Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-18 / 279. szám, szerda

2 US SZO 1953. november 18. Kassán szívélyesen üdvözölték a szovjet küldöttséget Kedden., november 17-én reggel megérkezett Kassára a külfölddel való kapcsolatok össz-szövetségi társasága szovjet küldöttségének második része, melyet Konstantin Ivanovics Szkrjaibin Sztálin-díjas akadémikus, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője vezet. A küldöttség tagjai között vannak: Natalia Ivanova Szokolova, a művészettudományok jelöltje és Mária Vasziljevna Gogolévá, az OSzSzSzK érdemes tanítónője. Velük együtt eljött Kassára Szkrjabin akadémikus felesége, Jelizabeta Mihajlovna Szkrjabinova asszony is. A dolgozók és az iskolai ifjúság százai szívélyesen üdvözölték a drága szovjet vendégeket a kassai állomáson. Kassa lakosságának nevében Tibor Bogdanovský, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezető titkára üdvözölte a küldöttséget. Azt kivánta a drága vendégeknek, hogy KeletSzlovákiában érezzék magukat otthon és hogy velünk együtt élvezzék a kassai kerület nagyszerű építkezéseiből eredő örömöt. K. I. Szkrjabin akadémikus válaszképpen Kelet-Szlovákia dolgozóinak átadta a szovjet nép meleg üdvözleteit. A béke és barátság stafétája Besztercebányán Szovjet vendégek a Kirov-üzem dolgozói körében A Léva melletti Sz. M. Kirov. ról elnevezett Katlangyár dolgozói számára november 16-ika nagyjelentőségű nap volt. A hazánkban tartózkodó szovjet vendégek közül Goncsarenkov és Guliia elvtársak látogatták meg üzemüket. Szovjet vendégeink délután ér keztek az üzembe. A CsISz képviselöi virágcsokrot adtak át és szeretetteljesen üdvözölték a szovjet vendégeinket, tolmácsolták az üzem fiataljainak és minden dolgozójának kiolthatatlan szeretetét a Szovjetunió és hős népe iránt. GoncSarov elvtárs a következő szavakkal válaszolt az üdvözlésre: »Elvtársak, drága barátaink! Köszönetet mondunk azért a meleg fogadtatásért, amelyben részesítettetek. Mint hallottuk, üzemetek fiatal, mindössze három éve működik, de ez a fiatal üzem az új Szlovákiát, a szocialista Szlovákiát, a jövö Szlovákiáját jelképezi.« A szovjet vendégek ezután megtekintették az üzem berendezését, elismeréssel nyilatkoztak dolgozóink építőmünkájáról. majd baráti be. szélgetésre összejöttek az üzem kiváló dolgozóival. Az üzemi klub ban' egybegyűlt dolgozók lelkesen ünnepelték vendégeinket és a Szov jetuniót. Felkérték a szovjet elvtársakat, beszéljenek a kommuniz must építő szovjet nép életéről. Goncsarov elvtárs beszédében ezeket mondotta: sörömmel tekintettük meg üzemeteket Láttuk, hogy Szlovákia dolgozói ugyanúgy törekszenek a munka termelékenységének áilandő emelésére, a termelés állandó fokozására, mint nálunk a szovjet emberek. Ez érthető is, mert most a maguk érdekében, a nép szocialista jövőjéért dolgoznak.« Gon csarov elvtárs ezután kiemelte annak fontosságát, hogy a mérnökök és műszaki dolgozók a termelésben alkotó módon együttműködjenek a munkásokkal, hogy helyes viszony alakuljon ki a tudósok, a mérnökök és technikusok, valamint a munkások, a dolgozók között. Hangsúlyozta, hogy ezen alkotó együttműködés nélkül a Szovjetunió népe sohasem tudta volna el érni történelmi jelentőségű munkagyőzelmeit. A dolgozók ezután kérdést intéz tek Gulia elvtárshoz, hogyan élnek a szovjet dolgozók pihenő idejükben. Gulia elvtárs elmondta, hogy a szovjet szakszervezetek gondossága munkaidejük után is kiterjed a dolgozókra. A szakszervezetek üzemi szanatóriumokat létesítenek, ahol a dolgozók orvosi felügyelet mellett tölthetik pihenőjüket. Nagy gondot fordítanak az egészségügyi intézkedésekre azokban az üzemek, ben, ahol a termelés bizonyos mér tékben veszélyeztetheti a dolgozók egészségét. A szakszervezetek évente üdülni küldik a dolgozókat az ország különböző vidékeire és ezzel lehetővé teszik, hogy megismerjék gyönyörű szovjet hazá jukat. Gulia elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a dolgozók az üzemük esti iskolái keretében igyekszenek bővíteni tudásukat. A dolgozók egy másik kérdése oda irányult, hogyan nevelődnek a Szovjetunióban az üzemekbe ke rült új emberek. Gulia elvtárs ki jelentette, hogy a leghatásosabb tényező nevelésükben maga a munka. Emellett a szovjet üzemekben minden tapasztaltabb munkás kötelességének tartja, hogy segítsen a lemaradónak, hogy személyes példával és tanáccsal karolja fel gyen gébb munkatársait. A szovjet em ber büszke arra, ha tanítványai közül kiváló munkások kerülnek ki. Gulia elvtárs említette Muhar kin nagyolvasztár példáját is. Mii harkin egyik régi tanítványa például most annak az üzemnek igazgató ja, amelyben Muharkin is dolgozik. A Kirov-üzem munkásai számtalan kérdéssel elárasztották volna még vendégeiket, de az idő ezt nem tette lehetővé. Forró szeretettel, szívélyesen búcsúztak vendé, geiktől és kérték őket, tolmácsolják hazájukban a Kirov-üzem dolgozóinak üdvözletét a szovjet nép nek, forró szeretetüket és ragász kodásukiat a béke szocialista nagy hatalmához. Megemlékezés jeléül kedves ajándéktárgyat — a Léva mellett kitermelt onixaragonitból csiszolt írókellékeket adtak át a szovjet vendégeknek egy plakettel, amely népünk összes sikereinek ih "letöjét — Csehszlovákia Kommunis ta Pártját jelképezte. CL. L.) A szlovák népművészeti együttes műsorával köszöntötte a szovjet vendégeket A szovjet küldöttség hétfőn, november 16-án Andrej Klokoč közmüvelődésügyi megbízott kíséreté, ben meglátogatta az oroszvári szlo. vák népművészeti együttes tagjait. Az együttes a becses vendégeknek bemutatta egész gazdag műsorát, szlovák népdalokat és táncokat. E. F. Belza zeneteoretikus, a szlovák zeneművészet nagy ismerője köszönetet mondott a . népművészeti együttesnek a gyönyörű és felejthetetlen estért és kijelentette: ,,Nagy és érdemes munkát végeztek a gazdag szlovák néjímüvészet fejlesztése terén. Láthatjuk, hogy együttesetek, amely a Szovjetunióban való látogatástok alkalmával mély benyomást gyakorolt a szovjet emberekre, a művészet terén fejlődik. A nép művészei vagytok és dallal közelítitek meg az. emberek szívét é

s az emberek szívével a nemzetet. És ezt csak az a művész teheti meg. aki nemzetét és annak művészetét igazán szereti." A szovjet küldöttség azután szívélyes beszélgetésbe merült az együttes tagjaival és a szlovák művészetnek sok alkotó sikert kívánt. Az örömteli est a csehszlovák-szovjet barátság őszinte manifesztációjában érte el tetőpontját, amikor a kedves szovjet vendégek az együttes tagjaitól a kővetkező szavakkal búcsúztak: viszontlátásra a Szovjetunióban. / Hetvenéves a prágai Nemzeti Színház Hetven évvel ezelőtt, 1883 november 18-án nyílt meg a prágai Nemzet Színház, amelynek története anynvira egyedülálló, hogy az egész csehszlovák nép a szeretet és büszkeség érzésével emlékezik erre az évfordulóra. Felépítésével és keletkezésével nagy elszántsága és ereje bizonyult be annak a nemzetnek, amely idegen uralom alatt és a legnehezebb politikai és életkörülmények között kivívta azt, amire nemzeti, kulturális és szociális fejlődéséhez szüksége volt. A cseh színjátszás kezdetei szo. rosan összefüggnek a nemzeti ébredés kezdetével. A XIX. század első felében a cseh országrészekben nagyon kedvezőtlenek voltak a viszonyok, különösen a színjátszás szempontjából. Tulajdonképpen színészek sem voltak, nem voltak darabok és nem volt hely, ahol játszani lehetett vojna. A lelkes műkedvelők, akiknek túlnyomó része a diákok és az iparosok soraiból került ki, a legprimitívebb színpadokon, fabódékban, kolostorok refektóriumaiban, vagy kocsmahelyiségekben játszottak. Prágában abban az időben megvolt ugyan a nagy reprezentációs Rendi §zínház (Stavoské divadlo), de az a német nemesség birtokában volt, amely csupa* a vasárnap déÍHÍá»okat engedte át kegyesen a cseh előadások számára, amikor ök maguk n'/m jártak színházba. A saját, színház utáni vágy arányosan nőtt a nemzeti és a szociális öntudattal. Főleg a negyvennyolcas forradalmi év volt az, amely világosan megmutatta, hogy egyedül a nép maga építheti fel a cseh színházat. Tehát nem az uralkodó, nem a nemesség, sem a kapitalista vállalkozók, mint ahogyan abban a korban a többi európai színházak alapításánál történt. Az álomtól a megvalósulásig vezető út nagyon hosszú volt. A mult század ötvenes éveinek kezdetén megkezdik a Nemzeti Színház építésére a gyűjtést. Legtöbbet azok az egyszerű és szegény vidéki lakosok és munkások adtak, akik rá voltak szorulva napi bérükre, akik a pénzt a szó szoros értelmében szájuktól vonták meg és akik örültek annak a tudatnak, hogy ök is hozzájárulhatnak nemzeti büszkeségük nagy müvéhez. De a pénz lassan gyűlt — a cseh nemesség és a gazdag iparosok nem kapcsolódtak be a gyűjtésbe — az osztrák kormány pedig mindenféle módon akadályozta ezt a kezdeményezést. Az akadályok gyakran elháríthatatlanoknak látogattak, De milyen nagy volt a lelkesedés, amikor mindezeknek az akadályoknak ellenére 1858 májusában letették az építkezés alapkövét. Az ország mindazon emlékezetes helyeiről hordták Prágába a köveket, amelyek jelképesen kifejezték a dicső múltnak a büszke jövővel való kapcsolatát, amely jövőt éppen a Nemzeti Színháznak kellett felépítenie. Ebből az ünnepségből lett aztán a XIX. század legnagyobb manifesztációja. Az alapköveket ugyan lerakták, de maga az építkezés nagyon lassan haiadt. A pénzhiány és a két vezető polgári osztály politikai harca fékezte és csaknem húsz évbe tellett, mire a színházat befejezték. A színház történetében kínos és megszégyenítő tény marad örökre, hogy az épületet, amelyhez a cseh nép vágyai és álmai évtizedeken keresztül fűződtek, az épületet, amely a nemzet büszkesége volt, az opportunista vezetőség azok tiszteletére nyitotta meg, akiket a nemzet legjobban gyűlölt — a Habsburg-család tagjainak tiszteletére. A színháznak e méltatlan megnyitása után röviddel bekövetkezik az a tragikus tűzvész, amely megsemmisítette a színpadot és a nézőtér nagy részét (1881. augusztus 12.). A nemzet fájdalma határtalan volt. A béke és barátság üzenetét vivő staféta déli ága hétfőn, november 16-án Nyitráról folytatta útját Besztercebányára. Reggel Jozef Velői oky, a kerületi testnevelési és sportbizottság elnöke hozzácsatolta a stafétához Nyitra lakóinak forró üdvözleteit és rábízta a futókra, akik továbbvitték hosszú útjának következő szakaszán. A város utcáin a lakosok ezrei üdvözölték a stafétát. Vicsap-Apátiban és Tapolcsányban rövid pihenés után folytatta útját a Felső-Nyitra völgyében' Partizánskeba, ahol az „Augusztus 29". üzem előtt több mint 3000 polgár üdvözölte. A fogadtatás ünnepélyes aktusa az üzem udvarán érte el tetőpontját, ahova Štefan Folta, az üzem legjobb munkása hozta el a tokban levő üzenetet. Az „Augusztus 29"-üzem dolgozói hozzácsatolták a stafétához üdvözleteiket és egy albumot a legjobb munkások fényképeivel, akik a szovjet sztahanovisták módszerei alapján dolgoznak. Ezenkívül még 140 kollektív kötelezettségvállalást is küldtek, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója tiszteletére tettek. Partizánské'ból a staféta útja Handlovára vezetett, ahol a besztercebányai kerület képviselői üdvözölték és vették át a stafétavivöktől. A handlovai bányászok is hozzácsatolták kötelezettségvállalásukat, amelynek alapján október 1-töl az év végéig 103.4%-ra fogják teljesíteni a tervet. A kővetkező megálló Doilné Hámry volt, ahol a Sandriküzem dolgozói üdvözölték a stafétát, akik kötelezettséget vállaltak, hogy az ötéves terv feladatait de. cembe

r 10-ig teljesítik. A stafétabizottság képviselőinek egy ezüst, kazettát adtak át, amelyet a szovjet népnek küldenek ajándékképpen. A béke és barátság üzenetét vivő stafétát Selmecbányán hatalmas ovációval fogadták. A Selmecbányái kohászok üdvözleteiket és büsz. ke jelentéseiket csatolták a stafétához, melyekben ígéretet tettek, hogy még nagyobb igyekezetet fejtenek ki a tervezett feladatok teljesítésére. Besztercebányán a béke és barátság üzenetét vivő stafétát a szovjet hadsereg elesett hőseinek a Szlovák Nemzeti Fölkelés-téren levő emlékmüve előtt üdvözölték. A staféta átvételénél, amely kedden, november 17-én Rimaszombat felé folytatta útját, hozzácsatolták a besztercebányai kerület dolgozóinak harci és lángoló üdvözleteit, éjtszakára pedig a városházán helyezték el. Ünnepi est a Nemzetközi Diáknap tiszteletére Bratislavában Hétfőn, november 16-án a bratislavai Nemzeti Színházban ünnepi estet rendeztek a Nemzetközi Diáknap alkalmából. A bratislavai főiskolák CsISz-tagjai lelkesen üdvözöl, ték körükben a konzuli testület tagjait I. F. Berjezinnel, a Szovjetunió fökonzulával az élen, a szovjet filmküldöttség tagjait, valamint köz- és politikai életünk képviselőit. A Nemzetközi Diáknap jelentőségéről Alexander Ujváry, a CsISz bratislavai kerületi bizottságának vezető titkára mondott' ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy 14 évvel ezelőtt hazánk olyan események színhelye volt, amelyek az egész világ ifjúságának és diákságának szívébe hatoltak. Az ifjúság tudatára ébredt annak, hogy létezésére milyen veszélyt jelent a fasizmus és elfoglalta igazi helyét a békéért és a háború ellen folytatott harc egységes arcvonalában. 1939. november 17. után ezért állott olyan sok diák és tudományos dolgozó a munkásosztály oldalára. Az a közös akarat, hogy 1939. november 17. ne ismétlődjön meg sohasem, az egész világ haladó diákságát a Nemzetközi Diákszövetség egységes szervezÄéI be tömöríti, amely ma 106 ország! ból több mint 6 millió becsületes ! diákot kapcsol össze. A haladó német ifjúság nevélsen Georg Träger üdvözölte a jelenlévőket, aki most Szlovákiában tartózkodik. A haladó német ifjúságnak azt a szilárd elhatározását juttatta kifejezésre, hogy meg akarják védeni a világbékét. Lengyel grafikai kiállítás Bratislavában A bratislavai „Üj. Lengyelország" tájékoztató irodájában november 14-én lengyel grafikai kiállítás nyílt meg. A kiállításon lengyel grafikai művészek müvei láthatók. A lengyel grafikusok különösen a máso, dik világháború óta új témákat keresnek a lengyel dolgozó nép életé• bői és munkájából. A kiállított ké! pek közül különösen értékesek Rai czynszkinak fametszetei: az „öreg bányász", „Munkába" és a „Mosónők", továbbá Burkiewicznek „BurI gonyakapálás" című, Fi'jalovszkinak , „Hegyi tájkép" című fametszete stb. „Ha azok a könnyek, amelyeket a cseh nép ontott a Nemzeti Színház égésének hírére, a lángokba hullottak volna — eloltották volna őket. Mindenki zokogott. Túlságosan kemény csapás volt ez." (Július Fučík.) D

e a f á. j dalom és elkeseredés, amelyet efölött a kegyetlen csapás fölött éreztek, rövidesen

v kemény elhatározássá változott, újból felépíteni azt, amit a tűz megsemmisített. Gyorsan új gyűjtéseket rendeztek. „Az elkeseredés pillanata ismét építő elhatározássá változott és a Nemzeti Színház feltámasztásához rövid időn belül összegyűlt az újabb millió forint" (Július Fučík). És két évvel a tűzvész után végérvényesen megnyitották a színházat Smetana ..Libuša" című operájának ünnepi előadásával, azzal az operával, amellyel a mostani évfordulót is ünnepeljük. A Nemzeti Színház tulajdonképpen kincstár, telve a cseh művészek legjobb müveivel. Maga az építkezés is, amelyet Jozef Zítek valósított meg, nagyvonalú hatalmasságával a legszebb prágai építkezések közé tartozik. A festészeti és szobrászati díszítésében a legnagyobbak osztoztak — elsősorban M. Aleš. Az, amiről álmodtak a cseh hazafiak, valósággá vált. A Nemzeti Színház az a legfelsőbb intézmény, amelyhez a művészek és a közönség vágyai fűződnek. A csehszlovák művész részére nincs megtisztelöbb feladat annál, mint hogy ennek a színháznak tagjává váljék és ennek a színháznak látogatása minden nézőben különös ünnepi érzést vált ki. Hiszen itt keletkeztek az első drámai és dalművek, itt adott erőt az első világháború éveiben Jirásek történelmi drámája, itt ismerkedtek meg elöször a cseh nézők a moszkvaiakkal, a München előtti időszakban itt Ismerte meg a nép az erős népellencs irányzat ellenére, amely a színházba is behatolt, a szovjet drámai alkotás első müveit és végül a protektorátus nehéz éveiben az erről a színpadról elhangzott szavak lobbantották lángra a nézőkben a megszállók elleni gyűlöletet és erősítették a győzelembe vetett hitüket. A németek jól tudták, hogy milyen veszélyt rejt magában a szó ereje és ezért más színházakkal együtt a Nemzeti Színházat is bezárták egy időre. És müyen szerepe van a Nemzeti Színháznak a mai életben? Kimagasló művészi és kulturális politikai események színhelye, művészeit a dolgozó néphez a legszilárdabb kapcsok fűzik. Az a kor, amikor a bársonyszékeken fásult látogatók ültek, a múlté. Helyüket a dolgozó nép foglalta el. Vrchlický kívánsága, amelyet 1883-ban fejezett ki: „Lépjen ide a győztes nép" most teljesült. Marta Krečmerová i