Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-20 / 17. szám, csütörtök

6 HJSZÖ 1955. ianuár 20 Nem felejtettük el a fasiszták kegyetlenségét — nem engedjük őket vissza soha többé Most, amikor szabad életünk 10. évében mindnyájunkat örömmel eltöltő építő eredményeinket vesszük számba, nem feledkezhetünk meg a múltról, a fasiszták kegyetlenségeiről sem. Amikor 1938 novemberében Horthy fasiszta pribékjei elfoglalták hazánk déli részét, néhány hét után már akcióba léptek, sorra letartóztatták a kommunistákat és a legbarbárabb módon kínozták őket. Városunkban áldozatuk lett Réthy elvtárs is, akit szuronnyal kilenc helyen megsebeztek. Majd egymás, után kaptuk a behívókat, munkaszolgálatra osztották be elvtársainkat. A munkatáboi lassan haláltáborrá alakult át, ahol sok kitűnő harcos kommunista pusztult el a kínzásoktól és gyötrelmektől. Az illegális pártmunka egy pillanatra sem szűnt meg. A fasiszták piszkos és durva akciója megszülte a reakciót, az elkeseredés és gyűlölet mind magasabb fokra hágott. És amikor Hitler fasiszta hadserege megtámadta a Szovjetuniót, tudtuk, hogy elkövetkezett az idő, amikor minden' erőnkkel harcolnunk kell a fasiszta támadók ellen. Minden üldöztetésünk ellenére pártunk irányításával öntudatos harcot indítottunk és ahol csak lehetett, ártottunk elnyomóinknak. A fasiszták természetesen nem maradtak adósak. Tömegesen hurcolták el az embereket, számos hű elvtársunk örökre odaveszett. A második világ háború sok-sok ember b tett szerencsétlenné, sokan maradtak hontalanok, rokkantak és árvák. A hős szovjet hadsereg végül is kivívta a győzelmet. A dicsőséges sztálini hadsereg győzelme véget vetett a fasiszta barbarizmusnak, üldözésnek és szenvedésnek és meghozta nekünk is a várva várt igazi szabadságot. Városunk népe ujjongott. Határtalan volt a lelkesedés és az öröm. És a sok-sok évi szenvedés után megkezdhettük végre építőmunkánkat. Tíz év alatt sokat fejlődött városunk, sok új ház épült, iskolák és más középületek. Dolgozóink életszínvonala naról napra emelkedik és megváltozott kulturális életünk is. A dolgozók gyermekeinek alkalmuk nyílt a tanulásra és ma büsrkén mondhatjuk, hogy sok dolgozó gyermeke fontos állásokat tölt be, úgy a kulturális, mint a gazdasági életben. S most újra megbotránkozva halljuk, hogy a nyugati imperialisták újabb háborút készítenek elő. Ojra életre akarják hívni a Wehrmachtot. Az SS legények újból gyilkolni akarnak, de bátran mondhatjuk, hogy ez többé nem fog nekik sikerülni, mert mi, becsületes dolgozók, ezt nem engedjük. Harcolni fogunk munkahelyeinken, de ha kell, fegyverrel védjük meg szép hazánkat és a békét, amelynek hatalmas tábora egyije növekszik és egyre erősebbé válik. Demeter Bálint, Rimaszombat Az autóbuszközlekedés fejlődése Szlovákiában A szlovákiai autóbuszközlekedés a felszabadulás óta nagy fejlődésen ment át. A vasúti közlekedés mellett fontos segítséget nyújt a munkások gyors és kényelmes szállításában az ipari központoktól nagyon távolesó községekből is. A München előtti köztársaságban, 1938-ban Szlovákiában mindössze 36 autóbuszvonal volt. A felsžabadulás után gyorsan szaporodtak az új vonalak. 1946-ban Szlovákiában már 55 vonal volt, több mint 2000 km hoszszúságban és a múlt év végéig e vonalak száma 746-ra emelkedett mintegy 20.000 km hosszúságban. Szlovákiában már az összes községek 71,9%-a van bekapcsolva az autőbuszhálózatba. Évről évre számos új autóbuszvonal létesül minden kerületben. A leghatalmasabb tejlödést e téren az eperjesi kerület érte el, amelynek most a legsűrűbb autóbuszhálózata van Szlovákiában. Itt az utolsó két-három évben a vonalak száma a München előtti köztársaság oSszes szlovákiai autóbuszvonalainak két és félszeresére emelkedett. Az autóbuszközlekedés dolgozói szorgalmasan teljesítik kötelességeiket, amelyek az egyre fokozódó feladatok következtében rájuk hárulnak. Évről évre szaporodik a hosszú távolságú vonalak száma is. Míg 1946-ban Szlovákiában csupán négy hosszú távolságú vonal volt, számuk a múlt év végéig 48-ra emelkedett. Csupán tavaly hét új vonal létesült, amelyek ipari központokat kötnek össze, mint pi. Žilinát Gottwaldovval, Kassát Losonccal. Az autóbuszok ezrei, amelyek az egyes vonalakon közlekednek, nagyrészt a csehszlovák technikusok és munkások készítményei. Tavaly a nehéz hegyi terepekei. 27 új Tátra 500 típusú hegyi autóbuszt helyeztek üzembe. Ezek az autóbuszok nehéz hegyes terepen közlekednek a gömöri vasércbánya bányászainak szállításánál, vagy Selmecbánya vidékén, és máshol. Számuk ebben az évben tovább emelkedik. Az autóbuszközlekedés szlovákiai dolgozóinak feladatai ez évben a tavalyi feladatokkal szemben 6,1%-kal nagyobbak. E feladatok elvégzésében segítségükre van a kibővített autóbuszpark, amely az idén 4,3%-kal bővül. Tovább folytatják az új autóbuszvonalak kiépítését, hogy az idei év végéig e vonalak száma 56-tal növekedjék, mintegy 700 km hosszúságban. Védjük műemlékeinket Nagy gondot fordítunk a műemlékek megőrzésére. Múlt évben a régi várak és kastélyok, mint bratislavai, nyitrai, árvái, zólyomi vár, a vöröskői, csákányi kastély javításán dolgoztak. Sikerrel folytak a festészeti és szobrászati műemlékek körüli munkálatok is. A múlt évben befejezték a lőcsei gótikus templomnak, a régi eredetű kézsmárki harangtoronynak javítását, és felszínre kerültek a žehre-hodkovicei falfestmények. Jól haladnak a kassai dóm gótikus oltárainak és a morovi oszlopnak javítási munkálatai is. A múlt évben nagy gondot fordítottunk a városok és falvak szépítésére. Megkezdődött az eperjesi Rákóczi-ház, a besztercebányai Thurzó-ház javítása, és tatarozták Szentgyörgyön a Jilemnicky-múzeum, Alsókubinban a Hviezdoslav-múzeum és Bratislavában a Lenin-múzeum épületeit. Ez évben a kultúrügyi megbízotti hivatal és a szlovákiai emlékművek intézete gondoskodik a történelmi épületek homlokzatdíszítesének felszínre hozásáról Szlovákia csaknem minden városában. Befejezik a Turóc-Teplic-i kastély adaptációját, ahol múzeumot rendeznek be és a csejtei kastélyt, amely közművelődési ház lesz. Megkezdik annak a ruttkai háznak a javítását is, ahol Klement Gottwald 1921—1922-ben dolgozott, itt múzeumot rendeznek be. Ugyanebből a' célból a kassai Lenin utcán rendbehozzák azt a házat, ahol a kassai kormányprogramot kihirdették. A fejlődő Kassa Tíz éve annak, hogy a szovjet katona a német és magyar fasiszták elleni bátor harcában kiharcolta Kassa dolgozói számára is a szabadságot. Attól az időtől fogva a kommunista párt vezetésével Kassa évről évre fejlődik. A Keletszlovákiai Gépmüvek — a Szovjet Hsdsereg-üzem, a Magnezitgyár — a Vörös Csillag-üzem, az épít-' kezési vállalatok, az új iskolák, kultúrközpontok, gyermekbölcsődék mind olyan alkotások, amelyekre ma a dolgozók jogosan büszkék. A munkanélküliség, az üldözés, a nélkülözés és o félelem éveit az építkezési lendület, a biztonság és az örömteli, békés élet évei váltották fel. Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormányunk a dolgozók régi vágyait teljesítették. Kassa egyetemi város lett. Ez évben az orvosi fakultásról 65 végzett orvos kerül ki. Az állatorvosi főiskolának 500 és a műszaki főiskolának 901 hallgatója van. A Ján Nálepka kapitányról, a Szovjetunió hőséről elnevezett főiskolai internátusban mintegy 1000 főiskolai hallgató lakik. Nagy iramban folyik Kassán a lakóházak építése is. A városi nemzeti bizottság Kassán az elmúlt évben a dolgozóknak több mint 400 lakásegysége; bocsátott rendelk"zésére. Mindennél fontosabb az egészség A pöstyéni Thermia gyógyintézet, ahová valaha csak a maharadzsák, a pénzmágnások jutottak be, ma a dolgozó nép egészségét szolgálja. Minden évben a bánya, kohászati üzemek, vállalatok és hivatalok dolgozói gyógyulnak itt. A téli hónapokban pedig a mezőgazdasági dolgozók keresnek itt gyógyulást. Az idén is sok szövetkezeti tag, egyénileg gazdálkodó paraszt, traktoros és állami gazdasági dolgozó kezelteti magát a „Thermiá"-ban és a „ProPatria"-ban. Az orvoskollektíva a fürdő igazgatójával, dr. Manca István nemzetgyűlési képviselővel és a többi egészségügyi dolgozóval mindent elkövet, hogy a dolgozók ismét visszanyerjék egészségüket és új erőt szerezzenek további munkájukhoz. A fürdőben itt találjuk az 58 éves Méry Józsefet, várkonyi szövetkezeti tagot is, akinek jobb lába az agydaganat operálása következtében megbénult. Dr. Bednár Ernő gondoskodik a megbénult- láb rendbehozataláról, felhasználva a kezelésben a modern orvosi tudomány minden vívmányát. — Soha sem gondoltam — mondja Méry József —, hogy valaha ilyen palotában fogom magam kezeltetni, ahol a kapitalisták idején csak a tőkések kezeltethették magukat. Ma a dolgozók gyógyulnak ezeken a helyeken. Bencsik Vilmos, a 63 éves szövetkezeti tag már sokat tapasztalt és látott életében. Az első köztársaság idején ő is megismerte a mezőgazdasági munkás keserű életét és nagy gondot okozott neki, mi lesz vele öreg napjaira. Most, amikor a nép az úr a szabad hazában, már nincsenek ilyen gondjai. Nagy elismeréssel beszél a pöstyéni kezelésről. Csakhamar hazatér, hogy a hoszszabb szünet után ismét munkába lépjen, hogy meghálálja az államnak a róla való gondoskodást. Stipák Mihály drahovcei egyénileg gazdálkodó paraszt azok közé tartozik, akik becsületesen teljesítik beadási kötelezettségüket. Ma Pöstyénben gyógykezelteti magát. A reumás fájdalmak az ágyhoz kötötték. Egyhónapi kezelés után állapota annyira javult, hogy bottal már járhat. Tudja, hogy a múltban soha sem engedhette volna meg magának a pöstyéni kezeltetést, mert nem volt pénze. Méry József, Bencsik Vilmos, Jozef Kvapil, Bélán Erzsébet, Helda Alajos traktoros, Habrman János és a többiek előtt, akiket Pöstyénben kezelnek — egy cél lebeg, hogy minél előbb meggyógyuljanak ét szorgalmas munkájukkal teljesítsék a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatokat. 1954-ben új kórházak épültek Hustopečen, Pozsony-Püspökin, Čadcán, Myjaván, Prága-Vysočanyban, Gottwaldovón, Otrokovicén és az év végéig felépül még a kunčicei üzemi kórház is. Hasonlóképpen növekedett a szülészeti klinikák és szülőotthonok száma is. Ojabb tíz intézet szolgálja az anyák egészségét Jabloňové, Hlinsko, Kojetín, Modor, Pótor, Vágsellye, Mezőlaborc, Dolné-Hámre, Prilepí (Holešovi járás) helységekben. Brnóban pedig nőgyógyászati-szülészeti osztály nyílt meg. Köztársaságunkban egyre inkább fejlődik a dolgozók egészségéről való gondoskodás. Az elmúlt évben szeptember 30-ig 186 egészségügyi központ épült a köztársaság területén. A központok nagy részét — 170-et — Szlovákiában nyitották meg. Az üzemi egészségügyi központok száma abban az időben 56-. tal, ebből Szlovákiában 20-al növekedett. Az egészségügyi szolgálatban fontos szerepük van az orvosi tanácsadó állomásoknak. 1954. szeptember 30-ig 519 ilyen állomás és 973 üzemi egészségügyi központ, 2752 anya- és csecsemővédő állomás volt az országban. A tanácsadók száma állandóan csökken, mert feladatukat jobban felszerelt egészségügyi központok veszik át.. Január — a Felső-Garam dolgoséi harcainak és győzelmeinek hónapja A Felső-Garam festői vidéke, annak egészséges, dolgos és vidám népe gyakran visszaemlékezik a távoli és közeli múlt időkre, az állati kizsákmányolásra, a nyomorra és éhségre, a lázongásokra, sztrájkokra és éhségtüntetésekre. % A nagy gazdasági válság idején a munkások ezrei elveszítették munkájukét és az üzemek leszerelése következtében a Felső-Garam lakosai nagy számban a tengeren túlra mentek munka után, kivándoroltak Kanadába, az USA-ba, Argentínába, vagy pedig Belgiumba és Franciaországba mentek. A Felső-Garam dolgozói tömegesen csatlakoztak a kommunista párthoz, amely harcra vezette őket az éhség, a nyomor ellen, a bércsökkentések és az üzemekből való elbogsátás ellen. Pártunk aktív munkája megnyilvánult úgyszólván valamennyi faluban és Brezno járási városban is. A falusi asszonyok csoportosan mentek a járási hivatalba Sutoris járási főnökhöz, ahol éhezésük bizonyítékául korpalepényeket mutattak neki, mert nem volt jnit enniök. A munkások küldöttségeket küldtek Besztercebányára az állami erdészeti igazgatóságra és más igazgatóságokra, amelyektől munkát és magasabb béreket követeltek. Az igazgatóságon ülő urak, Kelemen, Opletal, Binder és mások nemcsak, hogy nem vették tekintetbe a munkások követelményeit, hanem terhükre volt a küldöttségek fogadása, sőt végül Ing. Perutík, a hroneci keskenyvágányú erdei vasút igazgatója a küldöttség vezetőjét ütlegelni kezdte és ' c'obta az irodából. Mindez az uraknak nem volt elég. A nyomorhoz, éhséghez és a munkanélküliséghez társult még a végrehajtás, amit szorgalmasan végeztetett Mišo Zibrin breznói fiskális, az új háború egyik uszítőja és gyújtogatója. Durván megvetette a dolgozó népet és azt állította, hogy nem a munkanélküliség és a kapitalista rendszer okozza a felsőgarami nép nyomorát, hanem a pálinka. A párt vezetésével és néhány helyen maguktól is éhségtüntetések törtek ki, amelyekben nagy számban részt vettek a nők is. A tüntetőket nem tűdták csak úgy egyszerűen szétoszlatni, ezért a breznói járásból csendőrkülönítményeket hívtak, mintegy 600 főnyi csendőralakulatokat. Csak Feketebalogon mintegy 160 csendőrre volt szükség. Itt 1933. júniusában a tüntetés éles feszültséget keltett és ennek következtében összetűzésre került sor az erdészeti munkások és a csendőrök között. A csendőrök először a lev/sgőbe lőttek, azután a tömegbe. Az eredmény: két súlyosan sebesült munkás volt. Az éhes munkásokat nem riasztotta vissza a puskatűz sem. Sőt ellenkezőleg. A munkások a puskákkal szembeszálltak, puszta kezükkel vagy kövekkel. A szervezett erdészeti munkások és fuvarosok további munka- és magasabb bérköveteléseik kiharcolására 1936. január 20-án sztrájkba léptek, amely kiterjedt az egész breznói járásra. A többi politikai pártok vezetői, főleg a szociáldemokraták a dolgozókat lebeszélték a sztrájkról. Féltek tőle, nem akartak ujjat húzni a munkaadó urakkal. A kommunista párt és a vörös szakszervezetek tagjai meg tudták győzni a munkásokat, más politikai és szakszervezetek tagjait is és így történt, hogy ezek nem mentek „vezetőik" után, hanem példásan egységes sztcájkba léptek a kommunisták vezetésével. A munkások egysége, kitartása, harciassága, szervezettsége és a kommunista párt akcióképessége meghozta a munkások győzelmét. A kapitalista államtól csupán sztrájkkal tudták kikényszeríteni a béremelést, mégpedig 20— 50%-os béremelést és az erdészeti munkásokkal elsőízben kötöttek kollektív szerződést. így a felsőgarami munkások győzelmet ünnepeltek 1936ban, amikor február 17-én befejezték győzelmes sztrájkjukat. A gazdasági élet felélénkülése után jött a „szlovák állam", amely csak fokozta a kizsákmányolást és még súlyosabbá tette a dolgozók nyomorát. A podbrezovai vasműveket eladták Gőringnek, a nagykiterjedésű erdők a német kapitalisták és Coburg bolgár cár tulajdonában voltak, számos fűrésztelep magántulajdonban volt és a többit különböző arizátorok, gárdisták, az egyház és a ludákok, valamint a fasiszta állam kaparintotta meg. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, ennek első lángja éppen a Felső-Garam vidékén lobbant fel. A Felső-Garam dolgozói törhegesen harcot indítottak a fasiszta betolakodók és hazai árulók ellen, akikkel mindjárt a felszabadulás első napjaiban Breznóban rendet teremtettek. Ügy, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt, annak ideiglenes elnyomása után is fellángoltak az őrtüzek a Veporon és Král'ová Holán, ahol valaha Jánošík és társai gyülekeztek. Most ezeket a hegyi tüzeket ismét meggyújtották a szlovák harcosok szovjet testvéreikkel együtt. 1945. januárjában a Felső-Garam népe újból nagy győzelmet ünnepelt. A felszabadító szovjet hadsereget üdvözölte, amely segítségére volt neki és Csehszlovákia egész népének abban, hogy mindörökre levesse a kapitalista jármot, visszaadta a népnek az ország kincseit és biztosította számára a békés építést. A Felső-Garam felszabadítása óta 10 év telt el. Ez idő alatt teljesen megváltozott arculata. Felépült a németek által elpusztított Telgárt (Švermovo), amelyet Ján Šverma elvtársról, a Szlovák Nemzeti Felkelés hőséről neveztek el. Závadkán szép, modern gyár épült. Breznóban a nagy gvárral együtt modern lakónegyed épült fel a dolgozók számára. A legtávolabb fekvő községek, mint pl. Lom, a Rimavica fölött, Feketebalog, Bystrá, Osrblie villanyáramot kaptak, valamint autóbuszösszeköttetést és ezzel lakosaik lehetőséget kaptak arra, hogy a kibővített podbrezovai Šverma- vasművekben dolgozhassanak. A vasművek közelében, Valaškán új lakótelep épült. A hegyekben, ahol a szlovák és szovjet partizánok vérüket ontották, a földtani kutatás feltárja gyönyörű országunk kincseit és bányák nyílnak meg. A Felső-Garam dolgozói már nem mennek munkáért Amerikába és más országokba, hanem visszatérnek Amerikából haza. Eljött az idő, amikor saját szülőföldjük el tudja őket tartani. A fiatal erdészeti munkások főiskolai képzettséget szerezhetnek: pl. Ján Vranský fiatal erdészeti munkás, szintén erdészeti munkásnak a fia, mérnöknek készül a zólyomi erdészeti főiskolán. Rudolf Muránsky a jogi fakultáson tanul, Štefan Turňa, fűrésztelep! munkás fia, befejezte főiskolai tanulmányait és számosan mások szintén tanulmányokat folytatnak és sokan közülük már fontos gazdasági és politikai helyeket töltenek be. A Felső-Garam dolgozói tudják, kinek köszönhetik felszabadításukat, gazdasági és kulturális felemelkedésüket. Tudják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártját, a testvéri Szovjetuniót illeti szívből jövő hálájuk. A párt vezette őket a tüntetésekben és sztrájkokban a kapitalisták, a sztrájktörők ellen, a párt vezette őket a kollaboránsok és a német megszállók elleni harcukban és a párt vezette őket 1948. februárjában a Lettrich és Zibrin-féle árulók ellen. A Felső-Garam dolgozói csupán a párt vezetésével értek el oly nagy munkasikereket, mint Július Slabej, a Köztársasági érdemrenddel kitüntetett piesoki gépüzem esztergályosa, Boháčik, a podbrezovai Sverma-vasüzem Köztársasági érdemrenddel kitüntetett olvasztára, Penziviator, a feketebalogi fürésztelep élmunkása és mások. Anton lazky. 1