Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-26 / 76. szám, csütörtök

« 1953 március 26 UISZO Jobb munkaszervezéssel kiküszöböljük a begyűjtésben mutatkozó hiányosságokat A begyűjtési minisztérium brati­siavai kerületének dolgozóival meg­vitattuk a terv teljesítésének kér­dését. Igyekeztünk, hogy a nyolca­dik dekádban a tejbeadási kötele­zettségnek eleget tegyenek azok a járások is, amelyek az év elejétől kezdve elégtelenül teljesítették ezt, mint pl. Trencsén, amely a tejbe­adási kötelezettségnek március 19— 20-ig csak 36 százalékban tett ele­get. A pezinoki járás 35 százalék, ban, a nagymegyeri, dunaszerdahe­lyi, szenei, szeredi, nagyszombati járások 50—60 százalékban, a my­javai járás csupán 29 százalékban. A sertésbeadást március 19-ig sehol sem teljesítették 100 százalékra. A tojásbeadásban is nagyon elmarad­tak a kerület járásai. Bratislava vidék március 19-ig 121 százalékban, a somorjai járás 116 százalékban, a szenei járás 114 százalékban, a myjavaj járás 135 százalékban, a galántai 108 száza lékban, a trencséni járás 105 száza­lékban teljesítette beadási kötele­zettségét. A többi járások lemarad­tak. Hogý az állattenyésztés és nö­vénytermesztés tervét egyenletesen, teljesíthessük, a következő intézke­déseket tettük: szorosabban együtt­működünk a népi igazgatással, amely velünk együtt közvetlenül felelős a begyűjtési terv teljesíté séórt. Ezt úgy érjük el, hogy dolgo. zóinkat szüntelenül tanítani fogjuk hogy bírálólag mutassanak rá a hi­bákra, amelyek a népi igazgatás dolgozóinak munkáiban előfordul­nak. Nemcsak a hibákra fogunk rá­mutatni, de dolgozóinkat is rrjegta­nítjuk arra, hogy a hibákat észre­vegyék és el is távolítsák. A má­sik oldalon kérjük a népi igazgatás dolgozóit, hogy mutassanak rá a mi hibáinkra és segítsenek őket kikü­szöbölni. A járási megbízottak és a kerületi nemzeti bizottságok taná­csának segítségévei intézkedünk, hogy a Veľké Levár-i nöbizottság példájára a többi nőbizottságok is bekapcsc^ódjanak a tojás éa főleg a tejbeadás biztosításának munká­jába. A beadásban is népszerűsítjük a szocialista versenyzést és annak kiértékelését, mert e z a szocialista munkamódszer formája. Április 15­ig kidolgozzuk a nyitrai kerülettel a beadási verseny feltételeit. A be­gyűjtési apparátus dolgozóit arra az útra vezetjük, hogy segítsék taná csaikkal az EFSz-eket. Dolgozóin­kat buzdítani fogjuk arra, hogy fog­lalkozzanak a kis- és ,középföldmü­vesekkel, győzzék meg őket az EFSz-be való belépés helyességéről, mert csak így biztosíthatjuk felada­taink helyességét. Ügyeljünk, hogy mind a vevő, mind az eladó betart­sa az árszínvonalat. A kulákok el­leni harcot fokozzuk és következe­tesen fogunk harcolni a termelés és a beadás szabotálői ellen. Fokozzuk a propagandát és az agitációt és kö. nyörtelenek leszünk azokkal szem­ben, akik közömbösek kötelességeik teljesítésével szemben. A bratisiavai kerületben megvan­nak a feltételek e terv teljesítésé, hez. Bizonyítják ezt a kerület járá­sainak EFSz-ei, mint pl. a magyar­béli is, amely a sertéshúsbeadási kötelezettségének 100 százalékban eleget tett és az év végéig még 600 mázsa sertéshúst ad be terven fe­lül. Az említett EFSz egy nap alatt 800 darab tojást adott be és nem marad le a tejbeadásban sem. Ezt az EFSz­1 követi a kerület többi EFSz-e is. Bátrabban és határozottabban me. gyünk előre a gottwaldi ötéves terv teljesítéséért. •Jedinák Mihály, ' a begyűjtési minisztérium bratisiavai kerületének meg­hatalmazottja. Tavaszi munka a bratisiavai kerii'eJben A bratisiavai kerület EFSz-ei jól felkészültek a z idei tavaszi munká­ra. A kedvező időjárás ís segített nekik, úgy, hogy már befejezték a tavasziak vetését és megkezdték a korai burgonya kiültetését és a cu­korrépavetést. A tavaszi búza és ár. pa vetését eddig a szeredi, nagyme­gyeri és pőstyéni járások EFSz-ei fejezték be. A somorjai, galántai és dunaszerdahelyi járásokban a tavaszi búzán és árpán kívül a zabot is el­vetették. A tavaszi búza vetését a pozsonyi kerületben átlag 85 száza­lékra végezték el. Az egyéni gazda­ságokban március 23-ig csak 52.2 százalékra teljesítették a vetési ter vet. Az árpa vetését eddig a Nové Mestó-i, myjavai, pezinoki és ma­lackai járás csupán 17—25 százalék, ban végezte el. A mult évvel szem­ben a bratisiavai kerület EFSz-ei fokozottabb mértékben érvényesitik az agrótechnikai intézkedéseket, mint pl. a keresztsoros vetést, a burgonya fészkes ültetését és a ve tőmagvak jarovizálását. Az egész vetési terület (búza és árpa) 61 szá. zalékán alkalmazták keresztsoros vetést. A somorjai járás, bratislava­vidék és a nagymegyeri járás dol­gozói a vetési terület 97 százalé­kát vetették be keresztsorosan. A mult héten a bratisiavai ke­rület legtöbb járásában megkezd­ték a korai burgonya ültetését, a cukorrépavetést és eddig 1.660 hek tárnál több területet vetettek be. A cukorrépavetésben az első helyen a somorjai járás áll, ahol a tervet 80 százalékra teljesítik. | Jól halad a munka az eperjesi kerületben Az eperjesi kerület valamennyi állami gazdaságaiban megkezdték a tavaszi munkát. Kedden március 24-én nagy lendülettel kezdték meg a tavaszi szántást és talaj-elöké­sítést a tavasziak vetésére. Leg­hamarább kezdték meg a sztrázskei gazdaságban a tavaszi munkát, mégpedig vasárnap, március 21-én, amikor a gottwaldi műszakot dol­gozták le. Hétfő estéig 14 hektá­ron végezték el a tavaszi szántást, árpa vetésére 12 hektár területet készítettek elö, amelyet azonnal be is vetettek keresztsorosan, két ve­tőgépböl és boronából álló agregát segítségével. A legjobb eredményt Vojtovics Vladimír traktoros érte el. Hétfőn március 23-án a DT— 54-es traktorhoz kapcsolt 24 soros vetögép és boronából álló agregát segítségével, keresztsorosan 4 óra alatt 6 hektárt vetett be tavaszi búzával. A tardoskeddi traktorosok teljesítették felajánlásaikat Az érsekújvári gép- és traktor­állomás tardoskeddi brigádközpont­jának traktorosai elhúnyt köztár­sasági elnökünk, Klement Gottwald emlékét a feladatok és a tavaszi munka tervének túlteljesítésével tisztelik. Kötelezték magukat, hogy a tavaszi munkatervet március 20­íg teljesítik. Felajánlásukat be is tartották, a tervet ugyanis 117.6 százalékra teljesítették és 816 liter üzemanyagot takarítottak meg. Szép eredményt ért ei Zetor 25-ös gépén Mojzes Károly, aki a terve­zett 83 hektár helyett 112 hektárt müveit meg és 122 liter üzemanya­got takarított meg. Mudas József traktoros ugyancsak Zetor 25-ös gépen 100 hektárt müveit meg, üzemanyag megtakarítása 160 li­ter. Ványa János, aki szovjet DT 54-es traktorra] dolgozik, a terve­zett 130 hektár helyett 150 hektárt müveit meg és 150 liter nyersolajat takarított meg. Magasan túlteljesí­tették a tervet Krupa István, ifjabb Mojzes Károly és Ludas Gyula trak­torosok is. Szorgalmasan tanulnak mezőgazdaságunk iljú káderei / Az Ipolybéli községhez tartozó állami birtokon nem régen gazda­sági szakiskolát nyitottak, amely­ben EFSz-eink fiatal dolgozóit ne. vélik. Az iskolához tartozó gazda­ságban a koratavasziak vetését fo lyó hó 17-re befejezték A birtok­hoz tartozó traktorosbrigád dolgo­zói jó teljesítményt nyújtottak. Ur bán Imre kovácsmester megjavított agregátjait is jól kihasználták a tavaszi munkában. Az iskolagazdaságban szép az ál­latállomány; nagyrésze szimentáli fajta. A dolgozók 9 liter tejet fej­nek a tehenektől naponta, dacára annak, hogy a fele borjas. Az isko Iához tartozó gazdaság szép barom­fiállománnyal is dicsekedhet. A szárnyas állatokat elhanyagolták egyideig, azonban az iskolások kar­öltve a gazdaság többi dolgozóival úgy kezelték az állatokat, hogy -ma már valamennyi fejlődő egészséges. A tanulók és a dolgozók szem előtt tartva a szovjet tapasztalatok nagy hasznát, az árpát 50%-ban keresztsorosan vetették el. A bir­tokon kiváló munkaerők vannak. Banbic János ökörfogattal dolgozik és normáját 143%-ra teljesítette, de a munka jó elvégzésében Péter Pál és Gyünky Zsigmond felülkereked­tek. Normájukat a mütrágyaszórás­ban 170%-ra teljesítették. Dicsére­tet érdemelnek Bolemann László. Bolemann Ernő és Baka István ko­csisok, akik feladataikat kifogás­talanul végzik. A gazdaság murkásnöi a növény­termelésben értek el szép ered­ményt. Bogyó Erzsébet, Molnár Má­ria, Reicso Ica és Urbán Irén 120 %-ra teljesítik normájukat. Maga­sabb százalékot is elérhetnének, ha munkájukat nem gátolnák a kora­reggeli fagyok. A mezőgazdasági szakiskolában tanulók nagyszerűen kiveszik ré­szüket a munkából. A 15—19 éves fiatalok, míg a szakiskolába nem kerültek, politikailag • fejletlenek voltak. Itt azonban minden lehető­ségük meg van arra, hogy politikai­tudásukat állandóan fejlesszék. Ar­ra törekedjenek a nevelök, hogy a fiatal fiúkból mezőgazdaságunknak hasznos kádereket neveljenek. Gulyás Lajos és Pálic Mihály ta­nulók már is kiváló teljesítményt nyújtanak. Nemrégen könyvjuta­lomban is részesültek. Jó lenne, ha a tanulók között a szocialista mun­kaversenyt megszerveznék és két­hetenkénti kiértékeléssel serkente­nék őket új eredmények elérésére. A tanulók mind az elméleti mind a gyakorlati kiképzésben megáll­ják helyüket. A szovjet módszere­ket kifogástalanul elsajátítják Mi­csurin! körük is van, amelyben mindannyian aktívan dolgoznak. Egy páran a kijelölt földterületen micsu. rini elvek szerint termelnek. A gazdaság földterületén rizst is termelhetnek. Közel az Ipoly folyó, amelynek vizét e célra szépen fel­használhatják. Kivánotos lenne, ha az oroszkai cukorgyár mésziszapját a gazd&ságba eljuttatnák, mert ez­zel megsokszorozhatnák a föld ter­méshozamát. A szocialista nagy­üzemi gazdaság akkor fejlődik, ha a földnek a mésztartalmú műtrá­gyát -is biztosíthatjuk. Stark Imre, Léva. A KOLOZSNÉMÁI KISKIRÁLY Kolozsnémán csípős, hideg szél fújt. Déltájban eső is esett, de ez csak arra volt jő, hogy elverje az utca porát. Egy embert se látni af úton, csendes a falu; csendes az élet is. A szövetkezeti tagok kint vannak a határban és hiába fúj vadul a szél, vetik a magot, boro­nálják a földet. Egy ember haladt a falu kacs­karingós utcáján az EFSz irodája felé. Gyengén állt a lábán, mert a szélben ide-od a tántorgott. Kopott kalapját mélyen a szemébe húzta, kabátja gallérját is feltűrte. Biz­tosan fázott, de nem is csoda ilyen csípős szélben. Alig tűnt el az EFSz irodájában, beléptem utána. Az ember, akit előbb tántorogni láttam az utcán, aktákkal megra­kott asztal előtt ült. Megismerked­tem vele és megtudtam, hogy a szövetkezet könyvelője. A bemutat­kozás után el is jievezhettem volna »csudajó« könyvelőnek, mert arcá­ról egy pillanatra sem röppent el a mosoly. Már pedig a mosolygós emberek nem lehetnek rosszak. Igaz, a könyvelő mosolyában volt valami furcsa, amit nem tudtam mivel magyarázni. Helyet foglaltam a könyvelővel szemben és alaposan szemügyre vettem. Ha fejét lehajtotta, tokája a mellére ért, a pocokja is egészen kidagadt. Nem minden szövetkezetben talál az ember ilyen mosolygós arcú, húsoskarú embert, aki úgyszólván a testével tükrözi a szövetkezet jó életszínvonalát. Ha ez a könyvelő ilyen kövér, milyenek lehetnek a szövetkezeti tagok? Na, ki vele, mondja már, mért gyütt? — fordul hozzám Jankó, a könyvelő. — A tavaszi munkákról írnék! — Hát arról eleget írhat, — in­tett a kövér. És sorban eldarálta, hogy a szövetkezet megkezdte a vetési munkákat, a munkacsoportokat jól megszervezték és a vetési munkák­ban még járási viszonylatban is el­ső helyen vannak. — Kitűnő! — mondtam elisme­rően. — Hát nem is dicsekedhetnek mindenütt így — emelte fel Jankó a hangját. Körülnéztem az irodában. Az asztal lábánál egy köpcös demizson szinte hívogatóan kacsintgatott a könyvelőre. Jankó nem is egyszer pislantott rá óvatosan. — A mi szövetkezetünk az igazi. Nincs itt semmi hiba. És Jankó nevetett hosszan, még a pocokja is rengett néha. Én pe­dig csak néztem, néztem ezt az embert, vörös orrát és pufók ar­cát. — Miféle emberek laknak a' fa­luban ? — vetettem fel a kérdést. — Hogy mifélék? — földtulaj­donosok és kisparasztok. Úgy bi­zony ... Bevallom, á feleletből nem tud­tam sokat kiokoskodni. Szememet Jankóra szegeztem és újabb kér­dést tettem fel a csavargós eszű könyvelőnek. — Kiket ért földtulajdonosok alatt? — Akiknek földjük van! — És a kisparasztokon? — A gazdálkodót. Közben a könyvelő előrehajolt és lehellete az arcomat érte. A kipá­rolgő szesz az orromba csapott. Kesernyés izii volt a szag, éme­lyegtem tőle. Jankó pedig csak né­zett. Előrehajló húsos arcában ülő apró szemét hunyorgatta és kezé­vel furcsán hadonászott. — Jő a szövetkezet, elvtárs! Na­gyon jó... A tagok 35 korona munkaegységet kapnak. Ebből él­jen meg aztán valaki! Ilyen juta­lom mellett az éhségtől kopoghat a szeme. Jankó úr nevetett. Feltűnően jó­kedvű volt. Megállapítottam, hogy tökrészeg ez a »csudajó könyvelö« és kiléptem az udvarra. Azon járt az eszem, hogy kihez forduljak, amikor utánam jött és püffedt hú­sos kezét a vállamra tette. — Tudja azért jöttem, — hang­zott a reszelős, borízű hang, — hogy még azt is jegyezze fel: a ko­lozsnémai Jankó a nép országát építi. A kolozsnémái könyvelő tud­ja mit csinál. Ott hagytam a dagadtat anélkül, hogy elköszöntem volna tőle és el­indultam. Az utca mindkét oldala csendes volt. Az udvarokban senkit sem lehetett látni, mindenki a határban szorgoskodott. Kiértem a falu mel­letti magas töltésre. Itt már meg­hallottam a mezőn dolgozó szövet­kezeti tagok kiáltásait, a hosszú­nyelü ostorok pattogását is. Felke­restem a falu párttitkárát, hogy elbeszélgessek vele. Kucsma volt a fején, szemöldökére dért csalt az idö. Kérdésemre ezt mondta a szö­vetkezet könyvelőjéről. — A Jankó? Az mindig részeg. Iszik és iszik, 40 holdon gazdálko­dott, míg a szövetkezetbe nem lé­pett. Cselédet is tartott, minden év­ben váltogatta a szolgát. A Ma­gyar Nemzeti Pártnak is tagja volt, most is magyarkodó. Különös; Szabó elvtárs, a falusi pártszervezet funkcionáriusa jól is­meri a könyvelöt, tudja róla, hogy mindennap iszik és mégis tűri, hogy bitorolja a könyvelő tisztsé­gét. Vájjon van-e ebben a faluban pártélet? Dolgozik-e a párt egy­általán, vagy csak hivatalos jelen­tésekkel törődik. Betértem abba az udvarba, ahol Jankó könyvelő úr volt cselédjének apja, az öreg Győri Andris lakott. — A fiamat keresi? ö valóban Jankónál szolgált. 47-ben szegő­dött hozzá és a szövetkezet meg­alakulásáig nála volt. Hatszáz ko­ronát kapott tőle minden hónap­ban. Az öreg megtörölgette ritkás ba­júszát és fáradt szemét a távolba meresztette. Arcán a barázdák szájaszéle köré futottak. Bütykös ujját a homlokához emelte és el­gondolkozva még hozzátette: — Fájt; nagyon fájt nekem, hogy fiam a Jankó lábakapcája volt. Pökhendi ember volt mindig az a Jankó. A fiam dolgozott, ő pedig a korcsmában öblögette a torkát. Egy magas, szélescsontú asz­szony jött oda hozzám. Opálka Má­riának hívják. Hallotta beszélgeté­sünket, mindjárt így is kezdte. — Gazember az a Jankó. Még most is fenn hordja az orrát. Ha az ember szól hozzá, meg se hall­gatja. Tavaly nyáron 'a legnagyobb dologidőben, amikor a szövetkeze­tesek verejtékeztek a forró napsü­tésben, a gyümölcsösben hűsölt, hanyattfeküdt és a pálinka páráját fújta ki magából. És még ő meri reakciósnak nevezni a magamfajta szegényebb asszonyt, mert nem ál­lok be a szövetkezetbe. Nem hát! Olyan emberrel én nem dolgozok. A múltban is dologkerülő volt, a cse' 'djét dolgoztatta, most meg a szövetkezeti tagok bőrén élősködik. Már régen ki kellett volna tenni a szűrét a szövetkezetből. Az asszony szavai az öreg Győ­rit is feltüzelték. Izgatott lett egy­szerre és közelebb lépett hozzánk. — A faluban kevés ilyen magam­fajta kisparaszt van a szövetkezet­ben.'Bolondok is lennének, ha be­lépnének, hogy a kulák Jankó ba­sáskodjék felettük! Jankó könyvelő úr a falu »atyaúristene«. Érzett az öreg szavából, akár az asszonyéból a kibékíthetetlen ellen­szenv Jankó könyvelő iránt. A fa­lusi kisparasztok harcát Kolozs­némán a kulákokkal való megalku­vó helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet fékezi. A nemzeti bizottság elnöke a vöröshajú, rövidre nyírott bajúszú Huszár elvtárs,, igen jó vélemény­nyel volt a falu »atyaúristenéröl«. Védöbeszédét így foglalta össze. —• A szövetkezet könyvelői mun­káját jól elvégzi. A falu régebbi hitelszövetkezeti könyvelője is ö volt. Olyan a feje, hogy az ritka­ság. Akárki megirigyelhetné az eszét. Nincs még olyan könyvelő, aki úgy tudna alkalmazkodni a rendszerhez, mint a Jankó. Meg­nyugodhatsz elvtárs, Jankó ahhoz a rendszerhez alkalmazkodik, ami van. Abban, hogy a kolozsnémái könyvelő jófejű ember, igazat lehet adni Huszár elvtársnak, sőt még azt is bátran megállapíthatom, hogy »eszesebb«, mint a helyi nem­zeti bizottság tagjai, vagy a párt­szervezet néhány tagja, mert Jan­kó könyvelő úr, a falusi pártfunk­cionáriusokat még 1953-ban is az orruknál fogva vezeti. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet -fogjon össze a falu becsületes dolgozóival és sürgősen számoljon le a Jankó könyvelővel, a kolozsnémái »atyaúristennel«. Mács József. / a'- .

Next

/
Oldalképek
Tartalom