Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-09 / 34. szám, szombat

1952 február 9 rossz hatással volt szocialista építésünk további fejlődésére általában. A jegyrendszerben végrehajtott változás jelentős eszközzé vált a egyenlősdiség elleni harcban, amely aláássa a munka magasabb termelékenységére irá­nyuló törekvéseket és komoly akadálya a termelés további növekedésének és így dolgozóink jólétének is. Gazdasági életünk minden szektora legyen áthat­va attól az erőfeszítéstől, hogy minden dolgozó életszínvonalának további fejlődése arányban le­gyen elvégzett munkája minőségével és mennyiségé­vel. Elsősorban bérpolitikánkra vonatkozik ez, ahol minél gyorsabban ki kell terjeszteni az akkordbé­rek és prémiumok rendszerét és fel kell számolni az egyenlősdii minden maradványát. Szükséges tehát, hegy a dolgozók legszélesebb tömegeit felvilágosít­suk az elvégzett munka mennyisége és minősége sze­rinti jutalmazás lenini-sztálini elveiről. Tehát az életszínvonal további állandó növekedését azzal biztosítjuk, hogy az élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátás rendszere és mindennemű szolgáltatás magasabb munkateljesítményre, becsületes ország­építő munkára, nemzetgazdaságunk kulcságazatának fejlesztésére buzdít. Azt hiszem, hogy Nemzeti Arc­vonalunk minden csoportjának nincs most sürgősebb és fontosabb feladata, mint az, hogy a tömegek leg­szélesebbkörű politikai mozgósításával, a munká­sok, műszaki értelmiség, parasztok, szövetkezete­sek, szállítási és postai alkalmazottak kezdeménye­ző részvételének fokozásával biztosítsák a tervtel­jesítést. Ez évi tervünk januári teljesítésében még sok hiány mutatkozik, amit tavaly is éreztünk. Az lesz a helyes, ha a Nemzeti Arcvonal minden része, minden tömegszervezet arra irányítja fokozott te­vékenységét, hogy fejlődésünk alapvető kérdéseinek megoldásához hozzájáruljon. Ipari és mezőgazdasági termelésünk, valamint az építészet nagy feladatainak teljesítéséhez legjobban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom járulhat hoz. zá. Mindenekelőtt az egyes szakszervezeti szövet­ségek úgy biztosíthatják népgazdaságunk minden tartalékának teljes mozgósítását, ha rendszeresen bevezetik a munka új szocialista formáit és szerve­zését, következetesen keresztül viszik a munkameny­nyisége és minősége szerinti jutalmazás szocialista elveit, biztosítják az üzemekben s az állami birto­kokon az öntudatos szocialista munkamorált. Min­den tagjuk mozgósításával biztosítsák a szocialis­ta munkaverseny további fejlődését, vezessék be a szocialista munkaverseny magasabb formáit, minél nagyobb számban vonják be a dolgozókat a terv­teljesítéséért, a szűk keresztmetszetek eltávolítá­sáért, a munka magasabb termelékenységéért, az ön­költségek csökkentéséért folytatott aktív harcba. A népgazdasági terv feladatainak sikeres telje­sítése megköveteli a népi igazgatás minden szervé­nél munkájuk lényeges javítását. A népi igazgatás gazdasági életünk újjászervezése után elsőrendű sze­repet játszik mindenekelőtt mezőgazdasági termelé­sünk és állattenyésztésünk termelési és beszolgál­tatás! feladatainak teljesítésében. Ezeket a felada­tokat csupán akkor tudja jól biztosítani, ha a Nem­zeti Bizottságok megfelelően fogják fel a tervezett termelési és beszolgáltatási feladatoknak az egyes gazdasági egységekre való tökéletes és hibátlan szét­írását és ha tökéletesen megszervezik a tavasza me­zőgazdasági munkák általános előkészítését főként a gépállomások szervezési és műszaki felkészültsé­gének biztosításával. Az állattenyésztés fokozott fel­adatainak megoldásában a Párt és a kormány feb­ruár 4-i határozata legyen irányadó, hogy jobban tudjuk ellátni lakosságunkat hússal és hústermé­UJ SM kekkel. A népi igazgatástól sokat várunk az olyan fontos és sürgős feladatok megoldásában, mint ami­nő a bányászat és a nehézipar más ágazatai, az épí­tészet és főleg a szocializmus nagy építkezései szá­mára való munkaerőtoborzás. A helyi, járási és ke­rületi Nemzeti Bizottságok jó munkája döntő je­lentőséggel bír a helyi gazdálkodás fejlesztése, a közüzemi és más szolgálat javítása szempontjából. A népi igazgatás tisztségét viselőitől ma már joggal elvárjuk, hogy minden igyekezetüket arra fordít­ják, hogy egyik szakaszon se tűrjék meg a felada­tok nemteljesítését és hogy a dolgozó nép tömegei­vel való szoros kapcsolatban megszervezik a kitű­zött feladatok teljesítéséért folyó állandó és min­dennapos harcot. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szlovákiai köz­ponti vezetősége már február 3-i és 4-i ülésén rész­letesen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, amelyek­nek biztosítaníok kell az üzemekben és a mezőgaz­daságban az ifjú nemzedék aktív részvételét ama nagy és gyönyörű feladatok teljesítésében, amelyek ifjúságunk boldog, szocialista, jövőjének biztos alap­jait rakják le. Ifjúságunknak a szocializmus építé­sében való részvétele feljogosít bennünket, hogy a szövetség tagjaitól megköveteljük, legyenek a mun­ka szovjet sztahanovista módszereinek úttörői, és örömteli erőfeszítéssel föllelkesítve mindenütt ott le­gyenek, ahol a szocializmus felépítésének legnehe­zebb feladatai vannak. A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség teljes támogatásra talál állami igazgatásunk­nál, az újjászületett Nemzeti Arcvonal vezető párt­jánál, Csehszlovákia Kommunista Pártjánál, abban az erőfeszítésében, hogy a Szövetség mindkét nemű tagjainak politikai, világnézeti szakképzettségét el­mélyítse, hogy így a szövetségi csoportokból a szo­cializmus aktív építőinek ezrei és tízezrei kerüljenek ki, akik alapos ismerői a technikának, vagy más szakmának és hazájuk szocialista felépítésében ren­díthetetlenek és kitartóak. Az utolsó év bennünket végtelenül értékes tapasz­talatokkal gazdagított. A növekvő nehézségek kere­tében megértettük, hogy nem elég kihirdetni a ter­veket és ellenőrzésüket zöldasztal mellett végezni. Megtanultuk, hogy a terv nem teljesül önmagától, hogy a terv teljesítéséért harcolni kell és jól meg kell szervezni ezt a harcot. A terv való alapja — tanít bennünket Sztálin elvtárs — az ember, az élő ember, az, aki el van szánva, hogy teljesíti a tervet. A tömegekkel való szüárd kapcsolatban, alkotó erő­inket és képességeinket mozgósítva és a Szovjetunió baráti és önzetlen segítségére támaszkodva, minden lehetőségünk megvan arra, hogy a tervet teljesít­sük és túllépjük. Ezért a közös erőfeszítés továbbra is kösse össze a Nemzeti Arcvonal minden részét, Csehszlovákia egész dolgozó népét hatalmas, egyön­tetű kollektívummá, amely Klement Gottwald, sze­retett elnökünk vezetése alatt rendíthetetlenül foly­tatja Köztársaságunkban a szocializmus felépítésé­ért és a világbéke győzelméért a harcot. Kedves barátaim, elvtársnők és elvtársak, gazdag tapasztalatokkal léptünk a gottwaldi ötéves terv negyedik évébe és lehetővé vált, hogy az ötéves terv elfogadásával a szocializmus felépítésére megkezdett út helyességéről meggyőződhessünk. Tudjuk jól, hogy milyen vigasztalan gazdasági és kulturális elmara­dottságban élt Szlovákia a München előtti burzsoá köztársaságban és az úgynevezett Szlovák állam ide­je alatt. Megváltozott-e ez idő óta az imperialisták hatalmában lévő kisnemzetek sorsa? Igen, megvál­tozott, megrosszabbodott. Az úgynevezett Marshall­segély csak meggyorsította a kapitalista országok gazdasági életének szétesését és rothadását. A lázas fegyverkezés ellenére tömeges munkanélküliség van 3 ott és a dolgozó nép helyzete évről évre rosszabb. A fegyverkezés csupán a kapitalista kizsákmányolók­nak s mindenekelőtt az amerikai milliárdosoknak hoz hasznot. A dolgozók széles tömegeinek egyre gyalázatosabb megnyomorítása alapján szó sem le­het a béketermelés fejlesztéséről Ellenkezőleg, a mult évben az Amerikai Egyesült Államokban és más kapitalista országokban jelentős eladási nehézségeie­re került sor és korlátozták a termelést. Még rosz­szabb a dolgozók sorsa a kapitalista államok nagy többségében, nem beszélve a gyarmati és függő or­szágok nemzeteiről, amelyek szociális és nemzetiségi elnyomás és imperialista erőszakosság alatt szenved­nek, mint Egyiptom, Tunisz, Irán, Irak és más or­szágok nemzetei. Az amerikai és angol imperialisták­nak és kiszolgálóiknak a marshallizált országokban nincsenek más kilátásai nemzeteik számára, mint a további fegyverkezés a nép számlájára, további nyo­morúság és háború. Csehszlovákia dolgozó népe más úton jár. Felszabadult az imperializmus járma alól. A Szovjetunióra támaszkodik és a szocialista ország­építés útjára lépett. A Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetésével rendíthetetlenül haladva ezen az úton, teljesen felszámolta a munkanélküliséget, meg­teremtette a mezőgazdasági termelés fejlődésének feltételeit, biztosította az iparosítás gyors iramát és ezzel felszámolta Szlovákia gazdasági és kulturális elmaradottságát. Ezért nem kell beszélnünk ma a válság és a mun­kanélküliség veszélyéről, gazdasági katasztrófa fe­nyegető jeleiről, növekvő kapitalista elnyomásról és más ehhez hasonló kérdésekről, amelyekkel a kapi­talista marshallizált országokban a dolgozók kény­telenek foglalkozni. Ellenkezőleg, összejöttünk, hogy buzdítást merítsünk arra, hogyan biztosítsuk az ipar és mezőgazdaság további fejlődését, életszínvona­lunk további fokozását és emellett hogyan küzdjük le azokat a nehézségeket és hiányokat, amelyek a fejlődésből folynak. Igen, elég ha összehasonlítjuk, mit jelentett Szlovákia valamikor — még nem is olyan régen — és mit jelent Szlovákia ma. Elég, ha összehasonlítjuk az állandó fejlődést nálunk a kapitalista országok dolgozóinak visszaesésével és egyre rosszabbodó helyzetével, hogy meggyőződjünk erről és igazolva lássuk: igen, helyes, úton járunk, sikeresen haladunk előre és dolgozó népünk előtt világos célok és távlatok állnak. Ez a tudat ser­kent bennünket további munkára, eltölt eltökéltség­gel, hogy még jobban dolgozzunk, még keményebben küzdjük le a nehézségeket és biztosítsuk népgazda­ságunk további sikeres tervezett fejlődését. Továbbá buzdít bennünket az a tudat, hogy a vi­lágbéke és a szocializmus táborának szilárd és el­választhatatlan részei vagyunk, olyan táborhoz tar­tozunk, amely tavaly a Szovjetúnió vezetése alatt hatalmas sikereket ért el és fokozza harcát a vi­lágbéke megőrzéséért. Nem félünk az imperialisták háborús uszításától, sem alattomos fenyegetőzései­től, mert a béke és szocializmus ügyéért az egész vi­lágon folyó harc élén Sztálin elvtárs áll, a béke első zászlóvivője, nemzeteink nagy barátja.. A Szovjet­unió mellett készen állunk arra, hogy megvédjük köztársaságunk függetlenségét és szabadságát és továbbra is még kitartóbban folytatjuk erőfeszíté­seinket, hogy neveljük politikai és gazdasági erőn­ket, népi demokratikus köztársaságunk védelmi ké­pességét. Szilárdan tömörülünk elnökünk, Gottwald elvtárs köré és fokozott erőfeszítést fejtünk ki, hogy Szlovákia dolgozó népe a terv reá rótt felada­tait becsületesen teljesítse és így biztosítsa hazánk gazdasági és kulturális fejlődésének további sike­rét. Ii IKA-ra riSiiionyolt, hogy siem tartja be az EMSz alapokmányát és mm tiszteSi a nemzetek egyenioiúságát Február 6-än a Biztonsági Tanács ülést tartott, amelyen az új tagok­nak az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe való felvételéről tárgyalt. Amint ismeretes, mult év decem­ber 19-én, J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője, a Szovjetunió küldött­ségének nevében a Biztonsági Ta­nács elé határozati javaslatot ter­jesztett, amelyben javasolja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe vegyék fel mindazon államokat, amelyek ettől a naptól kezdve kér­ték az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe való felvételüket. Ezek az országok Albánia, Mongol Népköz­társaság, Bulgária, Románia, Ma­gyarország, Finnország, Olaszor­szág, Portugália, Írország, Transz­jordánia, Ausztria, Ceylon és Nepál. A Szovjetunió képviselője emel­lett kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak az új tagok felvétele kérdését haladéktalanul meg kell tárgyalnia és ennek érdekében fog­lalkozzon a kérdéssel teljes egészé­ben az egyes országokkal szemben való diszkrimináció nélkül és más országok előnyben részesítése nél­kül, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételüket kér­ték. Görögország küldötte, aki a Biz­tonsági Tanács szerdai ülésén elnö­költ, felhívta a Biztonsági Tanács tagjait, hogy beszédeikben csak a francia határozati javaslattal fog­lalkozzanak és ne foglalkozzanak a Szovjetunió határozati javaslatával. E kísérlet ellen, amellyel hallgatás­sal akartak kitérni a szovjet hatá­rozati javaslat megtárgyalása elöl, felszólalt J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője, aki rámutatott arra, hogy a Szovjetunió határozati ja­vaslata, valamint Franciaország határozati javaslata is ugyanzon ügyre vonatkoznak, és ezért a Biz­tonsági Tanácsban az egyenlőség elve alapján kell őket megtárgyal­ni. J. A. Malik, ezután a vita során az új tagok felvételéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az USA arra törekszik, hogy megakadályozza az ENSz-be olyan békeszerető és de­mokratikus államok felvételét, mint Albánia, a Mongol Népköztársaság, Bulgária, Magyarország é» Romá­nia, — Nyilvánvaló, — mondotta a Szovjetunió képviselője, — hogy az USA-nak ez az állásfoglalása ellen­tétben áll az ENSz alapokmányával és az államok egyenjogúságának elvével. Azáltal, hogy az USA ezen említett államoknak az ENSz-be való felvétele ellen foglal állást, megakadályozza a többi államok felvételét is az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Szovjetunió küldöttsége azon törekvésében, hogy a 14 állam ENSz-be való felvételének kérdését haladéktalanul és igazságosan old­ják meg, — jelentette ki J. A. Ma lik — és tekintetbe véve a közgyü lés hatodik ülésezésén a küldöttsé­gek többségének kívánságát, vala­mint az egész világ nemzetei túl nyomó többségének azt a szándé­kát, hogy ezt a kérdést a lehető leggyorsabban megoldják, határoza­ti javaslatához, amelyet 1951 de­cember 19-én terjesztett a Bizton­sági Tanács elé, a következő függe­léket csatolja. A szovjet határozati javaslatban felsorolt államokhoz csatolják Libiát és a javaslat ope­ratív részét kiegészítik „egyidejű­leg" szóval. — A Szovjetunió küldöttsége — mondotta befejezésül J. A. Malik. — eredeti határozati javaslatát kiegé­szítette és a Biztonsági Tanács elé terjeszti elbírálásra és kitart amel­lett, hogy ezt a szovjet határozati javaslatot szavazás alá bocsássák, hogy így szavazással döntsék el azt a kérdést, ki ellenzi valóban mind a 14 államnak az ENSz-be való felvé­telét és ki törekszik a valóságban arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét 14 új taggal bővítsék ki, hogy ae ENSz-be tömörült nemzetek családjába felvegyenek több mint 100 millió embert, ami kétségtelenül jelentős lépést jelentene előre és lé­nyegesen hozzájárulna a béke ügyé­nek megszilárdításához és az orszá­gok közötti baráti kapcsolatok kifej­lesztéséhez. Ez a szavazás megmutat­ja azt is, hogy ki akadályozza ezek­nek az államoknak az ENSz-be való felvételét, ki akadályozza e sürgető kérdés megoldását. Ezután szavazás alá bocsátották Franciaország határozati javaslatát, amely szerint az ENSz tagjai közé csak Olaszországot kellene felvenni. Ezt a határozatot elvetették a szov­jet képviselők tiltakozásával, akinek a Biztonsági Tanácsban vétójoga van. A szovjet határozati javaslatról való szavazás a következő eredményt hoz­ta: A határozat mellett szavazott a Szovjetunió és Pakisztán képviselője, a javaslat ellen 6 szavazatot adtak le (USA, Brazília, Törökország, Gö­rögország, Hollandia és a Kuomin­tang képviselő). Anglia és Chilié képviselői tartózkodtak a szavazás­tól. A Biztonsági Tanácsban lévő ame­rikai csoport így ismét megakadá­lyozta, hogy mind a 14 államot fel­vegyék az ENSz-be és meghiúsította a szovjet határozat elfogadását, amely megnyitná, az egyedüli helyes útat e kérdés megoldásához. A koreai néphadsereg fennállásának 4-ik évfordulója A koreai nép február 8-án ünne­pelte néphadserege fennállásának negyedik éívfordulóját. A városokban és falvakban elő­adásokat tartanak, az üzemekben pedig munkaversennyel készülnek az évfordulóra. A front különböző szakaszaira küldöttségek utaztak, hogy a dol­gozók nevében ajándékokat és leve­leket adjanak át a harcosoknak. Va­lamennyi koreai lap cikkeket közöl a szabad Korea védelmezőinek di­cső hőstetteiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom