Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-31 / 26. szám, csütörtök

1952 január 26 U J S7Ö A szovjet kormány jegyzéke az USA, Nagy-Britannia, Framiaország és Törökország kormányaihoz Amint már jelentettük, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese 1951 november 24-én Gascoigne úrnak, NagyBritannia nagykövetének, Chataigneau úrnak, Franciaország nagykövetének, Göcker úrnak, Törökország nagykövetének és Cumming úrnak, az USA ügyvivőjének jegyzéket nyújtott át, az USA, Anglia, Franciaország és Törökország kormányainak az úgynevezett „középkeleti parancsnokság" felállítására tett javaslatával kapcsolatban. A szovjet kormánynak ezek a jegyzékei rámutattak arra, hogy az USA, Angiia, Franciaország és Törökország kormányainak az úgynevezett „közép-keleti parancsnokság" felállításáról szóló tervei nem jelentenek mást, mint kísérletet arra, hogy a Közel- és Közép-Kelet országait az Atlanti-tömb háborús előkészületeibe bevonja. 1951 december 18-án és 19-én a azovjetkormány az USA, NagyBritannia, Franciaország és Törökország kormányaitól válaszjegyzékeket kapott, amelyekben ezek a kormányok a tényekkel ellentétben megkísérelték tagadni terveik agresszív jellegét, amelyek a „közép-keleti parancsnokság" felállításával függenek össze és emellett durva rágalmakhoz folyamodtak a Szovjetunió külpolitikájáról. 1952 január 28-án A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese a szovjetkormány megbízásából Cumming úrnak, az USA ügyvivőjének az Amerikai Egyesült Államok kormánya számára a következő jegyzéket adta át: „Az Amerikai Egyesült Államok kormányának december 19-én kelt válaszjegyzékére, amelyet a szovjet kormány november 24-iki jegyzékére küldött válaszul, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Törökország úgynevezett „közép-keleti parancsnokság" terveivel kapcsolatban a szovjetkormány kijelenti : A szovjetkormány Jegyzékében már rámutatott arra, hogy a középkeleti parancsnokság létesítésére irányuló tervek azt a célt szolgálják, hogy Egyiptomot, Szíriát, Libanont, Irakot, Szaudi-Arábiát, Jement, Izraelt és Transzjordániát bevonják az agresszív Atlanti-tömb háborús intézkedéseibe, hogy ezen országok területeit az Atlanti-tömb élén álló államok fegyveres erőjének támaszpontjává alakítsák át. E tervek megvalósítása, amelyek az USA és a többi imperialista hatalmak világuralmi törekvéseit fejezik ki, a Közel- éa Közép-Kelet országainak az új világháború előkészítésébe való belesodrását jelenti. így értelmezték ezt maguk a Közel- és Közép-Kelet országai is. A hatalmak angol-amerikai csoportjának tervel szerinti középkeleti parancsnokság felállítása ezen agresszív terveknek csupán további kiszélesítését jelenti. Európában már felállították az Eszakatlantiegyezmény fegyveres erffjének főparancsnokságát, élén Eísemhower amerikai tábornokkal és ebből a célból újjáélesztik a német hadsereget hitlerista tábornokok vezetésével. A Távol-Keleten a japán militaristákkal szövetségben előkészítették az amerikai parancsnokság felállítását, amely szintén az amerikai Egyesült Államok agresszív céljait van hivatva szolgálni. A Közép-keleti parancsnokság megszervezése és az ezzel kapcsolatban tervezett új támaszpontok építése a Közén-Keleten kapcsolatban áll az ansrol-amerikai csoport európai éa ázsiai agresszív terveivel és főleg Törökországnak és Görögországnak az .Atlanti-tömbbe való belépése titán azt a célt van hivatva szolgálni, hogy körülzárja a Szovjetuniót és a népi demokratikus államokat, ami a harmadik világháború előkészítési terveinek további kibővítését jelenti. Az USA kormányának 1951 december 19-iki jegyzéke kísérlet arra, hogy a közép-keleti parancsnokság megszervezésének céljait elsősorban azzal magyarázza, hogy szükséges „önkéntes közös szervezetet kialakítani a közép-keleti körzet biztonságának biztosítására" és másodszor azzal az indokkal, hogy „segítséget nyújtanak e körzet országainak abból a c álból, hogy megőrizzék és megszilárdítsák függetlenségüket és szabadságukat". E magyarázatok hamissága teljesen nyilvánvaló. A közép-keleti parancsnokságot egyáltalán nem mint „önkéntes közös védelmi szervezetet" alakitják meg, hanem ezt az USA, Anglia, Franciaország és Törökország a Közép-Kelet országaira egyenesen rákényszerítik. A Közel- és KözépKelet országsát senki sem veszélyezteti s a közép-keleti parancsnokság felállítására tett javaslat nem az ő kezdeményezésükből történt. Ellenkezőleg, a Közel- és Közép-Kelet országaiban komoly félelmet éreznek és egyenesen szembeszállnak ez országoknak olyan agresszív államcsoport háborús intézkedéseibe való bevonásának terveivel, mint amilyen az USA, Anglia, Franciaország és Törökország. A közép-keleti parancsnokság felállításának nincs semmi köze az „e körzet országainak való segélynyújtáshoz azon céllal, hogy megszilárdítsák függetlenségüket és szabadságukat." Elegendő rámutatni arra, hogy a Közép-Kelet országaiban még mindig megnyilvánulnak a gyarmati rendszer erős és számos következményei, amelyek oly messzemenőek, hogy ezen országok közül néhány még most is katonai megszállás alatt van, amely rendszer ezen államok nemzeti szuverénitásának megsértését jelenti az agresszív hatalmak által. Ahelyett, hogy visszahívnák a közelés közép-keleti országokból az öszszes idegen csapatokat és ezzel ezen országoknak igazi függetlenséget és szabadságot nyújtanának, az angol-amerikai tervek szerint közép-keleti parancsnokságot javasolnak, nemcsak azt, hogy itt meghagyják Anglia csapatait, hanem, hogy ezen országok területére behozzák az USA, Franciaország és Törökország és néhány más állam fegyveres erőit is. Nem szükséges foglalkozni azzal, hogy ez számos állammal a gazdasági kapcsolatok megszakításához vrze t, amelyekkel való kereskedés a Közép-Kelet országainak érdekében áll. Ilyen helyzetben csak irónikusan lehet beszélni ezen körzet országainak való „segélynyújtásról", amelynek „az a célja, hogy megőrizze és megszilárdítsa ezen országok függetlenségét és szabadságát". Az USA kormányának 1951 december 19-iki jegyzéke azt mondja, hogy a közép-keleti parancsnokság felállítása éppen az önvédelmen alapul, ahogy ezt az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 51. cikkelye megállapítja. Ez az alapokmányra való hivatkozás azonban nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz, Az ENSz alapokmánya megállapítja az államok önvédelmi jogát abban az esetben, „ha a Szervezet tagja elleni fegyveres támadásra kerül sor". Mivel azonban a Közel- és Közép-Kelet államai közül egyet sem támadtak meg, ha nem beszélünk az angol katonaság egyiptomi akcióiról, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok támogatnak, az alapokmányra való hivatkozást nem lehet másnak minősíteni, mint kísérletnek arra, hogy elleplezzék valódi céljaikat, amelyeket a közép-keleti parancsnokság felállításával követnek. A valóságban a közép-keleti parancsnokság megszervezésére irányuló angol-amerikai tervek durva ellentétben állanak az Egyesült Nemzetek céljaival és nem véletlen, hogy a közép-keleti parancsnokság az ENSz-en kívül, e nemzetközi szervezet háta mögött alakul meg, éppen úgy, mint ahogy maga az Atlanti-tömb megalakult, amely alá akarják rendelni az említett parancsnokságot. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya már nem szorítkozik többé arra hogy fegyveres erejét az európai és ázsiai országok egész sorában tartsa, hogy agresszív háborút folytasson Koreában, hogy megszállja Tajvan kínai szigetet, behatoljon Burmába, stb. Agresszív terveit most kiterjesztette a Közel- és Közép-Kelet országaira is, amelyek sokezer kilométernyi feküsznek az Amerikai Egyesült Államoktól. Es mindezt az ENSz zászlajával leplezik, jól lehet az Egyesült Nemzetek Szervezete sohasem hagyta jóvá az USA-nak és az Atlanti-tömb hatalmainak e hódító terveit. Mindez azt mutatja, hogy a közép-keleti parancsnokság szervezői olyan célokat követnek, amelyek távol állanak a Közel- és Közép-Kelet országainak nemzeti érdekeiről való bárminő gondoskodástól, valamint az ENSz békés céljaitól is. Ezt bizonyítja az is, hogy a hatalmak angolamerikai csoportja a Közép-Kelet országait még mindig gyarmatának tekinti, vagy legalább is félgyarmatának és azonkívül agresszív tervei eszközének. Ezt bizonyítja Truman elnök nyilatkozata és Churchill miniszterelnök nyilatkozata is, amelyet ez év januárjában megtartott washingtoni megbeszéléseikről mondottak, amikor a Közép-Keleti parancsnokságról egyenesen ezt mondottál!: „Céljaink elérése érdekében fontosnak tartjuk, hogy a lehető leggyorsabban megalakuljon a közép-keteti szövetséges parancsnokság". 1950 májusában közzétették az USA, Anglia és Franciaország kormányainak nyilatkozatát az arab országok és Izreal iránti viszonyukról és ezen országok fegyverrel és hadianyaggal való ellátásának ter> veiről, amely hadianyagot és fegyvert az USA, Anglia és Franciaország szállítana. A három kormánynak ez a nyilatkozata, amely ezen körzetben való befolyás megosztásáról tanúskodik az USA, Anglia és Franciaország között, megmutatta, hogy a három nagyhatalom a Közép-Kelet országait elsősorban háborús treveik eszközeinek taTtja és e mellett a három nagyhatalom nyilatkozatában rámutat azon szándékukra, hogy „az ENSz keretén kívül" szándékoznak eljárni, ha ezt szükségesnek tartják. Ezen imperialista tervek további fejlődésének eredménye a közép-keleti parancsnokság felállítása és e mellett már most durván megsértik a KözépKelet államai függetlenségének és szabadságának érdekeit, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető céljait, amely szervezet a békét és a nemzeti egyenjogúságot van hivatva védelmezni. Az említett három hatalom Törökország részvételével nem elégszik meg azzal, hogy néhány közép-keleti állam még mindig félgyarmati függőségben van bizonyos nagyhatalmaktól. Ezek a hatalmak ezeket az országokat igyekeznek alárendelni kalandos céljaiknak az dj világháború előkészítésében. Az USA kormánya jegyzékében rágalmazó állításokhoz folyamodik, a Szovjetunió külpolitikájával kapcsolatban és a Szovjetuniónak a KözelKelet államai ellen irányuló állítólagos terveiről beszél és e mellett nem retten vissza attól sem, hogy a hitlerista diplomácia régen leleplezett hamisítványait alkalmazza. Ilyen sakkhúzásokkal nemcsak, hogy nem lehet semmit sem bizonyítani, de nem sikerül elfordítaniok a közvélemény figyelmét sem az Atlanti-tömb közép-keleti agresszív terveiről. A béke megőrzésének és megszilárdításának érdekeit követve a szovjet kormány 1951 november 24-iki jegyzékében felhívta az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Törökország kormányainak figyelmét arra, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül új agresszív terveiket, amelyek a közéfp-keleti parancsnokság megalakításában nyilvánulnak meg, amely a Szovjetunió határainak közelében lövé körzetben létesül. Ugyanígy a béke megőrzésének érdekeit követte a szovjet kormány a Közép-Kelet országaihoz intézett felhívásában, amelyben figyelmeztette őket a közép-keleti | parancsnokság megalakítása kalan, dor céljainak veszedelmére, amely ' parancsnokság által a Közép- és Csakis az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak bűne, hogy Olaszországot még nem vették fe! az ENSz-be A. A. Gromiko eivtáis, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese január 25-én fogadta Figarolo di Gropelbót, Olaszország ideiglenes moszkvai ügyvivőjét ét átadta neki a szovjet kormány válaszjegyzékét az olasz kormánynak arra a jegyzékére, amelyet az ola<« békeszerződés felülvizsgálásának kérdésével kapcsolatban Brozio. Olaszország moszkvai nagykövete 1951 december 8-án a Szovjetunió külügyminisztériumában adott át. A szovjet jegyzék megállapítja: Az olasz kormány, amikor felveti a békeszerződés felülvizsgálásának kérdését, arra hivatkozik, hogy ezek a rendelkezések nem felelnek meg annak a helyzetnek, amelyet Olaszország „mint a demokratikus és szabadságszerető nemzetek családjának egyenjogú tagja" elfoglal. Ez a magyarázat csak álcázza a békeszerződés felülvizsgálásának igazi céljait. A valóságban, — mint azt a tények mutatják — nem Olaszország egyenjogúságáról van szó, hanem arról, hogy a békeszerződés felülvizsgálását Olaszország még aktívabb részvételére használják fel az atlanti tömbben és azokban a katonai intézkedésekben, amelyeket ez a tömb egy új világháború előkészítése céljából valósít meg. A szovjet kormány • 1949 július 19-i és szeptember 20-i jegyzékében már felhívta az olasz kormány figyelmét arra a felelősségre, amely Olaszországnak az atlanti tömbhöz való csatlakozásával kapcsolatban az ölsz kormányra hárul. A szovjet konnány ezekben a jegyzékekben rámutatott, hogy a békeszerződés durva megsértését jelenti Olaszország csatlakozása a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló atlanti tömbhöz. Az olasz kormány azóta még tovább haladt szerződésbeli kötelezettségei megsértésének útján. Az atlanti tömb támadó terveinek megfelelően az olasz kormány rendelkezésre bocsátotta Olaszország területét amerikai hadi támaszpontok, haditengerészeti és légi támaszpontok létesítése és az atlanti tömb fegyveres erői katonai létesítményeinek elhelyezése céljaira. Az olasz kormány olasz hadosztályokat bocsát Eisenhower tábornoknak., az atlanti tömb csapatai főparancsnokának rendelkezésére. Olaszországban amerikai tábornokok vezetése alatt a háborús készülődések széleskörű programmját valósítják meg. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a békeszerződés felülvizsgálása — olyan körülmények között, amikor Olaszország továbbra is atlanti tömb részvevője marad — nem jelentene semmi mást, mint Olaszország még azélesebbkörü kihasználását az atlanti tömb támadó oéljai érdekében és Olaszországnak az amerikai agreszszió európai felvonulási területévé való átváltozását. A békeszerződés ilyen felülvizsgálásának semmi köze sincs sem az európai béke megőrzésének érdekeihez, sem Olaszország egyenjogúságának és függetlenségének értlek eihec. A Szovjetunió — mint ismeretes — sohasem tiltakozott és ma sem tiltakozik az ellen, hogy Olaszországot felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai közé, az egyenlőség alapján a többi olyan állammal, amelynek erre törvényes joga van. Az, hogy Olaszországot mind a mai napig nem vették fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai »oráiha, egyedül az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország kormányának bűne. Ezeknek a kormányoknál! állásfoglalása Olaszország felvételének kérdésében ellentmond az államok egyenjogúsága elvének, mivel a három fentemlített hatalom kormánya megakadályozza más államok felvételét, amelyek a háború alatt ugyanolyan helyzetben voltak, mint Olaszország. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek találja, hogy felhívja az olasz kormány figyelmét: Olaszország részvétele az atlanti tömb által Európában végrehajtott katonai intézkedésekben semmiképpen nincs összhangban azokkal a követelményekkel. amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai közé belépni kívánó állammal szemben fennállnak. A szovjet kormány szükségesnek tartja megállapítani, hogy helyesli az olasz békeszerződés felülvizsgálását, ha ez a felülvizsgálás megfelel a béke megszilárdítása érdekeinek és hozzájárul Olaszország valóságos egyenjogúságának és függetlenségének biztosításához. A Szovjet kormány a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekeitől, továbbá attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy Olaszország egyenjogú állammá váljék, kijelenti, hogy csak abban az esetben kész hozzájárulni az olasz békeszerződés felülvizsgálásához és a megfelelő korlátozások eltörléséhez, ha Olaszország kilép az agresszív északatlánt! tömbből és nem tűri meg saját területén más államok haditámaszpontjait és fegyveres erőit. Elkészült a Lengyel Népköztársaság alkotmánytervezete Vasárnap valamennyi lengyel lap közölte a Lengyel Népköztársaság alkotmánytervezetét, Boleslaw Bierut elvtárs elnök beszédét az alkotmá. nyozó bizottság január 23-i ülésén és az alkotmányozó bizottság határozatát a Lengyel Népköztársaság alkotmánytervezetének össznépi megvitatásáról. Az alkotmányozó bizottság felhívja a lengyel népet, hogy a legtevékenyebb módon vegyen részt az alkotmánytervezet megvitatásában, amely január 27 töl április 6-ig tart. Bierut elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy az alkotmány elvi okmány, amely meghatározza a társadalmi és állami rend alapelveit. Az alkotmány azoknak a diadalmas vívmányoknak alapokmánya lesz, amelyeket az ország igazi uraivá lett lengyel dolgozók kivívtak és mindörökre megszilárdítottak. Az alkotmánytervezet cikkelvei lényegében azoknak az évszázados harcoknak eredményeit rögzítik, amelyeket a lengyel néptömegek vívtak, a amelyeknek az élén a lengyel munkás osztály haladt. — A Lengyel Népköztársaság alkotmánya annak a győzelemnek alkotmánya, amelyet népünk a nemzeti és társadalmi felszabadulásáért, a külföldi rabság bilincseinek összezúzáaáért, a kapitalizmus láncainak lerázásáért, a társadalmi igazságért és a szocializmusért vívott harcban aratott — mondotta beszédében Bierut elvtárs. Közel-Kelet országait b« akarják vonni a harmadik világháború előkészítésébe. Mindebből nyilvánvaló, hogy az új világháború előkészítésének agreszszív terveivel szemben a szovjet kormány a Szovjetunió nemzeteinek a béke támogatására és megszilárdítására való rendületlen törekvéseit állítja, mert meg van győződve arról, hogy ez megfelel az összes békeszerető nemzetek törekvéseinek. A szovjet kormány a közép-lu-leti parancsnokság megalakítására irányuló terveket az USA, Anglia ós Franciaország új lépéseinek minősíti a harmadik világháború előkészítésének érdekében és megerősíti a tervvel szemben elfoglalt álláspontját, amelyet az 1951 november 24-iki jegyzékében fejtett ki és ismét kijelenti, hogy e tervek megvalósításának következtében kialakuló helyzetért a felelősség az Amerikai Egyesült Államok kormányát és a tervek többi kezdeményezőit terheli. Hasonló jegyzékeket -adtak át Nagy-Británnia, Francianv szág és Törökország nagyköveteinek is.