Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-01 / 105. szám, szombat

4 m szo 1954. május 1. ĽA j emberek JDóioron... Gyönyörű 'látkép tárult elém, •mikor felértem a- nagykürtösi dombra. Élvezettel szívtam magamba az ózondús levegőt. Távolabb a pótori házacskák látszottak, jqbbra a korareggeli napfény sugarai ragyogtak az épülő bányaváros hatalmas épülettömbjeinek ablakain. Felkapaszkodtam az egyik teherautóra, amely szénért ment a szlatinkai bányába. Az autó suhant velünk: jobbra, balra kisebb nagyobb építkezések, barakkok, felvonótornyok tűntek fel. Szemben velünk szénnel megrakott autók jönnek. Szállítják a szenet az új vasútállomásra, hogy eljusson az üzemekbe, az otthonokba Körülbelül 200 évvel ezelőtt találták az első szenet Pótor környékén. — Tizenkétszer cserélt gazdát a bánya 1900-tól — meséli Bakos bácsi, Pótor múltjának egyik legjobb ismerője. — Csak pár munkás dolgozott itt kézi fúróval. Csákénnyal fejtették és talicskával hordták ki a szenet. Később lóval és csigával vontatták a szénnel teli csilléket. A mai bányával öszsze sem lehet hasonlítani a régit. Két-három vagon szenet termeltek évente. Sokszor beszüntették a munkát és ilyenkor a bányászok mehettek, amerre szemük látott. Ma mindefelé fúrnak. Többszáz ember dolgozik most itt. Szalagok szállítják a szenet a bányákból. Villanyfúrók és kombájn teszik könnyebbé a bányászok munkáját. Olyan ördögős masina a kombájn, hogyha elkezd dolgozni, úgy ontja a szenet, hogy alig győzi a szalag elszállítani. Úgy bizony, manapság könnyebb a bányásznak :— fejezi be Bakos bácsi és csavarint egyet a bajuszán. Elbúcsúzom Bakos bácsitól. In-ílulok a szlatinkai bánya felé. Útközben elmegyek a hatalmas gőzyillanyerőmü mellett, amely sok kilowattóra áramot ad a környéknek. A tárna bejárata előtt Vilhen elvtárs kezeslábasba bújtat, hogy be ne piszkítsam magam. Kezembe nyomja a kis karbidlámpát és máris megyünk befelé. Odaérünk a feltárásnál ciolöltöznek és együtt megyünk megnézni a szomszéd tárnát. Lukács elvtárs útközben megmagyarázza, hogy milyen szellőztetőberendezések vannak. Az aknászok állandóan figyelik, milyen a levegő és azonnal figyelmeztetik a bányászokat, ha észre vesznek valamit. Minden tárnában van ventilátor, mely cseréli a levegőt. A szalagok egyhangú zajába belevegyilf" olykor egy-egy villany- -j -v, MF • és sóhajt. — Nekem nem telt ilyesmire, akkor volt lábamon először cipő, mikor iskolába mentem. Apám a korláti kőbányában dolgozott és bizony a kereset kevés volt a megélhetésre. Az iskolában is mások könyvéből tanultam. Apám később munkaképtelen lett, és én voltam a családfenntartó. Jól emlékszem, hogy egynapi béremért három kiló kenyeret vehettünk. Nehéz idők voltak azok. Dulaj elvtárs a szénkombájnnál, munka közben. Munkásosztályunk sportlehetőségei a múltban A háromszorosan kitüntetett Luk ács elvtárs, a jelöltje, családja körében. nemzeti bizottság gozó csoporthoz. Az úton Vilhen bácsitól megtudom, hogy Lukács elvtárs, a csoport vezetője már három kitüntetést kapott jó munkájáért. Ahogy odaérünk, éppen egy oszlopot erősít meg. Kezetfogunk. Vilhen bácsi megkérdezi: — Hogy álltok? — Hát egy kicsit nehéz előrehaladni, — feleli Lukács elvtárs — mert ez az átkozott futóhomok mindjárt beszivárog. De sebaj, azért teljesítjük adott szavunkat és a bányásznapra elérjük a szénréteget. Mosolyogva felém fordul: — Tudod, megszoktuk már a nehézségeket. Telek Barnabás megindítja a szivattyút. — Ez a tárna még boros pincének is megfelelne. — mondom és erre egymásra nevetünk, — mindnyájan bortermő vidékről valók vagyunk. — Hát meg is isszuk mi a jő bort, — mondja Lukács elvtárs, — de itt nem volna jó, lert akkor talán sohase érnénk el a szénréteget. Közben éppen jön a váltás, Átfúró bugása. A szomszéd tárnában Brindza János vájár és segéde dolgozik. Lapátolják a szenet a szalagra. Nem igen kell emelni, csak úgy ráforgatják. — Hát hogy haladtok? — kérdezi Vilhen bácsi. — Kicsit kemény a szén. — mondja Brindza eltvárs — de azért megbirkózunk vele. Nem akarunk lemaradni. mindennap két tonnával fejtünk terven felül. — Milyen a kereseted? — kérdem tőle. — Hát ha az ember dolgozik, meg is kapja a jutalmát. A mult hónapra 3400 koronát kaptam. Brindza elvtárs kezébe veszi a villanyfúrót és felénk fordul: — Teljesíteni akarom a X. kongresszusra vállalt kötelezettségemet. , A villanyfúró bevájja magát e szénbe és alig érünk a szomszéd tárnába, már hallottuk is a rob bánást. A fő tárnán megyünk ki felé; a mellékágakból villanydina mók hajtják a szalagokat, amelye a fő szajagra szállítják a szene' Hibátlanul megy itt minden. Ki r a tárnatoronynál teherautókb; hull a szén. Ahogy kifelé megyünk, elbeszélgetünk egy és más dolgokrŕ és megjegyzem: — Vilhen elvtárs én úgy látom, hogy Brindza elvtárs nem igen dicsekszik keresetével. — Hát nagyrészt szűkszavú emberek, nem dicsekedők és természetesnek veszik, hogyha többet termelnek, hát többet is keresnek— feleli Vilhen bácsi — Brindza elvtárs csoportja például ezer tonna szenet ad a X. kongresszusig terven felül. Vállalásuk napi tervét már eddig is magasan túlszárnyalták. Kibújok a kezeslábasból és elmegyek Lukács elvtárssal az otthonába. A negyedik emeleten lakik. Fiatal asszony nyit ajtót. A pamlagra ülök az egyéves Pistike mellé. Egy játékkutyával bíbelődik. Hamar megbarátkozunk. Míg apja a fürdőszobában mosakodik, a fiatalasszony szalonnát, hazai kolbászt höz és megkínál. Vágok a szalonnából és a kolbászból. Lukács elvtárs közben bejön, ő is eszik. A kis Pistike tovább incselkedik velem. Eldugom a kiskutyát, erre sírásra görbül a szája. — No ne félj! — csitítja az anyja. — Nem veszi el a bácsi. Pisti elcsendesül, de az apja arca elborul. Valami régi rossz emlék juthatott az eszébe. Csak játsszál Pityu — mondja, Most megvan mindenünk. Kétszoba-konyhás lakásunk van. Mikor idejöttünk az Ilivel, üresek voltak a szobák. De egy év sem múlott el, már berendezkedtünk Olyan hónap is ajcadt, amikor 5000 koronát kerestem. A fiatalasszony kimegy a szomszédos szobába, bekapcsolja a négylámpás rádiót. Esteledik, készülődöm, mert nemsokára indul az autóbusz. — Megyek veled, — mondja Lukács elvtárs — este a választókkal beszélgetek. Engem is jelöltek a nemzeti bizottságba. Andrejka Ferenc fiatal CsISz-tagot az energetikai és a tüzelőanyagipari minisztérium „a legjobb munkás" címmel büntette ki. Elköszönök és indulok az autóbuszmegállóhoz. Az épülő bányaváros villanyfényben úszik. Jobb jövőjüket kovácsolják a pótori bányászok. Pártunk és kormányunk gondoskodik arról, hogy ne legyen többé munkanélküliség. Érzik ezt a bányászok is. Nagyrészük átélte a keserű multat és most meg tudja becsülni a jelent. Új típusú emberek dolgoznak most a bányákban. Sokan viselik már a „legjobb munkás" kitüntetést, mint Dulaj, Vaszli. Lukác? Viktor, Andrejka Ferenc fiatal CsISz-tag és sokan mások. A mult évben a pótori bányászol? 17.000 tonna szenet termeltek terven felül és a X. kongresszus tiszteletére már eddig is 5675 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. Balla József. Az 1920-as Černý-féle államcsíny következtében a munkásmozgalomban beállt szakadás döntő kihatással volt Csehszlovákia sport- és testnevelésére is. A szociáldemokrata vezetés alatt álló DTJ-ből osztályharcos, forradalmi magatartásáért nagyon sok sportolót, sok csoportot, sőt kerületet is kizártak. Az áruló szociáldemokrata vezetők szétverték az addig egységes proletár testnevelő mozgalmat, mert tagságának nagy többsége a megalkuvás nélküli osztályharc politikáját követelte a testnevelő mozgalmon belül. A forradalmi proletár testnevelő mozgalom Csehszlovákiában tehát 1921-ben kezdődött. A kizártak akkor alakították meg az FDTJ-t, amely a moszkvai Vörös Sportinternacionáléhoz csatlakozott. 1926-ig az FDTJ mellett még több forradalmi osztályharcos futbalista, kerékpáros, cserkész és turista szervezet működött. 1926-ban azonban a Vörös Sportinternacionálé tanácsára beolvadt a FDTJ-ba, amely akkor FPT-re (Proletár Testedző Egyesületek Szövetségére) változtatta nevét. Ez az egybeolvadás nagyjelentőségű volt Csehszlovákia testnevelő mozgalma történetében. Ezzel létrejött a burzsoázia testnevelő mozgalmával szemben az egységes forradalmi proletár testedző mozgalom. A proletár testedzők az egyesületekben nagy súlyt fektettek az osztályöntudat fejlesztésére, az általános politikai nevelésre, a proletárnem zetköziség szellemében. A burzsoázia minden lehetőt elkövetett, hogy meghiúsítsa a pro letár testedző mozgalmat. Sok egyesületet betiltottak, a vezetőket bezárták. A 30-as években sok kapitalista vállalat üzemi sportegyle teket alakított, hogy ellensúlyozzák a munkások közt egyre erősbödő forradalmi befolyást. Ezzel szemben a kommunista párt a testnevelést nemcsak egészségi okok miatt támogatta, hanem benne látta a tömegnevelés. egyik módját, a kollektív szokások, harci akarat kifejlesztésének egyik formáját. Az FPT járási spartakiádákat rendezett. Kubač János elvtárs, az F PT 46. járásának főnöke a moz galom betiltása előtti évekről így ir: A mai sportlehetőségeket szinte lehetetlen összehasonlítani a kapii talista Csehszlovákiában engedé| lyezett lehetőségekkel, j A múltban Szlovákiában nem volt | egyetlen nyilvános fellépésünk i ahol ne segédkeztek volna tűzoltó fecskendők, csendőrszuronyok, sőt még gépfegyverek is. Ennek elle nére tornászaink, sportolóink és funkcionáriusaink törhetetlen aka "attal, lelkes kitartással szerveztek nagyszabású spartakiádákat. A spartakiádák erőnknek, egységünknek és szabadságért vívott harcunknak seregszemléi voltak. Érsekújvárra egy alkalommal pl. annak ellenére, hogy nyilvános fellépésünket a rendőrség betiltotta, a tornászok százai jöttek Szlovákia minden részéről, szlovákok és magyarok testvéri egyetértésben. Érsekújvár utcáin tüntettünk a betiltás ellen. A tüntetés részvevőiből huszonkettőt bezártak, de mégsem adtuk fel a harcot. Újabb sportünnepélyeket rendeztünk Csúzon, Szereden, Nagyszombatban. A reakció dühöngött. Fellépéseinken a dolgozók ezrei jelentek meg és tornászaink, sportolóink teljesítménye tapsorkánokra ragadtatta őket. Amikor a reakció más megoldást nem talált, kemény tettre határozta el magát. 1934—35-ben a 46. (trnavai) járás tanácsa elhatározta, hogy Hlohovecen rendez nyilvános sportünnepélyt. A __ járás minden PTE-je felkészült a tömegfellépésre; A mi tornászaink munkáslányok voltak, akik az uradalmi birtokokon 10 korona hetibérért törtek kukoricát. . Voltik olyan proletárfiúk, akik munkanélküli alamizsnából éltek, mégis eljöttek a sportünnepélyre. A reggeli felsorakozás Hlo- hovec utcáin erőteljes, gyönyörű olt. Amikor azonban a városház* elé érve a sportolók teljes fegyelemmel hallgatták a hlohoveci PTE elnökének megnyitó beszédét, kivonult a város rendőrsége és tűzoltósága, hogy a nyilvános szereplést lehetetlenné tegye. Vita kezdődött. Védtük igazunkat. Semmi törvényellenes kihágás nemi történt, a tűzifecskendők mégis működésbe kezdtek. Minden sportoló érezte a vízsugarak hatását. A tornászok és sportolók mégis fegyelmezetten álltak. Tartották a zászlókat és még akkor sem hátráltak, amikor a felbőszült rendőrök ki akarták csavarni kezeikből. Sokat közülük letartóztattak. A protetáre portolók egységesen kitartottak. Az ünnepélyt betiltották. Leblokkolták a játszóteret. Á játszótér bejárata elé a katonaság gépfegyvert állított. Az utcákon katonai készültség cirkált. A sportolók mégis követelték letartóztatott társaik és Kubač kommunista zenátor szabadonbocsátását. A hatóságok dühe ellenére öszszehívtam a 46-ik járás tanácsát és az összes vezetőket és kijelentettem, hogy a nyilvános sportünnepélyt 14 nap múlva Nyitrán tartjuk meg. A nyitrai fellépést 14 napos kemény munkával készítettük elő. Most taktikát . változtattunk. Előbb minden megnyitás és beszéd nélkül felvonultak a sportolók és tornászok, nehogy itt is feloszlassák és 'betiltsák az ünnepélyt. A reggeli felsorakozás szépen sikerült. Körülbelül 2000 sportoló és tornász lépett fel. akiknek többsége munkanélküli volt. Néhány kivételével, "mind gyalog jöttek. Szépen sikerültek a kultúrcsoportök nyilvános fellépései is. Amikor a műsor befejeződött, előre kidolgozott terv szerint felsorakoztattuk a sportolókat, tornászokat. Az emelvényről felszólítottam a nézőközönséget, hogy csatlakozzanak a menethez, ami meg is történt. Aztán zenekarral az élen egységesen, valóban tüntető módon, a tilalom ellenére is, felvonultunk Nyitra utcáin. Útközben az utcákon Nyitra és környéke népének százai csatlakoztak hozzánk. A Fő-utcára érve óriási tömeggé nőttünk. A rendőrség felkészületlensége miatt zavartalanul tüntethettünk Nyitra Fő-terén a fasiszta veszély ellenAzoknak a sportolóknak és tornászoknak demonstrációja volt ez, akiket semmi sem tört meg. Sem csodák, sem bajonettek, sem börtönbüntetések, s még kevésbbé a már akkor fasizált rendőrség pofonai. Elszántan meneteltünk az igazságért, a kenyérért, a boldogabb életért, amelyet sokan annak ellenére, hogy az ÚŠB- és a gestapo karmaiban szenvedtek, végül a kommunista párt vezetése alatt mégis csak elértek. Eddig tart Kubáé elvtárs emlékezése a múltról, amelyet azért idézünk fel, hogy felszabadult sportolóink okuljanak belőle. Ma minden polgárunk szabadon sportolhat és tornászhat. Sportolóink és tornászaink nagy események előtt állnak. A dicső Szovjet Hadsereg által felszabadított hazánk tizedilk évfordulója megünneplésére 1955-ben aportéletünk történetében eddig példátlan nagy spartakiádára készülnek. Minden ifjú és sportoló készüljön már most a spartakiádára. Minden sportoló ifjú és sportbarát segítsen brigádmunkákkal a stadionok, sportpályák és a testnevelési eszközök, felszerelések rendbehozásánál. Az országos spartakiáda 6ikeres megvalósítása érdekében, már az idén a nyári hónapokban járási, kerületi és területi spartakiádákat rendeznek. A sportolók és egész ifjúságunk becsületbeli feladata, hogy a legjobban felkészüljenek e nagyjelentőségű spartakiádákra. Száraz József.