Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-20 / 197. szám, szerda

288 U J SZO 1952 augusztus 22. J anuljunk a szovjet példából Üzemi klubjaink és kultúrotthonaink segítségére A proletárdiktatúra megteremtése nemcsak a kizsákmányolás alóli felszabadulást jelentette munkásosztályunk és parasztságunk szá. mára, hanem elsöpörte mindazokat a gátakat, akadályokat is, amelyek eddig dolgozó népünk kulturális felemelkedésének útját állották. A proletárdiktatúra lehetővé tette, hogy magáévá tegye a műveltséget, amelytől eddig a burzsoázia elzárta. A forradalmi változások, amelyek népünket elindították a szocializmus útján, elinditották a dolgozó tömegek kulturális forradalmát is. A munkások és parasztok milliói haladnak e magasabb műveltség, a kulturális felemelkedés felé vezető úton. A dolgozók birtokukba vették az iskolákat, az egyetemeket, könyvtárakat, színházakat és mozikat, a hangversenytermeket és kiállításokat, tehát mindazt, ami műveltséget és kultúrát jelent. A dolgozó tömegek azonban nemcsak élvezői Akarnak lenni fejlődő kultúránknak, hanem tevékenyen kiveszik részüket az új szocialista kultúra kialakításából is. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr, egyesületének ezer és ezer aktív tagja, az üzemekben, a falvakban alakuló színjátszó., tánc- és énekcsopofrtok ezrei, a természettudományos körök, az újítókörök ezrei "tág teret nyújtanak a csehszlovákiai magyar dolgozóknak is kulturális, mü. velödési igényeik kielégítésére, a szocialista kultúra kialakításában való tevékeny részvételre. JVLint mindig, most is a magy Szovjetunió tapasztalatai mutatják az utat számunkra. A szovjet dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének alapján megvalósították a szocializmust, és új, hatalmas, ragyogó, szocialista kultúrát teremtettek. Ennek az új szocialista kultúrának nemcsak az a jellemzője, hogy milliók élvezik, hanem az is, hogy milliók vettek részt létrehozásában « a Szovjetunió minden népe a maga tehetségével, tudásával, alkotásaival járult hozzá. Nagy szerepe volt ebben a szovjetnép által, a munkások és parasztok kezdeményezésével létrehozott klubok, kultúrházak, kultúrpaloták széles hálózatának, amelyek átszövik az egész hatalmas Szovjetországot és amelyek mint szervezeti formák biztosítják a művelődést, a kultúra élvezetét és a tevékeny kul. turális munkát a dolgWzók százmilliói számárá. A szovjet klub, kultúrház, aa üzem, a falu kulturális és társadalmi életének központja és egyik fötényezöja a szovjet ember, a szocialista dolgozó kialakításának. A klubok, kultúrházak munkája felöleli a kultúra minden területét és falai között a dolgozók megismerhetik a szocialista tudomány és művészet minden eredményét. Ez azonban nem jelenti a. klubok tevé. kenységének a mindennapi élettől való elszakadását, a klubok öncélúságát, hanem ellenkezőleg: a dolgozók aktív részvételének eredményeként szorosan ekapcsolódnak a na. pi életbe, a kommunizmus építésének hatalmas munkájába, a dolgozó tömegeket újabb és újabb eredmé nyek elérésére mozgósítják. j\ épi demokráciánk kormánya jelentős anyagi segítséget nyújt dolgozóinknak újabb és újabb kultúr, otthonok létrehozásához. Százával létesülnek az új kul túrót t honok, amelyek az üzemek és falvak dolgozóinak mind több és több lehetőséget biztosítanak a múltból örökölt elmaradottság megszüntetésére, a szocialista kultúra elsajátítására. Az eddigi eredmények azonban még nem teljes eredmények. A kultúrotthonok vezetői és dolgozói még keresik azokat a módszereket és formákat, amelyek lehetővé teszik a mi kultúrotthonainkban is a szov. jet klubokéhoz hasonló magas színvonalú klubélet kialakítását. A szovjet klubok munkájának alapját a tervszerűség és a dolgozó'.: aktív közreműködése képezi. A klub munkájában alapvető szerepet játszik egyrészt a dolgozók előtt álló feladatokra való előkészítés, másrészt a dolgozók érdeklődésének, ismeretszerzési törekvésének kifej, lesztése. A szovjet klub tekintetbe veszi, sőt megkeresi azt, ami a dolgozók egy-egy csoportját a legjobban érdekli. Ily módon a klubban mindenki megtalálja azt, ami érdeklődési körének, hajlamainak legjobban megfelel. Ez az, ami a szovjet klubokat állandóan pezsgő, fejlődő élettel tölti meg. A szovjet klub munkája nem egyesek tevékenységén, hanem az üzem vagy falu egész közösségének közreműködésén alapul. A közösség minden tagja hozzájárul tudásával, tehetségével a szovjet klub munkájához. A szovjet klubok nem arra várnak, hogy külső Segítség révén töltsék meg tartaloijimal munkáju kat, hanem a klub munkájában résztvevő dolgozók adják át a többieknek mindazt, amit elsajátítottak. Ebben a munkában óriási je. lentösége van a szovjet értelmiségnek. A klubok munkájának egyik fő erősségét jelentik ae üzemekben, szovhozokban és kolhozokban dolgozó szovjet mérnökök, technikusok, agronómusok, pedagógusok 'és orvosok, akik a dolgozók szolgálatát te. kintik élethivatásuknak. De ugyanilyen szerepe van a klubok életében a képzett szakmunkásoknak, az élenjáró ipari és mezőgazdasági sztahanovistáknak és újítóknak. A klub ismeretterjesztő tevékenysége ezeknek munkásságán alapul. A klubokban hatalmas tömegek foglalkoznak aktívan a művészet különféle ágaival. Nincs olyan klub, amely ne rendelkezne legaláffb szín. játszó csoporttal és énekkarral, de majdnem kivétel nélkül mindenütt zenekar és tánccsoport is van. Számos klubban pedig _ képzőművészeti és irodalmi körök is működnek. Nem egy nagy művész, színész, festő, író került ki a klubok művészköreiből. A csoportok tudásukat bemutatva a klub közösségének, vidám és nemes szórakozást nyújtanak és a szórakozás mellett tanítják a dolgozókat. A nálunk járt. világhírű szovjet népi együttesek a klubok keretei közül kinőtt új szocialista népi kultúra alapján érték el magas eszmei és művészi színvonalukat. A szovjet klubok művészeti munkájá. nak alapja ». nép művészete és annak továbbfejlesztése. A kis falusi klubok tánc-, ének. és zeneegyüttesei saját falujuk hagyományait viszik fel a klub színpadára a dolgo. zók elé. De nemcsak a mult hagyományait elevenítik fel, hanem maguk dalolják meg a jelent, és a fényes, még boldogabb jövőt. A klubok színpadán fellépő színjátszó csoportok a dolgozók napi életének eseményei:-, keresztül mutatják meg az újért, a kommunizmus építéséért, a békéért, hősiesen harcoló szovjet népet. A klubok művészi csoportjai a színpadon nemcsak a nagy problémákkal foglalkoznak, hanem, ami nagyon fontos, a közönség életének apró eseményeivel is. A színpadon elhangzó, az üzemről, vagy faluról szóló rövid jelenetek és csasztuskák, amelyekben az egyes dolgozókat megdicsérik vagy bírálják, nemcsak egy-egy kis eredményre vagy hi. bákra utalnak, hanem megmutatják az összefüggést is a kis eredmények és hibák és a nagy kérdé. sek, az egész szovjetnép problémái között. Ilyen módon válik a klub művészegyüttese komoly hajtőerejévé az egész klub kollektívájának. M indehhei. még csak annyit: helytelen lenne a szovjet példát lemásolni anélkül, hogy nem néznénk meg, mi a tényleges helyzet az egyes üzemi vagy falusi kultúrklubokban nálunk. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunió a megvalósított szocializmus országa, mi pedig csak most kezdtük építeni a szocializmust. Ezért nem lemásolni kell, hanem a tapasztalatokat hatékonyan és rugalmasan alkalmazni az adott helyzetre. Ilyen módon nagyon sok értékes útmutatást nyerhetünk kultúrotthonaink életének, munkájának kialakításához és ezzel a kultúrotthon-mozgalom továbbfejlesztéséhez. A ,,Déryné" és a ,,Tűzkeresztség" a csehszlovákiai munkásfesztiválokon A karlové varyi fesztivál befejeztével egész Csehszlovákiában megkezdődtek az úgynevezett munkásfilmfesztiválok. Városokban és járási székhelyeken, nagyüzemekben és állami birtokokon estéről estére tízezrek gyűlnek össze a hatalmas szabadtéri amfiteátrumokban, hogy a filmverseny legjobb müveit megtekintsék. A magyar filmgyártás két filmmel: a Dérynével és a Tűzkeresztséggel szerepel. Az elmúlt héten szlovákiai városok: Zsolna, Nyitra, Eperjes, Kassa, Besztercebánya dolgozói látták alkotásainkat. A hét derekán Pozsony, végül majd Gottwaldov, Pardubice és Prága következik. Az itt következő néhány pillanatfelvétel — amit a filmeket kísé rö magyar delegáció napi 300—400 kilométeres útja közben sikerült papírravetni — ha nem is adja vissza, de legalább teiteti, milyen hatás sal vannak filmjeink az itteni dolgozókra. " Aki .manapság Szlovákiát járja, annak elsőnek is minduntalan a felbukkanó új gépállomások, állami gazdaságok, szövetkezeti épületek és hatalmas gyárak tűnnek a szemébe. Akárcsak nálunk, itt is máról holnapra nőnek ki az üzemek a földből. Talán ez a külső hasonlóság is az oka aamak. hogy a magyar vendég otthon érzi magát Szlovákiában. De oka az a megbecsülés és szeretet is, amely a magyar szót, a magyar dalt és magyar táncot fogadja, valahányszor csak az esti bemutatók alkalmával egy-egy üzemi kultúrcsoport a bevezető első állomásán: N.vitrán is, ahol a Komáromi Hajógyár munkásai vállalták a fesztivál védnökségét. Amikor a hatalmas szabadtéri amfiteátrum lépcsőjén lefelé haladunk, a színpadon magyar dal zeng, majd Petőfi Sándor versét szavalja egy ifjú. Az üdvözlő beszéd szlovákul is, magyarul is elhangzik. A színpadon virágok és magyar népviseletü lányok koszorújában állva, hatalmas, szívdobogtató élményben van részünk. Amerre csak a szem ellát, ember ember hátán szorong a félköralakú. egyenletesen emelkedő, természetalkotta nézőtéren. Zeng az éljen, Gottwald és Rákosi elevtársak nevét együtt kiáltják szlovákok és magyarok, hogy a végén egyetlen hurrá legyén az ünneplésből, amikor a hajógyáriak ütemesen kórusban kiáltják: Sztálin, Gottwald, Rákosi. Tizenötezer ember, egy fél járás népe gyűlt itt össze, hogy a két nép barátsága 'a Szovjetunió iránt érzett hálája és szeretete mellett hitet tegyen. Amikor pedig éjjel vége az előadásnak és a ,,Déryné" hőseinek története belopakodott a nézők szívébe, s Déryné dalait beitták a holdfényes hegyek, sehogy sem akar szűnni a taps és az ünneplés. Ölelgetnek, a kezünket szorongatják, magyarul és szlovákul mondanak köszönetet a szép filmért. Ez az érzésünk csak fokozódik. Eperjesen és Besztercebányán, ahol a „Tűzkeresztség" kerül bemutatásra. Az élményről nehéz szólni, mert a filmfesztiválon részvevő magyar delegáció mindhárom tagjának: Kele men Évának, Deák Sándornak és; jómagamnak is közünk ván a Tűzkeresztséghez. A fogadtatás hasonló a nyitraihoz. Alig 'világosodik ki a nézőtér, a járási tanács mezőgazdasági osztályának instruktora, egy fiatal cseh elvtársnö szalad hozzánk, sírva-nevetve szorongatja a kezünk és azt mondja: — Milyen nagy segítséget hoztatok, milyen nagy segítséget. De ott van már a többi funkcionárius, ott, a szekereken, autóbuszokon jött környékbeli parasztok is, és egymás szavába,vágva magyarázzák, hogy a film épp a legjobbkor érkezett. Szlovákiában most indul meg a föld, inognak a mezsgyekarók. Az' eddig tartózkodó, várakozó és töprengé középparasztok egyre-másra lépnek be a szövetkezetbe. 'A megbeszélés ké3ő éjszakáig tart. A barátkozásból parázs elvi vita lesz, melyben a film, mint érv és tanulság szerepel. A vitán már nincs vendég. Úgyis lehetne mondani, hogy a filmet követő barátkozás munkaértekezletté, a szó szoros érteimében tapasztalatcserévé alakul át és mi egyre inkább örvendezve értjük meg, hogy problémáink menynyire közösek és hogy a film valóban segítségükre lehet a csehszlovák elvtársaknak a szocializmus építéséhez a falun. Ebben az érzésünkben másnap Besztercebányán a kerületi párttitkár, Bogdanovsky elvtárs is megerősít. A filmnek Besztercebányán még az eperjesinél is nagyobb hatása volt. A nézőtéren ott ült a francia delegáció is, Georges Sadoul, a közismert filmesztéta vezetésével. Amikor az első nevetés felharsant, majd a kulákot gyalázó, a középparasztot óvatosságra intő felkiáltások is harsogni kezdtek, Geqrges Sadoul megjegyezte: látszik, hogy él együtt a közönség a film cselekményével. A kerületi párttitkár, Bogdanovsky elvtárs magyarázta meg, hogy miért. Besztercebányán a film valósággal „telibe talált", •mert a szlovák falvakban ma forr minden; sok középparaszt megy be mostanában a szövetkezetbe. — Fegyvert adtatok elvtársak, a kezünkbe — állapította meg a, kerületi párttitkár és azonnyomban négy kópiát rendelt kísérőnktől, a csehszlovák film jelenlévő képviselőjétől; hogy mint mondotta: „Ha már megvan, hát forgassuk a fegyvert". . Persze, kritika is érte a füEmet annak rendje és módja szerint. A legfőbb baj — mondották —, hogy szűk, zárt világ a Tűzkeresztség faluja, nem látszik a járáshoz és a megyéhez való kapcsolata. Szerették volna, ha a fiatalok egy kissé többet szerepelnek és e traktorista sem csupán egyszer mutatkoznék és akkor is éppen rossz munka közben. A kérdéseknek, a tapasztalatok kölcsönös megosztásának itt sem akart vége szakadni. Hogy miért? Mert — mint azt az egyik szlovák elvtárs mondotta: problémáink közösek. parasztjaink is egyformán gondolkodnak. Csizmájukban és viseletükben lehet köztük különbség, de a lelkük hasonló. • Ilyen hatás, ilyen tapasztalatok után mit gondol magában az, aki a filmet magyar parasztoknak szánta és arra jön rá, hogy minden népi, demokráciában hasznos fegyver lehet? Az első gondolat a felelősség, az író felelősségének gondolata. Amíg a regény, elbeszélés vagy a vers esetében fordítóra majd fordítás után kiadóra van szükség, a film azonnal szárnyakkal jön a világra és rögtön képes arra. hogy minden nemzetnek szóljon. Nagy tanulság ez, különösen azok számára, akik vitatják a forgatókönyv méltó irodalmi műfaj-voltát és valósággal viszolyognak arról, hogy, filmírásra szánják el magukat. Csak egyszer néznének szembe egy ilyen munkás-filmfesztiválon, mint a csehszlovákiai, tíz. vagy tizenötezer ujjongó, lelkesedő, majd mélyen elgondolkodó emberfővel, a tízezrek mögött minden bizonnyal meglátnák « százezreket és a milliókat. Megértenék, hogy éppen a film az a művészet, amely a legkönyebben dönti le a nyelv korlátait és nem csak egy kis nemzethez, hanem az egész világhoz szól. Ez a nagy tanulság nemcsak az írót — a rendezőt és a színészt is egyaránt illeti. Ami pedig a munkás-filmfesztivál legfőbb tanulsága: filmjeink*jók, a tanítvány frréltó a tanítóhoz, a Szov. [jetunió élenjáró filmművészetéhez. Nemcsak otthon — a baráti országokban is várják és megbecsülik a magyar filmet. Igyekezzünk erre a „jó hírre-névre és/szép tisztességre" még méltóbbak lenni. ITrbán Ernő. A SZENCI CSEMADOKROL A szenei Csemadok-csoport mindgyakrabban adja bizonyítékát an. nak, hogy ha jól megszervezik a munkát, akkor a tagság szívesen megy a Csemadokba. Valamennyi tag aktivan résztvesz a csoport munkájában, egyesek táncolnak, mások dalolnak, szavalnak, vagy előadásokat tartanak é

s igy mindenki úgy érzi: övé a Csemadok. M

a is, alig sötétedik, tömegesen jönnek az emberek, asszonyok, fiatalok a kultúrotthonba meghallgatni az előadást. A műsort Mintzinger kultúrtárs nyitja meg, aki egyúttal az olvasókör vezetője is. Arról számol be, hogyan szervezték meg az olvasókört. Legelőször azt vettü" figye. lembe, — mondja — hogy mi érdekli a közönséget. Megkérdeztük, hogy miről szeretnének hallani előadást. A tagság válasza egyöntetű volt: hallani akarnak városuk, Szene történetéről, a világ keletkezéséről, Petőfi és Kossuth életéről. A tagság kívánságára az előadásokat megrendeztük és ennek eredménye, hogy ma, amikor a zene tör. ténetéről van SZÓ, több, mint száz hallgató jelent meg. Az előadást Polyák tanító kultúrtárs tartotta. Érthető, egyszerű szavakkal magyarázza el a zene efredetét, hogyan csalta elő fokozatosan a munka az első ritmikus dallamokat, amelyekből aztán kialakult az ének. I Helyesen emelte ki, hogy a kapitalista rend mennyire félremagyarázza a zene történetét, elszakítva azt a társadalom fejlődésétől és a munkától. Az előadás után szemléltető dalok következtek a legrégibb időktől a mai napig. Halljuk Erkel Ferenc „Hazám" című panaszos kuruc dalát, majd felcsendül a friss magyar csárdás. Mindenki mosolyog az aratópár fürge táncán és az ezután következő csasztuskákon. Volt még népi csoporttánc, szavalat, énekszám, ami külön-külön mind szép volt és nagyban hozzájá. rult ahhoz, hogy még nagyobb tettekre lelkesítse dolgozóinkat a szocialista építésben. Ebben a cikkben annyit akarunk még a szenei csoporttól, hogy műsoraikban még bátrabban és többször foglalkozzanak a békeharc fontosságával. É

s a szép haladó hagyó, mányok mellett foglalkozzanak többet a mával, a tervünkkel és a jövővel, mely szebb életet hoz. Hiszen ezen a téren a Csemadokra hatalmas feladatok hárulnak; a magyar dolgozókat művelt öntudatos szocialista emberekké nevelni. Minél következetesebben hajtjuk végre feladatunkat. annál hamarabb építjük fel a szocializmust, annál tartósab. bá, tesszük a békét. ^ta a sztálini korszakban élünk, amikor oly sok szépet lehet mondaíVi a jövőről, hiszen egymásután valósulnak meg a legmerészebb álmok is, mint a Volga—Don-csatorna. Meg lehet tanulni hős építőitől, hogy ilyen tettekre csak az a nép képes, melyet Sztálin tanít. Ezek az emberek kitartóak a munkában, hűségesek a barátságban, rettenthetetlenek a békéért folytatott harcban, elsők a tanulásban és tántoríthatatlanul törnek előre még nagyobb győzelmek felé. Ezek az emberek „sztálini veretű" emberek, akik büszkék arra, hogy hivatásuk a világ békéjének védése. Nekünk csehszlovákiai magyar dolgozóknak is szorosan fel kell zárkózni a hős szovjet nép mellé, követni példájukat, küzdeni a tökéletesebb emberiségért. Mi is abban a helyzetben élünk már, amelyben megvalósulhat a legmerészebb álom is, amelyben dicsőség a munka, és becsület dolga a békeharc. Ebből a küzdelemből nem szabad egyetlen magyar

1 dolgozónak sem kimaradni, mert nekünk ott a helyünk a haladó népek legelső soraiban. Hazánkban már sok Csemadok csoport felismerte ennek jelentőségét. A szenei csoport példáján mi. nél több helyicsoport valósíthatná meg a tanítás e módszerét, büszkén hivatkozva arra, hogy mi is olyan emberek akarunk lenni, akik öszszekötik a tengereket, termékenynyé teszik a sivatagot és széppé az életet. (Va—)