Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-03 / 259. szám, szombat

t 1951 november 3 III SI® . Egyiptom panaszt nyúlt be Nagy-Britannia ellen az ENSz közgyűlésén Angoí-tzoviet Baráti Hónap a Nagy Oftíóberi Forradalom 34. évforiiu ólának tiszteletére A TASZSZ-ügynökség jelentése szerint áz »A1 Dzsumbur al Misri" című egyiptomi lap közölte, hogy a kormány elhatározta, hogy ez egyip tömi kérdést ai ENSz közgyűlése elé terjeszti, valamint előterjeszti a brit katonák gonosztetteiről szóló doku­mentumokat is, amelyeket a Szuezi­csatorna körzetében a védtelen lakos­ság ellen elkövettek. A kormány, — hangsúlyozza a lap, — elhatározta, hogy felkéri az ENSz-t, hogy hozzon határozatot a brit csapatoknak Egyip­tomból és Szudánból való kivonására. Az egyiptomi sajtó jelentései sze­rint a Szuezi-csatorna körzetében a feszültség kiélesedik. Október 29-én a brit egységek fokozott tevékenységet fejtettek ki a fajedaji repülőtéren, ahová sok bombázó repülőgép érke­zett. Ezenkívül felfegyverzett brit ka­tonákat szállító repülőgépek is érkez­tek. Az ,.A1 Ahram" című lap azt ír­ja, hogy az angolok Fajedában befe­jezték az új repülőtér építését. Az egyiptomi kormány jelentette, hogy október 16-ika óta a brit csapa­tok 19 «emélyt megöltek és 125 sze­mélyt megsebesítettek. A Reuter ügynökség beismeri, hogy az angolok helyzete a Szuezi-csatorna k.örzetében állandóan rosszabbodik és hogy a brit táborokat eddig mint­egy 15 ezer egyiptomi munká> hagyta el.' Szuezben és Port-Szaidban to­vábbra Is tart a kikötőmunkások ál­talános sztrájkja. A Szuezi-csatorna kikötőmunkásainak szakszervezeti szö­vetségei a Szuezi-csatorna társaságá­nak 7 napos ultimátumot küldtek, amelyben követelik, hogy a társaság szüntesse be a brit katonai hajók és a brit szolgálatban lévő hajók közle­kedésének Intézését. Az egyiptomi kormány képviselője kijelentette, hogy a kormány az álla­mi szolgálatban lévő brit szakértők elbocsátását tervezi. Az egyiptomi sajtó jelentései sze­rint a Szuezi-csatornának körzetében megkezdték tevékenységüket az egyip­tomi népi felszabadító testület egysé­gei és őrséget állítottak a brit katonai táborokba vezető utakon, főleg a Sa­gazig és Iszmaljia közötti katonai országúton. Az „Al Ahram" és az „Al Misri" című egyiptomi lapok beszámolnak a négy nagyhatalom (USA, Nagy­Britannia, Franciaország és Törökor­szág) diplomáciai képviselőinek lázas tevékenységéről, akik Szíria, Irak, Transzjordánia és Libanon vezéreit arra igyekeznek rávenni, hogy orszá­gaikat kapcsolják be a Közel- és Kö­zép-kelet úgynevezett „védelmi" ter­veibe. Ezzel kapcsolatban az Al Ah­ram jelenti, hogy Hafiz Ramadan pa­sa, az egyiptomi nemzeti párt elnöke nyilatkozatot tett közzé amelyben bí­rálja a négy nagyhatalom javaslatait. Ramadan pasa ezeket a javaslatokat „elejétől végig imperialista tervek­nek" bélyegezte meg. „Ezek a tervek, — hangsúlyozza Ramadan pasa, — ellenünk irányulnak és céljuk a ki­zsákmányolás. Ezek a tervek, — mondja továbbá a nyilatkozat, — hozzájárulnak a háború előidézésé­hez és nem támogatják a világbéke megszilárdítását. Nagy-Britannia és a mögötte álló országok Egyiptomot és a Kőzépkeletet katonai támasz­ponttá akarják átalakítani, amely más országok elleni agresszió céljaira szolgálna ugródeszkául. A koreai népi demokratikus hadsereg főparancsnokságának jelentése A koreai népidemokratikus badse­reg főparancsnoksága november 1-én közölte, hogy a koreai néphadsereg egységei szoros együtmüködésben a kínai népi önkéntea csapatokkal az összes frontokon sikerrel visszaverték az amerikai-brit beavatkozók éa li­szinmani csapatok támadásait és sú­lyos ember- és a-nyagveszteségeket okoztak nekik. A középső fronton Hvancsotól északra és a keleti fronton Jangutól északra a népidemokratikus hadsereg egységei az ellenség két erő­teljes rohamát verték vissza, amellyel azok át akarták törni a néphadsereg védelmi vonalán. A nyugati fronton Jánoson körze­tében az ellenséges tankok, nehéz tüzérség és repülőgépek segítségével A jugoszláv ifjúság szabotálja a titóista terveket Irta: VELTKO SCSEPANOVICS, jugoszláv politikai menekült. A Tito-banda véres rendszerében s jugoszláv ifjúság osztályrésze fa­siszta terror, féktelen kizsákmányolás és a legvadabb elnyomás. A titoisták arra kényszerítik az ifjúságot, hogy minél több stratégiai nyersanyagot és félkészítményt termeljen a . Tito­banda és imperialista gazdái Háborús célkitűzéseinek megvalósítására. A titoisták aljas hazugságai nem ismernek határt. Miközben a legfékte­lenebb terrorral kényszerítik az ifjú­ságot arra, hogy a háborús építkezé­seknél rabszolgamunkát végezzen, szemérmetlenül „a jugoszláv ifjúság boldog és dicsőséges életéről" fecseg­nek. Hogy milyen „boldog" a jugo­szláv ifjúság, azt híven tükrözik ma­guk a tények. Az ifjúmunkások a gyárakban napi 10—12 órát dolgoz­nak. hiányoznak a legelemibb védel­mi berendezések, nincs számukra sem megfelelő élelmezés, sem meg­felelő lakás. — Jugoszláviában éven­te közel százezer ifjú hal meg tudő­vészben és más betegségben. A „Tor­pedo"-gvárban az ifjúmunkások 80 százaléka, a belgrádi egyetemeken a hallgatóknak több, mint 70 százaléka tüdőbeteg. Rankovics különböző bör­töneiben és haláltáboraiban több. mint százezer hazafias ifjút kínoznak. A parasztifjúságot féktelen terror­ral, a tanulóifjúságot meg azzal a fe­nyegetéssel hurcolják el kényszer­munkára, hogy tanulmányaik meg­szakításával fenyegetik. A kényszer­munkától még a kisgyerekeket sem kímélik meg és p háborús éoítkezé­seknél dolgozó „önkéntesek" 40 szá­zaléka 10—15 év körüli gyermek. Kü­lönösen sok parasztifjút hurcolnak el kényszermunkára, igy például a Ban­ja-Luka—Doboj vasútvonal építéséhez közel 60 ezer parasztifjút akarnak „toborozni". A Títo-faslszták bevezették a kő­telező katonai előképzést, ezzel mili­tarizálni és fasizálni akarják a jugo­szláv ifjúságot. A középiskolák és az egyetemek katedráiról burzsoá-fa­síszta professzorok és UDB-ügynökök a fasiszta nacionalista-soviniszta ideo­lógiát teriesztik, a Szovjetuniót, és a népi demokráciákat rágalmazzák a legaljasabb módon. Betiltották az orosz nyelv tanítását és olyan tantár­gyakat iktattak be, amelyek megmér­gezik a tanulóifjúság gondolkozás­módját, militarista szellemet szítanak és meggyalázzák a marxista elméle­tet. A Népi Ifjúság, a Népi Technika és az Egyetemisták Szövetsége nevű fasiszta ifjúsági szervezetek UDB­ügynökök irányítása alatt katonai ki­képzésben részesítik az ifjúságot. Azonban a fasiszta Tito-banda min­den ilyen törekvése csúfos kudarcba fullad a jugoszláv ifjúság elszánt harcával 6zemben. , Az ifjúmunkások tervszerűen sza­botálják a haditermelést, megrongál­ják, tönkreteszik