Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-06 / 57. szám, péntek

1953 március 6 mszo 5 A versenyben Szabó Gyula jár az élen A tavaszi szél, a meleg napsugár, rövid idö alatt „megpirította" a fekete föld felületét. A talaj porhanyóssá vált. Egyszóval alkalmas lett arra, Jiogy az elvetett vetőmagból új életet hozzon létre. Elérkezett tehát az a pillanat, melyre a szövetkezeti tagok már hetek óta vártak. Az alsószeli szövetkezet agronómusa is megadta a jelt az indulásra. Mindenki tudja, hol a helye, szinte katonás fegyelmezettséggel foglalták el helyüket a szövetkezeti tagok. A traktorosok, akik szintén szövetkezeti tagok, tudták mi a teendőjük a munka melyik része vár rájuk, melyik vetögép-agregát az övék. Az első tavaszi verőfényes napon minden erőt a talaj előkészítésére osztottak be. Második nap már a vetést is megkezdték, de egyelőre még csak lovakkal. Elsősorban azért lovakkal, mert a talaj még kissé nedvesnek bizonyult ahhoz, hogy traktorokkal menjenek rá, másodszor pedig azért, hogy van a szövetkezetnek elég lova ahhoz, hogy a vetés nagyrészét azokkal végeztessék el. A traktorosok sem álltak azonban tétlenül, hanem szállították a műtrágyát és előkészítették a földeket a kapásnövények alá. Az első két nap alatt még csak a délutáni órákban vetettek. De ez a két félnap elég volt arra, hogy a tervezett S6 hektár napraforgót elvessék. A napraforgó elvetése után, vagyis a harmadik napon teljes erővel az árpa vetéséhez fogtak. Két „Skoda" is elindult a mezőre, maguk után vontatva a három 24 soros vetögépbői álló agregátot. A traktor által vontatott vetőagregátok után a fogatosok mentek. A menet úgy nézett ki, mint a csatába induló hadsereg. Igaz, ők is csatába indultak, a tavaszi munkák sikeres elvégzéséért dolgozó népünk kenyérért folytatott harcába. A falu végén a sorok szétoszlottak. Mindenki tudta, hol a helye, hol kell kezdenie a vetést, mert a csoportok között még a tél folyamán felosztották a földterületet. Minden csoport igyekezett a részére kiosztott földterületre. Szabó Gyula és Jukkái Jenő traktorosok is tudták, hol kell megkezdeniök a vetést. Tízperces út után megálltak egy hatalmas tábla föld szélén, melynek az egyik széléről a másikra alig lehetett ellátni. A föld még párolgott, mintha forró vízzel locsolták volna meg, de a párafelhő alatt látható volt, hogy az előző napon gondosan előkészítették a vetés alá. A föld végén a két traktoros egymásra nézett. Mindkettőnek a szemében különös tüz vibrált. Arcuk piros volt. Lehet, hogy a friss tavaszi levegő bizsergette meg és szöktette arcukba a vért, de az is lehet, hogy a belső izgalom festette pirosra a markánsvonású arcokat. Leszálltak a traktorokról, rövid tanácskozást tartottak a csoportvezetőkkel és a vetőgépekhez beosztott szövetkezeti tagokkal. A csoportvezetők röviden elmondták, hogy ez a darab föld melynek a szélén állnak, 60 hektár. Ezt a területet két traktorral kell bevetni, mégpedig keresztsorosan. Közben a vetőmag is megérkezett. A csoportvezető még akart valamit mondani, de a vetögépkezelők pillanatok alatt a vetőgépeknél s a megrakott szekereknél termettek. Egymásután adogatták le a vetőmaggal megrakott zsákokat és eltüntették a tartalmát a vetőgépekben. Amíg a szövetkezet tagjai a vetögépek megtöltésével voltak elfoglalva, a traktorosok keményen egymás szemébe néztek. Ebben a nézésben mindaz benne volt, amit máihetekkel ezelőtt a brigádközpontban megtárgyaltak. Ez a pillantás két versenyzőnek a szembenézése volt, akik a verseny megkezdése előtt mégegyszer végigmérik egymást. Mind a kettő győztesen szeretne kikerülni a versenyből, m'nd a kettő bízik ügyességében erejében Szabó Gyula és Pukkai Jenő. a brigádközpont két legjotjJ) traktorosa áll most szemben egymással. Mnd a ketten tudják egymásról, hogy a munkában köményen megállják a helyüket. Nehéz lesz a küzdelem, de nem félnek. Tudják, hogy íparkodásukkal a szövetkezet boldogulását is elősegítik, melynek mind a ketten tagjai. A vetögépek megteltek árpával, a gépkezelők elfoglalták helyüket a vetögépeken, a traktorosok pedig a kcrmánykerékné'. — Melyik résztől kezded? — szó't oda Szabó Gyula Pukkai Jenőnek. — Mindegy — felelte a másik. De már indult is a hatalmas tábla föld keleti része felé. A traktorok motorjai feldübörögtek. Porzott utánuk a föld, amerre mentek. Rövid idö múlva már csak egészen kicsiknek látszották. Megindult a harc a győzelemért, a tava szi munkák idejében való elvégzéséért. A nap már régen eltűnt a látóhatár mögött, amikor a traktorosok újból találkoztak a föld végén. Kérdően néztek egymásra. Arcuk poros volt az egész napi munka után. A csoport egy pár percig állt a föld végén, várták a csoportvezetőt. Nem sokáig váratott magára, csak éppen annyit, hogy egy kicsit letörölgették arcukról, ruhájukról a port, máris megjelent kezében a mérörúddal. — No, fiúk, találjátok ki az eredményt! — szólt a traktorosok .elé. Feleletre már nem is várt, hanem ö mondta meg az eredményt. Fejenként 8—8 hektárt vetettek el. Ezt az eredményt természetesen úgy kell érteni, hogy 8—8 hektárt keresztsorosan vetettek el. Ez pontosan a kétszeresét jelenti a közönséges vetésnek. Szabó Gyula odahaza a családjának is elmondta, hogy a napnak különösebb eseménye nincsen, csak ép. pen az, hogy Pukkaival közösen elvetettek 16 hektár árpát keresztsorosan, de egyik sem hagyta el a másikat. Másnap reggel Szabó Gyula már 6 órakor felkelt. A felesége csodálkozva kérdezte tőle, hogy hová készül, hisz vasárnap van. — Megyünk vetni — felelte Szabó Gyula. — Most minden percet ki kell használni, ünnepelni nem érünk rá. ki kell használni a jó időt. Fél hétkor már a traktora mellett találjuk Szabó Gyulát. Gondosan átvizsgálja a traktort, olajat, naftát önt bele. Mikor végez a munkájával, már látja, hogy a szekerek is meg vannak rakva vetőmaggal. Készek az idulásra. Pukkai Jenő is elkészült a traktor átvizsgálásával. Odaszólt versenytársának: — Azt hiszem, indulhatnánk is. — Mehetünk — volt a válasz. A traktorok dübörögve indultak újból a párában úszó mezőre. Egész nap aztán semmi különösebb esemény nem történt. A csoportvezető jelentéséből kiderült, hogy a napi teljesítmény ma is egyenlő. Most már mind a két traktoros meg volt győződve arról, hogy nehéz lesz az elsőbbséget megszerezni. Méltó versenytársakat láttak egymásban. Mindketten tudták, hogy keményen meg kell dolgozni a győzelemért, az elsőbbségért. Másnap reggel újból egyszerre indultak munkába. Tudták mind a ketten, hogy ezen a napon történni kell valaminek. Egész nap megállás nélkül dübörögtek a traktoraik mindaddig, amíg az est beköszöntése haza nem kényszeritette ! őket. Most is megálltak a föld szélén, hogy meghallgassák a csoportvezető jelentését. Senki nem szólt semmit, de az arcokon látni lehetett a szivet szorongató izgalom jelét. Végre előkerült a félhományból a csoportvezető. A kezében lévő mérőrúddal már messziről mutogatott valamit és Szabó Gyula nevét emlegette. Mindenki izgatottan várt. Amikor hozzájuk ért, megszorította Szabó Gyula kezét és csak ennyit mondott: — Győztél! Szabó Gyula ezen a napon 10 hektárt vetett be keresztsorosan. Pukkai Jenő 8 hektárnál maradt. A hold már magasan fenn ragyogott az égbolton. Sugarai összekeveredtek a traktorok reflektorainak a fényével, amikor indultak hazafelé. Szabó Gyula büszke volt a győzelemre, de azt is tudta, hogy ha nem vigyáz, holnap már Pukkai Jenő mondhatja magáról azt, hogy ő a nap hőse. Nem kell azt hinnünk azonban, hogy csak a két traktoros között folyik ilyen lelkes verseny. A többi csoportok tagjait is a verseny láza fűti. A fogatosok is versenyben állnak egymással. Ennek a versenynek az eredménye az, hogy az alsószeliek elvetették a napraforgót és több, mint 70 hektáron az árpát. A szocialista munkaverseny óriási lendülettel viszi előre a munkákat. Erőt és akaratot önt » tavaszi munkák idejében való elvégzéséért, a gazdag termésért harcoló szövetkezet tagjaiba. Szarka István. Állami gazdaságaink a szoviet tapasztalatok alkalmazásával harcolnak a gazdag termésért A koratavaszi meleg időjárás lehetővé tette, hogy a besztercebányai kerületben már március első napjaiban megkezdhessék a tavaszi munkát és az ipolysági, nagykürtösi, tornaijai állami gazdaságokban és részben a losonci állami gazdaságon is. Az ipolysági és tornaijai állami gazdaságokban eddig 34 hektár árpát vetettek el. Az ipolysági és a nagykürtösi állami gazdaságban 10 hektár mákot vetettek és a losonci állami gazdaságban elvetették a tavaszi búza első hektárjait. A tavaszi búza elvetését a napokban kezdik meg az ipolysági és a nagykürtösi állami gazdaságokban is. Az állami gazdaságok dolgozói a magasabb hektárhozamok eléréséért való harcban felhasználják a szovjet tapasztalatokat és agrotechnikai intézkedéseket. A múlt évben 150 hektáron végezték el keresztsorosan a vetést, ebben az évben már 818 hektárt vetnek így. Az előcsíráztatott vetőmag elvetését a tavalyi 38 hektárral szemben 128 hektáron végzik el. A burgonya fészkes kiültetését 81 hektáron végzik el. A mult év tavaszán az állami gazdaság kerületi méretben 450 mázsa szemcséstrágyát termelt ki. A mult év őszén 2000 mázsánál több szemcséstrágyát gyártottak és március 15-ig további 1024 mázsát gyártanak. A rimaszombati állami gazdaságon például 260 mázsa szemcséstrágya helyett 300 mázsát állítottak elő. A besztercebányai kerületben az EFSzek száma egyre növekszik, ami egyre nagyobb mennyiségű elismert vetőmagot igényel. Ezért a vetőmagtermelő területeket 20 százalékkal növelik a kerületben. A besztercebányai kerület állami gazdaságai a munkát alaposan megjavítják. A múlt évben egy gazdaságnak sem volt állandó munkacsoportja a növénytermelésben. Ebben az évben minden gazdaságon létesítenek állandó munkacsoportokat. Az állami gazdaságok dolgozóinak ez nagy segítséget jelent. Már február első felében elkészültek a tavaszi munkák teljes tervének kidolgozásával, amelyet még az említett hónapban szétírtak az egyes gazdaságokra. A legjobb traktoristák és javitók aktívája és téli iskoláztatásuk az üzemi munkaiskolákban lehetővé tette valamennyi gép megjavítását s így biztosította a képzett munkások elegendő számát. CSEMADOK-HIREK A Csemadok központi vezetősége és az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal népmüvelödési osztálya karöltve rövid lejáratú tanfolyamok rendezésével gondoskodik a magyar kultúrcsoportok vezetőinek eszmei és művészi fejlődéséről. Ez évben már volt egy olvasőkörvezetö, valamint egy színkörvezetö tanfolyam. Április 13-án tánccsoportvezetö-tanfol.vam kezdődik. Gazdasági fejlődésünk eredményeit tükrözi vissza az a megmozdulás, amely falvainkon megindította a népi tánc- és énekművészet tömeges fejlődését. Megvan minden lehetőség és biztosíték arra, hogy az egyének és a csoportok mind eszmeileg, mind művészileg a legjobb eredményt érjék el. Annál fontosabb ez, mert megalakulóban van a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, amely tagjait a falusi és üzemi kultúrcsoportok Iegjobbjaiból toborozza. Feltételezzük, hogy országszerte sok olyan tánccsoportvezetö van, aki fejleszteni kívánja tudását azzal a céllal, hogy taníthasson és előmozdítsa hazánkban a boldog és szabad életet kifejező magyar népi tánckultúra. fejlődését. Felkérjük a tánccsoportok vezetőit, jelentkezzenek az április 13án kezdődő kéthetes tanfolyamra a Csemadok járási, kerületi, vagy központi titkárságain, ahol minden további felvilágosítást megkapnak. Félreértés elkerülése végett hangsúlyoztuk, hogy csupán olyan egyének (férfiak és nők) jelentkezzenek, akik táncot már eddig is tanítottak. A Csemadok szimöi helyi csoportja sikeres kultúrműsort rendezett, amelynek keretében Petőfiversek, magyar népi táncok, balett táncszámok, valamint a »Tartalék® és a »Jámbor kartárs® című egyfelvonásos színdarabok kerültek előadásra. A szereplök, mint Nagy Gizella, Balog Anna, Nagy 1 Vince, Illéslátván, Poda Zsuzsa igyekezettel és jól oldották meg feladataikat, csupán azt fűzném Nagy Vince és ülés István alakításához, hogy legközelebb még hűségesebben éljék bele magukat az előadásra kerülő darab szellemébe. A műsor összeállításánál ajánlatos, hogy a helyi csoportok kultúrfelelőseí bizalommal támaszkodjanak a Csemadok központi vagy járási titkárságára, hogy ezzel elejét vegyék a művészietlen és nevelő hatás nélküli silány kultúrszámok betanulásának és előadásának. Bokor József, Vágsellye. A Csemadok rozsnyói helyi csoportja februárban tartotta meg szokásos dalosestjét. A műsort igen ügyesen és céltudatosan állították össze, mert megismerhettük belőle a baráti államok dalait. A színigárda is fellépett Móricz Zsigmond »A bárónő gulyása® című jelenetével, továbbá előadtak egy vidám monológot és egy külön ez alkalomra írt »csasztuskát«. Különösen 9zép műsorszám volt Arany János » Tengerihántás® című balladájának színpadi feldolgozása, Vass József rozsnyói kultúrtárs munkája. Ötletét más helyi csoportoknál is megvalósíthatnák. Sok feledésbe menő népdalt ismert meg á közönség, amely tetszését többször nyíltszíni tapssal fejezte ki. Az est műsorát Varga Ferenc karnagy állította Össze és mind ö, mind az összes szereplök igen jó munkát végeztek. Az előadást farsangzáró táncmulatság követte. A rozsnyói helyi csoportnak több mint 600 tagja nagy igyekezettel járul hozzá a kultúra terjesztéséhez. Az évzáró közgyűlésen megválasztott új vezetőség arra törekszik, hogy az eddigi hibákat is kiküszöbölje. A tagság a közgyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy a város főterén visszaállítja a Kossuth-szobrot. Ezt a javaslatukat a helyi Nemzeti Bizottság egyhangúlag jóváhagyta. Bóka János, Rozsnyó. A lévai helyi csoport farsangi müsoresztrádát rendezett, amelyet Dobó Piroska tanítónő prológja nyitott meg. Az esztráda műsorán ének-, tánc- és zeneszámok szerepeltek. Vendégként Dubler harmonikamüvész és Csík János, a közkedvelt komáromi dalénekes léptek fel, valamint az ugyancsak komáromi fiatal Rigó Pali, aki művészi hegeclüj á tékával gyönyörködtette a lévai közönséget. Komáromból jött Tarisch kultúrtárs is, aki énekszámaival hódította meg a lévaiak szívét. A lévai szereplők közül Tóthné, Gápel Marika, Buri Jóska, Maurer Pali, Hevesi Erzsi, Sztehlikné, Misik Magda, Hevesi Sándor, valamint a Hornyák-testvérek * szerepeltek sikerrel. Hornyák Viktor, a lévai Kovoszluzsba n. v. egyik üzemének kiváló flmunkása, aki 200 százalékon felül teljesíti normáját, bebizonyította, hogy a kultúrmunka terén sem vall szégyent. A kultúrest fénypontja Urbán Ernő »Tűzkeresztsége cimü drámájának egyik jelenetének előadása volt. A :>Tüzkeresztség«-et a lévai helyi csoport színigárdája február 22-én Alsószecsén is bemutatta. Stark Imre, Léva. A Budmericén megrendezett olvasókörvezetői tanfolyamról emlékezik meg levelében Zsók Gyula. A tanfolyamon szerzett tapasztalataira támaszkodva kezdeményezte a Csemadok bátorkeszi helyi csoportja olvasókörének megalakítását. Az olvasókör első összejövetelén 45-en jelentek meg, akikkel Zsók kultúrtárs igyekezett megértetni a könyvolvasás és a tanulás fontosságát a reakció elleni harcban és a szocializmus építésében. Zsók elvtárs beszámolt arról, hogy a kultúrcsoport munkája egyidőben hanyatlást mutatott, de éppen a tanfolyamon szerzett tapasztalatok adták meg a lehetőséget a kultúrmunkások serkentéséhez. Megalakították a nyolctagú zenekart, amely épp úgý", mint a színjátszócsoport és a 3Q tagú énekkar naponta próbákat tart, hogy méltóan résztvehessenek nagy évfordulóink megünneplésében és emlékestéink megrendezésében. Az utolsó időben a taglétszám is tizzel szaporodott. »Magam is fogadom, — írja Zsók elvtárs, — hogy mind a szocialista kultúra terjesztésében, úgy a ko. máromi magasépítkezésen végzett munkámmal az eddiginél nagyobb mértékben járulok hozzá hazánkban a szocializmus építéséhez.® A Csemadok szelöcei helyi csoportja két estén előadta Csehov »Cseresznyéskert« cimü négyfelvonásos színmüvét. A színdarab története a cári Oroszországban játszódik le abban az időben, amikor egyesek már látják a nagy átalakulás közeledését. Ezt a színjátszókra nehéz feladatot hárító színmüvet a helyi csoport cigánytagjai játszották. A színielőadás nagy sikere és erkölcsi hatása azt tanúsítja, hogy cigány polgártársaink a múltban csak azért nem érvényesíthették képességeiket, mert mellőzött és elnyomott nép tagjai voltak. A falu népe igen nagy érdeklődést mutatott az előadás iránt. A terem mindkét estén zsúfolt volt. A műsor megkezdése előtt Bilik Ilona, a Csemadok szelöcei helyi csoportjának elnöknője ismertette a darab szereplőinek munkáját. — Nem hiányzik belőlük sem a megértés és a hála — mondta. — Ök is ugyanúgy szívvel-lélekkel akarják a szebb és jobb Jövőt, mint hazánk minden becsületes dolgozója. Ezt bizonyltja kultűrmunkájuk mai eredménye is. Sokan < dolgoznak közülük Osztraván és az állami birtokokon, ahol munkájukkal bizonyitják, hogy harcos építői a szocialista társadalmi rendnek. Épülő új rendünk hazánk minden becsületes dolgozóiának me°-9dia a lehetőséget, hogy úgy gazdasági, mind kulturális téren a társadalom hasznos tagjai legyenek. Juhász Lajos, Bratislava.