Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-12 / 10. szám, szombat

OJ szo 1952 Január 12 USA is Közép- és Dél-Amerikában, valamint Japán és Kínában. Visinszltij határozottan elvetette azt az állítást, hogy az agresszió fogalmát nem lehet meghatározni és kijelentette, hogy ha az ENSz nemzetközi jogi bizottsága nem térne ki rendszeresen az agresszió meghatározásának elfogadása elől, amelyet a Szovjetunió küldöttsége terjesztett elö és az államok egész sora már húsz évvel ezelőtt elfogadott, nem volnának olyan nehézségek, amelyekről a libanoni küldött szólott. Visinszkij elvtárs ezután áttért a Szovjetunió küldöttsége által beterjeszvett javaslatok elemzésére. Az első pont az úgynevezett „kollektiv intézkedések' bizottságának eltörlésére tett javaslat, a második pont a Biztonsági Tanácsnak tett ama javaslat, hogy az ENSz az alapokmány 28. cikkelye alapján haladéktalanul hivjor össze rendes ülést azon intézkedések megtárgyalása céljából, amelyek biztosítani képesek a nemzetközi kapcsolatokban jelenleg kialakult feszültség kiküszöbölését és a nemzetek közötti baráti kapcsolatok helyreállítását Ebben a határozattervezetben rámutatunk arra, — folytatta Visinszkij elvtárs, — hogy a rendes gyűlésen elsősorban azon intézkedésekről kell tárgyalni, amelyekkel a Biztonsági Tanács hozzájárulna a koreai fegyverszüneti tárgyalások sikeres befejezéséhez. Mindkét javaslat, amint látjuk, zavart idézett elő az Atlanti-tábor aktivistái között, jóllehet sem az első, sem a második javaslatunk nem tartalmaz semmi váratlant vagy elfogadhatatlant". Visinszkij megmagyarázta a javaslat első pontját, az úgynevezett „kollektív intézkedések" bizottságának feloszlatására vonatkozó álláspontot, amelyet a Szovjetunió ebben a kérdésben már 1950-ben elfoglalt: „Azok a beszédek, amelyek a bizottság védelmére itt elhangzottak, mondotta Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió küldöttségét még jobban meg. győzték a bizottság haladéktalan feloszlatásának szükségességéről. Elegendő figyelmesen megvizsgálni e bizottság jelentését s mindenki meggyőződhetik arról, hogy a bizottság nem a béke védelmének ügyét, hanem az új háború előkészítését van hivatva szolgálni. A bizottság munkája _ folytatta Visinszkij miniszter, amely eddig az agresszív Atlantitömb képviselőinek vezetése alatt folyt, szervesen összefügg e tömb programmjával, céljaival, feladataival és terveivel és teljesen alá va„ vetve az USA agresszív körei érdekeinek, amelyek ebben a tömbben vezetőszerepet játszanak. Ez ért furcsa volna e bizottság munkájától más eredményeket várni, mint olyanokat, amelyek teljesen meg fognak felelni e tömb érdekeinek és terveinek. És arról, hogy milyen érdekek és tervek ezek, csalhatatlanul meg lelfet győződni azon események alapján, ame'yek szemünk előtt játszódnrkle" Annak szemléltetésére, hogy a „kollektív intézkedések" bizottságá. nak megalakítását követelő javaslat szerzői milyen célokat követnek, Visinszkij elvtárs rámutatott a KözépKeleten lejátszódott eseményekre, ahol négy nagyhatalom — az USA, Anglia, Franciaország ég Törökország azon javaslattal fordult Egyiptom, Szíria, Libanon, Irak, Irán. Szaudi-Arábia, Jemen, Izrael és Transzjordánia kormányaihoz, hogy alakítsák meg a

z úgynevezett „közép-kelet szövetséges parancsnokságot." Azt javasolták, hogy az emiitett országok fegyveres erői az úgynevezett szövetséges parancsnokságnak legyenek alárendelve, hogy ezen országok területén engedjék meg idegen, tudniillik angol-amerikai fegy. veres erők elhelyezését, hogy ez országok területén a „parancsnokságnak katonai támaszpontokat, közle. kedési vonalakat, kikötőket és más berendezéseket bocsássanak rendelkezésére és hogy ez a parancsnokság lépjen kapcsolatba az Atalnti-tömb szervezetével. Ezek a javaslatok semmiképpen se

m egyeztethetők össze a nyugati hatalmaknak a béke elveiről, az államok szuverénitásának tiszteletbentartásáról, a nemzetek jogairól és szabadságáról, stb. stb. hangoztatott szavaival. Természetes, hogy a Közelés Közép-Kelet országai a javaslatokat visszautasították. Visinszkij elvtárs rámutatott arra, hogy az USA, valamint Anglia, Franciaország és Törökország kor mányai agresszív intézkedéseik szükségességét arra való hivatkozással akarják megindokolni, hogy a Közép, és Közel-Kelet országai valamilyen állítólagos veszélynek vannak kitéve. Ez a veszély azonban egyedül csak azon országok felől fenyeget, amelyek az említett országokra gyakorlatilag katonai megszállást akarnak rákényszeríteni. Visinszkij elvtárs ezután megcáfolta néhány küldöttségnek azon nevetséges állítását, amelyek szerint a Közel- és KözépKeleten foganatosított angol-amerikai intézkedések azért szükségesek, mert ezeket a körzeteket háború fe. nyegeti a Szovjetunió és a népi demokratikus országok részéről. „A nemzetek megtévesztésére irányuló ilyen kísérletek azonban, — folytatta Visinszkij, — kivétel nélkül teljes csőddel végződtek és továbbra is csődbe jutnak. Ami a Közép- és Közel-Keletet illeti, helyénvaló hangsúlyozni azt az általánosan ismert tényt, hogy a szovjetkormány a szovjet állam megalakításának első napjaitói fogva mindig megértéssel volt a Kelet nemzeteinek nemzeti törekvései, nemzeti függetlenségükért és szuverénitásukért folytatott harcuk iránt és mindig rokonszenvezett velük. Emlékeztetni akarok arra, hogy a közgyűlés első ülésezésén, 1946-ban a Szovjetunió támogatta a Biztonsági Tanácsban Szíria és Libanon jogos követeléseit, hogy területükről vonják vissza az idegen csapatokat, 1947ben pedig a Szovjetunió támogatta a Biztonsági Tanácsban Egyiptom hasonló követelését. A szovjet kormány békepolitikáját megvalósítva, a múltban nem egyszer lépett fel és lép fel most is olyan követelésekkel, hogy vessenek véget a lázas fegyverkezésnek, tiltsák el az atomfegyvert, az öt nagyhatalom fegyveres erőit egyharmaddal csökkentsék, vessenek véget a koreai agresszív háborúnak, kössék meg a békeegyezményt — és így számos esetben bebizonyította a béke megszilárdításához való hozzájárulás iránti hő vágyát, hogy minden téren harcolni akar az új háború veszélye, bárminemű agresszió ellen. Ezen okokból mindig semmivé lesznek azok a rágalmak, amelyek szerint a közel- és középkeleti országokat, vagy bármilyen más országot a Szovjetunió r'elöl veszély fenyegetné, mert ez a valóságban soha egy országot sem fenyegetett és nem fenyeget. Az ilyen rágalmak egyedül azt a célt szolgálják, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a valódi veszálytől, amelyet az Atlanti-táborba tartozó hatalmak idéznek elő, amikor agresszív céljaiknak elleplezésére új eszközökhöz — az úgynevezett „kollektív intézkedések" amerikai tervéhez folyamodtak. Most még nagyobb mértékben, mint egy félévszáddal ezelőtt, teljesen igazolást nyert Hobson angol tudós kijelentése, akit már idéztem és aki kijelentette, hogy „az imperialista világ, amely mindig szégyenteljesen hazug volt, az utóbbi években a legborzasztóbb álszenteskedés csúcspontjává vált." Ez szemľélteti azt, amit itt dicsekvően a kollektív biztonság hathatós rendszerének neveznek, s ami a valóságban háborús fenyegetést, kizsákmányolást, rabszolgasorsot jelent. Az a bizottság, amely a mult évben alakult, hogy Intézkedéseket dolgozzon ki, a. háború előkészítésére, s ezt a programmot a kollektív önvédelemről, a békéről, a nemzetek biztonságáról és az agresszió elleni harcról szóló jelszavakkal leplezi, az Ilyen bizottság ártalmas és veszélyes a béke ügyére, az új háború veszélye elleni valódi harcra. Az Ilyen bizottságnak nincs se milyen létjogosultsága az Egyesült Nemzetek Szervezetének kebelében. — Ml easért javasoljuk, hogy ezt a bizottságot oszlassák fel." Az e pontról szóló vita zárórészében Visinszkij azt mondotta: világos, hogy némely ország küldöttségei, amelyek az USA nyomásának vannak kitéve, minden logika ellenére az amerikai javaslatra lesznek kénytelenek szavazni. A jövő események azonban megkövetelik, hogy határozottabban járjanak el mindazon akadályok elhárításánál, amelyek a béke és a nemzetek biztonsága megszilárdításának útjában állanak. A sžftYÓÉt külügyminiszter ezután áttért a szovjet javaslat második pontjának megokolására, melyben követeli, hogy az alapokmány 28. cikkelye alapján haladéktalanul hívják össze a Biztonsági Tanácsot abból a célból, hogy megtárgyalja azokat az intézkedéseket, amelyek biztosíthatnák a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség megszüntetését és az országok közötti baráti kapcsolatok helyreállítását s elsősorban a koreai konfliktus békés megoldását. Az USA küldöttsége és maga Acheson államtitkár erre a javaslatra olyan kifejezésekkel reagáltak, amelyeket rendszerint csak a szélsőséges felháborodás állapotában szokás használni és a javaslatot határozottan elutasították. Visinszkij elvtárs megindokolta a szovjet javaslatot, mely az alapokmánnyal összhangban áll és a felvetett kérdések megoldásához csak hozzájárulhat. A szovjet küldöttség az USA határozott elutasító álláspontja ellenére is kitart javaslata mellett. Visinszkij elvtárs felvetette a kérdést, hogy az USA küldöttsége miért helyezkedett oly izgatottan a szovjet javaslattal szembe és részletesen foglalkozott az amerikai ellenvetésekkel az ellen, hogy a Biztonsági Tanács a nemzetközi feszültség megszüntetésének legsürgősebb kérdését: a koreai konfliktus békés megoldásának kérdését tárgyalja meg. Emlékeztetett arra, hogy kezdettől fogva a szovjetkormány volt az, amely a koreai konfliktus békés megoldását kezdeményezte. Az amerikaiak azt az ellenvetést teszik, hogy a koreai kérdésnek a Biztonsági Tanácsban való megtárgyalása, a panmundzsoni tárgyaiárok meghiúsítását, vagy legalább is elodázását eredményezhetné. Visinszkij elvtárs ezt a nézetet határozottan elutasította. Rámutatott a panmundzsoni tárgyalások folyamatára, amelyek zsákutcába jutottak, amiből az következik, hogy a kérdésnek a Biztonsági Tanácsban való megtárgyalása az ügynek csak használhat, de semmi esetre sem árt. A panmundzsoni tárgyalásokat a Biztonsági Tanácsban folyó tárgyalások mellett folytathatnánk. Egyetlen komoly ember sem hiheti el, hogy a koreai kérdésnek a Biztonsági Tanácsban való tárgyalása katasztrófához vezethetne és meghiúsíthatná a panmundzsoni tárgyalásokat, amint azt az amerikai küldött mondotta. Ezért a Szovjetunió kitart a Biztonsági Tanács rendes ülésének összehívása mellett, mégp.edig a különböző országok minisztereinek, vagy külön kormánymeghatalmazottainak részvételével és azt javasolja, hogy a Biztonsági Tanács ezen az ülésén foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy járulhat hozzá a koreai kérdés békés megoldásához. Ez nem a panmundzsoni tárgyalások megakasztása, — folytatta Visinszkij elvtárs. Ami ott folyik, folyjék továbbra is. — \ Biztonsági Tanács rendes ülése az ENSz egyik eszköze a békéért folytatott harcban. És mi látjuk és tudjuk, — bármilyen nagyok is a közöttünk levő ellentétek, — .hogy az ilyen gyűlés hasznos eredményeket, pozitív eredményeket hozhat." Visinszkij elvtárs ezután leálcázta azokat a beszédeket, amelyekkel némelyik küldött megkísérelte közvetve, nyilt elutasítás nélkül meghiúsítani a Biztonsági Tanács illésének összehívását, amikor különféle kérdéseket vetettek fel aziránt, hogy a Biztonsági Tanács mikor, hol és hogyan ül össze és ezzel kapcsolatban néhány további határozat elfogadását követelték. Ez a rendes ülések álcázott elutasítását jelenti, — mondotta A. J. Visinszkij elvtárs beszédének végén. —i Csak azt szeretném még mondani, hogy ez az elutasítás nem méltó bátor, komoly és lelkiismeretes emberekhez, ez álcázott, gyáva, különböző kikötésekhez kötött elutasítás, amelyek kifelé úgy akarják feltüntetni a dolgot, hogy azok, akik a valóságban elutasítják, nem utasították el, hanem jóváhagyták a javaslatot. Ez nem méltó eljárás és én felhívom Önöket, támogassák javasA politikai bizottság elfogadta a Biztonsági Tanács összehívására tett javaslatot Az ENSz politikai bizottsága a szovjet határozati javaslatról szavazott Janár 9-én, szerdán az ENSz közgyűlésének politikai bizottságában a Szovjetunió küldöttsége által benyújtott határozati javaslatról szavaztak, amelyet a szovjet küldöttség az úgynevezett „kollektív intézkedések" bizottságának jelentéséhez nyújtott be. Abból indulva ki, hogy az ENSz alapvető feladata a nemzetközi béke és biztonság biztosítása és megszilárdítása és tekintetbe véve azt, hogy az alapokmány szerint a Biztonsági Tanácsra faárul a nemzetközi béke és biztonság megőrzéséért a felelősség, a Szovjet küldöttség azt javalosta, hogy oszlassák fel a „kollektív intézkedések" bizottságát, valamint azt, hogy ajánlják a Biztonsági Tanácsnak, hogy haladéktalanul üljön öszsze rendes ülésre, hogy megtárgyalják azokat az intézkedéseket, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültséget megszüntethetik és elsősorban azokat az intézkedéseket tárgyalják meg, amelyek hozzájárulhatnak a koreai katonai akció megszüntetéséről folytatott tanácskozások sikeres befejezéséhez. Az USA küldöttsége azonban Anglia, Franciaország és Brazília küldöttségeivel együtt a szovjet határozati javaslathoz módosító javaslatokat nyújtott be, amelyek célja az, hogy meghiúsítsák a Szovjetunió küldöttségének azt a törekvését, hogy valódi intézkedéseket hozzanak az összes nagyhatalmak számára elfogadható alapon a nemzetközi feszültség megszüntetésére. Az amerikai módosító javaslat elsősorban azt indítványozta, hogy a határozati javaslatból töröljék a „kollektív intézkedések" bizottságának megszüntetéséről szóló pontot. Az" USA és három további küldöttség azt is javasolta, hogy a szovjet'. küldöttségnek a rendes ülés haladéktalan összehívására tett javaslatából töröljék a „haladéktalan" szót, továbbá azt, hogy a szovjet javaslatot egészítsék ki oly értelemben, hogy a rendes üléseket csak akkor hívják össze, ha ez „alkalmasnak mutatkozik" a nemzetközi feszültség elhárítására. Az amerikai módosító javaslatok követelik azt is, hogy a rendes ülésen ne kerüljön megtárgyalásra az <a kérdés, hogyan lehet hozzájárulni a koreai fegyverszüneti tárgyalások sikeres befejezéséhez. Ezek az amerikai módosító javaslatok nem találtak oly széleskörű támogatásra, mint amilyenre az USA küldöttsége számított. A küldöttségeg száma, amelyek nem voltak hajlandók az amerikai módosító javaslatokat támogatni, 17—24 között mozgott. Néhány küldöttség elutasította az amerikai módosító javaslatok támogatását azzal, hogy a szavazásban nem vett részt. Igy az ENSz összes tagállamai képviselőinek majdnem fele nem támogatta, az USA, Anglia, Franciaország és Brazíüa módosító javaslatait. Az amerikai módosító „korigált" szovjet határozati javaslatra, mint egészre 50 szavazatot adtak le, senki sem szavazott ellene, nyolc küldöttség tartózkodott a szavazástól. A szovjet küldöttség szavazásának indokait A. J. Visinszkij elvtárs magyarázta meg. Szükségesnek tartom, — mondotta A. J. Visinszkij elvtárs, — az öt perc keretében, amely e célre meg van határozva megmagyarázni a Szovjetunió küldöttsége szavazásának okait. Mi azért szavaztunk az itt előterjesztett módosító javaslatok ellen, mert úgy véltük és most is úgy véljük, hogy ezek a módosító javaslatok csak rosszabbá tehetik a helyzetet, csak elodázzák annak lehetőségét, hogy a Biztonsági Tanács rendes ülése olyan határozatot hozzon, amely érdekében állna a béke megszilárdításának, a háborús veszély kiküszöbölésénele és főleg a koreai háború befejezésének. Ez olyan komoly ok, amely indokolttá teszi bármilyen módosító javaslat elutasítását, amely nincs összhangban ezekkel a célokkal, vagy ellentétben áll velük. Ehhez nem szükséges többé semmilyen további magyarázat . A varsói hadbíróság öt amerikai szolgálatban álló kémet ítélt halálra A varsói körzeti katonai bíróság Tadeus Gluchowski, Waclaw Korwel, Eugenius Falkusz, Edward. Glukosz és Richard Kuczubszki, az amerikai felderítő szolgálat által Lengyelországba küldött kémek bűnperét tárgyalta. A vádirat rámutat arra, hogy e kémeket többek között azon Lengyelországból kiszökött hazaárulókból, bűnös elemekből toborozták, akik az Egyesült Államok kormanya, vagy a hozzátartozó szervezetek, (mint például az IRO, a nemzetközi menekültügyi szervezet), továbbá az imperialistákat mindenben kiszolgáló lengyel fasiszta csoportok védelme alatt húzódnak meg. Gluchowszki például, 1951 június 6-án Lengyelországból Berlin nyugati övezetébe szökött és itt „lengyelországi menekültként" vették nyilvántartásba. A nemzetközi menekültügyi szervezetben Gluchowszkít azonnal kihallgatták. Gluchowszki gazdasági és katonai jellegű adatokat szolgáltatott ki Lengyelországról az amerikai felderítő szolgálatnak. Ugyanígy a többi vádlottakat is az amerikaiak kémszolgálata szervezte be és küldte Lengyelországba kémtevékenység folytatása céljából. A per során a vádlottak beismerték bűnösségüket a vádiratban felsorolt valamennyi pontban. A tanúk megerősítették a vádiratban foglaltakat. A varsói katonai bíróság a vádlottakat halálra ítélte. A magyar mikrobiológusok társaságának budapesti kongresszusa Ezekben a napokban folyik Budapesten a magyar mikrobiológusok társaságának első kongresszusa, amelyen nagyszámú külföldi küldöttség vesz részt, élükön a Szovjetunió küldöttségével. Ratkó Anna, a Magyar Népköztársaság egészségügyi minisztere, a kongresszuson mondott beszédében rámutatott a mikrobiológiai kutatás nagy fejlődésére Magyarországon. Az orvosi intézetek mellett mikrobiológiai katedrát alakítottak. Majevszkíj tanár, a Sztálin-díj kitüntetettje (Szovjetunió), beszólt az Idegrendszer szerepéről a fertőzéseknél és az immunitásnál, Pavlov tanítása nyomán. A kongresszuson résztvesz a csehszlovák küldöttség is, amelynek nevében Dr. Ivan Malek, a prágai Központi Biológiai Intézet igazgatója mondott beszédet. A kongresszuson 120 tudományos előadás hangzik el. latainkat, amelyek abból az őszinte igyekezetből indulnak ki, hogy hozzájáruljunk a koreai tárgyalások sikeres befejezéséhez.. E feladat nemes és ezért felhívjuk az összes küldöttségeket, hogy ebben a nemes ügyben támogassalak bennünket,"