Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-15 / 293. szám, szombat

1951 december 15 ^jyp / j gyyp Olv asóink levelei nyomán 1 » Ki a felelős azért, hogy a kiskéri szövetkezet vetni való búzája még mindig a zsákban van? Az Uj Szó egyik olvasója levélben hívta fel figyelmün­ket arra, hogy a lévai járás­hoz tartozó Kiskér községben az EFSz vezetése rossz ke­zekben van, hogy a szövet­kezet elnöke, Dodok János, mindent elkövet, hogy a szö­vetkezet fejló'dését gátolja. Kisebb-nagyobb • dombokkal öve­zett völgyben fekszik a lévai járás egyik falucskája, Kiskér. A község la­kosai a hét kulák — már ahogy a faluban becézik őket, heten vannak, mint a gonoszak — kivételével kis­és középparasztok. A múltban ezek az emberek tűi­nyomó részben a báró űr birtokán, mint gazdasági munkások, kommen­ciós cselédek dolgoztak. A felsza­badulás után népi demokratikus rendszerünk földhöz juttatta a nincsteleneket. Igy aztán a falu la­kosai legnagyobb részben 5—6 hold földön gazdálkodnak, akik pedig kevesebb földhöz jutottak, a helyi állami birtokon vannak alkalma­zásban. A régi világban sokat szenvedett cselédembereknek már megválto­zott az életük. Takaros kis házaik­ból már nem hiányzik az új bútor, de kevés házat találunk olyant is, ahol ne volna rádió. Lényegében véve azt mondhatjuk, hogy ezeknek az embereknek a mult káros rend­szerében semmi jóban nem volt ré­szük s ezért meg tudják becsülni új néoi demokratikus rendszerünket. A falu kis- és középparasztjai tudják, hogy a jobli életet nekik a felsza­badulás hozta meg. Megszabadultak az örökös' robottól és az intéző urak haj c ?ároskodó par an csol gatásai tói. Ennek tudatában mindent elkövet­nek, hogy hozzájáruljanak a szo­cializmus és a világbéke megerősí­téséhez. A kulákok kivételével min­den kis- és középgazda eleget tett beszolgáltatási kötelezettségének. Azok pedig,, akik jól művelték földjeiket és fölösleges terményeik­kel nem feketéznek, mert-- nem akarják lenyúzni a dolgoző nép bő­rét — jóval többet szállítottak be az előírt mennyiségnél. Érdemes megemlíteni ifj. Zalkő András, hat­hektáros középgazdát, aki 600 kg búzával, 200 kg árpával, 250 kg ku­koricával és 310 kg marhahússal többet adott be. Rybár András kis­gazda pedig 200 kg búzával és négy mázsa árpával adott be többet. . A falu lakosainak politikai fej­lettsége nem mondható kielégítő­nek, noha a Szovjet Barátsági Hó­nap ideje alatt 115-en léptek be a Csehszlovákiai Szovjet Barátok Szövetségének helyi szervezetébe. Hiányzik a faluban az oktató és a felvilágosító munka. Különösfen az Egységes Földműves Szövetkezet előnyeiről és a közös gazdálkodás magasabb terméshozamáról, a szov­jet Skolhozisták munkamódszereiről nagyon keveset tudnak a falu kis­és középparasztjai. Annak ellenére, hogy hiányzák a szervező és felvilágosító munka, mégis volt egy pár öntudatos kisparaszt, akik összefogtak, hogy Kiskér köz­ség se maradjon el a szocializmus építésében és megalakították az Egységes Földműves Szövetkezetet. Többször hallották a rádióból, és az újságból is nem egy cikket olvastak arról, hogy a szövetkezetben a kö­zös gazdálkodással sokkal nagyobb terméshozamot érhetnek el s így a szövetkezet tagjai is szép kereset­hez jutnak. A^ gépi segítség meg egyenesen könnyebbé teszi a föld­művelő parasztság munkáit. Nagy reménnyel fogtak hozzá a közös gazdálkodáshoz. Csak egyben hibáztak, amikor a soraik közé be­engedtek egy pár spekulálót és ku­lákot is. Ennek következtében bizony a szövetkezet nem sokat fejlődött, mert amióta megalakították a szö­vetkezetet, még mindig csak az el­ső típusban vannak. A szövetkezet­be b ef uraskodott spekulánsok nem akarnak a magasabb típusra áttér­ni, mert érzik, hogy akkor már nem tudnák a szövetkezetet kihasználni. A szövetkezet elnöke Dodok János pedig egyenesen a legnagyobb el­lensége a magasabb típusnak. Do­dok nem nézi azt, hogy a falu kis­és középparasztjai jobb élethez jut­nának a magasabb típusú szövetke­zeti gazdálkodásban és nem gondol arra sem, hogy a gépesített gazdál­kodás sokkal több életszükségleti cikket nyújt dolgozó népünknek. Dodok csak egyéni dolgaival van el­foglalva. Mint elnök havonta négy­ezer koronát húz a szövetkezet pénz­tárából, de ahelyett, hogy a szövet­kezet dolgai és vezetése után nézne, teljesen elhanyagolja a szövetkezet irányítását és vezetését. Ki felelős azért, hogy a szövetkezetnek a búzavető­magja még mindig a helyi nemzeti bizottság irodájában van? Elsősor­ban is az elnök. A szövetkezet tag­A kiskéri állami birtokon j fit őre 5 hektáron termelnek rizst A csákányi szövetkezet tag'a* a téli időszakban sem fognak henyélni Hogyan került a szövetkezet élére Varga Ernő 150 holdas kulák, volt nyilas vezér, aki még ma is cselédet tart A kiskéri állami birtokon az idén termeltek először rizst két hektárnyi területen. A birtok dolgozói az üzemi gyűléseken már\ többször fölvetették a kérdést, hogy az a hasznavehetetlen zsombékos terület, amely a patak mel­lett terül el, legalkalmasabb volna a rizstermelésre. Nehezen ment ugyan a dolog, mert a birtok dolgozói között akadtak olyanok is, akik ellenezték. — Soha az életben még nem ter­meltünk ilyen furcsa növényt, nem is lesz abból nálunk sempii. Csak kárba­vész a sok munka, — mondogatták különösen a birtok idősebb dolgozói. De bántotta őket a dolog, amikor az újságból tudomásukra jutott, hogy egyes állami birtokon vagy szövetke­zetben mily nagy sikerrel járt a rizs­termelés. 6 nem egyszer olvastak ar­ról is. hogy a szovjet szovhozok és kolhozok munkamódszereinek elsajá­tításával sokhelyen nemcsak rizst, ha­nem még gyapotot is termeltek. ' A tavaszon azután elhatározták, i hogy megpróbálkoznak a rizsterme­léssel. A kiskéri állami birtok föld­területe egészben csak 150 hektár, s ehhez mérten csak kél hektár terüle­ten termeltek először rizst. A rizs ve­tése előtt felvetődött az a kérdés is, hogy ki ért ehhez a munkához, hisz annak nem úgy megy a termesztése, mint a búzának, mert a rizst úgy kelt gondozni, gyomlálni és a vizet szabá­lyozni, ahogyan fejlődik. De ez sem ütközött nehézségekbe, mert a birtok egyik dolgozóját tanfolyamra küldték, ahol elméletben elsajátította a rizs­termelés szakmunkáit. A rizs termelésére szánt földet el­egyengették, hogy egyformán kapja minden része a vízmennyiséget. Csa­tornákat csináltak, melyeken keresz­tül természetes úton juttatók el a vizet a rizsföldekre. A rizs elvetése után minden nap kíváncsi szemmel várták, hogy az »újfajta« növény mikor in­dul csírázásnak. Az idő kedvező volt s a jól beáztatott rizsnek egy pár nap múlva jelentkeztek a gyenge haj­tásai. Nagy volt az öröm a birtok dol­gozói között, hogy mégsem lesz kár a munkáért, a rizs kibújt és szépen fejlőnésnek indult. De a legnagyobb meglepetés a 1 rizs elcséplése után s&lt. jai arra hivatkoznak, hogy a trak­tor elromlott, nincs miből megjavl­tatni és azért maradnak el a vetés­sel. Nem is csoda, ha a traktor tönk­rement akkorra, mikor a szövetke­zetnek arra szüksége volna. A dik­tátor Dodok János ugyanis egyedül rendelkezett a traktorral. A munká­lhat sohasem osztotta be rendszere­sen, hanem a traktorvezetőnek min­den reggel az elnökhöz kellett men­nie parancsért. Hyenkor azután, akár egy kapitány osztogatta pa­rancsait. Legjobban arra ügyelt, hogy a traktor minél több pénzt keressen. Keresett ls szépen, azt lehet mondani, éjjel-nappal a föl­deken volt a traktor, de hogy a pénz hol van, arról viszont nem tud senki. y t Tehát hiába erőlködnek az Öntu­datos kisparasztok, ha maga a szö­vetkezet elnöke is a legnagyobb hi­bákat követi el. És ha a taggyűlésen rámutatnak egyes hibákra, akkor diktátori módon mindenkinek befog­ja a száját, s ahogy csak tud, a kisparasztok ellen dolgozik. Van a faluban több olyan föld­művelő, akinek ninos befogni való jószága. A kulákra nem támaszkod­nak s ezért inkább a szövetkezet traktorát kérték segítségül. Az el­nök ezt nem engedélyezte, de ugyan­akkor ' a kuiákoknak a szövetkezet traktorával hordták ki a trágyát a földekre. Persze a ravasz kulákok jobbnak látják, ha lovaikkal fuvarozni me­hetnek és ebben a ravaszságukban a szövetkezet elnöke ls segíti őket. Ezek a dolgok azután teljesen el­idegenítik a falu dolgozó földműve­seit a szövetkezeti mozgalomtól. A kulákok meg jót nevetnek, hogy a szövetkezet elnökét meg tudják té­veszteni és így hátráltatják a szö­vetkezetet a fejlődésben. Nem szabad ennek sokáig Igy tar­tani, mert Kiskér község kis- és középparasztjai nem haladhatnak az igazi úton, ha a szövetkezet ve­zetőségében továbbra is Uyen egyé­nek garázdálkodnak. Meg, kell tisz­títani a búzát a konkolytól, Ha tisz­ta búzát vetünk a földbe, meg is lesz az eredmény: a konkolymentes búza. Ez vonatkozik a szövetkezet­re is. Ha megtisztítják a káros ele­mekből, Kiskér dolgoző parasztj ai akár egy nagv család, építhetik a dolgozó nép új társadalmát, a szocialista falut. MÉRÝ FERENC amikor is az első termésből két hek­táron ipo mázsa rizs termett.' Az őszi mélyszántás kivételével a birtokon már végeztek az őszi mun­kákkal. Az ősziek vetését október vé­géig 100 százalékban elvégezték. Igy tehát most már idejük jut arra, hogy azt a földterületet, ahol a jövőben rizst fognak termelni, még jobban elő­készítsék. A téli időszakra szervezett munkacsoportok közül az egyik cso­port a kertészetben fog dolgozni, a másik pedig további 3 hektár földterü­letet készít elő a rizstermeléshez. — Érdekes, — mondja a birtok egyik dolgozója, — hogy amikor a rizstermelés gondolatát felvetettük, az idősebb dolgozók hallani sem akartak róla. Most meg mindenki a rizsről be­szél, különösen azok, akik abban az időben nem akarták, hogy rizst ter­meljünk, most a legnagyobb oda­adással dolgoznak az egyengetésl munkálatoknál Igen, mert rájöttek arra, hogy az amúgy is teljesen hasznavehetetlen területen évek hosszú során csak gaz termett és semmi haszna nem volt belőle az állami birtoknak, ma meg a gyönyörű rizs jelentős hasznot ho­zott a birtok dolgozóinak és egyúttal nagyban hozzájárulnak népgazdasá­gunk gyarapításához.. X-í-e-1 Csallóköz közepén van Csákány község. A község lakossága három rétegből tevődik össze. Túlnyomó • észben vannak a kis- és középföldmű­vesek, a másik részt a földnélküliek képezik, de a kulákok sem hiányoz­nak a faluból Az 1950-es évben a falu kis- és középföldművesei és azok a földműve­sek, akik eddig bérelt földön gazdál­kodtak, elhatározták, hogy felhagynak az apró parcellákon való gazdálko­dással és áttérnek a táblás gazdálko­dásra, vagyis megalakítják az Egysé­ges Földműves Szövetkezet első típu­sát Az első típus megalakulása után közösen kezdték művelni a földeket. Bizony már a kezdet kezdetén arra a meggyőződés, e jutottak, hogy közös erővel sokkal könnyebb a munka. Az első típusú szövetkezeti gazdálkodás volt az úgynevezett előestéje a szö­vetkezeti gazdálkodás magasabb típu­sának. Az első típusú gazdálkodásban megismerték a közös gazdálkodás előnyeit, megismerték a tömeges munka örö­meit. Megismerték a gépi munka elő­nyeit és könnyebbségét is. Az elsőtípusú gazdálkodás Csá­kányban ez év augusztusá'g tartott.. Ak' orra a szövetkezeti tagok megis^ merték a szövetkezeti gazdálkodás •lőnyeit, de megismerték az első típusú gazdálkodás hátrányait is. Az első típusban még a barázdák meg­vannak és a géppel való munkát nem tudták kellően kihasználni és a baráz­dák is kihasználatlanul maradtak. Ezek a gondolatok, ezek a tapaszta­latok arra az elhatározásra juttatták az első típusú szövetkezet tagjait, hogy aratás után a máSodik típust át­lépve, a harmadik típusra nevezik a magukénak. Igy lépett át a csákányi első típusú EFSz 1951 augusztusában a harmadik típusba. A haimadik tipusú gazdálkodást a szövetkezet 486 hektáron kezdte meg. Komoly igyekezettel fogtak hozzá a tervszerű munkához. A barázdákat e'tüntették és az apró parcellák helyén ma már hatalmas táblákat látunk, me­lyeken szépen zöldülnek már az őszi gabonafélék. A szövetkezet annak elle­nére, hogy az elsőtípusú gazdálkodás módszere a terménybetakarításnál még sok szövetkezeti tagot bizoiyos időre kivont a kollektív munkából, mégis példásan végrehajtották az őszi veté­seket. Az őszi vetések befejezé e után a ti aktorokat átállították a mélyszántás végzésére. Minden percet kihasználva azon iparkodnak, hogy a hó leestéig minél nagyobb területen tudják elvé­gezni a mélyszántást. A szövetkezet dolgozói a téli Idő­szakra -s elkészítették a munkatervet. Nem fognak a téli időszakban sem henyélni, mert rengeteg olyan munka vá. rájuk, melyeket ha bekövetkezik a tavaszi munka, már nem tudnak ejvégezni, nem lesz rá elég idejük. A téli időszak idejére tervbevették az istállók kibővítését Tudják azt, hogyha szép, egészséges állatokat akarnák nevelni, akkor első­soiban nagyon fontos, hogy az állatok rész're tágas, tiszta istállókról gon­doskodjanak. A csákányi szövetkezeti tagoknak pedig az a céljuk, hogy mind a mezőgazdasági munkákban, mind az állattenyésztésben példás szövetkezet­té változhassanak, ahol minden egyes szövetkezeti tagnak munkája után becsületes megélhetése biztosítva van. Ezeknek a szép terveknek a meg­valósítására a csákányi szövetkezet­ben minden lehetőség megvan, de hogyhaVezt a célt el akarják érni és ha azt akarják, hogy a szövetkezet minden porcikájában egészséges je­gyen, akkor el kell távolítani a szö­vetkezet szervezetében lévő káros fe­kélyeket, még mielőtt megfertőzik a szövetkezet egész szervezetét. Ki kell a szövetkezetből zárni az oda befész­kelődött kulákot. Ki kell seprűzni a szövetkezet irodájából Varga Ernő 150 holdas kulákcsemetét. De nemcsak a szövetkezet irodájából, hanem még a szövetkezet tájékáról >s. Nem tűrhe­tik meg a becsületes szövetkezeti ta­gok maguk között azt a gazfickót, aki egész életében a f lu ingyenélő heréje volt. Emlékszik még sok sze­gény ember Csákányban arra az időre, am'kor Varga Ernőnek még nem volt letörve a szarva, amikor még 5 pár arató és 4 cseléd verejtékes; munkájából dorbézolt Emlékszik még Jáger Károly is arra az időre, amikor a szép mákvirág a munkaerőkben is válogatott. Nem kellett már a kuláknak akkor a mun­kás, ha kezdett öregedni. Akkor már le is út, fel is út, szokta mondani az öregedő munkásaknak. A kuláknál az is divat volt, hogy a cselédeit úgy fogadta fel, hogy az alamizsnához hasonló fizetésén kívül még kosztot is fog nekik adni. Csak­hogy a kuiák gondoskodott aifól, hogy a koszt meglegyen, csak éppen enni ne kapjanak. Nagyon sok olyan embert találunk a faluban, akik, mint Varga úr kocsisai jártak fuvarozni a kulák lovain. Természetes a koszt ne­kik is meg volt ígérve, de ha fuvaro­zás közbén nem akarták, hogy a gyomruk korogjon, akkor otthonról kellett valami élelmet magukkal vinni, ha egyáltalán odahaza is volt valami harapnivaló. Nézzük csak meg, mit csinált a há­ború alatt Varga Ernő, amikor az ál­taluk félrevezetett munkásság a ki­zsákmányo'ók érdekeiért hullatta vé­rét. Varga Ernő is bevonult a látszat kedvéért, de amikor a kocsisával kivi­tette magát az állomásra, már akkor megmondotta, hogy melyik este fog hazajönni és hogy a kocsi várja őt az állomáson. Varga Ernőnek volt pénze és ő azért kibújhatott a hadkö­telezettség alól. Miért kellett hát akkor sokezer családapának kenyér nélkül otthon hagyni a családját? Azért, mert nem volt pénzük, nem tudták megfizetni a váltságdíjat, azért, hogy megvédjék az olyan gaz­emberek vagyonát, mint Varga Ernő. A kulák, amikor visszajött, a pár na­pi katonai szolgálat után, a falu taní­tójával, Kalmár Edével kezdett szervezkedni , aki a község nyilas pa.ancsnoka volt. Ez a két ember tartotta rettegésben az egész községet, ezek kémkedtek aztán a munkások között. Ma pedig újból ezek az emberek járnak a falu élén. Kalmár Ede ma is tanító. Varga Ernő pedig a szövetkezet agronómu­sa. ^ A szövetkezet megalakulásakor Var­ga Ernőhöz hasonló jómadarak utca­szerte kürtölték, hogy most már nem félnek a szövetkezettől, mert Varga E.nő lett a vezető. Ne higyjük, hogy a szövetkezetben nincs pártfogója! Van, mert szép sza­vakkal félre tudja vezetni a szövetke­zeti tagokat és még a letűnt dicső­ségnek, a kuláktekintélynek a vissz­fényei is hat a szövetkezeti tagokra. Egyes szövetkezeti tagok azt állítják, hogy a járáson azt az utasítást kap­ták, hogy kulákot is bevehetnek a szövetkezetbe, csak szemmel kell tar­tani a működését. Ez semmiesetre sem lehet igaz. mert Somorián is tud­ják, hogy a kuláknak nem a szövetke­zetben, de még a földön sincs helye. Meg kell látni a szövetkezeti ta- • goknak azt is, hogy amikor a tanító­nőjük fáskamrához hasonló odúban lakik, a kulák kastélyában még vendégszobákat ta'á'unk Megtaláljuk a kulák konyhájában még a cselédlányt is, aki alázatos h-jlongással fogadja a belépőket. Miért kell még Rigó Ma. gitnak cse­lédsorban élni és a kulákasszony sze­szélyeit tűrni? A csákányi szövetkezet tagjainak ezeket mind szem előtt kell tartani és addig kisöprőzni a kulákot a szövetkezetből, míg nem késő. SZARKA ISTVÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom