Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-08 / 163. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! V SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. július 8. péntek 30 fillér VIII. évfolyam, 163. szám 4 mai számban: Nem elég csak megállapítani, hanem cselekedni kell (2. old.) A varsói dolgozók ünnepi ülése az Odera— Nisa bé­kehatár kijelöléséről szóló szerződés ötödik évfor­dulója alkalmából (3. old.) A szovjet légierők hatalmas szemléje (4- old.) Séta Perbetén (5- old.) Csapataink kiválóan szerepeltek Idegenben (6. old.) A falusi pártszervezetek álljanak az űj EFSZ-ek megalakításáért folyó harc élére A ČSKP Központi Bizottságának jú­niusi plenáris ülése után a pártszer­vezetekre egyidejűleg több sürgős feladat megoldása vár. Biztosítani kell az idei gabonatermés egyenletes és szemveszteség nélküli begyűjtését, a közvetlenül a cséplőgépnél történő felvásárlást, az őszi munkálatokat és egyidejűleg elő kell készíteni a me­zőgazdasagi termelés jövő évi tervé­nek szetírását. Mindezen munkák el­végzése/ mellett a párt figyelme a munkás-paraszt szövetség tovább; megszilárdítására, az új, egységes föld­művesszövetkezetek alakítására, és a már meglevő szövetkezetek szilárdí­tására összpontosul. Néhány nap múlva pártszervezeteink megtárgyalják a CSKP Központi Bi­zottságának határozatait taggyűlései­ken. Fontos, hogy ezt a munkájukat necsak általánosságban végezzék, ha­nem a község helyzetét szem előtt tartva. A viszonyok minden községben különbözők. Az EFSZ nélküli község­ben például a pártszervezet az EFSZ megalakításáról fog tárgyalni. Az eh­hez vezető első lépés a közös aratás megszervezése lesz, hogy földműve­seink meggyőződjenek a kollektív munkának és a gépek segítségének előnyeiről, hogy lássák a közös mun­ka jó oldalát. Az EFSZ nélküli köz­ségek kommunistái kell, hogy bíráló­lag elgondolkodjanak eddigi tevékeny­ségükről a községben, hogy a szövet­kezet megalakítása kérdésével szem­ben elfoglalt ingadozó álláspontjukkal nem lassították-e a szocializmus épí­tését falvainkban. A taggyűlésen meg kell mondaniuk minden tagnak, akinek földje van, hogy a szövetkezetben a helye, igyekezniük kell megnyerni a szövetkezeti gondolatnak a munkáso­kat, az üzemi dolgozókat. Más kérdések megtárgyalása hárul az olyan falusi pártszervezetekre, ahol az EFSZ taglétszáma kicsiny. Ilyen fa­luban a taggyűléseken a kommunis­táknak mérlegelniük kell, megtalá­ták-e a helyes viszonyt a kis- és kö­zépparasztokhoz, hogy megnyerjék őket az EFSZ-be. A taggyűlésen foly­tatott megbeszélések alapján intézke­déseket kell tenniük a szövetkezeten kívül álló parasztok között végzett po­litikai munka megjavítására, és meg­felelő módon kell előttük leleplezni az osztályellenség bomlasztó munkáját. A Központi Bizottság határozatai megtárgyalásánál olyan községben, ahol a földművesek azért nem akarnak az EFSZ-be belépni, mert ott hiá­nyosságokat, gyenge munkafegyelmet, hibás munkaszervezést és hasonlókat látnak, intézkedéseket kell tenni, hogy a szövetkezetben felmerülő hiányossá­gokat minél előbb kiküszöböljék. Lát­hatjuk tehát, hogy valóban szükség van arra, hogy a falusi pártszervezet ismerje a helyzetet saját községében. Enélkül a taggyűlések formálisak, eredménytelenek lesznek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol a kommunisták ismerik a párt irányvonalát és irányelveit, és tudnak megvalósításukért harcolni, ott mindenütt elérik a várt eredménye­ket. A parasztok nem lépnek be csak úgy semmiért a szövetkezetbe, és nem alakítanak új szövetkezetet. Állandó meggyőző munkát kell közöttük vé­gezni, konkrét példákkal kell bebizo­nyítani nekik a szövetkezeti nagyter­melés előnyét. Ha megértik a közös munka előnyét, nem fognak ingadoz­ni. így történt pl. nemrégen a pöstyé­ni járásban, ahol két új EFSZ alakult. A skalicai járásban több mint 50 új tag lépett be a szövetkezetbe. A párt bratislavai kerületi bizottságának ple­náris ülésén a pöstyéni Radosinský elvtárs és a skalicai_ Hettes elvtárs a vita folyamán bebizonyították, hogy ezek a sikerek valóban a párt tömeg­Dolitikai és szervezői munkájának, kü­lönösen a falusi szervezetek tevékeny munkájának eredményei, a kommunis­ták és a falusi nemzeti bizottságok vezetői kitartó muftkájának eredmé­nyei. A kommunisták Szlovákia több más községében is sokkal határozot­tabban végzik harcos, meggyőző mun­kájukat. Ennek eredményeként a CSKP X. kongresszusa óta sok új szövetke­zet alakult, sok új tag lépett be a szövetkezetekbe. A szövetkezetek megszilárdításában és új szövetkezetek alakításában aránylag rövid idő alatt elért jó eredmények ellenére a falusi pártszervezetek munkája mégis a leg­gyengébb oldala a pártmunkának. A falusi kommunisták legközelebbi erőpróbája a közös aratás és az őszi munkák közös elvégzésének megszer­vezése is. Itt mutatkozik majd meg agitációjuk és tettrekészségük haté­konysága, hogy tudják-e a földműve­sek figyelmét összpontosítani és meg tudják-e őket nyerni a szövetkezet­nek. A falusi szervezeteknek meg kell szervezniük a nyilvános párttaggyűlé­ťeket, aznkor; megismertetni minden kis- és közÉpparasztoS a mezőgazda­sági termelés növelésében előttük ál­ló feladatokkal és azzal, hogy a párt miért összpontosítja minden erejét az űj szövetkezetek megalakítására. A falusi pártszervezeteknek tudniuk kell befolyásolni a Helyi Nemzeti Bi­zottságot, a Mezőgazdasági Bizott­ságokat, a Nőbizottságokat és az Ifjúsági Szövetséget is. Ezt úgy érhetik el. ha helyesen tudják megmagyarázni a kérdéseket", ha meg tudnak minden pártonkívülit győzni a párt céljának nagyságáról, amely az összes dolgozókat szolgálja. Minél több kisebb funkcionáriusát és tagját a tömegszervezeteknek győzzük meg a párt irányelveinek helyességéről, an­nál könnyebb lesz a falusi pártszerve­zetek munkája. A falusi pártszerveze­teknek ezért az agitációs központok­ban és az egész községben végzett személyes és szemléltető agitáció fej­lesztésére kell törekedniük. A kom­munisták példája, kitartása és lelke­sedése a pártonkívülieket is a párt és kormány határozatainak teljesítésére buzdítja. A pártszervezetek szorgal­mas munkájukkal olyan tekintélyt sze­reznek, hogy a szövetkezeti tagok hoz­zájuk fognak fordulni problémáik meg­oldásában, míg a szövetkezet megala­kítása után is abban a meggyőződés­ben, hogy a kommunisták nemcsak agitálni, meggyőzni, hanem dolgozni is tudnak ott, ahol arra szükség van. A mezőgazdaságunk előtt álló fel­adatokkal különösen most, az aratás és a felvásárlás előkészületeinek ide­jén, az új EFSZ-ek megalakítása elő­készítésének idején a falusi szerveze­tek nem tudnának maguk megbirkózni a járási pártbizottságok irányító munkája nélkül. A falusi munkák mind sürgősebben megkövetelik, hogy töké­letesedjék a falusi szervezeteknek a járási pártbizottságok által való irá­nyítása. Vezetni — ez azt teszi fel­adatává a járási bizottságoknak, hogy elsősorban fokozzák az alapszerveze­tek kezdeményezését és aktivitását, és fejlesszék minden kommunista kezde­ményezését. A falusi pártszervezetek nagyfokú aktivitása nélkülözhetetlen feltétele a falu szocialista szektora további fej­lesztésének, az új, egységes földmű­vesszövetkezetek alakításának s a már meglevő szövetkezetek tagsági alapja bővítésének újabb meg újabb kis- és középparasztokkal. A pártszervezetek­nek ezért minden téren fokozniuk kell a tömegek között végzett szervezői és politikai munkát, biztosítaniuk kell a CSKP Központi Bizottsága júniusi ple­náris ülése határozatainak gyakorlati megvalósítását, hogy szüntelenül nö­vekedjék mezőgazdasági termelésünk, hogy bőven el legyünk látva minden­nemű mezőgazdasági terménnyel. ARATÁSRA KÉSZEN Senicán megvitatták a párt Központi Bizottságának júniusi határozatát A bratislavai kerületben közös aktívák folynak, amelyeken részt vesz­nek a falusi pártszervezetek, a helyi nemzeti bizottságok, az EFSZ-ek, a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok képviselői, valamint a védnökségi üzemek gazdasági, párt- és szakszervezeti dolgozói. Megtár­gyalják a CSKP KB júniusi határozatából erfedő feladatokat. Június 4-én Senicán tartottak aktívát, amelyet Bachár elvtárs, a Járási Nemzeti Bizottság titkára nyitott meg. Srda, a JNB tagja tartott beszá­molót, aki rámutatott a községek, az EFSZ-ek és a szövetkezeti csoportok közötti verseny alapos értékelésének fontosságára. Azon rendszeres támo­gatás fontosságát, amelyet a szakszervezetek üzemi bizottságai nyújtanak v falunak, František Štofko, a bratislavai Kerületi Szakszervezeti Tanács képviselője emelte ki. Rámutatott egyes jó példákra, hogyan támogatják az ipari üzemek a falvakat. A vita során felszólaltak a Helyi Nemzeti Bi­zottság dolgozói, az EFSZ-ek elnökei, és az egyes üzemek dolgozói. A besztercebányai kerület gép-éstraktorallomásai megkezdték az arat|pt A besztercebányai kerület szövetke­zeteinek mezőire napról napra mind több és több kombájn és traktor ér­kezik, hogy segítsenek a szövetkeze­te sekne k az idei aratásban. Amíg a múlt hét végén az EFSZ mezőin csak néhány kévekötőgép működött, július 6-án „reggel kilenc kombájn és több mint 60 kévekötő-airatógép ment ki a mezökre. A nagykaposi szövetkezetesek felké­szültek az aratásra A nagykaposi szövetkezetesek a taggyűlésen részletesen megtárgyal­ták és jóváhagyták az aratási és csép­lési tervet. Százhúsz hektárnyi terüle­ten két kombájnnal és 220 hektárnyi területen kévekötőgépekkel aratják a gabonát. A tarlóhántást 300 hektáron azonnal elvégzik. Húsz hektárnyi te­rületet vetnek be másodnövényekkel. 10—12 napig villanyerővel hajtott két cséplőgéppel fognak csépelni. Biztosí­tották a gabonaszárításra szükséges raktárhelyiségeket is. A szövetkezete­sek arra számítanak,- hogy a gépek segítségével 8—9 nap alatt learatják a gabonát. A besztercebányai kerület gép- és traktorállomásainak kombájnosai és traktorosai a szövetkezeti mezőkön eddig több mint 300 hektár gabonát kaszáltak le. Az egyes gép- és t*ak­torállomások közül kiváltak különö­sen a felsőszemerédi gép- és traktor­állomás dolgozód, akik már öt kom­bájnnal és 21 kévekötőgéppel. vesz­nek részt az aratásban. Jutalmat kapnak a traktorosok a gépek jó karbantartásáért Sághy Ferenc, az oroszvári és Uj­miák János, a hidasi brigádközpont traktorosai a bratislavai kerület leg­jobb traktorosai közé tartoznak a ttaktorok jó karbantartását illetőleg. Ujmiák János 1954 márciusában új traktort vett át és 1955. június 30-ig 2985 órát dolgozott vele. A rábízott géprői olyan jól gondoskodott, hogy a gép- és traktoréüomás a tervbe vett 8000 korona helyett csak 4370 koronát fordított a traktor javítására. A megtakarított összeg felét 1815 ko­ronát kifizették a gondos traktoros­nak. Sághy Ferenc traktoros az oroszvá­ri brigádközpont tagja, ugyancsak példásan gondoskodik traktoráról, amelyet generáljavítás után 1954 ja­nuárjában kapott. Ettől az időtől 1955. június 30-ig 3850 órát dolgozott a traktorral. A gépjavításra tervbe vett 10 500 koronából 5929 koronát taka­rított meg a gép- és traktorállomás­nak, amely összeg felét kifizették á példás traktorosnak azért, hogy a rá­bízott gépet jól gondozta. Hektáronként 40 mázsás árpatermés A nyitrai kerület mezőin megsár­gultak az árpa-, rozs- és helyenként már a búzatáblák is. A gabona aratá­sát megkezdték már a kerület 11 já­rásában. Több mint 100 egységes földművesszövetkezet és hét állami gazdaság dolgozói aratják a gazdag gabonatermést. Nyolcvanhat nagytel­jesítményű kombájn áll rendelkezé­sükre. Az idejében végzett vetésnek és a többi agrotechnikai intézkedés betar­tásának köszönhető, hogy az őszi árpa átlagos hektárhozama a nyitrai kerü­let állami gazdaságaiban eddig több mint 27 métermázsát tesz ki. Az ál­lami gazdaságok között az első helyen a tornóci áll, ahol az őszi árpa átlagos hektárhozama 37 métermázsára rúg. A sladečkovcei gazdaságban egy tíz­hektáros parcellán hektáronként 40 métermázsa árpát termellek. A kom­bájnosok versenye élén még mindig Szeifert Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, a „Munka Érdem­rend" viselője, a bajcsi állami gazda­ság dolgozója áll. ötvenhat óra alatt 49 hektárnyi területről 1716 mázsa magot aratott le és csépelt ki. Leg­nagyobb vetélytársa Czilling István, a bajcsi állami gazdaság dolgozója, aki 38 hektárnyi területről 1066 méter­mázsa magot takarított be. Az állami birtokok azon traktorosai, akik nem kapcsolódtak be az aratásba, eddig 500 hektárnyi területen végeztek tar­lóhántást és 120 hektáron végezték el a tarlókeverék vetését. 'UlllllllUlllllllUlllltWIIIlllilll A nagyobb, fehérebb kenyér ígérete lii]!iiTli:|jiini!il!iiuini!:i'ivirt A felvégtől jó két kilométernyi- minden erőnket az aratásnak szen­re áll az ipolyviski szövetkezet terményraktára. Egyemeletes, fe­hérre mázolt épület, valaha az uraságé volt. Körötte szétszórt apró épületek, ólak, istállók, két családi ház. A falu népe Kisváros­nak hívja ezt a gazdasági telepet. A terményraktárban egy jól meg­termett, hirtelenszőke ember hada­kozik a néma falakkal. Kádasi La­jos, a raktárnok. Végigpermeztezi, fertőtleníti a teremszerű helyisé­get, nehogy valami baja essék az új gabonának. Negyven vagon ga­bonát szállítanak majd ide, a töb­bit a dohányszárítóban helyezik el. A villany beszerelése előtt, nehéz erővel vállazták be a gabonazsá­kokat, de hogy megkapta a falu az áramszolgáltatást, ide is bekö­szöntött a jó segítség. Ma már ga­bonafúvó hordja a magasba a ter­ményt s egyben szárítja is. Szóval minden jel az aratásra való készülődésre mutat. Bartal Lajos, az ipolyviski szövetkezet elnöke megjegyzi a minap: Ez idén sokkal könnyebb lesz a dolgunk, mint tavaly volt: Mert a múlt év­ben elkéstünk a növényápolással, szénabetakarítással. Hála a jó munkának, mindezeket ma már 100 százalékra elvégeztük s így telhetjük. Jóval lerövidíthetjük te­hát az aratás időtartamát. Az ara­tócsoportokat már be is osztottuk a kombájnok, kévekötögépek mellé. Megjegyezni való, mennyit fejlő­dött Ipolyvisken a kombájnnal va­ló aratás gondolata. 1952-ben arat­tak először kombájnnal néhány hektár gabonát kísérletképpen. Egy évvel később már 60 hektár gabonát vágtak és csépeltek ki kombájnnal. 1954-ben 98 hektár­nyira ugrott ez a szám. • Jelenleg 130 hektárnyi gabonát terveztek be kombájnnal való aratásra. A falu népe, a szövetkezeti tagok megszerették a „nagy masinát", hiszen rengeteg verejtéket, fára­dozást takarít meg. Ez idén 2 hektárnyi terület ki­vételével géppel aratják a gabonát. És már feldübörögnek a trak­torok, kelepelnek a kévekötő-ara­tógépek s a kombájnok nekimoz­dulnak a gabonatengernek. Az acé­los búzaszemek zápora új ígéret­tel telíti meg az ipolyviski dolgo­zó parasztok szívét, a nagyobb, fehérebb kenyér ígéretével. A nap sugarai aranysárgára fes­tették az őszi árpa dús kalászait az ipolyviski szövetkezet határá­ban. Hétfőn délelőtt egy héthek­táros dűlőben munkába lépett a kombájn. Bartal Gyula ügyes ke­zekkel vezeti a gépet. A héthektá­ros területet parcellákra osztotta és órapontossággal végzi feladatát. A szövetkezeti tagok alig bírták a kombájn után a szalmát összegyűj­teni és a gabonával telt zsákokat elhordani. Ebéd után Bartal Lajos, a szö­vetkezet elnöke a felsőszemerédi traktorállomás agronómusával, Gre­csó elvtárssal megmérték a kicsé­pelt gabonát. — Hektáronként 35 mázsa — mondotta Grecsó elvtárs. De úgy látom, hogy a többi dűlőben ma­gasabb lesz a hektárhozam. — Mi is így számítottuk — vá­laszolt a szövetkezet elnöke. Az idei aratás arról tanúskodfk, hogy az ipolyviskiek elsajátították a hektárhozamok növelésének tu­dományát. S legújabb tapasztalatok alapján dolgoznak, anielyeket a hatodó mezőgazdasági tudomány bocsát rendelkezésükre. Az idén már olyan gazdag termést értek el, amelyre 2—3 évvel ezelőtt nem. is gondoltak. ;iai[aMmiiBi<ananai!a:,KiiaiisnBiiii:a!i>i!anaiíaMBí!Bn*Jisn*iiBLiaiiai<BNai:aiiai>ai<BiiBnB(iBHBuaiiBiiBin •^•KBiiaiiBiraiiaiiaitauaiia;.*:.* IIIIUIIIIIÍI

Next

/
Oldalképek
Tartalom