Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)
1953-08-14 / 197. szám, péntek
4 III SZO 1953 augusztus 14 Amerikai és angol lapok a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemről Az amerikai sajtó a koreai hadmüveletek beszüntetésének gazdasági és politikai következményeit tárgyalva, nagy figyelmét fordít a kapitalista országok és a szociális, ta tábor országai közti kereskede lem kibővítésének távlataival kapcsolatos kérdésekre. Amint az amerikai sajtó jelentéseiből kitűnik, az Egyesült Államok politikai éz üzleti köreiben nyugta lansággal és idegességgel veszik tudomásul azt, hogy számos ország kereskedelmi egyezményt kötött a Szovjetunióval. Amiatt is idegeskednek, hogy befolyásos angol és francia kereskedelmi küldöttségek utaztak Kínába, az angol és japán parlamentben pedig követelik a ke. reskedelem kibővítését a Szovjet, unióval és Kínával. Amerikai politikai és üzleti körökben kénytelenek beismerni, hogv a gazdasági tényezők szétrombolhatják a kereskedelmi blokádnak azt a gátját, amelynek megteremtésén oly sok évig dolgoztak az amerikai monopolisták és diplomaták, „A koreai fegyverszünet egyik közvetlen következménye — írja a^ „New York Herald Tribúne" pénzügyi szemleírója — hogv a nyugateurópai nagyiparosok fokozott mértékben igyekeznek helyreállítani és kibővíteni a kereskedelmi kap. csolatokat a kommunista országokkal, különösen Kínával és Oroszországgal." Befolyásos angol kereskedelmi csoportok — írja az „United Press" londoni tudósítója — meg akarják szüntetni a Kínával való kereskede. lemre vonatkozó korlátozásokat. E csoportok nyomására az angol parlament mindkét házában követelték július 27-én a Kinávál való keres, kedelem korlátozásának enyhítését. „Akárhogy is tekintik ezt önök — írja a „Business Week" — de a nyugateurópai üzletemberek készek egyre jobban kibővíteni a kereskedelmet a kommunista világgal." A „The New York Times" tokiói tudósítója beszámol arról, hogy a japán képviselőház e napokban egyhangúlag határozatot fogadott el, amely követeli a Kínával való kereskedelem kiterjesztését, ezt írta: „A japánoknak ez az új lépése elég nehéz helyzetbe juttatja az amerikai diplomatákat itt (Tokióban) és a külügyminisztériumot Washingtonban." A „Journal of Commerce" szem. leirója azzal kapcsolatban, hogy „az európai országok készek újabb, még határozottabb erőfeszítéseket tenni a kommunista Kínával való kereskedelem kiterjesztése érdekében", úgy véli, ebben a következő két tényező játssza a legfontosabb szerepet. „Először is az összes országok hajszája új értékesítési piacokért", a régi piacokon tapasztalható verseny fokozódása miatt; másodszor ,,a konkurrencia láncreakciója, amely mindannyiszor megindul, amikor egyik vagy másik ország előnyös üzletet köt Kínával." Tavaly Washingtonban és az Egyesült Államok —üzleti köreiben sok beszéd folyt arról, hogy a nyugateurópai országok, köztük Anglia, úgy lábalhatnak ki a gazdasági és pénzügyi nehézségekből, ha fokoz. zák a kivitelt az Egyesült Államok ba, vagy az úgynevezett „harmadik csoportba tartozó országokba". Most azonban még az olvan' folyóirat, mint a „Magaziné of Wall Street" is beismeri, hogy a magas amerikai kereskedelmi vámok és a „harmadik csoportba tartozó országok" piacain folyó elkeseredett konkurrencia miatt Anglia képtelen megoldani belső kereskedelmi problémáit. Az „Export Trade and Shipper' cimü folyóirat londoni tudósítójának szavai szerint „Angliában fokozódik az általános felháborodás Németország, Japán és az Egyesült Államok elkeseredett konkurrenciája miatt". Ezzel kapcsolatban — írja a tudó. sító — méginkább követelik a Kelettel való kereskedelem kibövíté sét. A Szovjetunióval és Kínával való kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése megingatja az Egyesült Államoktól való rabszolgajellegü gazdasági és politikai függés alap. jait, amelybe a második világhábo rú után jutott a kapitalista államok többsége. A Szovjetunió és Argentína kö zött kötött kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban a „The new Statesman and Nation" cimü angol folyóirat azt írja. hogy más latin, amerikai országok véleménye szerint ez az egyezmény gyengítette az Egyesült Államok monopoiisztikus helyzetét. A „Szovjetunióval kötött kereskedelmi egyezmény fel tételei — írja a folyóirat — igen vonzónak bizonyulnak más kormá nyok számára is, amelyek ásványanyagokat és mezőgazdasági termé keket akarnak cserélni ipari nyersanyagokra és gépi berendezésekre." Az utóbbi időben az Egyesült Ál. lamok uralkodó köreiben és a lapokban azt a kérdést vitatják, milyen intézkedéseket kell foganatosítania az Egyesült Államoknak azokkal a szövetségesekkel szemben, amelyek a gazdasági blokád amerikai poli tikájával ellentétben bővítik a ke reskedelmi kapcsolatokat a Szovjet, unióval és a Kínai Népköztársasággal. A blokád mellett kardoskodó politikusok és újságírók javasolják, hogy az ilyen szövetségesekkel szem. ben alkalmazzák a „kemény kéz" politikáját és használják fel a gazdasági és politikai nyttnás minden eszközét. Mac Carthy szenátor ki is dolgozott egy külön pénzbüntetési skálát és a szenátus elé terjesztette. E skála szerint kell meg. büntetni a Kínával kereskedő országokát. A kormány, valamint az üzleti körök képviselőinek és a politikusoknak nagy része azonban úgy véli, hogy a nyilt és éles összeütközés a szövetségesekkel ilyen kérdésben veszélyeztetné az Északatlanti Szövetség létét is és ezért, a „Nyugati hatalmak egységfrontjának" fenntartása érdekében készek bizonyos engedményeket tenni. A „Christian Science Monitor" cimü lap szerkesztőségi cikkében rámutat, hogy „vaskorlát állítása a kereskedelem fejlődésének útjában... majdnem lehetetlen feladat", és ezt írja: „ha csak kísérletet is tennénk ebben az irányban, az szakadást, kölcsönös megsértödést okozhatna és gyengíthetné a nyugati világot..." Ausztrália közvéleménye tiltakozik az amerikai parancsolgatás ellen Az » Árgus? cimü lap megírja, hogy az ausztráliai közvélemény nyugtalankodik az Egyesült Álla. mok és Li Szin Man között megkötött katonai szerződés miatt. Ezt a szerződést — mutat rá a lap •— ; Anglia, Franciaország, Ausztrália és minden más olyan ország meg kérdezése nélkül » kötötték meg, amelynek csapatai Koreában tar tózkodnak." »Dulles csupán azt az engedményt tette szövetségeseinek — folytatja az Árgus — hogy megígérte, megkérdezésük nélkül nem vonul ki az értekezletről... Ez azonban kevés. Arról van sző, hogy az ilyen ma gatartás nemcsak diplomáciai sér tés Amerika szövetségeseivel szem ben, hanem valami veszélyesebbet is jelent, nevezetesen fenyegetést az ENSz tekintélyével szemben. Semmi sem zúzhatja szét gyorsab ban és biztosabban az ENSZ-t, mintha egy nagyhatalom kezébe került és ha az ENSZ gépezetét ez a hatalom arra használja fel, hogy szentesíttesse vele saját politiká ját.