Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-25 / 204. szám, csütörtök

1955. augusztus 25. UJSZ0 7 A bélyeg már régen nem csupán „postai értékcikk", amely arra jogosít, hogy igénybe vegyük a posta szolgá­latait. 110 évet meghaladó létezése óta jelentós változásokon, hosszú fej­lődési fokon ment keresztül. A bé­lyeggyűjtési szenvedély ma nemcsak a fiatalok szórakozása, mint ahogy bizonyára többen visszaemlékezünk, milyen szeretettel simogattuk Nyasz­sza, Trinidad, Nicaragua exotikus, tar­ka-barka bélyegképeit. A fiataloknak ez a gyűjtési láza akkoriban teljesen ösztönszerű volt. Ma a bélyeggyűjtés­nek is megvannak a maga írott es Íratlan szabályai. A bélyegnek fonlos politikai és nevelő jellegű rendelte­tése van, egyben az ország kulturális színvonalának messze földre eljutó névjegye. A postabélyeg bevezetése — fokozatosan — egy igen széles körben elterjedt világszenvedélynek, a bélyeggyűjtésnek, — a filatéliának — vetette meg az alapját. Ez a különle­ges szenvedély rendkívül fejlett szer­vezettségével majára vonja még a kormányok figyelmét is. Pipa-, jel­vény-, gyufaskatulya-, reklámcédula­vagy lepkegyűjtök nem szervezked­nek sem országos, még kevésbé nem­zetközi alapon. A filatelistáknak köz­társaságunkban országos szövetségük, Párizsban nemzetközi központjuk van. Ennek a központnak 38 állam a tag­ja és időnként pontosan meghatározott szabály szerint nemzetközi bélyegkiál­lításokat rendeznek. Szeptember 10-én nyílik meg ünne­pélyes keretek között PRAGA 1955 nemzetközi postabélyegkiállítás Prá­gában. Ezt az eddig legnagyobb nem­zetközi postabélyegkiállításunkat — amelynek fővédnöke maga Antonin Zápotocky köztársasági elnök — a Csehszlovák Bélyeggyűjtők Központja az illetékes minisztériumokkal karölt­ve rendezi. A kiállítás nemzetközi jel­legéhez a bélyeggyűjtők legmagasabb nemzetközi szerve (F. I. P. — Féde­ration Internationale de Philatélie) is hozzájárult, és kilátásba helyezte leg­teljesebb támogatását. A kiállítás ha­talmas méreteire való tekintettel a be­mutatásra kerülő anyag két helyen: a Vltava partján fekvő Mánes és Slo­Nemzetközi bélyegkiállítás vansky Ostrov kiállítási csarnokaiban nyer elhelyezést. Frantisek Smolik elv­társ, a Csehszlovák Bélyeggyűjtők Központjának és a kiállítási bizottság­nak'az elnöke, amikor beszéltem vele, a tömérdek beküldött anyag birtokában mosolyogva állapította meg, hogy a Mánes és a Slovansky Ostrov közötti térségre is jutna kiállítani való anyag, ha a bizottság nem lenne olyan igé­nyes. Még így is, eddig soha nem ta­pasztalt méreteket ölt a kiállítás számszerű és minőségi gazdagsága. Nem vált be a prágai esti lap ripor­terének jövendölése, amikor maximá­lisan 250 000 postabélyég kiállítását jósolta. Közel félmillió bé'yeg, köztük ritka, eddig ismeretlen unikátumok kiállítására kerül sor. Az eddig be­érkezett anyagot egyelőre két és fél millió koronára biztosították. A PRAGA 1955 nemzetközi postabé­lyegkiállítás köztársaságunk felszaba­dításának tízéves jubileuma során ren­dezett ünnepségek keretén belül kerül megrendezésre, és szeptember 10-től szeptember 25-ig tart. A küszöbönálló kiállításon megtekinthetjük majd jó­formán az egész világ postabélyegeit. Meglátjuk a csehszlovák és külföldi posták hivatalos anyagát, köztársasá­gunk legkülönfélébb szempontok sze­rint összeállított gyűjteményeit, nem­zetközi kiállításokon aranyérmekkel kitüntetett egyéni gyűjteményeket, európai és tengerentúli, ifjúsági, re­pülőbélyeg, bélyegkülönlegességek gyűjteményeit. Bemutatásra kerülnek olyan gyűjtemények is, amelyeket a bélyeg eszmei kifejezésére (pl. béke­mozgalom), vagy ábráinak (pl. sport­motívumok) tartalmi azonossága alap­ján állították össze. Roppant érdek­lődésre tarthat számot a kiállításnak az a része, ahol a postabélyeg beve­zetése előtt alkalmazott levélbélyegzé­írta: Szily Imre seket, pl. egy 1435-ből való velencei bélyegzést, az 1782-ből való első prá­gai bélyegzést, az első postai érték­cikkeket, próbanyomatokat, hivatalos újnyomatokat (Neudruck) és a posta kárára elkövetett hamisítványokat fog­ják bemutatni. A kiállított bélyegek egyébként betekintést nyújtanak több ország és több nép gazdasági, kultu­rális és politikai életébe. A PRAGA 1955 nemzetközi posta­bélyegkiállítás felkeltette mind a bel­földi, mind a külföldi filatelisták ér­deklődését. Belföldről 100 000 látogató­val számolnak, az államvasútak a ki­állítás megtekintöinek 33 százalékos menetdíj kezdvezményt nyújtanak. Nemcsak a beküldött anyag lényegesen több, mint amennyivel számítottak, de azoknák a külföldi szervezett bélyeg­gyűjtőknek a száma, akik csupán meg­tekinteni szeretnék a kiállítást, oly­annyira felülmúlja a várakozást, hogy ilyen nagyméretű érdeklődésre a ki­állítási bizottságnak nem is volt mód­ja felkészülni. A kiállítást megtiszteli látogatásával Lucien Berthelot, a F. I. P. elnöke is. Dr. Alois Neuman pos­taügyi miniszter elvtárs találóan jel­lemezte a helyzetet, amikor a legutób­bi sajtóértekezleten azt mondta, hogy abban is Genf szelleme nyilvánul meg, hogy franciák százszámra jelentkeztek a kiállításra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bélyeggyűjtői hivatalosan üdvözölték a prágai kiállítás megren­dezésének gondolatát, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból különvo­natot szeretnének indítani a kiállításra és hogy a Magyar Népköztársaságból meg autókárokon készülnek Prágába. A kiállítási bizottság igen szigorú fel­tételeket szab annak eldöntésére, mit engedélyez kiállítani, és a rengeteg jelentkező közül 300-nál alig több té­tel kiállítását engedélyezte. Az enge­délyezett tételeknek kb. harmadrésze külföldi. Köztársaságunknak minden részéből naponta érkezik anyag a ki­állításra. Értékes és szépen rendezett küldemény érkezett a besztercebányai kerületből, ami nagyrészt Comaj elv­társ érdeme. Régi öreg bélyeggyűjtő rókák évtizedes gyűjteményei mellett több .olyan gyűjteményben is gyö­nyörködhetünk a kiállításon, amelyek már a bélyegyűjtés tisztább, nemesebb feltételei között, az üzemi klubok bé­lyeggyűjtői köreiben születtek meg. Külföldről szintén gazdag és értékes anyagot láthatunk majd a bélyegkiál­lításon. Eddig 23 állam postahivatala és 16 állam egyéni gyűjtői jelentkeztek, de a jelentkezést még nem zárták le. A hivatalos anyagbői nagy érdeklődésre tarthatnak számot Csehszlovákia, a Szovjetunió, az Egyesült Nemzetek Szervezetének és néhány tengeren­túli országnak bélyegei. A kiállított anyagot 14 tagú nem­zetközi zsűri fogja elbírálni. Már el­készültek azok az arany-, ezüst- és bronzérmek, amelyeknek művészi ter­ve Miloslav Beutler, akadémiai szob­rászművészt és kivitelezése a kör­möcbányai állami pénzverde jó munká­ját dicséri. Kiosztásra kerül a köztár­sasági elnök tiszteletdíja is. További érdekessége lesz a kiállí­tásnak, hogy a nézők előtt bemutat­ják a csehszlovák postabélyeg gyártási folyamatát. A kiállítás helyiségeiben gyönyörködhetünk majd egy XIX. szá­zadeleji korhű postahivatalban is. Prá­ga legkülönbözőbb helyein régimódi postaszekrényeket állítanak fel, és az ezekből kiszedett levélküldeményeket régies postabélyegzővel látják el. Per­sze mindehhez elmaradhatatlanul hoz­zátartozik a lovas postabatár és a vi­dám kürtsző. A kiállítás rendezői er­ről sem feledkeztek meg. A 150 év­vel ezelőtt Zemberken szolgálatot tel­jesítő történelmi postakocsin a kocsis mellett eredeti ruházatában ott ül majd a bakon a kürtös és fújni fogja a pos­takocsik ismert dallamát, hogy az idő­sebb nemzedéket emlékeztesse a régi lóvasútra, konflisra, fiakerre, a fiatal nemzedék pedig megismerjen valamit a múltból, amit eddig legfeljebb a nagymama édes altató meséiből is­mert. Csak erre szolgál a kürtös sza­va, no meg arra, hogy figyelmeztesse a járókelőket, senki se mulassza el megtekinteni a ritka kiállítást. Arra senki se gondoljon, hogy postánk 70— 80 évvel visszaigazította történetének szekerét. A kiállítás alkalmából két ún. PRAGA 1955 blokkot bocsátanak ki fogazott és fogazatlan kivitelezésben. A blokk öt bélyeget tartalmaz. Négy, Prága román, gót, reneszánsz és em­pire stílusú legjellegzetesebb épüle­tét, az ötödik a Prágai Vár teljes pa­norámáját mutatja be. A blokk Svengsbír, Stretti és Suchdolák ismert grafikusok alkotása. Hazánk nagy bélyeggyűjtő hagyo­mánnyal rendelkezik. Az első filate­lista egyesületet már 1877-ben alapí­tották és 1896 megjelent Prágában az első fiatelista szaklap. A csehszlovák posta alapító tagja a Párizsban 1926­ban létrejött F. I. P.-nek v.A bélyeg­gyűjtés nálunk nem néhány vagyonos egyén privilégiuma többé. Ma 75 000 szervezett bélyeggyűjtőt tartanak nyil­ván. Persze ennél sokkal többen gyűj­tenek bélyeget, hiszen sokkal többen részesei a postai újdonságszolgálat­nak is, ahol minden jelentkező számá­ra biztosítják a megjelenő új bélye­geket. Említésre méltó, hogy a cseh­szlovák bélyegek, különösen a most . kibocsátott népviselet- és állatsoro­zatok nagy népszerűségnek örvende­nek, és ha hinni lehet az Ígéreteknek, akkor a legrövidebb időn belül megol­dódik a színek régen vajúdó problé­mája is. lllllllllllllIIIIIlUIIIIIIIIIIIIIIIIllIIIIIIIIIIIIIIIIIlIlllllllIIMIIIIIIIIMIIlllllillllllIIIIIIItlIIIIIIIIIIIIIII lllllllllllllllllllltlilllllllllllllllll Egy anya keresi és megtalálja gyer­mekét. Nem ragadták el sem gyer­mekrablók, sem egyéb ármánykodások, tiltott szerelem gyümölcseként sem kal­lódott el, nem tűnt el évekre, vagy egy életre, mint a bibliai tékozló fiú, mindössze négy napról van szó csu­pán, egy kis, komisz és mégis drága szeretnivaló csavargó kölyökről, Me­tódról, akit anyja félelemtől ugratva, önvádlón és hol istenkönyörgőn, hol káromlón, aléltan és megint neki-ne­kifutón kutat, keres, a szó szoros ér­telmében tűvé téve