Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-31 / 26. szám, csütörtök

1952 január 26 U J S

7

Ö Sajátjukon és sajátmaguknak gazdálkodnak M< L ost, hogy az EFSz-ek évi elszámolása van folyamatban, a zárszámadások eredményei nagyon is különbözö, sokszor ellentétes véleményeket váltanak ki a szövetkezet tagjaiból. Azokban a szövetkezetekben, amelyekben a zárszámadás jó eredményeket hozott és az osztalékosztásnál a tagok nem üres kézzel, hanem jőegynéhány ezressel a zsebükben távoztak, öröm, megelégedettség lett úrrá a tagokon s ha akadtak is köztük eddig hitetlenkedök, akik nem nagyon hittek abban, hogy a szövetkezetben a magukén és maguknak gazdálkodnak, most kételyeik eloszlottak és mindegyikükben kemény elhatározás született: a jövöben erejük és tudásuk teljes latbavetésével dolgoznak a szövetkezet felvirágoztatásán, mert hiszen most már látják, hogy ha bö termés volt a szövetkezet földjein, ha jól jövedelmező állattenyésztésük volt, ennek eredményeit senki más. csak ők maguk élvezik. Nem így van ez azokban az EFSz-ekben, amelyek a zárszámadásoknál ha hiányokat nem is mutatnak, de osztalékot fizetni máinem tudnak, mert nincs miből és a tagoknak meg kell elégedniök az évközben kifizetett előlegekkel. Ezekben a szövetkezetekben a tagok elégedetlenek, a vezetőséget okolják, de elégedetlenségükbe még az államot is belekeverik, mert, mint mondják „az állam becsapta őket", mert most az elszámolásnál „nem kapják meg azt, amit az állam ígért nekik". Elégedetlenségüket még tetézik az új közellátási intézkedések, amelyek szerint a magasabb típusú EFSz-ek tagjai önellátók, de még ez sem elég, hanem még a ruha- és cukorjegyeiket sem kapták meg, mert amint kiderült, a szövetkezet - valamivel adósa még az államnak, nem teljesítette beadási kötelességeit és most az állam is arra az „igazságtalan álláspontra" helyezkedett, hogy csak azokat részesíti a kötött piacon való ellátásban, akik az állammal szembeni kötelességeiknek eleget tettek. Hogy ezekben a szövetkezetekben most mi a helyzet, milyen a hangulat, azt nagyon jól jellemzi Koreny István levele a rozsnyói EFSz-böl, ahol szintén nem volt osztalékosztás, mert úgy látszik nem volt miből. Koreny István ezt írja: „A vezetőség helytelenül cselekszik, amikor az első évben a tagoknak nem fizeti ki a nekik járó összeget, a nekik járó fizetést" és hogy így ez „tarthatatlan helyzet" s erre „sürgős kivizsgálást" kérnek, mert „itt valami nincs rendjén". T gaza van Koreny Istvánnak, mert itt valóban nincs valami rendjén, de hogy mi nincs rendjén ez az, amit tévesen látnak a rozsnyói, madari, a csicsói, a gútori, az ipolynyéki és a többi szövetkezetek tagjai, ahol a zárszámadások nem hozták meg a várt eredményt. A feladat tehát most az, hogy tisztázzuk: miért van rendjén a nádszegi, az ipolynagyfalusi, a bácsi, a köbölkúti, a bátorkeszi és a többi szövetkezetekben és hogy miért nincs rendjén a fentebb említett szövetkezetekben. Vagy, hogy a rossz eredményekkel záró szövetkezetek tagjainak szavaival éljünk, miért kapták meg a tagok az egyik szövetkezetben a „fizetésüket" és miért nem kapták meg a másikban? A mult vasárnap egyikén a bratislavai kerület Csemadok funkcionáriusai értekezletet tartottak az új közellátási intézkedésekkel kapcsolatban felmerült kérdések megvitatására. Ezen az értekezleten a somorjai jáMs népnevelője, Fél Miklós, arról beszélt, hogy a .gútori EFSz-ben az új közellátási intézkedések életbeléptetésével a tagok ellátása a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert a szövetkezet nem rendelkezik olyan élelmiszerkészletekkel, hogy abból a tagok szükségletei* fedezni tudná. Felszólalásában Fél Miklós már jelezte, hogy bár az évi közgyűlés még nem volt meg az EFSz-ben, de valószínű, hogy osztalékot nem osztanak, mert a jövedelemből nem futja a emiatt a tagok elégedetlenek és követelésekkel lépnek fel, hogy „elmaradt fizetésüket" és a „munkásoknak" járó élelmiszerjegyeket megkapják. No, a gútori EFSz véletlenül régi ismerősünk, a mult év folyamán nem egyszer foglalkoztunk vele az Uj Szó-ban, különösen az aratás ideje alatt élesen bíráltuk a szövetkezet tagjait azért, hogy 8 órás munkaidőt játszanak, hogy megtörtént, hogy a somorjai tűzoltótanfolyam hallgatói brigádmunkával mentek segítségére a gútori szövetkezetnek és hogy a brigádosok már elfáradtak a munkában, mire reggel 8 órakor szállingózni kezdtek a földekre a szövetkezeti tagok, délután gyenge félnapra valót dolgoztak, azután 4 órakor — mert letelt a 8 óra, — a szövetkezet tagjai már abbahagyták a munkát. Lehet-e ilyen munka után jő eredményeket várni? Mit várhatnak az olyan szövetkezeti tagok, mint Fél Miklós is elmondotta, akik a szövetkezetet fejőstehénnek, a közösség vagyonát csákyszalmájának tarották, ki mihez jutott, vitte haza magának. Az ipolynyéki szövetkezetben sem lesz osztalékosztás. Hogy is lehetne, amikor a tagok ügy gondolkodtak, hogy „akár dolgozok komám, akár nem, az idő eltelik és a 250 koronát így is megkeresem". Ugylátszik, tévedtek, mert nem keresték meg a 250 koronát, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt, aki a semmitevésért kifizesse a 250 koronát, mivel, mint utólag ráébredtek, „sajátmagukat fizetik". Ezzel szemben az ipolynagyfalusi szövetkezet tagjainak a közgyűlés napja életük eddigi legszebb napja volt, mert egészévi becsületes munkájuknak olyan eredményét látták, amilyenre soha még csak gondolni sem mertek. Nagy számok, súlyos összegek szerepeltek az osztalékosztásnál. Tíz, húsz, harmincezer korona osztalékot kapott egy-egy tag és volt olyan Is, akinek jövedelme pénzbe átszámítva, meghaladja a 150.000 koronát. Villant Imre fiával együtt dolgozott a szövetkezetben és az egész éven át ledolgozott 910 munkaegység után 91.000 korona készpénzt, 33 mázsa gabonát, 300 liter bort és 774 gyapjúpontot kapott. A köbölkúti szövetkezet tagjának, Lenthár Ferencnek, aki feleségével együtt dolgozott a szövetkezetben, készpénzjövedelme 182.676 korona és 46 mázsa búza, 20 mázsa rozs, 14 mázsa árpa, krumpli, szőlő, kukorica és ezenkivül a félhektár föld a háztáji gazdálkodásra. Ugyancsak a köbölkúti szövetkezet tagjai Kianek Jánosék, akiknek csak a készpénzjövedelmük 175.514 korona volt. A bátorkeszi szövetkezetben Kis Ernő 125.000 korona készpénzt és 46 mázsa gabonafélét kapott. A búcsi szövetkezetben Hrcska Andrásék 165.000 koronát és 44 mázsa gabonafélét kaptak. S zinte mesébeillő számok, az ember sokszor hinni sem akar a szemének, mert ugyan mikor beszélt a munkájából élő dolgozó paraszt, százezres számokban? Soha! Ilyen jövedelmet csak a szövetkezeti gazdálkodás adhat, de hozzá kell tenni: nem a sültgalambot váróknak, hanem azoknak, akik megfogják a munka komolyabbik végét és tudják, hogy nem fizetésért, nem az államnak dolgoznak, hanem a magukén és maguknak gazdálkodnak és hogyha nem tartják szem előtt, hogy ki mint vet, úgy arat, akkor ugyan hoppon maradnak. Villant László az ipolynagyfalusi EFSz-ből azt írja, hogy „magas jövedelmünket alapos munka előzte meg, aratás alatt bizony nem néztük az órát, hanem annyit dolgoztunk, amennyire éppen szükség volt." A százezres számok és az elégedetlenkedők között tehát ez a különbség, itt van a kutya elásva. Azok a tagok, akiknek ilyen gyönyörű jövedelemrészesedés a szövetkezetekben jutott, nem az államtól várták a fizetésüket, mert hiszen tudták, hogy az ugyancsak meddő dolog volna, mivel nem az államnak, hanem maguknak gazdálkodnak. Ezekben a jól működő szövetkezetekben nem okoz gondot a tagok önellátása sem, mert van elegendő mennyiség mindenből. Bőség és jólét van az ilyen szövetke zetek tagjainál. A gyenge eredményekkel záró EFSz-ek tagjainak a mult év tapasztalataiból le kell vonniok a tanulságokat. E tanulság azonban ne az legyen, hogy „ha az állam nem fizet ki bennünket, akkor kilépünk a szövetkezetből", hanem az, hogy tudatosítsák: gazdái a szövetkezet nek. Ha ez az esztendő kissé szük is lesz, nem szabad, hogy ez kedvüket szegje, ellenkezőleg keressék meg az okait, ne csak másban, hanem magukban is, mi idézte elő, hogy nem érték el a tervezett jövedelmet. Élesen lépjenek fel azokkal szemben, akik a szövetkezetet csak fejőstehénnek tartják, oda csak akkor mennek, mikor osztanak valamit. de amikor dolgozni kell, hírét, hamvát sem látni. Ne tűrjék meg a lazaságot, a lőgósokat soraik között, mert ha száz ember odaadóan és becsületesen is dolgozik, de ugyanakkor tíz ember nem jár ren desen a munkába és így késlelteti az egyes munkák idejében való elvégzését, akkor azzal még nincs elintézve a dolog, hogy hiszen ha azok nem dolgoznak, akkor jövedelmük sem lesz, mert ha megkésnek az egyes munkákkal, nem kapálják meg idejében és rendesen a kukoricát, ha túlérik a gabona és kipereg a szem és tönkremenni hagyják a takarmánynak való kukoricaszárat, akkor ezzel kevesebb lesz a termés, kevesebb lesz a szövetkezet jövedelme, kisebb lesz az egy munkaegységre eső érték, — tehát a lógósok, a fegyelmezetlenek megrövidítik, meglopják a szövetkezet becsületes tagjait is. Már pedig ezeknek a szövetkezeteknek a tagjai most megtanulhatták, hogy nem mindegy, ha egy munkaegységre 70 korona, vagy pedig 140 korona esik. A közmondás azt tartja, hogy minden kárból van haszon. A gyenge szövetkezetekben a haszon most az, hogy tanultak saját kárukon és most már rajtuk, egyedül és kizárólag csak a szövetkezetek tagjain múlik, hogy a tanultakat a hibák kiküszöbölésére, a szövetkezet felvirágoztatására hogyan használják fel. e felejtsék el, állandóan tartsák szem előtt, hogy a sajátjukon és sajátmaguknak gazdálkodnak. Ez a dolog lényege! Különös beteg a mentőautóban Mocik Antal vihnyei lakos hizódisznót vásárolt feketén Garammikolán. A disznót mentőautón szállította Gyurovics soffőr. A „szerencsétlen» állat egészségi állapotára a mentőautóban dr. Kéder Dániel üzemi orvos ügyelt. Amikor a gyászmenetet a csendőrség megállította, a gyásznép 20 kg mézet igért, csakhogy az utat tovább folytathassa. A temetést ugyanis eredetileg Mocik kamrájában akarták megrendezni. De a csendőrök tántoríthatatlanok maradtak és a disznó földi maradványait a lévai földműves raktárszövetkezetbe szállították. Másfélévi börtön és 50.000 korona pénzbüntetés a szabotáló kulákra Steinhübl Mihály nagygróbi 37 hektáros kulák úton-útféléin szabotál. Nem tartotta be a tervezett állatállományt. 27 darab szajrvasanarha helyett csak 17-et, 22 darab sertés helyett pedig csak 20-at tart. Ez az eset annáj is súlyosabb, mert Steinhübl Mihály a kapitalista rendszerben sokkal több állatot tartott, mint amennyit most előírnak neki. Spekulálásának azonban befelleg. zett. A szabotáló Steinhübl Mihályt is utolérte a munkásosztály keze. A galántai járásbíróság másfél évi szabadságvesztésre és 50.000 Kčs pénzbüntetésre ítélte. JEDINÄK MIHAIL, Szene. Meg kell gyorsítani az EFSz-ek évvégi elszámolását Szövetkezeteink jelenleg az 1951 évi eredményeket összegezik és elké. szítik az évvégi jelentést. Igy világos képet szereznek arról, ho gyan gazdálkodtak az elmúlt év ben és hogy milyen hiányosságoktól kell őrizkedniök a jövőben, hogy eredményeik még gazdaságosabbak legyenek. Az évvégi jelentések összeállítása nem kis munka, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a legtöbb szövetkezetben hiány van azokban a szakemberekben, akik az ilyen elszámolásokat el tudják készíteni. Éppen ezért szövetkezeteink ebben a munkában a védnökséget vállalt üzemek segítségére számítottak. Sajnos igen kevés kivételtől eltekintve, a védnökséget vállalt üzemek eddig nem nyújtottak olyan segítséget, amilyent kellett volna. A másik dolog, ami megnehezíti az éwégi jelentések összeállítását az, hogy a szövetkezetekben a könyvelést elhanyagolták. Különösen nagy nehézségek fordulnak elő a földműves rak. társzövetkezettel, a kerületi felvásárló vállalattal és a traktorállomással való elszámolásokban. Ennek az az oka, hogy a népi közigazgatás szervei a járásokban nem fordítottak elegendő figyelmet az EFSz-ek pénzügyi gazdálkodására. Szlovákiában eddig 490 Hl. és IV. típusú EFSz állította össze az évvégi jelentését. Ezenkívül 121 II. típusú és 291 I., valamint típusnélküU EFSz végezte el az éwégi jelentés összeállítását. Az egyes kerületek szerint az első helyen a nyitrai kerület áll, ahol eddig már 234 évvégi jelentés készült el. A második helyre a kassai került 194 jelentéssel, a harmadik helyre a bratislava! kerület 169, majd a zsolnai 156, a besztercebányai 83 és az eperjesi 56 jelentéssel. A fentiekből kitűnik, hogy a leggyengébb a helyzet az eperjesi kerületben, ahol az éwégi jelentéseknek még csak 23% százalékát készítették el. Ebben a kerületben a legutolsó helyen a bártfai járás áll. A szövetkezeti •tagok nagy érdeklődéssel várják az éwégi elszámolást, az éwégi jelentéseket. Van több olyan szövetkezet, ahol nem tudják kifizetni a munkaegységekre járó pénzösszegeket teljes mértékben, de viszont egész sor olyan szövetkezet van, ahol a munkaegységek értéke elérte a 115 koronát, sőt ennél is többet. Bátorkeszin például 101, Muzslán 104 korona jár egy munkaegység után. Meg kell még jegyeznünk, hogy a zsolnai kerületben a blazsoveci EFSzben jó a helyzet, az eperjesi kerületben pedig alighanem a pálovcei EFSz-ben lesz a legmagasabb értéke a munkaegységeknek. Itt 120 koronával lehet számolni. Az EFSz-ek termelési tervének kidolgozása Január 23-ig Szlovákiában 118 EFSz dolgozta ki az egésiz évi termelés tervét. E szövetkezetekből 104 III. és IV. tipusú, 14 pedig II. típusú. Az egész évi termelési tervek kidolgozásában eddig a nyitrai kerület vezet. Aránylag eléggé hátramaradt a bratislavai, a kassai éa az eperjesi kerület, ahol az EFSz-ek túlnyomó része a tervek kidolgozását még meg se

m kezdte. A tervek kidolgozásában észlelhető hátramaradás oka az, hogy a szövetkezetekben még nem tárgyalták meg és nem hagyták jóvá a normákat, másrészt pedig az oktatók testülete, a szaktanácsadók nem látják el a szövetkezeteket elegendő tanáccsal, nem segítik őket a tervek elkészítésében stb. A somorjai járásban például még csak az elmúlt napokban nevezték ki az instruktorokat. Sok esetben előfordult az is, hogy az instruktorok egyidejűleg a tervszétírásra is kötelesek voltak felügyelni, de a kettős feladatot nem tudták teljesíteni. Igy aztán az egész évi tervek kidolgozását elhalasztották a tervszétírási munkák utánra. Meg kell jegyeznünk, hogy a járási nemzeti bizottságok tanácsai nem foglalkoznak kellőképpen ezzel az akcióval, nem értékelik ki azt, sőt néhol az egész ügyet a járási nemzeti bizottság szövetkezeti osztályára hagyják. Igy volt ez például a bazini, a somorjai járásban és Bratislava környékén is. Általában megfigyelhető, hogy EFSz-eink az instruktorok segítsége nélkül is hozzálátnak az egész évi tervek kidolgozásához. Ez aztán néha azt okozhatja, hogy a termelési tervek nem elég reálisak. Ez az eset a dunaszerdahelyi EFSz-ben, ahol az őszi gabonák szalmáját, a takarmányt is beleszámították a termelési tervbe, pedig annak egy része a takarmányalapra marad. Ugyanez a helyzet a nagyabonyi EFSz-ben is, ahol a költségeket koronákban számították ki, nem pedig a munka után járó munkaegységekben. Vannak szövetkezetek, ahol a termelési tervek kidolgozásánál nagyon helyesen jártak el. A tojás, tej és baromfi be szolgáltatási kötelezettségeket például szétirják az egyes tagokra is, hogy ezáltal a terv teljesítését biztosítsák. Példa erre a sárfiai és jókai EFSz. Perbenyiken befejezték a tervszétírást Január 20-án a perbenyiki tervszétíró bizottság befejezte a tervszétírási munkákat. Perbenyik község így az első helyre került a királyhelmeci járásban. Minek köszönhető ez az eredmény? Mindenekelőtt az járult hozzá a beszolgáltatás! és termelési feladatok szétírásának gyors befejezéséhez, hogy a tervszétírási munkák az egész község ügyévé váltak. Az elvtársak nagyon helyesen megvalósították a tömegpolitikai munkát. Jól dolgozott a járási instruktor is és ugyanez mondható a helyi tényezőkre is. A perbenyiki földművesek, akik átlag 4-—5 hektár földön gazdáikodnak, megértették a tervszétírás jelentőségét. Megértették, hogy országunknak, a szocializmust építő Csehszlovákiának is minden egyes termelési ágban, tehát a mezőgazdaságban is, be kell vezetnie a tervezést. A meggyőző munka után már minden simán ment. Perbenyiken nem volt eltitkolt föld. A tervszétírást osztályszempontból helyesen valósították meg, úgyhogy az egész község lakossága meg van elégedve. A tervszétíró bizottság a következő személyekből áll: két tag a helyi pártszervezetből, három tag A földműves szövetségből, négy tag pedig a helyi Nemzeti Bizottság részéről. A perbenyiki határból 421 hektárt a III. tipusú EFSz müvei, a többi, vagyis a kisebb rész, a 329 hektár pedig az egyénileg gazdálkodóké. Miután ebben a községben a legnagyobb földterjedelemmel rendelkező gazdák földterülete sem haladja meg a 8—9 hektárt, a következő nagyságú csoportokat állítottak össze: III., IV., V., VI. és földnélküliek. Felhozunk egy két példát: A IH. nagyságú csoporthoz tartozó földművesek marhahúsból 89 kg-ot, sertéshúsból 69 kg-ot, tejből pedig 320 litert szolgáltatnak be. A IV. nagyságú csoporthoz tartozó egyének marhahúsbeszolgálíatási kötelezettsége 85 kg, sertéshúsból 64 kg, tejből 310. liter. Az V. csoporthoz tartozó földművesek marhahúsból 80 kg-ot, sertéshúsból 60 kg-ot, tejből pedig 290 litert szolgáltatnak be. Végül a VI. csoporthoz tartozó személyek marhahúsból 75 kg, sertéshúsból 65 kg, tejből pedig 275 liter leadását vállalták el. Az idei beszolgáltatások Perbenyiken aránylag magasabbak, mint az elmúlt évben voltak, a termelők azonban megértették, hogy ez, a fokozott kereslet, az egyre emelkedő életszínvonal szükségszerű következménye. KOLLAB MIHÁLY, Perbenyik.