Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-18 / 143. szám, szerda

4 ÜL SZÖ 1952 június IS Tizenhat éve halt meg Maxim Gorkij Makszim Gorkij, a proletár szo­cialista irodalom megteremtője 1863 március 26-án született Nyizsnij Novgorodban, a mai Gorkijban egy szegénység és szenvedés sújtotta utcában. Gorkij a megalapítója és vezetője a szovjet irodalomnak. Műveiben u élt először a szocialista, realizmus módszerével, ö fejlesztette tökélyre az írásnak azt a formáját, amely nemcsak forradalmi fejlődésében áb­rázolja az életet, hanem feladata és szándóka az, hogy át is formálja, át is gyúrja az embert és az életet. Ezért hangsúlyozza a jót, a szépet, s ezért bírálja a rosszat, a műit maradványait. Mindenben az eljö­vendőnek csíráit kereste, mindig az újra, a születőre irányította figyel­mét. Önéletrajz-trilógiájának első ré­szében, a „ Gy er mek kor " - ba n Go r­kij visszaemlékezik korai árvasá­gára, a mult század 70-es évei orosz kisvárosának fojtó és nyomasztó vi­lágára. A ház, amelyben gyermek­éveit töltötte, tele van a részeges és kapzsi nagybácsik, a gonosz és egyben gyerekes nagyapa örökös perpatvaraival. Ebben a lármás, veszekedő környezetben gyermek­éveinek egyetlen fénysugara és vi­gasza: Akulina Ivanovna, a nagy­anyja. Ez az élettől keményen meg­próbáltatott öregasszony szíve me­leg derűjével, mesélő kedvével és mély emberségével válik Gorkij első nevelőjévé. Tíz éves volt, amikor néhány nappal anyja temetése után nagy­apja így szólt hozzá: — No, Lekszej, te nem vagy me­dália, — hát ne lógj a nyakamon! Menj csak az emberek közé ... isis Gorfkij elment az emberek kö­zé ós magával vitte szivében nagy­anyjának a jóságba és az emberbe vetett nagy-nagy hitét. Érzékeny lélekkel azóta kezdett felfigyelni minden sérelemre és igazságtalan­ságra. Később, amikor már világo­san látta az emberi megaláztatás okát, írásai világba kiáltották a panaszokat s a nyomor orvoslását követelték. Annak ellenére, hogy több szenvedésben volt része, mint amennyi boldogságot ismert, Gorkij gyermekkorától kezdve mindvégig megőrizte a jóságba és az emberbe vetett hitét. Ez a megingathatatlan hit árad valamennyi regénye alak­jaiból. Az emberek — ha romlottak, nyersek is, — sohsem süllyednek el teljesen a mocsárban, hanem min­dig marad bennük egy szikrányi a végtelen emberi szeretetből, gyen­gédségből, jóságból és egy jobb élet utáni vágyból. Az emberek lelkének ezért a szik­rájáért szíllt síkra, ezért harcolt, ezt védte és csiholta Gorkij, hogy aztán nagy, világító lánggá gyúl­hasson és loboghasson a szebb és boldogabb jövő felé vezető úton. Részlet Makszim Gorkij trilógiájá­nak, az „Egyetemeim" című köny­véből: „Közeledett a koránérö almafaj­ták szedésének ideje. A termés bő­séges volt, az almafák ágai földig hajoltak a gyümölcs súlya alatt. Átható illat borult a kertekre, ahol gyermekek zsivajogtak a féreg­rágta és ~ széltől levert sárga és rózsaszín almákat szedve. Augusztus elején Romasz egy bárka áruval, meg egy kosarakkal megrakott csónakkal érkezett Ka­zanyból. Reggel volt, nyolc felé járt az idö, hétköznap. Hohol épphogy átöltözködött s megmosakodott, teázni készült és vidáman mondta: -— De jó éjjel hajózni a folyón... Ekkor hirtelen szimatolva, gond­terhesen így szólt: — Mintha pernyeszag lenne? Ugyanabban a pillanatban az ud­varról Akszinya jajveszékelése hal­latszott: Tűz van! Kirohantunk az udvarra. — a fé­szer fala égett a veteményeskert felöli rés-m; a fészerben petróleu­mot, kátrányt, olajat tartottunk. Néhány másodpercig elhűlve néztük, amint a vakító napsütésben megfa­kult sárga lángnyelvek serényen nyaldost " a friat és felkapaszkod­tak a tetőre is. Akszinya odacipelt egy vödör vizet. Hohol rázúdította az élénk színekben pompázó falra, majd eldobta a vödröt és így szólt: Ördög vigye! Gurítsa ki a hor­dókat, Makszimics Akszinya — a boltba! Gyorsan kigurítottam az udvarra s onnan az utcára egy kátrányos hordót s hozzáláttam a petróleu­modhoz, dfe amikor megfordítottam, — kiderült, hogy a hordó nyitva állt és a petróleum a földre csur­gott. Amíg kerestem a hordó lyu­kát, a tűz nem késlekedett, a hegyes lángnyelvek átbújtak a fészer desz­kafalán, ropogott a tető és mintha gúnyosan énekelt volna valamit. Kigurítottam a félig üres hordót és láttam, hogy az utcán mindenünnen jajgatva és sikítozva futnak az asz­szonyok és gyerekek. Hohol és Ak­szinya kihordják az árut az üzlet­ből, leeresztik az árokba, az utca közepén pedig egy feketearcú, ősz öregasszony áll és fenyegetően ráz­va öklét, rekedten üvölti: — He-e-ej, ti ördögfajzat! Amikor megint beszaladtam a fészerbe, az mái- tele volt sürün go­molygó füsttel, a füstben zúgás, recsegés hallatszott, a tetőről kí­gyózó piros szalagok csüngtek alá. a fal pedig izzó ráccsá változott. A füst fojtogatott és szinte megvakí­tott, alig volt annyi erőm, hogy a hordót a fészer ajtajához gurltsam, — megakadt az ajtóban és nem mozdult, a tetőről pedig szikrák hullottak rám ós égették bőröm. Segítségért kiáltottam: odarohant Hohol. kézen ragadott és kituszkolt az udvarra. — Fusson! Mindjárt felrobban ... A folyosó felé iramodott, én utá­na és — fel a padlásra, ahol sok könyvem volt. Kihajigáltam őket az ablakon és egy láda sapkát is utá­nuk akartam küldeni, az ablak azonban szűk volt. ezért kezdtem a keretet egy félpudos súllyal kiverni, mikor hirtelen tompa puffanás hal­latszott, eros csobbanás a tetőn: megértettem, hogy felrobbant a petróleumos hordó, fejem felett tü­zet fogott a tető, ropogni kezdett, az ablak- előtt rőt lángnyelv lobo­gott, be-bekandiikálva rajta — s tűrhetetlen meleg támadt. A lépcső felé vettem magam, — sűrű füst­felhők gomolyogtak felém, fokain bíborvörös kígyók kúsztak felfelé, lent pedig a folyosón úgy ropogott, mintha valaki vasfogakkal fát ha­rapdálna. Elvesztettem a fejem. A füsttől megvakulva, fuldokolva, né­hány végtelennek tetsző másodper­cig mozdulatlanul álltam. A lépcső feletti kémlelőablakon bepillantott egy rötszalkálú, sárga pofa — gör­csös fintort vágott, majd eltűnt és a tetőt nyomban átdöfték a lángok véres dárdái. Emlékszem, úgy tűnt nekem, mintha a hajam is ropogna és ezen­kívül nem hallottam más hangot. Megértettem, hogy elvesztem. — lá­bam elnehezedett, szemem fájt, hiá­ba takartam el a kezemmel. A bölcs életösztön megsúgta a menekülés egyetlen módját: felnya­láboltam a matracomat, párnámat és egy köteg háncsot, fejemet be­burkoltam Romasz báránybor beke­csébe és kiugrottam az ablakon. Az árok szélén tértem magarához, előttem guggolt Romasz és kiabált: — Hogy van? Talpra álltam és bambán néz­tem, mint olvad össze a házunk, egészen elborítva a vörös forgá­csoktól. előtte pedig a fekete föl­det mintha bíborvörös kuvasz­nyelvek nyaldosnák. Az ablakokból fekete füst gomolygott, a tetőn lo­bogva nyíltak a sárga virágok. — Na, hogy van? kiabált Hohol. Izzadság-borította. korornfoltos arca piszkos könnyeket sírt, szeme ijed­ten pislogott, nedves szakállába háncs gabalyodott. Engem elöntött az öröm üdítő hulláma, — milyen óriási, hatalmas érzés! — majd hirtelen fájdalom nyilait a bal lá­bamba, lefeküdtem és így szóltam Hoholhoz: — Kificamítottam a lá­bamat. Megtapogatta a lábam, majd hir­telen megrántotta — éles fájdalom hasított belém és néhány perc múl­va örömtől mámorosan, sántikálva cipeltem a fürdöházhoz a megmen­tett holmiikat, Romasz meg, pipával fogai között, vidáman mondta: — Meg voltam győződve róla. hogy bennég, amikor a hordó fel­robbant és a petróleum felcsapott a tetőre. Oszloponként szökött fel a tüz, nagyon magasra, majd valami gombaféle rajzolódott ki az égen és az egész ház nyomban lángba bo­rult. Na, gondoltam, Makszimicsnak befellegzett! Sf=M : 8Ľ K Június 18, szerda. A nap kél 3 óra 50 perckor, nyugszik 20 óra 12 perc­kor. A naptár szerint E f r é m napja van. • Várható időjárás: derűs, meleg, enyhe északnyugati szelekkel. A hőmérséklet a déli órákban 35 fok fölé emelkedik, az ország déli részén megközelíti a 30 fokot. Délután he­lyenként átvonuló felhőzet és zivata­rok. • BÖRTÖNBE KERÜLT. TULAJDO­NÁT PEDIG ELKOBOZTÁK, MERT VESZÉLYEZTETTE DOLGOZÓINK ELLÁTÁSÁT Az érsekújvári járásj nemzeti bi­zottság S^ögyéni Géza tardoskeddi születésű és ottani lakost, aki 12.09 hektár szánt jföldön gazdálkodott, bűnösnek nyilvánította abban, hogy szándékosan elmulasztotta 1.96 hek­tár területnek cukorrépával való be­vetését, hanem ehelyett csak 30 árt vetett be az ötéves mezőgazdasági termelési terv rovására. Továbbá nem nevelte a tervbevett mezőgaz­dasági állatállományt, hanem csak 1 lovat, egy tehenet és 3 sertést tar­tott, és ezért beszolgáltatási kötele­zettségét az 1951. évre sem a növé­nyi, se n l az állati termelésben nem teljesítette, és éppen így nem teljesí­tette áz 1952. évre lövetett beszolgál­tatást és ezzel veszélyeztette dolgo­zóink ellátását. Ezt a bűncselekmé­nyét szándékosan és tudatosan kö­vette el, azért, hogy elmulassza a bir­tokában lévő terület alapján reá eső kötelezettségek teljesítését. Ezért a járási kerületi bizottság Szögyéni Gé­zát 5 hónapi szabadságvesztésre és 10.000 korona pénzbüntetésre ítélte, amely pénzbüntetést behajthatatlan­sága esetén további 150 napi szabad­ságvesztésre kell átváltoztatni, to­vábbá elkobozták egész ingatlan va­gyonát, házát, élő és holt gazdasági felszerelését. * A KÖZÉPSZLOVÁKIAI VILLA­MOSMÜVEK CSÖKKENTIK AZ ÜZEMZAVAROKAT A besztercebányai Középszlovákiai Villamosmüvek nemzeti vállalat dol­gozói a Pártnak és a kormánynak az energetikára vonatkozó határozata értelmében kérlelhetetlen harcot indí­tottak az üzemzavarok ellen, ame­lyek nemzetgazdaságunknak óriási károkat okoznak. A vállalat szerelő csoportjai rend­szeres havi kúszóbejárásokat végez­nek az egész besztercebányai kerület­ben. E bejárások során minden szige­telöt megvizsgálnak, és a hibás da­rabok kicserélésével eltávolítják va megelőzik az esetleges üzemzavarod kat. A vállalat szerelői az elmúlt hó­napok folyamán kb. 1000 hibás tá­masztó- és 200 feszítőszigetelőt pj toltak és kb. 300 részlegkapcsolót javítottak meg. Az üzemzavarok elleni harcban je­lentékeny segítséget jelent az alkal mazottak szakképzettsége, aminek a vállalat különös figyelmet szentel Ezideig a Középszlovákiai Villamos­művek többszáz alkalmazottja része­sült szakoktatásban, mind a műsza. kiak és segédmunkások, mind a sze­relö csoportok tagjai sorából. A szakoktatást nyert alkalmazot­tak megismerkedtek az üzemszabály­zattal, a biztonsági előírásokkal és a vízi- és gőzturbinák, valamint a töl­tőkészülékek kezelésének szabályai val. E rúűszaki és szervezési intézke­déseknek és az alkalmazottak ma­gasabb szakképzettségének köszön­hető, hogy a besztercebányai kerület­ben az üzemzavarok a mult év ugyanazon időszakához képest több, mint 50%-kal csökkentek. Hogy az üzemeknek villamosárám­mal való ellátását biztositsák, a Kö­zépszlovákiai Villamosmüvek ez év júniusában a fogyasztók áramfo. gyasztásának szabályozásához fog­tak. A vállalat dolgozói meglátogat­ják az ipari üzemeket és felvilágo­sítják az alkalmazottakat, hogyan osszák be a műszakot és az áram­fogyasztást olyképpen, hogy ne ter­heljék túl a hálózatot a csúcsidőkben. \ szocialista társadalom építése jegyében áll ifjúságunk nevelése Záróvizsgák a füleki középiskolálan Ebben az évben is ünnepélyes kere­tek között nyitották meg a füleki magyar tannyelvű középiskola évzá­ró vizsgáit. Jelen voltak a megnyitá­son Kókai Kálmán a IV. referát re­ferense, Hrivnyák József tanfelügye lő, Együd elvtárs a Párt részéről, va­lamint a vizsgabizottság többi tag. jai. A megnyitáson hangsúlyozták a záróvizsgák és az azt követő meg­beszélések fontosságát, valamint azt a különbséget, amely a régi iskolai vizsgák és a niai vizsgák között van. A vizsgán a guszonai középiskola negyedik osztályával együtt 23 nö­vendék vizsgázott. Heten kitüntetés, sel, a többiek kettes, illetve hármas minősítéssel. A szocializmus záró vizsgái nem a tanulók megrettentésé­r e szolgálnak, hanem barátságos be­szélgetések, melyek közben kitűnik, hogy ki hol használhat többet a tár. sadalomnak. Ilyen megbeszélést min­den 15 évét betöltő növendékkel, illet­ve szüleivel folytat a bizottság azért, hogy mindenkit arra a helyre irá­nyítson, ahol legjobban megállja a helyét és ahol a legszükségesebb a szocialista társadalom fölépítésében. Természetesen még mindig vannak szülők, akik nem értik meg a szocia­lizmus gondoskodását és hevesen ál­lítgatják, hogy ök vannak hivatva elsősorban arra, hogy gyermekük sorsát irányítsák. A szocialista isko­lapolitika ezt nem vonja kétségbe, de segédkezet akar nyújtani mind a szülőnek, mind a gyermeknek arra, hogy az iskola padjait elhagyva olyan helyre menjen, mely úgy az ő. mint az állam illetve a haladó emberiség szempontjából legészszerűbb. Értse ezt meg végre minden szülő! Az az idő megszűnt, melyről az orosz nép és minden müveit nép büszkesége, Tol­sztoj, a nagy regényíró ír finom sza­tírával, mikor a szülők öntudattal vagy öntudat alatt, az évszázados ki­zsákmányolástól megfásulva, zsarno­koskodtak gyermekeik fölött. Külö­nösen a falusi szülők értik ezt meg nehezen. Azt hiszik, hogy úgy van mint régen a feudális főurak alatt, mikor ha a szülő az urat szolgálta a gyermek sorsának is ennek kell len­ni. A mult évhez viszonyítva azonban már e téren is javult a helyzet. A reakció minden erőlködése ellenére a falu is kezdi belátni, hogy a szocia lizmus az, mely meghozza az embe­ribb életet a falvaknak is. Ezt mu­tatja az is, hogy 5 leány jelentkezett egyéves gazdasági iskolába, mely az EFSz-ek részére nevel fontos mun­kásokat különösen az irányítás terén. A falusi anyák is kezdik belátni, hogy a lánygyermekek sorsa se az, hogy a mama szoknyája mellett vár./ ják a „gazdag" kérőt, hanem az, hogy részt vegyenek a szocializmus építésében. A 23 tanulóból 2 jelentkezett bá­nyásznak eddig. Ez bizony kevés, kü­lönösen, ha figyelembe vesszük, hogy a tantestület tagjai az egész éven át igyekeztek meggyőzni a növendéke ket a bányászat fontosságáról. Itt még bizonyos tekintetben az otthoni nevelésben rejlik a hiba. A szülők rettentik gyermekeiket a bányától és nehézipartól. Megfeledkeznek arról, hogy nem a régi kapitalista idők bá­nyáiról és nehézipar telepeiről van szó, mikor lelkiismeretlenül elhanya­golták a munkások életének biztonsá­gát azok, akik ; lnnyira szerették a „lelket" emlegetni. Ma a bányász, valamint családja, minden lehető előnyt élvez nem kivé­telezésképen, hanem azért, mert mun­kája legtöbbel járul hozzá a szocializ­mus ég a béke megszilárdításához. Föl a munkára, hogy évről évre közelebb jussunk a szocializmus dia­dalához különösen az ifjúság nevelése terén, aminek Lenin és Sztálin elv­társak oly nagy fontosságot tulajdo­tanak az új igazságos társadalmi rend felépítésében. Dr. Lóska Lajos 98.6%-OS HULLADÉKVAS. GYŰJTÉS MÁJUSBAN Májusban a hulladékvasgyüjtés tervét összesen 98.6%-ra teljesítet­tük. Az iparvállalatok továbbra is sikerrel szervezték meg ezt a gyűj­tést és a tervezett feladatot 4.9%-kal túlteljesítették. Azonban a népi gyűj­tésben csak 79.5%-ot értek el a tervbevett hulladékvasból. Május fo­lyamán csak a cseh országrészekben állt be javulás, ahol a feladatot több mint 100%-ra teljesítették. Az év olej e óta az iparvállalatok a gyűjtés tervét 96.7%-ra teljesítették, míg a népi gyűjtést 58.5%-ra. Májusban a hulladékvasgyűjtésben legsikeresebbek a közlekedési minisz­térium vállalatának dolgozói voltak, akik feladatukat 135.8%,ra teljesí­tették. ök az év eleje óta 150.9%-ra teljesítették a tervet. A májusi tervet túllépték még a tüzelőanyag és ener­getikai, a nemzetvédelmi, a könnyű-' ipari, az élelmiszerügyi és a tájékoz­tató és közművelődési minisztériu­mok is- A nehéz gépipari üzemek a hulladékvasgyűjtésben állandóan hát­ramaradnak. A DOLGOZÓK FELSŐBB ISKOLÁ­JÁNAK (VŠP) NYAKI TAN­FOLYAMA Az Iskola-, Tudomány- ég Müvé­szetügyi Megbízotti Hivatal hason­lóan, mint a mult évben, idén is hat­hetes nyári tanfolyamot rendez 1952 július l-töl augusztus 15-ig a peda­gógiai irányzatú Dolgozók Felsőbb Iskolája (VŠP) II. évét végző hall­gatói részére. A tanfolyamon a fentnevezett is­kola azon hallgatói vesznek részt, akik már iskolai szolgálatban van­nak, továbbá azok, akik eddig ugyan még nem tanítanak, de ez év július elsejével iskolai szolgálatra jelentkez­nek. A tanfolyamon résztvevők a tan­folyam igazgatójánál (Szabadi elv­társ) jelentkezzenek július elsején a ni. Állami Főiskolás Internátus épü­letében, Bratislava, Nešporová u, 3. (A volt Svoradov Internátus). AZ ELSŐ SZÉNKOMBÁJN HANDLOVÁN A handlovai szénbányáknak gépesí­tett munkahelyein az 1951. év első negyedében a szén össztermelésének körülbelül 18—20 százalékát bányász­ták ki. E mennyiség már az 1952-es év első negyedében kb. 50 százalékra emelkedett. Ez év végével Handlován a terme­lésnek 70 százalékát nyerik gépesí­tett munkahelyekről és így nagy­részt felszámolják a szén kitermelé­sének régi fáradságos módját. E fon­tos feladat teljesítésében ís nagy mértékben segítségükre van a bará­ti Szovjetunió. Július közepén kezdi meg munká­ját a handlovai szénbányákban a „Donbasz" nevü magas teljesítményű szovjet szénkombájn. A „Donbasz"-kombájn és a vele dolgozó munkások felett a handlovai KSS helyi szervezete vette át a véd­nökséget. A bratislavai mozik műsora. Az előadások kezdete 16.00, 18.15 és 20.30 HVIEZDA — A címzett ismeret­len (francia) TATRA — Átépítés miatt nincs előadás. SLOVAN — A fehérhajú lány (kí­nai) LUX — Pénzt vagy életet (cseh) METROPOL — Három tojás po­hárban (cseh) PRAHA — Boldog ország (cSeh) STALINGRÁD — A kőpadhoz címzett vendégfogadó (cseh) PALACE — A vadorzó neveltje (cseh) OBZOR — Az ö nagy napja (szov.) LIGA — Szerencsés hajózást (szovjet) MÁJ — Sötétség (cseh) PARTIZÁN — Ökölvívók (szov.) POKROK — válasz (lengyel) OJ SZO, Szlovákia Kommunista Pártjá­nak napüapja — Szerkesztőség: Bratisla­va, Jesenského 8—10. Telefon: 347—18 és 352—10. Főszerkesztő LSrinca Gyula. — Kiadóhivatal: Pravda. tapktadôv&Ba­lata, Jesenského 12. Telefón: özem) elő­fizetés és lapárusitfts 274—74. egyéni elő­fizetés 282—77. A2 0J SZO megrendelhető i postai kézbesítőknél vafry a postahiva­talokon ts. — Előfizetési dö Vi évre 120 KCs. Feladó és Irányító postahivatal Bratisla­va H. — Nyomja a Pravda n. ». nyomás­1a. Bratislava.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom