Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)
1952-12-21 / 304. szám, vasárnap
1952 december 21 ÜJSZ0 9 Tanácskozik a Népek Békekongresszusa A szerdä délutáni ülés A Népek Békekongresszusának szerda délutáni ülésén az argentínai Barletta elnökölt. Flores paraguay-i küldött felszólalásában kijelentette, hogy szuverenitásásától megfosztott hazája népe egyemberként támogatja a kongreszszuson elhangzott javaslatot, amely szerint a világ békéjének fenntartása érdekében mindenekelőtt a gyarmati és függő helyzetben lévő országok nemzeti függetlenségét kell biztosítani. — Az Egyesült Államok a Trumanelv alapján ellenőrzése alatt tartja Paraguay gazdaságát, hadseregét, közigazgatását, sőt iskolaügyét is — mondotta. — , Paraguay kormánya kötelezettséget vállalt, hogy hatezer katonát küld Koreába az amerikai csapatok támogatására. Ezt a szégyenletes tervet Paraguay népe bátor harccal megakadályozta, úgyhogy a kormány eddig egyetlen-katonát sem tudott adni az ameriakiak koreai háborúja részére. Paraguay népe ezt a jövőben is meg fogja akadályozni és minden üldözés ellenére kiveszi részét a békéért folyó nagy küzdelemből — hangoztatta Flores, majd a paraguay-i küldöttség nevében javasolta: követelje a Népek Békekongresszusa, hogy biztosítsanak az ENSz-ben állandó képviseletet a Béke-Világtanács számára. Ahmed Zein libanoni mohamedán pap felszólalása után Vaclav Rohlena, a csehszlovák küldöttség tagja rámutatott arra, hogy Csehszlovákia népének igen komoly érdekei fűződnek az egész Németországgal kötendő békeszerződés mielőbbi megvalósulásához. — Csehszlovákia népe, — mondotta — amely a hitleri megszállás idején annyit szenvedett és nélkülözött — most a leghatározottabban tiltakozik a bonni különszerződés és az „európai hadseregről" szóló egyezmény ratifikálása ellen. Csehszlovákia népe bízik a német nép demokratikus erőiben és támogatja az egységes, demokratikus, független és békeszerető Németországért vívott küzdelmüket — mondotta a többi között Vaclav Rohlsna. Kazím a! Szam iraki költő közölte, hogy a Népek Békekongresszusára megválasztott iraki küldöttség öt tagja börtönben sínylődik és onnan küldi üdvözletét az emberiség békeköveteinek. Kazim al Szam ismertette Irak helyzetét. Elmondotta, hogy hazáját a brit imperialisták a nyílt gyarmati uralom formai megszüntetése óta is változatlanul ellenőrzésük alatt tartják és katonai támaszpontokat létesítenek az országban. A brit elnyomók és iraki ügynökeik bírósági tárgyalás nélkül gyilkolják és vetik börtönbe a nemzeti ellenállási mozgalom harcosait. Az iraki nép, amelytől elrabolják legértékesebb természeti kincsét, a kőolajat, rettenetes nyomorban tengődik. — Népünk nemzeti függetlenségének visszaállítását, a külföldi csapatok távozását, a béke biztosítását és a köolajforrások államosítását követeli — szögezte le az iraki küldött. El Gazali asszony, Egyiptom küldötte, a Muzulmán Nők Szövetségének elnöke Allah áldását kérte a Népek Békekongresszusának munkájára, majd a Korán több versét olvasta fel. — A muzulmánság felháborodva ítéli el az amerikai elnyomók igazságtalan koreai agresszióját és szembefordul az amerikai és angol imperialisták minden embertelen tervével — mondotta E' Gazali. — Mi, egyiptomiak sem nyusrszunk addig, amíg egyetlen külföld! katona van országunk területén. Az lzlám kész együttműködni mindenkivel, aki a békéért, és az igazságért küzd — mondotta El Gazali asszony, majd muzulmán köszöntéssel fejezte be nagy figyelemmel fogadott beszédét: „Szálem aleikum!" (Béke veletek!) Felszólalt a vitában Vietnam képviselője, Nruyen Huan Thuy, aki a vietnami békeküldöttség nevében üdvözölte a kongresszust. Beszédében beszámolt a vietnami népnek a japán fasiszták és a francia betolakodók ellen vívott hősies harcáról, majd üdvözölte a francia népet, amely bátor békeharcával elősegíti a vietnami háború befejezését és a népek szabadságának visszanyerését. Követelte a francia csapatok kivonását az országból és kijelentette, hogy a francia megszállók kivonulása Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából az indokínai háború befejezését és a béke helyreállítását jelentené. A vietnami küldöttet lelkesen nagy tapssal ünnepelték a Népek Békekongresszusának részvevői. A fran. "ia küldöttek odasiettek hozzá, megölelték, hogy így is kifejezzék együttérzésüket a sokat szenvedett vietnami néppel. Az elnök ezután bejelentette, hogy Louis Aragon, a nagy francia író, a francia békeküldöttség tagja kíván szólni a kongresszushoz. Aragon nagyszerű felszólalásában arról beszélt, hogy ezen a kongresszuson azért gyűltek össze a népek képviselői, hogy letöröljék a keserűség könnyeit az emberek arcáról. — Egy francia kommunista meggyőződésével mondom ki, — folytatta Aragon — hogy alapjaiban ítélem el a gyarmati rendszert a világ bármely táján. Követelem, hogy a francia haderőt sohase vessék be más népek elleni harcba. Franciaország ne küldjön katonákat Vietnamba, Laoszba, Kambodzsába Ezzel kell hozzájárulnia a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Hazánknak tárgyalnia kell, még pedig azonnal, mert minden elmulasztott nap csak további gaztetteket jelent a népek ellen. — A francia politikusok csak azt állítják, hogy nincs más út. Van más út és ezen Franciaországnak még kell tennie az első lépést — mondotta többi között nagyerejü, költői felszólalásában a kiváló francia író. Ezután Pablo Neruda, a világhírű chilei békeharcos költö javasolta, hogy intézzenek felhívást a világ íróihoz. „Mi, írók — hangzik a felhívásban — a világ minden tájáról, akik résztveszünk a bécsi Népek Békekongreszszusán, kijelentjük, hogy írásainkkal, tollúnk minden erejével harcolunk a háború ellen, írásainkkal leleplezzük a háborús előkészületeket és felvilágosítjuk az embereket. Reméljük, hogy ez a felhívásunk a világ' minden írójának szívében meleg visszhangra talál." A világ íróihoz intézett felhívást többek kö?ött Anna Seghers, Jean Paul Sartre, Louis Aragon, Iwaszkiewicz, Elsa Triolet, Konsztantyin Fegyin, Jorge Amado é3 Pablo Neruda írta alá. A délutáni ülés utolsó szónoka a Tito-fasizmus ellen küzdő jugoszláv nép képviselője, Pero Popivoda tábornok volt. Beszédében arról szólott, hogy a titóisták milyen hatalmas összeget fordítanak katonai felszerelésre. Pero Popivoda rámutatott arra, hogy a Tito-fasiszták balkáni kebelbarátaikkal is katonai szövetséget kötöttek. Ez az úgynevezett Belgrád— Athén—Ankara hármas szövetség nem más. mint az amerikai háborús előkészületek támaszpontja, ľ — A Tito-klikk a béke ádáz ellensége és a gyujtogatók ügynöksége — mondta a szónok és a továbbiakbein kiemelte azokat a súlyos provokációkat, amelyeket a fasiszta Tito-banda Magyarország, Bulgária, Románia és Albánia ellen követ el és amelyekkel a nemzetközi feszültség további kiélezését igyekszik elérni. — A békemozgalom a titóista Jugoszláviában illegalitásban harcol. Tito és társai a béke és a népek ádáz ellenségei — mondotta végül Pero Popivoda. A szerda éjszakai ülés A Népek Békekongresszusa a szólásra jelentkezett küldöttek nagy számára való tekintettel csütörtökre virradóra éjszakai ülést tartott, amely hajnali három órakor ért véget. Az éjszakai ülésen Lampart lengyel katolikus pap elnökölt. Van Lierd belga küldött, a „katonai szolgálatot megtagadók brüsszeli ligájának" titkára — aki pacifistának és szindikalistának nevezte önmagát — a katonai szolgálat és a halálbüntetés ellen szólalt fel. Hugó Kramer svájci pacifista felszólalása után Ada Alessandrini aszszony, olasz küldött hazája katolikus mozgalmának képviseletében hangoztatta, hogy a béke biztosítása ércekében le kel] küzdeni a nemzetközi életben tapasztalható bizalmatlanságot. — E tekintetben — mondotta — kitűnő szervezet a Népek Békekongresszusa, ahol minden küldött szabadon fejtheti ki felfogását. A jóakaratú emberek itt hozott határozatait senkinek sem lesz joga megtámadni. Mohamed Szalam transzjordániai küldött indítványozta, hogy a Népek Békekongresszusa a Közép-Kelet békéjének biztosítása érdekében követelje az Izraelből elűzött arabok viszszatelepítését őseik földjére. Vasco Cabral, a portugál küldöttség szószólója a fasiszta parancsuralom ellen hősi békeharcot folytató portugál nép és portugál ifjúság üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Stanley Evans brit Trijldott, anglikán lelkész felolvasta a békekongresszuson résztvevő anglikán lelkészek felhívását a vüág — elsősorban Amerika —. keresztényeihez, hogy a küszöbönálló karácsonyt ünnepeljék azzal, hogy felrázzák felebarátaik lelkiismeretét és a koreai fegyverszünet megkötésére kényszerítik kormányaikat. Evans bejelentette, hogy a felhívást a többi egyháznak a kongresszuson résztvevő tagjai is aláírják. Bejelentését nagy taps fogadta. A kongresszuson részjtvevő római katolikus, protestáns, görög katolikus, pravoszláv, mohamedán, buddhista, brahmanista és más hitfelekezotekhez tartozó lelkészek sorra az elnöki emelvényhez léptek és aláírták a felhívást. A kongresszus résztvevői felálltak helyükről, körülvették a lelkészeket A teremben felhangzott a kiáltás: „Békét Koreának, békét a világnak!", „Kössenek fegyverszünetet Koreában, le a háborúval, éljen a béke!" Több mint negyedóráig zúgott a taps. A csütörtök délelőtti ülés A Népek Békekongresszusának csütörtök délelőtti ülésén folytatódott a vita a kongresszus napirendi pontjai, de különösen a második és harmadik napirendi pont felett. A csütörtök délelőtti ülés első szónoka Szíria küldötte, Ahmed Kahsar volt. Kahsar hangsúlyozta, hogy az öt nagyhatalom békeegyezményeinek követelése az egész ország népének szívében komoly visszhangot keltett s ez bizonyítéka annak, hogy Szíria népe ön. tudatosan küzd a békéért. A békeharc ma Szíriában párosul a függetlenségért folytatott harccal. Szíriában katonai klikk uralkodik, amely eltörölt minden demokratikus szabadságjogot, elnyomott minden haladó mozgalmat és kiszolgáltatta az ország gazdasági életét az imperialistáknak. Az amerikai imperializmus arra törekszik, hogy Szíriát — a Közel-Kelet többi államával együtt — katonai támaszpontjává, felvonulási területévé tegye. Ezt a tervet a népek eddig kemény harcukkal meg tudták akadályozni. „Népünk készen áll a harcra — folytatta — és nincs oly erö, amely ezt a népi küzdelmet fel tudná tartóztatni. A szíriai nép sohasem engedi, hogy hazáját csatatérré változtassák" — fejezte be felszólalását. Utána C. Harrman angol lelkész szólalt fel. — Az igazságot akarjuk — hangoztatta — akkor is, hogyha az igazság kellemetlen egyes esetekben. Kelet és Nyugat között hidat kell építenünk, mert nem lehetünk meg egymás nélkül. Azért találkoztunk, hogy közös erővel megvédjük a békét és megoldjuk a vitás kérdéseket. A gyűlölet és kegyetlenség bumeráng, amely visszaüt azokra, akik elindították. Együtt kell haladnunk a békéért. A délelőtti ülés hallgatósága ezután nagy figyelemmel hallgatta meg Olga Poblete csilei küldött beszámolóját. Olga Poblete hangoztatta, hogy Latin-Amerika ma a világ békéjínek fontos kulcspontja. Az imperializmus itt is kiindulási pontokat és táms»wpontokát keres támadása számára. E szándéka azonban kudarcba fullad —. jelentette ki Poblete asszony. Ez Egyesült Államok imperialistáinak minden igyekezete, hogy Latin-Amerika népeit kétoldalú szerződésekkel magához láncolja és rabszolgájává tegye, a népek éles ellenállásába ütközik — mondotta. A brazil békeküldöttek közül Vladlmiro Lobo parlamenti képviselő szólalt fel. Hangsúlyozta: — Minden ember szívében ott él a béke vágya. Bár véleményeink sokban nem egyeznek, mégis a békéért vívott harcban meg tudjuk találni a közös nevezőt ha közös erővel akarjuk. Beszéde végén elszavalta és a kongresszusnak ajánlotta „A béke dala" című versét. Rognan francia lelkész meleghangú beszédében kifejtette, hogy Franciaországban még sokan nincsenek tisztában a békemozgalom erejével és hatalmával. „Segítenünk kell azoknak — hangoztatta — akik még nem tették meg az első lépést a békemozgalom felé. Minden erővel harcolni kell a háborúk ellen és meg kell szüntetni a koreai, vietnami és malájföldi háborúkat. Követelnünk kell. hogy az indokínai és az északafr'kai népek visszakapják szabadságukat és függetlenségüket. Nekünk, franciáknak kell megtennünk ebben az irányban az első lépést. Ismerjük meg egymást mi, Kelet és Nyugat fiai. összefogásunk hatalmas erö lesz a győzelem kivívásához —- mondotta nagyerejü felszólalásában a francia lelkész. A következő felszólaló Szergej Geraszimov szovjet filmrendező volt. Geraszimov elöljáróban köszöntötte azokat, akik a béke megvédése érdekében olyan nagy utakat tettek meg, tengereken keltek át. hogy idejöjjenek Bécsbe. Emlékeztetett a második világháború idején elpusztult városok példájára és hangoztatta, mennyivel nagyobb pusztítást okozna egy harmadik világháború. A népek azonban nem akarják ezt — mondotta — majd így folytatta: Az az optimizmus, amely a szovjet népet eltölti, abból a hitből táplálkozik, hogy a népek közös erővel me,T tudják akadályozni az új háború kirobbaritását. A népek egyesült ereje elég nagy ahhoz, hogy lefogja a háborús uszítók gyi-'kos kezét. Geraszimov ezjután mint filmren. dezp szólt néhány szót as amerikai filmekről, Rámutatott arra, hogy az amerikai kultúra súlyos zsákutcába jutott. Szekszualitás, rablás, gyükosság — ez uralja az amerikai filmet Nem szorul magyarázatra, milyen kárt okoznak: az ilyen filmek az emberek, különösen az ifjúság lelkében. Befejezésül Geraszimov az elnöki emelvény fölé mutatva hangoztatta: „Itt a részvevő országoknak közel sszáz lobogója van. Ezek közül az országok közül mindegyiknek megvan a maga történelme, mindegyik a maga útján jár. De ez a közel száz lobogó egyúttal azt ls mutatja, hogy a népek egységesek is tudnak lenni nagy eszmék megvalósítása érdekében. Ilyen nagy eszme a béke/" Felhívta a kulturális élet területein dolgozó társait, ha drága számúkra az emberiség boldogsága és jövője .emeljék fel szavukat ós minden erejükkel szálljanak szembe a népellenes politikával. Ez a hatalmas közös erö nem maradhat alul a harcban „Sztálin szavait idé. zem — mondotta —: „A béke fenn' marad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette." A Népek Békekongresszusa lenyűgöző példája annak, hogy a népek kezükbe vették a béke ügyét." Sarandy Cabrera, TJruguay népének küldötte kijelentette: „Az Egyesült Államok által nyújtott támogatás nem más mint elnyomás." Dahlab Sand algíri küldött búzá. molt a francia gyarmat) httíságoknak a védtelen lakosságai szemben alkalmazott embert.»'en erőszakoskodásairól. Beszéde során a legé!esebben elítélte a nér>8'l»nes atlanti szerződést. ,.A mi lde-^imk a kérdések demokratikus szellem, ben való szabad megtárgyalása — -^ndotta. — Nem akarunk o'yon békét, amely gyarmati rendszeren alarf'jl hanem a szabadsáý és a demokrácia elve :re felépített békét." A délelőtti ülés utolsó szónoka Sve« Jansen, dán szakszervezeti vezető volt. Beszédének nagyobb vészében az Oslóban nemrég lezajlott északi békekonferenciáról és annak határozatairól számolt ba. A dán munkások nevében követelte: a három nagy nemzetközi szakszervezeti szövetség, a Szakszervezeti Világszövetség, a Keresztény Szak." szervezeti Szövetség és a Szabad Szakszervezetek Szövetsége kérdőn tárgyalásokat egymással annak ér. dekében ,hogy a világ dolgozó swífi. millióit egységes neveaöre tudja h**és ezzel a legyőzhetetlen ervsíff?el támogassa a békemojíe'a'mat. E felszólalással a csütörtök délelőtti ülés véget ért. Az ENSz köziyüSés hetedik ülésszaka Az ENSz-közgyülés politikai (1. számú) bizottsága folytatja a marokkói kérdés megvitatását. Lloyd, Anglia képviselője beismerte, hogy a marokkói helyzet .nyugtalanságot kelt a közvélemény különböző köreiben®, majd azt állította, hogy a közgyűlés »nem jogosult« a marokkói kérdés megvitatására. Irak képviselője szembehelyezkedett Lloyd álláspontjával. Kiemelte, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogában áll, sőt kötelessége nemcsak megtárgyalni a marokkói helyzetet, hanem intézkedéseket is hozni a marokkói nép jogos követeléseinek kielégítésére. A délutáni ülésen az Egyesült Államok és Ausztrália képviselőjének beszéde ismét azt bizonyította, hogy a gyarmattartó hatalmak — élükön az Egyesült Államokkal — minden erejükkel igyekeznek megakadályozni, hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyek segítséget nyújtanának a függetlenségéért harcoló marokkói népnek. A december 15-i ülésen felszólalt A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője. Ismertette a marokkói nép helyzetét, rámutatott, hogy a marokkói francia hatóságok rendszeresen megkülönböztetést alkalmaznak a bennszülött lakossággal szemben, miközben durván megsértik az ENSz-alapokmány értelmében vállalt kötelezettségeiket. Szoboljev elmondotta, hogy a francia kormány nem teljesíti azt a kötelezettségét, hogy önkormányzattá fejlessze Marokkót és tiszteletben tartsa a marokkói nép politikai törekvéseit: a valóságban a marokkói népet távoltartják az ország igazgatásától. Szoboljev rámutatott, hogy Marokkót militarizálják és az Amerikai Egyesült Államok katonai támaszpontjává változtatják. Marokkó az északatlanti tömb . fökolomposainak stratégiai terveiben a legfontosabb helyek egyikét foglalja el. — A gzovjst küldöttség — jelentette ki befejezésül Szoboljev — támogatta azt a javaslatot, hogy a marokkói kérdést tűzzék a közgyűlés napirendjére, abból ki n 'ulva, hogy e kérdés megvitatása a közgyűlésben elö fogja segíteni a marokkói nép és a marokkói francia hatóságok régóta húzódó konfliktusának rendezését. A szovjet küldöttség az összes — mind a nagy, mind a kis — népek egyenjogúságának, valamint valamennyi nép és nemzet önrendelkezési jogának elismerése alapján támogatni fogja a marokkói nép törvényes jogainak és kívánságainak védelmére irányuló javaslatokat. A 13 arab és ázsiai ország képviselői közös határozati javaslatot terjesztettek elö, amely indítványozza, hogy a francia kormány bocsátkozzék tárgyalásokba a marokkói szultánnal Marokkő szuverénitásának, a marokkói nép kívánságainak és az ENSz-alapokmány előírásainak megfeleld békés megegyezés mielőbbi létrehozása érdekében. Brazília küldötte több latinamerikai ország - nevében határozati javaslatot terjesztett elö. Ez a határozati javaslat egy szóval sem tesz említést Marokkó füsr r ,etlens5' vének "szavatolásáról, ellenkezőleg, helves11 azt az erőszak- és rabló->ol't1 vát, amelyet a francia és amerikai gyarmatosítók folytatnak a marokkói néppel szemben.
