Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-29 / 205. szám, péntek

6 msm 1952 augusztus 29 FEL A HEGYEKBE Hatalmas épület a besztercebányai katonai parancsnokság. Forgalmasabb hely pedig nem igen akadt nálánál 1944 őszén. A nagy megmozdulás napjától, augusztus 29-töl valóságos hangyaboly lett, aijaelyben szünet nélkül zsongott, áramlott az élet. Egyenruhás, civilöltözetü fegyveresek, szovjet katonák és partizánok adták egymásnak a kilincset, futárok hozták-vitték a híreket autón, motorkeréken és gyalogosan, mindig sietve, mindig új reménnyel, egészen addig, amíg el nem hangzott az utolsó szomorú parancs — visszavonulni a hegyek közé. Magda jól tudta, mit jelent ez. Kora reggel óta ült a parancsnokság előtt egy oldalkocsis motorkerékpár hátsó ülésén és hogy már délfelé járt, hát volt ideje átgondolni az eseményeket. Mindaz, ami a felkelés napjától történt, az óriási öröm és felszabadultság érzése, a háború közeli befejezésébe vetett hite hirtelen szertefoszlott a semmibe. Igen, tegnap még úgy tekintett a felkelő hadsereg tagjaira és Bélára, a férjére, mint glóriás hősökre és ma úgy érezte, hogy minden energia és áldozat hiábavaló volt. Magda lázasan gondolkodott ott kint az utcán és kezét szétpattanni akaró, zúgó halántékára szorítva egyre csak a miérten töprengett. Miért? Igen, miért kellett elérkeznie ennek a borzalmas október 26nak. Miért, hogy emberek, akik farkasokként harcoltak a Felkelés első soraiban,most sápadtan és némán veszik át a parancsot: fel a hegyekbe és harcolni, kitartani az utolsó léIekzetig. Kitartani... ! A Garamparti utca egyre forgalmasabb lett. Már nemcsak a parancsnokság élt lázas ütemü készülődésben, de mintha a város is mozgolódott volna. Gondterhelt emberek siettek az utcán, soknak a szemében tanácstalan kifejezés ült — menni vagy maradni? Csak az egyik sarokház második emeleti lakásában voltak vigan. A kitárt ablakokon át tisztán kivehető volt Rosita Serrano délamerikai hírhedt énekesnőnek közismert gramofondala. — Amorcito mio — énekelte a hitleri Berlin dédelgetett kedvence. Amorcito mio — szerelmesen — mintha semmi más nem is léteznék a világon, mint az a szirupos, érzéki dallam. Magdát gyötrő kínnal töltötte el ez a muzsika. Legszívesebben fölkapott volna egy jókora ködarabot, hogy behajítsa az ablakon, egyenesen abba a szenvtelen gramofonba. Most ez az émelyítő dal testesítette meg szemében annak a véreskezű „hlinkás bandának" felülkerekedését, amely a Felkelés" nagyszerű napjaiban alattomosan, gyáván lapított és csak négy fal között mert vicsorogni. Lám, még itt a Felkelők vezérkara, az utcákon még a katonák és partizánok géppisztolyai villognak, de ők már érzik, hogy Zólyom után Besztercebánya következik. Ma vagy holnap megszállja a várost a túlerő és ismét a horogkereszt és a kettőskereszt lesz az úr. Amorcito mio — kiáltozzák szemérmetlenül a dicső város csendjébe, a forradalmi tömegek tudatába. Ez lesz most újra a divat, — dorbézolás, vérfürdő és kegyetlenkedés. Magda eddig jutott az elmélkedésben, amikor tolakodó módon megindult az eső. Reggel óta ólmos felhők takarták az eget; bosszantó volt, hogy itt kell ülnie, — ki tudja még meddig — a sűrű, hideg esőben. Fázósan beburkolőzott viharkabátjába és járkálni kezdett, hogy felmelegítse meggémberedett tagjait. Türelmetlenül tekintett a katonai parancsnokság bejárata felé. Most újra élénken beszélgető katonák csoportja állt az üveges csapóajtó mögött. Magda szíve megdobbant örömében, — ott magaslott köztük a Béla alakja is. Még néhány erőteljes kézszorítás és a férfiak lesiettek a széles i lépcsőkön, hogy szétszéledjenek különböző irányban. Magda a közeledő két férfi elébe sietett és kérdően tekintett rájuk. Béla és Pali, a barátja sápadtan, de nyugodtan a motorkerékpárhoz léptek. Csak amikor már elhelyezkedtek az üléseken, szólalt meg Béla halkan: — Felmegyünk a hegyekbe. Onnan folytatjuk a harcot. Te velünk jössz, Magda. Mint katonafeleségnek megengedték. Magda összeszorított szájjal hallgatott. Torkát az öröm könnyei fojtogatták, mert egyre csak attól félt, hogy férje a kémelhárító osztály főnökétől olyan megbízatást kap, hegy nem viheti magával. Mi is lenne akkor vele? Megszokta már maga mellett ennek az erős, határozott embernek védő karját. Ügy érezte most, hogy nélküle nem lenne ereje óvatosan és okosan élni. Pali begyújtotta a motort és az erös berregésben hátraszólt: — Akkor hát megyünk benzint vételezni és aztán — hajrá. Ilyen hajrás ember volt a Szántó Pali. Mindennek nagy lendülettel futott neki, de hamar ellankadt. Kitűnő társra talált Bélában, akiből úgy sistergett az energia, hogy néha máifékre volt szüksége. A két ember nagyszerűen kiegészítette egymást. A Horthy kínzótáborok egyikéből szöktek át Szlovákiába és az elsők közt jelentkeztek a Felkelő hadseregbe. A kémelhárítók összekötői lettek, motorkerékpárral száguldoztak az első vonalak és a besztercebányai parancsnokság között. Magda csak ritkán látta őket. Mindig váratlanul érkeztek, néha csak pár órára, néha kialudták magukat Besztercén, de reggel már ismét úton voltak. Magda ilyenkor hajnalban kelt, halkan kiosont a szobából Béla katonaholmijával és mire az felébredt, már tisztára kefélt ruha, csizma és friss ing várta. Egyre melegebbé vált Magda és Béla kapcsolata. ' Magyarországról külön-külön szöktek át és amióta itt Besztercebányán találkoztak, még szorosabb lett házastársi összetartozásuk. / Fejükben kavargó gondolatokkal szágulatak most a város utcáin. Szántó Pali összeszedte minden ügyességét, hogy a minden irányból sebesen közlekedő jármüveket kikerülje. A városban mintha költözködés folyt volna. Teherautókon .óriási ládákat szállítottak; katonai ponyvákkal letakart kocsikon muníciót és fegyvereket. Egyes autókaravánok a front felé, mások Zólyom-Lipcsének vagy Óhegynek vették útjukat. A benzin-vételezés után Magdáék is a hegyek felé kanyarodtak. Az ólmos eső pillanatra sem szünetelt és Magdán az átélt izgalmak, meg a motorkerékpár rázásának hatására furcsa kábultság vett erőt. Szinte érzéketlenné vált a külvilág eseményei iránt. Mintha ködfátyolon át látta volna csak az országút esőverte, sikos szalagját, amely hirtelen megelevenedett és nyüzsögni kezdett a különböző mellékutakról áramló tömegektől. Az emberek egy része Besztercebánya felé, más része meg éppen onnan futott. De milyen fejetlenül futott! Autón és szekéren, motorkerékpáron és gyalogosan, hatalmas csomagokkal megrakodva, tanácstalanul ütközött össze a két irányból érkező embersereg és egymástól kérdezte: miért Őhegyre — és miért Besztercebányára, hiszen azt fenyegetik most közvetlenül a németek ? Szántó Pali csak nehezen tudott utat törni a menekülök csoportjai közt és állandóan dudálva csak lépésről lépésre haladhatott előre. Sokkal rosszabb volt mindez, mint egy lidércnyomásos álom, mert az ember nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is az események rabja volt. Már sötétedett, mire Magdáék beértek Zólyom-Lipcsére. A bátor partizánjairól híres község megbolygatott hangyabolyként nyüzsgött. Béláék megkeresték a helyi nemzeti bizottság elnökét és megtárgyalták vele a helyzetet. • — Mi is kiürítjük a raktárakat, — mondta a község ösz vezetője. — A fiúk ós a csendőrség is felmennek a hegyekbe, de nem Őhegyre, hanem Lubietová fölé, a Vepor hegyre. Béla és Pali elgondolkozva jöttek ki a községházáról. Mindenki Óhegy felé rohan. Óriási zsúfoltság lesz ott. Mit fog az a rengeteg nép enni? A kérdésre választ a véletlen adott. — Palo, Palo, — hallatszott az egyik kapu felöl és a falusi utcát szegélyező kopasz fasorból egy katonatiszt alakja bukkant fel. Szántó Pali ugyancsak meregette sötétben különösen rosszúl tájékozódó szemét, míg megkereste a közeledőt. Egy breznói hadnagy volt az illető. Egy szuszra elmondta, hogy itt a felesége, meg két felkelő katona és az egyiknek a huga. Ők is előbb Őhegynek tartottak, de itt elváltak a többiektől és elhatározták, hogy inkább megkeresik a „Vörös Gödörben" táborozó katonaságot és partizán-csoportot. Itt van a tábor valahol a Vepor oldalában. Híre jár annak is, — mondta a hadnagy, — hogy itt táborozik a közelben egy Szovjetunióból érkezett csehszlovák brigád. Több sem kellett Gádornak és Szántónak. Tüstént elhatározták, hogy csatlakoznak a hadnagy csoportjához és megkeresik a harcos csehszlovák brigádot. Öreg este lett, mire Szántó Pali három részletben elszállította a csoportot Lubietovára. Egy parasztházban szálfák meg. Magda úgy roskadt le a konyha padlójára, mint egy sebzett madár. Fejét hátizsákjának támasztva aludni próbált. Arra ébredt, hogy a ház előtti kútnál vígan mosakszanak a férfiak. Hangosan, bizakodva beszélgettek, mintha a felragyogó napo3 idő elűzte volna az előző nap minden nyomasztó gondját. — Jó lesz felrázni az asszonyokat és elindulni, — figyelmeztette a csoportot Szántó Pali. — A motor úgy sem húz fel egészen a hegyre, de legalább a sűrűbb erdőig eljuttunk, vele és ott elálcázhatjuk, Már mindnyájan útra készen álltak, amikor nagyobb embercsoport közeledett feléjük. Öt öregebb paraszt, egy idős és egy fiatalabb aszszony volt köztük. Restelkedve megálltak és az egyik öreg torokköszörülve elmondta, hogy hát ha nem nem vetnék meg, hoztak egy kis útravalót. Az ö fiaik, férjeik is a partizánoknál vannak, hátha őket is segítik majd a jó emberek. Magdáék zavarban voltak és ebből a zavarból Béla segítette ki a társaságot. — Hogyne fogadnánk el, öregapám, — mondta, érj, sorban átvette a szívesen nyújtott csomagokat. — Reméljük, hogy hamarosan megtaláljuk a Szovjetunióból jött bajtársakat és azokkal együtt elfogyasztjuk a sok jó hazait. Kezet fogtak a parasztokkal. Az öregasszony mintha mondám akart volna valamit Magdának, de aztán csak hirtelen magához szorította, majd hátralépett. A csoport elindult. Csak a csomagokat rakták a motorkerékpár oldalkocsijára. Szántó Pali lépésben hajtott, hogy a többiek gyalogosan követhessék. Sokáig integettek a falu szélén álldogáló embereknek. Magda és Béla egymásra néztek. Tekintetük sok mindenről beszélt. Magda látta, hogy Béla szemét épúgy a könyek homályosítják el, mint az övét. Mindketten tudták, hogy nehéz időknek indulnak elébe. Ezek a parasztok most megmutatták nekik a jövendő távlatát. Csak a néppel, a közösséggel összefogva lehet élni és győzni. Ök pedig győzni akartak. GÁLY OLGA. A pozsonyi dolgozók manifesztációja a Szlovák Nemzeti Felkelés nyolcadik évlordúlója alkalmából A Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága és az Antifasiszta Harcosok Szövetségének szlovákiai bizottsága augusztus 29-én délután 16 órakor a pozsonyi vár szabadtéri színpadán a Szlovák Nemzeti Felkelés nyolcadik évforduljja alkalmából megtartják a pozsonyi dolgozók ünnepélyes marii, fesztációját. Az ünnepi beszédet Andrej Bagar. a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola államdíjas rektora mondja. A manifesztáoió ünnepélyes keretében éri el tetőfokát a népművészeti, zenei ég énekegyüttesek I. országos szemt léje. 85 csille vasérc a békéért Rozsnyóbánya, amely a gömöri vasércbányák között az élen halad, azt a feladatot tűzte ki, hogy az ötéves terv negyedik évét december 10-ig befejezi. A rozsnyói pártszervezet és a helyi tömegszervezetek elhatározták, hogy segítenek a bányászoknak tervük sikeres teljesítésében. Maguk a pártfunkcionáriusok lelkesítő, jó példával járnak elöl, amikor a többi brigádosokkal együtt őket is ott látni a bánya mélyén. Különös dicséretet érdemel Subovics elvtársnő, a párttitkárság dolgozója, aki férjével együtt minden szombaton délután a rozsnyói bányában dolgozik. Munkájával bizonyítja be azt, hogy az asszonyok a termelés bármely frontján megállják a helyüket. A rozsnyói Csetmadok-esopert, vezetősége felajánlotta, hogy decemberig minden szombatra brigádot szervez a helyi tagságból. Az első brigád szép eredményeket ért el. Groszman kultúrtárs csoportja 140 százalékra és a többiek is 100 százalékon felül teljesítették a normát. Szép eredményeket ért el a körösi Csemadok csoport, ahol a taggyűlésen Bene kul túrtársn ak, a helyicsoport elnökének felvilágosítő beszéde után 16-an jelentkeztek a rozsnyói bányába brigádra, de mire az autó elindult, már 40-en voltak a brigádosok. Ez a lelkes csoport, melyben fiatal lányok és idősebb emberek is résztvettek, akik közül még sokan a bánya mélyét sem látták, lelkesen szállt le a föld mélyébe, ahol nehéziparunk egyik legfontosabb anyagát a vasércet bányászszák. Lelkesedésük ne

m te maradt meddő, mert a kitűzött tervet magasan túlszárnyalták és 85 csille vasércet bányásztak ki a műszak alatt. Ezek a brigádok már nem hasonlítanak a múltban szervezett brigádokra, ahol csak az volt a fontos, hogy a 8 óra elteljen. A brigád tagjai tisztában voltak azzal, hogy mindenegyes megtelt csillével a békét erősíták. Vegyenek példát e két lelkes kultúrbrigádtől a rozsnyói járás többi Csemadok csoportjai ás, különösen a dernői és rudrtai csoportok. Ébredjenek tudatár» annak, hogy a Csemadok feladata az is, hogy harcra mozgósítsa a magyar dolgozókat hazánkban a szocialista nehézipar kiépítéséért. Tóth Dezső járási titkár, A Gottwald-tér építkezése sikeresen halad előre A pozsonyi Gottwald-tér építkezé. sén naponta dolgoznak az üzemek és vállalatok legjobb dolgozóinak brigádjai. A földmunkák sikeresen előrehaladnak, amit igen elősegít a brigádok jó megszervezése. Az augusztus 18-tól 24-'ig tartó hété* a brigádosok több mint 1200 köbméter földet ástak ki. A munkabrigádok heti tervüket átlagosan 150 százai ókra teljesítik. Legnagyobb sikereket a munkaihelyen a Szlovnaft, Matador, Béke-üzem, Dimitrov-üzem, és Gumon-üzem dolgozói értek el. Megjelent a Fáklya szeptemberi száma v A Fáklya most megjelent szeptemberi számában Sas Andor „Nyelvművelési feladatok a sztálini nyelvtudományok tanítása fényében" címmel írt cikket, amelyben a csehszlovákiai magyar nyelvtudomány kérdéseivel foglalkozik. Lőrincz Gyula , T.íagyar színházért, népi együttesért" címmel írt cikket. Folytatásban közli a lap Vietor Márton „Szlovákia a III. Interná, cionálé keletkezése idején" című cikkét. Szántó László, a dialektikus materializmusról ír, JDgri Viktor pedig a Kar lóvé Vary.i VII. fűmfesztiválról számol be. Gál T zászló „A szabadságharcos kuruc ösök nyomán" című írása Rozsnyó haladó és forradalmi hagyományaival foglalkozik. Sas Andor cikkével megemlékezik a lap Móricz Zsigmondnak, a nagy magyar író halálának tíz éves évfordulójáról. Az irodalmi rovat új szlovákiai magyar író, Mikus Sándor „A szerződés" című elbeszélését, valamint a Kartové Vary-i filmfesztiválon résztvett Urbán Ernő Kossuth-díjas „Cseste István igazsága" cimű elbeszélését közli. >A fogyasztók figyelmébe A kereskedelemügyi megbízotti hivatal figyelmezteti az összes fogyasztókat, hogy az augusztusi élelmezési időszakra kiadott tojásszelvények érvényességét meghoszszabbította egész Szlovákia területén a szeptemberi élelmezési időszak végéig. Ha a fogyasztók e szelvényekre szeptember 28-ig nem veszik ki tojásfejadagjukat, igényüket vesztik azokra. A tüzelőanyag- és energetikaügyi minisztérium figyelmezteti a közönséget 1952 augusztus 16-án kelt 2116—29/1 számú rendeletére, amely az Üradny list (hivatalos lap) augusztus 24-i számában lett közölve. E rendelettel irányelveket adnak ki a nagy- és kisfogyasztóknak villanyárammal, gőz- és vízfűtéssel való folyamatos ellátása 1952/53 téli időszakban való biztosítására. A rendelet meghatározza a munkaműszakok kezdetét és váltakozását a kerületeken belül és általában a fogyasztás megengedett idejét, továbbá a villanyáram, gőz. és vízfütés szolgáltatásának biztosítására szükséges további intézkedéseket. Mindazon üzemek és fogyasztók, akiket érintenek ezek az irányelvek, kötelessége, hogy velük rögtön megismerkedjenek és szerintük igazod| janak. Az irányelvek már a hivatalos lapban való közzétételük napján érvénybeléptek. Ezzel új időszak kezdődik a villanyáram és energetikaszolgáltatás helyzetének megoldásában. Most az a fontos, hogy minden fogyasztó megjavítsa az árammal, gőz- és vízfütéssel való gazdálkodást^ hogy mindnyájan fegyelmezettel* és szigorú következetességgel betartsák az összes intézkedéseket és ne tűrjék környezetükben sem azok megszegését. Ezzel biztosítják termelésünknek és államunk minden gazdasági rétegének folyamatos ellátását és lehetővé teszik dolgozóink békés munkáját és pihenését háztartásukban.