Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-09 / 164. szám, szombat

6 UJSIÖ 1955. július 9. ŰJ ÉLET A VIHORLÁT TÖVÉBEN f rdökkel borított hegyek lábánál kanyarog az út, margaréták e*rei»tl vannak telehintve a harmatos rétek ... Derűs nyári reggelek hangulata ejti hatalmába a munkába igyekvőket, új­jáépült falvakon át visz az autóbusz a Vihorlát alatt... Sninán vagyunk. Félreeső, nehezen megközelíthető vidék volt ez valamikor. Szétszórva a hegyoldalakon, keskeny völgyekben, fakunyhókban éltek itt az emberek szegénységben, nyomorban. A tőkés uralom utolsó évtizedei idején a mun­kanélküliek ezrei hagyták el szülőföld­jüket, a kivándorlók idegenben próbál­tak szerencsét. Kelet-Szlovákiának eb­ből « legkeletibb részéből sok­ezer ember vándorolt ki ebben az idő­ben. Akik itthon maradtak, apró föl­decskéken gazdálkodtak, a férfiak fúr­tak-faragtak, vesszőkosarakat fontak, varrottasokat, szőnyegeket készített az asszonynép. A felszabadulás után itt élő szlo­vák és ukrán nép nyomora is meg­szűnt. A Vihorlát alatti falvakban akkor terjedt el a hír: Sninán gépgyárat építenek, munkásokra van szükség az építőmunkához s a felépülő üzem megindulásához. A falvak népe eleinte fejcsóválva nézte a vidék iparosodásénak hatal­mas ütemét, a sninai üzemi építke­zést. Nehezen tudták elképzelni azt, hogy gépipari üzemben dolgozzanak. De a jég megtört, s a hegyi parasz­tokból üzemi munkások, szakmunká­sok lettek. Munkaszerető, józangon­dolkodású emberek, az üzem szervezeti élete jb munkásokat nevelt belőlük. Ma mér kivájó munkateljesítményekre képesek. fa sninai gépgyár 1951-ben kezdte *eg a gyártást. A megindulás sok ne­nézséggel járt, az ország különféle részéből jöttek ide szakmunkások, hogy az ittenieket megtanítsák a sok­féle gép kezelésére, a termelési fel­adatok elvégzésére. Az üzem egyre épül, fejlődik. Itt nagyméretű műhelyek hangosak a gépek zakatolásától, amott most építik a csarnokokat. Nemsokára a központi fűtőberendezés, a laboratóriumok, egészségügyi központok és irodák ré­szére épülő modem épületek is elké­szülnek. Az üzem gyártási programjának egyik fontos feladata a központi fű­tőberendezésekhez szükséges katlanok gyártása. A tavalyi tervteljesítés a katlanok gyártásában jóval alul ma­radt a kelleténél. A műhely dolgozói ez év elején fontolóra vették munká­juk hiányosságait, s megteremtették az egyenletes tervteljesítés előfeltéte­leit. A tervfeladatok teljesítésében a kat­langyártó műhely dolgozói ma már nagyszerű eredményeket érnek el. Az év elején Greguš Pál kovács vette át a műhely vezetését. Szervezőképessé­ge, szakismerete a műhelyt a legjob­bak közé emelte. Eredményeiket a munkafolyamat leegyszerűsítésével, az építő kritika érvényesülésével, a szo­cialista verseny fellendítésével érték el. így például Max és Paňko elvtárs munkacsoportjában Rosič és Sochanlö elvtársak, a hegesztők közül Ševčik, Láncos és Prokop elvtársak végeznek példaadó munkát. Ugyanúgy a szere­lőknek és a többi kiváló dolgozónak köszönhetők mindazok az eredmények, melyeket az üzem a tervteljesítésben elért. üzemnek az idén nagyobb feladatai vannak, mint a múlt eszten­dőben, ennek ellenére sikerrel túl­szárnyalják őket. A termelés minősé­gére is nagy súlyt helyeznek. A tech­nikai bizottság szigorúan ügyel a kész áru minőségére, hogy nyomban meg­tegye a kellő intézkedéseket, ha szük­ségét látja. A vihorlátiak jelszava most: „A terv egyenletes teljesítése s a termelés gazdaságossága.'' Ezt se­gítik elő Švárny Ján, Knapík Ján meg Waldhauser Béla újítójavaslatai is, me­lyek bevezetése az önköltség csökken­tésével a termelést olcsóbbá teszi. Az újítók lelkes segítőtársakra találtak Merga Mihály műszak-mesterben és Staško Gusztávban. Greguš Pál elvtárs, a katlangyártó műhely vezetője s munkatársai komo­lyan veszik feladatukat. Szép ered­ményeik vannak. Most, az iskolaév befejeztével adták át a 11 osztályos ukrán és a 8 osztályos szlovák iskolák Micsurin-körének ajándékukat — egy terven kívül készített katlant. A leg­jobb üzemrészleg, a katlangyártó mű­hely munkáját a vándorzászló birtok­lása is igazolja. A kollektívát ért ki­tüntetés most még jobb munkára ösz­tönzi Greguš elvtársat és munkatár­sait. A z üzemtől nem messze erdők s termékeny dombok övezik a gyári dolgozók új lakótelepét. Számosan él­nek itt családjaikkal boldogan és sok szép lakás van épülőben mindazok számára, akik ma még vonaton, autó­buszon utaznak haza műszak után Takcsányba, Cirókabélára, Hosszúme­zöre, Szinnahámorba és a többi Sni­na-kömyéki faluba. De Legemza Jó­zsef és több társa, alig hogy hazaér­nek, ismét nekilátnak a munkának: családi házat építenek. Legemza csa­ládja szép lakásba költözik nemsokára, egyemeletes kis családi otthonba. Épülnek a falvak. Eltűnnek a szal­matetős, apróablakú faházak, hogy helyükön mode*n, világos, egészséges házak épüljenek. Épül a lakótelep ha­talmas kultúrháza, otthonra találnak az üzemi klub színjátszói, énekesei, muzsikusai, az irodalom kedvelői és az érdeklődési körök lelkes gárdája. Gazdagodik, szépül az élet a Vihorlát alatt. \ Mészáros Gyula Hasznosítsuk az üzemen belüli önálló elszámolás jó tapasztalatait A CSKP X. kongresszusa rámuta­tott arra, hogy meg kell javítani é? gazdaságosabbá kell tenni a közleke­dést. Ez arra ösztönözte a közleke­dési dolgozókat, hogy következeteseb­ben és kezdeményezőbben kezdjenek foglalkozni az üzemen belüli önálló elszámolás gyorsabb bevezetésének kérdésével a Csehszlovák Autóközle­kedés üzemeiben, mivel az üzemen v belüli önálló elszámolás a legmegbíz­" hatóbb eszköze a rejtett tartalékok feltárásénak és a mugasabbiökú gaz­daságosságért folyó harcnak. Az üze­men belüli önálló elszámolás alkalma­zását a Csehszlovák Autóközleke­dés üzemeiben már a múlt év őszén megkezdték. A vezető gazdasági dol­gozók tapasztalathiánya miatt azonban nem érték el a kívánt eredményeket és ezért a Közlekedésügyi Megbízotti Hivatal hozraszcsot bizottsága meg­szervezte a hozraszcsot-iskolázást. Technikusok, és gazdasági dolgozók százai végezték el a több turnusban megrendezett internátus! iskolázást, egyidejűleg résztvettek ezen az üzemi bizottságok elnökei is. Az alkalmazottak szövetségének szlovákiai bizottságával való szoros együttműködésben kidol­gozták az üzemen belüli önálló elszá­molás bevezetésének resorttervét amelyet azután szétírtak a vállalatok­ra és az üzemekre. Az üzemen belüli önálló elszámolás sikeres alkalmazá­sának és bevezetésének biztosítása ér­dekében a Csehszlovák Autóközleke­dés üzemeiben és vállalataiban hoz­raszcsotbizottságot alakítottak. Ugyan­akkor komplex-brigádokat küldtek a vállalatokba és az üzemekbe, amelyek közvetlenül a munkahelyeken segí­tették az üzemen belüli önálló elszá­molás alapján történő gazdálkodást, különösen a személyes megtakarítási számlák bevezetését akadályozó ne­hézségek eltávolítását. Mindezek, a mindennapi agitációs és propagandamunkával alátámasztott in­tézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy a gépkocsivezetők az üzemekben ér­deklődni kezdtek az üzemen belüli önálló elszámolás elvei alapján történő gazdálkodás iránt, s mind nagyobb számú gépkocsivezető kezdte vezetni a személyes megtakarítási számlát. A mintaüzemek tapasztalatai, valamint a személyes megtakarítási számlát ve­zető gépkocsivezetőknek az elért meg­takarításért kifizetett jutalmai kezd­tek meggyőzően hatni a többiekre is. Ma már a ČSAD 2000 gépkocsivezető­je vezet személyes megtakarítási számlát. A legjobb eredményeket ezen a téren a ČSAD bratislavai vállalata éri el. A vállalat vezetősége ismerve a he­lyesen irányított propaganda és szem­léltető agitáció fontosságát 1955 ele­jén versenyt hirdetett a személyes megtakarítási számlák bevezetésének kiszélesítésében a legjobb ilyen irányú agitációért és propagandáért és ebbe a csehszlovák autóközlekedés bratisla­vai vállalatának összes közlekedési üzeme bekapcsolódott. A versenyből a pőstyéni, trencséni és a gálán tai köz­lekedési üzemek kerültek ki győztes­ként. Ez a verseny nagy mértékben felkeltette a gépkocsivezetők érdek­lődését az üzemen belüli önálló elszá­molás iránt s így szüntelenül nőtt azok száma, akik személyes megtaka­rítási számlát vezettek. A verseny azt eredményezte, hogy 1955 első negyed­évének végén 326 teher és 147 sze­mélygépkocsi vezetője, dolgozott a ta­karékossági számla alapján. Mindez megmutatkozott a vállalat gazdasági eredményeiben is. A takarékossági számlát vezető dolgozók a javítások­nál 121400 koronát, üzemanyagokban több mint 87 000 koronát takarítottak meg s emellett a gumik tartósságának fokozásával további 43 000 koronát. További jelentős összeget takarítot­tak meg a generáljavítások normájá­nak túlteljesítésével. Világosan bebizonyosodott, hogy a személyes megtakarítási számlát ve­zető dolgozók sokkal nagyobb gazda­sági és munkasikereket érnek el, mint a többi dolgozók. A személyes megta­karítási számlát vezető gépkocsiveze­tők pl. a csökkentett tonnakilométerek tervét 100,9 százalékra teljesítették, míg a többiek csupán 94,8 százalékra, a munkatermelékenység tervét 102,2 százalékra teljesítették, a személyes megtakarítási számlát nem vezető gépkocsivezetők 94,2 százalékával szemben. A karbantartási és javítási összegekből 91,7 százaléknyit használ­tak fel, míg a többiek 115,1 százalé­kot. Hasonló a helyzet a nyersolaj és a benzin felhasználásában is. A jövőben sokkal határozottabban k'ell törődni a személyes megtakaritá si számlák értékelésével, hogy az az üzem minden dolgozójának szívügyévé váljék. Eddig még sok üzemben az a helyzet, hogy a kiértékeléssel csupán egy dolgozó, rendesen az üzem terve­zője foglalkozik. Nem kell különöseb­ben hangsúlyozni, hogy ez az eljárás helytelen, .mert végeredményben a számlák kiértékelését formálissá tenné és gyengítené a gépkocsivezetők ér­deklődését és érdekeltségét. Hasonló hiányosságok tapasztalhatók a taka­rékossági számlák kitöltésében is, fő­ként a rendszeresség és a teljesség tekintetében. Fontos tudnunk, hogy a személyes megtakarítási számlák helyes vezeté sének és értékelésének legfontosabb feltétele az önköltségi terv szétirása minden gépkocsira. Az irányelveket a szétírásához minden üzem megkapta, mégsem végezték még el minden üzemben a szétírást. Ezt a hiányossá­got is a lehető leggyorsabban ki kell küszöbölnünk. A csehszlovák autóköz­lekedés bratislavai vállalata tapaszta latait, amelyeket az üzemen belüli ön álló elszámolás bevezetésénél szerzett, fel kell használniok a többi vállalatok nak is, hogy az üzemen belüli önálló elszámolás termékeny talajra találjon a ČSAD minden üzemében. Elmélyíté­sével és teyesztésével tegyük jobbá és gazdaságosabbá autóllözlekedésün­ket. Vladimír Pospišil, a Közlekedésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója .111 illll!Ilí!l!II!IlüllilltlIIIHI 11.1111 IIII! R I llllllllllllllllllllliltHllllllllllllllll •lllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllll • Szereti, becsüli mindenki í Szmrek Istvánt, az öreg bá­2 nyászt a dobsinai azbesztüzemben ~ csendes, szűkszavú embernek is­- meri mindenki. Olyannak, ki nem § szeret sokat beszélni, dicsekedni, - de annál jobban szeret dolgozni 2 és a rábízott feladatolcat ponto­I san, idejében elvégezni. Apja ter­1 mészete — mondják a vele egy­í ívásúak: ő is ilyen volt, hát fia, ~ Pista sem lehet más, mert az alma r nem esik messze a fájától. Szereti, 1 becsüli öt mindenki az üzemben | is, másutt is. Nincs nap, hogy Z egyik vagy másik munkatársa ne | fordulna hozzá tanácsért, segítsé­2 gért, ha valamilyen nehézségbe " ütközik munkájában. Szmrek elv­| társ segít. Ha másképp nem, hát - okos szó-val, jótanáccsal. Nem saj­1 n&ja a fáradságot. Ha kell, meg­. mutogatja a fiatalabbaknak, ho­2 gyan kell a fúrót tartani, irányíta­| ni, mennyi robbanóanyagot kell ^ elhelyezni, hogy a robbanás jól 1 sikerüljön és egyáltalában hogy J lehet megismerni és megkülönböz­- tetni az azbesztkövet a meddőtől, ' mivel a kettő majdnem egyforma. ± Huszonnyolc éve dolgozik már I Szmrek elvtárs a dobsinai azbeszt­~ üzemben. Huszonnyolc év óta fej­- ti az azbesztkövet s ezalatt a 28 - év alatt Szmrek elvtárs alaposan I megtanulta az azbesztfejtés csín­' ját-bínját. Nem csoda tehát, ha - munkatársai hozzá fordulnak ta­- nácsért, segítségért. Bár igaz, hogy I a múltban Szmrek elvtárs Péter 7 • tői Pálhoz fordulhatott, akkor sem | segített neki senki, hacsak az ap• | ja nem. Szerencse, hogy ez már Hllllllllil! tl •llllflIlliililllliillllilllllllllllllllllllllüllllllllllniHI mind a múlté. Népi demokratikus | államunk ma már igazán minden- | képpen segítséget nyújt bánya | szainknak az üzemi szakiskolák és = egyéb szociális intézmények révén | ä szakmai tudás elsajátításában. " A múlt évben Szmrek elvtárs is | részt vett az üzem keretén belül ? rendezett kéthetes üzemi szakis- § kólán, s a résztvevők között a leg- § nagyobb érdeklődést tanúsított az | előadott anyag iránt. Az idei párt• ­iskolázáson is egyike volt a leg• " jobbaknak. Ugy tanult, ahogy egy ; jó munkáshoz, jó párttaghoz illik | Jól megfigyelte az előadók minden ­szavát és másnap a munkában tet- | tekkel is bebizonyította, hogy szí- ­vén viseli a rája rótt feladatokat, | az üzem tervének teljesítését. Nem | kis része van Szmrek elvtársnak | abban, hogy az üzem dolgozói az Z év elejétől mind a mai napig | egyenletesen túlteljesítik havi ter- 1 vüket. | Szmrek elvtárs a munkában is | a legjobbak közé tartozik. Normá- I ját állandóan 145—150 százalékra 1 teljesíti Emellett persze nagy I súlyt fektet munkája minőségére is. | Becsületesen végzett munkájáért 1 az üzem vezetősége már több íz- I ben részesítette jutalomban. Nem i hiányzik sohasem a munkából, s 1 a műszak minden egyes percét a i leggazdaságosabban igyekszik ki- § használni. Megfogadta, hogy ezen- | túl még odaadóbban fog dolgozni, 1 hogy még szebb és boldogabb éle- | tet biztosítson családjának. | K. L. i iiiiiniiiiiiiiiiiii >.i•! i• 11•!)•)(' i i i i:i|[ii!:i:;i A komáromi hajóépítők között A komáromi ..Steiner Gábor" hajógyárban a békésen hömpölygő Duna vizében több karcsútestű, sze­mély- és vontatóhajó áll. Egyik-mási­kon szorgalmasan dolgoznak még a szakemberek. A „Litva" személyhajó kényesebb részeit azonban már deszkaburkolat borítja. Védelmezi az üzem dolgozóinak szerető gonddal végzett munkáját. Szép' munkát takar a csomagolás. A hajó óriási Diesel­motorjai útrakészen várják kezelőjü­ket és kapitányukat, hogy eljuttassák a hajót a Dunán mintegy 1750 kilomé­ter út után a Szovjetunió vizeire. Néhány lépéssel odébb a 16-os sze­mélyhajó simul a parthoz. A hajón nagy a sürgés-forgás. Villany- és rádió­szerelők, asztalosok, mázolok, víz­vezetékszerelők, kárpitosok és más szakemberek igyekeznek munkájukat elvégezni. Sőt még a hegesztőpisztoly vakító kék fénye is fel-felvillan itt­ott. Nem kis felelősség hárul Stelczer Gyulára, a hajó építészére, akit az egyik kabinban találunk. Telefonon be­szél hol az egyik, hol a másik szek­tor vezetőjével, ennek vagy annak a munkanak sürgős befejezéséről. A hajó több ezer részletes rajz alapján készül. A legfontosabb tehát ezeknek a tökéletes ismerete, és a munkák összhangba hozatala. Jól meg kell szervezni a munkát ahhoz, hogy a legkisebb csavar is idejére meglegyen. A terv teljesítése, a hajó átadási ide­jének betartása főleg azon a 114 üze­men múlik, amelyek különféle gépe­ket, alkatrészeket, szerelvényeket szál­lítanak a hajóhoz. — A hajógyártás menete általában napról napra Javul — mondja Darázs László termelési főellenőr. A hajótes­teket új módszerrel építik. A hajók lemezeit nem szegecselik, hanem he­gesztéssel illesztik össze. Az osztá­lyokon belüli szakiskolázás sokat se­gített, egyre több a szakképzett dol­gozók száma. Jobban is megy a munka. A múlt évhez hasonlítva mégegyszer annyi hajót készítenek el az év végé­ig. A munka minősége is sokat javult. Jelentős szervezési változások is vannak a műhelyekben. A hajóépítők nem is igen tudnak számot adni ar­ról, mi mindent módosítottak egyetlen esztendő alatt, de az agyukba, a ke­zükbe mér annyira belerögződött a sok egyszerű, jó munkafogás, hogy könnyebben és rövidebb idő alatt ké­szítenek el egyes alkatrészeket vagy szerelése^ 0* Annak ellenére, hogy az említett 16-os hajón több mint félszáz külön­féle szakember dolgozik, mindenütt példás rend uralkodik. Ezért Holzheim bácsi — ahogy őt a fiatalabbak hívják — és munkatársai érdemelnek dicsé­retet. A hajón több száz utas részére kényelmes gauccsal és ágyakkal be­rendezett kabinok állnak majd az uta­sok rendelkezésére. Valamennyit az érsekújvári „Elektrosvit" gyönyörű világítótestei díszítik. Minden kabin­ban van mosdó meleg és hideg víz­zel, központi fűtés, telefon, rádió. Az elektromos szellőzőberendezések pedig állandóan cserélik a levegőt. A hajó másik részében kony­ha, mosókonyha, a nagyszombati „Kovosmaltban" készített mosógéppel. Fürdő felnőtteknek és külön a csecse­mők számára. Sok volna mindazt fel­sorolni, ami a hajón a kényelmet szol­gálja. De meg kell még említeni a nagy, szép közös éttermet, amelynek falait fényezett sárga citromfafurnír díszíti. Az ajtó feledt pedig különféle színezetű furnírból összerakott hatal­mas virágcsokor tárul elénk. Mind­mind a hajóépítők igyekvő munkáját dicséri. A „Steiner Gábor" hajógyár dol­gozói megtanultak rajzok szerint szép dolgokat készíteni. De egyet még ta­nuljanak meg. Szeretni és becsülni mások munkáját is, úgy mint a magu­két. A festők például a hajón bemá­zolnak mindent, ami éppen az ecset, vagy a mázolópisztoly útjába kerül. A padlót épp úgy, mint a falakat. A feles­leges mázt aztán másoknak kell le­kapargatni. A hegesztők mit sem tö­rődnek azzal, hogy a szikra a csiszolt tükörablakra szökik és kiégeti. Az előbbi hajón nem kevesebb mint 50 ilyen ablaküveget kell kicserélni. Vagy a vízvezetékszerelők a fal burkolatára nem ügyelnek a mosdó felszerelésénél. És az ilyen gondatlanságból eredő fe­lesleges kiadások százezer koronára rúgnak egy személyhajónál. Sőt egyes esetekben még többre is. Nem csoda, ha az önköltségi tervet nem teljesíti az üzem. Márpedig a dolgozók jobb léte a takarékosságon alapszik. Tehát takarékoskodjunk mindennel, hogy gyártmányaink olcsóbbak lehessenek. Kétségtelen, ha a pártszervezet és a szakszervezet bizottsága foglalkozik ezzel a kérdéssel, ezen a vonalon is eredményes lesz munkájuk. Erdósi Ede

Next

/
Oldalképek
Tartalom