« A lap hangsúlyozza, hogy Ausztrália közvéleménye komolyan nyűg talankodik Dulles Dél-Koreában tett lépései miatt, majd hozzáfűzi: »Nem szándékunk megengedni az amerikaiaknak, hogy helyettünk hozzanak döntéseket.« A tap rámu tat, hogy ^Ausztráliának feltétlenül ki kell dolgoznia saját nemzetközi politikáját és nem szabad mindenütt és mindenben az Egyesült Ál. lamokat követnie.« Magyar irodalmi emlékek hazánkban A napokban az Uj Szó hasábjain Kis Ibolya tollából »Dal a Tátraalján« címmel egy színes írás jelent meg, melyben az írónő felhívta a fiatalok figyelmét, hogy a lip tói Hybbén pihen az első gazi nagy magyar lírikus, Balassa Bálint. Balassa az a költőnk volt akinek dalait századok multán s éne kelték a szabadságharcosok Forradalmi kézzel tépte szét az -;gyhangú vallási énekek szürke szövetét, hôgy piros virágdalokkal helyettesítse őket az életről, dicsőségről és szerelemről. De a magyar irodalom nagyjai nak emlékét hazánk más tájai is őrzik. A Kürtös patak völgyében, Szklabonyán született Mikszáth Kálmán, n nagy palóc, a magyar kritikai realizmus nagy mestere, akinek a .Különös házasság, cí mü regényéből készült film nagy sikerrel járta be az egész országot és külföldön is öregbítette a nagy magyar író hírnevét. Ez csak két neve a magyar irodalomnak, melynek annyi szlovákiai emléke van, hogy egész vaskos kötetet lehetne teleírni velük. Az első nyomtatott magyar könyv, az Ehrenfeld kódex is szlovákiai eredetű. A hagyomány szerint úgy ket'ült elő, hogy a nyitrai gimnázium udvarán egy padlásról lekerült sa labakterrel hátbavágtak egy Ehrenfeld-nevü kisdiákot. A könyv szövegében előforduló kifejezések (indól, fordól, stb.) a nyitravidéki magyar nyelvjárás sajátosságai, amibö] arra következtethetünk, hogy irója szlovákiai volt. Az első magyar regénynek; Fáv András „Bélteky-ház"-ának története • DélSzlovákiában játszódik le. Sokan tudják, hogy a magyar regény >aranyembere«, Jókai Mór komáro. mi születésű, de alig ismeretes, hogy Ándódról egy kis parasztházból indult el az a magyar papköltő, aki verseiben tőrét a király fekete.sárga lelkébe döfte. És még kevesebben tudják, hogy Kassán egy kincstári tisztviselő élt, aki a » Franciaországi változásokra-,, ilyesmiket írt: Nemzetek .országok! Kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntö vas igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok, Ti is, akiknek vérét a természet kéri, Hiv jobbágyaitoknak felszentelt hóhéri, Jertek, s hogy sorsotok előre . nézzétek: Vigyázó szemetek Párisra vessétek!« A Zobor alatt érte utói a darabont és vitte Pestre, mint a Martinovics-féle összeesküvés részesét, hogy aztán Kufsteinből soha többé ne térhessen vissza hazája földjére. Ez a költő Bacsányi János volt. A klasszikusok közül Gyöngyössy Radnóton született, Gvadányi, »A peleskei nótárius* írója Rohón pihen, s az alsósztregovai kastély, ban született és élt Madách Imre, Az ember tragédiája® költője. Tompa Mihály Hanván élt és Vitkócon született a borongóhangú Reviczky. Komjáthy Jenő pedig csaknem egész életét Szenicén töltötte. Juhász Gyulát sok keserű verse fűzi Szakolcához és a Csorba-tó is őrzi valahol lábnyomát Adynak, aki nagybetegen járt a Tátrában. Akadnak a mult irodalmában nevek, melyeknek viselői kiszolgálták a kapitalista rendszert és valójában kevés közük volt az irodalomhoz. Ezek a nevek a feledés homályába süllyedtek, s ez így van rendjén. Azonban számos költő és író gondolatai és érzései azonosak voltak népükével, s írásaikban a néphez és így az egyetemes emberiséghez szóltak. A mi kötelességrünk ezek nek a nagyoknak szlovákiai emlé két ébren tartani s tudatosítani dolgozóinkban. Ne feledjük, hogy ez éppen új rendünknek, a szocia lizmusnak parancsa, mert soha még társadalmi rend nem biztosította úgy a kultúrértékek tiszteletét, mint a szocializmus, amerre nép! demokráciánk tart. Mártonvölgyi a roní o reg A lócán rézarcú. szép öregek ülnek, lágy vatta-hajukban babrál a gyenge szél. Jeges emlékekben mélyen elmerültek, egyikük búsan csúf ifjúkorról beszél. , „Az úgy volt. — szól lassan s pipájából pöfög — kilenc gyermekei szült anyám nagy bánatban, de kiesi korában eltemetett ötöt. három nővéremmel én hát megmaradtam. Béres voltam, — mondja, két társa rábólint — korán megnősültem: jobb ketten szenvedni, ha a nagy bánatban feléd édes csók int: görnyedt, fájós háttal mentem szekerezni. Hagymán éltünk, hiszen tudjátok mindketten, mellé néha karéj rossz kenyeret szeltem. Meleg ételt én csak nagyon ritkán ettem, éjfélkor feküdtem s pitymallatkor keltem. Győzelmi t.ort ült a pusztulás nagy vígan, konok, halálszagú köd ült fent a dombcm. Nővérem elsorvadt urak karjaiban és a kastély konyháján — úgy volt. ahogy mondom. Feleségem mondta: nem bírjuk már. János! és én azt feleltem: légy türelmes; Rózsi. S csörtetett az ispán: Azt a magasságos!... Káromkodva jött. ránk még több munkát sózni. A paplak ablakán ingerelve minket öblös hahota és asszonvJcacaj ömlött. Markolta a düh csak szegény szíveinket, s urak kályhájába hasgatt.uk a rönköt. Izzadtunk s azt hittük, meg kell már szakadni, szegény gyermekeink, de sokat is sírtak. Egy reményünk volt csak: nem fog így maradni! Az igazak majcl a gazokkal megbírnak." Elhallgat az öreg s megszólal a társa: ..Haovjuk el. barátom, elmúlt az már régen! Térjünk az idei gazdag aratásra, — nézzétek. mily rózsás felhő leng az égen! Hej. de sajnálom én, hogy már öreg vagyok! láttátok, elvtársak, azt a tenger termést? Fiam brigádjában legjobban aratott, kap is majd az őszön gazdag, jó fizetést." Kék szeme nézését ráveti a kertre, ahol megrakottan nagy gyümölcsfák állnak. „Lesz mit. aprítani, komáim, a tejbe!" — szól s megigazítja hegyét bajuszának. És a három öreg csendben ül a padkán, bólogatnak néha. mikor széjjelnéznek; az őszi szántáson halk szellő szaladgál, s távolról ideszáll valami víg ének. S nem gondolnak már a mult hessenf ködére, szagos alkony lebben eléjük langy szárnnyal. Gondolnak unokák boldog életére, mely harsogva fénylik a nagy szabadsággal. A föld is úgy sóhajt, mintha tudná, látná, kalásza a népé, hogy őnekik termett. Úgy vált itt a világ gazdag, szép világgá, ahogy megszületik egy szép, erős gyermek. S minden nap erősebb. minden nap szebb dúsabb; s válik óriássá; — három öreg hümmög. Előttük szalmával nagy szekeret húznak inas lovak gyorsan. A szekér elzörög. „Ahán! — emeli fel fejét öreg János, — tán a rádió szól sógoréknál?komák!" De tévedett, mert a nóta, amely szálldos, gyermekek ajkáról röppent és jött tovább. Be is fordul már a sarkon a víg csapat, vagy negyven úttörő vonul el dalolva. Kultúrházba mennek — lesz ott ma szavalat; János unokája Ady versét mondja. • Az öregek némán, bólogatva ülnek, szép, fehér hajukban tréfás szellő babrál. Mosolyukba öröm könnyei gördülnek s e könny szebben beszél minden szép szavaknál. Veres János. ,, m -i n nr wi « ...
