Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-10 / 8. szám, csütörtök

v 1952 január 10 UJSZšf A harmóniai politikai iskola növendékei Ígéretüknek eleget tesznek 'A Csehszlovákiai Nőszövetség Harmóniai politikai Iskolájának leg­utóbbi magyarnyelvű tanfolyamán a hallgatók, ígéretet tettek arra, hogy szorgalmas levelezői lesznek a sajtónak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az asszonyok állják szavukat és már többéin felkeresték szerkesztőségünket leveleikkel. Ezekből közöljük az alábblakat: Az iskolából hazatérő muzslai asszonyok S aktivitásba léptek Mi, akik december hó 16-án fe­jeztük be a Csehszlovákiai Nőszö­vetség harmóniai politikai iskoláját, hálás köszönetet mondunk Pártunk­nak és Gottwald elvtársnak, amiért lehetővé tették számunkra, hogy magyar nyelven tanulhassunk. Kö­szönetet mondunk oktatóinknak is, akik nagy elfoglaltságuk mellett is szakítottak időt és eljöttek minket tanítani. Kedves asszonytársak, akik ve­lem együtt ott tanultatok, maitassá­tok meg hogy nem érdemtelenekre pazarolta kormányunk a költsége­ket és előadóink fáradságukat. Te­gyünk eleget kötelezettségünknek: falvainkban, üzemeinkben, adjuk to­vább tapasztalatainkat. Mi muzslai asszonyok már december 19-én ösz­szehívtuk a Csehszlovákiai Nőszö­vetség tagjait, és a többi munkás­társainkat és tehetségűnk szerint beszámoltunk arról a hasznos és fontos dolgokról, amelyeket az isko­lában tanultunk. Főként megtanul­tunk korunknak megfelelően gon­dolkodni. Megértettük, hogy az akadályokat, amelyek felmerülnek a szocializmus építésének útján, ne­künk asszonyoknak kell elsősorban leküzdeni és gyermekeink jövőjéért fáradságot nem ismerve harcolni. Asszonytársaim, mi ezt szívesen meg is tesszük, mert tudjuk, s elő­adóinktól is úgy tanultuk, hogy szo­cialista hazánk minden tekintetben a mi érdekeinket szolgálja. Külö­nösképpen vonatkozik ez ránk falu­siakra, akiket tespedtségükböl és maradiságukból akarnak' kiemelni, kizökkenteni. A többtermelés mód­szerét igyekeznek velünk megis­mertetni, mindig tökéletesebb gépe­ket adnak, hogy rövidebb idő és ke­vesebb emberi erő kelljen a mező­gazdasági munka elvégzéséhez és ségünk, amit magunk nem tudunk előállítani. Ezekben az elvitathá­tatlan tényekben párholdas kisgaz­dáink még kételkednek és nem hi­szik, hogy nekik is könnyebb lesz, ha szövetkezeti alapon együttesen dolgoznak. Ennek oka az, hogy már elfelejtették azt az időt, amikor ter­ményeiket nem tudták rendes áron eladni. Azt is elfelejtették, hogy az adótartozásért sok esetben a föld­jüket, sőt utolsó párnájukat kellett eladni. Sajnos, gazdáink csak azok­ra az évekre emlékeznek, amikor a háborús viszonyok miatt mindenüket nagyon jó áron eladhatták. De en­nek a másik oldalát nem nézik, nem gondolják meg, hogy a tőkésosztály saját érdekeinek megvédéséért sem­mitől sem riad vissza és a háború sok sok emberi áldozattal és teljes pusztulással jár. Gazdáink azt sem veszik figyelembe, hogy ha pár évig nyugodtan termelnek és gyűjtöget­nek is, mert nincs belőle haszon, ha a kapitalisták árúja felhalmozódik, új piac érdekében új háborúra van szükségük, újra lerombolnak min­denünket és ami a legjobban fáj, apáinkat, testvéreinket, fiainkat vi­szik a halálba. • Gondolkozzunk és rájövünk, hogy mindent megakadályozhatunk, mert tőlünk függ, hogy késedelem nél­kül kötelességtudóan ' minél előbb minden faluban megszervezzük a szövetkezeteket. A gépek segítségé­vel hamarább érjük el célunkat és sohase felejtsük el azt a tényt, hogy a szövetkezetekben nem a tőkések profitjáért dolgozunk, hanem afneny­nyit mi falusi dolgozók tudunk ad­ni az ipari dolgozóknak, ugyanolyan arányban kapjuk azt vissza tőlük. Munkástársaim! Bárkinek, aki képességet érez a tanulásra, most van erre lehetősége. Értékeljük ezt hogy tudásban gazdagodjunk, mert ez éppen olyan fontos, mint az anya­gi lehetőség. E kettő egymás nél­kül nem ér semmit. Nincs kizárva senki annak lehetőségétől, hogy fej­lődjön, csak akarat kell és akkor mi dolgozók megálljuk a helyünket minden helyzetben. Mert most nem azt nézzük, hogy valaki gyárosnak a fia-e, hanem azt, hogy mit tud. Tanulótársamnak, Zsilkánénak üzenem, hogy kíváncsian várom, levelét az Uj Szó hasábjain, amely­ben tevékenységükről beszámol. Most ugyan még mi sem nagyon di­csekedhetünk, de azért az első gyű­lésünkön tagokat szereztünk a Cse­madok részére, előfizetőket a Dol­gozó Nő és a Fáklya folyóiratok részére. Elhatároztuk, hogy a tél folyamán hetenként kultúrestet rendezünk:, melyen felolvasásokkal, fejlesztjük tudásunkat. Szilva Mária, Muzsla. A Csemadok lévai helyi szervezetének kultúrműködése A közelmúltban Léva dolgozói a legnagyobb francia vígjátékíró szín­müvét, Moliere „Úrhatnám polgár" aímü vígjátlékát élvezhették. A színmüvet a Csemadok lévai helyi szervezetének rendezésében mutat' táik be. A közönség három órán ke­resztül gondtalanul mulathatott azon a kifigurázott alakon, aki minden áron úr akart lenni, maj­molta az ő szokásaikat, viselkedé­süket és így vált nevetségessé az egész világ előtt. Valószínű, hogy azok, akik látták ezt az előadást, sokat fognak abból tanulni. A színmüvet a néphadseregnek is be­mutatták. A katonák nagy érdek­lődést tanúsítottak az előadás iránt és megígérték, hogy legközelebb ők is fellépnek egy kultúrműsorral a lévai dolgozók előtt. A Csemadok lévai helyi csoportját dicséret illeti meg nivós színielöadá­saiéf-t. A színiegyüttes a műsort mindig jól választja meg. Nevelő' /Q Csemadok célkitűzéseiről Így több munkaerő jusson az ipar- j a lehetőséget, különösen a fiatalok nak, mert sok mindenre van szük-1 menjenek minél többen iskolába, Néhány éve annak, hogy kigyúlt a Csemadok fáklyája. Fénye meg­világítja a magyar dolgozók életét. Nagy szükség volt erre a fényre. Tudta ezt Kommunista Pártunk, amely lehetővé tette, hogy a sztá­lini nemzetiségi politika szellemé­ben 'megalakulhasson a Csehszlová­kiai Magyar Dolgozók Kultúregye­sülete. Tudták ezt a jtsemadok alapító tagjai is, akik fennen hir­detve céljainkat a magasba emel­ték a kultúra fáklyáját. A Csemadok programmját nyíl­tan tükrözi jelvényünk: lobogó fáklya nyitott könyv fölött. A lobogó eleven fáklya a haladás, a művészet, a tudomány, a kultúra fényét jelenti. Minderre nagy szük­sége van magyar falvainknak, me­lyeket a történelem folyamán év­századokon át_ szándékosan az el­maradottság sötétjébe taszított az „úri világ". Mit jelent jelvényünkben a nyi­tott könyv?... Azt, hogy a szocia­lista kultúrát, tudományt, művésze­tet a dolgozók közkincsévé tegye. De ez csak akkor válhat valóra, ha KOMJÄT ALADÁR: Tizenöt évvel ezelőtt, 46 éves korában halt meg Komját Aladár, a magyar munkásosztály egyik legelső költőharcosa. Költészetét szik­laszilárd meggyőződés jellemzi: az öntudatos forradalmár olthatatlan hite a munkásosztály győzelmében. PROLETÁR-MAGYARORSZÁG Micsoda idők! Mint a dúvadat gyötörnék minket, űznek, hajtanak. Akasztófa, börtön a kommunisták része. Tíz áll mégis minden elesett helyébe. \ Üzemek teste velünk viselős: táplál minket és mi tápláljuk őt, Budapest utcáin földübörg a szó, Csanádban öklös paraszt-riadó. Kenyeret! Munkát! A földet ide! Tűz harapódzik: a vörös ige. Északon, délen, nyugaton, keleten nekiszánt szegénység elindul szertelen. A kommunista párt, végső birtokra ^szerte-népet egy marokba fogja. A kommunista párt! Ő háborog a keserű kenyérben, ő hány tűzszikrát a garasos bérben, ő kiált bosszút a fakadó vérben. Ő tudja, mink fáj, mink hibádzik, hűséggel ő van hozzánkx mindhalálig, fene sötétben az ő fénye látszik. Az ő nevét suttogja a szegénység, az ő útját keresi a szegénység, az ő parancsán indul a szegény nép. ő a példa. A meg nem rettenő, töretlen, dacos proletárerő. Az okos fej. Az összeszervező. ö cöveklik Vásárhely piacán. Csepel poklában ő bíztat igazán, ő szól mindünkhöz a Lenin szaván. 4 Elvtársak! Munkások! Parasztok! A második magyar proletárforradalom élcsapata hív titeket. Markoljátok meg az egymás kezét keményen s álljatok be a sorba! / Kommunista sejtet * minden gyárba, minden uradalomba! Aki dolgozik, azé legyen a gyár, aki dolgozik, azé legyen a föld. Aki dolgozik, azé legyen a hatalom. Érik a mi időnk ... Szérűk alól, vermek, pajták, górék fenekéről a dugott fegyvert kiássuk. Proletár-Magyarország marsol Jaj neked, burzsuj-Magyarország! 1929. minden dolgozó igyekszik a magá­évá tenni a kultúrát, az iskolákban, üzemekben, kultúregyesületekben, a sajtó útján, stb. Ezt jelképezi az izmos dolgozó kéz, amely a nyitott könyv fölött tartja a fáklyát. Igen, a do'gozó kéz s a nyitott könyv ki­fejezésre juttatja, hogy népi demo­kráciánkban a tudomány és művé­szet megszűnt a kiváltságosaké len­ni, hanem mindannyiunk közkin­csévé lett, mint ahogy valamennyi iskola, a nemzeti iskolától az egye­temig, a miénk, valamennyi gyár­ral, bányával és üzemmel egyetem­ben. Rajta hát, munkára fel a ragyo­gó szocialista jövősérdekében! A füleki járás csaknem minden községében megalakult már a Cse­madok. De nekünk ez nem elegen­dő, mi azt akarjuk, hogy kultúr­egyesületünk átütő erejű tömeg­szervezptté váljon, ezért rendkívül fontos, hogy minden tag újabb ta­gokat szerezzen. Hassanak oda a Csemadok helyi csoportjai, hogy az új tagok szerzése a második köz­gyűlés határozatának célkitűzése értelmében 100%-osan megvalósul­jon. Ehhez a kampányhoz minden előfeltételünk adva van. Egyesüle­tünk a legnagyobb összhangban dol­gozik a CsISz-szel, a Szovjetbará­tok Szövetségével, amit azzal is be­bizonyítottunk, hogy minden köz­ségben, ahol Csemadok működik, ott résztvettünk a Csehszlovák­Szovjet Barátság Hónapjának va­lamennyi ünnepségén és méltó kul­túrprogrammal, előadással járultunk hozzá a Csehszlovák-Szovjetbarát­ság kimélyítéséhez. Továbbá az' orosz nyelvkurzusokon tagjainak száma egyre növekedik. Fel Kell használnunk mindazon lehetőségeket, amelyeket népi de­mokráciánk nyújt nekünk. Fogjon tehát hozzá minden helyi csoport a lendületes agitációs munkához most,' amikor több időnk van a hosszú téli estéken, hogy még ma­gasabbra emeljük a Csemadok vi­lágító fáklyáját. Rendezzünk kul­túrelöadásokat, beszélgetést a nép­pel, segítsük így elő az új öntuda­tos káderek nevelését, támogassuk a Szovjetbarátok Szövetségét, köny­nyítsük a helybeli és járási Nemzeti Bizottságok munkáját és a meg­győzés fegyverével hassunk oda, hogy szövetkezeteinket erősítsük. Szervezzenek az erösebb helyi cso- brigádmunkák megszervezése hatású, időszerű színmüveket ad­nak elő és bemutatják a környező falvak dolgozóinak is és ezzel edöre lendítik a szocialista kultúra terjesz­tését. Ha az „Úrhatnám polgár" című vígjátékot falvaink népe meg­ismeri, ezáltal megtanulja, hogy a régi nemesek és nagyurak éppen olyan kizsákmányolók voltak, mint a kapitalisták és egyetlen céljuk a dolgozó ember kizsákmányolása volt. A színműből láthatjuk, hogy a régi rend urai finnyás ingyenélők voltak és munkájuk után egy falat száraz kenyeret sem érdemeltek meg. Az „Úrhatnám polgár" értéke éppen abban van, hogy a valóság­hoz híven leleplezi az uraságok iga­zi ábrázatát. A lévai kultúregyüttes szereplői ugyancsak dicséretet érdemelnek. Ugy mozogtak, játszottak a szín­padon, mintha csak hivatásos szí­nészek lettek volna. És hozzá kell tennünk, hogy ezek a szerepäôk a legaktívabbak a helyi csoport vala­mennyi munkájában és ezt mind­azok tudják, akik ismerik az itte­ni helyi csoport életét. Az ősz fo­lyamán például minden vasárnap résztvettek a legkülönbözőbb őszi munkákban, annak ellenére, hogy egész héten át dolgoztak. Ök azok, akik szorgalmasan látogatják a Csemadok taggyűléseit és kezdemé­nyezői valamennyi kultúrális meg­mozdulásnak, amelyek a helyi cso­port fejlődését elősütik. Ezek a szereplők nemcsak arról gondos­kodnak, hogy jól betanulják a sze­repüket, hanem a kulisszafestést is elvégzik, továbbá a kultúrterem felsúrolásától sem riadnak vissza, egyszóval a brigádmunkától a nép­nevelő munkáig mindent elvégeznek. Ezeknek a tagoknak a száma azonban, akik ilyen szívvel-lélekkel dolgoznak a szocialista kultúra fej­lesztéséért és terjesztéséért, nagyon kevés. De gondoljuk meg, ha ilyen kevesen tudnak ilyen ragyogó szép munkát végezni, milyen kultúrmun­kát tudna felmutatni Léva, ha va­lamennyi dolgozója a Csemadok tá­borába tömörülne. A lévaiaknak példát kellene ven­niök a Csemadok érsekújvári helyi szervezetétől, ahol olvasóköröket és politikai iskolázásokat rendeznek. Egyszóval komoly népnevelési mun­kát végeznek és ' minden este ösz­szejönnek a helyi csoport kultúr­otthonában, mert tanulnak és jól érzik magukat ottan. Ez sokban hozzájárul ahhoz, hogy az érsekúj­vári helyi csoport az ottani szövet­kezet megerősítését elősegítette. Természetesen nem akarjuk azt állítani, hogy a lévai Csemadok he­lyi csoportja gyönge lenne, csak rá akarunk mutatni arra, hogy Léván még jobb kultúrmunkát végezhet­nének, ha még több dolgozót von­nának be a munkába. Mert azt mindenki tudja, hogy harminc-öt­ven ember bármennyit is dolgozik, nem tud annyit elvégezni, mint ezer vagy kétezer ember. Ezért fon­tos, hogy az aktív tagok megtalál­ják az útat a többi dolgozó felé, ezért fontos, hogy minden megmoz­dulásra politikai súlyt helyezzenek, hogy abból kiérezheíő legyen, hogy a Csemadok minden kultúr­megnyilvánulása a dolgozó nép ér­dekében történik. ^ Csakis ily. módon fog bennünket támogatni a dolgozó nép és csakis ily módon teljesíthetjük célkitűzé­seinket. Másra pedig nincs is szűk­ségünk. A meggyőzés módja lehet színi­előadás, olvasókörök rendezése és Arra portok kultúrbrigádokat a gébbek felbuzdítására és újabb egyesületek megszervezésére. Dolgozzon minden Csemadok-tag oly lelkesedéssel, hogy a Csema­dok fáklyája messze világítva hir­desse, nemcsak hazánkban, de ha­zánk határain túl is, hogy mi öntu­datos népi demokratikus dolgozók vagyunk és nemzetiségi külörtbség nélkül olyan kultúrát akarunk, amely formailag nemzeti, tartalmá­ban pedig szocialista, LÖSKA LAJOS, a Csemadok járási elnöke, Fülek. gyen- , mindig kell ügyelnünk, hogy a dol­gozó nép érdekében cselekedjünk. Most folyik éppen a Csemadok tag­toborzásának kampánya, amellyel fel akarjuk emelni tagjaink létszá­mát. Fontos ezért, hogy a lévai dol­gozók hassanak oda, hogy ezt a kampányt sikeresen elvégezzék. Nagy eredményeket csak akkor ér­hetünk el, ha munkánkat közös egyetértéssel végezzük. A Csema­dok tárt kapukkal várja mindazo­kat, akik becsületesen dolgozni akarnak szocialista hazánk felépí­tésén, szocialista kultúránk felvirá­goztatásán. Bagota István, Nyitra

Next

/
Oldalképek
Tartalom