a gépeket, a gyárak falaira forradalmi jelszavakat írnak kl és kifüggesztik Sztálin elvtárs arc­képét. A parasztifiúság szabotálja a beszolgáltatások teljesítését, bojkot­tálja a fasiszta előadásokat és szer­vezeteket. Dalmáciában 240 faluban egyetlen ifjúsági szervezet sincs. Cselje körzetében 16 pártszervezetben egyetlen ifjú tag, 66 pártszervezetben egyetlen ifjú tagjelölt sincs. Az ifjú­munkások 60 százaléka, a parasztifjú­ság 25 százaléka nem vesz részt a kötelező katonai előképzésben. Az egyetemisták szabotálják a katonai tantárgyakat és a kötélezS katonai előképzést. A középiskolások nem je­lentkeznek a titóista katonaiskolákba A hadsereg ifjú tagjai leleplezik a háborús készülődéseket, illegális, Ti­to-ellenes röpiratokat és brosúrákat olvasnak és terjesztenek, a kaszár­nyák falaira forradalmi jelszavakat írnak. A leggyakrabban látható jel­szó: „Bajtársak! A fegyverek a ml kezünkben vannak és mi ezeket a fegyvereket sohasem fogjuk a Szov­jetunió ellen fordítani!" A jugoszláv ifjúság hűségesen ki­tartva ,harcos hagyományai mellett, az illegális új Jugoszláv Kommunista Párt vezetése alatt, a jugoszláviai dol­gozó tömegek első soraiban harcol Tito fasiszta rendszere ellen, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy diadal­maskodni fog, mert igaz ügyért har­col. át akartak törni a néphadsereg védel­mi vonalát, de a rohamot visszaverték és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A néphadsereg légelhárító tüzér­ségének csapatai éa az ellenséges re­pülőgépekre vadászó lövészek novem­ber 1-én 4 ellenséges repülőgépet lőt­tek le, amelyek résztvettek a Hvan­cso, Soku, Andzsu, és Vonszan kerü­letek békés lakosságánaki bombázá­sában. <Zle&SLÍlő tény ek, j Lakások helyett — katonai épületeket, börtönöket és gyűjtőtáborokat építenek J ugoszlá vlában ? A jugoszláv politikai emigrán­sok „A Szocialista Jugoszláviá­ért" című lapja írja: Jugoszláviában soha sem ta­pasztalt lakáskrízis van. Még a Titóék által meghamisított adatok szerint is, minden hatodik mun­kásnak nincsen lakása. Titóék maguk is kénytelenek elismerni, hogy csupán Szerbiában több mint húszezer bányászcsalád haj­léktalan. A munkások kénytele­nek sötét, vizes és egészségtelen kunyhókban lakni. Arról, hogy milyen borzalmas i képet nyújtanak a jugoszláv vá­j rosok, kazöttük különösen Fiume, i maga a fasiszta „Naprijed" cimü | lap így panaszkodik: „Ha egy j külföldi látogató, tengerész, vagy t túrista végigmegy Fiume utcáin, | igen rossz benyomást szerez a vá- I rosról és ezzel egyben az egész | országról". A jugoszláv dolgozók ? nagyon jól tudják, hogy sem a • belgrádi vezetőknek, sem angol- I amerikai gazdáiknak nem érdeke 7 a jugoszláv városok és lakóházak építése. A mai titóista hatóságok csak akkor mutatnak érdeklődést és megértést, ha katonai objektu­mok, vagy katonai bázisok kiépí­téséről van szó. Lakások helyett a Tito-banda katonai objektumokat, kultúrott­honok és iskolák helyett börtönö­ket és gyüjtötáborokat épít. Ezért kénytelenek a jugoszláv dolgozók ezrei vizes barakkokban és kuny­hókban lakni, ezért nincs sok ju­goszláv dolgozó feje felett fedél. A belga ruházati Ipari munkások fele munkanélküli A Drapeau Rouge írja: A bel­ga ruházati ipar példátlan vál­ságba jutott. A gyárak többsége mindössze heti három napon át tudja foglalkoztatni munkásait, és az utóbbi időben sorozatos munkáselbocsátások is történtek a ruházati ipari üzemekben. Je­lenleg a belga ruházati Ipar 25.000 dolgozója, vagyis a ruhá­zati ipari munkások fele munka­nélküli. A belga ruházati Ipar válságos helyzetének oka: Belgium lakos­ságának többsége nem engedheti meg magának a ruh&vásárlást. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 34. évfordulójának tiszteletére a z Angol-szovjet Társaság egész Anglia területén Angol-szovjet Bará­ti Hónapot rendez, amely a birming­hami nagygyűléssel kezdődött októ­ber 31-én. A barátsági hónap a abéke és a Szovjetunióval való barátság és a kereskedelmi kapcsolatok jelszavait hangoztat ja. Az Angol-szovjet Barátság Hónap, ja alkalmából a londoni szakszerve­zetek tagjai nyilatkozatot tettek a Szovjetunióval való barátság mellett, amelyben azon meggyőződésüket fejezik ki, hogy >a két ország között nincsenek olyan ellentétek, hogy ne lehetne megkezdeni a tárgyalásokat* és »hogy országaink közötti béke­paktum, valamint Kína, Franciaor­szág és a USA kormányai közötti paktum biztosítaná a békét.* A határozatot már aláírták az adminisztrációs alkalmazottak szer­vezetének tagjai, az elektrotechnikai ipari szakszervezetek 10 fiókjának tagjai, a gépipari munkások szak­szervezetének 10 fióksaerveaete és a mezőgazdasági munkások szakszer­vezetének egy fiókszervezete. / A Béke Világtanács ülésének megnyitása Bécsben November 1-én, csütörtökön ünne­pélyesen megnyitották Bécsben a Bé­ke Világtanács második ülését. Tizenhét órakor a Béke Világtanács irodájának tagjai elfoglalták helyüket a vezetőségben. Az ülést Frederich Joliott Curie, a Béke Világtanács el­nöke nyitotta meg, aki után Ervin Kock lelkipásztor, az osztrák Béke­védők elnöke szólalt fel. Kock lelkész az osztrák Békevédők bizottsága nevében üdvözölte a Béke Világtanács résztvevőinek ülését, a békeszerető emberiség legjobb képvi­selőit és sok sikert kívánt nekik a világ minden országa és népei érde­kében végzett munkájához. Ezután mondotta el megnyitó be­szédét Joliott Curie tanár, a Béke Világtanács elnöke. A gyűlés befejeztével elfogadták r, ^S^Béke Világtanács második üléséne* programmját. A megnyitó ülés 17.45­kor ért véget. India választások előtt Az indiai kormány már kitűzte a jövő parlamenti választások időpont­ját, A tartományok egy részében a választásokat ez év decemberében tartják meg, a többi tartományokban 1952 januárjában. A választásokat egész India területén 1952 január 24­ig befejezik. Végleges választási ered­mények a jövő év februárjában válnak ismeretessé. Ezek az ország törvényhozó szerve­nek első választásai lesznek 1947 au­gusztusa óta, amikor Indiát felosztot­ták és az indiai nemzeti kongresszus pártja került hatalomra. Ennek a pártnak ma is többsége van a parla­mentben, azonban az utóbbi években befolyása jelentősen csökkent, mert nem teljesítette azokat az ígéreteket, amelyeket hatalomra jutása előtt a népnek tett. A párton belül komoly ellentétek vannak és a párt sok jelen­tős tagja lemondott funkciójáról. Az indiai nemzeti kongresszus párt­ja a jövő választásokban minden esz­közzel többséget akar elérni. »Svad­hinata* bengál lap az indiai válasz­tásokat megelőző rendőrterror fokozá­sáról ír. A lap jelentése szerint a rendőrség megtámadta India kommu­nista pártjának bizottságát Nyugat­Bengáliában és a Párt néhány tagjá­nak otthonát Tamlukban (Nyugatben­gália) és letartóztatta Naren Csakra­vartlt, a Kommunista Párt maidéi szervezetének kiváló vezetőjét, aki a jövő választásokban a Kommunista Párt jelöltje. Néhány tartományban, mint példá­ul Kairavatban, Travonkoreban és In­daurban India Kommunista Pártját betiltották. A rendőrségi elnyomás és terror el­lenére az ország haladó erői folytat­ják India igazi szabadságáért, lakos­ságának jólétéért és a békéért foly­tatott harcot. India Kommunista Pártjának vá­lasztáselőtti kiáltványa alapján a ha­ladó politikai pártok és a haladó szak- és földműves szakszervezetek számos körzetben egyesültek a válasz­táselőtti harcban. A baloldali pártok választáselőtti tömbjét már megala­kították Bombayban, Macharastreban, Nyugat-Bengáliában, Biharban, Del­hiben és India más részeiben is. A Trud a newyorki kikötőmunkások sztrájkiáról A moszkvai Trud című újság fog­lalkozik a newyorki sztrájkoló ki­kötőmunkások helyzetével és többek között ezeket írja: „A sztrájk már három hete tart. A sztrájkolok követelik, hogy vál­toztassák meg azokat a megállapo­dásokat, amelyeket a reakciós jobb­oldali szakszervezeti szövetség ve­zetői kötöttek a munkaadókkal. A munkások 136 dokkban hagyták ab ba a munkát és megtagadták a hajók berakását. A newyorki újsá­gok hírei szerint a sztrájk a kikö­tőtársaságoknak 25 millió dollárba kerül naponta. A dokkok tulajdono­sai azonban nem gondolnak arra, hogy a megállapodást megváltoztas­sák és ily módon már több mint 30 ezer kikötömunkás sztrájkol. A hatalmas nagy óceánjáró gőzösök, mint a Quen Mary, az Ile de Fran­cé és más hajók elhagyták a new­yorki kikötőt, anélkül, hogy kira­kodtak volna, A legutolsó jelentések szerint a newyorki sztrájkotokhoz csatlakoz­tak a bostoni, yersei (New-Yersey állam) és más kikötök munkásai is. A sztrájkolók visszautasították Trumannak a sztrájk befejezéséről szóló javaslatát. Bryan először a sztrájkolókat meg akarta fékezni és gangszterbandát hívott segítsé­gül, amely a rendőrség részvételé­vel kétszer megtámadta a sztrájko­lókat és sokat közülük megsebesí­tett. Azonban Igy sem sikerült a sztrájkot megtörniök. E sikertelen­ség után Bryan a dokktársaságok­kal folytatott kulisszák mögötti l tárgyalásokkal igyekszik a sztráj­kot szétzúzni. A New-Yorkban és a többi ame­rikai városban megkezdett sztráj­kok — hangsúlyozza a Trud, — a munkások elszánt törekvéséről ta­núskodik, hogy megvédjék életérde­keiket a monopoliumokkal szemben. Ezek a sztrájkok egyben a haladó erők megnövekedéséről tanúskodnak a szakszervezeti mozgalom kereté­ben, valamint a munkások osztály­öntudatának növekedését bizonyít­ják. A sztrájk, — folytatja a lap, — az amerikai dolgozók általános gazdasági helyzetének vissza tükrö­zője, amely a fegyverkezési verseny következtében fejlődött ki. A koreai háborús kaland következményeit az amerikai dolgozók mindinkább ér­zik saját bőrükön. Míg a háláikon­szernek az első félévben 25 milliárd dollár nyereséget söpörtek be, a munkásosztály életszínvonala állan­dóan csökkent és a reálbérek az árak szüntelen növekedése miatt mind alacsonyabbak lesznek. A* USA-ban, — fejezi be a Trud, — a néptömegek békemozgalma és a kormány éhség- és háborús politi­kája elleni mozgalma állandóan nö­vekedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom