Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-05 / 30. szám, kedd

1952 február 5 U J SZÖ Az ENSz közgyűlésének plénuma a Szovjetunió tagfelvételi javasfiafáról tárgyalt Az amerikai küldöttség ügyrendi cscifogása miatt a javaslatot a szavazattöbbség ellenére „el nem fogadotlnak" nyilvánították Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlése február 1-i plenáris ülésén foglalkozott az új tagok fel­vételének kérdésével. A közgyűlés elé három olyan határozattervezetet ter­jesztettek, amelyet a politikai bizott­ság már jóváhagyott. A perui határozattervezet még je­lentősen módosított formájában is arra irányul, hogy igazolja az USA felvételi politikáját. Ez a politika előnyben részesíti az USA-nak tetsző államokat és megkülönböztetést al­kalmaz a népi demokratikus orszá­gokkal szemben. Ez a tervezet nem mutat kiutat abból a zsákutcából, amelybe a tagfelvételi kérdés az USA és az angol-amerikai tömb más országainak hibájából került. A politikai bizottság éppen ezért szavazattöbbséggel a Szovjetunió határozati javaslatát hagyta jóvá, amely az alapokmány alapján lehe­tőséget ad a tagfelvételi kérdés igaz­ságos megoldására. E határozati ja­vaslat értelmében a közgyűlés ajánl­ja a Biztonsági Tanácsnak, hogy vizsgálja meg Albánia, a Mongol Népköztársaság, Bulgária, Románia, Magyarország, Finnország, Olaszor­szág, Portugália, Írország, Transz­jordánia, Ausztria, Ceylon és Nepál tagfelvételi kérelmét és tárgyalja meg Libia felvételi kérelmét is. A harmadik határozati javaslat megkisérli megakadályozni a tagfel­vételi kérdés igazságos megoldását. Ezt öt középamerikai ország kül­döttsége terjesztette sürgősen a poli­tikai bizottság elé. Az öt küldöttség revansot akart venni azért a veresé­gért, amely az USA küldöttségét ér­te azzal, hogy nem tudta megakadá­lyozni a politikai bizottságban a szovjet határozati javaslat elfogadá­sát. Malik elvtárs: Az USA ostoba és ab<zurd érvekkel hozakodik elő Magyarország ENSz-beli felvétele ellen I közgyűlés kővetkező, 7. ülésszakán [ kérjen konzultatív véleményt a nem­J. A. Malik, a Szovjetunió küldött ségének helyettes vezetője hangsú lyozta, hogy az Amerikai Egyesült ' zetközi bíróságtól arravonatkozólag. Államoknak e kérdésben elfoglalt ál- hogy mi a Biztonsági Tanács szere­láspontja egyre nagyobb elégedetlen- pe az új tagok felvételének kérdésé­séget kelt. Nemcsak azok az orszá- ben és hogyan kell szavazni a Biz­gok elégedetlenek, amelyeknek felvé- tonsági Tanácsban e kérdéssel kap­telét az Amerikai Egyesült Államok • csolatban. Az alapokmány 4., 18. és már évek óta akadályozza, hanem 20. cikkelyében pontos és világos elégedetlen több ENSz-tagállam is. megállapítások vannak ezekről a Malik elvtárs ezután kijelentette, kérdésekről. A Biztonsági Tanácsot hogy a perui tervezet lényegében a | és a közgyülást már hat éve, a szer­Biztonsági Tanácsban érvényes egy- 1 vezet megalakításának első napjai­hangúsági elv ellen irányul. A perui tói fogva az alapokmányoknak ezek tervezet másik célja az, hogy csök­kentse a Biztonsági Tanács szerepét és jelentőségét a tagfelvételi kérdé­sekben. A perui határozattervezet olyan kibúvókat akar lehetővé tenni az imperialisták számára, amelyek­kel arra kényszerithetik a Biztonsági Tanácsot, hogy az ENSZ-be automa­tikusan, minden vita nélkül vegyék fel az USA-nak és az ENSZ-be lévő amerikai csoportosulásnak tetsző il­lamokat és hogy automatikusan uta­sítsák el mindazoknak az államoknak tagfelvételi kérelmét, amelyek vala­milyen oknál fogva nem tetszenek az USA-nak és az amerikai csopor­tosulásnak. Ezután Malik elvtárs rámutatott azoknak az érveknek a képtelenségé­re, amelyekkel az USA a perui ja­vaslatot védte. Malik elvtárs hangsú­lyozta, hogy az USA küldötte a tag­felvétel csaknem fő „kritériuma­ként" hozta fel a tagfelvételt kérel­mező államnak a külföldiekkel kap­csolatos magatartását. Az USA kép­viselője panaszkodott az amerikai diplomatákkal kapcsolatos magyar­országai magatartásról; ez a panasz azonban alaptalan. Mint sajtójelen­tésekből ismeretes, amerikai kémek­kel, nem pedig diplomatákkal kap­csolatos magatartásról van szó. Az amerikai diplomatákat Magyarorszá­gon ugyanolyan bánásmódban része­sítik, mint más országok diploma­táit. Azokat az amerikai állampolgáro­kat azonban, akik Magyarországon végrehajtják az USA-ban a nem­zetközi jog elemi elveinek megsze­gésével hozott hírhedt „1951. évi törvényt", nemcsak Magyarorszá­gon, hanem bármilyen más, magát valamire tartó országban sem be­csülik meg. Az USA kormányának semmi alapja sincs arra, hogy ezt érvként hozza fel Magyarország ENSZ-beli felvéte­lének kifogásolására. Ez is egyik példája azoknak az ostoba és abszurd „érveknek", amellyel az USA kül­döttsége előhozakodik Magyarország ENSZ-beli felvétele ellen. Ez nem egyéb, mint az ENSZ-alapokmány durva megsértése a tagfelvételi kér­désben. Malik elvtárs a továbbiak­ban is hangsúlyozta, hogy azoknak az érveknek, amelyeket az amerikai küldöttség a népi demokráciák ENSZ-tagfelvétele ellen felhoz, sem­mi közük sincs az alapokmányhoz. Beszédében ezután Malik elvtárs rátért az öt középamerikai ország új határozati javaslatának bírálatá­ra. Ez a határozati javaslat egyene­sen ellenmond az ENSZ alapokmá­nyának. Azt indítványozza, hogy a a megállapításai irányították. Köny­nyü megérteni, hogy ezt a kiagyalt javaslatot csak azért nyújtották be, hogy felzavar­ják a vizet ebben a kérdésben és megpróbálják elhalasztani még egy évvel, ha lehet, még többel mind a 14 állam felvételéről szóló határozat elfogadását. Malik elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniót a tagfelvétel kérdésében az alapokmány megálla­pításai vezetik és amellett van, hogy ezen az alapon vegyék fel valameny­nyi államot, amelyet a politikai bi­zottság által elfogadott szovjet hatá­rozati javaslat megemlít. Befejezésül Malik elvtárs aláhúz­ta, hogy a Szovjetuniónak ezt az ál­láspontját egyre szélesebb körökben támogatják, mind az ENSZ-ben, mind az ENSZ-en kívül, ami tükröző­dött először is abban, hogy a politi­kai bizottság elfogadta a szovjet ja­vaslatokat az USA makacs ellenál­lása ellenére és másodszor abban, hogy a világsajtóban igen sok ked­vező visszhang jelent meg azzal kap­csolatban, hogy a politikai bizottság elfogadta ezt a szovjet javaslatot. A szovjet határozati javaslat mel­lett szólalt fel Csehszlovákia, az Ukrán és a Bjelorussz Szovjet Szo­cialista Köztársaság, Lengyelország, Irak és több más ország képviselője. Miután a közgyűlés az amerikai­angol tömb szavazataival elfogadta a perui határozattervezetet, áttért a szovjet határozati javaslat fölötti szavazásra. Bár az USA küldöttsége a közgyűlés plenáris ülése előtt több küldöttségre erős nyomást gyako­rolt, hogy a szovjet határozati ja­vaslat ellenzésére kényszerítse őket, várható volt, hogy a határozati ja­vaslatot a plenáris ülésen elfogadják. Az USA képviselője ennek meg­akadályozására ügyrendi cselfo­gáshoz folyamodott. Kijelentette, hogy a szovjet határozati javas­lat jóváhagyásához nem elég a puszta szótöbbség, hanem a szava­zatok kétharmadrészére van szük­ség. Nervo, a közgyűlés elnöke megál­lapította, hogy véleménye szerint az amerikai kül­döttség javaslata ellentmond az alapokmánynak és az ügyrendi szabályoknak. Az amerikaiak erőszakoskodására azonban a közgyűlésre bízta a kér­dés megoldását. Az angol-amerikai tömb szavazataival — az alapok­mány és az ügyrendi szabályok meg­sértésével — elhatározták, hogy a szovjet határozati javaslatot csau abban az esetben tekintik elfogadott­nak, ha a szavazásban résztvevő kül­döttség szavazatainak kétharmadát megkapja. Ezután szavazásra tették fel a szovjet határozati javaslatot. A javaslatra 22 szavazatot adtai;, vagyis egy szavazattal többet, mint a politikai bizottságban. A szovjet határozati javaslat ellen 21 küldöttség szavazott. Tizenhat küldöttség tartózkodott a szavazás­tól. A szovjet határozati javaslat el­len szavazó küldöttségek között több olyan is volt, amely még néhány nap­pal ezelőtt a politikai bizottságban tartózkodott a szavazástól. Ilyen eredménnyel járt az a nyomás, ame­lyet az USA küldöttsége ezekre a küldöttségekre gyakorolt. Ilymódon tehát elutasítottnak te­kintik a szovjet határozati javasla­tot, bár az a plenáris ülésen is meg­kapta a szavazattöbbséget. Malik elvtárs rámutatott annak a cselfogásnak a lényegére, amelyet az amerikai tömb a szavazásnál alkal­mazott. Mint Malik elvtárs megvilá­gította, a szovjet határozati javas­lat ügyrendi jellegű indítványt tar­talmaz. E javaslattal kapcsolatban nem arról van szó, hogy a szóban­forgó államokat máris felvegyék az ENSZ-be, minután a közgyűlésnek a Biztonsági Tanács ajánlása nélkül nincs is joga új tagokat felvenni — hanem csak a közgyűlés kívánságai­ról. Az ilyen jellegű szavazásoknál az ENSZ alapokmánya csak az egy­szerű szótöbbséget követeli meg, nempedig a kétharmados többséget. Ezért az USA által javasolt eljárás közönséges csélfogás volt annak ér­dekében, hogy a szovjet javaslat el­fogadását meghiúsítsák. Ilymódon — mondotta Malik elvtárs — a szov­jet javaslat elutasításáért a felelős­ség az USA küldöttségére hárul. Ezután szavazásra tették fel az öt középamerikai ország határozati ja­vaslatát. A javaslatot az amerikai­angol tömb szavazataival elfogad­ták. Az ENSz közgyűlésén ismét leleplezték az USA agressziós távolkeleti terveit Az ENSZ közgyűlésének február elsejei teljes ülésén előterjesztették a Szovjetunió és a Kína Népköztár­saság ellen irányuló hazug és provo­kációs Kuomintang-cselszövényt. Malik elvtárs, a szovjet küldött­ség helyettes vezetője felszólalásában kimutatta, hogy ezt a hamisítványt az USA sugalmaz­ta, hogy elvonja a világ közvélemé­nyének figyelmét az amerikaiak tá volkeleti agressziójának kiszélesí­téséről. Követelte, hogy utasítsák el azt a határozati javaslatot, mely indoko­latlanul azt indítványozza: állapítsák meg, hogy a Szovjetunió nem telje­sítette a Kínával 1945-ben kötött szerződését. Kovalenko elvtárs, az ukrán kül­döttség nevében hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya 1950 februárjában barátsági szövet­ségi és kölcsönös segélynyújtási szer­ződést kötött a Szovjetunióval és e évi szerződés értelmében az 1945. szerződés érvényét vesztette. Csehszlovákia, Ukrajna. Bjelorusz­szia és Lengyelország küldöttei tá­mogatták a Szovjetunió küldöttségé­nek követelését és rámutattak arra, hogy az USA katonai előkészületeket folytat Burma területén. Onnan szándékszik a szétvert Kuoroin­tang-bandák segítségével új ag­ressziót indítani a Kínai Népköz­társaság ellen. A Kuomintang képviselő által elő­terjesztett hamisítvány ellen kilenc küldöttség szavazott: a Szovjetunió, Ukrajna, Bjelorusszia, Lengelország, Csehszlovákia, Burma, Indonézia, In­dia és Izrael. Huszonnégy küldött­ség tartózkodott a szavazástól. Két küldöttség nem vett részt a szava­zásban. Ilymódon — éppúgy, mint a politikai bizottságban — harmincöt küldöttség a teljes ülésen sem támo­gatta a Kuomintang cselszövényét, A magyar kormány tiltakozó jegyzéke az angol kormányhoz a fasiszta emigránsok londoni konferenciája ügyében A magyar külügyminisztérium január 31-én az alábbi jegyzéket juttatta el Nagy-Britannia buda­pesti követségéhez: „A Magyar Népköztársaság •kor­mányának tudomására jutott, hogy a Magyarországról és más népi de­mokratikus országokból megszökött háborúra uszító és fasiszta elemek 1952 január 21—25-lg értekezletet tartottak Londonban az úgynevezett „Európa Mozgalom Közép- és Kelet­európai Bizottság" rendezésében. Az értekezleten ténylegesen a kelet­európai Bizottsága" rendezésében, gyarország — fennálló népi demo­kratikus rendszerének és törvényes kormányának megdöntéséről és a régi, népelnyomó rendszer vissza­állításáról tárgyaltak. A magyar kormány megütközés­sel értesült arról, hogy az értekez­let megnyitó ülésén részt vett és beszédet mondott a brit kormány hivatalos képviselője, Harold Mac­Millan lakás- és helyi kormányzat­ügyi miniszter, aki beszédében a brit kormány üdvözletét és neveze­tesen Anthony Eden külügyminisz­ter jókívánságait tolmácsolta az ér­tekezlet részvevőinek. Az a tény, hogy a brit kormány, amely a magyar kormánnyal diplo­máciai kapcsolatot tart fenn, hiva­talosan képviselteti magát a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megdöntését tervező bűnös elemek értekezletén s ezzel azok célkitűzé­seit nyiltan támogatja, félreérthe­tetlenül mutatja, hogy a brit kor­mány, a népek közötti együttmű­ködés általa hangoztatott elvével szöges ellentétben, a magyar nép­pel és a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges magatartást ta­núsít, támogatja és bátorítja a Ma­gyar Népköztársaság ellen összees­küvéseket szövő és háborúra uszító fasiszta, antidemokratikus eleme­ket. A Magyar Népköztársaság kor­mánya erélyes tiltakozását fejezi ki a brit kormánynak a normális dip­lomáciai viszonnyal semmikép ösz­sze nem egyeztethető ezen eljárása miatt, egyben felhívja a brit kor­mány figyelmét arra, hogy ilyen módszerek nem alkalmasak a két ország közötti viszony megjavítá­sára." Az 1951. évi gazdasági terv teljesítésének eredményei Romániában > A bukaresti sajtó közzétette a Ro­mán Népköztársaság Központi Sta­tisztikai Hivatalának az ötéves nem­zetgazdasági fejlődés állami terve első évének eredményeit. A Román Népköztársaság nemzetgazdasága új sikereket ért el. Az összipari termelés tervét 104.5 százalékra teljesítették. A termelés az 1950-es évvel szemben 28.7 szá­zalékkal növekedett. Nagyszámú készítményt termeltek terven felül, közöttük nagymennyiségű vasércet, kőolajat, acélt, hengerelt fémeket, villanymotorokat, golyóscsapágyakat, teherautókat, mezőgazdasági gépe­ket, gyapjú- és selyemszöveteket és cipőt. .Megkezdték újfajtájú gépek termelését a kőolaj-, bánya- és épí­tőipar számára. Ezenkívül szalag­traktorokat és kombájnokat i s gyár­tottak. 1951-ben számos metiallurgiaia, elektrotechnikai, vegyi és más ipari üzemet fejeztek be és helyeztek üzembe. A tőkebefektetések 30.5 százalék­kal magasabbak voltak, mint az 1950-es évben és az építkezési mun­kák terjedelme 42.4 százalékkal emel­kedett. A munkások száma az 1951-es év­ben 210.000-rel, a munkatermelé­kenység 10 százalékkal emelkedett, a termelési költségek 5.65 százalék­kal alacsonyabbak votlaik, mint az 1950-es évben. A mezőgazdaság is jelentős sikereket ért el. 130.000 hektárral több földet müveitek meg, mint 1950-ben. A fontos mezőgazda­sági termények össztermelése jelen­tősen túlhaladta az 1950-es évi szín­vonalat: a búza 58.7 százalékkal, a kukorica 29.7 százalékkal, a gyapot 147.3 százalékkal, a cukorrépa 126 százalékkal. A mezőgazdaság szocialista szek­tora megnövekedett és megszilár­dult. A mult évben 50 új traktorál­lomást létesítettek. A romáin dolgo­zók anyagi és kult úr színvonala állan­dóan emelkedett. A nemzeti jövede­lem 32 százalékkal magasabb volt, mint az 1950-es évben. A lakosság vásárlóereje az ipari termékeknél 22.3 százalékkal növekedett ajz 1950­' es évvel szemben. Az iskolákat I 2,136.000 tanuló látogatta. 1951-ben a vietnami nép ragyogó politikai, katonai és gazdasági győzelmeket aratott A vietnami hírügynökség jelentése szerint Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszter­elnökhelyettese a minisztertanács ülé­sén jelentést tett a vietnami nép 1951­ben elért sikereiről. Jelentésében rámutatott, hogy az el­múlt évben, az ellenállás ötödik évé­ben Vietnam népe politikai, katonai és gazdasági téren egyaránt ragyogó győzelmeket aratott. Az 1951-es évet politikai téren három nagy győzelem jellemzi: a franciák által tervezett kényszer­sorozásokkal szembeni ellenállást, a mezőgazdasági adók beszedése és a falusi közigazgatási rendszer meg­erősödése. Csődöt mondott a franciáknak az a kísérlete, hogy Vietnam népét testvér­harcba taszítsák. A miniszterelnök­helyettes megállapította, hogy a népi demokratikus kormány népszerűsége még a franciák által megszállt terüle­teken is egyre növekszik és a nem­zeti egységmozgalom egyre szélesebb méreteket ölt Vietnam népe Ho Si Minh kormányát tekinti egyedüli tör­vényes kormányának és Bao Dajt áru­lónak bélyegzi. A katonai helyzettel kapcsolatban Fam Van Dong beszámolt arról, hogy az ellenállás sok kemény csapást mért az ellenségre. A francia imperialisták a, bábkormány-csapatok növelésével és amerikai segítséggel 1951 novemberé­ben nagy támadást indítottak. Ez a támadás azonban összeomlott. Az el­lenség meggyengülése kedvező helyze­tet teremtett a vietnami néphadsereg számára, amit az 1951 utolsó hónap­jaiban aratott győzelmek sorozata is bizonyít. Teljes sikerrel zajlott le a tuniszi általános sztrájk A Tuniszból érkező hírek a pénte­ki tiltakozó sztrájk hatalmas mére­teiről számolnak be. Tunisz arab városrészében a sztrájk teljes volt ós az európai vá­rosrészben is igen sok kereskedő tartotta zárva üzletét. Az utcákon hatalmas megerősített rendőri és ka­tonai egységek cirkáltak. A sztrájkmozgalom teljes volt va­lamennyi tuiniszi nagyvárosban, Sous­seban, Bizertában, Sfaxban stb. A l'Humanité tuniszi tudósítója megállapíja, hogy az általános sztrájk teljes sikerrel zajlott le. A Tuniszi Kommunista Párt em­lékiratot intézett az ENSz-hez Tu­nisz helyzetéről. Az emlékiratot kül­döttség juttatta el pénteken az ENSz közgyűlésének elnökéhez, a Bizton­sági Tanács elnökéhez, valamint a delegációkhoz. Az emlékirat ismer­teti Tunisz követeléseit a független­ségre, a védnökség teljes felszámo­lására, az országban tartózkodó ide­gen csapatok eltávolítására tuniszi alkotmányozó nemzetgyűlés összehí­vására vonatkozólag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom