozói készítettek, hogy tűzzel árasszák el az elnyomók seregét. Három páncélvonat okádta a halált Zólyom térségében több mint 11 évvel ezelőtt, s a németek tűzzel-vassal igyekeztek elpusztítani e veszedelmes fegyvert. Bombavetők cirkáltak a hegyek felett, hogy megsemmisítsék a páncélosokat. A zólyomiak leleményessége azonban meghiúsította a támadást, s a közeli vasúti alagútban, biztos helyen várták be a repülőgépek támadását. A vár tövében most csendesen pihen a nehéz lövedékek nyomát viselő páncélvonat két kocsija, s hirdeti a felnövekvő nemzedéknek a zólyomiák, s a közeli falvak felkelőinek hősiességét. A vár főkapuja mellett fehér márványtábla illeszkedik a százados falba. Alatta virágokból font koszorú. Meghatott némasággal betűzöm a márványtábla feliratát: „Itt tartózkodott a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, 1944-ben a Il-ik Csehszlovák Partizán Brigád, a Za Oszlobodenie Szlovanov parancsnoksága". Vajon hányan maradtak életben a hősök közül, hogy elmeséljék fiaiknak és uncr káiknák a nehéz, de hősi napok emlékét? Járom a várost, amelyet ezernyi emlék kötöz a hősi múlthoz. Igen. Itt áll a ház, ahol a Forradalmi Nemzeti Tanács ülésezett. Az utcák macskakövezetén hosszú sorokban meneteltek 11 évvel ezelőtt Zólyom és környékének bátor fiai, akik négy hétig tartották haláltmegvető bátorsággal a frontot a Korpona és Losonc felől özönlő német túlerővel szemben. A város háztetőit ragyogva sugározza be a napfény. A környező hegyek sötétzölden bólintanak, amíg autóbuszunk tovahalad Besztercebánya felé. Lassan a messziség kék ködébe vesznek a háztetők, a tornyok, az ősrégi vár. Elmarad a város, amelynek fiai arany betűkkel írták be nevüket a történelem könyvébe. • * • Zólyomtól északra fenyvesekkel szegett völgy húzódik Besztercebánya felé: a Garam völgye. Néhány kilométernyi autóút után szemünk elé bukkannak Szliács fürdő üde fehér nyaralói, amelyeket sűrű, sötét fenyőligetek koszorúznak. Az aranyszínű tarlókon gabonakeresztek feküsznek, s a virághímes rétek során illatos szénaboglyákba kap a szél. A magasban gépmadár kering és lassan aláereszkedik a szliácsi repülőtér fövenyéreTEz a repülőtér több mint egy évtizeddel ezelőtt fontos szerepet játszott a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Itt szálltak le az élelmet és lőszert szállító szovjet repülőgépek, hogy a súlyos sebesültekkel ismét magasba emelkedjenek s a Szovjetunióba szállítsák őket. A bátor szovjet pilóták száz és száz sebesült felkelőt helyeztek biztonságba, akiknek szovjet orvosok adták vissza ismét egészségüket. Besztercebánya felé vezető utunk során ellátogattunk a Kovácová melletti emlékműhöz, ahol ezerszáz ártatlanul halálba küldött embert takar a föld. Az emlékművet a környező falvak népe építette, hogy örök tanúságul szolgáljon a jövő nemzedéknek a garázda és vérszomjas fasizmus gyalázatos tetteiről. Kovácovái fültanúk mesélik hogy tizenegy évvel ezelőtt a nyári hajnalokat fegyverropogás verte fel: akkor lőtték agyon azokat a vértanúkat, akik a Gestapo karmai közé kerültek. Mint másutt, itt is megásatták áldozataikkal a sírgödröt Hitler pribékjei. Az obeliszk tövében száz színben pompázó virágok takarják a tömegsírt, s a közelben békésen legelészik egy juhnyáj. A nap aranyesőt csurgat a lombokra, amelyek hajladoznák a könnyű szélben. Békésen szendereg a táj s a béícét hirdeti, de éberségre int a tömegsír s messzire mutat az obeliszk: — emberek legyetek éberek! A síremléket elhagyva tovább folytatjük utunkat a Szlovák Nemzeti Felkelés gócpontja: Besztercebánya felé. A távolban fenyvesek csipkéi mosódnak a szürkéskék levegőbe, üde lombfoltokra tűz a napsugár, s a hegyek bércei fehéren villognak. Feltünedeznek Besztercebánya első házsorai. Mély megilletődéssel járja itt az ember azokat, az utcasorokat, amelyek több mint egy évtizeddel ezelőtt a felkelő harcosok döngő lépteitől visszhangzottak. Tizenegy évvel ezelőtt, miután Jegorov szovjet partizán-százados csapatai elfoglalták a varost-, itt hirdette ki 1944. augusztus 29-én este 22 és 23 óra között a besztercebányai szabad leadó a Szlovák Nemzeti Felkelést, s felhívta a falvak és városok népét a felkeléshez való csatlakozásra. A lelkesedés, mint a vulkán tört a magasba, színes embertömegek lepték el a város minden talpalatnyi helyét, hogy fegyverrel a kezükben elinduljanak a frontra megvédeni a bátrak földjét, a fasiszta csizmával megtiport hazát. A sorkatonaság csatlakozott a felkeléshez, amely terjedt,,megerősödött, hatalmas méretűvé növekedett. Besztercebánya egészen 1944. október 27-ig a felkelés szíve és agya volt. Innen irányították a hősi harcot, amely felemelte fegyverét a zsarnokság ellen. A város több bombatámadást is átélt, sok házat rombadöntöttek a szőnyegbombázó acélkeselyűk, sokan estek a bombatámadások és repülőgépek gépfegyvertüzének áldozatául, de a győzelembe vetett hit lángját nem olthatták ki a bosszúra szomjas fasiszták. A város ma már sok szép, új épülettel gazdagodott, a háború nyomát eltűntette a békés építőmunka. A házfalak, az emlékoszlopok és emléktáblák azonban tovább őrzik a hősi napok emlékét, és tovább őrzi a nép, a város állhatatos népe. amely a nagyszerű múltbó[, a szovjet és szlovák hősök, az első sorokban harcoló kommunisták hitéből meríti a holnapot építő erejét. \ DÉNES GYÖRGY J