Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-29 / 314. szám, szerda

1954. december 19. j

snso , . * Újszülött állataink betegségei írta: Dr. BRA UN'ER IVÁN államdíjas akadémikus, a bratislavai Bioveta igazgatója II. Megelőző írásomban röviden beszámoltam arról, hogy a fertőző betegsegek és az elégtelen etetés milyen súiyosan befolyásolja mind az embrió fejlődését, mind áz újszülött szervezetét. Most pedig az újszülöttek azon betegségével akarok foglalkozni, amelyek főként a fiatal állatok elválasztásánál szoktak beállni, amikor ugyanis a fiatal állatok a legideálisabb és legtökéletesebb táplálkozásról, az anyatejről egészen más, nehezen emészthető és lényegesen kevesebb tápeíőt tartalmazó takarmányfelvételre térnek át. Az elválasztásnál leggyakoriabbak a tömegesen jelentkező légzőszervi bántalmak, elsősorban a hurutos tüdőgyulladás. Ezt sok esetben közvetlenül a virus (a legapróbb mikroszkóppal sem látható kórokozók) okozza, máskor meghűlési alapon keletkezik. Gyakran váltanak ki a tüdőben gyulladásos megbetegedéseket az állati élősdik, nevezetesen bélférgek lárváinak vándorlása. Súlyossá a betegség csak akkor szokott válni, ha az állatok meghűlés veszélyének is ki vannak téve. A meghűlésnek különféle okai lehetnek Leggyakoribb a rossz istállózás, főként ott, ahol állandóan az istállóban vannak az állatok. Rossz minden olyan istálló, amelynek -falai, mennyezete és padlója ugyan jó kövezetű anyagból épült, de nedves az alom vagy a levegő. Ilyen istállókban, kivált hideg időjárás esetén meg szoktak fázni az állatok, ezáltal légzőszervi bántalmak keletkeznek, amelyek már magában súlyos károkkal járnak. Ha ehhez még takarmányozási hibák is csatlakoznak, úgy a károk katasztrofális méreteket ölthetnek. Ez az oka annak, hogy a rosszul gondozott cement, köves, és beton istállókban, ahol a nedvesség a rossz szellőztetés miatt nem tud eltávozni, a fent nevezett bántalmak megtizedelik növéndékállatainkat. Az istállók nagyfokú nedvessége a legsúlyosabb veszteségeket a sertéstenyészetekben okozza, ahol ugyanis a hurytos tüdőgyulladás mint járványos betegség üti fel a fejét. Hogy mennyire igaz ez, abból is láthatjuk, hogy állattartóink ezt a megbetegedést „betonbetegségnek" nevezik és ezeket az istállókat „malac-kriptáknak" keresztelték el. Az előadottakban bár csak egyes fontosabb példán mutattam be az okokat, amelyek a felnevelési betegségek keletkezését kiváltják, mégis rámutattam a helyes eljárásokra, amelyekkel eme betegségek ellen küzdeni kell. Legfontosabb a betegségek Okainak megelőzése, de ha már a baj beállott, úgy gyógyítással kell megszüntetni. A felnevelési betegségek gyógyítása egyes esetekben aránylag könnyű. A rossz etetésből származó anyagcserezavarok megszüntetése az étrend célszerű megváltoztatásával, már magában gyógyító hatású. így pl. a csontlágyulás és angolkór, ha idejében mész és foszforsót, D-vitamint adagolunk, könnyen megszüntethetök. Ugyanúgy a tüdő és bélférgek által kiváltott különféle bántalmak is könnyen orvosolhatók gyógykezeléssel, de csak akkor, ha az állatok tartási és etetési körülményeit is szükségesen megjavítjuk. Vannak viszont olyan felnevelési betegségek, pl. a vérhas, tüdőgyulladás, sertésbénulás stb, amelyeknek gyógyítása hosszadalmas és sokszor kétséges. Éppen ezért a fősúlyt a bajok meg-előzésére kell' helyeznünk. Nagyobb gazdaságokban, (állami birtokok, szövetkezetek) meg kell óvnunk állatállományunkat a betegségek behurcoJásátől (fertőzés, elvetélés, sertésbénulás, tyúktífusz stb.). A behurcolás ellen a leghatásosabban úgy lehet védekezni, ha az állami birtokok és szövetkezetek vezetői nem engednek be tenyészetükbe olyan állatokat, amelyeknek egészségi állapotáról az állatorvos meg nem győződött. Legbiztosabb módszer, ha az újonnan vásárolt állatokat, mielőtt állományukba helyeznék, szigorúan elkülönítve tartják mindaddig, amíg meg nem győződnek róla, hogy ezek fer tőzéstől mentesek. Mert főként fertőzéses elvetélésnél, gümőkórnál és minden más idült jellegű betegségnél könnyebb a bajt megelőzni, mint ki küszöbölni: Állami birtokaink és szövetkezeteink legnagyobb elégtelensége az állattenyésztés terén az, hogy állományukat nem tudják saját szaporulatukból feltölteni, ami a legbiztosabb garancia volna a betegségek behurcolása ellen. A behurcolt betegségek közül a legnagyobb károkat a fertőzéses elvetélés okozza. Igaz ugyan, hogy ma már nálunk a tenyésztésre szánt fiatal állatokat nagyszámban oltják ez ellen a betegség ellen és ez az oltás elég nagyfokú ellenállóképességet biztosít, mégis bármilyen hatást és ellenállást jelent is ez a védőoltás, nem elégséges, mert még sem nyújt teljes — abszolút — védelmet. Ezenkívül igyekeznünk kell, hogy a beoltott állatok ne tudjanak életük további folyamán nagymennyiségű fertőző anyagot felvenni, mert ilyen esetben az oltás ellenére is megbetegedhetnek. Lényegesen könnyebb az olyan betegségek gyógyítása, amelyek okozója a tenyészállatok kiválasztásánál könynyen felismerhető, ilyen pl. a tyúktífusz, ahol már gyakorlatból mindnyájan tudjuk, hogy a vérvizsgálat segítségével .ennek a bajnak nemcsak elejét tudjuk venni, hanem gyorsan ki is küszöbölhetjük a már fertőzött állományunkból. Az elmondottakból következik, az anyaállatok megfelelő és kielégítő takarmányozásával, valamint a fertőző betegségektől való megóvásukkal gondoskodnunk kell arról, hogy magzataink kifogástalanul tudjanak fejlődni és jó eüenállóképességgel szülessenek. Ezenkívül gondoskodnunk ke

1) arról, hogy a megszületett állatok oly;>n gondozásban részesüljenek és olyan táplálékot kapjanak, hogy erős ellenállóképességük megvédje őket a leggyakoribb — mbiídhatnám „gyermekbetegségek" ellen. Elejét kell venni az olyan tartási és takarmányozási hibáknak, amelyek hajlamossá teszik fiatal állatainkat a felnevelési betegségek iránt. Hogy konkréten rámutassunk arra, milyen nemzetgazdasági károkat okoznak a felnevelési betegségek, felsorolom hónapok szerint • (statisztikai számításban) a veszteségeket egy év folyamán: Hónap: Borjú: Malac: Január 19.40/0 26.40/0 Február 14.50/a 30.00/0 Március 13.80/0 . 22.60/g Április 12.6% 15.80/0 Május 13.6% IO.4O/0 Június 11.30/

0 9.20/0 Július 7.60/c 9.30/0 Augusztus 7.70/o 11.20/0 Szeptember 8.70/0 13.80/0 Október 10.30/0 14.90/0 November 13.80/0 17.00/o December 16.40/c 2O.20/O A feltüntetett táblázatból világosan látni, hogy a téli hónapokban érik el a legnagyobb százalékszámot a felnevelési betegségek, mégpedig a borjúknál 19.4 százalékot, a malacoknál a 30 százalékot. Tavaszi hónapokban az elhullási arányszám csökken és június, július hónapban vannak a legkisebb veszteségek; a borjúknál 7.6 százalék, a malacoknál 9,2 százalék. Ebből a kis statisztikai beszámolóból világosan látni, hogy minden különleges beavatkozás nélkül, maga a természet is, a levegő nedvességének csökkentése, a zöldtakarmány biológiai teljes értéke és növendékállataink levegőn és napon való mozgási lehetősége a veszteségeket olyan mértékben csökkenti, hogyha e^t évi átlagban el tudnánk érni, úgy dolgozóinknak biztosítanánk a szükséges hús- és zsírmennyiséget. Ha mindazt, amit ebben a rövid folytatásom írásomban elmondottam, tanulságképpen összefoglalom, a következő megállapításra jutok: a fek nevelési betegségek elleni védekezés nem a gyógyítás fő feladata, hanem a bajok megelőzése. Ebben a tekintetben a fő gond az állattartók vállán nyugszik, mert végeredményben ők szabják meg azokat 'az életfeltételeket. amelyeknek jó vagy rossz irányban való alakulása meghatározza a fiatal állat életsorsát. Ebben a felelősségteljes munkájukban, főleg ami a kór megelőzését illeti, az állatorvosra kell támaszkodnunk. A felnevelési betegségek elleni küzdelemben csak akkor várhatunk teljes sikert, ha az állattartó összeköttetésben van az