Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-15 / 250. szám, csütörtök

1953 október 16 UJSZ0 í 5 • • Nemrégen tartották meg Bu­dapesten a vidéki színházak harmadik ünnepi hetét ame­lyen a magyarországi vidéki színházak több darabot mutat­tak be és az egyes előadások mind a közönség, mind a szín­házi kritika körében komoly sikereket arattak. A vidéki színházak hetén részt <s3tt a magyarországi Állami Falv Színház is Egri Viktor: „Közös út" című darabjával Mint a magyarországi sajtó beszámolt róla, a Falu Színház a „Közös út" előadásával igen nagy si­kert aratott. A budapesti lapok hosszú cikkekben foglalkoztak a Falu Színház előadásával és magával a darabbal, a „Közös út"-tal is. A „Szabad Nép", az MDP központi lapja, szintén hosszú cikket szentelt a darab méltatására. A „Szabad Nép" cikkét az alábbiakban közöljük Az Állami Falu Színház nemré­gen mutatta be és nagy sikerrel játssza vidéken Egri Viktor „Kö­zöt út" című színdarabját. A Falu Színház együttese most Budapesten is előadta a csehszlovák államdijjal kitüntetett színmüvet. A jól össze­hangolt művészi együttes megérde­melt elismerést szerzett kiváló mun­kájával. Az évenként megrendezett és im­már harmadízben megtartott vidéki színházi hét nagyszerű bizonyítéka volt vidéki színházaink, dramatur­giánk jelentós fejlődésének. Kétsze­res öröm, hogy ezen a művészi fesz­tiválon a Falu Színház együttese tehetséges és kulturált színjátszá­sával és dramaturgiájának átgon­dolt munkájával is kitűnt. Annál is inkább jóleső öröm ez, mert a Fa­lu Színház a legfiatalabb színhá­zunk és mi tagadás, sem szakmai, sem pedig elvi.kritikai téren nem kapott eddig megfelelő segítséget. Pedig egyik legkorszerűbb, legna­gyobb feladatú színházunkról van szó. Állandó közönsége majdnem kétmillió. S közte több mint a fele olyan néző, aki a Falu Színház tár­sulatainak megjelenése előtt még nem látott színházat. Ma már tizen­két társulata van a színháznak, gaz­dag technikai felszerelése. Műsorai­kon egyfelvonásosok és egész estét betöltő színdarabok szerepelnek, köztük klasszikusok, mint a Tartuf­fe és Liliomfi, mai színdarab, mint a Tűzkeresztség, vagy olyan dara­bok. mint a Pagogyin-Dunajevszkij: Vidám vásár, Burjakovszkij: Üze­net az élőknek. Üjabban pedig Egri Viktor „Közös út" című, a nemzeti­ségi robiémát bátran megragadó színdarabja szerepel a Falu Színház műsorán. Egri Viktor darabja abból a mély­ről fakadó barátságból és szeretet­ből született, amellyel a becsületes magyar és szlovák dolgozó parasz­tok viseltetnek a béke, a szocializ. mus. a magyar-csehszlovák barátság közös ügye iránt. Bár a darab té­mája, amely annak konfliktusát ad­ja, elsősorban a csehszlovák vegyes lakosú határvidék életéből szárma­zik, mégis éppen a Falu Színház nagy vidéki sikere bizonyltja — a mi parasztságunk is megérti és lel­kesen helyesli a darab mondaniva­lóját: magyar és szlovák parasztok, nak csak egy útjuk van. a népi de­mokratikus társadalmi rend ellen támadók legyőzésére, a baráti össze­fogás közös útja. A darab világosan kifejezi, hogy a nemzetiségi ellentét a burzsoa-fasiszta elemek egyik ve­szedelmes eszköze, amellyel a két­féle nemzetiségű, de közös társa­dalmi érdekű parasztok közt bom­lást akarnak előidézni. Nincs külön ellensége a szlovák és magyar dol­gozó parasztnak, mindkettő ellensé­ge ueyanaz: a benesi, vagy hor­thyista burzsoá ivadék, fasiszta és kul? k — legyen az magyar vagy szlovík. A „Közös út" egy délszlovákiai falu magyar és szlovák parasztjait mutatja be egy izgalmas történet során. 1949 őszén. A darab azon a reggelen kezdődik, amelyen a darab hőse, Nagy András, négyévi távol­lét után megérkezik hadifogságból. A falu magyarszármazású kulákja és a termelőszövetkezet szlovák fő­könyvelője — egy ittmaradt Hlinka­féle fasiszta — azon mesterkednek, hogy a magyar és szlovák parasz­tokban felszítsák újra a nemzetisé­gi gyűlöletet. Céljuk világos: a kö­zös termelőszövetkezet további erő­södését akarják megakadályozni, és oda befurakodva, azt végleg szót­zülleszteni. Horák Marina, akinek apját a felszabadulás pillanatában gyilkolta meg egy fasiszta főhad­nagy — szerelmes Nagyék András fiába. De Andrást a faluban azzal vádolják, hogy eltűnése napján ő öl­K O Z O S UT« • ••» n»' H "> " »' »»»ii«ii>i tl H.i«. H n«i H. H..»..»i Hi H n »» | | | | | »ii«iilii» n| ••••>•••••••• •••••"•I te meg az öreg Horákot Ezt a vá­dat Novák főkönyvelő terjeszti No­váknak ezzel egyéni célja is van: elhidegíteni Marina szívét Andrástól, de éppen ezáltal, hogy ilyen aljas, sötét eszközökhöz folyamodik, csú­szik még lejjebb és jut a falu ku­lákjának. Forgácsnak, karmaiba. És a volt Hlinka-féle szlovák ..hazafi" nagyon jól megfér céljainak érdeké­ben a nacionalista húrokat pengető magyar kulákkal András tisztázni akarja magát a koholt vádtól, de ártatlanságának egyetlen tanúja éppen ez a Novák, akinek útjában áll. Ekkor Benkó­hoz, apja régi barátjához fordul. Benkó tapasztalt kommunista, a tsz körültekintő gyakorolt vezetője. A fiú ellen koholt vádban éppúgy meg látja a nemzetiségi uszltáus jeleit, mint a tsz-ben mutatkozó elégedet­lenségben, bajokban.*Novák már ré­gebben gyanús neki — és úgy véli, hogy ha egy időre csendben marad­nak, az ellenség hamarosan leleple­zi magát. Ezért hallgatásra kény­szeríti, visszainti a harctól Andrást is. E visszahúzódás után kerül sor az ellenség leleplezésére, és ezzel a konfliktus megoldására. A darab rendezőjének és színé szeinek éppen ez a „visszahúzódás", a konfliktus végső kibontásá­nak hiánya adta a legnagyobb ne­hézséget. Hogy ennek ellenére mégis sikerült a harc feszültségét a lehe­tőséghez mérten megterem teniök, annak köszönhetik, hogy világosan és tisztán megértették a darab esz­méjét és alakjainak szándékait, egvüttéreztek ezzel az eszmével és ezt az érzést át is tudták vinni a közönségre. Hogy milyen jól oldot­ták meg ezt a feladatukat, azt a darab rendezöileg kitűnően elgon­dolt és felépített, színészileg jól ki­dolgozott, néhány jelenete bizonyít­ja. Egri Viktor jól exponálja a kon­fliktust, ábrázolni tudja hőseinek egyént indokait is, amelyek cselek­vésre, harcra vezethetnék őket. Ez­zel az író jó drámaszerkesztöi kész­ségről, a valóság drámai meglátásá­ról, a jó konfliktus merész megra­gadásáról tesz bizonyságot. Tud ha­tásos helyzeteket is teremteni a színpadon, amilyen András első ta­lálkozása Marinával, amikor tudo­mására jut, hogy a lány apja meg­gyilkolásával öt vádolják. A tsz el­nök és a magát nyeregben érző ku. Iák heves összecsapása, Novák le­leplezése után az önmaga érzéseitől is visszadöbbenö öreg Horákné alakja, amikor végre fiának fogad­ja Andrást és kezet nyújt neki, ki­vetve a szívéből a hazug gyűlöle­tet, — egész sor feszült, érzelmileg jói felfokozott drámai jelenetet lát­hatunk a színpadon. Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezekből a drá­mai helyzetekből nem bontakozik ki eléggé a konfliktus egésze, mint­ha Egri Viktor el akarná kerülni a harc ábrázolását. A drámai küz­delmet nem cselekményben, hanem sokszor csak párbeszédben mutat­ja meg. A harc ábrázolását az is megnehezíti, hogy az író túlzottan leegyszerűsíti az ellenséges alakok rajzát. Az ellenségnek ilyen felületes ke­zelése kétszeresen kár, mert Egri Viktornak sikerült érdeklődésünket felkelteni pozitív hősei iránt. Ezek­kel az emberekkel együttérziink, magunkénak érezzük őket. Aggód­va nézzük az ellenségszőtte háló­ban vergődő fiatal szerelmeseket; megindít Horákné önmagát emésztő magánya, ahogy a mesterségesen felkeltett, de szíve szerint nem ér­zett gyűlölet elválasztja öt azoktól is, akiket szeret: együttérziink és együtt szeretnénk harcolni Benkó­val, a tisz elnök melegszívű, szerény, biztonságot árasztó alakjával. Azt várjuk, azt szomjazzuk, amit egyéb­ként minden igaz hősünktől várunk a drámában — hogy harcra keljen és győzzön. Az ő szenvedélyük a mienk, az ellenségük a mi ellensé­günk. Egri felkelti bennünk a vá­gyat a harcra, mégis egy kicsit ki­elégítetlenül hagy: a győzelmet csak illusztrálja, de nem engedi, hogy át is éljük. Pedig tud érzel­meket és indulatokat is ábrázolni, mindenekelőtt Andrásban és Mari­nában, az öreg Horáknéban és Ben­kó tsz elnökben. Mégis ezek az ér­zelmek, indulatok nem késztetik el­határozó cselekvésre a jellemeket. Mindez azt mutatja, hogy az író még nehezen oldja meg a drámai szerkesztés nehéz feladatát. A Falu Színház rendezőjének, Zsu. di Józsefnek és a színészi együttes­nek éppen ezzel a nehézséggel kel­lett megküzdenie. Egri Viktor alak­jai nagyrészt az értelemhez szó­lóan beszélnek, érzelmileg visszahú­zódók. Ezért helyes volt a rendező­nek és a színészeknek az a törek vése, hogy egyes alakok szenvedé­lyeinek gyengeségét a helyzet meg­engedte sok játékkal, hangulatkeltő humorral, a színészek egyéniségéből eredő színekkel pótolják. Az együttes játékából nehéz ki­emelni egyik vagy másik alakítást. Ha mégis sorra vesszük a szerepe­ket, szinte mindegyik alakításban találunk olyan mozzanatot, amely­ért dicséret illeti a színészt. Első­sorban is Derecskei Pált, Benkó tsz elnök alakításában. A sok párbe­széd bizony üres lobogásra, álpá­toszra késztethetné, nyugodt és ma­gabiztos paraszti mértéktartása, jóízű humora, a szerep alapgondo­latának megértése és a tapasztalt kommunista alakjával való egybe­forottsága azonban megóvja ettől a veszélytől: Benkó alakját vonzó­vá, bensőségesen emberivé, színessé tudta formálni. Derecskei Pálban rengeteg az egészséges, kedves, sze­mérmes humor is. Jóízű népi humort nyújtott Barta Mária is az öreg Veron szerepében. Rövid jele. netében, néhány szavas szövegével is feltudta villantani képességeit. Horákné alakítója. Tóth Böske az érzelmi ellentmondásokban vergődő anyát ábrázolta. Mélyen átélte ezt a szerepet, s bár érzelmeit nagy­részt — szöveg híján — némajáték­kal kellett kifejeznie, hatást váltott ki a közönségből — Különösen a zárójelenetben, ahol nagyon egysze­rű. emberi szavakból, az ö játéká­ban egyszerre kibontakozik egy so­kat szenvedett, félrevezetett asszony és egy tisztaszívü anya megható alakja. Marina alakítója, Mácsai Emmi nagyon üde jelenség, de nem mozog elég biztonsággal paraszti környezetiben. Azt elhisszük és megértjük, hogy András szereti őt, de az ö érzelmeiből is többet vá­runk, őszintén, bátrabb, magával­ragadóbb kifejezést. Hogy futja a tehetségéből, azt Andrással való el­ső találkozásakor, a felgyúlt, de megfélemlített vágy kifejezésével nagyon szépen bizonyította. A színház előadásában nyomát sem találjuk a paraszti alakok ha­tástkereső idealizálásának, nem lá­tunk bántó müparasztokat „ihaj­osuhaj" népieskedést. Ez nagyon örvendetes és fontos dolog. De nem mindig fordítanak kellő gondot a parasztalakítás hitelességére. Így pl. Bakos Tamásról, a darabból tud­juk, hogy parasztfiú, s látjuk öt paraszti öltözetben, csak nem hisz­szük el, hogy igazi. Inkább városi munkásfiúra mutat mozgása, jelle­me. Ennek ellenére szerepének nagy részében jó alakítást nyújtott. Do­nát Lili sem volt Nagyné szerepé­ben falusi környezetbe illő. Annál inkább Keleti Árpád, Forgács kulák alakítója. Színesen, hitelesen és olyan meggyőzően játszotta a kulá­kot — nem hangoskodással és kel­lemetlen magatartással, söt kedélyes is mert lenni — hanem a kulák lé­nyének erőszakosságával, ostoba és vad indulatával és aljasságával, hogy igazi gyűlöletet Vált ki a kö­zönségből és ezzel nagy mértékben hitelesíti hőseink indulatait vele szemben. Novák Sándornak, Novák főkönyvelő alakítójának van sike­rült jelenete, azonban játékában a főkönyvelő túlságosan is hamar mu­tatkozik meg üresnek, nem veszé­lyes, ellenséges figurának. Pedig a főkönyvelő jellemtelensége és üres­sége csak a kulákkal folytatott be­szélgetése után válik világossá a néző előtt. A darab bemutatása nagy mérték­ben hozzájárult ahhoz is, hogy meg­ismerjük és felismerjük a Falu Színház művészi együttesében rejlő képességeket. Nemcsak a Falu Színház feladatainak nagysága és hősiessége, nemcsak a nehéz körül­mények, melyek közt legtöbbször játszanak távoli falvakban, heve­nyészett színpadokon, napokig tar­tó vándorlások után, nemcsak a majdnem kétmilliós, kultúrára szomjas közönség szeretete, hanem az elért eredmények és sikerek is felhívják a szakma művészi vezetőd­nek és a kritikusoknak figyelmét, hogy a jövőben még jobban, még nagyobb odaadással, szeretettel se­gítsék az állami Falu Színház mun­káját. A Falu Színház vezetőit di­cséri Egri Viktor darabjának kivá­lasztása és bemutatása. A „Közös út" egyik igen nagy erénye, hogy vonzó és kedves embereket mutat be pozitív hőseiben. Ezeknek az em­bereknek ügyét és sorsát a magun­kénak érezzük. Egyszerűen az éle­tük igazságával győznek meg a da­rab eszméjének igazságáról. A „Kö­zös út" bemutatása és a Falu Szín­ház együttesének sikeres játéka to­vábbi lépés a közös úton. a közös ügyért: a magyar és csehszlovák nép barátságának és testvériségé­nek elmélyítéséért. Hegedűs Zoltán 13, cmyasz a oowa íoyi A mozdony lihegve mászott a kegyre. a napos fülkében vígan zötyögtünk. Mint bozontos és görnyedt öreg medve, a tiszolci hegy és a fenyők integettek langy hullámában halk, nyári széleknek. A sugarak arany ujjal lenyúltak a nyitott ablakon s végigfeküdtek fehér vásznán a púpos. nagy. batyuknak, tányérsapkán, selymén egy szőke fürtnek; a tájat néztem, éhes, fürge szemmel, az égkupola kék volt. mint a tenger. Hazámat néztem, gyönyörű hazámat, — ha soká néz ki e kacagó képre, az embernek hát füttyös kedve tárnod, — boldog voltam, mint új feleségére néző férfi, ki érzi: övé már az! — A breznói táj sosem volt oly nyájas. Egy ember jött be a szomszéd szakaszból. Kerek, piros fiúcska jött utána-, leültek s láttam: hátizsákot csatol az apa s előkerüli zsemlye, málna. Szalámit nyújtott fiának kacagva, majd ő is vágott és vígan harapta. Beszélni kezdtünk az apával rögtön, és elmondta, hogy ő bányász Handlován; s mint frissen fejtett, csillogó szénrögön, úgy ragyogott a fény a szembogarán. Megtudtam, hogy fiával Gömört járták egy tündér volt a társuk: a vidámság. — Szabadságon vagyok — folytatta aztán s fiam, hát, világot akart látni! Tízéves most. Voltunk fent Krasznahorkán, — jaj, Domicát nem győzte már csodálni! — Kezét rátette a nagy, buksi főre és büszkén mondta: — Mérnök lesz belőle! Elnéztem én e két embert merengve: a keményarcú és nagykezű apát, aki régen, mint vakond, biískönnyezve véste a tárnák izzadt, sötét falát. Hazáját járja teli, boldog szívvel s minden útja gyémánt holnapba ível. S a gyereket, kit immár új sors ringat, bányászkölyök és mérnök lesz belőle! És éreztem, hogy a mi vágyainkat nem fékezi semmi: megyünk előre! Özönlünk! S mint a szél-csikó a tájon, száguld végig a hírünk a világon! Veres János. • * • Vladimír Reisel: Teérted Mint fiatal asszony, kinek ajakára Szállott a szerelem, kis falum úgy szunnyad. Tele van a lég széna illatával Gyermekeknek álmát öleli a dunyha. Falum mélyen alszik, álma zavartalan. Elszánt nép őrzi a nyugalmát, csendjét, Jó és rossz napjait, — belőlük mennyi van Aratások lázát: el nem múló emlék. S bár a haranglábnál az őr elbóbiskol így őrzőangyalunk szemei máshol járnak, Nem kell mégsem félnünk, aludhatunk bizton. Vége van a hétnek. Holnap már vasárnap. Hogy a falvainknak békés legyen álma Küzdött és vérezett a szovjet hadsereg. És sokan közülük mentek a halálba, Hogy olvashassátok mostan e versemet. Hogy mosolygó arccal ejthessünk vidám szót, Amellyel köszöntjük minden év tavaszát, Estek el a hősök, mint érett kalászok, Oltották ki értünk éltüknek parazsát. Es még ma is minden pillanatban Távoli testvérek halnak, hogy békén élj, Mindenütt hogy béke legyen szakadatlan, Ne kelljen véreznünk mások érdekéért. Fordította: Fügedi Elek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom