Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-20 / 303. szám, szombat

1952 december 20 UJSZ0 7 A Szovjetunió képviselője erélyesen követelte a 14 ország egyidejű felvételét az ENSz-be Az ENSz-közgyülés különleges politikai bizottságában az új tagok felvételének kérdésében felszólalt .A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője Gromiko rámutatott: ezt a kérdést már a hatodik éve vitatják . a Biztonsági Tanácsban és :a közgyűlésen, de az Egyesült Nemzetek Szervezete képtelennek bizonyult megoldására, mert ebben a kérdésben js az Egyesült Ál am ok kormánya — majd nyomására néhány más állam kormánya — a megkülönböztetés politikájának útjára lépett. Az Egyesült Államok és. az atlanti tömb más résztvevői olyan országok felvételi kérését támogatják, amelyek — mint például Olaszország és Portugália — támadó katonai csoportosulások tagjai, vagy amelyek — mint Transzjordánia Írország, Ausztria ...— az Egyesült államok által szervezett támadó csoportosulások potenciális résztvevőinek tekinthetők. Ugyanakkor az Egyesült Államok kormánya és az amerikai külpolitika uszályába sodródó néhány más ország kormánya durván megsértve až ENSz alapokmányát, a potsdami megegyezésben magukra vállalt nemzetközi kötelezettségeket és a békeszerződések megfelelő cikkelyeit, következetesen ellenzik Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Mongol Nénköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Gromiko rámutatott, hogy az említett öt ország minden alappal rendelkezik az ENSz-be való felvételhez éš hangsúlyozta: annak, • hogy az Egyesült Államok képviselői következetesen ellenzik például Bulgária, Magyarország és Románia felvételét, egyik legfőbb oka, hogy ezek az országok nem váltották be az Egyesült Államok bizonyos köbéinek hozzájuk fűzött reményét. — Nem véletlen, — mondotta Gromiko, — hogy e kérdés megvitatásakor az amerikai képviselők állandóan előkotorják azt az elcsépéftrés " mindén alapot nélkülöző "í.KfÝ:', fnffitfVr~ezeft- äz ''ŕrféfáéŕténék ^békeszerződéseknek az emberi jogokra vonatkozó tételeit. A valóságban ezekben az országokban szó sincs ilyesmiről. Azok az intézkedések, amelyeket Bulgáriában, Magyarországon és Romániában foganatosítanak a külföldi — egyebek között amerikai — ügynökségek felszámolására, beleértve az egyházi körökben működő ügynökségek felszámolását, nemcsak nem mondanak ellent a békeszerződések megfelelő előírásainak, hanem ellenkezőleg, teljes mértékben megfelelnek a békeszerződéseknek. Ezek az intézkedések az említett országok szabad népei jogainak és alapvető szabadságainak megvédésére irányulnak. Az Egyesült Államok kormányának — folytatta Gromiko — és azoknak, akik támogatják külpolitikáját, nyilván nincs ínyére a népi demokratikus országok, így Bulgária, Magyarország és Románia belső politikai rendszere. De vájjon lehet-e ez akadálya annak, hogy . Bulgáriát. Magyarországot és Romániát, vagy Albániát és a Mongol Népköztársaságot felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe? Magától értetődik, hogy nem lehet, ha az ENSz elveit tartjuk szem előtt és nem tiporjuk sárba ezeket az elveket. — A Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetének megerősítésére törekszik mindezeknek az országoknak felvételével, minden megkülönböztetés nélkül ezekkel az államokkal szemben és anélkül, hogy az egyiket előbbre helyezné a másiknál. A három hatalom politikája az ENSz aláásására irányul, arra, hogy megkülönböztetéseket alkalmazzannak több demokratikus állammal szemben. — Természetes' ezért, hogy a . Szovjetunió ragaszkodott