Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-29 / 237. szám, szerda

1954. szeptember 523 m sZÖ 7 A szovjet-amerikai atomtárgyalások okinányaiiyaga zi ügynökség megalakítására vonatkozó javaslata egyáltalán nem enyhíti az atomháború veszélyéi Mi több, éppen ellentétes célokat szolgálhat. Az atomanya&ok ném; reszének békés célokra való felhasználásáról szóló javaslat az atomfegyver gyártása csökkentésének csalóka látszatát keltheti és arra vezethet, hogy gyengül a népek ébersége az olyan háború növekvő veszélyével szemben, amelyben ilyen agressziós és tömegpusztító fegyvereket, alkalmaznak. Az a tény, hogy eddig nem sikerült megfelelő megállapodás; kötni azatom-, hidrogén-, valamin", egyéb tömegpusztító fegyverfajta feltétlen eltiltásáról, nemcsak hogy nem csökkentik az ilyen irányú törekvések jelentőségét, hanem ellenkezőleg, még szükségessé teszik ezeket az erőfeszítéseket, tekintettel arra, hogy az atom- és hidrogénfegyverkezési hajsza folytatódása egyre növekvő veszélybe cjpntí a népeket. Különösen vonatkozik ez azokra az államokra, amelyek megfelelő atomanyag forrásával rendelkeznek és atom-, valamint hidrogénfegyvert gyártanak. Ha a dolog arra vezetne, hogy az államok megállapodnának, hogy az atomanyagoknak valamilyen kis részét békés célokra fordítják, az atomfegyver gyártását pedig a továbbiakban sem korlátozza semmi, akkor az ilyen nemzetközi egyezmény tulajdonképpen megengedhetetlen módon szentesítené az atomfegyver gyártását, ami az agresszív erőnek járna kezére. Az atomfegyver gyártásának ilyenfajta nemzetközi szentesítése nemcsak hogy nem könnyítené meg a tilalomról szóló egyezmény megkötését,. hanem ellenkezőleg, új akadályt gördítene az ilyenfajta megállapodás megkötésének útjába. Arra van szükség, hogy az atomanyagoknak nem egy részét, hanem egész tömegét teljes egészében békés célokra fordítsák, hogy a tudománynak e területen elért eredményei ne az emberek tömeges pusztításának háborús céljait, hanem a gazdasági élet t-s kultúra fellendítésének céljait szolgálják. Ez utóbbi soha nsm láiolt lehetőségeket tárhat fel az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fellendítésére, az orvostudományban való alkalmazásra, a technika tökéletesítésére, az orvostudomány további haladására. Az atom- és hidrogénfegyver eltiltása, valamint az összes atomanyagoknak békés célokra való felhasználása a gazdaságilag gyenge körzetek kellő megsegítésével együtt, egyben annak leh-jtőségét is megkönnyítené, hogy megállapodást érjenek el a hagyományod fegyverfajták határozott csökkentésének kérdésében. Ez lehetővé tenné, hogy igen nagy mértékben enyhítsék az adóterhet,, amely a sok államban mértéktelenül megduzzasztott hadsereg miatt nehezedik a népekre, minthogy folyik a fegyverkezési hajsza. A szovjet kormány igyekszik megkönnyíteni annak lehetőségét, hogy megegyezés szülessék az atomfegyver feltétlen és teljes eltiltásáról és megfelelő nemzetközi ellenőrzés létesüljön. Ezért kifejezte készségét arra, hogy részt vegyen az Egyesült Államok kormányának javaslataira vonatkozó tárgyalásokon. A maga részéről a következő javaslatot terjesztette elő: Az egyezményben részt vevő államok attól a törekvéstől vezérelatve, hogy csökkenjen a nemzetközi feszültség, ünnepélyes és feln^étlan kötelezettséget vállalnak, hegy nem alkalmazzák az atomfegyvert, a hidrogénfegyvert, sem pedig más tömegpusztító fegyvert. Ez a javaslat létt az alapja az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság ás a Szovjetunió kormánya nyüatkozat-tervezetének, amelyet a szovjet kormány január 30-án eljuttatott az Egyesült Államok kormányához, valamint Anglia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság kormányához. Ha az államok, mindenekelőtt a nagyhatalmak kötelezettséget vállalnának, hogy feltétel nélkül lemondanak az atomés hidrogénfegyver alkalmazásáról, ez nagy lépés lenne az emberiségnek, a mérhetetlen áldozatokkal és szenvedésekkel járó atomháború veszélyétől való megszabadítása felé. A szovjet kormány megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya mindeddig nemhogy nem ismerte el az atom- és hidrogénfegyver haladéktalan eltiltásának, valamint a tilalom végrehajtása felett őrködő megfelelő nemzetközi ellenőrzés megteremtésének szükségességét, hanem még arra sem nyilatkozott késznek, hogy megállapodjék abban, hogy az államok feltétel népiül lemondanak az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek alkalmazásáról. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy te Szovjetunió és az Egyesült Államok áll.láspontját összeegyeztessék az ál' lamok azon ünnepélyes és feltétlen kötelezettségvállalása tekintetében, hogy nem alkalmaznak atomfegyvert, hidrogénfegyvert, sem más tömegpusztító fegyvert. Az atomanyagoknak békés célokra való részleges felhasználására vonatkozó egyes javaslatok megvizsgálása az államok közti olyan megállapodás nélkül, amelyben lemondanak az atomfegyver alkalmazásáról, egyáltalán nem segítené elő a nemzetközi feszültség és a háborús veszély enyhülését. Mi több, elaltathatná a népek éberségét e veszélyiyel szemben. Az említett meggondolásokra való tekintettel és Eisenhower elnök azon nyilatkozatának megfelelően, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik, a szovjet kormány sürgősen szükségesnek találja, hogy elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között jöjjön létre megállapodás az atomfegyver alkalmazásáról való lemondás kérdésében, ami nélkül a megkezdődött tárgyalások nem járhatnak kellő eredménnyel, pedig ez érdeke országaink népeinek és más országok népeinek is. Ami az Egyesült Államok március 19-i emlékiratában érintett egyéb kérdéseket illeti — ezen emlékirat nem kielégítő, és egyoldalú volta nyilvánvaló — e kérdéseket pótlólag, a fő kérdésekben történt megáll|podás után lehet megvizsgálni. X. Nem hivatalos feljegyzés. Átnyújtotta J. F. Dulles úr V. M. Molotovnak Genfben, május elsején 1.' Elolvastam a Szovjetunió április 27-i emlékiratát a nemzetközi atomerőügynökség létrehozására vonatkozó és március 19-én, a washingtoni szovjet nagykövet elé terjesztett javaslatról. Ez az em • lékirat bírálja az említett javaslatot azon az alapon, hogy az nem csökkenti lényeges mércékben az atomanyagkészletet, nem vezet az atomfegyver gyártása vagy felhasználása feletti ellenőrzés megteremtéséhez, továbbá nern szünteti meg az atomháború veszélyét. • 2. Ez a bírálat helytelenül értelmezi az Egyesült Államok március 19-i keltezésű javaslatának célkitűzéseit. E javaslattal kapcsolatban lényegében nem gondoltak arra, hogy ellenőrző intézkedéssé váljék az atomfegyver fölött, vagy. pedig a szovjet jegyzékben említett különböző más problémák megoldására szolgáljon. E javaslat célja korlátozottabb volt és abban rejlett, hogy megvesse az alapját a nemzetközi atomerőegyüttműködésnek olyan alapon, amely lehetővé tenné azon akadályok közül igen soknak leküzdését, amelyek eddig gátolták valamiféle megegyezés elérését. A javaslat tehói előmozdíthatta volna a viszonyok megjavulását az együttműködő országok között és ilymódon megkönnyíthette volna az atomerő háborús célokra való felhasználása feletti hathatós ellenőrzéssel összefüggő nehezebb problémák megoldását. 3. Az Egyesült Államok következésképpen nem érthet egyet a Szovjetuniónak azzal az álláspontjávai, hogy az atomanyagok békés célokra való felhasználását szolgáló nemzetközi ügynökség felállítása nem volna hasznos önmagábanvéve. Ellenkezőleg, az Egyesült Államok azon a veleményen van, hegy egy >yen ügynökség feláliítása értékes eredményeket hozhatna mind a részvevő országok közötti szorosabb együttműködés előmozdítása vonatkozásában, mind pedig az atomenergiának az emberiségre nézve jótékony célokra történő szélessebbkörű felhasználása meggyorsításában. Az Egyesűit Államok ezért sajnálja, hogy a Szovjetunió nem kész most folytatni e kérdés megvitatását. 4. Mivel a Szovjetunió nem tanúsít érdeklődést aziránt, hogy most folytassa e javaslat megvitatását, az Egyesült Államok szabadnak fogja tekinteni magát ai ban a vonatkozásban, ho.sy a többi érdekelt országgal együtt megvizsgálja egy ilyen ügynökség létrehozásának kérdését. Ha viszont a Szovjetunió a továbbiakban úgy dönt, hogy r-'szt óhajt vei r.i bá> milye:, ilyen tárgyalásban, az Egyesült Államok természetesen I údvézölni fogja részvételét. XI. Emlékirat 5. Az Egyesült Államok március 19-i javaslata természetesen nem célozta az atomenergia háborús célokra való felhasználása fölötti hathatós ellenőrzési rendszer helyettesítését. Az Egyesült Államok, miként azelőtt, ezután is tovább kutatja az utakat ilyen ellenőrzés megvalósítására megbízható és elégséges garanciák mellett. E célból kész folytatni az eszmecserét a Szovjetunióval, és rövidesen eljuttatja a Szovjetunióhoz megjegyzéseit az április 27-i emlékiratban í kifejtett javaslatáról. Átnyújtotta Merchant úr, az Egyesült Államok külügyminiszterének helyettese G. N. Zarufeinnak Washingtonban, július 9-én Az Egyesült Államok tovább tanulmányozta a január 30-i nyilatkozat* tervezetet és az április 27-i emlékiratot, amelyeket a Szovjetunió juttatott el az Egyesült Államokhoz. Az Egyesült Államok a következő megjegyzéseket óhajtja tenni: L 1. Az elnök 1953. december 8-án az ENSz közgyűlés előtt mondott beszédében rámutatott az atomfegyverkezési verseny veszélyességére és aláhúzza az Egyesült Államoknak azt a' törekvését, hogy megszüntesse ezt a veszélyt, bármilyen olyan hathatós módszerre!, mely elégséges biztosítékot foglal magában a szerződésszegéssel és kibúvással szemben. Az Egyesült Államok üdvözölne minden olyan leszerelési rendszert, mely megvédelmezné a világ népeit a háború veszélyével szemben, és biztonságukkal összeegyeztethető módon megszabadítaná őket a katonai védelem súlyos terhétől. 2. Az Egyesült Államok ugyancsak elismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel 1946 óta a leszerelési tervre vonatkozó tárgyalá sok kísérletei jártak. Az Egyesült Államok azóta és mindmáig következtesen arra törekedett, hogy egyedül és más országokkal együtt felkutassa a fegyverkezési terhek enyhítésének és a háborús veszély csökkentésének útjait. Az ENSz atomerő bizottságában 1946-től 1948-ig bezárólag, a hagyományos fegyverzettel foglalkozó bizottságban 1947-től 1950-ig bezárólag, az ENSz atomenergia bizottsága hat állandó tagjának ülésein 1949-től 1950-ig és az ENSz leszerelési bizottságában 1951-től az országok túlnyomó többsége el tudta erni a- megegyezést — csak a Szovjetunió akadályozta a haladást. 3. A bátortalanító mult ellenére az elnök december 8-i beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok az ENSz közgyűlés 1953. november 28-i határozatának megfelelően „kész találkozni bizalmas tárgyalások céljából más clyan országokkal, amelyeket ez főként érinthet, hogy elfogadható megoldást találjanak az atomfegyverkezési verseny problémájára, amely árnyékot vet nemcsak a béke ügyére, hanem az egész világ életére is. II. 4. Az elnök beszédében azt is kijelentette, hogy az Egyesült Államok e tárgyalások során újabb javaslatot terjeszt elő a nemzetközi atomerő ügynökségről, hogy meggyorsítsa az atomenergiának az emberiség békés céljaira való felhasználását. Az Egyesült Államok március 19-i emlékiratában, részletesebben megmagyarázta vé-' leményét ezen elgondolás gyakori lati megvalósításának módjára vonatkozóan. A Szovjetunió április 27-i emlékirata szemmel láthatóan egészen helytelenül értelmezi e j konkrét javaslat céljait. 5. Ez a javaslat alapot teremthetne ahhoz, hogy a világ népei békés célokra használják fel az atomenergiát. »Az Egyesűit Államoknak ez a javaslata, nevezetesen az, hogy csatlakozik atomberendezéssel rendelkező más országokhoz, hogy hasadó anyagokai és technológiai adatokat bocsásson rendelkezésére az atomerőre vonatkozóan a közösség javára, újabb lehetőséget teremtene a nemzetközi együttműködésre. Az elnök javaslatának végrehajtása terén megvalósuló sikeres együttműködés a légkör megjavulását eredményezné, ez pedig jelentősen javíthatná a ténylegesen szavatolt nemzetközi leszerelés kilátásait. Magát ezt a javaslatot nem leszerelési terv gyanánt terjesztették elő. 6. Az április 27-i szovjet emlékirat valójában kijelenti, hogy a Szovjetunió mindaddig nem fog együttműködni az atomerő békás felhasználására irányuló intézkedésekben, amíg az Egyesült Államok nem egyezik bele az atomfegyver alkalmazásának eltiltásába. Ezen allásfelfogás mellett a legfőbb érv az, hogy az elnöknek az ENSzben tett javaslata értelmében a fegyverkészítésre szolgáló atomanyagkészletek a nemzetközi ügynökség megteremtése után is folyamatosan növekedhetnének. A fegyver alkalmazásának eltiltásáról szóló szovjet javaslat ennek ellenére semmiképpen sem akadályozná meg a készletek ilyen növelését. Az Egyesült Államok ezért nem érthet egyet a/zal, hogy a szovjet álláspont nyomós ellenvetéseket tesz olyan mostani intézkedések foganatosításával szemben, amelyek elősegítenék az atomerő békés alkalmazását. 7. A Szovjetunió nyilván azt Is feltételezi, hogy az atomenergia békés felhasználásának bármilyen formája szükségképpen növelni fogja a háborús célokra hozzáférhető anyagkészletet is. Valóságban azonban meg lehet találni azt az utat, hogy biztosítékokat nyerjünk az anyag elvándorlása ellen az energiát előállitó berendezésekből. Vannak a békés felhasználásnak olyan formái is, amelyek mellett az atomfegyver gyártására szolgáló anyagok kérdése fel sem vetődik. 8. Az Egyesült Államok úgy véli, hogy az atomerő építő alkalmazására vonatkozó ismeretek terén a legnagyobb haladást elért országok kötelessége ezeket az ismereteket megfelelő körülmények között rendelkezésre bocsátani általában a népek jólétének előmozdítása céljából. A magtechnológia jelenlegi szakaszában az Egyesült Államok lehetségesnek tartja a cselekvést ebben az irányban. Az Egyesült Államok e^ért szabadnak tekinti magát abban a vonatkozásban, hogy más érdekelt felekkel vállvetve megvalósítsa javaslatát még akkor is, ha a Szovjetunió ez idő szerint nem akarja megvalósítani. Ha a Szovjetunió a továbbiakban úgy dönt, hogy részt vesz ilyen tárgyalásokban, az Egyesült Államok akárcsak azelőtt, üdvözölni fogja részvételét. III. 9. A Szovjetunió január 3C-i javaslatára hivatkozik, amely az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek alkalmazásáról való feltétlen lemondást előíró nemzetközi egyezményekre vonatkozik. Az Egyesült Államok gondosan és komolyan megvizsgálta ezt a javaslatot többször kijelentett ama álláspontjának megfelelően, hogy előítélet nélkül tanulmányozza a leszerelésre vonatkozó minden javaslatot. 10. Az Egyesült Államok véleménye szerint minden hatékony leszerelési tervnek kielégítő válaszokat kell tartalmaznia két alapvető kérdésre: a) Először: arra vezet-e ez a terv, hogy a nemzeti fegyverzetet minden egyes nemzet biztonságával összeegyeztethető módszerekkel valóban csökkentik vagy megsemmisítik. Az atomfegyver alkalmazásáról való lemondást kijelentő papirosígéretek nem engedik meg az országoknak, hogy biztonságuk károsodása nélkül csökkentsék fegyverzetüket. Minden fegyver léte lehetőséget ad alkalmazására, függetlenül attól az ígérettől, hogy nem teszik ezt, az ígéreteket, értesítés nélkül meglehet^ szegni. b) Másodszor: elvezet-e ez a terv az agresszió és a háború veszélyének lényeges csökentéséhez vagy megszüntetéséhez? Ha valamilyen terv a valóságban növelné azt a veszélyt, hogy a potenciális agresszor háborúhoz folyamodik, úgy az ilyen terv nem teljesítené a leszerelés alapvető célját. 11. A Szovjetunió január 30-i javaslata nem ad kielégítő választ ezek közül az alapvető kérdések közül egyikre sem és nem ad semilyen reményt kedvező eredményre a leszerelés terén: a) érintetlenül hagyná a meglévő fegyverzetet és folytatódó fegyvergyártást. Ez világosan kitűnik a szovjet javaslat feltételeiből. Csupán kölcsönös ígéret létezne, hogy nem alkalmaznak olyan fegyvert, amely továbbra is megmaradna. Nem volna semilyen bizonyosság az iránt, hogy ezeket az ígéreteket teljesítik-e. A fegyverkészletek megmaradása ás a folytatódó fegyvergyártás baljós bizonyítéka volna annak a veszélynek, hogy ezeket az ígéreteket figyelmen kívül lehet hagyni. b) Az agresszió és a háború veszélye nem csökkenne, ha a szovjet javaslat megvalósulna. Sőt, mi több növekedhetne, mert az a visszatartó hatás, melyet a nucleáris fegyver létének ténye a potenciális agreszszorra gyakorol, kétségtelenül csökkenne, ha a fegyver esetleges áldozatai köteleznék magukat, hogy nem alkalmazzák ezt a fegyvert. Az ilyen agresszort támadásra csábítaná az a remény, hogy a betiltás megakadályozza, vagy elhalasztja az ilyen fegyver alkalmazását az agresszió áldozatai védelmében. Sőt a nucleáris fegyverrel rendelkező agresszor megtagadhatná előző ígéreteit és alkalmazhatná a nucleáris fegyvert, amikor ez érdekeinek megfelel. Ilymódon ez a terv csak agresszióra vezethet és gyengítheti az agresszió áldozatait. 12. A szovjet javaslat nemcsak hogy nem felel meg az atomháború elhárítását célzó minden hatékony tervvel szemben támasztott szükséges követelményeknek, hanem ténylegesen még rontaná annak esélyét, hogy valamilyen hatékony tervet fogadnak el erre vonatkozóan. A szovjet javaslat ugyanis lia elfogadnák, valószínűleg azt a csalóka benyomást keltené, hogy az atomháború veszélye valamennyire korlátozódott és gyengítené a népek éberségét azzal a veszéllyel szemben, amely korántsem csökkent. A biztonságnak ez a hamis érzése gyengíthetné az®kat a további erőfeszítéseket, amelyek olyan hatékony biztosítékokkal kísért valódi leszerelesre irányulnak, amely valóban megszilárdítaná mindenki