Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-14 / 224. szám, kedd

í 93*. szeptember 14 m szo 5 Itt az őszi vetés ideje Mint ahogyan hazánk leg­több déli járásában nagy c készülődés az őszi munkákra, az ógyállai járás szövetkeze­teiben is teljes erővel végz.k a talajelőkészltő munkákat az őszi vetések alá. Az utcákon traktorok és nehéz lánctalpas vasparipák húznak keresztül, s a szövetkezeti táblák felé tartanak. A kiszáradt földeken nem. könnyű a munka, s erő­sen dohognak a motorok a ne­héz ekék előtt. A traktorosak kemény kézzel tartják a kor­mánykereket, hogy a nehezen megdolgozható földeken is jó talajt biztosítsanak az őszi ve­tések alá. A járás egyik élenjáró szövetkezetében, Szentpéteren, a legjobban előrehaladtak az ősziek vetésével. Szeptember 10-ig 185 hektáron vetették el az őszi árpát. A repcét még augusztusban elvetet­ték. A középszántással szintén nin­csenek lemaradva. A tervezett kö­zépszántás 763 hektár, amelyből felszántottak 330 hektárt. Megkezd­ték az őszi keverékek vetését és a rozs alá is kész a talaj, s már a búzák alá szántanak. A martosi szövetkezet sem marad el a szentpéteriek mö­gött. A múltban rossz munkaszer­vezésért állandóan dorgálást kap­tak a járástól, s az idén már el­sők közé verekedték fel magukat. A nyári munkákat is idejében vé­gezték el, így rendes időben lát­tak az ószi munkákhoz. Rendesen megszervezték a munkákat, s a munkacsoportok már előtte való estén tudják, hogy milyen munka vár rájuk a következő napon. En­nek köszönhetik, hogy ez ideig el­vetették a tervezett 20 hektár őszi­árpát, repcét és 27 hektár 'őszi ke­veréket. Felszántottak 164 hektárt az ősziek alá, s még 239 hektár szántanivalójuk van, amelybe bú­zát és rozsot fognak tenni. Ipar­kodnak a munkával, mert a mult évi tapasztalatok alapján tudják, hogy csak az időben elvetett mag­ból várhatnak bő termést. Nyomában halad az említett szövetkezeteknek a marcelházi. Szeptember 9-ig fel­szántottak 307 hektárt, elvetették a repcét és 50 hektár őszi árpát. A rozs és őszi keverék alá az egész földet előkészítették, már csak 283 hektár szántanivalójuk van, amely­be búzát vetnek. A madari, zöld­állási és srobároyoi szövetkezetek is jól haladnak az őszi munkákkal. A repcét és az őszi árpát elvetet­ték, s már nekik is csak a búza alá kell a földet készíteniök. A perbetei és a naszvadi szövetkezet azonban olyan szövetkezetek közé tartozik, amelyekben még el sem kezdték a repce kivételével a ve­tést. Pedig a mult években a leg­jobb szövetkezet hírében állottak. Az ógyallai szövetkezet elnöke azon panaszkodik, hogy sem szántani sem pedig vetni nem lehet, olyan szárazak a földek. Megemlíti azt is, hogy közösen a zöldállási szö vetkezettel két lánctalpas traktort kaptak, s miikor nekik kell, a trak toros brigádtvezető egyszerűen ott hagyja a zöldállásiaknál. Azt is el panaszolja, hogy az egyik gép ál landóan rossz és alig van pár hek tár szántásuk, az is olyan hantos, hogy abba vetni nem lehet, míg nem jön eső. „Porba-e, vagy sárba" Rosszul gondolkodik az ilyen el nök, mert a gyűrűs hengerrel por­hanyóssá lehet tenni a földet és a magnak a száraz földben nem történik semmi baja. Sőt ellenke­zőleg, ha a magot a jó meleg föld­ben éri az eső, pár nap múlva ki­sorol. Az elnöknek gondolnia kell arra is, hogy a 800 hektár földhöz alig van pár munkaerő, itt van a cu korrépa és kukorica betakarításá­nak ideje is, mégis esőre várnak, pedig úgy mint a többi szövetke­zetekben, az ógyallai földeken is lehetne vetni. Gondolniok kell ar­ra, hogyha megkezdődnek az eső zések, azután a földekre nem lép­hetnek. Vegyenek példát a többi szövetkezettől és kezdjék el a vetést, mert csak az idejében való vetés biztosítja a jó termést. Gon­doljanak az ez évi rossz eredmé­nyűkre, hogy csak 13 mázsa átla gos hektárhozamot értek el gabo­nafélékből. Dolán Gyula Nyújtsanak segítséget a szövetkezeteknek a traktorállomások • agronómusai A vágsellyei traktorállomás és az üzemi pártszervezet bizottsági tagjai elhatározták, hogy az őszi munkák idején is megtartják a brigádvezetői gyűléseket a tapasz­talatok kicserélése és hasznosítása céljából. Először a farkasdi bri­gádot keresték fel, ahol a trakto­rosok már vetés alá készítik a földet. Az EFSz agronómusa a mezőn elmondotta, hogy a traktorosok már harmadszor szántanak, hogy a tavaszi növények alá 30 cm mé­lyen szántják a földet. A brigádta­gok derekas munkát végeztek a tarlóhántásban, hengerezésben és a trágyázásban egyaránt. A keverő­szántást is kitűnően elvégezték. A gyommagvak a trágyával együtt bomlanak a földben. Az agronó­mus a talajjavítás fontosságáról beszélt és hangsúlyozta a füves vetésforgó jelentőségét. A szem­csés szerkezetű talaj ugyanis a jó termés előfeltétele — mondotta. Ha e szerint dolgozunk a szövet­kezetben, s bárhol másutt, akkor a termés jobban bírja az időjárás viszontagságait. Hogy ez minde­nütt így legyen, a traktorállomá­sok agronómusai segítsék a szö­vetkezeti tagokat és a traktoro­sokat. KOZMÉR JÁNOS, körzeti agronómus, Vághosszúfalu. 300 ezer korona jövedelem dinnyéből Forró nyárutói délután. Az au­gusztusi nap égető sugarai a vén Duna végtelen tükrére vetődnek. Valahol a kukoricaföldeken túl édes dal csendül fel. Megindulunk a hang irányába -és hamarosan meg­pillantjuk a fiatal lányokat, fiúkaj, akik vidáman rakják kocsira a sú­lyos görögdinnyéket. Itt van a kar­vai EFSz elnöke, Surdi Imre is. El­mondja, hogy szövetkezetük 24 hektáron görögdinnyét ültetett. Eddig 35 vagon görögdinnyét szál­lítottak dolgozóinknak — pedig két hektárt tönkretett a víz — és még kb. 20 vagonnal gazdagítják piacún kat. Az eddig szállított dinnyéért 200.000 koronát kapott a karvai EFSz — mondja az elnök — és még 100.000 korona bevételre számítunk Ez azt jelenti, hogy több mint 13.000 korona jövedelmet biztosít a szö vetkezetnek egy hektár föld diny­' nyetermése. Tamás V., Párkány A pinciek kacsafarmot és halastavat létesítenek A pinci EFSz-ben szeptember el­sején befejeződtek a cséplési mun­kálatok. A szövetkezet tagjai folyó hó 11-ig a sarjú betakarítását és a tarlóhántást is elvégezték. A mezei munkákkal egyidőben az építkezés is folyik. Az ötven férőhelyes ser­tésistálló még augusztus végén fel­épült. Az építőcsoport tagjai a ki­ásott silógödör falait két hét alatt kibetonozták. Az építkezést Karczag József eve­zeti. Jó szakember lévén, a csoport­tagokat kitűnően irányítja. Meg is nézheti az ő munkájukat akárki. Azért érnek el szép eredményeket, mert a szövetkezeti tagok is támo­gatják őket. A sertésistálló olyan, hogy nincs különb a losonci járásban. Pedig felépítése körül komoly nehézségek adódtak. A járási nemzeti bizottság építkezési osztálya nem biztosította az anyag folyamatos szállítását, úgyhogy a környékbeli szövetkeze­tektől kellett kölcsönözni a nád, a pala és a cement legnagyobb részét. Ha idejében gondoskodnak anyag­ról, akkor a sertésistálló két héttel hamarább felépül. A napokban a szarvasmarhaistál­ló építését is megkezdik. A járás kellő mennyiségű anyag biztositá sával könnyítsen a szövetkezeti ta­gok munkáján. A dolgozók azért iparkodnak az építkezéssel, hogy a X. kongresszus irányelveinek értel­mében növelhessék az állatállo mányt. Kelemen Béla, Pinc Valak János 17 mázsa gabonát vitt haza A. szenei szövetkezet udvarából egymásután gördülnek ki a meg­rakott szekerek. Azok a tagok, akik lelkiismeretesen dolgoztak, jócs­kán kaptak gabonát. Egy és fél­kilogramm búzát és egy kilo­gramm árpát kaptak 'munkaegy­ségékként. A könyvelő az udvaron állt. Ke­zében a főkönyv, melybe minden szövetkezeti tag után bejegyezte, hogy mennyi gabona: jár neki a ledolgozott munkaegységek után. Neveket kiált. Odaszól a mázsake­zelőnek, hogy mennyit mérjen. A szövetkezetesek másodmagukkal jöttek. Egyik a zsákot tartja, a másik pedig lapátolja a gabonát. Szaporán telnek a zsákok. Sok dolga van a mázsakezelőnek, pe­dig hármasával méri a zsákokat. Már az u olsó szekér is kigördül az udvarból. Budán János 10 má­zsa gabonát visz. Örül a mázsa­kezelő, hogy legalább egy kicsit kifújja magát. De alig, hogy meg­törli homlokát, máris új szekér kanyarodik az irodához vezető útra. Nem is egy, hanem kettő. Azonnal megismeri a kocsin ülő Valak Jánost, a másikön felesé­gét. — Na, ezeknek is lesz mit mérnem — morfondírozik magá­ban. — Dolgozik éjjel-nappal, van annyi munkaegysége, mint más háromnak. Közben az udvarra gördült a kocsi, s mosolygós arccal ugrott le Valak János, s a felesége is könnyedén huppant a földre. Ka­lapját köszönésképpen megbillent­ve a könyvelő felé mondja: — Eljöttem a járandóságért, keresd csak ki, mennyi jár! A könyvelő fellapozza nevét, a mázsakezelő felé intve mondja: — Mérjetek ki 10 mázsa búzát és 7 mázsa árpát. — Valak felé hunyorít, s mintha szeme mondaná: tudtam, hogy ne­ked ennyi lesz. Most már az asz­szony is tartja a zsákot, s a férj méri a búzát. Húsz zsákkal mér­tek ki, s pillanatok alatt felrak­ták az egyik szekérre. A tizen­négy zsák árpát a másik szekérre dobálták. Hatszázhatvanhárom munkaegységet dolgozott le Valak János, ebben a felesége is segített neki. Vígan indultak el a szeke­rekkel az udvarról, s a nem mesz­szelévő kocsma előtt megálltak egy kis időre, hogy áldomást igyanak. Frcso István a ledolgozott 655 munkaegysége után szintén kapott 983 kg búzát és 655 kg árpát. Van­nak a szövetkezetben olyan nök is, akik szintén szépen kaptak gabonát. Ott van pl. Szabó Er­zsébet 22 éves fiatalasszony, aki­nek a férje katona. Kétszázkilenc­venegy ledolgozott munkaegysége után 437 kg búzát, és 291 kg ár­pát kapott. Pajger Ilona 282 mun­kaegysége után 439 kg búzát és 292 kg árpát kapott. Sokat lehetne még említeni a szövetkezetesek közül, • ilyen jó dolgozókat, akik a szövetkezeti élettel meg van­nak elégedve. H. A. „Addig jár a korsó a kútra.. Elszámoltatták a kulákot, inert szabotálta a beadást Egerszeg a nyitrai jáarás egyik olyan községe, ahol a földműve­sek még nem barátkoztak meg a szövetkezeti gazdálkodás gondolata val. Maguk is elismerik, hogy ne­hezebben élnek, mint a "szövetke zetesek, de ők mgg várnáik. Vár­nak, mert még vannak közöttük olyan emberek, mint Hornyák István 14 hektá ros gazda fia, aki hazuj hírek terjesztésével vezeti félre a fa lu becsületes gazdáit. Igaz, egész nap másra sincs gond­ja, mirnt a hazugságok kieszelésé. re. Legutóbb is azt próbálta el­hitetni a falu lakóival, hójgy a szomszédos községben, vagyis Vi cfeáipapátin, a szövetkezeti tagok még gabonabeadási kötelezettsé güket sem tudják teljesíteni, nem hogy a munkaegységek után kap­nának gabonát. Amikor aztán bi­zonyítani kellett volna a dolgot, hápogott, mint a fuldokló kacsa és jobbnak látta, ha elillan a hely színről. Ilyen hazug emberek csak nehezítik a gazdák sorsát. No, de most nem célunk, hogy ilyen dol­gokkal foglalkozzunk. A közmon dás is azt tartja, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Vannak most fon­tosabb problémák is Egerszegen, mégpedig a gabonabefiyűjtés kö­rül. Gabonabeadási kötelezettségét a község még csak 95 százalékra tel jesítette. Mi enneik az oka? A községben a becsületes kis­és középparasztok eleget tettek beadási kötelezettségüknek. Adósok azonban a kulákok, a spekulánsok. Vájjon miért nem tett eleget kötelezettségének a 18 hektáros Kovács László? A válasz egyszerű, azért, mert spe­kulál. El akarja rejteni a gabo náját. Kovács László a múltban min­dig azzal dicsekedett, hogy ő a legjobb gazda a faluban. Neki van a legjobb termése és a legszebb állatállománya. Ez igaz is. De az iis igaz, hogy a jó termés és a szép állatállomány nem az ő két keze munkáját dicsérte. A cselé­dek dolgoztak, ő pedig élvezte a hasznot. Jól emlékeznek még az egerszegiek arra, amikor pár kiló szőlőért egész niap dolgoztatott. Kovács íjászlónak darálója is volt. A régi jó gazdálkodó egyszerre nagyon rossz gazda lett, amikor már nem kapott „potya*' munka­erőt és neki kellett megfogni a kasza és a kapa nyelét. Később cselédet már nem kapott. Ettől az időtől kezdve földjét nem művel­te rendesen, állatokat nem tar­tott, beadási kötelezettségét sem teljesítette. Az idén is megpróbálkozott a spekulálással. Már az aratás meg­kezdése előtt azon siránkozott, hogy még kenyere sem lesz az idén.- A dolog úgy festett, hogy valami igazság van is a dologban. A faluban azonban nem sok gon­dot fordítottak a siránkozó ku­lákra. Azt tartották az emberek, hogy aki nem akar dolgozni; nem érdemli meg még a kenyeret sem. A cséplés befejezése után a he­lyi nemzeti bizottság tagjai több­ször intették Kovácsot, hogy a törvények rá is vonatkoznak, neki teljesítenie keli beadási kötele­zettségét. y Adtam, amit tudtam — sopaki-^ kodott az egykori híres gazda —s az isten sem vehet ott, ahol nincs — fűzte tovább mondanivalóját —; Beszéd közben olyan arcot vá­gott. hogy ha nem ismerték vol­na, talán hitelt is adtak volna sza­vainak. A falu népe is figyelte, mi fog történni most a kulákkal. Ök sem nézték jó szemmel, hogy Kovács László éveken ke­resztül adósa marad az állam­nak. A helyi nemzeti bizottság tagjai és a begyűjtési appará­tus dolgozói is többször felke­resték. Beszéltek vele, de mind­hiába. A k Lilék makacskodott, mint a kocsiba fogott szamár a hegy előtt. Egyre csak azt hajtogatta: „Isten sem vehet onnan, ahol nincs". A sok szót aztán tett követte. Elszámoltatták Kovács Lászlót és kiderült, hogy lehet még ott is találni, ahol „nincs". Kiderült, hogy Kovács László több mint 11 mázsa gabonát rejtegetett. Igaz, az állammal szembeni tartozását még így sem rótta le, mivel föld­jét elhanyagolta és még megkö­zelítőleg sem érte el a tervezett hektárhozamokat. A kulák nemcsak gabonával ma­radt adósa az államnak, hanem állati termékekből sem teljesiti előírt beadási kötelezettségét. Disznóhúsból pl. 18.85 mázsát kellene beadnia, de eddig még egy dekát sem adott az állam­nak. Tejbeadási kötelezettségét sem teljesíti. Az előírt 4.480 li­ter tejből még annyit sem adott be, amiből egy macska jóllak­hatna. A tojásbeadással is lema­radt. 2.965 tojásból mégcsak 266-ot adott be. Kérdezzük, vájjon mit gondol Kovács László, ez így is jó lesz?, Azt hiszi, hogy a beadási kö­telezettséget csak a kis- és közép­gazdáknak kell teljesíteniük, s a kulák ez alól fel van mentve? A falu lakosai elítélték Kovács Lászlót és még egy pár hozzá ha­sonló jó madarat, akik az állam iránti kötelezettségüknek nem akartak eleget tenni. Vannak azonban becsületes föld­művesek is Eger szegen, akik első­rendű kötelességüknek tartották, hogy pontosan és hiánytalanul teljesítsék az állam iránti kötele­zettségüket. Gál János sem maradt adósa az államnak. Beadási kötelezettsé­gét mindenből hiánytalanul tel­jesíti. Gál János 62 éves ősz­hajú ember. Hat és fél hektár szántóföldön gazdálkodik. A fa­luban mindenki tapasztalt, jó gazdának ismeri. Erre a meg­állapításra rá is szolgál. Az idén is elérte gabonafélékből átlago­san a 21 mázsás hektárhozamot. Ennek a szép eredménynek az eléréséhez Gál János szorgalmán kívül még az a segítség is hozzá­járult, amit az állam nyújtott nemcsak a szövetkezeti tagoknak, hanem az egyénileg gazdálkodó földműveseknek is. Gál János élt a segítséggel. Vetőmag-tartalékát kicserélte nemesített vetőmagra és azt vetette el. Műtrágyát is vásárolt. Nem sajnálta érte a pénzt, mert tudta, hogy dúsabb lesz a termés, ha a földnek megadja a magáét. Szarka István. A királyhelmeci járásban, az EFSz-ek munkaversenyében a vojkai Szövetkezet győzött A királyhelmeci járás egységes földművesszövetkezeteinek nyári munkaversenyében a vojkai EFSz érte el a legnagyobb eredménye­ket. Az aratási munkálatokat 9 nappal a határidő előtt befejezték Gabonabeadási kötelezettségüket 1080/n-ra teljesítették, százszáza­lékra elvégezték a tarlóhántást és az őszi repce vetését, míg a keverőszántás tervét 93<>/o-ra tel­jesítették. A szövetkezet cz évi marhahúsbeadási kötelezettségé­nek 154%-ra tett eleget. A királyhelmeci járás EFSz-ei­nek munkaversenyében a máso­dik helyre a nagygéresi, a har­madik helyre pedig a leleszi EFSz került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom