Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-21 / 17. szám, csütörtök

^hégüres tér" az amerikai katonai tervekben „Katonailag: légüres tér"-nek nevezi a Die Tat cimü svájci lap Iránt azért, mert mindeddig nem vonták be semmiféle katonai szövetségbe. Ugyanilyen „légüres tér"-nek nevezhetjük a Közel-Kelet legtöbb országát, noha a „Védelmi szövetségeket" létrehozó amerikai nagyvállalat ezt a területet is „védelmébe" szeretné venni. A Közel-Kelet ugyanis rendkívül nagyfontosságú ' támaszpontot jelent az imperialista háborús tervekben. Ennek több oka van, s a legfontosabb közülük talán az, hogy a közeikeleti arab országok természetes hidat alkotnak három földrész — Európa, Ázsia és Afrika — között. Emellett igen gazdag ola.iforrások is találhatók ezen a vidéken. A Közel-Kelet valaha majdnem teljes egészében török fennhatóság alá tartozott. Ma sok kisebb államban különféle királyok, sejkek és más uralkodók szedik az adókat. A földnek nagy része feudális nagybirtokosoké. Az arab országok legnagyobb kincsei — az olaj, a vasutak, kikötök és a bankok — főként a külföldi — "angol és amerikai — tőke kezén vannak. Az ipari proletariátus a nemzeti ipar gyöngesége miatt még nem számottevő A lakosság igen nyomorúságos körülmények között él. Ilyen tehát röviden az a terület, amely „katonai légüres tér." Az . Egyesült Államok gyorsan be akarta tömni ezt a „légüres teret". Az utóbbi hőnapokban egymást követték az arab államokban a különféle amerikai megbízottak. Először Wright amerikai altengernagy utazgatott annak tisztázására hogy az arab államok elhatározták-e magukat a Nyugattal való katonai együttműködésre? Majd Johnston, az Egyesült Államok elnökének killönmegbízottja kereste fel az arab országok vezetőit. Johnston küldetésének célja egy tervezet elfogadtatása volt. E tervezet a „közeikeleti védelmi szövetségről" szólt és a tervezet szerint Izrael állam is a védelmi szövetség egyik tagja lett volna. Hogy e két utazó milyen eredménnyel járt, arról a Telegraf cimü libanoni lap a következő címmel emlékezett meg: „Johnston és Wright küldetése kudarcba fulladt." A lap rámutat arra hogy az arab államok az Arab Liga ammani ülésszakán megtárgyalták a Nyugathoz való csatlakozás lehetőségét és határozatukban^ egységes álláspontot fogadtak el: „ .. . egyetlen arab állam sem Köthet kétoldalú, sem többoldalú egyezményt arab államok és valamely más idegen hatalom között .. " Ez eddig a kormányok hangja. De nemcsak a kormányok foglaltak el elutasító álláspontot az amerikaiak behatolási kísérleteivel szemben, hanem — elsősorban — az arab országok lakói. Libanonban és Szíriában — sajtőjelentések szerint — nagyarányú tüntetések zajlottak le a halebi amerikaiN kollégiumban bemutatott és arabokra sértő színdarab miatt. A színdarab nemvárt hatással járt: amerikaellen.es megmozdulást és a demokratikus szabadságjogokért vívott harci kampányt indított el. Egy másik példa: Transzjordánia, amely forma szerint független állam, a valóságban teljesen az angol gyarmatosítók politikai és gazdasági függvénye. A Hasemit királyi család az angol imperialisták ügynöksége. A legutóbbi időben szerte az országban tüntetéseken követelték, hogy űzzék ki az országból az angol megszállókat és ügynökségüket, tiltakoztak a középkeleti úgynevezett védelmi tömb megalakítására irányuló amerikai-angol terv ellen. S még sorolhatnánk tovább hosszan azokat i a megmozdulásokat, amelyeknek célja az arab államok függetlenségének és békéjének megvédése. ! / Természetesen az amerikai diplomácia mindig új és új kísérleteket tesz arra, hogy besodorja „védelmi" rendszerébe az arab államokat. Ezekben a napokban^ Kairóban ülésezett az Arab Liga tanácsa. Irak az ülésszak elé terjesztett egy tervet, amely arra irányul, hogy létrehozzák az arab országok szövetségét. E terv szerint „nemzetek feletti" arab minisztériumokat létesítenének a külpolitika, a nemzetvédelem, a pénzügyek és gazdasági ügyek, valamint a nevelési ügyek számára. Ezek a nemzetek feletti minisztériumok segítenék elő — Washington elképzelése szerint — az arab államok bevonását az amerikai katonai rendszerbe. Dulles másfajta kísérletet is tesz: arra törekszik, hogy külön egyezmények segítségével hozza létre a középkeleti „védelem" új formáját. A tervezet Pakisztánra, és Törökországra támaszkodik, mint a „középikeleti védelem" pilléreire, Pakisztánnal és Törökországgal kötnének külön „védelmi j egyezményeket" az egye? arab államok. Az Arab Liga köreiben máris beszélnek arról, hogy Irak ilyén egyezményt készül kötni Pakisztánnal és Törökországgal. Ezeket a terveket egyébként London növekvő figyelemmel kíséri és az angol sajtóban mindinkább kifejezésre jut a kritika az amerikaiak középkeleti „védelmi terveivel" kapcsolatban. A „Kölnische Rundschau" című nyugatnémet lap pedig egyenesen azt írja, hogy az arab államok eltenállása miatt „a középkeleti védelmi szervezet tulajdonképpen halva született gyermek." Az imperialisták törekvései ezen a fontos területen^ tehát mindeddig kudarcot vallottak. Az úgynevezett „védelmi szerződésekkel" agresszióra i készülő amerikai háborús terveken súlyos sebet ejtett az arab országokban egyre jobban erősödő imperialistaellenes tömegmozgalom, amely biztosítja, hogy továbbra is „katonailag légüres tér" legyen a Közel-Kelet. (Esti Budapest) Meghalt Mihail Prisvin, a kiváló szovjet író Meghalt Mihail Prisvin, a legöre, gebb orosz írók egyike. Mihail Prisvin i-873-ban születet^ s eredetileg agronómus vollt. Optimista, derűt sugárzó írásmüvésaetö különösen a Nagy Októberi Fotrrada, lom után bontakozott ki. Tavaly feb., ruárban Mihail Prisvin 80. születésnapján a Szovjet írók Szövetsége üdvözletében hangsúlyozta, hogy Pris. vin müvei „a szovjet irodalom arany, lapjához tartoznak." Gyűlések Marseilleben a Doxim es pariéi szex ^oüesek racixiKaiasa eiien MarseUleben január 16-áii gyúitst rendeztek a bonni és párizsi szerződések ratifikálása elleni tútakozasul. A gyűlésen több egyháza és hivataioa személyiség is megjelent. A gyűlésen felolvasták több köz. óleitii tényező — köztük Bouret MKP. képviselő, Granon, a bmaohes-tiu-rlio. ne-i frontharcos szövetség emöke, va. larnint Tatiilan nuirseiile-i poigármeaterhelyettes — üzenetét. A gyűlés részvevői egyöntetűen úgy szavazitak, hogy „ellenzik a nemeit militarizmus báimuyen formaiban történő újjászületését" és hogy követelik „a négy nagynutalom Berlinben hozzon létre megegyezest a német kérdés békés rendezésére." A határozat végül felhívja a fran. cía pari ame n tat, hogy utasííisa el a bonni és párizsi egyezmények ratifikálását. Colombóban ^ázsiai öthatalmi értekezletet tartanak Kotelaveua ceyloni miniszterelnök kezdeményező lépéseket tett egy Colombóban megtartandó ázsiai öthatalmi értekezletre, amelyre többek között Pakisztán képviselőit is megi hívták. Jól tájékozott karacsi körök pénte. ki közlése szerint — mint az „AFP'I jelenti — Pakisztán azonban csak azzal a feltétedéi hajlandó részt ven. ni az öt ázsiai ország miniszterelnökének értekezletén, ha ott nem vetik fél a Paűdsztármak nyújtandó amerikai katonai „segély" kérdését. ^ketSE

^XS Z O 1 LIBANON 2 IZRAEL 3 JORDÁNIA •— vallotta Lenin s meg is valósította ezt a meggyőződését, amikor az orosz forradalomban megszervezett és felnevelt az orosz munkásosztálynak és dolgozóknak egy új típusú politikai pártot: a kommunista (bolsevik) pártot. Ebben a pártban testet öltöttek a le ninizmus elvei: a munkásosztály és a többi dolgozó osztályok színevirága volt benne megszervezve és a marxizmus-leninizmus elmélete öntudatosította és tette vasfegyelmü kollektív vezetővé, amely példamutató tetteivel, önfeláldozásával é

s rendíthetetlen céltudatosságával megszerezte a vezetett tömegek bizalmát és azt még fokozni is tudta. A kommunista párt megalkotásának folyamatában fejlődött a marxizmus leninizmussá. A pártnak azonban űj, a marxizmusban addig fel nem dolgozott objektív körülmények között kellett vezéri hivatását betöltenie, s ezért Leninnek fel kellett fednie a munkástömegiek szeme előtt ennek az újnak a lényegét. S Lenin Marx »Töké«-jénék folytatásaként megírta kisterjedelmű, de óriási tartalmú és jelentőségű müvét az imperializmusról, amelyben bebizonyította, hogy a kapitalizmus átlépett fejlődésének utolsó élve rothadó és halódó stádiumába, amelyben iszonyatos katasztrófák (krízisek, világháború, stb.) előidézőjévé válik, de egyúttal a szocialista forradalmat is a történelem napirendjére tűzi. A monopolista kapitalisták' és imperialisták elleni osztályharcban azonban a munkásosztály ríem érheti be azokkal a harci eszközökkei és módszerekkel, amelyek kielégitöek voltak a kapitalizmus »nyugodt« fejlődésének korában, neri érheti be azzal a stratégiával és taktikával, amely elegendő volt a múltban. Ragaszkodni eí.ekhez a »jól bevált« eszközökhöz és módszerekhez, amint azt a szociáldemokraták ajánlották a munkásságnak, egyet jelentett: ^nyilakkal és kopjákkal« felfegyverezni a munkásságot és ezzel* vezetni őt a gépfegyverekkel és tankokkal felfegyverzett burzsoázia ellen. S ezért Lenin megalkotta az osztályharc vezetésének új tudományát: a bolsevik stratégiát és taktikát s ennek segítségével" megtanította a munkásságot: győzni. A világforradalom folyamatának súlypontja a cári Oroszországra tevődött át a XIX. század végén azért, mert Oroszországban öltöttek legembertelenebb formát abban az időben az imperializmus összes ellentmondásai, s mert itt a történelem napirendjén állt a cári rezsim elleni burzsoá demokrata forradalom. Ez a körülmény megkövetelte, hogy a marxizmus világos útmutatást adjon a munkásosztálynak arról, milyen állást foglaljon el ezzel az érlelődő burzsoaforraciaiom mai szemben, milyen szerepet vállaljon benne, s milyen viszonyban legyen a benne részvevő osztályokkal, különösen a parasztsággal. Lenin továbbfejlesztve és konkretizálva a forradalmi marxi elméletet, a mensevlkekkel vívott harcban kimutatta és meggyőzte a munkásságot arról, hogy az eljövendő burzsoa-demokratikus forradalomban arra kell a pártnak törekednie, hogy a munkásosztály váljék a forradalom vezető és döntő erejévé s ne a burzsoázlp., mert a burzsoázia fél a forradalmat logikusan a végéig vezetni. Az imperializmus korában a burzsoa-demokrata forradalmak inkább vannak előnyére a proletariátus érdekeinek, mint magának a burzsoáziának s ezért a proletariátusnak az a feladata, hogy á burzsoa-demokrata forradalomban, kivívott vezetőszerepet és a parasztság támogatását felhasználva, a burzsoá forradalmat szocialista forradalommá fejlessze. »Az egész nép, főképpen a parasztság élén a teljes szabadságért, a következetes demoV -atikus átalakulásért, a republikáért! Az Összes kizsákmányoltak és dolgozók élén a szocializmusért — ilyennek kell lennie Lenin szerint a munkásság politikájánakLenin megtanította a munkásosztályt arra, hogy nagyszerű tör ténelmi feladatát egyedül nem hajthatja végre, hanem szövetségesekre van szüksége, s megtalálta őket elsősorban a dolgozó parasztságban, azután meg a dolgozó kisiparosságban és értelmiségiekben. A szocialista vezetőkkel ellentétben, akik azt állították, hogy a parasztság és kispolgárság javíthatatlan ellensége a munkásosztálynak és a szo cializmusnak, Lenin felfedezte ezen osztályok létfeltételeinek mélyén azokat az erőket, amelyeket a monopolkapitalizmus feléleszt ée aktivizái és amelyek alkalmassá teszik őket, de főképpen a parasztságot arra, hogy az a burzsoázia tartalékából amilyen szerepe volt a mult forradalmaiban, a proletariátus tartalékává, sőt szövetségesévé váljék. A munkásság és parasztság Lenin elvei alapján a kommunista párt vezetésével megteremtett szövetsége az elmúľt harminchat év nagyszerű történetében úgy megszilárdult s úgy megállt minden próbát, hogy nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a parasztság óriási többsége ma a szocializmus lelkes é

s meggyőződött építője. A szocialista vezetők azt állították hogy a munkásosztálynak, ha majd a képviselőházban többségre tesz szert, egyszerűen át kell vennie a burzsoázia államgépezetét (rendőrségét, csendőrségét, bíróságait, iskoláit, stb.) s azt a maga szolgálatába kell állítania. Ezzel a bárgyú nézettel ellentétben Lenin meggyőzte a munkásságot és parasztságot, hogy szövetségüknek csak akkor lesz meg a kívánt eredménye, ha forradalmukkal szétzúz zák a burzsoázia elnyomó gépezetét — az államot, s helyébe megszervezik a maguk államát: a pro letárdiktatúrát. A proletárdiktatúra a munkásosztály és parasztság politikai uralma a munkásosztály vezetőszerepével, s arra szolgál, hogy segítségével végleg letörjük a megdöntött kapitalisták és szolgáik ellenforradalmi kísérleteit, továbbá, hogy megszervezzük vele a szocializmus gazdasági alapjait és vezes sük annak felépítési munkálatait, s végül, hogy megvédjük az épülő új életet, a szocialista társadalmat a külső ellenségtől, az imperialisták ármánykodásaitól. A proletariátus ezen államának Lenin által felfedezett formája: a szovjet. A szovjetek a munkásság, parasztság és a dolgozó nép azon legtágabb szervezetei, amelyek segítségével uralkodó osztállyá válnak, s amelyek útján közvetlenül vesznek részt a társadalom kormányzásában. A szovjetekben, ahol a dolgozó nép széles rétegei választással határozzák meg, kik lesznek a feljebbvalóik, elöljáróik és irányítóik, megvalósult az igazi demokrácia, melyet Petőfi költőien így fogalmazott meg: »Habár felül a gálya (t. i. az állam) és lent a víznek árja (t. i. a nép), azért a víz az úr!« A proletariátus diktatúrája — tanítja Lenin — különös formája az osztályszövetségnek, a proletariátus, mint a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nem proletár rétegei (kispolgárság, kisüzem, tulajdonosok, parasztság, értelmiség stb.) vagy azok többsége közt — olyan szövetség, amely a töke ellen jött létre... a burzsoázia el lenállásának és restaurációs törekvéseinek teljes elnyomására, a szocializmus végleges megteremtésére és megszilárdítására.* Az átmeneti kornak állama lényege szerint minden országban a proletárdiktatúra kell, hogy legyen, amelynek a formája azonban lehet különböző. Minálunk például a nemzeti bizottságok azok a szervezetek, amelyek segítségével kell a népnek megvalósítania a népi demokráciát. A II Internacionálé vezetői elfogadták a burzsoázia nézetét a, nemzetiségi<*érdésben is, s azt az európai „kultúr"-nemzetekre korlátozták, kivévén belőle a »kulturálatlan« ázsiaj és afrikai népeket, a feketéket és sárgákat, amelyek pedig már követelni kezdték jogaikat. A szociáldemokrata vezetők ezen burzsoá felfogásával elleniétben Lenin az összes népek, tehát a gyarmati népek önrendelkezési jogának elismerését hangoztatta, s felismerte a nemzeti önállóságukat követelő s érte harcoló gyarmati népekben a forradalmi munkásosztály természetes szövetségesét, melyet a valamikori burzsoá tartalékból a proletariátus tartalékává és szövetségiévé lehet é

s kell tenni. A lenini megismerés igazát az bizonyítja a legékesebben, hogy segítségével a »népek börtöne«, ami a cári Oroszország volt, szabad népek virágzó családjává vált a Szovjetunióban. Ugyancsak a marxizmus-leninizmus az az erő. amely a cárihoz hasonló osztrák-magyar »népek börtönében« élt népekből épp most formál békésen együttélő szocialista nemzeteket. Lenin életmüvét, amelynek nem zetközi jelentősége és érvényessége van, a Szovjetunió Komnsunista Pártja Sztálinnal, Lenin zseniális tanítványával az élén lenini'módon továbbfejlesztette és a világtörténelem első proletárállamából rövid idő alatt teljesen kiépült szocialista társadalmat teremtett, amely gaz- ' daságilag, politikailag, erkölcsileg és katonailag oly erősnek bizonyult, hogy le tudta verni a világfasiszmu

s német és japán élhordáit, fel tudta szabadítani : a leigázott nemzeteket, köztük a mienket is, meg tudta kezdeni a szocializmusból a kommunizmusba való átňienet feltételeinek a megteremtését s előharcosává és vezérévé lett a béke növekvő és legyőzhetetlen táborának. Ezért él bennünk s amíg csak emberek lesznek, élni, tanítani és vezetni i

s fog a halhatatlan Lenin.