Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-29 / 313. szám, kedd

3fi38. deosmber 28. UI SZÖ / 3 Szovjet jegyzék Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányaihoz A közel- és középkeleti országok jogainak védelmére összehívott konferencia felhívása az imperialisták ellen A Szovjetunió külügyminisztériuma déceimber 8-án a francia, angol és az Egyesült Államok kormányától azonos tartalmú jegyzéket kapott, amely válasz a november 26-i szovjet jegyzékre a külügyminiszterek konferenciájának összehívása ügyében. December 26-án a Szovjetunió külügyminisztériuma átadta a szovjet kormány válaszjegyzékét, Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségeinek. A francia kormány 1953. december 8-i jegyzéke: A francia nagykövetség tiszteletét fejezi ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztériumának és a kővetkezőkről értesíti: A francia kormány örömmel állapítja meg, hogy a szovjet kormány november 26-i jegyzéke szerint hajlandó Franciaország, az Égyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereinek értekezletén részt venni. Reményét fejezi ki, hogy ez az értekezlet lehetővé teszi Németország egységesítésének szabad feltételek melletti megvalósítását és az osztrák államszerződés megkötését. A francia kormány meg van győződve arról, hogy a német és osztrák kérdés rendkívül sürgős megoldása terén elért előrehaladás hozzájárul majd a többi nagy nemzetközi problémák, köztük az európai biztonság kérdésének megoldásához. A francia kormány ezzel kapcsolatban ismételten kijelenti, hogy az atlanti szövetség szabad országok önkéntes egyesülése, s különböző európai országoknak közös jólétük fejlesztésére és közös biztonságuk biztosítására irányuló politikája tisztán védelmi jellegű és ez országok közös hozzájárulása a béke ügyéhez. A Szovjetunió kormánya kifejezésre juttatja, hogy ,tárgyalni óhajt öthatalmi értekezlet összehívásának A szovjet kormány igazolja az | 1953. november 26-i jegyzékre kapott december 8-i francia válaszjegyzék vételét. Tudomásul veszi, hogy a franpia kormány beleegyezett Franciaország, a Szovjetunió, Anglia és az - USA külügyminiszterei berlini értekezletének összehívásába. A Szovjetunió kormánya megerősíti a külügyminiszteri értekezlet összehívásának kérdésében régebben kifejtett álláspontját. Az értekezlet jelentőségét abból a szemszögből értékelik, hogy egyrészt az összes részvevők megfelelő szándéka esetén lehetőség nyilik a nemzetközi feszültség enyhítésére, másrészt szükség van az európai biztonság megőrzésére és a német' militarizmus feléledése veszélyének elhárítására. A szovjet kormány megállapítja: A francia kormány beleegyezik a Kínai Népköztársaság részvételével megtartandó öthatalmi értekezlet lehetőségéről, A négy külügyminiszter tervbevett értekezlete lehetőséget ad mindegyik részvevő kormánynak, hogy kifejtse nézetét ebben a kérdésben. ? A francia kormány a német szövetségei kormánnyal és a berlini német hatóságokkal folytatott tanácskozások után javasolja, hogy a négy külügyminiszter értekezlete 1954. január 4-én üljön össze Berlinben abban az* épületben, amelyet a Szövetséges Ellenőrző Tanács használ. összehívásának megtárgyalásába, tekintettel arra, hogy az öthatalom külügyminisztereinek' értekezlete mozdítaná elő természetszerűleg a leghathatósabban a megérett nemzetközi problémák rendezését. A szovjet kormány szükségesnek látja a külügyminiszteri értekezlet megfelelő előkészítését és fontosnak tartja, hogy biztosítva legyenek az értekezleten való részvétel szükséges feltételei valamennyi kormány számára. Ezért úgy véli, hogy az értekezlet összehívásának legmegfelelőbb időpontja 1954. január 25, vagy bármely késöbtíi, nap lenne. Ami a fenti értekezlet megtartásához szükséges heiyiséget illeti, leg célszerűbb volna, ha ebben a kérdésben a négy hatalom berlini főbiztosainak képviselői egyeznének meg. A szovjet kormány azonos szövegű jegyzéket juttatott el Anglia és az USA kormányához is. A pénteken éjtszaka elfoglalt Thakhekböl az indokínai-francia expedíciós hadtest egységei dél felé húzódtak vissza, és a várostól 80 kilométerre fekvő Savan-Nakhek közelében kísérelnek meg átcsoportosítást végrehajtani. A francia főparancsnokság kénytelen volt beismerni vereségét. Azt, hogy a helyzetet mennyire súlyosnak tekinti, elárulja az EFP jelen tése is, amely szerint „Dejean indokínai-francia főbiztos szombaton Közép-Laoszba érkezett, ahol a helyszínen tárgyalta meg a katonai helyzetet". A Libanoni Országos Békebizottság közleményt adott ki a december 19-én Beirutban a közel- és középkeleti országok jogainak védelmére összehívott értekezletről. A közlemény rámutat, hogy „a közel- és középkeleti népek nemzeti politikájára, a gazdasági és kulturális életére az imperialista államok fokozódó nyomást gyakorolnak." Ez a körülmény — mondja a továbbiakban a közlemény — politikai nézetükre és meggyőződésükre való tekintet nélkül arra indította ezeknek az országoknak különböző nemzeti csoportjait, hogy tanácskozások útján próbálják megtalálni, milyen módon szabadulhatnak meg attól a közös veszélytől, amely állandóan fenyegeti .a népek nemzeti érdekeit és oda, vezethet, hogy ezeket a népeket érdekeikkel ellentétes kalandokba sodorják Igy született meg az a gondolat, hogy értekezletet hívnak össze a népek jogainak védelmére. Az értekezlet részvevői egyhangúlag jóváhagyták a kibocsátandó kiáltvány szövegét, végrehajtó bizottságot választottak és megbízták az értekezleten hozott határozat végrehajtásával. A kiáltvány a többi között a következőket mondja: Az értekezlet részvevői — különböző politikai nézetű emberek — arra a következtetésre jutottak, hogy a Közel- és Közép-Kelet minden népét „ugyanazok az imperiaSajtójelentések szerint december 22én Teherán fő útvonalainak egyikén tüntetés zajlott le az Irán és Anglia közötti d.plomáciai kapcsolatok helyreállítása miatt A tüntetőket rendörök támadták meg. A rendőrök fegyverüket használták. Egy tüntető meg,ebesült. Több- tüntetőt, köztük nyolc egyetemi hallgatót letartóztattak. Előző nap a város egyes helyein szintén tüntetégek voltak. A rendőrség ez alkalommal is több tüntetőt letartóztatott. A „Keihan" círríű lap rámutat, lista tervek fenyegetik, amelyek célja, hogy olyan kalandokba sodorják országainkat, amelyekhez népeinknek nem -fűződnek érdekei. Ezek a tervek fokozzák a nemzetközi feszültséget és fenyegetik a világ békéjét. E tervek közül legveszélyesebb az a terv, amelynek alapján együttes védelmi és szövetségi rendszert akarnak létrehozni Pakisztán, Irán, Törökország, Irak és az Amerikai Egyesült Államok között, valamint az ehhez hasonló nyilt és titkos tervek, mint például a „Truman-prcgramm 4. pontja", a Johnston-terv stb. Közel- és Közép-Kelet népeire — folytatja a kiáltvány — fokozódó nyomást gyakorolnak az imperialista hatalmak. így akarnak rájuk kényszeríteni egyenlőtlen feltételű kétoldalú szerződéseket, koncessziókat kicsikarni, fokozottabb mértékben beavatkozni belügyeikbe, megakadályozni kereskedelmi kapcsolataik kiterjesztését, megbénítani gazdaságukat és rendszeresen elrabolni természeti kincseiket. Transzjordánia, Irán, Sziria, Irak, Szaúd-Arábia, Libanon és Egyiptom küldöttségei, amelyek az értekezleten részt vettek, az Észak-Afrikában és a Perzsa-öböl medencéjében élő népektől támogatva, teljes egyetértésre jutottak abban, hogy fokozni kell együttműködésüket az értekezleten felvetett követelések megvalósításáért — fejeződik be a kiáltvány. hogy a város üzleti negyedében december 23-án megerősített rendőrőrszemek cirkáltak M.nt az ..E.ttelaat" című lap jelenti, a teheráni egyetem haligatói — a diákok egy kisebb csoportja kivételével — továbbra sem hajlandók az előadásokat látogatni. Ugyancsak ez a !ap jelenti, hogy a közoktatásügyi m.nisztérium külön ellenőrei folytatják a „tisztogatást" a teheráni középiskolák tanulói, köztük a leánytanulók körében és eltávolítják a diákok közül a „bujtogatókat". A v'etnamí néphadsereg hadifoglyokat bocsátott szabadon A „Reuter" hírügynökség hongkongi tudósítója a Vietnami Demokratikus Köztársaság rádiójára hivatkozva közölte, hogy a vietnami néphadsereg parancsnoksága december 25-én szabadonbocsátott 297 foglyul ejtett francia és északafrikai katonát, valamint a gyarmati hadsereg több tagját. . • t A vietnami néphadsereg újabb nagy győzelme. Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései arról számolnak be, hogy a vietnami néphadsereg téli offenzívája során Közép-Vietnamból nyugati irányban előretörve elfoglalta a Mekong-folyó partján fekvő Thakhek városát. A vietnami néphadsereg alakulatai gyors támadásukkal átvágták Patet Lao „derekát" és az ország északi része felé elvágták a francia és amerikai utánpótlás útját, — jelentette a Reuter. Miként az angol hirügynökség hozzáfűzte, Thakhek határváros elfoglalása azt jelenti, hogy Patet Lao északi részébe irányuló francia és amerikai fegyverszállításra nem marad más út, mint a repülőút. A szovjet kormány 1953. december 26-i jegyzéke: Tüntetések Teheránban — A halálba küldik a hat öreget?! — kiáltott fel egyik társunk. A szemek reám szegeződtek, az übé elnökére. / — Na kommunistáig, most tegyetek valamit, ha tudtok! — ezt olvastam ki a várakozó tekintetekből. Kerge elé álltam. — Ebbe nem egyezünk bele, érti?! Ügy álltunk ott egymással szemben, mint két bicskázásra készülő legény. — Máshová nem tehetjük őket, — szabadkozott Kerge, — ha nem tetszik, elmehetnek . . — Ahá — gondoltuk, — átlátunk már a szitán. Szóval így kezdődik nálunk a válság. Elbocsátás, utána meg bérnyirbálás következik . .. Sivár sorsunkra gondoltunk, a még szűkösebb napokra és egyszer, re többen is felkiáltottunk: — Nem egyezünk bele! Kerge szeme tüzes szikrákat szórt. Dühében az ajkát harapdálta. Mitévő legyen? A szobában mintha jnegszorult volna a levegő. Nepi a kályha melegétől, érezhette ezt Kerge, hanem a reámeredő, válaszraváró bányászszemektől. Már nyúlt is a kilincs után, amikbr megakasztotta kezét egy mélyről fakadó hang. Péter bácsié volt. Egyik a hat közül. Meggörbült háttal állt a sarokban. — Hagyjátok emberek! — mondotta fásultan, a halálba is bele. nyugvó ember fájó szomorúságával. Megyünk a hatvanasba, kell a kenyér.•• A felindultság fojtogatott bennünket. Kerge megkönnyebbülten vállat vont, na mégis csak úgy lesz, ahogy ök akarják, — gondolhatta A hat öreg úgysem birja már a tempót, legalább előbb kidőlnek... — Nem! Nem engedjük őket! — vágtam hirtelen Kerge szemébe, aki most kékült-zöldült dühében. — Magukkal, úgy látszik, nem lehet szép szóval beszélni, — hangoskodott most Kerge és parancsolva folytatta: — Indulás! Munkába! A hat öreg meg a bérelszámolóba, henyélöknek nincs itt helye! —^ A kutyaúristenit! Egy ember se megy a bányába! Nem szállunk le! Magam sem tudom, honnan vettem ekkor ezt az erőt. Dühömben még a veríték is kiütött a homlokomon. — Nem szállunk le! — zúgták a többiek. i Kerge riadtan az ajtóhoz ugrott és kirohant. A bézúduló hűvös levegő jólesően simogatott végig bennünket. Tekintetünk a közeli fenyveserdö haragos zöldjébe révedt. EGY EMBER sem ment le a bányába. Az egész úgy robbant, rmart a hirtelen kitörő nyári vihar. Villámgyorsan kellett döntenünk. A hat öreg bányász elbocsátása egy véleményre hangolt bennünket. Kerge szavai lerántották a hályogot azok szeméről is, akik eddig tartózkodtak attól, hogy ellentétbe kerüljenek az üzem vezetőségével. Ha lelkük mélyén hittek is nekünk, attól óvakodtak, hogy nyíltan mellénk álljanak. Most végre megértették: öregségünkre bennünket is így dobnak majd a sutba, mint a hat öreget és mehetünk' koldulni! Mindnyájunk lelkét égette ez a felismerés. A bánya bejárata előtt álltunk. A.Z ilyen dologban még nem voltunk jártasak. Többen még nevén sem merték nevezni ezt az újszülöttet —. a sztrájkot! Bizony ez már sztrájk volt. Megtagadtuk a mun. kát. Tanakodtunk: mi most a teendő? És tudod, ki segített? Az az öreg Péter bácsi, aki az elosztóban csaknem elrítta magát. Most szinte kihúzott derékkal járt közöttünk, mintha kicserélték volna, mintha nem is Péter bácsi, csak Péter lenne. — Én már átéltem egy ilyen sztrájkot, — mondotta felcsillanó szemmel. És el is mesélte rögtön, hogyan csinálták. Mi is megválasztottuk a sztrájkbizottságot és őrséget szerveztünk. Alig hogy végeztünk ezzel, az igaz. gatóság közeli épületéből két csendőrt láttunk kicsapódni. Felénk tartottak. Utánuk Kerge kullogott. Az emberek egy pillanatra meghökkentek. A két csendőr hozzánk érve, levette a puskát válláról. Kerge rámutatott. — Itt van Toman? — mordult fel az egyik csendőr. — Tessék! — álltam elébe. — A törvény nevében letartóztatom! Kövessen bennünket! Elhűlve néztem Kergére. Reszketett, mint a nyúl. Ez visszaadta az erőmet. ~ — Milyen törvény nevében! Fux úr parancsára, mi? — olvastam rájuk az igazságot. - — Ha Tomant viszik, bennünket ;s vigyenek! — kiáltották többen. Szavukból tűz lövelt. • Ebben a feszült légkörben a bányászok elém álltak. Körülvettek: A csendőrök reánkszegezett puskával egy lépést hátráltak. Mi százan lehettünk. Előre zúdultunk. Néhányan fenyegetően a magasba lendítették csákányukat. Egyikünk úgy vállon taszította Kergét, hogy felbillent. — Mondd! — hajolt Kerge elsárgult arcába a bányász. Benkó Pali volt. Csak most Ismertem fel, milyen derék fiú! — Mondd! — ismételte élesen. — Mi bajotok a hat öreg társunkkal? Bántottak benneteket? Nem dolgoztak becsületesen ? / 1 — Fux Fux úr parancsára . . — dadogta Kerge és makogva elhallgatott, mintha gombóccá vált volna a nyelve. Benkó Pali kabáton ragadva talp. ralendítette. — Fuss az istenedet, mert megismered az öklöm. A csendőrök is elkotródtak. Megnyertük az első csatát. SZTRÁJKUNKRÓL csakhamar tudott az egész völgy, mintha a szél vitte volna a hírt házról-házra. Az örök résen álltak. Kettesével állták el a bányához vezető örvényeket, utakat. A délutáni parti is hozzánk szegődött. Megfogalmaztuk követéseinket. Másnapra tüztük ki a tárgyalást az igazgatósággal. Csak késő este kerültem haza. Anna aggódva fogadott. Látszott rajta, hogy a legszívesebben sírva, fakadna, de tartotta magát. — Munka nélkül maradtok, Vasku! — sóhajtotta. Az első napi győzelemtől kissé megmámorosodtam. Örömömben nagy gazdagságot ígérő derűs szavakkal válaszoltam az asszonynak: — Megnyerjük a sztrájkot! Nagyobb kenyér kerül majd az asztalunkra! És jólesően gyönyörködve néztem Anna puha. meleg karjára, pihegő meHére. Bizony jól esett ez most a lázas nap után. — Nem volt más megoldás, ez az egyedüli kiüt, -*- tettem még hoz. zá. — Az életünket, a szerelmünket féltem... — szólt újra Anna. Tekintetében most a félelem riadozott. , Komoran pillantottam most Annára. Nagyon szerettem öt. Ügy élt, forrt bennem ez az érzés, mint tavasz idején a természet ereje, ami kor minden csírázik, bimbózik, virágzik, kalászba szökken a gabona. Tudod, a szerelem olyan, mint egy csodálatosan szép dal, zengő tavaszi dal, tele zsongással, madárcsicsergést!, az emberek keserűségével és örömével, — és ilyen dalhoz oly nehéz hozzájutni. - Ha egyszer magával ragadja az embert, nem tud megválni tőle. S ez a dal számomra Anna volt. Hogy is tudnék én tőle elszakadni ?! Gyermeket akartunk, jövőre biztos itt is lesz s ekkor új melódiával gazdagszik életünk. Hát ezért a dalért kellene szemet hunynom? Félreállni? És azt tenni, amit Fux úr akar? Nem! Akkor én szegezném a pus-. kát a családomra, Péter bácsiékra! Jól láttam a kiutat és megmagyaráztam ezt Annának. Ha az élet buktatókat is állít elénk, egyszer elérjük a célunkat és szabadon zeng. het akkor a dal, minden ember dala. Anna még nehezen hitt. Még nem látta Kergét és a csendőröket. A vacsoránál hirtelen felriadtunk. Valaki az ajtót döngette. Ajtót nyitottam. Egy férfi rogyott össze a küszöbön. Benkó Pali volt. Nyöszörgött fájdalmában. Lefektettük egyedüli ágyunkba. Arca véres volt, karja olyan élettelenül hanyatlott le, mintha vattával tömték volna ki. — A csendörök . . . sok-sok csend, őr jött! — suttogta Szóvá* ök tették ennyire tönkre Benkó Palit! Őrjáraton volt.