és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Transzjordániával, Írországgal, Portugáliával, Olaszországgal, Ausztriával, Finnországgal, Ceylonnal, Ne. pállal és Líbiával egyidejűleg felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe Albániát, a Mongol Népköztársaságot Bulgáriát, Magyarországot és Romániát. — Az Egyesült Államok, — folytatta a szovjet képviselő, — be akarja csempészni az ENSz-be Japánt, amelynek kapcsolatai — mint ismeretes — nem rendezettek a Biztonsági Tanács két állandó tagjával, a Szovjetunióval és Kínával, amelyek ráadásul Japán szomszédai. Az Egyesült Államok . Japánra kényszerítette a jogtalan különbéke szerződést, amely ellentmond a nagyhatalmak Japánra vonatkozó megegyezésen alapuló határozatainak és Japánt az Egyesült Államok távolkeleti katonai felvonulási területévé változtatja. Az amerikai csapatok továbbra is megszállás alatt tartják Japánt. Ilyen körülmények között minden törvényes alapot nélkülöz az a javaslat, hogy Japánt vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. — Magától értetődik, hogy teljesen indokolatlan az a javaslat is, hogy vegyék fel az ENSz-be Bao Daj Vietnamját és Dél-Koreát, mert ezeknek bábkormánya nem képviselj Vietnam és Korea népét. Vietnam népét a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya képviseli, amelynek törvényes joga van arra, hogy az ENSz-be felvegyék. Ugyanezt kell mondani a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányáról. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe önfeláldozó harcot vív az intervenciósok ellen szabadságáért és fügetlenségéért. — Az amerikai küldöttség, miután — a Szovjetunió elvi álláspontja következtében — nem tudta felvétetni az ENSz-be az Egyesült Államok kormányának tetsző országokat,. közvetlenül és más küldöttségeken keresztül megipróbált támadásokat intézni az ellen az elv ellen, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyhangú döntésére van szükség az új tagok felvételének kérdésében. Ezekre a kísérletekre sor került ezen az ülésszakon is. A szovjet képyiselő bírálóan elemezte azokat a határozattervezeteket, amelyeket több latinam^ikai ország küldöttsége. nyújtott be és bebizonyította, hogy azok teljesen alaptalanok. Honduras, Nicaragua, Costa-Rica, Salvador és Guatemala küldöttségei kijelentik, hogy az ENSz alapokmányának az a része, amely az új tagok felvételének kérdésére vonatkozik. értelmező magyarázatot követel valamilyen ENSz szerv részéről. Ezzel kapcsolatban az egyik esetben a közgyü

1 ést, a másikban a nemzetközi bíróságot nevezik meg. Ugyanez az öt latinamerikai ország — folytatta a szovjet képviselő —• másik határozati javaslatot is beterjesztett, amelynek lényege az, hogy különkülön vitassák meg a felvételüket kérő országok kérelmét és különkülön hozzanak határozatot az egye* kérelmekről. Ennek a javaslatnak az értelmét nem nehéz kitalálni. Ténylegesen azt javasolják nekünk: fogadjuk el azt az alaptalan amerikai javaslatot, hogy vegyük fel azokat az országokat az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, amelyek megfelelnek az Egyesült Államok kormányának és ne vegyük fel a szervezetbe azokat az országokat, amelyeket az amerikai kormány nemkívánatosnak tart. Gromiko ezután az öt latinamerikai ország legutolsó határozati javaslatával foglalkozott. Ennek a határozati javaslatnak a lényege az, — mondotta, — hogy előírja 15 államból állő különleges bizottság létesítését, amely folytatná az új tagok felvétele kérdésének tanulmányozását, mintha az volna a lényeg, hogy ezt a kérdést még nem tanulmányozták eléggé. Ez a javaslat — mutatott rá Gromikő, — ellentétben áll az ENSz alapokmányával, amely előírja, hogy a közgyűlés csak a Biztonsági Tanács kedvező határozata esetén hozhat kedvező határozatot az új tagok felvételének kérdésében. Az emiitett határozati javaslat szerzőinek a következőket szeretnénk mondani — jelentette ki Gromiko: — Itt volna az ideje felhagyni az olyan határozati javaslatok gyártásával, amelyek durván ellentmondanak az ENSz-alapokCsou En-iai elvtárs távirata az ENSz közgyűlés elnökéhez a koreai kérdésben törvénytelenfii elfogadott közgyűlési határozatról Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának külügyminisztere, december 14-én, vasárnap táviratban válaszolt Lester B. Pearsonnak, az ENSz közgyűlése elnökének arra a táviratára, amelyben Pearson megküldte az indiai küldöttség határozati javaslatán alapuló és az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 7. ülésszaka által elfogadott határozat szövegét. „Felhatalmaztak — mondja a többi között Csou En-laj távirata — hogy a Kínai Népköztársaság központi kormánya nevében a következőket válaszoljam: — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése — miután 1951 februárjában Kínát agresszornak minősítő törvénytelen, szégyenteljes és rágalmazó határozatot hozott — most a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek távollétében megvitatta a koreai kérdést és határozatot hozott, amely támogatja az Egyesült Államok kormányának a hadifoglyok erőszakos visszatartását követelő, a nemzetközi egyezményekkel szöges ellentétben álló és a Koreában folyó háború folytatását és kiterjesztését előmozdító álláspontját. Az ENSz közgyűlésének ez az eljárása nyilvánvalóan törvénytelen és semmis. A kínai nép szilárdan szembehelyezkedik vele. Csou En-laj ezután leleplezi, hogy az ENSz-közgyülés határozata megsérti az 1949 augusztus 12-i genfi konvenciót, továbbá a nemzetközi jog elveit és gyakorlatát. Rámutat: az indiai határozat — mint azt még a nyugati szóvivők is beismerték — támogatja az Egyesült Államok kormánya által vallott ügynevezett „önkéntes hazatelepülés" elvét. Ez a, törvénytelen határozat tehát semmiképpen sem a közgyűlés f.r.ökériek mijiďpn bizonygatása eDen^-g re sem — oldhatja meg a fegyver-' szüneti tárgyalásokon még nem rendezett kérdést: a hadifoglyok hazatelepítésének kérdését. Ezt a kérdést csakis a genfi konvenció alapján lehet megoldani." Ha az Egyesült Államok — ahelyett, hogy szándékosan ragaszkodik az „önkéntes hazatelepülés", vagy a „nem kényszerű hazatelepülés" úgynevezett elvéhez, ürügyet keresve ezzel a koreai fegyverszünet létrejöttének megakadályozására — betartotta volna a fegyverszüneti egyezménytervezetet, akkor már régen kielégítő megoldást nyert volna ez „az egyetlen rendezetlen kérdés" és már régen véget ért volna a vüág népeit kivétel nélkül érintő koreai háború" — írja táviratában Csou En-laj. Csou En-laj válasza ezután megbélyegzi az Egyesült Államok kormányát, amely jogtipró módon rai gaszkodik a hadifoglyok „önkéntes hazatelepüléséhez" és megszakította a fegyverszüneti tárgyalásokat. Megállapítja: az ENSz közgyűlés támogatja az Egyesült Államok bűnös jogtiprásait. „Ez olyan helyzet — írja — amelyet a kínai nép semmiképpen sem tűrhet el. A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya mindig vallatta és kötelezőnek ismerte el a genfi konvencióban megállapított alapvető elvet, hogy a fegyverszünet létrejötte után az összes hadifoglyokat haza kell telepíteni. A központi népi kormány a jövőben is kitart ezen álláspontja | mellett." Csuo Bn-laj ezután foglalkozik az amerikaiaknak azzal a hazugságával, hogy a hadifoglyok egy része állítólag nem akar visszatérni hazájába. Emlékeztet a hadifoglyokkal szemben elkövetett amerikai kegyetlenkedésekre és utal ezzel kapcsolatos ismert bizonyítékokra. Rámutat, hogy a terrorral és kínzásokkal kicsikart nyilatkozatokat az amerikaiak most jogcímül használják fed annak hangoztatására, hogy ,,vannak olyan koreai és kínai hadifoglyok, akik nem akarják a hazatelepítést". Az ENSz közgyűlése pedig — a törvénytelen határozat elfogadásásával — el akarja terelni a világ népeinek figyelmét és felháborodását arról a bűnös terrorról, amelyet az Egyesült Államok a hadifoglyok soraiban folytatott „rostálással" fejt ki. Csou En-laj táviratában adatokat sorol fel arról, hogy miközben ülésezik az ENSz közgyűlése, tovább folytatódnak a tömegmészárlások az amerikaiak hadifogolytáboraiban. Majd leleplezi az indiai javaslatnak azokat a mesterkedéseit, amelyekkel erőszakkal vissza akarják tartani a kínai-koreai hadifoglyok egy részét. Az indiai javaslat egy úgynevezett semleges bizottságra bízza a hadifoglyok hazatelepítését és hogy a vitás kérdésekben megoldás születhessen, egy döntőbírót nevez ki a bizottság mellé. Jellemző azonban, hogy e döntőbíró kinevezését az ENSz-re bízzák. ,,Lehetséges lenne, hogy azok a küldöttek, akik szorgalmazták és elfogadták ezt a törvénytelen határozatot — írja Csou En-laj — valóban elfelejtették volna, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Koreában maga is a hadviselő felek egyike?" Csou En-laj a továbbbiakban így folytatja: — A fentiekből világosan látható, hogy az önök által előterjesztett és elfogadott törvénytelen határozat nemcsak tisztességtelen, hanem észszerütlen is. Észszerütlen azért, mert az emberi lelkiismeretbe ütközik, szöges ellentétben ál az emberiességi elvekkel és a nemzetközileg kialakult gyakorlattal, valamint a genfi konvenció és a koreai fegyverszüneti egyezménytervezet rendelkezéseivel. Észszerütlen továbbá azért, mert elismerj a hadifoglyoknak »a hazatelepítés megtagadására irányuló óhajtását*, amely sóhajtást- az Egyesült Államok a legbrutálisabb módszerekkel kényszerített ki. Észszerütlen végül, mert ragaszkodik koreai és kínai hadifoglyok tízezreinek túszként történő visszatartásához, hogy a koreai-kínai felet az Egyesült Államok előtt való meghátrálásra kényszerítse. Tekintettel ezekre a tényekre, nyomatékosan tudomására kell hoznom önnek: a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya úgy véli, hogy ez* a törvénytelen határozat semmiesetre sem szolgálhat a megegyezés igazságos és méltányos alapjául. — A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség — a genfi konvenció elvéitől vezéreltetve — ismételten kijelentette, hogy a koreai fegyverszünet hatálybalépése után mindkét félnek haladéktalanul végre kell hajtani az összes hadifoglyok feltétel nélküli, gyors hazatelepítését. Csou En-laj válaszának befejező részében a következőket írja: — A közgyűlésnek határozottan követelnie kell, hogy haladéktalanul folytassák a tárgyalásokat Panmindzsonban és tegyék a tárgyalások alapjává azt a javaslatot, amelyet Visinszkij, a Szovjetunió küldötte november 10-én és 24-én a koreai kérdés békés rendezésére beterjesztett A közgyűlésnek követelnie kell, hogy a hadviselő felek első lépésként — a közös megállapodással létrejött fegyverszüneti egyezménytervezet alapján — a teljes tűzszünetet valósítsák meg és azután az összes hadifoglyok hazatelepitése kérdésének, valamint a koreai kérdés békés rendezésének problémáját terjesszék az elé a bizottság elé, amelynek — a Szovjetunió javaslata szerint — az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, Burma, Svájc, Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőiből kell összetevődnie. — Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének most folyó ülésszaka azonban elutasította azt a tisztességes és méltányos javaslatot, amely valóban a békéhez vezethetne. Ezennel ismét a következő javaslatot terjesztem elö: — A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya, •— hogy megvalósítsa a világ népeinek hő békevágyát, hogy tanúbizonyságát adja, milyen őszintén óhajtja a kínai nép a koreai béke gyors helyreállítását és elejét vegye annak, hogy a hadifoglyok hazatelepitésének kérdését továbbra is ürügyül használják a fegyverszünet létrejöttének megakadályozására — követeli, hogy a közgyűlés hatálytalanítsa az ön által piegküldött t$r: vénytelen határozatot és szólítsa fel az Egyesült Államok kormányát hogy a koreai fegyverszüneti egyezménytervezet alapján haladéktalanul folytassa a fegyverszüneti tárgyalásokat Panmindzsonban annak érdekében, hogy első lépésként megvalósuljon a teljes fegyverszünet és azután az összes hadifoglyok hazatelepitése kérdését a fentemlített bizottság elé terjesszék. Amennyiben a közgyűlés hozzájárul e követelés megvitatásához, a t Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek részt kell venniök a vitában. Ha a közgyűlés ezt az igazságos követelést elutasítja és változatlanul fenntartja az ön által megküldött törvénytelen határozatot, ezzel még jobban bebizonyítja, hogy az önök célja nem Korea és a Távol-Kelet békéjének megvalósítása, hanem a koreai háború folytatása és kiterjesztése. A köztáviratának szóhasználatával élve — á koreai-kínai fSl valóban kész minden lehető erőfeszítést megtenni annak biztosítására, hogy az összes hadifoglyok hazatérhessenek otthonukba. Az önök törvénytelen határozatának, — amely se nem tisztességes, se nem méltányos — elfogadása azonban lehetetlenné tenné az összes hadifoglyok gyors hazatelepítésének biztosítását. Ennek a határozatnak elfogadása ka-, pitulációt jelentene a hadifoglyok emberi jogait lábbal tipró Egyesült Államok bestiális erőszakoskodása előtt. mány megfelelő tételeinek, önök jól tudják, hogy ezeknek a határozati javaslatoknak a megvitatása csak idöpazarlásra vezet. Ha önök erre törekednek' ezeknek abenyujtásával, akkor meg kell mondanunk, hogy számításaik hibásak. Wiley szenátor, az Egyesült Államok képviselője felszólalásával kapcsolatban Gromiko bebizonyította, hogy az amerikai kormány továbbra is meg akarja akadályozni az új tagok felvétele kérdésének megoldását és csak félrevezetésül követeli, hogy találjanak kiutat a létrejött helyzetből. Az amerikai küldött jól tudja, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai • közötti megállapodás és a Biztonsági Tanács megfelelő kedvező javaslata nélkül ezt a kérdést nem lehet eldönteni. Világos, hogy az Egyesült Államok felhívása a Biztonsági Tanács állandó tagjaihoz — az, hogy mondjanak le az egyhangúság elvének alkalmazásáról az új tagok felvételének megvitatásánál — ismét kiemeli az Egyesült Államok uralkodó köreinek azt a törekvését, hogy az engedelmes szavazattöbbségre támaszkodva saját belátásuk szerint vezényeljenek az ENSz-ben. A Szovjetunió, amely következetesen védelmezi az ENSz alapelveit és alapokmányát, természetesen nem lehet cinkostárs ilyen ügyekben. A szovjet küldöttség éppúgy, mint a közgyűlés előző ülé<-—akain — ellenez minden kísérletet, amely a tagfelvételi kérdés eldöntésének további halasztására Irányul. A Szovjetunió küldöttsége — mondotta befejezésül Gromiko — támogatja azt a lengyel javaslatot, amely előírja, hogy egyidejűleg ve-, gyék fel az ENSz-be mind a 14 államot, még pedig: Albániát, a Mongol Népköztársa-ágot, Transzjordániát, Írországot, Portugáliát, Magyarországot, Olaszországot, Ausztriát, Romániát, Bulgáriát, Finnországot, Ceylont, Nepált és Libiát.