állatorvossal, és ha az ő tanácsaira akkor is hallgat, ha az állatállományban nincsen betegség. Ugyanígy vonatkozik ez fordítva az állatorvosra is, akinek az állattenyésztő mellett kelt állnia már a tenyészállatok kiválasztásánál és később pedig az óllátok életkörülményeinek biztosításában segítségére kell lenni a tenyésztőnek. De szükséges az is, hogy a tenyésztő az állatorvosban ne csak egy szakembert lásson, akinek egyedüli feladata az állatok gyógyítása, hanem egy olyan megértő segítőtársat, akinek a szocialista állattenyésztésben a fő feladata éppen az, hogy a fertőzőbetegségek megelőzését biztosítsa. Az én szerény nézetem szerint a felsorolt hi'qákon kívül a legnagyobb elégtelenséget abban látom, hogy állattartóinknál éppen az hiányzik a legnagyobb mértékben, amit sem állatorvos injekció formájában, sem pedig a patika receptre nem tud megadni, ez pedig állattartóink elégtelen állatszeretete. Bátran merem állítani, hogy ha állattartóink oly szeretettel gondoznák és ápolnák újszülött állataikat, mint ahogy azt egy becsületes és felelősségteljes embernek tennie kellene, azaz betartanák a legegyszerűbb istállóhigienát és á rendes etetést, ezen magas százalékszámú veszteség oly lényegesen csökkennék, hogy gazdaságilag elviselhető volna és így dolgozóink asztalára az eddiginél még több hús és zsír kerülne. A jövő évi terv sikeres teljesítésének alapja — a technikai, ipari és pénzügyi tervek helyes összeállítása és szétírésa Üzemeink az 1955. évi terv előkészítésének második szakaszába léptek, abba az időszakba, amikor a tervfeládatokat üzemek szerint írják szét s a dolgozók széleskörű és aktív részvételével véglegesen összeállítják a technikai-ipari-pénzügyi (techpromfin) terveket, amelyeket később a munkahelyek szerint írnak szét. A techpromfin tervek helyes összeállítása és az egyes dolgozókra való szétírása most a munkások, műszakiak, a párt- és tömegszervezeti dolgozók legfontosabb feladata. E feladat helyes végrehajtása az 3 955. évi tervfeladatok sikeres teljesítésének egyik legfőbb feltétele. Az 1955. évi üzemi termelési tervfeladatok nagyvonalúak. Az ipari üzemek saját termelési feladataik teljesítésén kívül kötelesek segítséget nyújtani a mezőgazdasági termelés fejlesztésében is, a Szovjetunió és a népi demokratikus államok megrendeléseinek határidőn belül eleget kell teniiiök, a termelésben előforduló nehéz munkák további gépesítését kell elősegíteniük, még erősebbé kell tenniök hazánkat és a szocializmus alaptörvényének megfelelően népünk életszínvonalát állandóan emelniük kell. E feladatok sikeres teljesítése megköveteli a gazdaságos gazdálkodás megszilárdítását és fokozását, az akkumuláció új forrásainak feltárását és biztosítását, az önköltségek állandó .csökkentését, a termékek minőségének javítását s a technikai-szervezési intézkedések betartásával a munka termelékenységének növelését az egész nemzetgazdaság keretében. Ez annyit jelent, hogy az 1955. évi terv feladatainak teljesítését csak abban az esetben biztosíthatjuk, ha minden gazdasági ágban, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, építészetben és közlekedésben, továbbá a helyi gazdálkodásban és kereskedelemben biztosítjuk az önköltségek, az anyagfogyasztás, a nyersanyagszükséglet és az üzemi költségek lényeges csökkentését, ami a munka termelékenységének fokozását jelenti. Ebből az következik, hogy üzemeinkben a techpromfin tervek összeállítására és szétírására nagy gondot kell fordítanunk. A különféle, termékek előállításához szükséges időt és eszközöket a lehető legkisebbre kell csökkenteni, ami annyit jelent, hogy a techpromfin tervek helyes összeállításának és szétírásának alapfeltételei a jól kidolgozott technikai, tudományos, és technikaigazdasági normák. Üzemeink elsőrencfű feladata tehát, hogy a tervek összeállításánál a normákat újra felülvizsgálják és ahol szükséges, megszilárdítsák. Ugyanakkor tudniuk kell, hogy a normák'felülvizsgálása és maga a techpromfin terv összeállítása a dolgozók széleskörű és aktív részvételét követeli meg. Felsőbb gazdasági szerveink a minisztériumok és a megbízotti hivatalok ismerik az említett terv üzemek szerinti helyes és idejében való szétírásának jelentőségét. Ezt bizonyítja az a tény, A védnökségi üzemek fordítsanak nagyobb gondot a szövetkezetek támogatására Az utóbbi időben kerületünkben a I gítenek a szövetkezeti tagoknak nem- I lenne szüksége a védnökségi üzemek yédnökségi üzemek mezőgazdaságunknak nyújtott segítsége többnyire csökkent és így ritkán találkozunk a védnökségi tevékenység jó eredményeivel. Ennek oka részben az, hogy üzemeink védnökségi tevékenysége többékevésbé gazdasági segítségre, a gépek megjavítására, az idénymunkák elvégzésére és az EFSz-ek épületeinek felépítésére - irányul. A védnökségi üzemek nem szentelnek kellő figyelmet a szövetkezeti tagok között kifejtendő i endszeres politikai munkára. Az üzemi pártbizottságok nem használják fel a védnökségi tevékenységet gazdag tapasztalataik átadására a falusi pártszervezeteknek. A védnökségi munka jelentősége a gazdasági segítség mellett mindenekelőtt a tömegpolitikai agitációs munka és az EFSz termelési feladatainak teljesítésére, sót túlteljesítésére irányuló szocialista munkaverseny kifejlesztésében rejlik. Kerületünk egyes védnökségi üzemei, mint pl. a lónyabányai Magnezitüzem, az apátfalvai Pol'ana, a besztercebányai Slovenka is a zólyomi CSD nagyban hozzájárultak védnökségükbe vett EFSz-eik szép eredményeihez. csak a földeken, vagy a szövetkezeti építkezéséknél, hanem gondoskodnak az EFSz politikai megszilárdításáról, főleg politikai szakelőadások megrendezésével stb. Szép tevékenységet fejtenek ki az apátfalvai Pol'ana-üzem dolgozói, akik a panyi daróci EFSz felett vállaltak védnökséget. Jó munkájuk eredménye megmutatkozott már a szövetkezet megszervezésében. Az üzemből Felső, Zmitka, Raduska elvtársakat és más kiváló dolgozókat küldték ki ?z EFSz-be. Az apátfalvai Pől'ana védnöksépi üzem aktív segítségével hozzájárult az idei aratási munkák idejében való elvégzéséhez. Az üzemnek Panyidarócon lakó dolgozói, Zahar Géza, Sinkó Zsuzsanna, Zilizová elvtársnő és mások, szabadságuk alatt segítettek a szövetkezeti tagoknak. Az üzem dolgozói a fizikai munkában nyújtott segítségen kívül politikai szakelőadásokat is tartanak és kultúrműsorokat rendeznek. A téli hónapok folyamán három szakelőadást rendeznek a szövetkezeti tagoknak és ezeket tudomá"nyos ismeretterjesztő filmek bemutatásával kötik egybe. Kerületünk száEzeknek az üzemeknek dolgozói se- | mos szövetkezetének ilyen segítségre részéről. A füleki járásban sokban maradtak adósok az üzemek az egységes földművess.zövetkezeteknek a védnökségi tevékenység terén. A járás EFSz-eiben számos megoldatlan probléma és hiányosság mutatkozik. A fülekkovácsi EFSz-ben pl., amely felett a füleki Kovosmalt vállalt védnökséget, egyes tagok az alapszabályok egyes pontjait mindmáig nem tekintik a közös gazdálkodás alaptörvényének. 37 tagnak van nagyobb számú állatállománya, mint amennyit az EFSz-ek alapszabályai megengednek. Az ilyen gazdálkodás mellett természetesen a közös jövedelem is alacsonyabb. És ez nem egyedülálló eset a füleki járásban. A füleki Kovosmalt védnökségi üzem politikai téren nem sokat tesz ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére. Az is nagy. hiba, hogy a brigádórákon kívül a szövetkezeti tagok védnökségi üzemüktől nem kapnak segítséget. Az üzem népnevelői nem látogatják meg a szövetkezeti tagokat, nem beszélnek velük a hiányosságokról, nem magyarázzák meg, hogy az ilyenfajta gazdálkodás és az alapszabályok be nem tartása ártalmas lehet a tagokra. Pavel Filka, Besztercebánya, hogy e szervek fokozotabb törekvésével már legtöbb üzemünk ismeri az 1955. évi feladatokat, amelyek alapján összeállíthatják saját 1955. év. techpromfin terveiket és biztosíthatják azok szétírását; Ebben a munkában jól haladtak a könnyűipari megbízotti hivatal dolgozói, akiknek munkaja alapján az apátfalvai Pol'ana, a zsolnai Slovena-üzem és más üzemek dolgozói is jól ismerik már a jövő évi feladatokat. Csakis e feladatok ismerete alapjan biztosíthatják az apátfalvai Pol'anaüzemben az eddigivel szemben a munka termelékenységének 1955-ben négy százalékkal való növelését és az önköltségeknek 1,4 százalékkal való csökkentését. _ A gépiparban is szép eredményeket értek el a terveknek üzemek szerint való szétírásában. A gépipari minisztérium dolgozóinak segítségével a széleskörű fogyasztásra termelő gépipari üzemek nagy része már ismeri az 1955. évi feladatokat és így már el is készültek a saját techpromfin terveik összeállításával és szétírásával. Ennek alapján a nagyszombati Kovosmaltü?em dolgozói jól előkészítették a tervfeladatok teljesítésének biztosítását. Az 1955. évi terv teljesítésére és túlteljesítésére tett felajánlásaik bizonyítják, hogy helyesen végezték el a techpromfin-tervek összeállítását. A nagyszombati Kovosmalt dolgozói értékes felajánlásokat tettek az 1955. év első negyedére, amelyek szerint kötelezik magukat, hogy az általános termelési tervet 102,5 százalékra teljesítik az első negyedévben. Ezen idő alatt több mint egymillió korona értékű terméket gyártanak terven felül A megnevezett feladatokat 102,5 százalékra, az , árufajták tervét 110 százalékra, a munka termelékenységének tervét 103 százalékra teljesítik, a,: önköltséget az anyagfogyasztásnál 307.000 koronával csökkentik, a villanyáramon 11.600 koronát, a selejtcsökkentéssel 45.400 koronát, a tüzelőanyag, gáz, levegő és vízszükséglet csökkentésével 16.000 , koronát, további önköltségek csökkentésével 10.000 koronát, az összüzemi költség csökkentésével 30.000 koronát takarítanak meg. A kovosmalt dolgozói az önköltségek általános csökkentésével összesen 600.000 koronát takarítanak meg és ezzel az értékkel növelik az akkumulációs terv teljesítését. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok megrendeléseit a felajánlás szerint 10 nappal a kitűzött határidő előtt elkészítik. Ilyenek az eredmények ott, ahol az 1955. évi tervet jól ismerik, a techpromfin-terveket idejében összeállították és szétírták és az üzem dolgozói aktívan részt vesznek a feladatok teljesítésének biztosításában. A kohó- és ércbányaügyi minisztérium üzemeinek dolgozói is megismerkedhettek már az 1955. évi feladatokkal. A besztercebányai ércbánya nemzeti vállalat dolgozói már öszszeállították a techpromfin-tervet és szétírták az" egyes munkahelyekre. E tervek helyes összeállításával és szétírásával, a műszaki szervezési intézkedések gyors életbeléptetésével biztosítják az üzem dolgozói az 1955. évi terv teljesítését. Üzemeink vezetőségének, a párt- és tömegszervezetek bizottságainak tudniuk kell, hogy a techpromfin-tervekben foglalt munkák sikeres elvégzése, a terv teljesítése népünk életszínvonala emelkedésének záloga. Különösen ? pártszervezeteknek kell a dolgozókat aktív munkára serkenteniük, a techpromfin-tervek összeállításával kapcsolatban gondoskodniuk kell arról, hogy a tervek az üzem dolgozóinak szívügyévé váljanak, s meg kell tenniök mindent annak érdekében, hogy e fontos munkában érvényesüljön a párt vezető szerepe, ellenőrzési joga. A pártszervezetek teljes mértékben felelősek az üzemek techpromfin-terveinek idejében való és helyes összeállításáért. Az üzemi pártszervezetek feladata biztosítani, hogy az üzemekben dolgozó Kommunisták, és minden dolgozó úgy vegyen részt a tervek összeállításában, hogy e vezetcség munkáját ne pótolják. Az üzemi pártszervezetnek figyelmeztetnie kell a dolgozókat a terv összeállításában előforduló hibákra és az üzem dolgozóinak aktív munkára való serkentésével kell segítenie ezek eltávolítását. Ján Koncír, az SzlKP KB dolgozója.