érte az egész kör­nyéket és a házat, mely mindkettő­jük pokla lett. Amikor aztán a szé­napajtában megtalálja: világok omla­nak és világok keletkeznek, pedig csak Frantiskáról van szó, a szegény favágó esett lányáról, akit bűnével együtt elvett a legmódosabb gazda . .. A regény is e rideg, hideg motí­vummal indul: „A hold részvétlen ábrázata odafagyott a felhőtlen égbol­tozathoz és didergő fénye zöldes lisz­tet permetez a hófuvatagokra, melyek a magasból indulva, mély csöndben vonulnak a völgybefutó hegyháton. A hófuvatag elöntötte a Jávorkatlanban meghúzódó szántókat, és kicsapott a borókás legelőre. Ám a hóáradat be­tört a tanya udvarára is és csak az istálló falán~ torpant meg. A tanya dermedten, elhagyatva, némán áll eb­ben a holdfényes fehér varázslatban." — Kemény, hideg és részvétlen min­den: táj és emberek, isten és a ba­bonák: „A Róka-pagonyt bolygó szel­lem járja. Megszállja a magányos utas lelkét és teljesen rabul ejti: 0 drága Isten, ha Metód a bolygó szel­lem láncára került, hogy tekereg most a sötét rengetegben, józan eszét vesztve, nem ismeri sem a helyet, sem a fát, amely körül bolyong, ere­jét veszi a bénító iszonyodás, ájul­dozik, és nincs egy falat kenyér ná­la; hogy lenyelje és megmentse a lelkét". A gyermek, ez az otthon- és isko­lakerülő fiú Frantiska mindene: átka és boldogsága. Metód: ifjú szerelmé­nek egyetlen emléke. Frantiska és Ján: micsoda tisztaság szövődött itt egybe! A titokvirító szemérem és nászbaboruló szerelmi gyengédség iro­dalmi iskolapéldájaként Arnold Zweig Claudia-novelláit szokták idézni: eze­ket az intellektuális tudatú és indí­tékú finomságokat. Glazarová regé­nkben két egyszerű hegyilakó életé­nek, vágyának egytestté forrósódásá­•Ggy kis é lel nagy rege Mije Jarmila Glazarová: ADVENT (Cseh. zlovákiai Magyar Könyvkiadó) ra, a szemérmes gyengédség hasonló szubtilis finomságát idézheti. Claudia és Frantiska egyenrangú példák! Jánt, a favágót azonban leüti egy bükkfa és Frantiska édes titkával a szégyenbe zuhan: „Mindkettejüknek elvégezte­tett. 0, te bükk, Ha engedékenyebben adod meg magad sorsodnak, valame­lyik gyönyörű szombaton Frantiska kecsesen lépegethetett volna a templom felé... Ö, te bükk, ha csöndben el­mentél volna azon az úton, amelyen a maga idejében mindeneknek el kell menni, nem is olyan sokkal utóbb a hegyilakók megértően mosolyogtak volna a sekrestye ajtaján belépő ke­resztszülőkre és bába nénére, meg a takarosan kivasalt pólyában alvó pi­rosképű kicsikére". A bükk „egyetlen szempillantás alatt letépte az egyszerű életet a mindennapi, csöndes boldogság ösvé­nyéről és szakadékos, tekervényes út­vesztőbe taszította". Frantiska cseléd lesz, míg egy testére és munkájára éhes élemedett gazda el nem veszi. Frantiska most már a saját tehenét fejheti és itt eszébe jut otthoni utol­só tehenük, melyet le kellett vágatni: „A tehén panaszos szemét látva, a gyerekek felsikoltottak, a szülőkből is kitört a hangos zokogás. Siratták a család veszendő kicsiny eltartóját". Amikor vége lett a tehénnek és meg­fordított lábbal meredt az égnek „a négy kicsiny forrásból még egyszer felszökött a tej a magasba, majd las­sú permetben visszahullott a tehén nedves, párolgó hasára. Ez volt az utolsó tej, amit a gyerekek láttak." De az új tej, noha a gazda istállójá­ban nyolc tehén is áll, „ürömmé ke­seredik Frantiska és Metód új életé­ben. Életük pokol: 1 kínzottjai lesznek megértetlenségnek, irigységnek, félté­kenységnek, komiszságnak és zsugo­riságnak. A gazda cselédje és szere­tője minden áron és minden eszközzel ki akarja túrni a betolakodókat." Ju­ra, a férj, az álszenteskedés hiteles portréja: „a pulyaszívű istenkedő, de a lelke gyökeréig álszent gazda, aki csalárdul megszerezte magának Fran­tiska testét, nem törődvén a lelkével." Metód viharzó gyermekcsínjeivel mindenütt útban van. Csoda, ha el­idegenedik, elcsavarog és veréstől fél­ve, nem tér haza, mint most is, ami­kor anyja szinte tébolyultan keresi: tél van, hó van, és a házbeliek csak gúnyolni, bosszantani tudják. És Fran­tiska, aki ez átkozott környezetben „szomorúan és bizonyos rettegéssel tapasztalja, hogy kezd neki ellenszen­vessé válni minden vallásos megnyi­latkozás", újra és újra térdre rogy: Istenem, szabadítsd meg őt a félel­metes erőtől, mely csavargásra kény­szeríti ... Segíts kérlek, rajta, hiszen ismerned kell a gyerekeket, neked is volt fiad. Hiszen ha segítenél rajta ... minden, amit elszenvedtem, a terhes szolgálatok, a véres-nehéz munka a kőművesek mellett, a sokszáz haris­nya, a Jávor, főleg a búzával teli Jávor, ez mind, mind csak ádvent vol­na, a megváltó eljövetelét váró távoli remény szomorú ádventje." Szegény megkínzott, megértetlen, kiuzsorázott Srva élet micsoda kará­csonynak lehet ádventje? Hogy és hol gyulladhat ki itt Betlehem csil­laga? E kis nyomorult élet nagy szenvedéseit csak emésztő tűz tisz­títhatja és tisztázhatja.. . Amikor Frantiska a szénapajtában végre meg­találja Metódot, boldogsága a gazda szeretőjének ijedt és gúnyos arcába ütközik. Felkapja az istállólámpást és feléjük hajítja. A széna tüzet fog, Frantiska kiro­han a pajtából és rátolja a reteszt az ajtóra. „Mintegy maga, Metód és a je­len valóság, meg a látomás és a múlt közé". Tűz van: fény, fény! „Igen, kigyul­ladt a csillag Betlehem fölött, végét­ért az ádvent és angyalok szállnak alá. Egyben pedig seregestül emel­kedik a magasba a sok-sok apró vö­rös csillag, szárnyak suhogása és an­qvali ének hallatszik". Frantiska csak Metódot tudja és látja: „nem lepő­dik meg az ablakon beszűrődő rózsás fénytől. Odavánszorog Metóddal az ágyhoz. Dörzsölgeti, melengeti a der­medt kis testet.... Elsüllyedt körü­löttük az egész világ, semmi sem maradt itt, csak ők ketten". Amikor az oltásra siető emberek rátaláltak Frantiskára: „alvó fiát az ölében tart­va, tiszta, világos, fénylő szemét a belépőkre emelte. Hogyan mondják meg ennek a boldogszemű asszony­nak, hogyan mondják meg neki, hogy mit találtak a fekete pernyében? Azon a helyen, ahol egykor a szénapajta ajtaja állt? Lehetetlen itt nem Móricz Zsigmond „Árvácská"-jára gondolni, aki kará­csonytól elütve, bosszúálló angyal le­het, mert a kamrácskájába lopott ka­rácsonyi gyertya felgyújtja a házat, elpusztítja a kínzóit és íme „elmúlt a rosszaság, elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetőkből füst és pára". Mindkét regény: a megkínzott sze­génység szomorú gyilkos diadala. Sze­génység, kínzottság, meggyötörtség, kizsákmányoltság összeszorított fogú néma ádventje csak bosszuló angyalok karácsonyává virulhat: a megváltás rettenetes igazságává. Glazarová úgy tett pontot regénye után, hogy az olvasó nem is gondol a megoldottság illuzórikus voltára, no­ha tudja, hogy a holnap, a valóság újra rácserdít Frantiskára: hogy hol­nap rokonok jönnek, kik tán kikerge­tik a házból, vagy a csendőrök, akik gyújtogató .gyilkosként elviszik ... Ezt mind tudjuk, de ez nem fontos többé: az igazságtevés megtörtént. És ez je­lenti a pontot, ez adja meg a regény értelmét: egy folyamat teljessége azonosságában, önatmoszférájában le­zárult. És mi más a teljesség mű­faja, a regény?! Egy kis szürke sem­mi élet a maga felszínre hozott te­lítettségében, példává, dokumentummá szélesülhet. Frantiska élete valóság, de teljességében, egész valójában az író teremtette újjá, valamivé: igazzá. A teremtő mindig többet tud a te­remtettről: ismeri egészen. Belső rez­düléseiről, agyba, szívbe rekedt sza­vairól csak ö adhat hiteles mondani­valót. A cseh valóságregényekkel kapcso­latban többször használtam azt a .ki­fejezést: lírai realizmus. Amikor Ma­jerová Szirénájánál is felemlítettem a belső képnek azt a realizmusát, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem el­lentéte a szocialista realizmusnak, csupán egyik költőibb telítettségű válfaja. A gazdag értelmi rajz, a ze­nét idéző lélekáradás itt a valóság mindenre kiterjedő pontos kifejezését jelenti, az emberség egész skáláját, mely nem tér el a valóságtól, mert belőle folyik. Nem kísérőzene ez és nem illusztráció, de a lényeg önkife­jezése, mely így sohse sekélyesedhet szerepjátszássá. És az sem lehet vé­letlen, hogy ez a lírai realizmus, a valóságnak ez a gazdagsága, mely nem más, mint az igazmondás szépsége, épp szegényemberek, mindennapi életek valóságaként válik hiteles mondaniva­lóvá. Az író helyettük és értük itt úgy beszél, hogy életük teljessége az igazságtevés zengésévé érlelődhessen. A lírai realizmus a szeretet hőfokán érlelődik emberhez méltó valósággá. A lírai realizmus az író szociális igaz­ságtevésének egyik legszebb, legme­legebb megnyilvánulása. A lírai rea­lizmus a szocialista szolidaritás önki­fejezése. Capek Mindennapi élete, Dr­da tjrkeze városkája, Vancura János pékje és Glazarová Adventja a lírai realizmus nagy példái! A líra realizmussal hangszerelt re­gény nehéz, de hálás feladat elé ál­lítja a fordítót: a belső érzelmi ka­vargás, a táj és természetközvetítés elsőrendű nyelvművészetet igényel, íme a péla: „November, ez e meg­gyötört mosónő kitartóan csavarja az alacsonyan úszó felhők ólmos lepe­dőit". — Hubik István fordítását — egy-két kisebb zökkenőtől eltekintve — konzseniálisnak kell kijelentenünk. Ismertetésünk bő idézetei nem .utolsó­sorban dokumentálását szolgálták. Húbikban új fordítót kell köszönte­nünk, aki méltán társul legjobbjaink­hoz, — Rácz Olivérhez, Tóth Tiborhoz és Zólyomi Antalhoz. A cseh és szlo­vák belletrisztika fordítása nálunk jó kezekben van! Ha ezt így, ilyen mér­tékben a másik oldalról — tehát a magyar regények cseh és szlovák tol­mácsolóiról is elmondhatjuk, akkor ez a kölcsönös kultúrmegbecsülés egyik legméltóbb és legbiztatóbb plusszá! Fábry Zoltán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom