Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-22 / 256. szám, csütörtök

1953 október 28 UJS

ZO 3 Csu En-laj elvtárs válasza az Egyesűit Államok kormányának Az Oj Kina hírügynökség közzétette Csu En-laj-nak, a Kínai Nép köztársaság külügyminiszterének válaszát, amelyet október 19-én küldött az Egyesült Államok kormányának a politikai konferenciá ról szóló Üzenettel kapcsolatban. A válasz szövegét táviratilag elküldték az ENSz közgyűlésének is. Az Egyesült Államok kormányá nak üzenetére hasonló választ küldött október 19-én Nam Ir, a Ko reai Népi Demokratikus Köztársa ság külügyminisztere is. * Csu En-laj külügyminiszter válasza a kővetkezőképpen hangzik: A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya a Koreai Népi De mokratikus Köztársaság kormányával együtt áttanulmányozta az Egyesült Államok kormányának üzenetét, amelyet a svéd kormány közvetítésével október 14-én küldött. Megbízatást kaptam, hogy a Ki nai Népköztársaság központi népi kormányának nevében a következő nyilatkozatot tegyem: Az Egyesült Államok kormánya október 14i üzenetében azt állítja, hogy Nam Ir tábornok, a koreai és kinai fél főküldötte a fegyverszü neti tárgyalásokon azelőtt azt az álláspontot foglalta el, hogy a politikai konferencián való részvételt csupán a két érdekelt fél kormá nyair

a korlátozzák. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Ami kor 1952. februárjában megtárgyalták a napirend 5. pontját — a fegyverszünetről szóló tárgyaláson, az ENSz.paraaicsnokság képviselője mindenképpen arra törekedett, hogy a Koreában harcoló második ellenfél oldalán a politikai konferencián részt vegyen az ENSz tagjainak többsége, azok az államok, akik nem vettek részt a koreai háborúban. Nam Ir tábornok ezért a tárgyalások folyamán világosan a következőkép határolta körül a ,,mindkét érdekelt fél kormányai" meghatározás magyarázatát: a Kinai Népi köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányai az egyfelől és az ENSz.parancsnokság érdekeit kormányai másfelől. Nam Ir tábornok ugyancsak hangsúlyozta, hogy nem volna helyes, ha az ENSz tag jainak többségét, akik nem vettek részt a koreai háborúban a másik fél közé sorolnák. Ezzel a magyarázattal annak idején egyet értett Joy ellentengernagy, az ENSz parancsnokságának képviselője is. A fegyverszüneti tárgyalások egész ideje alatt a koreai és kínai küldöttség sohasem vallotta azt a nézetét, hogy a politikai konferencián ne vegyenek részt má

s érdekelt semleges álla mok is. Ugyancsak teljesen iehe tetlen a fegyverszüneti egyezmény 60. szakaszából azt a következtetést levonni, hogy a politikai kon ferencián nem szabad részt venniök más érdekelt semleges államoknak is. Továbbá az ENSz-közgyülés 430. plenáris ülésén elfogadott »B« határozat is megengedi, hogy a politikai konferencián részt vegyen a Szovjetunió, amely nem tartozik a két háborút viselő fél egyikéhez sem. Mindez elégségesen megmutatja, hogy az ENSz tagjainak nagy többsége már jóváhagyta azt az elvet, hogy a politikai konferencia összetételét ne korlátozzák csupán a két hadviselő félre. A Kinai Népköztársaság központi népi kormánya ezért úgy véli, hogy teljesen helyes az a javaslata, amely mellett egész idő alatt kitart, t. i. hogy a politikai konferencián a két koreai hadviselő félen kívül részt vegyenek az érdekelt semleges államok is, főleg az ázsiai érdekelt államok. A fent felsorolt tények alapján az ENSz közgyűlésének el kellett volna fogadnia azokat a javaslato kat, amelyeket a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokra tikus Köztársaság kormányai Dag Hammarskjöldnek, az ENSz főtitkárának küldöttek szeptember 13-i és 14i távirataikban; ajánlania kellett volna a politikai konferencia olyan összetételét, amely ma. gában foglalja mindkét hadviselő felet és más érdekelt semleges országokat. Az ENSz közgyűlése azonban a koreai és k ina; fél ész szerű javaslatait elutasította, alávetette magát az országok kisebb ség(e akaratának és az Alapokmány céljai és elvei ellen cselekszik. A Kínai Népi Köztársaság központi népi kormánya nem tehet mást. mint ismát kifejezi mély sajnálatát ezen eljárás felett. összhangban azzal az alapvető állásponttal. amelyet a politikai konferencia dolgában elfoglaltunk és tekintettel az egész világ né peinek azon forró óhajára, hogy a legrövidebb időn belül összehívják a politikai konferenciát, a Kínai Népköztársaság központi népi • kormánya a Koreai Népi Demokrati kus Köztársaság kormányával folytatott megbeszélés után beleegyezik abba. hogy közösen képviselőket küldjenek ki, akik október 26 án Panmundzsonban találkoznak az Egyesült Államok képviselőivel, hogy tárgyalásokat folytas sanak velük a politikai konferencia kérdéséről. A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya úgy véli, hogy ezekbe a tárgyalásokba bele kell foglalni a politikai konferencia he lyének és időpontjának kérdését, valamint különféle procedurális és adminisztratív és még más olyan szükséges intézkedéseket érintő kérdéseket, amelyekről szó volt az USA kormányának üzenetében A központi népi kormány azonban to vábbra is úgy véli, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy a tárgyalások folyamán megoldják a politikai konferencia összetételének kérdését. Ezzel kapcsolatban a központi népi kormány kijelenti, hogy fenntartja magának azt a jogot, hogy a meg beszéléseken megtárgyalás és megoldás céljából előterjessze a poli tikai konferencia összetételének kérdését. Peking, 1953. október 15. Csu En-laj, a Kinai Népköztársaság központi népi kormányá nak külügyminisztere. A biztonsági tanács ülése Október 19-én az USA Anglia és Franciaország képviselőinek kívánságára összehívták a Biztonsági Tanács ülését. Az előzetes tárgyalási program mor, a „palesztinai kérdés" című pont szerepelt E kérdéssel kapcsolatos' levelekben azt javasolják „hogy a lehető legrövidebb időn belül hívják össze a Biztonsági Tanács ülését, hogy a .palesztinai kérdés" című pont keretében megtárgyalják Izrael és a szomszédos arab országok közötti ellentéteket különös tekintettel a nemrégen történt összetűzésekre és a fegyverszüneti egyezmény kötelező teljesítésének és betartásának szempontjából". A levelek arra is rámutatnak, hogy a ..Biztonsági Tanácsnak feladatát e kérdés megtárgyalásánál elsősorban az könnyítené meg, ha a palesztinai fegyverszünetet ellenőrző ENSz-bizottság vezérkari főnöke (Bennike tábornok) a lehető leghamarább személyesen jelentést adna a Biztonsági Tanácsnak." A libanoni képviselő Pakisztán képviselőjétől támogatva kijelentette, hogy az előzetes tárgyalási programm nem állapítja meg eléggé pontosan a tárgyalások tárgyát. Felhívta az USA, Anglia és Franciaország küldötteit. magyarázzák meg, hogy a három nagyhatalom miért éppen most határozta el a „palesztinai 'kérdésnek" tulajdonképpen melyik részét kell a tanácsban megtárgyalni. A libanoni képviselő ezután hangsúlyozta hogy a szovjet küldöttségnek a trieszti kérdés megtárgyalására nemrégen benyújtott javaslatában óha.ju':at nagyon pontosan fogalmazták meg: „megtárgyalni a Trieszt Szabad Terület kormány, zójának kinevezését". A..

J Visinszkij. a Szovjetunió képviselője kijelentette hogy nincs ok a libanoni küldött kérelmének elutasítására de pontosabban fogalmazzák meg azt. hogy mit értenek a „palesztinai klrdés" elnevezés alatt. Ezután Anglia Franciaország és az USA.- valamint a libanoni képviselő között hosszú vita fejlődött kí. A libanoni képviselőnek ismételt kérésére. hogy magyarázzák meg, hogy a palesztinai kérdésnek melyik részéről kell tárgyalni az USA, Anglia és Franciaország képviselői kitérő választ adtak A vita folyamán a libanoni küldött módosított javaslatot nyújtott be azt javasolta, hogy a „palesztinai kérdés" elnevezést egészítsék ki a következő szavakkal: „Izrael hadseregének nemrégen Transzjordánia ellen elkövetett erőszakos akciói." Végül a Tanács úgy döntött, hogy az ENSz palesztinai fegyverszünet ellenőrzésére alakult bizottságának vezérkari főnökét New-Yorkba hívják, hogy jelentést tegyen a Biztonsági Tanácsban. Haladó személyiségek féktelen üldözése az Egyesült Államokban Amint az „United Press" hírügynökség tudósítója jelenti a Washing. ton állambeli Seatleböl, Lindberg szövetségi bíró Henry Huffot, az Egyesült Államok északnyugati körzete kommunista pártszervezetének elnökét, Barbara Hartlet, ugyanezen szervezet titkárát, Dasch. bachot, a „polgári jogok kongreszszusa" Washington állambeli tagozatának elnökét, Paul Bowent, az északnyugati körzet kommunista pártszervezetének vezetőségi tagját, valamint Terry Pettust, a „Peoplé World" cimü lap szerkesztőjét ötöt évi börtönbüntetésre ítélte a hirhedt Smith törvény alapján. A vád ellenük: „összeesküvés, az Egyesült Államok kormánya erőszakos megdöntésének propagálása céljából." A bíró ezenkívül mindegyik elítéltet ezer dollár pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet a törvényben megszabott maximális büntetést szabta ki. Ugyancsak az „United Press" hírügynökség tudósítója jelenti Washingtonból, hogy a szövetségi biróság kéthavi börtönbüntetésre és ezer dollár pénzbüntetésre ítélte Abraham Flexert, a hivatali dolgozók szakszervezetének haladószellemü elnökét a kongresszussal szemben tanúsított „tiszteletlenségért", amely abban nyilvánult meg, hogy Flexer nem volt hajlandó a szenátus beibizottsági albizottsága előtt közölni azoknak a szakszervezeti tagoknak nevét és címét, akik szövetségi és községi hivataloknál dolgoznak. Az „Associated Press'' washingtoni tudósítójának közlése szerint a Grand Jury (szövetségi vizsgálóbíróság) bűnösnek "találta Harvey O' Connor írót abban, hogy „tiszteletlenséget/' tanúsított a kongresszus iránt, amikor megtagadta a választ azokra a kérdésekre amelyeket a Mc Carthy szenátor vezetése alatt álló albizottságban tettek fel neki. (A haladószellemü Harvey O'Con. nor, a „Milliók milliói" cimü könyv szerzője kijelentette, hogy a Mc Carthy-féle albizottság nem illetékes és nem jogosult arra, hogy kikérdezze öt politikai nézetei és müvei felöl.) egyedül és kizárólag csak köztár. saságunk dolgozó népének érdekeit szolgálja — az eredménye az, hogy általa — mint azt a szeptember 15iki kormánynyilatkozat megállapítja — »megteremtettük a dolgozó nép jóléte és kultúrája további szüntelen fejlődésének anyagi alapját és előfeltételeit^, s »hogy gazdaságunk építésének és átépítésének eddigi sikeres eredményei biztosítják annak feltételeit és lehetőségeit, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a fogyasztás fejlesztésére és a lakosság életszínvonala emelésének biztosítására®. A szocializmus építésében, a népgazdaság fejlesztésében elért sikereink tették lehetővé, hogy pártunk Központi Bizottságának javaslatára a kormány olyan gyakorlati intézkedéseket foganatosíthasson, attielyek a dolgozó nép életszínvonalának emelését vannak hivatva szolgálni. Ezt a célkitűzést szolgálja a kormány szeptember 15-iki határozata, amely a legközelebbi időszakra meghatározza a kormány fő feladatait a gazdaságpolitika terén és ennek a kormány határozatnak a valóraváltásaként hozta Pártunk Központi Bizottsága és a köztársaság kot'mány

a az állami kiskereskedelmi árak csökkentéséről szóló határozatát. Az életszínvonal emelése nem jelenti a nehézipar jelentőségének csökkentését Azonban azt jelenti.e mmd a szeptember 15 iki kormányhatáro zat, mind az ezt követő, az állami kiskereskedelmi árak csökkentéséről szóló párt- és kormányhatározat, amelyek közvetlenül a lakosság életszínvonalának emelését szolgálják, hogy ezzel csökken a nehézipar jelentősége, hogy a továbbiakban elhanyagoljuk a nehézipar továbbfejlesztését, a nehézipar további építését? Azt jelenti-e a szeptember 15-iki kormányhatározat. amely azt tűzi ki célul, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb gondot fordítsunk a könnyűipar és a mezőgazdaság fejlesztésére, hogy helytelen volt eddigi gazdaságpolitikánk, hogy helytelen volt a nehézipar fejlesztése és hogy a továbbiakban a szocializmust csak a könnyűipar és a mezőgazdaság fellendítése révén építjük fel? Sem a szeptember 15-iki kormányhatáro zat, sem az állami kiskereskedelmi árak csökkentéséről szóló párt- és kormányhatározat nem jelenti sem a nehézipar jelentőségének csök kentését a szocializmust épitő munkánkban, sem azt, mintha eddigi gazdaságpolitikánk helytelen, vagy még inkább, hogy országunk dolgozó népe érdekeivel ellentétben állt és hogy nem a szocializmus építését szolgálta. A kormányhatá rozat és az abban kitűzött, a nép életszínvonalának emelését szolgáló intézkedések nemhogy ellentétben álltak volna é

s ellentétben áll nának a nehézipar építésével, hanem éppen ellenkezőleg, azok az ország iparosításának az erídményei, a gyümölcsei. És mert a la kosság életszínvonalát szolgáló in tézkedések az ország iparosítása nak az eredményei, világos te hát.. — hogy mint azt a kormány nyilatkozat is megállapítja — »a nehézipar fejlesztése továbbra is szocialista iparosításunk alapja, népgazdaságunk fejlődésének, felvirágzásunknak, jólétünknek és kultúránknak előfeltétele marad«. Tudni és tudatosítani kell: ahhoz, hogy elégséges ruhát, cipőt, háztartási és egyéb szükségleti cikkeket állíthassunk elő, gépek kellenek, olyan gépek, amelyek ezeket a cikkeket gyártják. Ahhoz viszont, hogy ilyen gépeink legyenek, olyan üzemek és gépek szükségesek, amelyek ezeket a gépeket előállítják, tehát a gép é

s szerszámgyártóipar, vagyis a nehézipar szükséges. Ahhoz, hogy a könnyűipart nyersanyaggal ellássuk, tehát ahhoz, hogy textiliparunk dolgozhassék, gyapjút, lent, ken dert kell termelnünk, ahhoz, hogy lábbeliiparunk termelhessen, nyers, anyagot, vagyis bőröket kell a rendelkezésre bocsátani, vagyis ahhoz, hogy a közszükségletre dolgo25ó könnyűipar termelhessen, nyersanyagra van szükségünk és ahhoz, hogy elégséges nyersanyagunk le gyen, fejlett mezőgazdaság kell, amely biztosítani tudja ezt a nyersanyagellátást. Viszont ahhoz, hogy magas termelékenységű mezőgazdaságunk legyen, szintén gépek, traktorok, ' kultivátorok, ekék, kombájnok és más egyéb gépek kellenek, s ezeket a gépeket és eszközöket szintén a nehézipar ál lítja elő. Világos tehát mindenk előtt, hogy az életszínvonal emelé sére irányuló igyekezetünk csupái óhaj, kívánság maradna, ha nem teremtenénk meg ennek alap- és előfeltételét: a nehézipart. A népgazdaság arányos fejlődésének törvénye Ahhoz, hogy népgazdaságunk a szocializmus gazdasági alaptörvényét, a dolgozó nép életszínvonalának emelését szolgálja, tehát meg kell teremteni a megfelelő alapot: a nehézipart é

s azt állandóan fejleszteni, bővíteni és tökéletesíteni kell. Nem szabad azonban, hogy a nehézipar építése a dolgozó nép életszínvonalának rovására történjék, vagyis, nem szabad a népgazdaság fejlődése .-arányosságának törvényét - amely szerint a szocializmus építésével párhuzamosan szakadatlanul emelkednie kell a dolgozó tömegek életszínvonalának — megszegni, e törvény megsértésével olyan ütemben építeni a nehézipart és más, a lakosság életszínvonalát* nem közvetlenül szol. gáló építéseket és beruházásokat, hogy az a nép életszínvonalának rovására menjen. A népgazdaság fejlesztése arányosságának törvénye azonban nemcsak az egyik ol. dalra kötelező. Nemcsak arr

a kötelez, hogy a nehézipar építése ne történjék a lakosság életszínvonalának a rovására, hanem arr

a is kötelez, hogy az életszínvonal a szocializmus építésével párhuzamosan, irányosan emelkedjék s nem a nelézipar építésének rovására, hanem azzal együtt, azzal arányosan. A

1 népgazdaság arányos fejlődésének törvénye megköveteli, hogy a termelőeszközök és fogyasztási cikkek termelése, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése és termeiése helyes összhangban, arányosan történjék. Az arányosság törvényének betartása annál is döntőbb jelentőségű, mert hiszen az iparosítás fejlesztése é

s ezen belül a nehézipar fejlesztése és építése nem öncélú, nem független a dolgozó tömegek életszínvonalának emelésétől — még kevésbbé állhat ellentétben azzal — hanem annak is és a népgazdaság bármely ágazatának egy célra kell irányulnia: a szocializmus építésére, a nép jólétének szüntelen emelésére. Pártunk Központi Bizottsága a decemberi országo

s pártkonferencia határozatai alapján felmérve a szocializmus építésében eddig meg. tett utunkat, felismerte, hogy népgazdaságunk egyes ágazatai aránytalanul fejlődnek, hogy egyes ágazatokat más ágazatok rovására túlzott ütemben fejlesztünk. A Központi Bizottság megállapította, hogy az ötéves tervnek 1951-ben történt felemelését a népgazdaság egyes ágazataiban, így pl, a nehéziparban túlságosan magasan állapították meg, ezzel szemben lehetőségeink már nem adtak módot arra, hogy a nehézipar fejlesztésének üteméhez szabhassuk a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztését is. Ennek következtében áliott be az a helyzet, hogy a könnyűés élelmiszeripar fejlődése elmaradt a követelmények mögött, nem tudott lépést tartani a népgazdaság má

s ágainak fejlődésével és ez az aránytalan fejlődés mindinkább éreztette kedvezőtlen hatását a nínsrardaság egészének fejlődésé-