Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-29 / 101. szám, péntek

1955. 'április 23. IIISZO f/ ® «© r • ~m Kassai voros májusok MOST, amikor a 10. szabad májust ünnepeljük, illendő megemlékezni azokról a vörös májusokról, amelyeket valaha a kapitalista terror és üldözés idején rendeztünk és ünnepeltünk. Már a május .elseje előkészítése is emelt hangulatban folyt le. A ma már elfelejtett Munkásotthon tágas udvarán estenként lépést és torna­gyakorlatokat végeztek az ifjak és forradalmi dalokat gyakoroltak be ze­nekari kíséret, mellett. Május előestéjén hat óra tájban a munkászenekar a munkásnegyedek­ben térzenét adott, amelyen a prole­tárok ezrei vettek részt. Az ifjúmun­kások röplapokat osztogattak, amelyen meghívták a munkásokat a májusi tüntetésre, s a „Munkás" májusi szá­mát és a májusi jelvényt árusítot­ták. Május elseje reggelén a fúvós­zenekar ébresztette a várost, a mun­Kásneyyedeket. A zenészeket a dol­gozók szeretettel és virágokkal fogad­ták. A barakktáborban volt a pihenő. A nyomortanya lakói frissítőkkel igye­keztek felüdíteni az elfáradt zené­szeket. Amikor a nehéz munka után a zenekar a Munkásotthonba vissza­standardok nagyrészét átlopták az en­gedélyezettek közé. A munkások és munkásnők ' a sorakozókra szervezett sorokban, énekelve és forradalmi jel­szavakat hangoztatva vonultak fel. Ma­ga ? felvonulás 'elejthetetlen élmény volt. Mindenkiben mély gyökeret vert az a hit, hogy a munkásosztály ereje legyőzhetetlen. Feldíszített lovasok nyitották meg a menetet ingujjban és lobogó gatyá­ban, falusi cselédek és szállítómun­kások. Utánuk gyönyörű allegorikus kocsik következtek, amelyek a kapi­talista elnyomást jelképezték és az impertinens pénzes zsákokat gúnyol­ták ki. Azután több száz vörös színnel díszített kerékpáros következett vö­rös zászlócskákkal a kormánykerék fölött. Ezek után jöttek a vörös spor­tolók, fiúk és lányok fehér ingben. Utánuk következtek a nők, fejükön vörös kendővel. A menetet a szerve­zett munkásság beláthatatlan sora zárta be. "" A LEGMÉLYEBB BENYOMÁST azon­ban nem a külsőségek tették, hanem az elszánt harci kedv, ami a munkás­osztályt eltöltötte. A munkásosztály Régi május 1-i felvonulás Kassán. tért, minden ZeViéäž és minden hang­szer tele volt virággal. Az ébresztő­höz rendőrségi engedély kellett. A kí­sérők számát a rendőrség harmincra korlátozta. A munkások azonban az egész útvonalon mégis csatlakoztak, de tisztes távolban követték a zene­kart, s a járdákon meneteltek. A FELVONULÁS előtt a rendőrség a Munkásotthonban ellenőrizte a stan­dardokat. Különválasztotta az engedé­lyezett és külön a betiltott jelszava­kat. Az elvtársak azonban a tiltó harci készsége abban jutott kifejezés­re, hogy az utca zúgott a forradalmi jelszavaktól, a forradalmi daloktól. A verssorok gyújtottak, szikrát vetet­tek: „Bátran előre, vérvörös a, vérvörös a zászlónk." S a többi lelkesítő dal: „Széles or­szág, drága Szovjet földünk", a „Vö­rös kovácsok" stb. A végtelen sorok jelszavakat hangoztattak. Az utcák zúgtak a forradalmi da­loktól és jelszavaktól. Minden dolgo­zó sok erőt merített egy ilyen máju­si tüntetésből. A felvonulás után a menet vissza­tért a Légionárius térre. Emlékeze­tes marad előttem különösen az 1931. évi vörös május. Kosik elvtárs 11 na­pi éhségsztrájk után éppen akkor jött ki a börtönből, ő elnökölt a népgyű­lésen. A tízezres tömeg, amikor a tribünön meglátta kimerült, sápadt ar~ cát, viharos lelkesedéssel üdvözölte szeretett pártjának szeretett képvise­lőjét. Az ünnepi szónok František Ku­bač elvtárs, a SZNT jelenlegi elnöke volt. Az óriási néptömeg orkánszerűen éltette a Szovjetuniót, a proletariátus reménységét, szemefényét. A rendőr­tiszt tiltakozott a Szovjetunió dicsé­rete ellen. Kosik elvtárs erre a tömeg felé fordult: „Elvtársak, a rendőrtiszt azt akarja, hogy tegyetek szájkosarat a szátokra!" A "tömeg szitkokkal és füttyel válaszolt. Erre a rendőrtiszt feloszlatta a népgyűlést. A rendőrök kiugráltak rejtett helyükről, a kapuk alól és gumibotjaikkal ütlegelve szét­kergették a népet. Aki nem nagyon sietett," azt letartóztatták. A karmester, Hoppentál Mátyás elv­társ sem nagyon sietett, a zenekarnak indulót vezényelt, — letartóztatták. Letartóztattak mintegy harminc tün­tetőt. Letartóztatták Kohn Mária elv­társnőt is. Az egyik rendőr egy idő­sebb munkást hátulról ütött gumibot­jával. Kohn elvtársnő rákiáltott: „Hogy meíi verni azt az öreg embert, hisz az apja lehet!" Mire őt is letar­tóztatták. A rendőrségen egyesek azzal véde­keztek, hogy csak véletlenül kerültek oda. De Kohn elvtársnőnél röpiratok, röplapok, téglajegyek is voltak, ren­dezői karszallag is volt rajta. A ki­hallgatáson a rendőrtiszt megkérdez­te: „Hisz maga komoly asszony, ma­gának öt gyermeke van, maga miért kommunista?" „Éppen azért vagyok; kommunista, mert a gyermekeim jö­vőjét akarom biztosítani." Az elnyomás alatti vörös máju­sokat az jellemezte, hogy izzó osz­tálygyűlölet és elszánt forradalmi harc töltötte el a tüntetőket, és ezek az érzések mély nyomokat hagytak a dolgozók lelkében. AZ IZZÖ SZERETET érzésével ün­nepeljük ma szabad vörös májusunkat, népi demokratikus hazánk forradalmi lendületét, szocialista építését — fel­szabadulásunk tízéves évfordulóján. Winkler Kornél, Kassa. A FORRADALMI GÖMÖR Hűvös áprilisi szél fúj. A város Fő terének ódon épü­letei között kirakatok üveg­táblái verik vissza a délelőtti napsugarakat. Rozsnyón va­gyunk, Gömör bányavárosá­ban. Kint a városháza bejá­rata' fölött emléktábla hir­deti, hogy két és fél évszá­zaddal ezelőtt innen indult meg a kurucok szabadság­harca, a város falai között intézte hadvezéri és kor­mányzói teendőit Rákóczi Fe­renc. Nézzük a teret, s a le­tűnt korok harcaira, az el­nyomottak küzdelmeire, a gö­möri bányászok tüntetéseire, sztrájkjaira gondolunk, régi májusokról beszélgetünk. Forradalmak gyújtópontja volt Rozsnyó évszázadokon át, s forradalmi fészek ma­radt a tőkés kizsákmányolás idején is. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom szele a gö­möri bányavidékre is csak­hamar eljutott. A vásártéri felvonulás, a forradalmi nem­zeti tanács megalakulása, a 200 tagú munkás népőrség megszervezése volt az ered­mény. A bányászok lámpák­kal, bányafúrókkal felszerel­ve vonultak fel valahányszor jogaikat akarták érvényesí­teni. S felvonult a csendőrség és a rendőrség is, s követ­keztek a sorozatos letartóz­tatások, az üzemekből vald elbocsátások. Az ellenállási mozgalom új erőre kapott a harmincas évek fasizmus elleni harcai­ban, a gazdasági krízis nyo­masztó éveiben. A munkás­vezérek: Steiner Gábor, Ma­jor István, Fábry és a töb­biek gyakran megfordultak a gömöri bányászok köré­ben, hogy lelket öntsejjek a csüggedőkbe, kitartásra, harcra buzdítsanak. A májusi ünnepségek és tüntetések szónokait, Dénes Ferencet, Gátit és a munkásmozgalom többi elszánt harcosát a re­akció terrorja, a letartózta­tások ''és bebörtönzések so­rozata sem félemlítették meg. Letartóztatták és el­bocsátották a tüntető bányá­szok közül Drozsgyák Jánost, Filicky Istvánt, Tonhausert és feleségét, Kovács Lászlót és a többieket, összesen 14 férfit és asszonyt. A városháza emeletének egyik szobájában tabló van a falon: „Emlékezzünk és«ne feledjük" olvassuk rajta a felírást. Sorra vesszük a ne­veket, fényképeket az em­léktáblán. A szabadsághar­cosok késői utódai ók, a for­radalmak zászlóvivői, vérta­núi. Régi pártharcosokkal, Kovács Lászlóval, Molnár Bé­lával, Filicky és Holuby elv­társakkal állunk a tabló előtt. Megilletődéssel beszélnek Rozsnyó forradalmi múltjáról, a dicső harcokról, a harcok áldozatairól. Az agilis Lakos Andrást, a minden áldozatra kész Kút Árpádot, Burdiga Már­tont, Ignác Sándort, Pindró Józsefet, szlovákokat és magyarokat elhurcolták Né­metországba és meggyilkol­ták. Ez lett a sorsa sok if­júmunkásnak, az ellenál­lás elszánt harcosainak. A fasiszták 270 gömöri bá­nyászt tartóztattak le, akik­nek nagyrésze nem tért vissza. Ez a sors érte Su­bovics Jánost, Vojtkovsky Andor partizánt, Juhász Pált, Lipták Lászlót, Drgos Rudolfot, Barc Józsefet, Lő­rincz Mártont és a csucsomi Antimon-üzem munkásait: Kerekes Józsefet, Fehér Istvánt és Szliva Pált. A párt egyik alapító tagja, Róth Ernő, aki 14 éven keresztül Rozsnyó polgármestere volt, mártírhalált halt. A bányá­szok emlékezetében ma is él Cif Pál, a pártmozgalom oda­adó harcosa, aki a spanyol szabadságharcban halt hősi halált. Régi május elsejék! Ezen a napon nem dolgozott ka­pitalista urának a proletár, ez az ő ünnepe volt. Ünnep­lőbe öltözött és úgy indult el otthonából. Tüntetett po­litikai és demokratikus sza­badságáért, a gyülekezés jogáért, a sajtószabadságért, a nyolcórai munkaidőért. Csendőröket, rendőröket, ké­meket és besúgókat ösz­pontosítottak a tüntetők köré, nem engedélyezték az ünnepélyek megtartását a város Fö terén, a fő útvo­nalakon. Zászlókat, jelsza­vakat koboztak el. Nagy ünnepünk az idei május, ünnepeljük nemrégi önállóságunkat, szabadsá­gunkat, a munka szabadsá­gát, nagy építő eredménye­inket, a szocializmus győzel­mét. A világ dolgozóinak százmilliós tömegeivel együtt a békét akarjuk. Tíz évvel ezelőtt hozták el szovjetíbarátaink nagy aján" dékukat nekünk: a szabad­ságot. Megvédjük szabadsá­gunkat s tovább építjük az országot. Elért eredmé­nyeink hirdetik a májusi tradíciók dicsőségét. Mészáros Gyula Lév <: 1°35. május 1-én Csernák Gyula elvtárs 1935. május 1-én az Ozmány-téren beszédet mond a tüntetőknek. IIIIIMIIIIIIIIIIIIMIM!!lllllll!llllillillllllll!lllllilllllllllll!ll!lllllllllllllllll!lllllllllllllll Vasárnapi munkával pótolják az időjárás okozta késést A bátorkeszi szövetkezet tagjai minden alkalmas időt kihasználnak a tavaszi munkák mielőbbi elvégzésére. Hogy a vetemények agrotech­nikai határidőben kerüljenek földbe, vasárnaponként is dolgoznak, hogy ezzel behozzák az idő késleltetését. Április 24-én, vasárnap, 8 hektár krumplit vetettek el négyzetes-fészkesen, hogy magasabb hektárhozamo­kat érhessenek el. A csoportvezető, Kubovics András, figyelmesen ellenőrzi a munkák minőségét és a gépek munkáját is. Tudatában vannak, hogy magasabb termést csak a jól elvégzett munka biztosíthat. Kovács Miklós, a bátorkeszi HNB titkára. Áz első negyedévben a besztercebányai kerület szövetkezetesei csaknem kétmillió koronát tettek be a takarékpénztárba A besztercebányai kerület szövetke­zetesei az évvégi zárszámadások után örömmel vették tudomásul, hogy mun­kájuk évről évre eredményesebb. Igaz, sok szövetkezetben még meg kellett birkózni a régi gazdálkodási formák­kal, le kellett győzni őket, de mind­ezek ellenére el kell ismerni, hogy a szövetkezeti gondolat már mély gyöke­ret vert a falvakban. A szövetkezeti termelés évről évre emelkedik és ezzel párhuzamosan a munkaegységek ér­téke is. Különösen az 1954-es évben állt be lényeges növekedés a szövet­kezeti gazdálkodásban. A szövetke­zeti tagok legnagyobb része a munka­egységek után járó jutalom nagy ré­szét betétkönyvecskékre helyezte el a bankokban. A besztercebányai ke­rület szövetkezetesei az utolsó tíz hét alatt közel kétmillió koronát he­lyeztek el a bankban. A takarékosság terén a legjobb eredményt a korponai járás érte el, ahol 470 szövetkezeti tag 510 000 ko­ronát helyezett el a bankban. Az ipolysági járásban csaknem 300 000 koronát helyeztek el a takarékpénz­tárban. Az idén már nem tartozott ritkaság közé, hogy egyik-másik szö­vetkezeti tag, 5000 vagy 10 000 koro­nát helyez el a takarékpénztárban. Az ilyen szövetkezeti tag, nemcsak, hogy ésszerűen tudja elhelyezni pénzét, de tudatában van annak is, hogyha na­gyobb összeget tart odahaza, nemcsak magát, hanem az egész nemzetgazda­ságot megkárosítja. Az egyéni taka­rékosság az idén szépen fejlődik, ami a takarékbetétek állandó emelkedésé­ben nyilvánul meg. Sólyom László, a losonci járási takarékpénztár dolgozója. Ki Üj élet Virten icsi, egyetlen utcájú, csinos fa­lucska búvik meg a Zsitva partján az akácfák között: Virt. Az udvarok, a házak eleje tisztára söpörve. A szé­les utcán dió, vagy akácfák büszkél­kednek egyenesen, mintha őrséget állnának az apró, kicsi virágoskertek­kel körülvett; muskátlis ablakú házal: előtt. A Zsitva kékesen hullámzik a falu alatt, a partján négy viharvert — némelyik már düledező — kastély, egykori nemesi kúria, mereng a ná­das felé, hátat fordítva a falu apró házacskáinak. Sértődve, némán állnak; talán haragszanak, hogy most azok­ban a kicsi, zöld, fehér ablakos há­zakban laknak azok, akik a falu éle­tét irányítják, talán méltóságos gaz­dáikra gondolnak, akik otthagyták őket, vagy porladva feküsznek a cí­meres kriptában. Délután csendes a falu, csak az egyik ház előtt, a kispadon ül két asz­szony, az öreg Starovicsné meg Tren­csikné. A falu népe a határban van, a falu ilyenkor ott él. A tavaszi munkákat végzi. A legtöbben az EFSZ földjén, Virt kicsi falu, de nem utolsó. Dolgos, m unkaszere tő, becsületes nép lakik itt. Tavaly elsőnek teljesítették az egész köztársaságban a beadási köte­lezettségeket és az idén is az elsők kö­zött voltak a tavaszi munkák meg­kezdésében. A traktorosok, Páczer József, Gyurcsovics László, Jenek Emil, Vanek Miklós és a többiek és Kurucz brigádvezető értik munká­jukat, lelkesen dolgoznak, hogy az idén is az elsők között lehessenek. jVIolnár András, a szövetkezet el­nöke most jött haza Leleszről. Isko­lázáson volt s az iskolát kiváló ered­ménnyel végezte el. Most újabb ta­pasztalatokkal felvértezve még jobb munkát akar végezni. Nem ül otthon, a határban jár, vagy az irodában vég­zi el a szükséges teendőket, beszél­get a tagokkal, irányítja őket. Staro­vics József, a szövetkezet kertésze, Bernáth Ferenc, Máriássi Mária. Ku­rucz Mariska és az irodai dolgozók: Csernák Ica, Páczer Józsefné, id. Hajós János és mindnyájan tudják, mivel tartoznak hazánknak, mi a kö­telességük, tudják, hogy munkájuk eredménye a jobb élet építésének egy-egy téglája, s e tudatból ered példás munkájuk. Az idén a virti EFSZ tagjai az elsőik között akarnak ismét lenni s ahogy ismerjük őket, biztosak lehetünk, hogy nem maradnak el. A virtieket nemcá&k jó munkájuk­ról ismerik a környéken. Lelkes kul­túrmunka folyt itt a télen. A falu lakosai nem „elmaradott falusiak". Virt a környék egyik legműveltebb faluja. Télen a nehézségeket leküzdve — eddig még nincs a faluban meg­felelő kultúrhelyiség — több színda­rabot, műsoros estét rendeztek, ame­lyek — hála Szetei József tanító és Hajós János, valamint a többi fiatal le-lkes munkájának — jól sikerültek. Virt új életre ébredt a felsza­badulás után. Az első években nehe­zen ment a munka, ma azonban, ha vannak is nehézségek, a falu dolgozói lelkesen fognak kiküszöbölésükhöz. Ma e valamikor eldugott, kicsi falu országunk egyik legszorgalmasabb, legfelvilágosultabb falvai közé tarto­zik, ahol az új élet csíráit szorgal­masan gondozzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom